Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-28 / 43. szám

~0 IHUIIIliil Az ember érdekében Lk 13, 10—17 Van ennek a történetnek egy megdöbbentően visszás voná­sa. Olyan emberről hallunk benne, aki vallásos meggyőződésé­re hivatkozva hajlandó elmenni egy beteg nyomorúsága mel­lett. Isten törvénye iránt való hűségét játssza ki a felebaráti szeretet segítő cselekedete ellen. A zsinagógafő az, aki Istenre hivatkozva így végsősoron embertelenné válik. Pedig nem az Ö parancsolatai rosszak, vagy túlhaladottak, hanem az az em­beri magatartás a rossz, a képmutató, amelyik ezeket az ember érdekével állítja ellentétbe, hiszen a törvény végső értelme és összefoglalása a szeretet nagy parancsolata. JSZUS SZOMBATNAPI GYÓGYÍTÁSÁVAL ELŐSZÖR is meg akar tanítani bennünket arra, hogy megértsük, az Istennek való igazi engedelmesség a felebarátnak tett szolgálat. Az utolsó ítéletről szóló nagy példázata szerint is ezen méri meg engedelmességünket, végső soron hitünket. (Máté 25,31—46) Embertelenségünket soha nem takargathatjuk egyetlen hitté­tellel, vagy tanítással sem. Sőt akkor leszünk Jézusnak hű ta­nítványai, ha az emberért mindent megteszünk, ahogy ő is megtett értünk mindent, mert neki az által szolgálunk, ha em­bertársainknak szolgálunk. — Ez a szolgálat mindig cseleke­detekben válik valósággá. Munkában, mint ahogy igénkben is a szombatnapi munka kérdése kerül elő. Jó hát látnunk a munka szolgálat jellegét is. Azt, hogy mikor szolgálatról szó­lunk, ebben mindennapi munkánk is beletartozik, MÁSODSZOR MEG AKAR SZABADÍTANI bennünket vélt igazságunk megcsontosodott védelmétől. A zsinagógafő szem­rehányó, zúgolódó magatartása csak tehetetlenségének takaró­ja. Nem Isten ügyének védelmezőjévé vált ezzel, hanem saját maga karikatúrájává. Isten ügyét próbálta védeni s pontosan azt árulta el, azt tiporta sárba, hiszen Ő a parancsolatokat az emberért, az ember érdekében adta. A zsinagógafő pedig ép­pen ezekre hivatkozva vált embertelenné. Isten parancsai, de hitüknek egyetlen mozzanata sem arra való, hogy azt saját igazunk mentsvárává torzítsuk, hanem hogy segítsen szolgáló életet élni a világban. HARMADSZOR MEG AKAR ÓVNI A KÉSŐI ÖRÖMTÖL; Mindig van valami elszomorító abban, ha az ember elkésik va­lamivel. Mikor mások tettek meg valamit helyettünk, mife mi feleszméltünk. Nem azt mondom, nem jogos ilyenkor is az örö­münk, de ebbe az örömbe valahogy a szégyenkezés szomorú­sága vegyül. Azok, akik örvendeztek a beteg asszony meggyó- gyításán bizonyára nem voltak olyan rövidlátó vaskalaposak, mint a zsinagógafő, de az eseményeknek mégiscsak külső szemlélői voltak, s csak akkor ébredtek Jézus cselekvésének és magatartásának igazára, mikor azok már megtörténtek. Ed­dig nem jutott eszükbe segíteni, például Jézushoz vinni a be­teget, de ekkor örvendeztek. Elkéstek. Ettől akar megóvni bennünket Jézus. Hogy ne csak akkor örvendezzünk, mikor má­sok már cselekedtek helyettünk. Megszégyenítő lenne ez szá­munkra. Ahol emberekért, általában az ember érdekében te­hetünk valamit, ott ne a későn örvendezök táborához tartoz­zunk! Bánfi Béla ,.>r ..... ........... IM ÁDKOZZUNK Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy Te szeretetedből mindig az ember érdekében cselekszel mindent, ezért adtad törvényedet is. Kérünk, engedd megértenünk, hogy a Neked való igazi engedelmesség a felebarátainknak való szolgálat. Szabadíts meg minket önzéstől, vakságtól és kishitűségtől, hogy soha ne váljon hitünk rideggé, vagy élettelenné, s ne kelljen szégyenkeznünk amiatt, hogy a szolgálatot elmulasz­tottuk. Ámen. A hazai reformáció kezdetéről A talaj A Kárpát-medence Luther fellépésének idején a megme­revedő kései