Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-07 / 40. szám
Ű| tanév —ú| feladatok Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Amikor az ember elindul az úton, jó ha számba veszi a feladatokat, amelyek várnak reá, s konkrétan végiggondolja, mit kell tennie e feladatok elvégzése érdekében. Ez történt egyházunk egyik legfontosabb intézményének, a Teológiai Akadémiának tanévnyitó ünnepélyén, amikor nemcsak lelkészképzésünk előtt álló feladatok kerültek sorra, hanem egy kicsit azok a feladatok is, amelyek egész egyházunkra várnak az elkövetkezendő munkaesztendöben. Az ünnepélyre szeptember 17-én került sor az Országos Egyház imatermében. A tanévnyitó istentisztelet igehirdetői szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, az Akadémia ügyeiben eljáró püspök végezte. Eszméltető és a feladatokat vázoló igehirdetését lapunk más helyén közöljük. Amik feladatainkat meghatározzák Az istentiszteletet követő akadémiai ünnepi ülésen dr. Vámos József dékán terjesztette elő tanévnyitó dékáni jelentését. A jelentésben a dékán mindenekelőtt felvázolta azokat az eseményeket, amelyek népünk és az emberiség érdeklődésének homlokterében állnak, s amelyek éppen ezért természetszerűleg a mi feladatainkat is meghatározzák. Szólt a VIII. Magyar Békekongresszusról és a béke barátainak október végére tervezett moszkvai találkozójáról. Az itt sorra kerülő problémák, Európa és a világ békéjének és jövendőjének problémái kell, hogy intenzív teológiai munkára, a problémák összefüggéseinek alapos végiggondolására ösztönözzenek bennünket. A dékán ezután szólt arról, hogy ez év decemberében lesz a magyar állam és az evangélikus egyház között kötött egyezmény 25 éves évfordulója. Ez az évforduló is fokozott teológiai munkát kíván tőlünk, amelyben alaposan kiértékeljük, mit jelentett az' fejlődésének a biztosítását adta és adja. Ez azt jelenti, hogy anyagi gondoktól mentesen végezzük oktatói-nevelői munkánkat, mert államunk az Egyezmény intenciójának megfelelően magára vállalta költségvetésünk nagyobb részének viselését” — mondta többek között a dékán. Végül a dékán szólt arról is, hogy az Akadémia ez évi munkáját meghatározza az a tény is, hogy gyors ütemben épül az Akadémia és Otthon új épülete, s reménység szeA Teológiai Akadémia elsőéves hallgatói egyezmény egyházunk számára, hogyan formálta gondolkodásunkat, s hogyan vezetett el a diakóniai teológia megfogalmazásához, s hogyan segített bennünket ahhoz, hogy felszabadult szívvel részt vehetünk népünk problémáinak megoldásában, a szocializmus építésében. „Az Egyezmény nekünk mindenekelőtt a magyar evangélikus lelkészképzés külső anyagi kereteinek, nyugodt, kiegyensúlyozott belső Egyháztörténeti naptár Október Hétszáz évvel ezelőtt, 1273 őszén azt írta Rómának tett jelentésében az olmützi római katolikus püspök, hogy „Magyarországon mindenféle, hazáját elhagyó eretnek és sza- kadár jó fogadtatásban részesül”, A katharénusok („tiszták”), patarénusok, bogumi- Jok, főként azonban az evangéliumot leghűségesebben megőrző valdensek — mint később a husziták is — nemcsak előfutárai voltak a reformációnak, hanem hozzájárultak a feudális társadalom átalakításához is. I. Négyszáz éve, 1573. október 1-én készült el a Vág menti Sempte (Sintava) városában „sok hánkódással” Bornemissza Péter prédikációgyűjteményének, az ún. Posztilláknak 476 oldalas első kötete. . Csallóköz-Mátyusföld neves evangélikus püspöke (1535—1584) munkáját patró- nusának, Salm Julius grófnak és feleségének, Thurzó Erzsébetnek ajánlotta, akik a könyv előállításának a költségeit is fedezték. II. Háromszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1648. október 11- én halt meg Gyulafehérvárott I. Rákóczi György (sz. Szerencsen, 1593-ban), akit mint Bethlen Gábor egykori generálisát az 1630-as segesvári országgyűlés választott meg Erdély fejedelmévé. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett a protestantizmus, különösen az iskoláztatás felvirágoztatásáért. 13. Hetvenöt éve, 1898. október 13-án született Ascher- slebenben Oskar Thulin professzor, a kiváló művészettörténész és archeológus, a wittenbergi Luther-Halle nemrég elhunyt igazgatója. 22. Százötven éve 1823 őszén lett a még 1787-ben alapított pesti evangélikus iskola humanisztikus gimnáziummá. Az 1823. október 22-én, Kanya Pál igazgató elnökletével tartott értekezlet elhatározta, hogy az új, „4. vagy Humanitas”-osztályban — akkor mindössze 8 növendékkel — fő stúdium „a filológia vagyis a latin nyelv alapos elsajátítása, mert ez az előkészítés a logikára és filozófiára”. A heti 26 órás osztályban ettől kezdve először ' tanítottak egy tárgyat magyarul is. 22. Százhuszonöt éve, 1848. október 22-én született Pesten Prónay Dezső országgyűlési képviselő, később főrendiházi tag, aki 1883—1917 között egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnk volt. Gazdag acsai családi levéltárából Stromp László pozsonyi teológiai tanár rendezte sajtó alá és adta ki 1905-ben a „Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek” című értékes forráskiadványt. 23. Hetvenöt éve, 1898. október 23-án született Amóton D. Turóczy Zoltán püspök, az 1948-ban államunkkal kötött Egyezmény' egyik aláírója (t 1971.). 27., Négyszázhúsz éve, 1553. október 27-én végezték ki egy genfi máglyán Servet Mihály spanyol származású antitrini- tárius orvost — a kettős vérkeringés felfedezőjét — aki Lyonban kiadott „Christianismi restitutio” című - munkája és radikális teológiai nézetei miatt a francia, majd svájci inkvizíció elé került. Bár a fogoly Servet helyesen mutatott rá fellebbezésében, hogy „az egyház doktorai szerint hitelvi kérdésekben nincs helye bűnvádi eljárásnak”, a Kálvin által megkérdezett református kantonok vezetői — az egyetlen bázeli Castellio kivételével — a halálbüntetés mellett foglaltak állást. Kálvin mérsékelni akarta az ítéletet, de a genfi Tanács ragaszkodott a kegyetlen ki végzési Tn ódhoz: Servet könyvéit karjaiba tették, fejére szalmából és levélből font koszorút helyeztek, s a máglyára vitt tudóst kénnel öntötték le. Dr. Fabiny Tibor J. S. BACH műveiből orgonaest lesz október 12-én, pénteken és október 15-én, hétfőn e$te fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három kor álelőjáték g-moll szonáta Bach—Kodály: Három korálelőjáték Bach—Kodály: d-moll preludium és fúga e-moll preludium és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Mező László (gordonka) Előadó: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12, —Ft. rint a jövő tanévet már ott kezdhetjük el. Ennek nemcsak anyagi és szervezési vonatkozásai vannak, hanem erkölcsi is: úgy kell dolgoznunk, hogy méltók lehessünk egyházunk nagy áldozatához. Ahogyan e feladatokat elvégezhetjü k A dékán ezután röviden arról szólt, mit kell tennünk, hogy ezeknek a nem is kicsiny feladatoknak megfeleljünk. Mindenekelőtt tisztességesen, becsületesen kell dolgoznunk. „Pontosan, szépen az előadások megtartásában és az órákon való részvételben, a t’u- 'dományos munkában, a diakóniai teológia továbbépítésében és a vizsgákra való készülésben. Pontosan szépen, mert dolgozni csak így érdemes. A jó munka feltétele viszont a fegyelem és ennek önként való vállalása, egy olyan közösségi életforma kialakítása, amely egyszerre teremt keretet és szabadságot a helyes emberi cselekvésre. Egyházunk 450 éves története, de különösképpen is a legutóbbi negyedszázados története során megtapasztalhattuk, hogy egy nemzedék akkor végzett jó szolgálatot, ha igazán hűséges volt az egyház Urához és hűséges ahhoz a néphez, amelyhez küldetett. Ha mindezt megtesszük, akkor lehetünk méltók ahhoz, ami velünk eddig történt és akkor tölthetjük be azt a szolgálatot, amely reánk vár” — fejezte be jelentését a dékán. Akikkel elindultunk A dékán ezután bejelentette, hogy erre a tanévre tíz új első éves hallgatót vett fel a Felvételi Bizottság, ’ s ezzel hallgatóink létszáma a legutóbbi esztendők maximumát érte el. Az újonnan felvett hallgatók: Ádámi László Dunakesziről, Csukás Hajnalka Budapestről, Deme Zoltán Kondorosról, Drobina Erzsébet Csengődről, Gyarmati István Orosházáról, Koháry Ferenc Miskolcról, Pintér János Pilisről, Smidéliusz Katalin Répcelakról, Sztojanovits András Budapestről és Zügn Tamás Sopronból. Bizonyára soksok imádság kísérte el ifjú testvéreinket útjukra a szülői házból és a küldő gyülekezetekből. Szükségünk is van az egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk buzgó kör- nyörgésére hallgatóknak és tanári karnak egyaránt, hogy akikkel elindultunk az úton, azok közül egy se vesszen el, hanem mindannyian megérkezzünk. A tanévnyitó ünnepélyt megtisztelte jelenlétével D. Káldy Zoltán, az Országos Egyház püspökelnöke, Lóránt Vilmos főelőadó, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselője, a protestáns teológiai akadémiák, valamint a budapesti római katolikus teológiai akadémia dékánjai, illetve képviselői, egyházkormányzati szerveink vezetői és gyülekezeteink küldöttei. Dr. Selmeczi János Bartalis János nyolcvan éves Július 29-én töltötte be 80. életévét Bartalis János költő, a romániai zsinatpresbiteri evangélikus egyház egyetemes felügyelője. Születésnapján a kolozsvári evangélikus gyülekezet istentiszteletén történt a köszöntése egyházi részről. Üdvözölték: Argay György püspök, Kerekes János hosz- szúfalu-alszegi lelkész,,a brassói egyházmegye helyettes esperese, Barta Jenő egyházmegyei felügyelő s egyszersmind egyetemes másodfelügyelő, Hintz György, a kolozsvári egyházközség felügyelője, Rótt Hilda, a kolozsvári nőegylet nevében, Kiss Béla a temesvári egyházmegye megbízásából. Bartalis János meleg hangú beszédben köszönte meg a püspök és a két egyházmegye, a szülőfaluja: Apáca, a kolozsvári gyülekezet és nőegylet jókívánságait. Két nap múlva a kolozsvári rádió magyar adása a költőt köszöntötte vele folytatott beszélgetésben és több verse előadásával. A folyóiratok szintén üdvözölték, megfem léke ző írásokkal. Bartalis János: Anyám emléke Rajz, fénykép, festmény nem maradt róla. Milyen volt: nem tudom.' Meghalt másfél éves koromban. Láttam sok szépet, láttam sojc csodát, földet, tengert, embert: s nem láttam édesanyám arcát. Voltam Nápolyban, megnéztem Rómát, sírtam Palermóban és nem felejthetem el Kosályt: ám virág-kezét s tűnő mosolyát — nem ismerhettem meg anyai—lágy símogatását. Szava bársonya, mikor becézett és mondta: gyermekem! milyen volt — sohse tudom már meg. Elszállt, mint emlék, eltűnt, mint illat, mit szűk szóval apám * szólott róla, csak annyim maradt . Most már hiába keresem nyomát. Hiába szólítom éltem fényét s lehullt ofcillagát. Por fedi már rég, sűrű, vastag por. De emléke, míg élek, kísért a fénylő csillagokból. Célegyenest! D. Dr. Ottlik Ernő püspök igehirdetése a Teológiai Akadémia tanévnyitó istentiszteletén Fii 3, 14 NEM AKÁRMILYEN TANÉVET nyitunk meg a mai nappal. Már mögöttünk van a Teológiai Akadémia új épületének szalagavató ünnepsége, már készen vannak a falak, előrehaladt az építkezés. Gyülekezeteink és híveink rendszeresén küldik adományaikat az építkezésre. Imádságukkal és áldozatukkal ott állnak a jövendő lelkészek képzésének ügye mögött. Teológiai Akadémiánkon ilyen létszámra az utóbbi években nem volt példa. Miközben mindnyájunk figyelme fokozottan fordul a jövendő lelkészek képzése felé, Isten igéje a tanévnyitó istentiszteleten csaknem vezényszó szerű igével irányít minket előre, feladatunk felé, amikor utunkat így jelöli ki: célegyenest! AZ ÖKORI SPORTVERSENYEK képe lebeghetett Pál apostol szeme előtt, amikor leírta ezt a részt, vagy ennek párhuzamosát, I Kor 9, 24—26-ot. A kép mögött a futóverseny képe áll, amelyben már elindultak a rajtról a versenyzők, folyik a nagy küzdelem, és mindnyájan futnak a cél felé. Az ókori futóversenyek képét használja fel Pál apostol arra, hogy felfedje előttünk a maga mondanivalóját az élet versenypályáján futók előtt is. Futunk tehát a nagy versenypályán, az élet mezején. Itt már nem játékra megy a dolog, hanem nagyon is komolyra. A mi életre szóló versenyünkben is vannak élen haladók, és lemaradók. Ma még nem alakult • ki a verseny végleges állása. Ha nem igyekeznek, az élen járók lemaradnak. Viszont még hátulról is az élvonalba lehet kerülni. A verseny nyílt, a mezőny széles. Mindnyájunk felé hangzik a biztatás: célegyenest előre! — <* AZ ÉLET VERSENYPÁLYÁJÁN sokféle versenyző van. Mindnyájan futnak ugyan, de nem egyformán érnek célhoz. Ha belátnánk az emberek szívébe, amint ott sürögnek-forognak a nagy versenypályán, bizonyára sok olyat látnánk, akik futnak az élvezet, gyönyör, pénz, vagyon, karrier, érvényesülés, dicsőség, hírnév, hatalom után; sok olyat látnánk, akik önmagukért kelnek fel, önmagukért élnek és önmagukért fekszenek le. Bizonyára sokan vannak, akik az önzés küzdőterének gondolják az élet versenypályáját, s akik az egyéni érdek keresgetésének az alkalmává süllyesztik le az életküzdelmet. Ezek felé kiált az ige: álljatok meg, így nincs értelme az életnek, mer+ha millió ember önzése fordul szembe egymással, akkor annak csak kudarc lehet a vége. S a millió önzés pokollá változtatja az életet. JÉZUS el akar vezetni minket a szolgáló életre, közösségi magatartásra. Ezen az úton járni nem azt jelenti, hogy az ember már tökéletes, hiszen maga Pál apostol mondja, nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy elérjem célomat. A keresztyén ember tehát nem a múlté, aki életének valamely hőskorában elért egy magasalatot, hanem a keresztyén ember a jövőé,, aki szüntelen előre néz, célegyenest igyekszik Isten hívása nyomán előre. A keresztyén élet állandó menetelés, haladás, úton levés, célegyenest előre. Ez nem jelent befejezettséget, elbizakodottságot, tökéletesedést, hanem a cél felé haladást, állandó mozgást, aktivitást a jobbért. Nem is a mi tökéletességünk a fontos, hanem az az elszánásunk, amellyel néki dőlünk az előttünk lévő hivatásnak. A VÉGÁLLOMÁS: Isten színe elé kerülésünk. Mi a Krisztus ítélőszéke előtt jelenünk meg, ahol ki-ki meg jutalmaztatni, amit e testben cselekedett, vagy jót, vagy rosszat. Ott derül ki, hogy mi megítéltetésünk alapja. Ez pedig a szolgáló élet lesz. Istent csalt emberek szolgálatán keresztül lehet szeretni. Aki Istent szereti, szükségképpen szereti az embert. Isten a maga szolgálatát elfordítja magától, s az emberek felé irányítja. Előtte nem lehet Uram! Uram’.-ozni, hanem cselekedni kell akaratát. Jézus Krisztus azokat köszönti, akik közreműködtek abban, hogy aS~ éhezőnek kenyere legyen, a betegnek gyógyulása legyen, az emberi élet rendje, fejlődése, békéje és haladása biztosítva legyen. Tulajdonok vagyunk, sáfárságót kaptunk, nem magunknak élünk, nem önző vágyainkat kergetjük, hanem a szolgálatról kell elszámolnunk. Ez áll előttünk, ez az. ami előttünk van célként. Pál apostol éppen azért dől neki azoknak, amik előtte vannak, mert világosan látja, hogy életének legnagyobb ügye, életcélja a szolgálat. MILYEN CÉL FELÉ FUTUNK? Mi az, amit el akarunk érni? Mi életünk értelme és célja? Miért létezünk és dolgozunk? Célunk: a szolgáló élet! Az az egész életet átható diakóniai lelkűiét, amellyel maga Jézus krisztus szolgált az embernek. Az emberszolgálat célkitűzése mindnyájunknak szól. Bent élünk az emberiség nagy családjában, amelyben egymásnak feszül békének és agressziónak, fejlődésnek és visszahúzásnak a harca. Természetes, hogy a mi helyünk ebben a küzdelemben az emberiség jövőjéért felelősséget érzők sorában van. így vagyunk egyek a békemozgalommal, amely programjával áthatotta az elmúlt hetekben egész társadalmunkat, amely ezen a héten tartja nagy seregszemléjét a nyolcadik magyar békekongresszuson. így lesznek ott képviselőink a népek béke-világkongresszusán október végén Moszkvában. így vagyunk egyek mindazokkal, akik szembe szállnak a Chilében elkövetett gonoszsággal, az elnök meggyilkolásával, s az azt követő véres terrorral. AZ EMBERT SZOLGÁLJUK munkánkkal, hivatásunk betöltésével, a társadalomért folytatott fáradozásokkal, az élet előbb- revitelének segítésével. Aki az embert segíti, nem kíméli erejét, hogy bárhol, ahol az élet adja, segítse a közösséget, a felebarátok összességét. EGYHÁZUNK diakóniai útja azt jelenti, hogy a Jézus lelkü- letével szolgál a ma emberének, aki keresi a keresztyén élet útját a mi körülményeink között, a mi szituációnkban. A szolgálat teológiájának egyik műhelye Teológiai Akadémiánk, ahol minden tanszék feladata ennek a közös ügynek a munkálása. Korszakunknak egyik eredménye utunk teológiájának a kidolgozása. Ez egyházunk egyik kincse. Ebben sajátítható el az a szempont, az a teológiai irányítás, ahogyan egyházunk a maga útját járja, ahogyan Isten igéjét a ma emberének tolmácsolja, ahogyan életfolytatását gyakorolja. DRÁGA FIAINK ES LÁNYAINK, az előttetek álló cél: felkészülés a szolgálatra tanulással, szorgalommal, a hűség lelküle- tével. Evangélikus egyházunk szeretete körülölel benneteket már most, a tanév indulásánál, s azután majd tanáraitok szolgálatában, a gyülekezetek szeretetében, az érettetek mondott imádságokban fog folytatódni. Különbözők a képességek, a Biblia szerint a tálentumok. Ki-ki azért kapott Istentől tehetséget, hogy azt ne a maga önző érdekének szolgálatába állítsa, hanem azért, hogy szolgálja vele a közösséget, az egész egyházat, az egész népet, az egész emberiséget. Az élet versenypályáján haladóknál az számít, kiben mennyire jelenül meg a szolgáló élet. Ki-ki amilyen életszerepet kapott, hogy felel meg abban, mennyire tudja betölteni Jézus Krisztus mindent átfogó nagy parancsolatát, az ember szer etetet. ' CÉLEGYENEST ELŐRE az élet versenypályáján. Isten mértéke szerint. Ügy induljatok ebbe a tanévbe, s mi mindnyájan úgy fussunk az életküzdelemben, hogy elvegyük a győzelmet. Pál apostol úgy fut, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodik, mint aki nem levegőt vagdos, azaz világosan látja, hogy mire megy az élet versenypályáján való küzdelem. Azoknak, amelyek előttünk vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekezzünk Istennek a Krisztus Jézusban felülről való elhívása jutalmára. A TANÉV ELEJÉN ezekre a feladatokra, előttünk lévő munkákra hangzik az indítás kiáltása: célegyenest előre!
