Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-28 / 43. szám

Első szavunk a hálaadás Kétszázötven éves a Mezőberény II. kerületi gyülekezet „1722—23-ban Körös mentén a mai Mezőberény helye la­katlan pusztaság volt. Víz, zsombék. nádas, gazdag állat­világ. Pedig valamikor lakott település volt itt. Mezőberény a török dúlás után alakult 1722—23-ban. Ekkor néhány Hont megyei, szlovák család- kapott letelepedési engedélyt. A szlovákokat 1725-ben néhány német, 1727-ben néhány ma­gyar család követte. Így ala­kult ki a Körös menti három nemzetiségű község, Mezőbe­rény.” A kétszázötven éves múlt tanít Kétszázötven év alatt sok minden történt egy ország és egy község életében is. Külö­nösen is érdekes egy olyan községben ez, ahol évszázado­kon keresztül három nemzeti­ség is együtt élt. Sok helyen volt probléma a múltban a nemzetiségi kérdés, de Mező- berényre ez soha sem volt jel­lemző. A három nemzetiség mindig békében, egymást meg­„...a hívek egész élete megtérés legyen!” Ha a reformáció kezdetét a 95 tétel megjelenésétől számít­juk, úgy nem szabad feled­nünk, hogy ez az egyházat tisz­tító mozgalom megtérésre szó- lítással kezdődik. A 95 tétel el­ső és Luther szerint legfonto­sabb tétele ugyanis így hang­zik: „Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta — Tér­jetek meg! — azt akarta, hogy 0 hívek egész élete megtérés legyen” Látszólag ez a felszólítás ha­sonlít a próféták kemény kö­veteléséhez. vagy Keresztelő János dörgő hangú erkölcspré­dikációjához. Így kezdte ugyanis Jeremiás próféta is. Malakiás próféta is a maga prófétai szolgálatát (Jer 3, 14; Mai 3,7). Ugyanezzel a monda­nivalóval lépett a „viperák faj- zatainak” nevezett hallgatósá­ga elé Keresztelő János is: „Térjetek meg, mert elközelí­tett az Isten országa!” S az Isten országa eljövetelén a hamaro­san elkövetkezendő Ítéletet ér­tette a „polyvát megemésztő 01 thatatlan tűzet”. Felületes olvasó, vagy hallgató könnyen azt hiheti, hogy Jézus sem tett mást, minthogy ugyanezt az üzenetet ismételte meg, hiszen nagyon hasonlít ehhez, amit beköszöntő igehirdetésében mond: „Betelt az idő és elkö- zelített az Isten országa. Tér­jetek meg és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15). Csakhogy hála Isten, országá­nak eljövetele Isten Vele meg­érkező szeretetét, a bűnösök­nek is bocsánatot adni kész irgalmát jelentette, a feltétel nélküli kegyelmet, a korlátlan, még az ellenségre is kiterjedő szeretetet. A sorrend is döntő Jézusnál: előbb az Isten or­szágának érkezése, azután a megtérés. Luther felismerte a jézusi sorrendet, s jól értette a megtérés jézusi tartalmát. En­nek bizonysága a 95 tétel, majd később sok-sok igehirdetése. Amint maga írja, már 1513 óta ..természetesek” voltak számá­ra a 95 tételben kifejezett gon­dolatai, hiszen már évek óta felismerte az egyház „legdrá­gább kincsét” az Isten kegyel­mének ezt a legszentebb evan­géliumát. Jól tudta azt is, hogy ez az evangélium egészen más, mint amit kora egyháza álta­lában hirdetett. Tudta, hogyha „felfedezésével” a nyilvános­sá ; elé lép, szembekerül kora általános vallásosságával ép­pen úgy. mint a pápai hata­lommal, de a Szeníráshoz kö­tött lelkiismerete nem tudott hallgatni tovább, ezért vitára terjesztette felismerését. LUTHER SZAVAIBAN, ira­taiban a megtérésre hívás