Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-14 / 41. szám
Az igazi istentisztelet Mik 6, 8. A téveszmékre jellemző, hogy ahol megvetik a lábukat, erősen tartják magukat. Nehéz tőlük megszabadulni. Sajnos, a gyülekezetekben is találunk téveszméket. Ezek olyanok, mint a gaz. Nem könnyű őket kiirtani. Közülük most csak egyről szólunk. SOK KERESZTYÉN AZT HISZI, hogy már Istennek tetsző életet folytat, ha solcat imádkozik, bibliát olvas és templomba jár. Félreértés ne essék! Nincs keresztyén élet imádság és ige- hallgatás nélkül. Az imádkozás és az igehallgatás a keresztyén élet legtermészetesebb megnyilvánulása. Olyan alapvető funkció, mint a légzés és a táplálkozás. Ha valamilyen ok miatt akadozik a légzés és hiányos a táplálkozás, azt mindig megsínyli a szervezetünk. így vagyunk az imádkozással és az igehallgatással is. De amint a légzés és a táplálkozás nem önmagáért van, hanem azért, hogy éljünk, s elvégezhessük feladatainkat, az imádság és az ige is eszköz, mely által erőt nyerünk az Istennek tetsző keresztyén életre, az igazi istentiszteletre. MIBEN ALL, S HOGYAN VALÓSUL MEG az Istennek tetsző keresztyén élet? Nem a szüntelen való imádkozásban, áhítatos szép mondatok elmondásában, üres „Uram-Uram”-ozásban. Nem a szokványos templomozásban, lélektelen bibliaolvasásban. Ezeknek vajmi kevés a hasznuk. Általuk könnyen hamis biztonságban ringa- tódzik a lélek, s az önigazság veszedelmes vermébe zuhan. Az Istennek tetsző élet 4- szent igénk, s az egész Szentírás egyező bizonyítéka szerint — a jó munkálása. az elnyomottak mellett való bátor kiállás, az elesettek segítése, az alázatos kö- kösségi élet. Egy ma gyakran emlegetett szóval: diakónia. Ezt kívánja, s kéri számon tőlünk az Űr, ahogyan tette Mikeás próféta idejében. ISTEN NEMCSAK MEGMONDJA, hogy mit kíván tőlünk. Meg is mutatja, hol, s hogyan munkáljuk a jót. A családban, — ahol a nemzedékek együttélése sok feszültség forrása —, szeretetet és türelmet vár. A munkahelyen. — ahol különböző korú, érdeklődésű és világnézetű munkatársak dolgoznak együtt — megértést és jóakaratot kíván. A társadalomban, — ahol a legkülönfélébb rétegek, csoportok, osztályok élnek együtt — mértéktartást, s a nemzet boldogulásáért áldozatra is kész önzetlenséget vár tőlünk. Isten nem kíván tőlünk lehetetlent. Nem küld, hanem hív. Jézus Krisztusban azt mondja: Jer, és kövess! ISTEN GYERMEKEI, JÉZUS KRISZTUS ÉLŐ GYÜLEKEZETÉNEK TAGJAI nem lehetnek téveszmék rabjai, s egyben áldozatai. Tudnunk kell, hol a helyünk és mi a feladatunk. Keressük és munkáljuk a jót. Álljunk ki az elnyomottak mellett, a jogfosztottak igazságáért, az éhező milliók kenyeréért. Fáradhatatlanul dolgozzunk népünk boldogságáért, a népek egymáshoz való közeledéséért, az egész világ békéjéért. Nem kampányszerűen, hanem állandóan. Nem elismerésért, hanem kötelességszerűen. A szolgáló Jézus nyomába szegődve szolgálunk szívesen minden embernek. Hisszük, hogy ez Isten akarata. Az igazi hétköznapi istentisztelet. Táborszky László „...hogy én is Beiktatták dr. Fekete Zoltán (Folytatás'az 1. oldaról) szöntötte az új országos felügyelőt. Drága kincs az egyházi vezetés belső egysége, hitbeli és elvi összetartozása — mondotta többek között a püspök. Olyan emberek állanak ennek az egyháznak az élén, akik életüket tették rá az Istennek való szolgálatra és a szocialista hazának való szolgálatra. Ennek az egyházvezetésnek az álláspontja világos és egyértelmű: Jézus szeretetével fogja át a teljes sát és gyakorlati állásfoglalásaikat. Isten utat mutatott, hogyan járhatnak gyülekezeteink, lelkészeink, intézményeink tisztultabb tanítással és magatartással azon az úton, amely a szocializmust építő társadalom keretei között vezet. Az emberrel való közösségvállalásunk sem nem elmélet, sem nem hangulat — mondotta a püspök a továbbiakban — hanem konkrét cselekedet. Ez a célkitűzés azt várja a mai idők evangélikus emberétől, hogy azoknak áldozza oda Vendégek a rendkívüli országos közgyűlésen emberi életet, szolgálja a hívek üdvösségét, a szocialista haza felvirágzását és az emberiség békés jövendőjét a szocialista országok békeprogramja alapján. Országos Egyházi Felügyelő Úrban kipróbált, hűséges vezetőt kap az országos elnökség és az országos presbitérium. A gyülekezetek részéről elmondott köszöntésben a püspök hangsúlyozta: Evangélikus egyházunk az együttmunkál- kodás aktív viszzonyával segíti azt a társadalmi fejlődést és haladást, amely a népet tette az ország gazdájává, amely a béke megvédéséért küzd, amely a szocialista népek testvéri egységét, általában a népek barátságát tekinti céljának. Lelkészeink, gyülekezeteink, intézményeink ezeket a haladó teológiai felismeréseket tették magukévá, ezek jegyében alakult ki egyházunk közgondolkodása, ilyen irányban szolgáljuk lelkészeink tudatformálámunkáját, erejét, teljes igyekezetét, akik az emberiség előbbrevitelén fáradoznak. Köszöntjük Felügyelő Urban a tudós dolgozó embert, az egyetemi tanárt, aki személyében is példázza népünk és egyházunk szolgálásának egységét — mondotta köszöntése zárószavaiban D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Isten gazdag áldását kívánva az új felügyelő életére és szolgálatára. Ezután Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke emelkedett szólásra. Köszöntését annak a hazai és nemzetközi életre, valamint államunk és az egyházunk közötti kapcsolatokra vonatkozó iránymutató tartalma miatt — ahogyan azt dr. Fekete Zoltán országos felügyelő is jelezte köszönetében — lapunkban teljes terjedelmében közöljük. A testvér református egyház, az ökumenikus Tanácsba tömörült magyar egyházak, személy szerint a távollévő D. dr. A hazai reformáció nyomában Cegléd és a reformáció Cegléd városának története szinte hihetetlenül kalandos és fordulatos, méltó, hogy néhány vonással felvázoljuk. Királyi város a legrégibb dokumentumok alapján. Már 1290-ben innen kelteznek ea* királyi oklevelet és egy 1358- as írás szerint „mondhatatlan idők óta” királyi birtok. „Katolikus várossá” lett hamarosan különös értelemben is. mert Nagy --Lajos király 1368-ban a Klarissza apácáknak adományozta. Dózsa városaként is számon- tartották később. Mészáros Lőrinc ceglédi plébános, Dózsa György alvezére a városból és környékéről 2000 fegyverest toborzott — óriási szám az akkori időkben! „Török császári város” — ezt az elnevezést és címet a budai Ali pasa adományozta 1552- ben, mert féltette az elnéptelenedéstől. Kossuth városa is lett a szabadságharc idején. 1839-ben egy keresztelés alkalmával a ceglédi evangélikus lelkész Kossuth Lajost, mint keresztapát így jelölte meg az anyakönyvben: „ama nevezetes, de szerentsétlen Űjságíró”. Kossuth akkor börtönben volt, s az egész ország — a ceglédiek is — szorongva figyelték sorsát. A szabadságharc idején pedig maga Kossuth is megfordult a városban és gyújtóhatású beszédet tartott, emlékét nemcsak egy szobor, hanem sok intézmény elnevezése is őrzi. A földmunkásmozgalom központja és egyik irányítója lett a későbbi időkben, amikor a szegény munkásréteg nemcsak a parcellákért harcolt, hanem felemelte szavát az uralkodó és, rajtuk élősdi osztály ellen. A két világháború és felszabadulásunk után végül szocialista hazánk jelentős, fejlődő városa lett gazdasági, ipari és kulturális téren is. Hogyan találkozott ez a város a reformációval? Nem mindennapi, figyelemreméltó ennek a története is. A reformáció első nyomai meglepően koraiak. „Balás pap — teljes nevén Radán Balás — már 1527-ben megszervezte az első evangéliumi gyülekezetei” — írja egy történetíró Ceglédről. Szinte közvetlenül Mohács után megszületett a gyülekezet és bízvást mondhatjuk, hogy evangélikus, hiszen abban az időben a reformációnak még csak a lutheri ága terjedt, s lám nemcsak ott, ahol „nem magyar ajkúak éltek”, hanem az ország szívében, ezen az igazán magyar területen is. A város „nagy reformátora” Szegedi Kis István volt. „Miután ott (Cegléden) közköltségen megfogadták, nemcsak a templomban kezdett tanítani, hanem... az iskolákban is magyarázta Melanchton Fülöp Loci Communes c. művét” — írja az 1545-ös évről Szegedi egyik életrajzírója. Ez a mondat — református történetírók szerint — két dolgot jelent. „Közköltségen megfogadták”, tehát az egész város elfogadta a reformációt. Melanchton könyvét magyarázta, tehát ebben az időben még mindig a reformáció 'lutheri ága erősödött, vagy legalábbis a szakadás nem volt nyilvánvaló. A wittenbergi magyar teológusok között Ceglédről is vannak hallgatók. — A városban tehát 1527-től tudunk evangélikus gyülekezetről, és ez szinte az egész várost felölelte. A nyomok ezután elmosódnak, el is tűnnek. Az 1550-es évek közepén Bakonyi Albert Cegléd prédikátora, az ő működése már határozottan a helvét hitvallás, a kálvini irányzat szellemében folyt. Ettől kezdve jó darabig nincs nyom az evangélikus gyülekezetről. Cegléd református várossá lett. Az 1700-as években, amikor a város újra a Klarissza apácák birtoka lett, feltűnik az anyakönyvekben egy új bejegyzés: „peregrini catholici — katolikus vándorok”. S egy fennmaradt mondat ebből az időből: „Éppen azért kezdte a Pápistaság Czegléd Városát szállani, hogy minden jóban kegyelmességben szegény Város lakosait megh tartani kívánnyák.” Maradtak-e' mindvégig evangélikus családok? Nem tudjuk, bár van arról is hír, hogy a katolikus plébánosok az evangélikusoktól is párbért szedtek. Bizonyos azonban, hogy ebben az időben több evangélikus család telepedett le a környező falvakból és Felvidékről, akiket a szomszédos evangélikus gyülekezetek gondoztak. A mostani evangélikus gyülekezet a 18. és 19. század fordulóján született meg. Nem volt könnyű! 1787-ben elutasítják az önállósodás kérését, „mivel nincs a törvény által meghatározott családlétszám és kellő anyagi alap.” 1791-ben megyei kivizsgálok szállnak ki újabb kérésre. Az eredmény: 62 család, 235 lélek. S ez a néhány család 435 forintot ad össze épületekre és 147 forintot tanítótartásra. Az engedély most már nem késhetett római katolikus ellenkezésre sem: a gyülekezet tanítót tarthat, aki istentiszteleti szolgálatot is végezhet. Az első tanító Lévi János, az első nyilvános isten- tisztelet 1792. január 20-án volt. Végre 1802-ben anyaegyházközséggé lett a gyülekezet. Első lelkésze Kutnai Zelenka Pál volt. Nehézségek ellenére is erősödött és tovább szolgált a gyülekezet. 1820-ban lett kész az első templom a paróchia épületei után. 1834-ben a paróchia leégett, s kiderült, hogy a templom sem jó helyen állt Újra kellett mindent kezdeni. A mostani templom szentelése 1896. október 31-én történt. De saját gondjai mellett ez a gyülekezet mások gondját is felvette, a század közepétől a törteli és abonyi evangélikusokat is gondozta és egy szociális szolgálat: 1878-ban egy kis házban 10—12 gyermek ellátásáról gondoskodtak. fgy érünk a hosszú múlt és küzdelmes évek után a jelenbe. A ceglédi evangélikus templom a református és katolikus közelében szerényen, de a város főterén 50 méter magas karcsú tornyával határozottan mutat az ég felé. Azzal a jó reménységgel gondolunk a ceglédi evangélikus gyülekezetre, hogy a nagy alföldi városban ez a „kicsiny mag” ugyanilyen szerényen, de határozottan él hitében, szeretetében és formálódik mai egyházunkban és társadalmunkban szolgáló gyülekezetté. Keveházi László őrálló legyek” országos egyházi felügyelőt Bartha Tibor püspök nevében köszöntést mondó Szamosközi István püspök utalt egyházainknak az átélt és kipróbált barátságára. Vázolta azt a történeti hátteret, amelyben a felügyelői tisztség kialakult. Majd szólt arról, hogy ez a felügyelőválasztás egy szabad világban folyt le, ahol egyházaink szolgálatukat a társadalom által is megbecsültén végzik. Napjaink új légkörében a gyülekezetek tagjai Isten igéjére figyelve még tökéletesebben végezhetik feladataikat. Az új felügyelő felügyeleti köre kiterjedhet arra, hogy az egyház erkölcsi erejét adja ahhoz az építő munkához, amely társadalmunk előrehaladásához és a világ békességéhez vezet. Dr. Gyúró Ferenc rektorhelyettes a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem rektorának, Somos Andrásnak, valamint az intézet dolgozóinak és hallgatóinak szívélyes jókívánságait tolmácsolta az egyházunkban magas tisztségre méltatott tanszékvezető professzornak. A köszöntésék után dr. Fekete Zoltán országos felügyelő mondott köszönetét az üdvözlő szavakra, amelyekből a feléje irányult szeretetet érezte kisugározni. Nyilatkozat Chile ügyében A közgyűlés végén D. Káldy Zoltán püspök emelkedett szólásra. A jelenlévők mély megdöbbenéssel hallgatták végig drámai visszaemlékezését az ez év májusában Chilében tett látogatásáról, líortensia Allen- de asszonnyal és a chilei békeharcosokkal való találkozásáról a magyar követségen, aggodalmának kifejezését ezekért az emberekért és haladó társaikért, köztük egyházi személyekért és a chilei munkásosztályért. Meggyőződését fejezte ki, hogy az Allende elnöksége alatt elkezdett jó kibontakozást nem lehet többé véglel eltaposni. A közgyűlést megelőző országos presbiteri ülés is foglalkozott a chilei eseményekkel és a közgyűlés elé nyilatkozattervezetet terjesztett, amelyet Mekis Ádám országos főjegyző olvasott fel. A nyilatkozatot, amelyet a közgyűlés közfelkiáltással fogadott el, külön közöljük. A közgyűlés D. Káldy Zoltán zárószavaival és a Himnusz el- éneklésével ért véget. Ne legyen más Istened! Nem mindenkitől fogadunk el egyformán tanácsot, nem mindenkinek engedelmeskedünk egyformán. Más, ha egy idegen szólít meg bennünket, s kér tőlünk valamit, s más, ha édesanyánk parancsol valamit, akit ismerünk. Idegenekkel kapcsolatban mindig megkérdezzük: ki ez az ember, s vajon mit akar tőlünk? Csak akkor engedelmeskedünk neki, ha meggyőződünk róla, hogy nem csap be bennünket, s jót akar velünk. Ezért mutatkozott be Isten is először Izrael népének, mielőtt a tízparancsolatot elmondta: Én vagyok az Ür, a te Istened! Ezzel azt mondta: bátran bízhatsz bennem, bátran rábízhatod magadat arra, amit mondok, mert én szeretlek téged és a javadat akarom. De nem csak szóban mutatkozott be Isten. Mielőtt megszólította népét, már sok mindennel jelét adta annak, mennyire szereti. Megszabadította az egyiptomi rabságból. Adott számára egy bölcs vezetőt: Mózest, aki fegyelmet tartott az emberek között, s mindig tudta, mit kell tenni, merre kell menni. S egyszer, mikor jött a fáraó, hogy visszavigye őket a rabságba, Isten csodás módon mentette meg népét a fáraó kezéből. Izrael népe tudta, hogy akitől a tízparancsolatot kapja, szereti őt, a javát akarja, s ezért engedelmeskedett teljes bizalommal a parancsolatoknak. Mielőtt Isten megszólít bennünket, nekünk is bemutatkozik. Elmondja, hogy mennyire szeret bennünket, s mennyi mindent adott nekünk. Tőle kaptuk életünket, egészségünket, tehetségünket. Neki köszönhetjük, hogy vannak szüléink, akik gondunkat viselik, hogy vannak testvéreink, barátaink, akik szeretnek minket. Neki köszönhetjük azt is, hogy van otthonunk, ahol jól érezzük magunkat, s hogy van hazánk, ahol boldogan élhetünk. S mindezt azért teszi velünk, hogy bízzunk benne és engedelmeskedjünk parancsolatainak. Ha ez így van. akkor ez azt is jelenti, hogy egyedül Istenben kell bízni, s csak rá kell hallgatni. Ezért mondta Isten e bemutatkozás után első. és mintegy legfőbb parancsolatként Izrael népének: Ne legyen más Istened! Izrael életében megvolt a veszély, hogy nem Istenbe veti bizodalmát, hanem másokra hallgat. Elsősorban a saját elképzelésére. Egyszer, amikor Mózes távol volt a néptől, egyesek azt tanácsolták. hogy alkossanak maguknak látható istent, aki mindig közöttük van. S készítettek maguknak aranyból egy borjúszobrot, s ezt imádták. Ezzel azt juttatták kifejezésre, hogy nincs szükségük Isten parancsolataira, elég okosak ők magukban is, jól tudják, mit kell csinálni. Különösen gyermekeknél ma is sokszor megvan ez a veszély. Azt gondolják, hogy ők mindent jobban tudnak, mint a felnőttek és ezért nem hallgatnak szüleikre, nevelőikre. Ezzel nemcsak azokat veszik semmibe, hanem magát Istent is, hiszen a szülők és nevelők Isten megbízásából gondoskodnak rólunk, s nevelnek bennünket. Ez a magatartás sohasem vezet jóra, mert az önmagában bizakodó, az önmagát istenítő ember nem törődik másokkal, s legtöbbször elveszíti barátait és egyedül marad. Az önmagunk istenítésével együttjár, hogy csak azt tartjuk fontosnak, ami saját kényelmünket szolgálja. így lesz istenné sok ember életében a pénz, a szórakozás, a kényelem. Pedig, ha valaki csak ezeket a dolgokat tartja fontosnak, az sohasem találja meg az életnek igazi szépségeit és örömeit, az sohasem lesz igazán boldog és megelégedett. Egyszer egy fiatalember Jézus tanítványa szeretett volna lenni. De mivel többre tartotta vagyonát, mint Jézus követésének szépségét és a tanítványokkal való együttjárás örömét, nem tudott Jézus tanítványa lenni. S ne gondoljuk, hogy vagyona boldoggá tette! Azt olvassuk róla, hogy nagyon szomorú volt, amikor elvált Jézustól. Aki egyedül Istenben bízik, az tudja őt engedelmesen követni, s az Isten parancsolatainak teljesítésében, az emberek szeretetében és szolgálatában meg is találja örömét és boldogságát. J. S. BACH műveiből orgonaest lesz október 12-én, pénteken és október 15-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték g-moll szonáta Bach—Kodály: Három korálelőjáték Bach—Kodály: d-moll preludium és fúga e-moll preludium és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Mező László (gordonka) Előadó: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12, —Ft.
