Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-25 / 47. szám

mmim Utolsó nap és az után Jel 7,9—17 AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTODSÖ VASÁRNAPJÁN fel­hangzó két ige üres szívben visszhangot verő kiáltás: JÖN! Ugyan ki vagy mi jön? Az oltári ige (Mt 24,37—51) így vála­szol: As Ítélet Ura jön, és vele együtt az emberi történelem utolsó napja. A szószéki ige viszont tündökletes látomás arról, ami azután jön el: a megváltottak boldog öröklétéről. A két ige olyan, mint egy hegycsúcson két megfigyelő egymásnak háttal, és amit így látnak, arról beszél az ajkuk. MÁTÉ EZT MONDJA: az egész teremtettség váratlan lelep­lezéshez, az ítéletnap jelé közeledik. De milyen sátáni, ha ezt éppen az érdekeltek nem tudják! Legalábbis sokszor úgy élünk, mintha nem tudnánk. A napi élet gondja, öröme, nyüzsgése elvonja róla a figyelmet. — Ügy mint hajdanán is az özönvíz kö­zeledte egy Noé nevű ember hóbortjának tűnt. — Miért kell úgy szívre venni holmi kijelentéseket? Sok a tennivaló, és ezeknek jó haszna van. Az élet küzdelmes, de igéző és nagyszerű. Vár sok nagy lehetőség, és balga ki ezeket kihagyja . .. Észre sem vesszük, e szemlélet mit tett, de már megváltozott egész élet­folytatásunk. A Sátán a szemünk elé tett egy szemüveget — s mi kezdtünk úgy látni, mint Noé kortársai: „Egyszer élünk. Mulya lennék nem kihasználni. Mindenképpen megszerezni! Ha én nem, majd másik — Emberség és kímélet — a gyöngék kimagyarázkodása...’’ Íme. ezek mint szilánkok csak apró se­beket ejtenek lelkűnkön, és csak cseppenként, de elvernünk tő­le. Máris sajátos ernyedtség tüneteit tapasztaljuk. Az evangé­lista meg csak szólongat, kiált: Tartsd még magad! Érkezik! A hajnal jelei gyulladnak az égen ... JÁNOS PEDIG ÍGY BESZÉL: Az én látásom egy csodálatos mennyei jelenet a megváltottak boldogító szolgálatáról. A hí­vőknek ismerős a hang. érthetők a képek, szívhez szóló az üze­net, és hallgatnak a szóra: Hiszek neked, te kedves híradás, erőt adó evangélium. .. Józanabb hangok is megszólalnak: Nem zavar, hogy ez nem tény, hanem látomás? Azaz: csak a hitben valódi!? Gondolatvilágunk egysége azonban védelmezi magát és magyarázatot talál: Az is zavaró, amikor épületei lá­tunk félben. A sok nyers fal. ajtók és ablakok rései: kétség­beejtő ... Az építő Mester azonban elénk tartja a tervrajzot: Itt tartunk most, így lesz tovább, és ez lesz, amikor készen lesz... A lélek válasza szólal ’meq a 600-ik énekünk első versében: „Az égbe vágyom, fel az égbe. Buzgón ezért imádkozom: Az én Atyám­nak közelébe Oda oda kívánkozom. Ott van az én szebb, s jobb hazám. Ott leszek boldog igazán!” Ez az akarat és megálló készség tanúsítja, hogy nem adtuk magunkat a Halálnak, bennünk az Élet lakozik! Nem érdemli ki más, csak aki győzni akar és tud! Ez az erő jelentkezik a bölci és hű szolgák tisztességes mindennapi munkavégzésében, ez vezérli az igazságos és békességes út keresésében. így va­gyunk készen Urunkkal való találkozásra! EME SZÉP KILÁTÁSBÓL ERED, és folyamatos a buzdítás: E küzdelemnek VAN értelme, célra tartásunk érkezésbe tor­kol’ Jó ezt szem előtt tartani, mert még a hűségeseket is el-, fogja időnként a lemondás kísértése... Egy kórházi orvos ba­rátomat találtam egyszer ilyen állapotában. ,,Kedvem lenne ezt az egészet itt hagyni és közétek menekülni!” De ki maradna akkor itten? — kérdeztem vissza. Ki