min­dig az Isten szeretetéhez, ir­galmához való megtérést je­lenti. Amikor például a ke- resztséggel kapcsolatban oly gyakran hangsúlyozza, hogy a keresztyén ember élete nem más, mint naponkénti vissza­térés a keresztséghez, akkor ugyanerről beszél. A kereszt- ségben ugyanis Isten meg nem érdemelt, elénk futó kegyel­mét kapja az ember. Luther egész reformatori mondaniva­lóját ebből a szempontból sű­ríteni lehet a megdicsőült Jé­zus szavában, amit a Jelené­sek könyvében olvasunk: „Em­lékezzél meg honnan estél ki és térj meg!”. Luther a kegye­lemről megfeledkezett egyhá­zat próbálta megtéríteni a ke­gyelemhez. Ezért hirdette az éppen aktuális körülmények között, hogy nem kell a pénz a búcsúcédulák vásárláshoz, nem kell az emberi teljesít­mény az Isten szeretetének el­nyeréséhez. Isten „ingyen” szeret, irgalmas akkor is, ami­kor nem szolgáltunk rá. Min­denekelőtt az Isten irgalmas csak ezután a jóvá tett emberi életfák jó gyümölcse. Ez a Luther féle ..kopernikuszi for­dulat” minden önigaz, önmaga cselekedetei körül forgó embe­ri vallásossághoz képest. Ez a jézusi mondanivaló újrafelfe­dezése! LUTHER FELISMERÉSÉ­VEL kétségtelenül visszatért Jézus evangéliumához. Az Üj- testamentum szerint ugyanis Jézus sokakat botránkoztató módon hirdette, hogy Isten szeretete és bocsánata mege­lőzi az új életet.Ez a feltétel nélküli evangélium, amely megbotránkoztatta a Jézus ko­rabeli kegyeseket éppen úgy, mint Luther kortársait. Ez az érthetetlen kegyelem bántja Jézus példázatában a tékozló fiú bátyját, idegesíti az önigaz farizeusokat, ezért kiáltják ki Öt a bűnösök barátjának. Jé­zus előbb hirdette a bocsánatot a bűnös nőnek, a kapzsi Záke- usnak. az elbukott Péternek és csak azután várt tőlük új éle­tet. Mi lett volna, ha előbb megvárja megtérésüket? Hiá­ba várt volna. Éppen azzal, hogy előlegezte az irgalmas megbocsátást, teremtette meg az új élet alapját. Luther a megtérés hirdetésével ugyan­ezt akarta prédikálni. Nem rettentesse! jött, nem fenyege­tett, nem akarta ijesztgetni az egyszerű népet, mint a „pokol prédikátorai”, mert az nem sok eredménnyel járt volna. Így ír: „A bűnbánó szív ritka és nagy kegyelem, nem érhető el, ha valaki a pokolra és bűnére gondol csupán — másként Ju- dásé lenne az igazi töredelem, mert ő aztán igazán komolyan vette bűnét...” S kora „pokol prédikátoraidra gondolva így ír: „az erőltetett töredelem, amint a tapasztalat mutatja, nem sokat ér — lám böjti időben mily sok bűnvallás tör­ténik mostanában, de ugyan­csak kevés haladás mutatkozik az emberek életében”. Csak az Isten szeretetének evangéliuma téríthet meg, ehhez kell na­ponta odafordulni. A MI LUTHERI KORNÁL BONYOLULTABB, korunkban és emberi életünkben vajon jelenthet-e még ez a lutheri üzenet valamit? — Meggyőző­désem, hogy ez a jézusi—lu­theri mondanivaló hasznos a mai egyes hivő, a keresztyén gyülekezet és egyház számára is. Nem alap nélkül vár telje­sítményeket tőlünk, nem ter­het ró ránk, ezergondú embe­rekre, hanem az erő forrásá­hoz terel. Mivel megsegített minket az Isten — segíthetünk mi is másakon. Mivel gondos­kodik rólunk — nem kelll aggo­dalmaskodnunk. Mivel befoga­dott — nem vagyunk egyedül. Mivel nem korlátozza szere­tetét — mi se korlátozzuk. Enélkül a megtérés hozzáfor- dulás nélkül elapad a szerete­tünk az emberek iránt és nem szolgálunk nekik. Nem telik ir­galmunkból, megijedünk a jö­vőtől, kimerülünk egyre hal­mozódó kötelességeink között. Naponta vissza kell térnünk a forráshoz —, hogy szomjan ne haljunk. Naponta kell elfo­gadnunk Urunk szolgálatát —, hogy mi is szolgálni tudjunk minden embernek. Naponta töltekeznünk kell Nála — hogy tartalmas legyen életünk. — Ez a lutheri — evangéliumra irányított — megtérésre hívás kiemelhet a látszatkeresztyén- ségből — valódi keresztyénség- re, haszontalan, öncélú kegyes­kedésünkből hasznos krisztusi életre. A 95 tétel első tétele Jézus Urunk szavának lutheri értelmezése ma is időszerű: ... hogy a hívek egész élete megtérés legyen.” Dr. Hafenscher Károly becsülve tudott együtt mun­kálkodni a község, egész né­pünk és az egyházak boldogu­lásáért. Az egyéni és nemzeti­ségi érdekeket mindig alá tud­ták rendelni az egész közösség érdekeinek. Ez a tény már ma­gában elég .lenne arra, hogy hálaadás alapja legyen és kö­vetendő példa minden gyüle­kezet számára. Ennél azonban sokkal többért adhatott hálát a Mezőberény II. kér. gyüle­kezet szeptember 23-án. Hálaadó napra hívta meg a gyülekezet D. Kál- dy Zoltán püspököt, hogy együtt adjon hálát a főpásztor és a nyáj a 250 éves múltért, és reménységgel induljanak a jövő' felé. Az ünnepi istentisz­telet bevezető oltári szolgála­tát Fábri István, a gyülekezet lelkésze végezte. Ezt követően Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese prédi­kált szlovák nyelven. Igehir­detésében Krisztus élő gyüle­kezetéről, annak sajátosságai­ról, jeleiről szólt: örvendező, imádkozó, hálaadó gyülekezet­ről. Mindhárom pontban hangsúlyt kapott annak meg­állapítása, hogy a fenti szem­pontoknak egyidejűleg és pár­huzamosan érvényesülni kell a keresztyén ember egyéni, gyü­lekezeti és társadalmi életé­ben. Ezt követően D. Káldy Zol­tán püspök szolgált igehirde­téssel. Igehirdetésének elején utalt Mezőberény 250 éves múltjának egy-egy mozzanatá­ra, mely ismert nemcsak a mezőberényiek, de az egész ország előtt is. 1849 nyarán itt töltött két hetet Petőfi Sándor, mielőtt elindult a végzetes út­ja felé, Segesvárra. Ez a moz­zanat is azt jelképezi, hogy a mezőberényi gyülekezet és nép mindig együtt tudott gondol­kodni hazánk egész népével. Az első szó ezen a jubileu­mon a hála szava kell, hogy legyen. Ezzel összefüggésben kell felvetni azt a kérdést, hogy hogyan tudott megma­radni eddig a gyülekezet, és hogyan lehet továbbra is az? — vetette fel a kérdést a püs­pök. Ez a gyülekezet is, mint minden élő gyülekezet, egy fundamentumra épülve ma­radhat meg: ez a fundamen­tum Jézus Krisztus! Isten azt akarja, hogy szívünk, egész életünk épüljön rá erre a biz­tos fundamentumra, ami azt jelenti, higgyünk benne, sze­ressük öt! Végül azt hangsú­lyozta a püspök, hogy minden ember egyúttal Isten munka­társa is, ami azt jelenti, hogy hirdetnünk kell az evangéliu­mot és végezni a diakónia szol­gálatát úgy egyéni, mint kö­zösségi életünk terén, együtt egész népünkkel. Befejezésül hangsúlyozta a püspök, hogy csak hálát adva, a biztos fun- fundamentumra épülve, az em­bereknek szolgálva van értel­me a jubileumnak és csak így lesz jövendője is a gyülekezet­nek. Múlt és jövő Az istentiszteletet követő közgyűlésen Fábry István lel­kész adott tájékoztatót a gyü­lekezet múltjáról, jelenéről és a jövőbe vetett reménységéről. A megalakulást követően ha­mar kezdett gyarapodni a gyü­lekezet lélekszáma. A mai templom, amely 175 éves a gyü­lekezetnek harmadik templo­ma. „A gyülekezet lelkészei tudós papok, kiváló szónokok, társadalmi, állami és közegy­házi téren elismert személyek voltak. Volt közöttük esperes mint Kuczián György, akinek szolgálata alatt — 1802—18j)5 — főgimnázium volt Mezőbe- rényben, mely később Szarvas­ra költözött. Említésre méltó még a lelkészek vezető szerepe a község társadalmi életében. A jelenben — mint az ün­neplés is mutatja — élő és jól szolgáló gyülekezet a II. kerü­leti gyülekezet. A jövőre néz­ve azt kell mondani, hogy jó reménységben élünk. Helyünk van a szocializmust építő Ma­gyar Népköztársaságban, he­lyünk van a Magyarországi Evangélikus Egyházban, he­lyünk van Mezőberény nagy­községben. Ezekben a közös­ségekben egyházi vezetőink útmutatását követve a ma­gunk munkájával és imádsá­gával, buzgó szolgálattal sze­retnénk hozzájárulni a mai emberiség nagy ügyének: a vi­lág békéjének a megszilárdí­tásához” — mondta befejezé­sül Fábry István lelkész. Ezt követően először Mekis Ádám esperes, püspökhelyettes a Kelet-Békési Egyházmegye nevében fejezte ki áldáskívá­násait, majd Hegedűs Pál, a Hazafias Népfron Nagyközsé­gi Bizottságának elnöke, a he­lyi tanács és Hazafias Népfront nevében köszöntötte a gyüle­kezetét, megköszönve az eddi­gi szolgálatokat és kérve a to­vábbi jó együttműködést a gyülekezettől és vezetőitől. A testvéri református egyház kö­szöntését Lipcsei Gábor lelki- pásztor tolmácsolta. A kör­nyező evangélikus gyülekeze­tek imádkozó szeretetéről és áldáskívánásairól Petor János békési lelkész szólt. A köszöntések sorát D. Kál­dy Zoltán püspök zárta, aki az egész Magyarországi Evangéli­kus Egyház nevében köszön­tötte a gyülekezetei és kérte további jó szolgálatukra Isten áldását. Az ünnepi közgyűlés után nyílt mód fehér asztal mellett, hogy részleteiben is megis­merhessük a Mezőberény II. kerületi gyülekezet mai életét és szolgálatát. Délután még megtekintette a püspök a Mezőberény I. ke­rületi gyülekezet most reno­vált templomát, majd eleget téve Lőcsei Gábor református lelkész meghívásának, felke­reste a református lelkész la­kásán aki, beszámolt nemcsak a református gyülekezet szol­gálatairól, hanem arról a test­véri közösségről is, amely hosszú évek óta töretlenül fennáll a református és evan­gélikus gyülekezetek között. Egy jubileum megünneplé­sének csak akkor van értelme és létjogosultsága, ha onnan az emberek megújult szívvel, megerősödve indulnak a hol­nap felé. A Mezőberény II. ke­rületi gyülekezetben ilyen ün­nep volt. If j. Kendeh György Személyi változások Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara tanév­kezdő kari ülésén tanszékhe­lyettesítő megbízást adott MUNTAG ANDOR monori lelkésznek az ószövetségi tan­székre az 1973—74. tanévre. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara az Or­szágos Egyházi Elnökséggel egyetértésben DR. NAGY GYULA professzor külföldi tartózkodása idejére IFJ. HARMATI BÉLA lelkészt előadónak hívta meg a Teoló­giai Akadémiára. — Szentháromság után a 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 4, (20—21) 22— 28; az igehirdetés alapigéje: Lk 13, 10—17. — Reformáció ünnepén az oltárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 5, 1—10; az igehirdetés alapigéje: Gál 3, 7—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 11-én, vasárnap reg­Az Országos Egyházi Elnök­ség IFJ. HARMATI BÉLA lel­készt a Teológiai Akadémia meghívása után felmentette külügyi titkári szolgálata alól 1973. szeptember 15-i hatály- lyal. Az Országos Egyházi Elnök­ség a külügyi titkári szolgálat elvégzésével RE ÜSS ANDRÁS budapest-kelenföldi másod­lelkészt bízta meg, aki külügyi titkári szolgálatával párhuza­mosan továbbra is elvégzi a kelenföldi gyülekezetben a másodlelkészi szolgálatot. gél 7 őrkor az evangélikus egy­ház félóráját követíti a Petőfi rádió. — ORGONAHANGVER­SENY. Trajtler Gábor orgona- művész-lelkész november 4-én, vasárnap este fél 8 órakor or­gonahangversenyt tart a Zene- művészeti Főiskola nagytermé­ben. Műsorán francia szerzők művei és huszadik századi ma­gyar és német komponisták szerzeményei szerepelnek. Je­gyek az Országos Filharmónia pénztárában kaphatók. Társadalmunk a családokért Fontos döntést hozott kormányunk október 11-én. Hosszú előzetes fölmérés, szakemberek tanácskozása, állami és tánsa- díalmi szervek vitája után megszületett az un. népesedéspoliti­kai határozat. Évek óta folyt már a vita, milyen módon lehetne hazánkban az igen kedvezőtlenül alakult népesedési helyzeten segíteni. Hiszen amíg a statisztikák szerint a múlt század közepén az élveszületések aránya elérte a 40 ezreléket, az ötvenes években 23 ezrelékre, majd a mélypontot jelentő 1962. évben 12 ezre­lékre csökkent. Ma 14 ezrelék körül van ez a szám, de a 10— 12 ezreléket elérő halálozási arányszám mellett ez igen kevés. Az idős korú lakosság aránya egyre növekedett az utóbbi években, igen kevés volt a születések száma. Az átlagos gye­rekszám 1972-ben 1,87 volt, azaz sok családban legfeljebb ket­tő vagy egy a gyerekek száma az ideálisnak mondható három­mal szemben. Amint az egészségügyi miniszter tájékoztatója arra rámuta­tott, a népesedési helyzet alakulásának igen sok tényezője van, nemcsak anyagi-gazdasági vagy egészségpolitikai területen, hanem a társadalom tudatának alakulásában is változások ál­lottak be a legutóbbi évtizedekben, A helyzet elemzésén ala­puló fölmérő gondosság széles együttműködésre szólította tár­sadalmunk minden e területeken működő felelősét. A HATÁROZATTAL KAPCSOLATBAN ELŐSZÖR IS tár­sadalmunk széleskörű összefogását kell kiemelni. A kormány- határozatot mindenfelől előkészítő és azt fogadó közvélemény mutatja, hogy a népesedési helyzet nemcsak egy szakminisz­térium, a családok, gyermekek megsegítése nemcsak a tanácsi szervek feladata, hanem az egész társadalom felelőssége. A Párt X. kongresszusa, az országgyűlés, a szakszervezetek, a ta­nácsok, a Hazafias Népfront, kisebb és nagyobb körben a gaz­dasági vezetők mind szembe kerültek a népesedési helyzet ad­ta tényekkel. Most a megjelent kormányhatározat után együtt örül az egész ország a bejelentett fontos intézkedéseknek. Államunk, mely eddig 11,5 milliárd forintot adott a gyer­meknevelés segítésére a családoknak, ezt az összeget most megtetézte újabb két milliárddal. Ha ehhez hozzátesszük azt a hét milliárdot, amennyibe az intézményes oktatás és szakkép­zés került eddig évente, akkor túl vagyunk a húsz milliárdon. Azóta minden családban kiszámították már, mit jelent az anyasági segély fölemelése 1100.