Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-14 / 41. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. 41. SZÁM 1973. október 14. ORSZÁGOS E VAN G ÉL1KUS HETILAP Adósságot törlesztőnk D. Káldy Zoltán püspök igehirdetése dr. Fekete Zoltán országos felügyelő beiktatásán „...hogy én is őrálló legyek*’ Beiktatták dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőt Lk 17, 10 Textusunkban Jézus a gazdasági életbcíl vesz egy példát és beszél arról, hogy egy mezőgazdasági munkás — az akkori időben — hazajön a szántóföldről és akkor az ura nem azt mondja rieki: ülj az asztalhoz és fogyaszd el a nagyszerű vacsorát, hanem azt mondja neki, hogy előbb szolgálj nekem, s azután jössz te! S ehhez hozzáteszi Jézus a magyarázatot: Hogyha a szolga megtesz mindent, amit az ő ura parancsolt, akkor még csak azt tette, amit tennie kellett. Semmi extrát, semmi különlegeset, semmi olyat, amiért valami különleges dicséret illeti őt. S átfordítja tanítványaira ezt a hasonlatot és azt mondja: Ha mindent megtettetek, amit meg kellett tennetek, akkor is csak azt mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagytok, mert csak azt tettétek, amit tennetek kellett, amivel tartoztok. Jól tudom, hogy egy országos felügyelő beiktatásánál bántja a fülünket az a kifejezés, hogy „haszontalan szolgák”. Azok, akik mindent megtettek, s még mindig haszontalanok. Ez az egész egyházunknak szói! Jézus azt vallja, hogy az övéi szolgák. Akik szolgálják Urukat minden tehetségükkel, minden erejükkel. S mikor ő azt mondja: „haszontalan szolgák”, akkor egyáltalán nem akarja tanítványai munkáját silánynak minősíteni. Nem akarja a sikerélménytől megfosztani őket! Még csak kisebbrendűségi érzést sem akart bennük táplálni. Nem akarja, hogy olyan érzés támadjon bennük, hogy akármit tesznek, az nulla, hiábavaló, haszontalan. És ha erejüket, életüket belevetik a küzdelembe, a munkába és eredményeket érnek el, az is haszontalan, még az is semmi. Nem ezért mondja Jézus ezt a kifejezést. Jézus úgy látja, hogy az ő tanítványai, követői tartozásban vannak. Adósok. És amikor tesznek valamit, akkor csak a tartozásukat róják le. Csak adósságukból törleszte- nek valamit. Mert előbb ők kaptak. S amit kaptak, abból kell valamit törleszteniük. MIT KAPTAK A JÉZUS KRISZTUS TANÍTVÁNYAI? Tőle kapták a hitet, szeretetet, az új életet, a Vele való közösséget. Kaptak élő reménységet és most rajtuk a sor, hogy. a tartozást róják le. Országos felügyelő, püspök, kerületi felügyelő, presbiter ha beleszakad a munkába és szolgál, még mindig csák egyet tesz: tartozását rója le azért, amit kapott. A tartozást pedig csak egész életünk, minden erőnk bevetésével lehet leróni. SOKKAL IZGALMASABB AZONBAN az: hogyan történik ennek az adósságnak a lerovása és kiknek az irányában? Nagyon döntő: Istennek nem adhatunk vissza semmit! övé minden! Ellenben adósaivá lettünk az embernek, az emberiségnek. Az adósság lerovása az egyházon belül úgy történik, hogy országos felügyelő, püspök, egyszerű gyülekezeti tag rójja, rójja az adósságát úgy, hogy szeret, szeret, megint csak szeret! Segít, könnyet töröl, kenyeret ad, odaáll az egyedülálló mellé, az özvegy mellé, az árva mellé, a problémákkal küzdő mellé, a tanácsra szoruló mellé. Rójja, rójja az adósságát. Egy élet nagyon kevés arra, hogy lerójuk az egyházon belül az adósságunkat! De ez még csak nagyon szűk kör. Jézus a tanítványait nem arra nevelte, hogy egymást szeretgessék, egymás könnyeit tö- rölgessék, egymást vigasztalgassák, mint valami szűk kis közösség. Az adósság lerovása a tanítványok részéről, Jézus Krisztus tanítványai részéről mindig az egész nép jelé történik. S hadd mondjam ki egyszer egészen világosan: A Magyar Evangélikus Egyház adósa a magyar népnek. Nem szívességet teszünk a magyar népnek, amikor jó szót szólunk. Adósai vagyunk népünknek. Közelebben kell mondani: A Magyar Nép- köztársaság állampolgárainak vagyunk adósai! Még tovább kell beszélnem: A társadalomnak vagyunk adósai! Még tovább kell mennem: A szocialista társadalomnak vagyunk adósai, országos felügyelő, püspök és gyülekezeti tag! S amikor mi szolgálunk ebben a társadalomban, népünk között, senkinek semmiféle különös szívességet nem teszünk. Egyszerűen tartozásunkat rójuk le azért, amit kaptunk Istentől. S hogyan rójuk le? Amikor segítjük ezt a társadalmat építeni. Amikor munkáljuk a nemzeti egységet. Amikor mi is munkálkodunk a fejlődésért és a további haladásért. Amikor nemcsak a szép szavunkat, hanem a vállunkat tesszük oda. ahol népünk érdekeiről és fejlődéséről van szó. Ne higgye egyetlen evangélikus lelkész, hogy akár az egyházban, akár az egyházon kívül különösen meghatódnak az emberek, amikor az egyház jó szót szól á békéért, a társadalomért. Csak tartozásunkat rójuk le. TARTOZÁSBAN VAGYUNK AZ EGÉSZ EMBERISÉG NAGY CSALÁDJA FELÉ ÉS IRÁNYÁBAN. A Magyarországi Evangélikus Egyház nem egy szigeten él. A Magyar Népköz- társaság sem egy szigeten él! Beletartozunk az emberiség nagy családjába úgy is, mint nép, úgy is, mint evangélikus egyház. Tartozásunkat le kell rónunk az egész emberiség felé. Amikor a békét munkáljuk. Amikor a békés egymás mellett élésért és együttműködésért fáradozunk, amikor a bizalmi légkör tisztításáért munkálkodunk. Amikor szót emelünk az európai népek együttműködéséért. Amikor elítéljük a faji megkülönböztetést, a rasszizmus minden fajtáját, — csak a tartozásunkat rójuk le! Miben van előnye az országos felügyelőnek és magasabb pozícióban levő egyházi embereknek? Abban van előnye a többiekkel szemben, hogy különös módon kap lehetőséget arra, — ilyen magas tisztségben —, hogy a tartozást rójja, naponta rójja le! Mert több alkalma van megszólalni, cselekedni idehaza és nemzetközi fórumokon. Ez a többlet, amit most kap Fekete Zoltán, hogy adósságát ő is, velem együtt lerója népünk és az egész emberiség iránt. Ebben az adósságrovásban az embernek — ha jól csinálja —, mindig van egy hiányérzete és egy fájdalomérzete. A hiányérzete az, hogy amikor látja az Istennek irántunk való nagy sze- retetét, hűségét és ajándékait, az a hiányérzetünk, hogy milyen keveset tudnak ebből a nagy tartozásból lóri. A másik egy fájdalomérzet: Miért nem tudunk többet és többet leróni? MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK történelmi hagyományokra épült demokratizmusa szellemében nagyon jelentős szerep jut egyházunk kormányzásában az országos felügyelőnek. Egyenlő jogú és felelősségű társa a legfelsőbb törvényhozó, irányító és ellenőrző egyházi testületekben az országos püspökelnöknek. Képviseli egyházunkat nemcsak a gyülekezetek felé vagy az egyházak közösségében idehaza és külföldön, hanem az országos püspök-elnökkel együtt népünk között és államunk legfőbb törvényes szervei előtt is. Ezért kísérte nagy figyelemmel egész egyházunk népe DR. FEKETE ZOLTÁN tanszékvezető egyetemi tanár, új országos felügyelőnk beiktatását, amelyet D. Káldy Zoltán püspök végzett el szeptember 25- én az Országos Egyház székhazának imatermében nagyszámú meghívott vendég, az országos közgyűlés tagjai és a gyülekezetekből összesereglett hittestvéreink igen népes serege jelenlétében. A vendégek sorában köszönthettük a Magyar Népköz- társaság kormánya képviseletében megjelent Miklós Imre : államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét és Kenderessy János főosztályvezetőt. A Kertészeti és Szőlészeti Egyetem — dr. Fekete Zoltán munkahelye — részéről dr. Gyúró Ferenc rektorhelyettes és dr. Nagy Béla dékán jelent meg az ünnepségen. A testvér református egyházat, D. dr. Bartha Tibor püspököt is helyettesítve, Szamosközi István püspök, dr. Zsebők Zoltán, a Zsinat világi elnöke, dr. Esze Tamás főgondnok és Ráski Sándor püspök képviselték. A Szabadegyházak Tanácsa és az ádventista egyház képviseletében Szakács József elnök, az unitárius egyház részéről dr. Bartók Béla főgondnok, a metodista egyházból Hecker Ádám szuperintendens, a görög-keleti ortodox egyház képviselőjeként D. dr. Berki Feriz esperes jelent meg az ünnepi közgyűlésen. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSÉT délelőtt U-kor nyitotta meg D. Káldy Zoltán püspök- elnök, aki mellett az elnökségben helyet foglaltak: Szent- [vány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője, az országos felügyelő helyettese, D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházikerület püspöke, Karner Ágoston országos főtitkár és Mekis Ádám esperes, a közgyűlés főjegyzője. Az elnöklő püspök megnyitója és üdvözlő szavai után Szent- lvány Ödön tett jelentést a szavazatbontó bizottság munkájáról, amely szerint a 303 szavazatra jogosult gyülekezetből 296 küldötte, el szavazatát. Ebből 269 volt az érvé- I nyes, 27 pedig alaki hiba miatt nem volt elfogadható. Az ösz- szes beérkezett szavazat mind egyhangúlag dr. Fekete Zoltánra esett. Gyülekezeteinknek ezt az egységes bizalmát közölhette a bizottság dr. Fekete Zoltánnal, az Északi Egyház- kerület eddigi felügyelőjével, aki alázatosan és meghatottan állt az ünneplő gyülekezet elé elfogadni a ráruházott magas tisztséget. TEMPLOMMÁ változott a közgyűlés színhelye, mint oly sokszor máskor, hogy az új felügyelő és az ünneplő gyülekezet együtt csendesedjék el az egyház mindenek fölött való Urának szava előtt és erőt vegyen a további, még hűségesebb szolgálatra. D. Káldy Zoltán püspök Lk 17,10 alapján hirdette Isten igéjét: „Ti is, ha mindazt megtettetek, amiket parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk.” Az ünnepi igehirdetést, az eskütételt és a beiktatást követően az új országos egyházi felügyelő elfoglalta helyét az elnökségben. ezzel járó funkciót. Néhány héttel később Mihályfi Ernő, aki akkor miniszterhelyettes volt, nem tudta ellátni végig egy egyetemes gyűlés világi elnöki funkcióját és felkért, hogy helyettesítsem. Ettől kezdve, tehát 19 esztendőn keresztül ezek a helyettesítések rendszeresekké váltak és elhunyta óta is helyettesítettem tisztségében. így két évtizeden keresztül gyűjtöttem a tapasztalatokat az országos egyházi D. Káldy Zoltán püspök-elnök beiktatja dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőt DR. FEKETE ZOLTÁN SZÉKFOGLALÓJÁBAN köszönetét mondott az Állami Egyházügyi Hivatalnak és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a felügyelői tisztség betöltésére vonatkozó előzetes hozzájárulásáért. ÉrtéDr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő székfoglalóját tartja kelte azt a nagy segítséget, amelyet államunk messze az Egyezményben foglaltakon felül egyházunknak juttatott. Méltó, hogy ezt különösen most, az Egyezmény aláírásának 25 éves jubileuma köze- ledtén megköszönjük. Az Egyezmény ma is olyan jó alap és iránytű, amely eligazít bennünket az állam és egyház jó kapcsolatában. Köszönetét fejezte ki egyházunk Országos Elnökségének és a gyülekezeteknek a feléje irányult bizalomért. Majd a következő személyes vallomással folytatta: „Azt hiszem, hogy nem kell bemutatkoznom ezen a helyen és ezért csak két momentumot ragadok meg a múltból. 1954. június 11-én az Északi Egyházkerület közgyűlésén a kerületi felügyelő betegségére hivatkozva kimentette magát és többé lemondásáig, illetve megválasztásomig nem jelent meg. Ekkor, akkori püspököm, mint a szolgálatára nézve legidősebb egyházmegyei felügyelőt kért fel a felügyelő helyettesi tisztség betöltésére. Ettől kezdve végeztem minden felügyelői munkakörrel kapcsolatban. Ez kétségtelenül könnyebbséget jelent a tájékozódásban, az ügyek intézésében, de az is kétségtelen, hogy elém tárja ennek a tisztségnek nehéz munkáját és nagy felelősségét. Meghatódottan állok ma itt, amikor olyan nagy előd munkáját kell átvennem, amilyen Mihályfi Ernő volt. Az ö családi hagyományai, ifjúkori tapasztalatai, magasra ívelő politikai pályája, rendkívüli szellemi képességei, szimpatikus, kedves és csendes modora, valamint elmélyült bölcsessége szükségessé teszik, hogy megrendültén mérlegeljem, vajon szerény képességeim alkalmassá tesznek-e egy ilyen nagy államférfi, publicista és országos felügyelő pozíciójának utódlására. Egy másik kiragadott momentum életemből mindenki által jól ismert politikai vonalvezetésem egyik sarkalatos eseménye. Én nem szovjet és nem amerikai fogságban éltem meg a felszabadulást, hanem a fasiszta német hadsereg fogságában. Ezáltal számomra a felszabadulás életet, biztonságot és jövőt jelentett, ami a továbbiakban iránytű volt a pedagógusok demokratikus szervezésében, a talajt vesztett mezőgazdasági szakemberek társadalmi megszervezésében, a METESZ elnökségében 20 éven át betöltött egyesületi politikai szervezőmunkámban, az ifjúság nevelésében. 13 éven keresztül betöltött Oktatási és Világnézeti Bizottsági munkámban, de mindenekelőtt az egyházpolitikai tevékenységemben.” Egyházfelügyelői programjára nézve dr. Fekete Zoltán ezt mondotta: „Nincs külön programom. Egyházunk programja az én programon is. Kollektív úton formálódtunk valameny- nyien, noha vannak egyházunknak olyan vezetői, akik különösképpen kivették részüket mai útunk és programunk kiharcolásában és kidolgozásában.” A továbbiakban három területen vizsgálta egyházunk szolgálatát. Az egyház belső kérdései közül, mint legfontosabbat az igehirdetést ragadta meg: „úgy látom, hogy ma az evangélium kellős közopét ragadtuk meg a diakóniai szolgálat hangsúlyozásával. Urunk, a legnagyobb Diakonos,' irányítja nemcsak lelki életünket, hanem munkánkat és szolgálatunkat embertársaink, a társadalom és a világ kérdéseiben. A gyülekezet akkor képes beépülni abba a társadalomba, ahol Isten munka területeket jelölt ki neki, ha az igehirdető Isten felelős cselekedetekre kötelező üzenetét a gyülekezet tagjaira, munkájára és földrajzi helyére vonatkoztatja. Az igehirdetés lendítse az embereket szolgálni a világban, a mi világunkban, a Magyar Népköztársaságban. Tanítson munkás hazafiságra és egészséges nemzetköziségre.” Egyházunknak a társadalomhoz való viszonyáról azt mondotta, hogy a megtért ember az egyházzal együtt a társadalomban marad, hogy sze- retetét gyakorolja embertársain. A politikai rendszerek között mindig a jobbat és haladóbbat teszi magáévá. A szocialista forradalom döbbentette rá a hivő embereket arra, hogy hol van a helyük a társadalomban, melyik oldallal kell szolidaritást vállalniuk. Felszabadulásunk óta sikerült megtalálni helyünket egy forradalmi, nem keresztyén erkölcsi alapokon álló, új szocialista társadalmi rendben. Egyházunk az ideológiai különbségek fenntartásával a szocializmus mellett áll és egyrészt a hívők egyéni munkájával, másrészt kollektív diakóniai munkával a szocializmust építi. Az elvi tisztázottságnak és őszinteségnek eredménye, hogy az állam és egyház dinamikus, konstruktív és korrekt kapcsolatokat tart fenn. Egyházunknak a nagyvilágban is vannak fontos feladatai, mondotta az új országos felügyelő. Emberszeretetünk mai konkrét feladatai világnézeti különbség nélkül odavisznek bennünket a békemozgalom világot átfogó tömegéhez. A keresztyén embernek felelősséggel kell odaállnia minden jó ügy érdekében való emberi összefogás mellé. Az egész világon tettekkel kell küzdenie a jóakaratú haladó emberekkel együtt a népek együttműködéséért, a békés világrendért, a lefegyverezésért, a faji egyenlőségért, a kizsákmányolás felszámolásáért és a javak egyenlő elosztásáért. E gondolatok jegyében üdvözöljük a világ haladó erőinek és békemozgalmainak aktóber 25—3Í között Moszkvában tartandó világ- kongresszusát. örülünk annak, hogy azon egyházunk püspökelnöke is résztvesz és együtt munkálkodik népünk és más népek békét munkáló fiaival. Szólt a továbbiakban az európai biztonsági és együttműködési tárgyalásokról, a háborús gócokról, a harmadik világ kérdéseiről, majd székfoglalóját a következőkkel zárta: „Az a bizalom, amellyel megválasztottak és e fontos problémákban vezető szerepre jelöltek ki, arra kötelez, hogy én is örálló legyek mind a szőkébb egyházi, mind a magyar hazai vonatkozású, mind pedig a nagyvilág idevonatkozó kérdéseinek helyes szolgálatában. Isten erejére támaszkodva az országos egyházi felügyelői szolgálatot megkezdem.” A KÖSZÖNTÉSEK SORÁT D. dr. Ottlyk Ernő püspök nyitotta meg, aki a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége, egyházunk gyülekezetei és intézményei nevében kö(Folytatás a 2. oldalon)