venné fel a halál ellen a harcot, ki viselné a betegek, reménytelenek terhét?! Ha vajá­ban azt tennénk, amit gyenge pillanatainkban gondolunk, ak­kor elromlana az élet, elpusztulna a világ. Gondolj arra. ami­kor valakit visszahozol az életbe! .0, az nagyszerű érzés. A halál fölötti győzelem öröme a test és lélek minden eltörődé- sét feledtetni tudja!” És most gondoljuk meg: Ha az ideig való győzelem ilyen el­söprő erejű élmény — milyen lesz ama végső, igazi és teljes? . ... Virágh Gyula IMÁDKOZZUNK Áldunk téged, Istenünk és Atyánk, hogy az őrök élet jó re­ménységével ajándékoztál meg minket. Ne engedd, hogy meg­feledkezzünk erről az elénk tűzött célról, hogy napról napra növekedjünk akaratod ismeretében, és el ne fáradjunk a jó cselekvésben, az Ur Jézus Krisztus által. Amen. — Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárte­rítő színe: zöld. A délelőtti Istentisztelet oltári igéje: Mt 24, 37—51; az igehirdetés alap­igéje: Jel 7, 9—17. — BALASSAGYARMAT. Október 29-től november 3-ig reformáció heti előadás-soro­zatot tartottak a gyülekezet­ben „lovább á reformációban kijelölt úton” címmel. Előa­dást tartott: Garami Lajos igazgató-lelkész, Rezessy Mik­lós ipolyvecei, Rónay Zoltán balassagyarmati, Záborszky Csaba szügyi, Németh Géza ny. evangélikus és Róka La­jos balassagyarmati reformá­tus lelkész. — November 4-én a templomszentelési emlékün­nep záró oltári szolgálata ke­retében iktatta be Garami La­jos igazgató-lelkész a gyüle­kezet megválasztott új másod­felügyelőjét. Barna Lászlót, új gondnokát, Cserni Jánost, és Czibulyás Pál, Fábián Er­zsébet, Fejes Zoltánné, Huszár János, Rendes István, Rendes Istvánná, ifj. Rónay Zoltán Túrmezei Erzsébet és Zólyomi Pálné új presbitereket. — ZALAEGERSZEG­BARLAHIDA. November 4-én a délelőtti istentiszteletek szolgálatát mindkét gyüleke­zetben Józsa Márton celldö- mölki lelkész végezte. — BÉKÉSCSABA. Október 28-án gyülekezeti napot tar­tottak. A délelőtti istentiszte­leten Mekis Adóm esperes szlovák liturgiát végzett, majd Tóth-Szöllős Mihály kecske­méti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese hirdet­te az igét. Este a kistemplom- ban Táborszky Lászlóné, Pová- tek. „Négyszázötven év né­pünk szolgálatában” címmel Tóth-Szöllős Mihály esperes tartott előadást, valamint Bach és Walther műveket adott elő orgonán. A műsor­ban Táborszky Lászlóné, Pová- zsay Mihály másodlelkész és Kovács Márta költeményeket adtak elő. If j. Povázsay Mihály hegedűszámát ifj. Mekis Ádám kísérte orgonán. Szólóéneket Valach Ilona adott elő, két szó­lamban pedig Táborszky Lász­lóné és Zsíros Andrásné éne­kelt. Orgonán kísért Kiss Györgyné. — GYŐR. A hazai reformá­ció négyszázötven éves jubi­leumán dr. Fabiny Tibor teo­lógiai akadémiai tanár mon­dott ünnepi beszédet október 28-án az Öregtemplomban. — IPOLYVECE. A gyüleke­zet október 31-én este zsúfolt templomban emlékezett meg a reformáció jelentőségéről. Elő­adást tartott dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár „Wittenbergtől-Nógrádig” címmel. — SZÜLETÉS. Káposzta Lajos soltvacíkerti lelkészéknek november 1-én harmadik gyermekük született. Neve: JÓZSEF. istentiszteleti rend Budapesten, 1973. november 25-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. ll. (úrv.) Vi­rágh Gyula, du, 6. dr. Kékén And­rás. Fasor de. ll. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gabányi Gé­za. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár Já­nos. de. 12. (mag*yar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boro« Károly. Kassák Lajos u. (Fóti út) 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fel 10. Kertész Géza. Cjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virág'h Gyula. Soroksár Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10 Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rákos­palota kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél ll. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Kamer Ágos­ton. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Kákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- esai Miklós, de. fél ll. (német) de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Szita Istvánné. Toroclió tér de. fél 9. Ben­cze Imre. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du fél 7. Csengódy László. Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Modori u. 8. de. 10. Filippinyi János. Kelen­föld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zol­tán. de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zol­tán, du. 8. Reuss András. Német­völgyi út 138. de. 9. (úrv.) Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Vi- sontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Amikor a kalauz felfedezte, hogy csak öten vannak a fvü­kében és az ügyesen álcázott, párnákkal, takarókkal elfedett hatodik helyre leültetett, a 15 évesek szeméből ellenséges te­kintetek lövelltek felém. Ve­lem szemközt egy szeplős arcú, jól fejlett fiú ült, aki azon­nal kijelentette, „ha ez még- egyszer beereszt valakit, kirú­gom, hogy a lába sem éri a földet azzal együtt, akit be­tesz”. Nem tudta ki vagyok, de nyilván nem gondolt arra sem, hogy a nyelvét megértem. Ült velem szemben és tel­jes utálattal nézett. Olvastam. Könyvem felett tisztán láttam az arcát. Szőke haja elöl a szemébe hullott, hátul vállát verdeste. Fején régi, elnyűtt szürke filckalap, szeméig le­húzva. feljebb két kivágott szemformájú nyílással. A ba­rométer 34 fokot mutatott. Ez a kalap reggel fél 7-től dél­után 4-ig rajta volt. Akkor szállt le. Útközben erősen do­hányzott, piszkos, meztelen lábujjai között tartotta a ciga­rettát a többiek szórakoztatá­sára. Elmesélte, hogy az apja sajtgyáros, hogy az életet na­gyon unja, mert amíg a szülei Maiorkán nyaraltak és ő egye­dül volt otthon, nem tudta az életét eléggé kiélvezni. A töb­biek érdeklődéssel hallgatták. Az egyik leányka, nyilván, hogy kegyeit megnyerje, az ét­kezőkocsiból paradicsomos szardíniát vásárolt, azt a bőr­ülésre téve fogyasztották, vé­gigcsepegtetve a padlót, taka­rót, ruhájukat és az ülést. Mindezt unottan, kidagadó pénztárcával, piszkos nadrág­ban és a kilyukasztott zsíros filckalapban. Öten voltak, ő lehetett a vezér, legalább is kilenc órás utunk alatt meg­bizonyosodhattam róla. * Kissé késve érkezett. Piros miniszoknyát viselt, barna ha­ját hosszan kibontva hordta. Nagyon kérte a háziasszony bocsánatát a késésért, de a szolgálat kicsit elhúzódott. Mi­kor megtudtam, hogy angol­szakos harmadéves tanár, meg­kérdeztem, hogy így nyáron, amikor a tanítás szünetel, mi­lyen szolgálatot végez. — Kórházban dolgozom — mondta —, mintha ez lenne a természetes és nem az, hogy valami szép helyen nyaraljon. — Ügy tudom tanárnak ké­szül. mit tud a kórházban vé­gezni? — Felmosom a betegszobá­kat. a folyosót, a mellékhelyi­séget, megetetem a betegeket, megmérem a lázukat. — Egy kis kereset? — Óh, dehogy — neveti ki naivságomat. — Szerétéiből teszem. Nem vagyok egyedül, az évfolyamtársaim közül so­kan dolgoznak így. — És a nyári pihenő? — Majd augusztusban — mondja —. akkor egy intézet­ben leszünk gyerekekkel. — Hogyan? — Ezek olyan gyermekek, akiknek se apjuk, se anyjuk, se rokonuk. Ezekkel foglalko­zunk, játszunk, kirándulunk, szeretnénk nekik pótolni azt a szereteted, amit a szülők fele- lőtlénsége megvont tőlük. És mesél vidáman, gondta­lanul. a szeme sugárzik. Én meg hallgatom, nézem, sajnos csak rövid ideig, mert siet ha­za. hogy kipihenje magát, mert reggel korán kell kelni, hogy el ne késsen. Pedig senki nem kéri tőle számon, ha elkésik és a fizeté­séből sem vonják le a késést, mert fizetést nem kap. Amit tesz, szerétéiből teszi. * 19 éves. Egy hete dolgozik. A harmadik nap nem jött be a munkahelyére. Háromnapos bulin volt, azt pihente ki, va­lamelyik kislány lakásán, aki­nek a szülei szabadságon vol­tak vidéken. A kabátját Is- tanbulból, a nadrágját Ame­rikából kapta és a karórát csak akkor szereti, ha „min­denféle mutató meg nyiegymás van rajta” — magyarázza ne­kem. Szereti a dupla mással­hangzókat. az „átutazni” szót két t-vel, a „kilátás”-t két el- lel. Mindent „lerendez” és „el- boronál”. Olvasni nem szeret. Minek? — kérdi. Különöseb­ben nem érdekli semmi. Szel­lemi igénye: nulla. X 20 éves. Szüleivel együtt lak­nak egy szoba-konyhás lakás­ban. A szülei 15 éve elváltak. Együtt laknak. Az apa a kony­hában. ő az anyjával a szobá­ban. Az apja minden nap ré­szeg. Jólelkű kislány, modo­ra kifogástalan, egész fizetését ruhára költi, anyja mindent megad neki. hogy mellette maradjon. Egyetlen könyve nincs, könyvtárba nem jár. Olvasni? Minek, anélkül is megvagyunk — mondja. X Mindnyájunkban tulajdon­képpen két lény lakozik. Az egyik a primitív „állati”, a má­sik a kultúrált „szellemi” lény. T apasztalato.ink.at átadjuk utódainknak és saját kvalitá­sainkat is átörökítjük biológi­ai gének által. Magatartásunk egy élet folyamán a haladás és a visszafejlődés között mozog. Életünk, napjaink adnak rá bőven példát. Gondoljunk csak a koncentrációs táborokra, mintha a bennük lakozó pri­mitív állat nem ismert volna soha kultúrát. Emlékezzünk arra a légikatasztrófára, amely után a világtól elszakított túl­élők emberevökké lettek. Gon­doljunk a nagy világkataszt­rófákra amelyek után a visz- szafejlődés szinte elkerülhetet­len. És a , visszafejlődés min­dig gyorsabb mint a haladás. A rombolás könnyebb, mintáz építés. A haladás fegyelmet követel, amelynek az alary ja erkölcs, a társadalmi szabá­lyok tiszteletbentartása. A túl sok szabadság fegyelem és fe­lelősségérzet nélkül kikerülhe­tetlenül visszafejlődést von maga után, visszafejlődést a legprimitívebb magatartás fe­lé. Jó lenne erre felfigyelni! Gyarmathy Irén evangélikus Elet A Maevarorszáeí Evaneélikus Egyház Saltóosztályának laoia Szerkeszti: a szerkesztő bizbttság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László • Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 518—20 412—Vtn Előfizetési ár: esy évre 00,— Ft Árusítja a Magyar Posta Tndex 25211 0) 73.3657 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „övezzétek fel derekatokat és lámpásotok égjen.” (Lk 12,35) VASÁRNAP. — „Monda pe­dig Jézusnak valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? ö pedig monda neki: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan igyekeznek bemenni és nem mehetnek.” (Lk 12,23—24— 3 Móz 20,8 — Mt 25,1—13 — Zsolt 39) A keretyén ember­nek az üdvösség kérdése rend­kívül izgalmas és döntő kér­dés. Jézus — mint mindig — most is helyére teszi a dolgo­kat. Helyreigazítja a kérdést. Nem az a kérdés, hogy hányán üdvözülnek, hanem az a dön­tő, hogy mi ott leszürak-e az üdvözöltek seregében ?! Örök élet vasárnapján különösen is figyeljünk Jézus szavaira. Minden erőnk bevetésével ké­szüljünk az üdvösség elnyeré­sére, nehogy bekövetkezzék, hogy „kislelkűen míg én této­vázok. megindulnak, el is hagy­nak mások.” HÉTFŐ. — „Vezess engem a te igazságodban és taníts en­gem, mert te vagy az én sza­badító Istenem.” (Zsolt 25,5 — Zsid 2,1 — Lk 12,35—40—1 Ts 5,19—28) Naponta el kellene mondanunk ezt az éltető, élet­utunk helyes irányát megha­tározó fohászt. Aki a szaba­dító Isten hatósugarába él, annak életét meghatározza, irányítja az ő igazsága és ta­nítása. A szabadító Isten szen­vedélyesen életpárti . Bűnt gyűlölő, de bűnöst szerető. Is­ten igazsága és tanítása az em­berhez méltó élet érdekében van. Álljunk tehát mi is az élet szolgálatában! KEDD. — „Kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan visel­jétek magatokat, aki az ő or­szágába és dicsőségébe hív ti­teket.” (1 Ts 2,12—2 Sám 7.18 — Ézs 54,11—17—2 Ts 1) Jé­zus követése mindig feladatot, megbízatást jelent. Isten nem akar látni tétlen, álmodozó, „túlvilági” keresztyén embe­reket. Isten képére teremtett- ségünk kötelez a hozzá méltó viselkedésre. S mit jelent a hozzá méltó viselkedés? Csak egyet a sok közül: az Urat szolgálni embertársainkért végzett szolgálatunkon keresz­tül SZERDA. — „Könyörülök, akin könyörülök, kegyelme­zek, akinek kegyelmezek.” (2 Móz 33,19 — Csel 15,11 — Jel 3,7—13—2 Ts 2,1—12) A szuverén, a cselekvésében nem korlátozható Isten nagyon ke­mény kijelentése ez az ige. Komoly figyelmeztetés, hogy naponta tudatosítsuk: akarata egyedülálló! nem a mi emDé­ri mértékeink szerint cselek­szik. S még valamire nagyon komolyan oda kell figyelnünk és megszívlelnünk: „Isten senki iránt sem kegyelmes és senkinek sem bocsát meg, ha ő is meg nem bocsát a feleba­rátjának.” (Luther Márton) CSÜTÖRTÖK. — „Én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívein a te segítségednea; hadd énekeljek az Urnák, hogy jót tett velem.” (Zsolt 13,6 — Kol 2,13 —Mt 25,14—30 —2 Ts 2,13—17) Aki őszintén Isten szeretetére tudja bízni magát, annak lehet örvende­ző élete. Hiszen végtelen sze- retetéről, világot átfogó ke­gyelméről naponta megbizo­nyosodhatunk. Nem magától értődő, hogy ma is élünk, hogy minden reggel felkel a Nap, hogy ősszel elalszik a termé­szet, s tavasszal újra feléled. Egy gyönyörű világ beszél Is­ten szeret étéről; emberi életek tesznek bizonyságot megsegí­tő kegyelméről, végtelen jó­tetteiről. Az Isten szeretetére hagyatkozó ember szívéből önkéntelenül fakad hála-dal. Vajon a mi szívünkből is? PÉNTEK. — „De az Ür ke­gyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiáknak fiain; azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” (Zsolt 103,17—18 — Zsid 13.8 — Ézs 49,14—17—2 Ts 3,1—5) Talán sokszor nem vesszük elég ko­molyan Isten ígéreteit, pedig szavai javunkat szolgáló fi­gyelmeztetések, s ugyanakkor vigaszt és mérhetetlen erőt adnak. A Neki engedelmes­kedni tudók iránt örökké sze­rető Atya marad. Szeretetét viszonozzuk szeretettel Isten és embertársaink iránt! Pa­rancsolatainak megtartása pe­dig együtt jár a cselekvésével tékozló módjára. SZOMBAT. — „Az evangé­lium eljutott hozzátok, mikép­pen az egész világra is és gyü­mölcsöt terem.” (Kol 1.6 — Zsolt 85,11—12 — Jel 21,9—14. 18—27—2 Ts 3,5—18) Az evan­gélium örömhír. Ahová elér, ott hitet ébreszt. Ahol nyitott szívre talál, ott emberek kel­nek új életre. A befogadott örömhírnek pedig gyümölcsöt kell teremnie. Az örvendező élet a hit gyümölcse, a hit­ből pedig szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Akkor „ég lámpásunk”, s akkor vagyuk „napra-készek”, ha életünk gyümölcstermő élet! Zátonyi János Erős vár a mi Istenünk A Lutheránia őssi Méltó nyitánya volt a refor­máció hetének a Lutheránia Ének- és Zenekar október 21-i egyházzenei áhítata a Deák téri templomban. A szép számú hallgatóságnak ismét örömöt szerzett és nagyon szép estét teremtett az énekkar szolgálata. Trajtler Gábor orgonajáté­kával — Bruhns; e-moll pre­lúdium — kezdődött az egy­házzenei áhítat, majd az ige­hirdetés előtt Bach; F-dúr tokkáta és fugája került elő­adásra. Mindkét orgonaszám Trajtler Gábor pontos játékát és hűséges szorgalmát bizonyí­tott^ ismét. Ugyanakkor az or­gona pompás hangszíneivel a megszólaló műveket igen kö­zel hozta a hallgatósághoz. Az egyházzenei áhítat első részében Schütz két motettá­ját adta elő az énekkar a „Geistliche Chormusik”-ból: az „Adj nekünk békét, Űris- ten”-t és az „Áldjátok az Urat” kezdetűt. A második részben csendült fel az egyházzenei áhítat ki­— GÉRCE. Turmezei János nyugalomba vonult lelkész ok­tóber 14-én búcsúzott gyüleke­zetétől. Az istentiszteleten szép számmal résztvevő hívek meg- hatottan hallgatták Isten drá­ga ajándékáról, a bűnbocsá­natról szóló igehirdetést. Isten- tisztelet után a búcsúzó lel­készt köszöntötte Baráth Pál espereshelyettes a Vasi Egy­házmegye és a lelkészi mun­egyhássenei áhítata emelkedő műve, Bach 80. kan­tátája. az „Erős vár a mi Is­tenünk”. Ez a mű néhány má­sodperc alatt elénk idézte a reformáció tiszta levegőjét, iz­zó hitét és egész szolgálatát. A Walter Jenő karnagy által vezényelt ének- és zenekar is­mét tudása legjavát adta, s szinte ott csillogott az ének­kar és zenekar tagjainak — különösen a trombitásoknak — a szemében a reformáció tüze és lelkesedése. Csak az elismerés hangján lehet szólni a közreműködő szólistákról: Faragó Lauráról , (szoprán), Takács Juditról (alt). Fülöp Attiláról (tenor) és Berczelly Istvánról (basz- szus). Az ő önzetlen, mindig szolgálatkész közreműködésük szinte hozzátartozik a Luthe­ránia énekkar szolgálatához. Az egyházzenei áhítat ige- hirdetői szolgálatát dr. Kékén András látta el. Köszönjük ezt a reformá­ciót felidéző egyházzenei áhí­tatot! Harkányi László kaközösség nevében, Joós Ju­dit az idei, Odor Károlyné az első konfirmandusok nevében, Varjú Ferenc gondnok, mint munkatárs. Fónyad Pál nagy- kanizsai lelkész a távozó lel- készcsalád leendő gyülekezete nevében, dr. Csoknyai József felügyelő a gyülekezet nevé­ben. A lelkész az üdvözléseket megköszönve Isten áldását kérte a gyülekezetre. Néhány kép a fiatalokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents