Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-02 / 48. szám

ORSZÁG OS EVAN GÉLIK US HETI LAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1973. december 2. Ara: 2,— Forint Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, Kit Úrnak vall a föld s az ég, De mint Megváltó jő közénk, Hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket: O, áldlak boldogan, Én alkotó Uram, 720. ss. ének 1. verse Ajtótárás Megesett az már jó néhányunkkal, hogy kopogtunk valaki­nek a küszöbén állva s az megnyitotta ajtaját, de csak egy rés- nyire. Gyanakvó két szeménél többet nem mutatott, rövid szó­val elintézett bennünket — s mehettünk. Akadt merőben más tapasztalatunk is. Mélyen kitárták az ajtót előttünk, sőt tárt karokkal fogadtak. 0, micsoda különbség! Most elsősorban nem arra érterh, amit belül éreztünk ebben s abban az esetben. Az objektív különb­ségre célzok, az ajtónyitás szélességére, arra, amit szép magyar nyelvünk tárásnak nevez. Más az, ha kikukucskálunk a szellő­zőnyíláson vagy kitárjuk vendégünk előtt házunkat, magunkat. <1 NEM KELL-E MINDJÁRT SZÉGYENKEZNÜNK? Jön ád- vent Királya és mi állunk az ajtón belül, és minő keskeny rest engedünk néki! Nem mintha ö zárt ajtón keresztül is nem tud­na bejönni (de nem akar így belopakodni), nem mintha a mi szűk és alacsony hajlékunk befoghatná a dicsőség Urát (de Ö bele tud alázkodni) — a dolog veleje most az, hogy nekünk van tennivalónk. Szétnyitni az összehúzottat, kiterjeszteni zsu­gorodásainkat, kitárulkozni mint virágkehely a napsugárban. Nem elég, ó nem, az aprócska nyitogatás, kitárás kell! „Jer,- g4t>— junk ajtót még ma mind!” 4z ajtó mint egy ideiglenes fal két világra bonthat embere­ket s alkalomadtán szükségünk is lehet a tolózávár működteté­sére. Ámde mégis nem ürügy-e gyakorta a bűnös elzárkózásra Krisztus elől és a felebarát elől, kinek képében maga az Űr ko­pogtat.?! Hát ellenségünk Ö? Mert, hogy megzavarja a házirendünket, beleszól megkövült szokásainkba, lehűti önmagunk felöl forrón táplált jó véleményünket. És mert ösztönösen megsejtjük, hogy a jelenlétében másképp kell viselkednünk, olyasféleképp, aho­gyan 0 forgolódott Isten világában. Mondom, mindezért (és még sok más egyébért, amik felől csak elmélkedjünk az ádven­ti csöndben) — ellenségünk Ö? Lelkiismeretünk világosan fele­li: dehogy az. A zárást bízzuk inkább magára Istenre. Nőé után — igy Olvassuk — maga az Úr zárta be az ajtót, midőn engedelmesen bement a bárkába. Volt rá gondja a Teremtőnek, hogy nyolc lelket megmentsen vele az özönvíztől. AZ AJTÖTÁRÁS AZONBAN BIZONYOS ÉRTELEMBEN A Ml FELADATUNK, egyben a mi felelősségünk gondja. Azon a paradox tényen ugyanis sohasem jutunk túl, hogy egyfelől Isten visz végbe mindent (azért Mindenható a neve, mert min­dent hat és cselekszik), másfelől nekünk magunknak aktívan kell viselkednünk, s ha ezt elmulasztjuk, csak magunkra vet­hetünk. Isten nem a kényszerítés eszközéhez nyúl, nem Botond bórájával töri be a kaput, hanem az ajtó előtt áll és zörget, így nyilatkoztatta ki magát Krisztusban. Az Űjszövetségben hallunk azután többek közt az ige és a hit kapujáról. Isten szent Lelke nyitja meg ezeket, halljuk ugyanott. Ámde megint csak nem hiányzik ennek az állításnak ellenpárja sem: nekünk magunknak kötelességünk tág kaput nyitni az ige előtt s á bibliai emberrel igy kiáltani: Hiszek Uram, győzd le hitetlenségemet! Advent tehát arra hív: ne elé­gedjünk. meg vékonyka bibliaismeretünkkel, gyér igehallgatá­sunkkal, tessék egy kissé szorgalmasabbnak lenni ezekben! Tárjunk ajtót bátran, merészen, ne méricsgéljük, mi lesz belő­le, ne fékezzük a Szentlélek sebesen zúgó szelét. EMLÍTETTÜK MÁR, HOGY KRISZTUS URUNK A FELE­BARÁT KÉPÉBEN áll meg a küszöbünkön. Mindig újra meg­lep bennünket ez az ingoknitó, ha néha-néha ráébredünk. A testté lett Isten Fia, a megalázott, az alacsony embersorsot vál­laló (és végül a kapun kívül szenvedő!) kikben másokban je­lennék meg köztünk, mint az ő „kicsinyeiben”? Vagyis azok­ban. akik kicsinyek a világban, nem számotievők, kevés igazsá­got látottak s éppen ezért kényelmetlenek is a többieknek. Nos mit jelent e tekintetben kitárni az ajtót? Melléjük állni szóval és tettel. A szeretet cselekedeteivel. Wiehern híressé lett 1848- ban elhangzott wittenbergi beszédéből joggal idézzük: az egy­háznak így kell szólnia: „A szeretet éppúgy az enyém, mint a hit.” Éppúgy rám tartozik s kötelez. Az Ótestámentom népének érdekes szokása volt a régmúlt­ban, hogy bírái az igazságot a kapuban osztották. Hogy nem mindig részrehajlás nélkül, azt bizonyítja Amos próféta feddö- zése- „Állítsátok vissza a kapuban az igazságotV' A keresztyén- ség még kevésbé mondhat le erről. Egy Jézus-életrajz ekképp jellemzi a földön járt Megváltót: nemcsak, hogy Ö maga képte­len volt minden hamisságra, de mások hamissága is oly fullasz- tó volt számára, mint egy kripta. Aki Jézusé, az nem bírja az igazságtalanság levegőjét. Az egész keresztyénségnek világvi­szonylatban, a gyülekezetnek és az egyes keresztyén hívőnek a maga körében kell igazságot tennie a kitárt kapuban. A leg­főbb igazság pedig a felebaráti szeretet. Korunknak egy jeles teológusa írta le ezt a világító gondolatot: jóság végett adatott az igazság! ADVENT — AJTÓT ARAS. Szokatlan, mert nemigen hasz­nált ez az összetett szó. Azért használjuk, hogy felfigyeltessen a rendkívülire: emberek, hívek! néhány centiméteres ajtónyi­tással ma semmire se megyünk, itt a perce annak, hogy ajtón­kat sarkig kitárjuk! Scholz László Szeretem a te házadban való lakozást Templomszentelés Csesztvén Kis falu- maroknyi gyülekezet Nem messze Balassagyar­mattól a Cserhát erdőkoszo- rúzta kis völgyében, festői kör­nyezetben fekszik egy alig hatszáz lelket számláló kicsiny falu: Csesztve. Neve összefo­nódott a magyar irodalomtör­ténettel, hiszen 1845-től 1853-ig itt élt családjuk kicsiny kúri­ájában az Ember tragédiájá­nak halhatatlan szerzője, Ma­dách Imre. A kúriában ma múzeum van, s a messzi vi­dékről ideérkező turisták nem­csak a Madách-emlékekben tallózhatnak, hanem megcso­dálhatják a Madách-park ha­talmas hársfáját is, amelynek árnyékában talán a Tragédia alatt mennyit fáradoztak a csesztvei evangélikusok, arról a gyülekezet közel kétszázezer forintnyi készpénzadománya és a mintegy ezerötszáz mun­kanapot kitevő társadalmi munkája beszél. A nógrádi evangélikusok testvéri magatartását tanúsít­ja, hogy nem hagyták maguk­ra a csesztveieket. Szinte vala­mennyi nógrádi gyülekezet el­küldte segítségét nemcsak ado­mányban. hanem a közeliek munkában is. S hogy az ország valameny- nyi gyülekezetének, sőt a kül­földi hittestvérek szeretetét is, megérezzék a csesztveiek, a Gyülekezeti Segély közel száz­ezer forintos adománnyal tá­mogatta vállalkozásukat. így az új templom nemcsak a az ige a gyülekezet templom iránti szeretetéről szól. De nemcsak ez az ige, hanem ez az új templom is, amely itt áll gyönyörűen, fehér ruhába öl­tözötten, mint a felékesített menyasszony” — kezdte ige­hirdetését a püspök. Majd ösz- szefoglalta, miért szereti a gyülekezet ennyire a templo­mot, miért tud ennyi áldozatot hozni érte. Mert a templom Is­ten háza, az új életnek, a bűn­bocsánat megtapasztalásának, Isten vezetésének és nevelésé­nek, a szeretetnek és az imád­ságnak a háza. Szólt arról, <hogy mit jelent mindez a gyü­lekezet életében, majd így fe­jezte be igehirdetését: „E* a templom tovább fog élni. mint mi. Ami ma itt történik, az emlékezetes marad nemcsak egy órára, hanem mindörökké. Legyen Isten dicsőségének he­lye ez a templom ma és mind­örökké.” Az igehirdetés után a püspök felszentelte és átadta hivatásának a templomot, majd felcsendült a lelkészek ősi Confirma éneke. Együtt Az ünnepi közgyűlést Baj- nóczi János gondnok nyitotta meg. Záborszky Csaba, a gyűr lekezet lelkésze ismertette a templomépítés történetét kö­szönetét mondva mindazok­nak, akik adományukkal, munkájukkal hozzájárultak a templom felépítéséhez. Ezután előterjesztette a számadáso­kat, mely szerint az építkezés — a társadalmi munkát is be­leszámítva — kereken félmillió forintba került. Ezután a püs­pök köszöntése következett, majd a • jelenlevő lelkészek egy-egy ige elmondásával kö­szöntötték a templomépítő csesztvei gyülekezetei. Végül Túrmezei Erzsébet szavalta el versét, amelyet erre az ünnepi alkalomra írt.. A gyülekezet ünnepi ebédén jelen voltak a helyi tanács és termelőszövetkezet vezetői, valamint a helybeli római ka­tolikus egyház képviselői, így a dúsan terített asztal nem­csak a hagyományos nógrádi vendégszeretetről beszélt, ha­nem arról is, hogy társadal­munk értékeli és megbecsüli azt a szolgálatot, amit egyhá­zunk társadalmunk építésében végez. Ezt az együtt munkál­kodó. egymásért felelősséget vállaló szolgálatot van hívat­va előmozdítani minden temp­lomunk, az új csesztvei tem­plom is. Dr. Selmeczi János Az új templom oltára egy-egy gondolata született meg. A faluban kicsiny leánygyü­lekezet van, amelynek buzgó híveit a közeli Szügyből gon­dozza a lelkész. A csesztvei evangélikusoknak azonban volt egy nagy bánatuk. Az éppen száz esztendeje épült templo­muk roskadozó vályogfalaival nem éppen festői látványt nyúj­tott a turistáknak. Szakértői vélemény szerint az épületet nem volt érdemes tataroztatni, így megszületett a terv. hogy teljesen lebontják és új templo-, mot építenek. / A kicsiny csodára képes Ez év februárjának utolsó vasárnapján a gyülekezet el­búcsúzott a régi templomától, amely egy évszázadon át szol­gált hűséggel. Amit ezután művelt a kétszáz lelkes kicsiny gyülekezet, az szinte csodával határos. Március elején meg­indult a bontás, majd az épít­kezés és november második vasárnapjára a gyülekezet' ősi templomszentelési ünnepére elkészült-az új templom. Hogy a közben eltelt nyolc hónap csesztveiek templomszereteté- ről, hanem egész evangélikus egyházunk testvéri közösségé­ről prédikál. Felékesített menyasszony Amikor november 11-én D. dr. Ottlyk Ernő püspök Gar- tai István nógrádi esperes, dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója és Űr. Nagy István fejér-komáromi espe­res. a Gyülekezeti Segély egy- házkerületí előadója kíséreté­ben megérkezett Csesztvére, hogy az új templomot felszen­telje és rendeltetésének átad­ja, Nógrád valamennyi gyüle­kezetéből, sőt az ország távo­labbi részéből is összesereglett hatalmas gyülekezet fogadta. A templom kapujában Gyérik János, a templom építője át­adta a templom kulcsát, majd a püspök 15 Luther-kabátos lelkész kíséretében bevonult a templomba és kezdetét vette a szertartás. A gyülekezet nagy része nem fért be a templomba, hangszó­rón hallgatta a püspök igehir­detését. „Uram, szeretem a te házadban való lakzást... Ez Ülést tartott az Ökumenikus Tanács Elnöksége Karner Ágoston főtitkár FRANCIAORSZÁGBAN Karner Ágoston országos fő­titkár november 4—10. között részt vett a Martin Luther Bund teológiai konferenciáján a franciaországi Liebfrauen- bergben. A konferencia veze­tője dr. Ebenland egyházfőta­nácsos és W. Hirschmann a Martin Luther Bund főtitkára volt. A konferencián Karner Ágoston főtitkár előadást tar­tott egyházunk életéről. LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG November 15-én Ó. dr. Bar- tha Tibor református püspök vezetésével ülést tartott a Ma­gyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsának elnöksége. Az ülésen az elnökségnek a békeerők moszkvai világkong­resszusán részt vett tagjai be­számoltak a koaigreszus mun­kájáról és eredményeiről. D. dr. Bartha Tibor rámutatott arra, hogy a gigantikus kong­resszus, amelyet joggal tar­tanak a „népek nagygyűlésé”- nek impozáns módon kifeje­zésre juttatta az emberiség nagykorúsodásánaik tényét: százmilliók jutottak .el arra a felismerésre, hogy a háború nem elkerülhetetlen sorscsa­pás. Felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett a kongresszus azzal a gondos, tárgyilagos elemző munkával, amelynek során a munkacsoportok meg­vizsgálták a béke akadályait, a békés egymás mellett élés és együttműködés megvalósí­tásának lehetőségeit és azok­kal a konkrét, gyakorlati ja­vaslatokkal, amelyek útmuta­tásul, a kongresszus munká­jának eredményeként állanak a világ békeerőinek rendelke­zésére. D. Káldy Zoltán evangélikus püspök hangsúlyozta, hogy vi­lágviszonylatban megerősö­dött a bizalom a békemozga­lom iránt. A kongresszus egy­séges állásfoglalásainak jelen­tőségét fokozza, hogy ezek sok tekintetben nagy eltéréseket tükröző viták során alakultak ki a résztvevők között, akik azonban egyek voltak abban a törekvésben, hogy hozzájá­ruljanak a béke megszilárdítá­sához, amellyel kapcsolatban az egyházi személyek kong­resszusi közreműködésére és a keresztyének békeszolgálatára messzemenő megbecsüléssel tekintettek. Az elnökség úgy határozott, hogy Nyilatkozatban üdvözli a békeerők moszkvai világkong­resszusának kimagasló ered­ményeit, és ebben felhívással fordul az „egyházakhoz és ke­resztyénekhez, hogy világszer­te egyesítsék erőiket a béke szolgálatában, és összefogva minden jóakaratú emberrel, haladó erővel és szervezettel, vállaljanak szolgálatot az em­beriség békéjének megvalósí­tásában”. A Nyilatkozat szö­vegét lapunk más helyén kö­zöljük. Az elnökség megemlékezett a tagegyházak és az állam kö­zött 1948-ban létrejött egyez­mények 25. évfordulójáról, meghallgatta az egyes ta^egy- házak beszámolóit az ünne­pélyes megemlékezések előké­szítéséről, és sajtótervet foga­dott el. amelynek alapján az ökumenikus Tanács tudomá­nyos szakfolyóirata, a Theoló- giai Szemle méltatja majd az egyházak és az állam kapcso­latának alakulása szempontjá­ból nagy jelentőségű esemény jubileumi évfordulóját. Foglalkozott az elnökség a vegyesházasság kérdését római katolikus részről szabályozó Matrimonia Mixta kezdetű pá­pai Motu Proprioval kapcsola­tos magyar katolikus püspök­kari Rendelkezéshez és az ez­zel összefüggő, ugyancsak ró­mai katolikus Lelkipásztori tájékoztatáshoz szakértői vé­lemények formájában adott tagegyházi hozzászólásokkal, megvitatta a fenti problémá­val kapcsolatban szükséges to­vábbi munka tervét és hatá­rozott az ezzel összefüggő teen­dőkről. Beszámolót hallgatott meg az elnökség a hazai és nemzet­közi ökumenikus események­ről és a tagegyházi jelölések alapján kialakított ökumenikus tanulmányi bizottságok össze­tételéről. Dr. Prőhle Károly főtitkár jelentésében az ökumenikus iroda munkájával foglalko­zott. Az Ökumenikus Tanács el­nöksége jókívánságait fejezte ki Dr. Tóth Károly reformá­tus zsinati - főosztályvezetőnek, a Keresztyén Békekonferencia főtitkárának'abból az alkalom­ból, hogy a közelmúltban a Munka Érdemrend aranyfoko­zatával tüntették ki. A genfi központban á Ta­nulmányi Osztály az egyházi struktúrákról szóló jövő évi konferencia előkészítő ülését tartotta meg november 19— 21. között. Egyházunkat a ta­nácskozáson dr. Hafenscher Károly Budapest-Deák téri lelkész képviselte.

Next

/
Thumbnails
Contents