feudalizmus tár­sadalmát fogta össze. A luthe­ri reformáció történelmi szere­pét csak akkor érthetjük meg igazán, ha szem előtt tartjuk, hogy hatásaival ennek az ön­magát túlélt középkori társa­dalomnak a felbomlasztásához, új társadalmi célok ébreszté­séhez, új művelődési eszmény kialakításához is nagyban hoz­zájárult, miközben tulajdon­képpeni célját, a hitélet meg­újítását munkálta. A talajelőkészítés Mátyás király nemrég még hatalmas és pompás birodal­mában több olyan áramlat előzte meg a reformációt, ame­lyet bizonyos fokig annak szel­lemi őseként tarthatunk szá­mon. Valdensek és husziták A 13. század óta nemcsak az egyszerű nép, hanem a papság köréből is sokan csatlakoztak hazánkban azokhoz, akik a fényűző, bibliai alapoktól egy­re inkább eltávolodó római egyház tévedéseit és visszaélé­seit a Szentírás fényénél éle­sen látták és bírálták. Számuk hazákban és környékén mint­egy 80 OOO'-re volt tehető, Po­zsony vidékén egy ízben zsi­natot is tartottak. Üj lendületet és új szem­pontokat kaptak ezek az erők Waíd Péter mozgalma után Húsz János fellépésével, majd mártírhalálával. Az eleven hitélet ébresztésén túl náluk már kimutatható a társadalmi erjedésnek és a kulturális ha­tásnak a jelentősége is — gon­doljunk akár az inkvizícióra, akár a Tamás és Bálint huszi­ta papok által lefordított első magyar bibliafordításra. figyelmeztetnek arra, hogy a magyar előreformáció sok meg­lepő egyezést és rokonságot mutat a Dózsa-parasztháború kereszteseinek és a Ferences rend ellenzéki ágának, az ún. obszervánsoknak az ideoló­giájával. Aldegrever győri magántulajdonban nemrég felfedezett Luther-metszete Valóban, régebben is tud­tuk, de az újabb kutatások még meggyőzőbben bizonyít­ják, hogy a forradalmi eszmék tudományosan is képzett kép­viselői főleg a ferencesek kö­zül kerültek ki. Ha pedig számba vesszük azokat a jeles magyar reformátorokat, akik korábban ugyancsak ferences szerzetesek voltak — Dévai, Sztárai, Ozorai, Kopácsi, Szkhárosi — akkor nyilvánva­ló, hogy nem véletlen a hazai keresztesek 1514-es országren­gető megmozdulásának és az 1517-ben megindult reformáció egyházrengető hazai hatásának a kapcsolata. A vetés szárba szökken A Kárpátok övezte magyar királyság német ajkú városi polgárai voltak az elsők, akik — egyetemisták és kereskedők Kökény Elek rákospalotai lelkész 59 éves korában, októ­ber 14-én váratlanul elhunyt. A hasai reformáció nyomában A reformáció megújult alapelvei Sárszentlőrincen A Tolna megyei evangélikus gyülekezetek XVIII. századi keletkezésében és erősödésében világosan felismerhetők a re­formáció kezdetének és hódí­tásának alapelvei elmélyítve a XVII. századi evangélikus éb­redés életteli lelkiségével. Ér­demes ezeket vizsgálni az egyik jellegzetes Tolna megyei gyülekezet, Sárszentlőrinc fej­lődésében. A GYÜLEKEZETBEN VA­LÓ GONDOLKODÁS volt egyik jellemzője Szeniczei Bá­rány Györgynek, a Tolna me­gyei gyülekezetek atyjának. Ez azt jelentette, hogy a szórvá­nyosan Tolna megyébe telepü­lő evangélikus családok együtt- maradásának és fejlődésének egyik első feltételét a gyüle­kezetté szerveződésben látta. Ezért volt első kérdéssé az 1717- ben Gyönkön talált job­bágycsaládokhoz: „Miért nem hoznak papot maguknak?”, mert az evangélikus gyüleke­zet alapja a szervezett lelki­gondozás. Bárány György — ahol csak munkát kezdett — anyakönyvet kezdett vezetni, templomot (imaházat), papla­kot épített és prédikálni kez­dett. így tette ezt Gyönkön 1718- ban, Györkönyben 1719- ben és Sárszentlőrincen 1722- ben, ahol kezdetül nyolc csa­ládból formált gyülekezetei, s írta az anyakönyvet, amelybe az első évben három, a máso­dikban hét, a harmadikban ki­lenc újszülöttet vezetett be, és 1722. szeptember 8-ától meg­tartotta az istentiszteleteket a maroknyi népnek is. Megye- szerte szervezte a gyülekeze­teket, s gondoskodott azok lel­készekkel való ellátásáról any- nyira, hogy amikor püspök hiányában fiatal kandidátusok nem juthattak lelkészavatás­hoz, Bárány György esperes­ként lelkészeket is avatott és állított szolgálatba. AZ IGEHIRDETÉS SZOL­GÁLATÁNAK FONTOSSÁ­GÁT emelte ki ezzel is, ame­lyet maga is olyan szorgalma­san gyakorolt, hogy 1725. már­cius 25-éig az egész Űjtesta- mentumot végigprédikálta Sár­szentlőrincen. Természetesen nemcsak vasárnapi és ünnepi istentiszteleteken, hanem min­dennapi könyörgések alkalmá­val is, amelyeket adventtői húsvétig mindig igehirdetéssel tartott. Ezeknek a bibliai köny­veket fejezetről fejezetre meg­világosító prédikációknak a magva máig is megmaradt 1754-ben, Laubanban megje­lent magyarázatos Űjtestamen- tumában, amellyel korabeli lel­késztársainak is hathatós se­gítséget nyújtott az egész Bib­liára kiterjedt rendszeres ige­hirdető munkához. Adataink vannak arra, hogy Bárány György társaival az egész Bib­lia kinyomtatásra kész új for­dítását is elkészítette, éspedig — ugyancsak a reformáció alapelvei szerint — eredetiből, a héber és görög nyelvű szö­vegek alapján. A TANÍTÁS ÉS NEVELÉS FONTOSSÁGA is elöljárt a sárszentlőrinci gyülekezetépí­tésben. Bárány György írta az első magyar nyelvű nevelés­tant (megjelent Halléban 1711- ben), s mivel nem volt olyan könyv, amit a gyermekek ke­zébe lehetett volna adni, 1733- ban kiadta a „Dictomos köny­vet”, amelyre háromévi fize­tését költötte. 1735-ben első íz­ben jelenteti meg kátéját, elöl­járó beszédében megható mó­don örökíti meg szándékát: „Óh édes Főpásztorom, Ür Jé­zus! Imé, egyedül a Te ígére­tedben bízván eresztem ki ezt az én kezemből, és így ezen hálócskámat kivetem: tessék tenéked, ki a kicsinyeknek és csecsszopóknak szájuk által szoktad megerősíteni a Te ha­talmadat, ezt az én gyermeki munkámat a Te mennyei ál­dásoddal megkoronázni. Add, hogy, amit kivetek erőtlenség­ben, az kikeljen erővel; add, hogy mindazok, kicsinyek és öregek, kik ezt a Te szent igédből szedegettetett köny­vecskét olvassák vagy magya­ráztatni hallják, annak idves- séges hasznát tapasztalják és gyümölcsét hozzák békességes tűrés által az örök életre.” A KÍVÜLÁLLÓK ELŐTTI TISZTESSÉG is sajátja volt Bárány Györgynek. Még az el­lenséges indulatú katolikus egyházlátogató bizottság is tisztelettel kénytelen megálla­pítani róla Györkönyben: „Ezt a gyülekezetei 1718 óta az elő­relátó és körültekintő Bárány György adminisztrálja, aki 39 éves és aki a szászországi Hal­lében tanult.” Különösen is je­lentős volt, hogy a szintén ka­tolikus nagyhatalmú földesúr, Mercy Claudius is mennyire szívébe zárta Bárány Györ­gyöt és rajta keresztül a sár­szentlőrinci evangélikus gyüle­kezetei, amikor hatalmi szóval hozattatta vissza az elűzött lel kipásztort (1729) statáriummal fenyegetve a vármegye veze­tőit, ha „az ő kedves Bárá­nyát” meg nem követik és azonnal vissza nem hívják. Annyira ment a földesúr bizal­ma, hogy unokaöccsét, akit — egyenes leszármazottja nem lévén — örököseként nevelt, Bárány Györgyhöz küldte egy­évi házi nevelésre. A fiatal gróf Mercy még párizsi ma­gyar követ korában is érdek­lődött egykori nevelője és an­nak leszármazottai iránt. HITHÜSÉG ÉS HELYTÁL LÁS is hozzátartozott a sár' szentlőrinci hitelvekhez. A fia­tal gyülekezet hite külső tá­madások tűzben érett. 1726 29-ig elűzött papja távollété­ben is megállt. Mikor később újra fellángolt a protestánsok elleni gyűlölet tüze, az erő­szaknak erővel ellene állt. 1742-ben Berényi Zsigmond pé­csi katolikus püspök a várme­gye hajdúival és egy sereg plé­bánossal foglalta el sorra a templomokat, iskolákat és pa­rókiákat. Sárszentlőrincen mindezt nem nézték tétlenül. Lelkészüket a templom kul­csával együtt elrejtették a Sár­víz zsombékos szigetjein, a la­kosság pedig felsorakozott a nádfedeles sártemplom védel­mére. A férfiak kaszára, ka­pára kaptak, az asszonyok iui-~ siketítő lármával fogadták a hívatlan vendéget, két nemes származású telepes — Fördő- sök — pedig karddal állt a templom ajtaja elé, hogy ha kell, fegyverrel is megakadá­lyozzák annak elrablását. Vér­ontásra is sor kerülhetett vol­na, ha Berényi püspök nem tesz le erőszakos tervéről és el nem menekül a megbolygatott faluból. Csepregi Béla közvetítésével — első ízben ju­tottak a reformáció közvetlen hatása alá. Luther iratai révén elsőként a Szepességben és a felvidéki bányavárosokban ta­lálunk lutheri szellemű prédi­kátorokat — így már 1520-ban Preissner Tamást a Késmárk melletti Leibitz (Lubica) váro­sában — és a wittenbergi egye­temre beiratkozó, Luthert hall­gató, diákokat, akik közül Cy- riak (Czirják) Márton volt az első 1522 őszén. Hazánk mai területén Sop­ronba és Budavárra jutott el leghamarabb a megtisztított evangélium. Ha tenyerünkbe vesszük története mély tenge­rének csak egyetlen cseppjét, ott tükröződik benne az egész reformáció ügye. Sopron A lutheri tanok terjedésével foglalkozó legrégibb jegyző­könyvünk 1522-ből maradt fenn ránk. Ebből megtudjuk, hogy Sopron városának egy bizonyos Kristóf nevű szerze­tese „a íuthéri eretnekek által megfertőzve, a szent atyák ha­tározatai és a római egyház intézményei ellen” prédikált a Kecsketemplömban, amely a bencések előtt a ferences rend birtokában volt. Kristóf végső sorsát nem is­merjük. Azt azonban tudjuk, hogy a vádpontok szerint a pá­paság intézménye ellen, a szen­tek imádása, böjt, fülbegyónás hiábavalósága ellen és a papok rossz erkölcsei ellen emelte fel szavát a reformáció hajnalán. Budavár Csak későbbi feljegyzések, de szavahihető források tanúsít­ják, milyen rendkívül nehéz sorsa volt a királyi vár köz­pontjában ugyanebben az idő­ben a valdens szülőktől szár­mazó, osztrák eredetű refor­mátornak, Cordatus Conrád- nak. Mint a Boldogasszony­egyház — a mai Mátyás-tem­plom —, majd Mária királyné udvari papja, három ízben is menekülnie kellett Budáról 1521—1525 között. Mint posz- tilláskötetében utóbb maga ír­ja, 38 hétig tartott egy ízben esztergomi fogsága. Melanch- thon is megemlíti egyik írásá­ban, hogy miközben a püspök katonái keményen szorongat­ták, hogy hitét megtagadja, éj­jelente a várpince cellájában még a mérges kígyók is fenye­gették életét. Börtönőre azon- ben — látva állhatatos hitét — macskákat küldött le hozzá, ezeket étkezéskor magához szoktatta, s így érte el, hogy a macskák éjjelente — amíg ő aludt — elijesztették a vesze­delmes kígyókat. A reformáció ügyét sem per­iratok, sem mérges kígyók, sem utóbb eretnektörvények, vértörvényszékek vagy gálya­rabságok nem tudták gúzsba kötni- Dr. Fabiny Tibor Szenteld meg az ünnepnapot! Nincsen olyan gyermek, aki ne várná örömmel a vasárna­pot. Ezen a napon nem kell is­kolába menni, nem kell olyan korán felkelni, mint hétköz­nap. Vasárnap tanulni sem szoktunk. Többet játszhatunk, vagy szüléinkkel kirándulni mehetünk, vagy esetleg meglá­togathatjuk rokonainkat, isme­rőseinket. Vannak olyan fiúk is, akik futballmeccsre men­nek édesapjukkal. Egyszóval vasárnap kipihenhetjük a hét fáradalmait. Sok gyermek nem is tudja, hogy a vasárnapot Istentől kapjuk ajándékba. Isten na­gyon jól tudja, hogy munka után szükségünk van pihenés­re. Szervezetünk olyan, mint egy gép. Egyetlen gép sem működhetik szünet nélkül. Minden gépnek szüksége van állásra, pihenésre, amikor megtisztítják és az esetleges hibákat kijavítják rajta. Ugyanígy vagyunk mi is. A munkában, tanulásban elfára­dunk. Szükségünk van arra, hogy kipihenjük magunkat. Ezért következik nappal után az éjszaka, az alvásnak, a pi­henésnek az ideje. De az éj­szakai pihenés mellett még ar­ra is szükségünk van, hogy munkanapok után pihenőnap következzék. Ezért adta Isten a vasárnapot és rendelte el, hogy vasárnap pihenjenek az emberek. A vasárnapi pihenőnapot okosan kell kihasználnunk. Vannak gyermekek, akik va­sárnap annyira belemerülnek a játékba, hogy jobban kifá­radnak, mint a tanulásban. A felnőttek meg a sok szórako­zással vannak így. Ez nem iga­zi pihenés. Nem mindenki tud pihenni vasárnap. A vasutasoknak, az autóbusz- és villamosvezetők­nek sokszor vasárnap is szol­gálatban kell lennniük. Ugyan­így vannak az orvosok és az ápolók a kórházakban, ök máskor tartják meg a heti pi­henőnapot. Édesanyánk sem tud pihenni vasárnap. Vasár­nap is főznie kell, gondoskod­nia kell rólunk. Az a köteles­ségünk, hogy vasárnap még többet segítsünk neki, hogy több ideje jusson a pihenésre. A vasárnap megünneplésé­hez azonban nemcsak a pihe­nés és a szórakozás tartozik hozzá. Isten jól tudja, hogy hét közben munkánkat csak akkor tudjuk frissen és öröm­mel végezni, ha erre lelkileg felkészülünk. Ezért készít szá­munkra vasárnap olyan alkal­mat, ahol egy kicsit elcsende­sedhetünk, vele együtt lehe­tünk és beszélgethetünk vele és ebből erőt meríthetünk a jövő heti munkánkhoz. Ez az alkalom az istentisztelet. A gyermekek számára külön gyermek-istentisztelet, vagy gyermekbibliakör van. Itt éne­kelünk, imádkozunk, meghall­gatunk egy történetet a Bib­liából, vagy Jézus életéből. Sokszor megbeszéljük a törté­netet, s megtanulunk egy aranymondást Isten igéjéből. Az istentiszteleteken tanulhat­juk meg, hogyan kell Istennek tetsző életet élni. Más szóval: hogyan tudunk úgy élni, hogy szüléinknek és a körülöttünk élő embereknek örömet szerez­zünk, hogyan élhetünk úgy, hogy mi magunk is megelége­dettek és boldogak legyünk. Sokan tehernek, vagy feles­legesnek tartják a templomba járást és az istentiszteletet. Aki tudja, hogy Isten mennyire szeret bennünket, mennyi min­dennel ajándékoz meg napról napra és hogy ezekre az aján­dékokra milyen nagy szüksé­günk van, az örömmel vesz részt az istentiszteleten. Akit szeretünk, azzal mindig öröm­mel találkozunk, azzal .min­dig örömmel beszélgetünk. Az istentisztelet nem más, mint Istennel való találkozás, vele való beszélgetés. Ezért ve­gyünk részt az istentisztelete­ken mindig örömmel. örül mi szívünk, Mikor ezt halljuk: A templomba megyünk, Hjjl Úristennek Szent igéjét halljuk. • # Illést tartott a Gyakorlati Teológiai Szakcsoport A Gyakorlati Teológiai Szakcsoport szeptember 25— 26-án ülést tartott dr. Groó Gyula profeszor vezetésével. A munkaülés megtárgyalta és el­fogadta a keresztelési köny­vecske szövegét, amit Ferenczy Zoltán készített el több szak­csoporttárs közreműködésével. A könyvecske célja, ha az ki­adásra kerülne, hogy tanítást adjon a keresztség szentségé­ről, továbbá gyakorlati útmu­tatást és segítséget nyújtson az evangélikus szülőknek ki­csiny, még iskolás kor előtti gyermekeik vallásos nevelé­sére. Ezért a könyvecske gaz­dag imádságos anyagot is tar­tartalmaz a szülők és gyer­mekek számára. A munkaülés folytatta a temetési gyakorlatunk felmé­résére vonatkozó kutatást és előkészítette annak lezárását. A feldolgozás a legközelebbi munkaülés elé kerül majd. G. í Keresztesek és ferencesek Hazai világi történetíróink és irodalomtörténészeink nap­jainkban egyre erőteljesebben Kökény Elek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents