Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-02 / 48. szám
A kezdet Mt 21, 1—9. A jeruzsálemi bevonulást a kortársak úgy értelmezték, mint harci riadót. Kezdődik a galileai szabadságharcosoknak — az új makkabeusoknak — a küzdelme a római zsarnokság ellen, vélték a nacionalisták. Ök tudták, hogy a nemzetközi heraldikában a pálmaág Palesztinának, közelebbről Izraelnek a jelképe. ezért tépték meg a fákat és szórták az útra az ágakat, a közeli szabadulás reményében. A szegények úgy tudták, hogy a messiási kor elhozza a kenyér bőségét, ezért kiáltották: „Ho- zsána a Dávid fiának!’’ Akik a kumráni kegyesek hatása alá kerültek, pedig ilyenek is voltak, fellélegeztek: végre elkezdődik a „világosság fiainak” küzdelme a „sötétség fiai” ellen, a kegyeseké az istentelenek ellen; a győzelem nem kétséges, még a helye is nyilvánvaló: Armageddon; s azután ők uralkodnak az új világ felett. Ezért legyen áldott, aki az Úr nevében jött! Természetesen nem ismerhették ezeket a kifejezéseket: ecclesia militans, ecclesia triumphans, küzdő egyház, diadalmas egyház, de ezt az „egyházat” és ezt az „eszmét” akkor ők képviselték. Ámde csak pár nap kellett, s a pálmaágak elhervadtak, az ajkak elnémultak vagy áldás helyett átkot szórtak. Mert Jézus komolyan és keményen szólt: tedd hüvelyébe a kardot, s elindult szelíden, védekezés nélkül a kereszt felé. Flavius Josephus is tud a galileai zarándokok lázongásáról, de a befejezésről is tudósít: Pilátus kiküldött egy cohors katonát, a tüntetést szétverték, a vezetőket elfogták és kivégezték. AZ ŰR JÉZUS ÜGY RENDEZTE és úgy értelmezte a bevonulást, mint békemenetet, mint kezdetét egy békekor szaknak. Nem a harcias zsoltárokra gondolt, hanem Zakariás békés próféciájára: „Imhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve.” Ő jól ismerte a prófécia folytatását is: ,,Kiveszem a szekeret... lovat... harci kézivet, és békességet hirdet a pogányáknak.” Ó is akarta a szabadságot népe számára, jobban, mint a nacionalisták; akarta a kenyér bőségét, szenvedélyesebben, mint a nyomorgók, s akarta az Istenhez kapcsoló gyermeki hitet, tisztább vágyódással, mint a kumrániak, de olyan sereg élén, melynek egyetlen fegyvere van: a szolgáló szeretet. Voltak-e a kortársak között olyanok, akik már akkor megértették Jézus Urunk szándékát, nem tudjuk. Voltak-e olyanok, akik arra gondoltak, amit Martin Luther King jóval később ki is mondott: „Ha. tüntetünk, ne feledjük: inkább a mi vérünk fesse pirosra az utca kövét, mint ellenünk támadó fehér testvéreinké” — ezt sem tudjuk. De ha voltak, akkor ezeket kell tekintenünk a szolgáló egyház történelmi magúénak. Velük kezdődött az a keresztyénseg, mely ham helyett beszélget. megért, együttérez, szeret és szolgál, s bízik a „béketüntetések” győzelmében, bízik o.bban, hogy eljön az idő, amikor az utcaköveket nem fogja pirosra festeni a vér. PÁR HÉTTEL EZELŐTT olvashattuk magyarul is Szent- Györgyi Albert „Kiút” című cikkét. A cikk befejező mondatai: ;;Ha nem tudunk emlékezni.' az éppen olyan tragikus, mintha nem tudunk felejteni. Miért ne felejthetnénk el a régmúlt sötétségét, a barbár világot? Nyújtsunk baráti kezet egymásnak, elkövessük azt az utat, mely'emberszem nem látta új világba vezet. A meggyőzés legjobb módja a példamutatás. A jövő nem holnap kezdődik: minden pillanat jelentheti az új élet kezdetét” JÉZUSBAN ELKEZDŐDÖTT AZ ŰJ KORSZAK. Az egyházi év elején Jézusra nézve s az Ö erejéből a mi életünkben is elkezdődhetik valami új: az egyházértelmezésnek, hitnek, szolgálatnak, reménységnek új korszaka! Dr. Kékén András IMÁDKOZZUNK Cristern. mennyei Atyám, advent elején add a Te bűnbocsátó irgalmadat nekem, gyülekezetemnek, egyházamnak és az.egész keresztyénségnek. Advent elején Lelked erejével és evangéliumod biztatásával indíts el engem az egész keresztvénséggel és minden testvéremmel együtt a szolgáló szeretet útjára. Jézusért kérlek. Ámen. — Advent 1. vasárnapján az oltárteritő színe: lila, A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 13, 11—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 21, 1—9. — PESTÚJHELY. December 9-én délután 5 órakor szeretet- vendégséget tartanak a gyülekezetben. amelyen dr. Sólyom Jenő ny. teológiai tanár tart előadást „Pestújhely — egyházunk múltjában” címmel. — KEMENESMAGASI. A hazai reformáció négyszázötven éves évfordulóját három alkalommal — október 28-án, november 4-én és ll-én ünnepelték a gyülekezetben. Ezeken az alkalmakon a gyülekezet asszonyai agy-egy reformációi éneket énekeltek. November ll-én Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel, a presbitereknek pedig előadást tartott ..Mit nyújt a reformáció tanítása ahhoz, hogy a ma egyháza közéleti szolgálata kibontakoz- hassék?” címmel. — MÜZEUMÜGY. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya október 30— 31-én múzeumigazgatói értekezletet rendezett Esztergomban. A résztvevők többek között szakmai látogatást tettek a Keresztény Múzeumban és a Balassi Bálint Múzeumban is. Egyházunk gyűjteiményügyi képviselőjeként dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője vett részt a tanácskozáson. — HIBAIGAZfTÄS. Lapunk november 11-i számában megjelent „Az Ürrtak dicsőségére szánt hajlék Veszprémben” című cikkben több sajtóhiba van. A 2. hasáb 14. sorában „lelkészek” helyett lelkész olvasandó. A 3. hasáb 9. sorában a „hogy" szó után beszúrandó: ..a nagyvázsonyi prédikátor, tisztelendő tudós Kiss János, a vele”. A 3. hasáb 21. sorában a „Buhim utca” után beszúrandó: „egyik”. A 3. hasáb 35. sora helyesen: ,,9-től 1792. május 6-ig”. — HAI.ALOZÄS. Erős Gyula, a nagysimonyi gyülekezet volt gondnoka, hosszú időn át presbitere és diakóniai előadója, életének 79. évében október 2-án elhunyt. Gyülekezetének és egyházának hűséges munkása, lapunknak pedig hűséges olvasója volt. evangélikus ele* A Masvarországí Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezósl György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, vili.. Puskin u. Ií Telefon: Hí—074 Csekkszám 'aszám: 516—20.412—VTB Előfizetési ár: eey évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 35211 © 73.3658 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyom ás Feleld* vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. december 2-án. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, ‘ de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út .7. de. fél 9. (úrv.) Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.), du. 5. Ádventi est. Vajda Péter ü. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Szemeretelep 3/ß Matuz László. Pestlőrincz de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kisoest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. (Templomjubileum) D. Káldy Zoltán. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9.; (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11'. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Adventi est. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, du. 5. Szere- tetvendégség: Karner Ágoston. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. Ben- cze Imre. de. fél 10. Iteuss András, de. 11. (úrv.)- Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). A bűn tanúi önkéntelen tanúja voltam egy bűnesetnek. Fényes nappal történt. Autók száguldottak az úttesten, emberek siettek vagy sétálgattak az utcán, az üzletek már nyitva voltak. Éppen a kabátomért nyúltam, hogy elindul*- jak. amikor hangos sikoltást hallottam az utca felől. Az ablakhoz mentem és kívácsi- an kinéztem. Mentségemül szolgáljon, hogy az ötödik emeleten voltam, ha ilyesmi ebben az esetben mentségnek számít. Az utcán, kezében késsel egy fiatal ember futott egy leány után. A leány sikított, segítségért kiáltozott. Becslésem szerint a jelenetet legalább negyven-ötven ember látta — velem együtt — de senki nem zavartatta magát, én sem telefonáltam rendőrért. Később megtudtam, hogy a férfi utolérte a leányt és megölte. * Becsben történt az egyik villamoson. Amikor leszálltunk egy nö kétségbeesetten kiabálni kezdett, hogy valaki ellopta a pénztárcáját. — Most történt — magyarázta — egy fekete hajú, kreol bőrű férfi lehetett, az állt mögöttem. Állítsa le a villamost és zárja el az ajtókat — kérte a kalauzt. — Nem zárhatom le a kocsit, ez szabály — mondta a kalauz. Az emberek közömbös arccal hallgatták az ide-oda futkosó asszony jajveszékelését, Szerencsére nem hagyta magát, utastól utashoz ment és kérte, nyissák ki a táskájukat. Volt aki megtagadta. De a kutatás végül is sikerrel járt. Még a megálló előtt egy kreol arcú férfi zsebéből előkerült a pénztárca az asszony egyhavi fizetésével. A villamos utasai úgy nézték ezt az egész jelenetet, mintha filmen látnák. Szenvtelenül, se megbotránkozást, se örömet nem mutattak. * Fiatal suhancok mentek végig az utcánkon. Éppen kihajoltam az erkélyen. Kezükben vékony pálcát suhogtattak és minden lépésnél rávágtak a tavasszal ültetett fiatal facsemetékre, amelyek most hoztak először piros termést és még fukarkodtak levelekben. Nem szóltam rájuk, nem akartam az erkélyről lekiabálni és nem szólt nekik az a házaspár sem, akik mögöttük mentek, nem akarták talán magukat kitenni a goromba válasznak. * Magunk is szemlélői vagyunk naponként ilyen és hasonló bűnöknek, Saját érdekeink elszigeteltségébe burkolva megfeledkezünk a társadalom iránti felelősségünkről. Valamikor felháborodtam, azon, ha egy kocsis verte a lovát, ma messze ívben elkerülöm azt a párt, , amelyik az italbolt előtt veri egymást. Sajnos sokszor „nem az én ügyem, nem tartozik rám” szemlélő csoportba tartozunk. Ami embertársunkkal, szomszédunkkal, munkatársainkkal történik, csak a napi esemény izgalmával hat, amilyet a TV-ben vagy a filmszínházban láthatunk. A bűnök, a felelőtlen magatartás gyakran az utca eseményévé lesz. Megszokjuk, nem ijesszük észre. elmegyünk mellette. De mi lesz. ha egy napon majd mi válunk szereplőkké és mások nézőkké? Nem lenne jó megelőzni? Gyarmathy Irén — KOMFORTOS budai ottho- nomba vidéki «szülők Budapesten tanuló, nem dohányzó fiát szobatársnak felveszem. Telefon: tövisig. — DIPLOMÁS házaspár napi kilenc órás elfoglaltsággal keres kétéves kislánya mellé jólelkű, leinformálható gondozónőt. Jelentkezéseket lelkészi hivatal megjelölésével a kiadóhivatalba kérjük. — A GYENESDIASI KAPKB- NEUM üdülőjében hét szoba füthető. Télen is szívesen fogadunk vendégeket. Cím: Evangélikus Szeretetotthon, Gyeriesdiás. — haRANGÖNTÉST. harangkoronák és állványok készítését vállalja Gombos Lajos harangöntő mester Orbottyánban (volt Ör- szentmiklős), Dózsa György út 79. — PRÖHLE: Lukács evangéliumát vénnék. Molnár Béla 1144 Budapest, XIV, Almos vezér tér. Plébánia. „Imé jön néked a te királyod; igaz és szabadító ö.” (Zak 9, 9.) VASÁRNAP. — „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1 Jn' 3, 1, Ézs 64, 7, Mt 21, 1—9, Zsolt 63, 2—9.) János evangéliuma és János levelei a szeretetről tesznek bizonyságot. Jn. 3, 16- ban Isten szeretetéről, amely- lyel a világot szeréíi. Máshol arról szól, hogy nekünk is kell szeretnünk Istent, mert Ö előbb szeretett minket. De itt nem áll meg a bizonyságtevő. Azonnal folytatja: aki Istent szereti, az nem gyűlölheti embertársát. Gonosz, a szeretettel teljesen ellentétes dolog az is, ha valaki hamis neveket használ, s így vezeti félre az embereket Az ige szerint mi az Atyától kaptunk nevet. Mi az Ö gyermekei vagyunk. Nevünk akkor lesz valódi, ha nevüknek megfelelően élünk is. Isten látható szeretete, hogy embertársakon keresztül szeret. HÉTFŐ. — „Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6, Zsolt 143, 8, 2 Kor 1, 18—22, Zak 1, 1—6.) Fékcsikorgást hallok. Mire odatekintek, az autó már áll. A vezető mellett ülő fiatalasszony ezt kérdezi: melyik út vezet a centrumba? Az utat ismerem — elmagyarázom. De vajon választ tudnék-e adni annak, aki a boldogság, az üdvösségre vezető útról kérdez meg? Jézus meg tudja mondani nekünk! Ö maga az út. Nem homályos alág- útrendszer, hanem valóságos út, amely itt a földön'vezet a felebaráthoz, testvérhez. Milyen jó annak, aki Tőle kér útbaigazítást! Ö az igazság./ö igaz utat mutat. Ném gonosz csapdába vezet, hanem az életre, mert ű az élet. KEDD. — „Én pedig éneklem a te hatalmadat és reggelenként zengem a te kegyel- mességedet; mert váram voltál és menedékem.” (Zsolt 59, 17, Zsid 4, 15, Kol 1, 9—14. Zak 1, 7—17.) A gyászdalok a szbmorúság megnyilvánulásai. A vidám nóták a jókedv kitöréséből keletkeztek. A harcra buzdító mozgalmi dalok az elégedetlenség, az elnyomás igái közül szálltak fel. Nincsen ének, zene indítóok nélkül. Mondják: éneklő egyház vagyunk. Nem megszokásból, hanem a megajándékozott gyermek öröméből. SZERDA. — ..Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5, 39, Zsolt 119. 162, 1 Móz 49, 8—10, Zak 2, 1—4.) Nerh látja a fától az erdőt — szokták mondani azokra, akik az apró részletektől nem látják a célt. Az írástudók beletemetkeztek az Ószövetség apró törvényértelmezéseibe. Miközben az igét vizsgálták, a „testté lett Igé”-t nem ismerték fel. A ml vallásosságunk is lehet céltévesztett. Valahányszor különválik a keresztyén hit és élét, értelníetlenné lesz keresztyén- ségünk, hitvallásunk. CSÜTÖRTÖK. — „Aki szűkén vet, szűkén is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.” (2 Kor 9, .6, Zsolt 96, 1, 4 Móz 24, 15—18, Zak 2, 5—17.) Nincsen keresztyén lemondás, csak reményteljes előretekintés. Tovább kell látnunk a mánál reménységgel és természetességgel. Reménységünkkel nem vallunk kudarcot. Többet aratunk, mint amennyit vetünk! A kép természetességével szólít fel bennjünket Pál: vessétek bele életetekét, tehetségeteket ebbe az ügybe — meglesz az aratás! S hogy mégse bízzuk el magunkat, a vetés képe emlékeztessen arra, hogy a kezünkben levő mag nem a mienk. A mi vetésünket már vetések sorozata előzte meg. PÉNTEK. — „Találkozott Filep Nátánaellel és mondta neki: Aki felől írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (Jn 1. 46, Zsolt 9, 2, Jn 18, 33—37, Zak 3.) Megérkezett! Megtaláltuk! — de micsoda ellentét: a Messiás egy egyszerű názáreti ember fia! Mit talált meg a háziasszony, hogy összehívta a szomszédokat? Csak egy elgurult pénzdarabot! Mi az egy elveszett juh a kilencvenkilenchez? A pásztornak minden, mert kereste. Akik megtalálták Péterrel együtt Jézusnál az örök élet beszédét, azok az ő szolgáló életéről lelkesen bizonyságot téve örömmel várják a visszaérkezését, az új találkozást. SZOMBAT. — „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok.” (Jn 14, 18, Ézs 54, 8, Jel 22, 12—13, 17. 20—21, Zak 4.) Az Ószövetség prófétái valóságos talajon álltak, amikor az özvegyek és árvák ügye mellett harcoltak. Az árvaság nemcsak a szülőnélküliséget jelenti. Árva az is,, akinek jóllehet élnek a szülei, de társta- lan, magányos. Jézus még inkább a közösség, az embertárs ügyét helyezi tanítványai szívére. Követőinek nem lehet félrevonulniuk a világtól, a társadalom kérdései elől. Sőt Ö maga is csatlakozik az emberi közösséghez. Akkor várjuk jó helyen az Érkezőt, ha az embertárs mellett várjuk. Győri János Sámuel — LÜTHBB-KABATOT szakszerűen készít Doezi Zoltán szabómester. Bp. VI., Majakovszkij u. 6. — TEMPLOMI PADOK villamos- fűtés szerelését — e célra kifejlesztett zártrendszerű csóinfrasugar- zókkal — háromévi jótállással vállalom. Kérésére tájékoztatót küldök. Megrendelőimet konkrét esetben felkeresem. Szabó Sándor villanyszerelő mester. 7621 Pécs, Zrínyi u. 1. Telefon: 19—574. Van valami különbség Ami sok az sok.., Mégis vannak dolgok, amelyeket ezzel a közhellyel sem lehet elintézni. Érezhetünk undort, megbotránkozhatunk, de valami a tudat mélyéről felkívánkozik. Néhány szó csupán, s ez a néhány szó dadogja el értetlenségünket, döbbenetünket. A napokban kezembe került a „Konkret” nyugatnémet magazin október eleji száma. Ebben egy terjedelmes cikk — még terjedelmesebb képekkel — foglalkozik azzal a témával, „kit juthatott Jézus a keresztre”. A cím önmagában frivol, még akkor Is, ha látszólag a jó ízlésű keresztyén olvasók oldaláról közelíti meg azt a botrányt, amely nagy hullámveréseket idézett elő a nyugati világban. Hűvös „tárgyilagosság” akar a hangvétel lenni, de a felhangok cinizmusa felveti bennünk a kérdést: hová jutott Nyugaton az embert kultúra és művészet! Valójában egyetlen vigaszunk, hogy még ott sem általánosíthatunk. Miről is van szó a Konkrétban? Mi az a botrány, amely - nék vihara megmozgatott minisztériumokat, Vatikánt, felekezeteket, közigazgatást? A dán Jens Jörgen Thorsen egy háromrészes forgatókönyvet írt Jézusról s a kultuszminisztérium a film forgatásához 600 ezer dán koronát (kb. 2,5 millió forintot) garantált. A film címe: „Jézus arcai” lett volna s Thorsen a francia Apt nevű városkában fogott a munkához. Már-már egyenesben volt, amikor a botrány kipattant. Jézus-filmet sokat forgattak már. „Hálás téma” volt mindenkor. De aligha jutott volna valaha írónak, rendezőnek eszébe, hogy az emberiség egy- harmada hitének tárgyát ilyen mélységesen meggyalázza, s ilyen szemérmetlenül használja fel alantas céljának eszközéül. Jézus sok mindent kibírt már, talán kibírta volna ezt is, mégis megdöbbenünk a módszer és1 cél érdekében felajánlott hatalmas összegen. Nem nyugtat meg bennünket Thorsen cinikus kijelentése sem: „aki ezt kibírja, annak idegei vannak, s aki ezt kiállja, annak bizonyossága van Krisztus felől”. Apt polgármestere visszavonta az engedélyt, a stáb elvonult, a kamerát elvitték, de Thorsen kijelentette: „talál majd magának országot, helyet, ahol elkészül a celluloidszalag.” Eközben jelentetett meg képeket magazinokban a filmből. És itt érintett meg bennünket is. ö maga, ez a kövérkés, zömök ember alakította Jézust, s a nagypénteki jelenetben, töviskoronával a a fején, kereszttel a vállán, anyaszült meztelenül mímeli a rogvadozást, miközben hasonlóan mezítelen lányok törlik le homlokáról a festett vért. Ez csak egyik kép! A történet szerint a darabot a szereplők a sex-őrületnek megfelelően mezítelenül látszanák. Nincs a film tartalmához szavunk, bár elképesztő dolgokat írt, azonban e néhány kép is megaláztatásunkat, szégyenérzésünket váltotta ki. Nem is annyira a mezítelenség miatt, hanem ahogyan Thorsen kombinálja a mezítelenséget. És elgondolkodunk... Itt élünk a világ keleti felén. Olyan környezetben, társadalmi közegben, amelynek ideológiája Jézust nem tartja Megváltónak. A keresztet, s aki azon függött, a mi világunk mégsem csúfolja ki s távolról sem jutott soha eszébe, hogy egy pornográf film kellős közepébe állíttassa Jézust. Nem ösztönöz írókat, rendezőket vallásunkat ilyen mélységesen megalázó témák feldolgozására. Kifogásol — sokszor joggal — sok mindent az egyház történetében, de jelenünkben nem a kicsúfolás és sértés durva eszközeit honorálja. És ott van, néhány száz km-el nyugatabbra tőlünk egy állítólagos „keresztyén világ.” Thorsen a nyugati világ nézőit akarta elkápráztatni „bomba vakmerőséggel”. A nyugati „keresztyén” világ garantált hatalmas összeget a forgatáshoz. És milyen filmhez? Olyanhoz, amely a filmtémák csődje után a kiégett sex-fantáziát Jézusra irányította. Pusztán csak ízléstelenségről van itt szó? Nem hiszem. Ennél többről! Ha csak egy anarchista vállalkozása lenne, szavam se lett volna az ügyhöz. De téma és kép és tendencia szorosan ösz- szefügg. A pornográfiát az irodalom is kiveti magából. Alantas eszköznek tartja. A piszkos kezet, a még piszkosabb fantáziát, s a szennyes eszközöket a filmművészet is megveti. Ezekbe a kategóriákba Jézust választani ilyen főszereplőül, milyen 1 lelkületre vall? Szomorúak vagyunk. Elutasítjuk ezt a „művészetet” és ezt a gondolkodást. És kérdezzük: a „hit teherbíró képességének” lemérését jól végzik-e nyugaton a Thorsepek. Dr. Rédey Pál