Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-02 / 48. szám

A kezdet Mt 21, 1—9. A jeruzsálemi bevonulást a kortársak úgy értelmezték, mint harci riadót. Kezdődik a galileai szabadságharcosoknak — az új makkabeusoknak — a küzdelme a római zsarnokság ellen, vélték a nacionalisták. Ök tudták, hogy a nemzetközi heraldi­kában a pálmaág Palesztinának, közelebbről Izraelnek a jelké­pe. ezért tépték meg a fákat és szórták az útra az ágakat, a kö­zeli szabadulás reményében. A szegények úgy tudták, hogy a messiási kor elhozza a kenyér bőségét, ezért kiáltották: „Ho- zsána a Dávid fiának!’’ Akik a kumráni kegyesek hatása alá kerültek, pedig ilyenek is voltak, fellélegeztek: végre elkezdő­dik a „világosság fiainak” küzdelme a „sötétség fiai” ellen, a kegyeseké az istentelenek ellen; a győzelem nem kétséges, még a helye is nyilvánvaló: Armageddon; s azután ők uralkodnak az új világ felett. Ezért legyen áldott, aki az Úr nevében jött! Természetesen nem ismerhették ezeket a kifejezéseket: eccle­sia militans, ecclesia triumphans, küzdő egyház, diadalmas egy­ház, de ezt az „egyházat” és ezt az „eszmét” akkor ők képvi­selték. Ámde csak pár nap kellett, s a pálmaágak elhervad­tak, az ajkak elnémultak vagy áldás helyett átkot szórtak. Mert Jézus komolyan és keményen szólt: tedd hüvelyébe a kar­dot, s elindult szelíden, védekezés nélkül a kereszt felé. Flavius Josephus is tud a galileai zarándokok lázongásáról, de a befe­jezésről is tudósít: Pilátus kiküldött egy cohors katonát, a tün­tetést szétverték, a vezetőket elfogták és kivégezték. AZ ŰR JÉZUS ÜGY RENDEZTE és úgy értelmezte a bevo­nulást, mint békemenetet, mint kezdetét egy békekor szaknak. Nem a harcias zsoltárokra gondolt, hanem Zakariás békés pró­féciájára: „Imhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamá­ron ülve.” Ő jól ismerte a prófécia folytatását is: ,,Kiveszem a szekeret... lovat... harci kézivet, és békességet hirdet a pogá­nyáknak.” Ó is akarta a szabadságot népe számára, jobban, mint a nacionalisták; akarta a kenyér bőségét, szenvedélyeseb­ben, mint a nyomorgók, s akarta az Istenhez kapcsoló gyerme­ki hitet, tisztább vágyódással, mint a kumrániak, de olyan se­reg élén, melynek egyetlen fegyvere van: a szolgáló szeretet. Voltak-e a kortársak között olyanok, akik már akkor megértet­ték Jézus Urunk szándékát, nem tudjuk. Voltak-e olyanok, akik arra gondoltak, amit Martin Luther King jóval később ki is mondott: „Ha. tüntetünk, ne feledjük: inkább a mi vérünk fesse pirosra az utca kövét, mint ellenünk támadó fehér test­véreinké” — ezt sem tudjuk. De ha voltak, akkor ezeket kell tekintenünk a szolgáló egyház történelmi magúénak. Velük kezdődött az a keresztyénseg, mely ham helyett beszélget. megért, együttérez, szeret és szolgál, s bízik a „béketüntetések” győzelmében, bízik o.bban, hogy eljön az idő, amikor az utca­köveket nem fogja pirosra festeni a vér. PÁR HÉTTEL EZELŐTT olvashattuk magyarul is Szent- Györgyi Albert „Kiút” című cikkét. A cikk befejező mondatai: ;;Ha nem tudunk emlékezni.' az éppen olyan tragikus, mintha nem tudunk felejteni. Miért ne felejthetnénk el a régmúlt sö­tétségét, a barbár világot? Nyújtsunk baráti kezet egymásnak, elkövessük azt az utat, mely'emberszem nem látta új világba vezet. A meggyőzés legjobb módja a példamutatás. A jövő nem holnap kezdődik: minden pillanat jelentheti az új élet kezde­tét” JÉZUSBAN ELKEZDŐDÖTT AZ ŰJ KORSZAK. Az egyházi év elején Jézusra nézve s az Ö erejéből a mi életünkben is elkezdődhetik valami új: az egyházértelmezésnek, hitnek, szol­gálatnak, reménységnek új korszaka! Dr. Kékén András IMÁDKOZZUNK Cristern. mennyei Atyám, advent elején add a Te bűnbocsátó irgalmadat nekem, gyülekezetemnek, egyházamnak és az.egész keresztyénségnek. Advent elején Lelked erejével és evangéliu­mod biztatásával indíts el engem az egész keresztvénséggel és minden testvéremmel együtt a szolgáló szeretet útjára. Jézusért kérlek. Ámen. — Advent 1. vasárnapján az oltárteritő színe: lila, A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Km 13, 11—14; az igehirde­tés alapigéje: Mt 21, 1—9. — PESTÚJHELY. December 9-én délután 5 órakor szeretet- vendégséget tartanak a gyüle­kezetben. amelyen dr. Sólyom Jenő ny. teológiai tanár tart előadást „Pestújhely — egyhá­zunk múltjában” címmel. — KEMENESMAGASI. A hazai reformáció négyszázöt­ven éves évfordulóját három alkalommal — október 28-án, november 4-én és ll-én ünne­pelték a gyülekezetben. Ezeken az alkalmakon a gyülekezet asszonyai agy-egy reformációi éneket énekeltek. November ll-én Szabó Lajos, a Vasi Egy­házmegye esperese szolgált igehirdetéssel, a presbiterek­nek pedig előadást tartott ..Mit nyújt a reformáció tanítása ahhoz, hogy a ma egyháza közéleti szolgálata kibontakoz- hassék?” címmel. — MÜZEUMÜGY. A Műve­lődésügyi Minisztérium Mú­zeumi Főosztálya október 30— 31-én múzeumigazgatói érte­kezletet rendezett Esztergom­ban. A résztvevők többek kö­zött szakmai látogatást tettek a Keresztény Múzeumban és a Balassi Bálint Múzeumban is. Egyházunk gyűjteiményügyi képviselőjeként dr. Fabiny Ti­bor teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Országos Mú­zeum vezetője vett részt a ta­nácskozáson. — HIBAIGAZfTÄS. Lapunk november 11-i számában meg­jelent „Az Ürrtak dicsőségére szánt hajlék Veszprémben” cí­mű cikkben több sajtóhiba van. A 2. hasáb 14. sorában „lelkészek” helyett lelkész ol­vasandó. A 3. hasáb 9. sorá­ban a „hogy" szó után beszú­randó: ..a nagyvázsonyi prédi­kátor, tisztelendő tudós Kiss János, a vele”. A 3. hasáb 21. sorában a „Buhim utca” után beszúrandó: „egyik”. A 3. ha­sáb 35. sora helyesen: ,,9-től 1792. május 6-ig”. — HAI.ALOZÄS. Erős Gyu­la, a nagysimonyi gyülekezet volt gondnoka, hosszú időn át presbitere és diakóniai előadó­ja, életének 79. évében októ­ber 2-án elhunyt. Gyülekezeté­nek és egyházának hűséges munkása, lapunknak pedig hű­séges olvasója volt. evangélikus ele* A Masvarországí Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezósl György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, vili.. Puskin u. Ií Telefon: Hí—074 Csekkszám 'aszám: 516—20.412—VTB Előfizetési ár: eey évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 35211 © 73.3658 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyom ás Feleld* vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. december 2-án. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, ‘ de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dó­zsa György út .7. de. fél 9. (úrv.) Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.), du. 5. Ádventi est. Vajda Péter ü. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Szemeretelep 3/ß Matuz László. Pestlőrincz de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kisoest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. (Templomjubileum) D. Káldy Zol­tán. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9.; (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11'. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Adventi est. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, du. 5. Szere- tetvendégség: Karner Ágoston. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. Ben- cze Imre. de. fél 10. Iteuss András, de. 11. (úrv.)- Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). A bűn tanúi önkéntelen tanúja voltam egy bűnesetnek. Fényes nappal történt. Autók száguldottak az úttesten, em­berek siettek vagy sétálgattak az utcán, az üzletek már nyit­va voltak. Éppen a kabáto­mért nyúltam, hogy elindul*- jak. amikor hangos sikoltást hallottam az utca felől. Az ablakhoz mentem és kívácsi- an kinéztem. Mentségemül szolgáljon, hogy az ötödik emeleten voltam, ha ilyesmi ebben az esetben mentségnek számít. Az utcán, kezében késsel egy fiatal ember futott egy leány után. A leány sikított, segít­ségért kiáltozott. Becslésem szerint a jelenetet legalább negyven-ötven ember látta — velem együtt — de senki nem zavartatta magát, én sem tele­fonáltam rendőrért. Később megtudtam, hogy a férfi utol­érte a leányt és megölte. * Becsben történt az egyik vil­lamoson. Amikor leszálltunk egy nö kétségbeesetten kiabál­ni kezdett, hogy valaki ellopta a pénztárcáját. — Most történt — magya­rázta — egy fekete hajú, kre­ol bőrű férfi lehetett, az állt mögöttem. Állítsa le a villa­most és zárja el az ajtókat — kérte a kalauzt. — Nem zárhatom le a ko­csit, ez szabály — mondta a kalauz. Az emberek közömbös arc­cal hallgatták az ide-oda fut­kosó asszony jajveszékelését, Szerencsére nem hagyta ma­gát, utastól utashoz ment és kérte, nyissák ki a táskájukat. Volt aki megtagadta. De a ku­tatás végül is sikerrel járt. Még a megálló előtt egy kreol arcú férfi zsebéből előkerült a pénztárca az asszony egyhavi fizetésével. A villamos utasai úgy nézték ezt az egész jele­netet, mintha filmen látnák. Szenvtelenül, se megbotránko­zást, se örömet nem mutattak. * Fiatal suhancok mentek vé­gig az utcánkon. Éppen kiha­joltam az erkélyen. Kezükben vékony pálcát suhogtattak és minden lépésnél rávágtak a tavasszal ültetett fiatal facse­metékre, amelyek most hoztak először piros termést és még fukarkodtak levelekben. Nem szóltam rájuk, nem akartam az erkélyről lekiabálni és nem szólt nekik az a házaspár sem, akik mögöttük mentek, nem akarták talán magukat kitenni a goromba válasznak. * Magunk is szemlélői va­gyunk naponként ilyen és ha­sonló bűnöknek, Saját érde­keink elszigeteltségébe bur­kolva megfeledkezünk a társa­dalom iránti felelősségünkről. Valamikor felháborodtam, azon, ha egy kocsis verte a lo­vát, ma messze ívben elkerü­löm azt a párt, , amelyik az italbolt előtt veri egymást. Sajnos sokszor „nem az én ügyem, nem tartozik rám” szemlélő csoportba tartozunk. Ami embertársunkkal, szom­szédunkkal, munkatársaink­kal történik, csak a napi ese­mény izgalmával hat, amilyet a TV-ben vagy a filmszínház­ban láthatunk. A bűnök, a felelőtlen magatartás gyakran az utca eseményévé lesz. Megszokjuk, nem ijesszük ész­re. elmegyünk mellette. De mi lesz. ha egy napon majd mi válunk szereplőkké és mások nézőkké? Nem lenne jó megelőzni? Gyarmathy Irén — KOMFORTOS budai ottho- nomba vidéki «szülők Budapesten tanuló, nem dohányzó fiát szoba­társnak felveszem. Telefon: tövi­sig. — DIPLOMÁS házaspár napi ki­lenc órás elfoglaltsággal keres két­éves kislánya mellé jólelkű, lein­formálható gondozónőt. Jelentke­zéseket lelkészi hivatal megjelölé­sével a kiadóhivatalba kérjük. — A GYENESDIASI KAPKB- NEUM üdülőjében hét szoba füt­hető. Télen is szívesen fogadunk vendégeket. Cím: Evangélikus Sze­retetotthon, Gyeriesdiás. — haRANGÖNTÉST. harangko­ronák és állványok készítését vál­lalja Gombos Lajos harangöntő mester Orbottyánban (volt Ör- szentmiklős), Dózsa György út 79. — PRÖHLE: Lukács evangéliu­mát vénnék. Molnár Béla 1144 Bu­dapest, XIV, Almos vezér tér. Plé­bánia. „Imé jön néked a te kirá­lyod; igaz és szabadító ö.” (Zak 9, 9.) VASÁRNAP. — „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1 Jn' 3, 1, Ézs 64, 7, Mt 21, 1—9, Zsolt 63, 2—9.) János evangéliuma és János levelei a szeretetről tesznek bizonyságot. Jn. 3, 16- ban Isten szeretetéről, amely- lyel a világot szeréíi. Máshol arról szól, hogy nekünk is kell szeretnünk Istent, mert Ö előbb szeretett minket. De itt nem áll meg a bizonyságtevő. Azonnal folytatja: aki Istent szereti, az nem gyűlölheti em­bertársát. Gonosz, a szeretet­tel teljesen ellentétes dolog az is, ha valaki hamis neveket használ, s így vezeti félre az embereket Az ige szerint mi az Atyától kaptunk nevet. Mi az Ö gyermekei vagyunk. Ne­vünk akkor lesz valódi, ha ne­vüknek megfelelően élünk is. Isten látható szeretete, hogy embertársakon keresztül sze­ret. HÉTFŐ. — „Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6, Zsolt 143, 8, 2 Kor 1, 18—22, Zak 1, 1—6.) Fékcsikorgást hallok. Mire odatekintek, az autó már áll. A vezető mellett ülő fiatalasszony ezt kérdezi: melyik út vezet a centrumba? Az utat ismerem — elmagya­rázom. De vajon választ tud­nék-e adni annak, aki a bol­dogság, az üdvösségre vezető útról kérdez meg? Jézus meg tudja mondani nekünk! Ö ma­ga az út. Nem homályos alág- útrendszer, hanem valóságos út, amely itt a földön'vezet a felebaráthoz, testvérhez. Mi­lyen jó annak, aki Tőle kér út­baigazítást! Ö az igazság./ö igaz utat mutat. Ném gonosz csapdába vezet, hanem az élet­re, mert ű az élet. KEDD. — „Én pedig ének­lem a te hatalmadat és regge­lenként zengem a te kegyel- mességedet; mert váram vol­tál és menedékem.” (Zsolt 59, 17, Zsid 4, 15, Kol 1, 9—14. Zak 1, 7—17.) A gyászdalok a szbmorúság megnyilvánulásai. A vidám nóták a jókedv kitö­réséből keletkeztek. A harcra buzdító mozgalmi dalok az elégedetlenség, az elnyomás igái közül szálltak fel. Nin­csen ének, zene indítóok nél­kül. Mondják: éneklő egyház vagyunk. Nem megszokásból, hanem a megajándékozott gyermek öröméből. SZERDA. — ..Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5, 39, Zsolt 119. 162, 1 Móz 49, 8—10, Zak 2, 1—4.) Nerh látja a fától az erdőt — szok­ták mondani azokra, akik az apró részletektől nem látják a célt. Az írástudók beletemet­keztek az Ószövetség apró tör­vényértelmezéseibe. Miközben az igét vizsgálták, a „testté lett Igé”-t nem ismerték fel. A ml vallásosságunk is lehet célté­vesztett. Valahányszor külön­válik a keresztyén hit és élét, értelníetlenné lesz keresztyén- ségünk, hitvallásunk. CSÜTÖRTÖK. — „Aki szű­kén vet, szűkén is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.” (2 Kor 9, .6, Zsolt 96, 1, 4 Móz 24, 15—18, Zak 2, 5—17.) Nincsen keresztyén lemondás, csak re­ményteljes előretekintés. To­vább kell látnunk a mánál re­ménységgel és természetesség­gel. Reménységünkkel nem vallunk kudarcot. Többet ara­tunk, mint amennyit vetünk! A kép természetességével szó­lít fel bennjünket Pál: vessétek bele életetekét, tehetségeteket ebbe az ügybe — meglesz az aratás! S hogy mégse bízzuk el magunkat, a vetés képe emlé­keztessen arra, hogy a kezünk­ben levő mag nem a mienk. A mi vetésünket már vetések so­rozata előzte meg. PÉNTEK. — „Találkozott Filep Nátánaellel és mondta neki: Aki felől írt Mózes a tör­vényben és a próféták, megta­láltuk a názáreti Jézust, Jó­zsefnek fiát.” (Jn 1. 46, Zsolt 9, 2, Jn 18, 33—37, Zak 3.) Megér­kezett! Megtaláltuk! — de mi­csoda ellentét: a Messiás egy egyszerű názáreti ember fia! Mit talált meg a háziasszony, hogy összehívta a szomszédo­kat? Csak egy elgurult pénz­darabot! Mi az egy elveszett juh a kilencvenkilenchez? A pásztornak minden, mert ke­reste. Akik megtalálták Péter­rel együtt Jézusnál az örök élet beszédét, azok az ő szolgáló életéről lelkesen bizonyságot téve örömmel várják a vissza­érkezését, az új találkozást. SZOMBAT. — „Nem hagy­lak titeket árvákul; eljövök ti­hozzátok.” (Jn 14, 18, Ézs 54, 8, Jel 22, 12—13, 17. 20—21, Zak 4.) Az Ószövetség prófétái va­lóságos talajon álltak, amikor az özvegyek és árvák ügye mellett harcoltak. Az árvaság nemcsak a szülőnélküliséget jelenti. Árva az is,, akinek jól­lehet élnek a szülei, de társta- lan, magányos. Jézus még in­kább a közösség, az embertárs ügyét helyezi tanítványai szí­vére. Követőinek nem lehet félrevonulniuk a világtól, a társadalom kérdései elől. Sőt Ö maga is csatlakozik az emberi közösséghez. Akkor várjuk jó helyen az Érkezőt, ha az em­bertárs mellett várjuk. Győri János Sámuel — LÜTHBB-KABATOT szaksze­rűen készít Doezi Zoltán szabómes­ter. Bp. VI., Majakovszkij u. 6. — TEMPLOMI PADOK villamos- fűtés szerelését — e célra kifejlesz­tett zártrendszerű csóinfrasugar- zókkal — háromévi jótállással vál­lalom. Kérésére tájékoztatót kül­dök. Megrendelőimet konkrét eset­ben felkeresem. Szabó Sándor vil­lanyszerelő mester. 7621 Pécs, Zrínyi u. 1. Telefon: 19—574. Van valami különbség Ami sok az sok.., Mégis vannak dolgok, amelyeket ez­zel a közhellyel sem lehet el­intézni. Érezhetünk undort, megbotránkozhatunk, de vala­mi a tudat mélyéről felkíván­kozik. Néhány szó csupán, s ez a néhány szó dadogja el értet­lenségünket, döbbenetünket. A napokban kezembe került a „Konkret” nyugatnémet ma­gazin október eleji száma. Ebben egy terjedelmes cikk — még terjedelmesebb képekkel — foglalkozik azzal a témával, „kit juthatott Jézus a kereszt­re”. A cím önmagában frivol, még akkor Is, ha látszólag a jó ízlésű keresztyén olvasók oldaláról közelíti meg azt a botrányt, amely nagy hullám­veréseket idézett elő a nyugati világban. Hűvös „tárgyilagos­ság” akar a hangvétel lenni, de a felhangok cinizmusa fel­veti bennünk a kérdést: hová jutott Nyugaton az embert kultúra és művészet! Valójá­ban egyetlen vigaszunk, hogy még ott sem általánosíthatunk. Miről is van szó a Konkrét­ban? Mi az a botrány, amely - nék vihara megmozgatott mi­nisztériumokat, Vatikánt, fele­kezeteket, közigazgatást? A dán Jens Jörgen Thorsen egy háromrészes forgatókönyvet írt Jézusról s a kultuszminisz­térium a film forgatásához 600 ezer dán koronát (kb. 2,5 mil­lió forintot) garantált. A film címe: „Jézus arcai” lett volna s Thorsen a francia Apt nevű városkában fogott a munká­hoz. Már-már egyenesben volt, amikor a botrány kipattant. Jézus-filmet sokat forgattak már. „Hálás téma” volt min­denkor. De aligha jutott volna valaha írónak, rendezőnek eszébe, hogy az emberiség egy- harmada hitének tárgyát ilyen mélységesen meggyalázza, s ilyen szemérmetlenül használ­ja fel alantas céljának eszkö­zéül. Jézus sok mindent kibírt már, talán kibírta volna ezt is, mégis megdöbbenünk a mód­szer és1 cél érdekében felaján­lott hatalmas összegen. Nem nyugtat meg bennünket Thor­sen cinikus kijelentése sem: „aki ezt kibírja, annak idegei vannak, s aki ezt kiállja, an­nak bizonyossága van Krisz­tus felől”. Apt polgármestere vissza­vonta az engedélyt, a stáb el­vonult, a kamerát elvitték, de Thorsen kijelentette: „talál majd magának országot, he­lyet, ahol elkészül a celluloid­szalag.” Eközben jelentetett meg képeket magazinokban a filmből. És itt érintett meg bennünket is. ö maga, ez a kövérkés, zömök ember alakí­totta Jézust, s a nagypénteki jelenetben, töviskoronával a a fején, kereszttel a vállán, anyaszült meztelenül mímeli a rogvadozást, miközben hason­lóan mezítelen lányok törlik le homlokáról a festett vért. Ez csak egyik kép! A történet szerint a darabot a szereplők a sex-őrületnek megfelelően mezítelenül látsza­nák. Nincs a film tartalmához szavunk, bár elképesztő dolgo­kat írt, azonban e néhány kép is megaláztatásunkat, szé­gyenérzésünket váltotta ki. Nem is annyira a mezítelenség miatt, hanem ahogyan Thorsen kombinálja a mezítelenséget. És elgondolkodunk... Itt élünk a világ keleti felén. Olyan környezetben, társadal­mi közegben, amelynek ideoló­giája Jézust nem tartja Meg­váltónak. A keresztet, s aki azon függött, a mi világunk mégsem csúfolja ki s távolról sem jutott soha eszébe, hogy egy pornográf film kellős kö­zepébe állíttassa Jézust. Nem ösztönöz írókat, rendezőket vallásunkat ilyen mélységesen megalázó témák feldolgozásá­ra. Kifogásol — sokszor joggal — sok mindent az egyház tör­ténetében, de jelenünkben nem a kicsúfolás és sértés durva eszközeit honorálja. És ott van, néhány száz km-el nyugatabbra tőlünk egy állítólagos „keresztyén világ.” Thorsen a nyugati világ nézőit akarta elkápráztatni „bomba vakmerőséggel”. A nyugati „keresztyén” világ garantált hatalmas összeget a forgatás­hoz. És milyen filmhez? Olyan­hoz, amely a filmtémák csődje után a kiégett sex-fantáziát Jé­zusra irányította. Pusztán csak ízléstelenségről van itt szó? Nem hiszem. Ennél többről! Ha csak egy anarchista vállal­kozása lenne, szavam se lett volna az ügyhöz. De téma és kép és tendencia szorosan ösz- szefügg. A pornográfiát az iro­dalom is kiveti magából. Alantas eszköznek tartja. A piszkos kezet, a még piszko­sabb fantáziát, s a szennyes eszközöket a filmművészet is megveti. Ezekbe a kategóri­ákba Jézust választani ilyen főszereplőül, milyen 1 lelkületre vall? Szomorúak vagyunk. Eluta­sítjuk ezt a „művészetet” és ezt a gondolkodást. És kérdez­zük: a „hit teherbíró képessé­gének” lemérését jól végzik-e nyugaton a Thorsepek. Dr. Rédey Pál

Next

/
Thumbnails
Contents