Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-02 / 48. szám
ORSZÁG OS EVAN GÉLIK US HETI LAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1973. december 2. Ara: 2,— Forint Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, Kit Úrnak vall a föld s az ég, De mint Megváltó jő közénk, Hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket: O, áldlak boldogan, Én alkotó Uram, 720. ss. ének 1. verse Ajtótárás Megesett az már jó néhányunkkal, hogy kopogtunk valakinek a küszöbén állva s az megnyitotta ajtaját, de csak egy rés- nyire. Gyanakvó két szeménél többet nem mutatott, rövid szóval elintézett bennünket — s mehettünk. Akadt merőben más tapasztalatunk is. Mélyen kitárták az ajtót előttünk, sőt tárt karokkal fogadtak. 0, micsoda különbség! Most elsősorban nem arra érterh, amit belül éreztünk ebben s abban az esetben. Az objektív különbségre célzok, az ajtónyitás szélességére, arra, amit szép magyar nyelvünk tárásnak nevez. Más az, ha kikukucskálunk a szellőzőnyíláson vagy kitárjuk vendégünk előtt házunkat, magunkat. <1 NEM KELL-E MINDJÁRT SZÉGYENKEZNÜNK? Jön ád- vent Királya és mi állunk az ajtón belül, és minő keskeny rest engedünk néki! Nem mintha ö zárt ajtón keresztül is nem tudna bejönni (de nem akar így belopakodni), nem mintha a mi szűk és alacsony hajlékunk befoghatná a dicsőség Urát (de Ö bele tud alázkodni) — a dolog veleje most az, hogy nekünk van tennivalónk. Szétnyitni az összehúzottat, kiterjeszteni zsugorodásainkat, kitárulkozni mint virágkehely a napsugárban. Nem elég, ó nem, az aprócska nyitogatás, kitárás kell! „Jer,- g4t>— junk ajtót még ma mind!” 4z ajtó mint egy ideiglenes fal két világra bonthat embereket s alkalomadtán szükségünk is lehet a tolózávár működtetésére. Ámde mégis nem ürügy-e gyakorta a bűnös elzárkózásra Krisztus elől és a felebarát elől, kinek képében maga az Űr kopogtat.?! Hát ellenségünk Ö? Mert, hogy megzavarja a házirendünket, beleszól megkövült szokásainkba, lehűti önmagunk felöl forrón táplált jó véleményünket. És mert ösztönösen megsejtjük, hogy a jelenlétében másképp kell viselkednünk, olyasféleképp, ahogyan 0 forgolódott Isten világában. Mondom, mindezért (és még sok más egyébért, amik felől csak elmélkedjünk az ádventi csöndben) — ellenségünk Ö? Lelkiismeretünk világosan feleli: dehogy az. A zárást bízzuk inkább magára Istenre. Nőé után — igy Olvassuk — maga az Úr zárta be az ajtót, midőn engedelmesen bement a bárkába. Volt rá gondja a Teremtőnek, hogy nyolc lelket megmentsen vele az özönvíztől. AZ AJTÖTÁRÁS AZONBAN BIZONYOS ÉRTELEMBEN A Ml FELADATUNK, egyben a mi felelősségünk gondja. Azon a paradox tényen ugyanis sohasem jutunk túl, hogy egyfelől Isten visz végbe mindent (azért Mindenható a neve, mert mindent hat és cselekszik), másfelől nekünk magunknak aktívan kell viselkednünk, s ha ezt elmulasztjuk, csak magunkra vethetünk. Isten nem a kényszerítés eszközéhez nyúl, nem Botond bórájával töri be a kaput, hanem az ajtó előtt áll és zörget, így nyilatkoztatta ki magát Krisztusban. Az Űjszövetségben hallunk azután többek közt az ige és a hit kapujáról. Isten szent Lelke nyitja meg ezeket, halljuk ugyanott. Ámde megint csak nem hiányzik ennek az állításnak ellenpárja sem: nekünk magunknak kötelességünk tág kaput nyitni az ige előtt s á bibliai emberrel igy kiáltani: Hiszek Uram, győzd le hitetlenségemet! Advent tehát arra hív: ne elégedjünk. meg vékonyka bibliaismeretünkkel, gyér igehallgatásunkkal, tessék egy kissé szorgalmasabbnak lenni ezekben! Tárjunk ajtót bátran, merészen, ne méricsgéljük, mi lesz belőle, ne fékezzük a Szentlélek sebesen zúgó szelét. EMLÍTETTÜK MÁR, HOGY KRISZTUS URUNK A FELEBARÁT KÉPÉBEN áll meg a küszöbünkön. Mindig újra meglep bennünket ez az ingoknitó, ha néha-néha ráébredünk. A testté lett Isten Fia, a megalázott, az alacsony embersorsot vállaló (és végül a kapun kívül szenvedő!) kikben másokban jelennék meg köztünk, mint az ő „kicsinyeiben”? Vagyis azokban. akik kicsinyek a világban, nem számotievők, kevés igazságot látottak s éppen ezért kényelmetlenek is a többieknek. Nos mit jelent e tekintetben kitárni az ajtót? Melléjük állni szóval és tettel. A szeretet cselekedeteivel. Wiehern híressé lett 1848- ban elhangzott wittenbergi beszédéből joggal idézzük: az egyháznak így kell szólnia: „A szeretet éppúgy az enyém, mint a hit.” Éppúgy rám tartozik s kötelez. Az Ótestámentom népének érdekes szokása volt a régmúltban, hogy bírái az igazságot a kapuban osztották. Hogy nem mindig részrehajlás nélkül, azt bizonyítja Amos próféta feddö- zése- „Állítsátok vissza a kapuban az igazságotV' A keresztyén- ség még kevésbé mondhat le erről. Egy Jézus-életrajz ekképp jellemzi a földön járt Megváltót: nemcsak, hogy Ö maga képtelen volt minden hamisságra, de mások hamissága is oly fullasz- tó volt számára, mint egy kripta. Aki Jézusé, az nem bírja az igazságtalanság levegőjét. Az egész keresztyénségnek világviszonylatban, a gyülekezetnek és az egyes keresztyén hívőnek a maga körében kell igazságot tennie a kitárt kapuban. A legfőbb igazság pedig a felebaráti szeretet. Korunknak egy jeles teológusa írta le ezt a világító gondolatot: jóság végett adatott az igazság! ADVENT — AJTÓT ARAS. Szokatlan, mert nemigen használt ez az összetett szó. Azért használjuk, hogy felfigyeltessen a rendkívülire: emberek, hívek! néhány centiméteres ajtónyitással ma semmire se megyünk, itt a perce annak, hogy ajtónkat sarkig kitárjuk! Scholz László Szeretem a te házadban való lakozást Templomszentelés Csesztvén Kis falu- maroknyi gyülekezet Nem messze Balassagyarmattól a Cserhát erdőkoszo- rúzta kis völgyében, festői környezetben fekszik egy alig hatszáz lelket számláló kicsiny falu: Csesztve. Neve összefonódott a magyar irodalomtörténettel, hiszen 1845-től 1853-ig itt élt családjuk kicsiny kúriájában az Ember tragédiájának halhatatlan szerzője, Madách Imre. A kúriában ma múzeum van, s a messzi vidékről ideérkező turisták nemcsak a Madách-emlékekben tallózhatnak, hanem megcsodálhatják a Madách-park hatalmas hársfáját is, amelynek árnyékában talán a Tragédia alatt mennyit fáradoztak a csesztvei evangélikusok, arról a gyülekezet közel kétszázezer forintnyi készpénzadománya és a mintegy ezerötszáz munkanapot kitevő társadalmi munkája beszél. A nógrádi evangélikusok testvéri magatartását tanúsítja, hogy nem hagyták magukra a csesztveieket. Szinte valamennyi nógrádi gyülekezet elküldte segítségét nemcsak adományban. hanem a közeliek munkában is. S hogy az ország valameny- nyi gyülekezetének, sőt a külföldi hittestvérek szeretetét is, megérezzék a csesztveiek, a Gyülekezeti Segély közel százezer forintos adománnyal támogatta vállalkozásukat. így az új templom nemcsak a az ige a gyülekezet templom iránti szeretetéről szól. De nemcsak ez az ige, hanem ez az új templom is, amely itt áll gyönyörűen, fehér ruhába öltözötten, mint a felékesített menyasszony” — kezdte igehirdetését a püspök. Majd ösz- szefoglalta, miért szereti a gyülekezet ennyire a templomot, miért tud ennyi áldozatot hozni érte. Mert a templom Isten háza, az új életnek, a bűnbocsánat megtapasztalásának, Isten vezetésének és nevelésének, a szeretetnek és az imádságnak a háza. Szólt arról, <hogy mit jelent mindez a gyülekezet életében, majd így fejezte be igehirdetését: „E* a templom tovább fog élni. mint mi. Ami ma itt történik, az emlékezetes marad nemcsak egy órára, hanem mindörökké. Legyen Isten dicsőségének helye ez a templom ma és mindörökké.” Az igehirdetés után a püspök felszentelte és átadta hivatásának a templomot, majd felcsendült a lelkészek ősi Confirma éneke. Együtt Az ünnepi közgyűlést Baj- nóczi János gondnok nyitotta meg. Záborszky Csaba, a gyűr lekezet lelkésze ismertette a templomépítés történetét köszönetét mondva mindazoknak, akik adományukkal, munkájukkal hozzájárultak a templom felépítéséhez. Ezután előterjesztette a számadásokat, mely szerint az építkezés — a társadalmi munkát is beleszámítva — kereken félmillió forintba került. Ezután a püspök köszöntése következett, majd a • jelenlevő lelkészek egy-egy ige elmondásával köszöntötték a templomépítő csesztvei gyülekezetei. Végül Túrmezei Erzsébet szavalta el versét, amelyet erre az ünnepi alkalomra írt.. A gyülekezet ünnepi ebédén jelen voltak a helyi tanács és termelőszövetkezet vezetői, valamint a helybeli római katolikus egyház képviselői, így a dúsan terített asztal nemcsak a hagyományos nógrádi vendégszeretetről beszélt, hanem arról is, hogy társadalmunk értékeli és megbecsüli azt a szolgálatot, amit egyházunk társadalmunk építésében végez. Ezt az együtt munkálkodó. egymásért felelősséget vállaló szolgálatot van hívatva előmozdítani minden templomunk, az új csesztvei templom is. Dr. Selmeczi János Az új templom oltára egy-egy gondolata született meg. A faluban kicsiny leánygyülekezet van, amelynek buzgó híveit a közeli Szügyből gondozza a lelkész. A csesztvei evangélikusoknak azonban volt egy nagy bánatuk. Az éppen száz esztendeje épült templomuk roskadozó vályogfalaival nem éppen festői látványt nyújtott a turistáknak. Szakértői vélemény szerint az épületet nem volt érdemes tataroztatni, így megszületett a terv. hogy teljesen lebontják és új templo-, mot építenek. / A kicsiny csodára képes Ez év februárjának utolsó vasárnapján a gyülekezet elbúcsúzott a régi templomától, amely egy évszázadon át szolgált hűséggel. Amit ezután művelt a kétszáz lelkes kicsiny gyülekezet, az szinte csodával határos. Március elején megindult a bontás, majd az építkezés és november második vasárnapjára a gyülekezet' ősi templomszentelési ünnepére elkészült-az új templom. Hogy a közben eltelt nyolc hónap csesztveiek templomszereteté- ről, hanem egész evangélikus egyházunk testvéri közösségéről prédikál. Felékesített menyasszony Amikor november 11-én D. dr. Ottlyk Ernő püspök Gar- tai István nógrádi esperes, dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója és Űr. Nagy István fejér-komáromi esperes. a Gyülekezeti Segély egy- házkerületí előadója kíséretében megérkezett Csesztvére, hogy az új templomot felszentelje és rendeltetésének átadja, Nógrád valamennyi gyülekezetéből, sőt az ország távolabbi részéből is összesereglett hatalmas gyülekezet fogadta. A templom kapujában Gyérik János, a templom építője átadta a templom kulcsát, majd a püspök 15 Luther-kabátos lelkész kíséretében bevonult a templomba és kezdetét vette a szertartás. A gyülekezet nagy része nem fért be a templomba, hangszórón hallgatta a püspök igehirdetését. „Uram, szeretem a te házadban való lakzást... Ez Ülést tartott az Ökumenikus Tanács Elnöksége Karner Ágoston főtitkár FRANCIAORSZÁGBAN Karner Ágoston országos főtitkár november 4—10. között részt vett a Martin Luther Bund teológiai konferenciáján a franciaországi Liebfrauen- bergben. A konferencia vezetője dr. Ebenland egyházfőtanácsos és W. Hirschmann a Martin Luther Bund főtitkára volt. A konferencián Karner Ágoston főtitkár előadást tartott egyházunk életéről. LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG November 15-én Ó. dr. Bar- tha Tibor református püspök vezetésével ülést tartott a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége. Az ülésen az elnökségnek a békeerők moszkvai világkongresszusán részt vett tagjai beszámoltak a koaigreszus munkájáról és eredményeiről. D. dr. Bartha Tibor rámutatott arra, hogy a gigantikus kongresszus, amelyet joggal tartanak a „népek nagygyűlésé”- nek impozáns módon kifejezésre juttatta az emberiség nagykorúsodásánaik tényét: százmilliók jutottak .el arra a felismerésre, hogy a háború nem elkerülhetetlen sorscsapás. Felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett a kongresszus azzal a gondos, tárgyilagos elemző munkával, amelynek során a munkacsoportok megvizsgálták a béke akadályait, a békés egymás mellett élés és együttműködés megvalósításának lehetőségeit és azokkal a konkrét, gyakorlati javaslatokkal, amelyek útmutatásul, a kongresszus munkájának eredményeként állanak a világ békeerőinek rendelkezésére. D. Káldy Zoltán evangélikus püspök hangsúlyozta, hogy világviszonylatban megerősödött a bizalom a békemozgalom iránt. A kongresszus egységes állásfoglalásainak jelentőségét fokozza, hogy ezek sok tekintetben nagy eltéréseket tükröző viták során alakultak ki a résztvevők között, akik azonban egyek voltak abban a törekvésben, hogy hozzájáruljanak a béke megszilárdításához, amellyel kapcsolatban az egyházi személyek kongresszusi közreműködésére és a keresztyének békeszolgálatára messzemenő megbecsüléssel tekintettek. Az elnökség úgy határozott, hogy Nyilatkozatban üdvözli a békeerők moszkvai világkongresszusának kimagasló eredményeit, és ebben felhívással fordul az „egyházakhoz és keresztyénekhez, hogy világszerte egyesítsék erőiket a béke szolgálatában, és összefogva minden jóakaratú emberrel, haladó erővel és szervezettel, vállaljanak szolgálatot az emberiség békéjének megvalósításában”. A Nyilatkozat szövegét lapunk más helyén közöljük. Az elnökség megemlékezett a tagegyházak és az állam között 1948-ban létrejött egyezmények 25. évfordulójáról, meghallgatta az egyes ta^egy- házak beszámolóit az ünnepélyes megemlékezések előkészítéséről, és sajtótervet fogadott el. amelynek alapján az ökumenikus Tanács tudományos szakfolyóirata, a Theoló- giai Szemle méltatja majd az egyházak és az állam kapcsolatának alakulása szempontjából nagy jelentőségű esemény jubileumi évfordulóját. Foglalkozott az elnökség a vegyesházasság kérdését római katolikus részről szabályozó Matrimonia Mixta kezdetű pápai Motu Proprioval kapcsolatos magyar katolikus püspökkari Rendelkezéshez és az ezzel összefüggő, ugyancsak római katolikus Lelkipásztori tájékoztatáshoz szakértői vélemények formájában adott tagegyházi hozzászólásokkal, megvitatta a fenti problémával kapcsolatban szükséges további munka tervét és határozott az ezzel összefüggő teendőkről. Beszámolót hallgatott meg az elnökség a hazai és nemzetközi ökumenikus eseményekről és a tagegyházi jelölések alapján kialakított ökumenikus tanulmányi bizottságok összetételéről. Dr. Prőhle Károly főtitkár jelentésében az ökumenikus iroda munkájával foglalkozott. Az Ökumenikus Tanács elnöksége jókívánságait fejezte ki Dr. Tóth Károly református zsinati - főosztályvezetőnek, a Keresztyén Békekonferencia főtitkárának'abból az alkalomból, hogy a közelmúltban a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntették ki. A genfi központban á Tanulmányi Osztály az egyházi struktúrákról szóló jövő évi konferencia előkészítő ülését tartotta meg november 19— 21. között. Egyházunkat a tanácskozáson dr. Hafenscher Károly Budapest-Deák téri lelkész képviselte.