— forintról 2500.—ra, a gyer­mekgondozási segélyek és családi pótlékok fölemelése, az egyéb, gyermekes családoknak járó kedvezmények kiterjeszté­se, stb. Beletartozik a nagyszabású anyagi segítségbe az óvodai férőhelyek, a bölcsődék számának növelése, hogy megszűnjék az az állapot, amit úgy szoktak jellemezni: „Könnyebb az egyetemre bejutni egy gyereknek, mint az óvodába!” AZ ANYAGI-GAZDASÁGI TERÜLETEN történt változtatá­sok mellett nagy örömmel olvastuk az egészségpolitikai intéz­kedéseket, a terhességmegszakítás művi módjának megszigo­rításáról. Az anyák védelme, az utódok védelme szempontjá­ból fontos rendelkezés magában foglalja a családtervezés, a megelőzés hangsúlyozását. Az ember, a társadalom és az egyén védelme, humánus szempontok határozták meg a rendelkezés egyes tételeit arról is, mikor lehet engedélyezni mégis a műté­ti beavatkozást. VÉGÜL A RENDELKEZÉS HARMADIK SZEMPONTJA az egész társadalom tudatformálása. Helyeseljük, hogy az isko­lákban kötelezően írják elő, az általános iskoláktól a főisko­lákig a szexuális, családtervezéssel kapcsolatos felvilágosító­nevelő tevékenységet, örülünk annak, hogy kötelező tanács­adást vezetnek be házasságkötés előtt, valamint fejlesztik a család és nővédelmi tanácsadók hálózatát. Fontosnak tartjuk, hogy bár erről a rendelet nem szólt, a család védelmének szempontjai fokozottabban érvényesülje­nek az irodalomban és a filmművészetben is. A szerelem szép­ség», a család életében a házastársak és a szülők-gyermekek kapcsolata, egymáshoz való alkalmazkodása, egymás segítése pozitív példái alkalmazásának „kockázatát” is vállalnia kelle­ne a művészeknek. Sajnos, ezen a területen sok a negatív pél­da, az un. „közkívánat” kiszolgálása. LAPUNK HASÁBJAIN az elmúlt évben sokszor foglalkoz­tunk azokkal a kérdésekkel, amelyek most a kormány rendel­kezésének kapcsán előtérbe kerültek és megoldást nyertek. Egyházunk népe örömmel üdvözli az anyagi, az egészségvédel­mi új intézkedéseket. Ott szeretnénk továbbra is lenni azok között, akik segítik társadalmunkat olyan légkör és morál ki­alakításában, amelyikben a családon belül és népünk nagy családjában is a mások megsegítése, az áldozatvállalás, a má­soknak való szolgálat öröme határozza meg az emberek közöt­ti kapcsolatokat. Weöres Sándor: Zsoltár Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád Istenem. Kín mar, sújt, temet, , , józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem. Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bensőm fordul ellenem. Örök vihar ront, nincs egy biztos pont se mögöttem, se fölöttem, dög pusztít a telkemen. Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem. Nyársat nyeltem én, derekam kemény: mért nem szabad súlyod alatt meghajolnom, Istenem? Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor és a szemem könnytelen. Utam hajlatán ördög les reám, vár nehezen: a két kezem j tőrrel indul éllenfem. Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod, ha vesznem kell, jól legyen: tán kárhozásom áldás lesz máson — de ha énrám kincset bíztál, ments meg immár, Istenem. (A József Allila-díjas költő a HALLGATÁS TORNYA című 1956-ban megjelent kötetéből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents