Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-07 / 40. szám
1 Életre ítélve 3 Tim 1, 10 Krisztus Urunk a halál legyőzésével életet szerzett a világnak. Erről ad hírt az evangélium nemzedékről nemzedékre. Napjainkban is. Krisztusban az az élet a mienk tehát, amelyik nemcsak eljövendő, hanem jeleh is, nemcsak reménység, hanem már gyakorlat is.- Urunk győzelmével ugyanis mindig osztatlan egésznek láthatjuk egész életünket, földi életünket és örök életünket. Ezzel a meggyőződéssel és vigasztalással lehet mindén keresztyén ember Urunk életre való eszköze. Ügy is mondhatjuk: Isten Krisztusban örök életre ítélt minket, ahelyett, hogy elítélt volna. ÉLETRE ÍTÉLJE NEMCSAK SZABAD, DE KELL IS SZERETNÜNK AZ ÉLETET. Hiszen Isten ajándékából a puszta életben maradásnál is sokkal többről van szó. Isten nem a koporsót, a temetőt és az enyészetet szüntette meg Krisztus győzelmével hanem, a kárhozatot, az örök halált törölte el. Azért a rajongásnak és hiedelmeknek itt semmi helye, ha nem hisz- szük a testünk feltámadását és annak alapján egy egészén új minőségű örök életünket. Isten ilyen döntése alapján nemcsak élhetünk, de józanul, okosan, hálásan és örömmel élnünk is kell. Az élő Krisztussal való közösségben, szeretete bizonyosságában mindennél drágábbnak, értékesebbnek kell tartanunk az életet. Magunkét, szeretteinkét, embertársainkét egyaránt. Élet- szeretetünket éppen az a bizonyosság tartja ébren: bennünket embereket senki és semmi, még a halál sem szakaszthat el Isten szeretetétöl. Ilyen élettel megajándékozottan nemcsak az élet oldalán állunk, hanem az emberélet szeretetére, tiszteletére és védelmére vagyunk egészen elkötelezve. ÉLETRE ÍTÉLVE MINDEN ESZKÖZZEL HARCOLNUNK KELL A HALÁL ELLEN. Nem Isten kézét akarjuk megkötni ezzel, mint némelyek gyerekesen gondolják. Inkább ezzel szeretjük, tiszteljük és magasztaljuk Öt igazán. Ilyen meggyőző- , déssel küzdhetünk mindenki és minden ellen, aki vagy ami emberéleteket akar elpusztítani vagy azok kárára van. Azt részben megrövidíti, részben megfosztja attól, ami Isten teremtő és megváltó szeretete folytán megilleti. Legalább kirívó esetekre gondoljunk most! Nem eshetnek áldozatul kevesek vagy tömegek esztelen hatalmi és érdekháborúknak. Nem lehetnek elnyomás, kizsákmányolás, származás, tudatlanság, múzeumba való társadalmi és egészségügyi viszonyok életrgntó kárvallottak De laza családi, közéleti, munkavédelmi és Éözlekedési erkölcs áldozatai sem ,lehetnek gyermekek vagy felnőttek. Az emberi szabadság bármilyen megnyirbálása mindig olyan életrontást idéz fel, amelyikben a halál leselkedik emberekre. Azt sem felejtve, hogy a bűn, önzés, gonosz szándék sokszor alig észrevehetően még a jólét leple alatt is halált lehel a természetes gondoskodástól megfosztott gyremekekre és örégekre. A halál éllen küzd az életre ítélt keresztyén ember, amikor ezek ellen a visszaélések és embertelenségek ellen harcol. ÉLETRE ÍTÉLVE VALÓBAN AZ ÉLETET KELL SZOLGÁLNUNK. Ügy is, hogy védjük azt a közvetlenül ráleselkedő haláltól. Legelőször mégis azzal, hogy komolyan vesszük embertársaink életét, és a szivünkbe zárjuk. Szeretjük őket nem vallomásokkal, hanem tettekkel és áldozattal, örömük, boldogságuk megszerzésével és az abban való osztozással éppenúgy, mint a bajaikban és a nehézségeikben való részesedésünkül. Ehhez szép kevés a pusztán kárt tenni nem akarás. Idáig, a kö- bönyös is eljut, de közben fölidézi a halált. Az életre ítélt megért, szeret, osztozik á'teherben és örömet szerez. Ma főként úgy u,teheti ízt, hogy akarja, munkálja az élet minden olyan feltété-- ’ lét, amelyikkel lehetséges a békés, boldog élet. Ha küzd a legjobb társadalmi., gazdasági és művelődési viszonyokért. Az azokhoz szükséges nyugodt, félelemmentes körülményekért. Az azokkal való éléshez elengedhetetlen magasszintű erkölcsi viszonyokért. Becsületért, megbízhatóságért, önzetlenségért és mások testi-lelki-szellemi egyensúlyáért. Életre ítélve a számadás és beteljesedés bizonyosságával és ném azok felejtésével lesz jó eszköze Urunknak — áldott élet munkálására — a keresztyén ember és egyház. Éppen a jövendő teljes bizonyossága felől, annak szabadságával, felelősségével és erejével. Nem felejti az ideigvalóért az örökkévalót. De az örökkévaló sem lesz ürügy arra, hogy a jelenvalót felejtse. Hiszen az utóbbiban kell gyümölcsöznie már most az örökkévalónak. Szabó Gyula A VIII. Magyar Békekongresszus befejezte tanácskozását D. Káldy Zoltán püspök as Országos Béketanács elnökségében és a moszkvai küldöttek között Az Országos Béketanács elnöksége szeptember 20—21- ére hívta egybe a VIII. Magyar Békekongresszust az Országház kongresszusi termébe. A kongresszus elnökségében foglalt helyet Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Politikai és társadalmi szerveink több kiemelkedő személyisége között az elnökségben láthattuk D. dr. Bartha Tibort, a Református Egyház Zsinatának el-' nőkét. Magyarországi Evangélikus Egyházunknak a békemunkában vállalt jelentős szolgálat tát tükrözte, hogy részt vett és a hazai protestáns egyházak nevében felszólalt a kongresszuson D. Káldy Zoltán, országos egyházunk püspök-elnöke. A kongresszusi küldöttek által osztatlan nagy tetszéssel fogadott felszólalást teljes terjedelmében közöljük lapunkban. Jelen volt a tanácskozáson a közelmúltban kitüntetett Mekis Ádám esperes, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese, továbbá Kiss Gyula vönöcki és Baranyai Tamás domonyi lelkész mint megyei küldöttek. A tanácskozás során, amelyet Pethő Tibor, az OBT alelnöke, a Magyar Nemzet fő- szerkesztője nyitott meg Sebestyén Nándorné főtitkár számolt be a magyar békemozgalom elmúlt négyévi eredményeiről és szólt a további feladatokról. A felszólalások közül kiemelkedett Kállai Gyulának a beszéde, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar. Népköztársaság kormánya, és a Hazafias Nép*- front Országos tanácsa nevében köszöntötte a kongresz- szus résztvevőit. Beszédében elemezte a világpolitikai helyzetet, értékelte a szocialista világ békepolitikájának eredményeit, kifejezésre juttatta népünk szolidaritását a chilei néppel, majd a békeerők moszkvai világkongresszusári való felkészülés f,elé fordította a tanácskozók figyelmét. A Békevilágtanácá köszöntését Romes Chandra főtitkár tolmácsolta. M. I. Kotov, a szovjet béketanács főtitkára a moszkvai béké-vi- lágtalálkozó előkészületeiről szólott. A továbbiakban a kongresszus munkabizottságokban folytatta tanácskozását, amelyeknek javaslatait az egyes bizottságok vezetői terjesztettek a tanácskozás plénuma elé. A kétnapos tanácskozás eredményét Sebestyén Nándorné összegezte. Ezután került sor az Országos Béketanács és a tisztség- viselők megválasztására. Az elnökség élén dr. Sik Endre, nemzetközi -Lenm-békedíjas áll, helyettese Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a főtitkári teendőket továbbra is Sebestyén Nándorné látja el. Nagy örömünkre újra be- - választották az elnökségbe D. Káldy Zoltán országos püspök-elnökünket, a Béke-Vi- lágtaoács tagját. Az Országos Béketanács 221 megválasztott tagja között van Mekis Ádám esperes, és Baranyai Tamás domonyi lelkész. Megválasztotta a kongresz- szus a moszkvai világkongresszuson résztvevő 35 tagú magyar küldöttséget is, amelynek vezetője Kállai Gyula, tagjai sorában pedig szintén köszönthetjük D. Káldy Zoltán püspököt. A VIII. Magyar Békekongresszus közös állásfoglalásának elfogadása után a küldöttek igen tevékeny részvételével lefolyt tanácskozás Pethő Tibor zárszavával, ért véget. M. Gy. A SAJTÖOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1974. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sörre ídjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft Jelzőtáblák \ Budapesten és a nagyobb városokban a közlekedésnél elengedhetetlenek a jelzőlámpák. Utcakerészteződéseknél és forgalmasabb átkelőhelyeknél helyezik el őket. Amikor á jelzőlámpa zöldet mutat, akkor szabad az út. Nyugodtan. és bátran mehetünk át az utca túlsó oldalára, nem fenyeget bennünket semmi veszély. Amikor azonban pirosat mutat, akkor tilos az átkelés. Van, aki ilyenkor, is megpróbál átmenni, de az az életével játszik. Az autóknak a jelzőlámpák mellett a jelzőtáblák is segítenek a közlekedésben. Az országutak és az utcák mentén helyezik el őket. Azt mutatják, milyen sebességgel szabad hajtani, hol szabad előzni, vagy befordulni, megállni és parkírozni. Ha az autóvezető figyel a jelzőtáblákra és azok útmutatása szerint közlekedik, akkor nem éri őt baleset. De ha figyelmetlen és a jelzőtáblák útmutatását nem tartja be, akkor nemcsak a saját életét veszélyezteti, hanem másokét is. Isten az ő gyermekeinek is adott ilyen útmutató jelzőtáblákat. Amikor Mózes kivezette Izrael népét az egyiptomi rabságból és Kánaán felé, az Isten által megígért szép ország felé vezette, akkor sok veszecfelem és kísértés .fenyegette őket. Nem tudták, mehre kell menni, mit kell tenni, hogyan kell élni, hogy biztosan elérjenek az ígéret földjére. Isten azonban megkönyörült rajtuk. Amikor elérkeztek a Sinai hegyhez, Mózest a nép vezetőjét Isten felhívta magához a hegy csúcsára. Itt elmondta neki azokat a szabályokat, amelyek nemcsak azt biztosítják, hogy Izrael népe megérkeznék Kánaánba, hanem azt is, hogy ott is boldog és megelégedett legyen az élete. Hogy az emberek könnyebben megjegyezzék ezeket a törvényeket, tíz parancsolatban foglalta őket össze és leírta őket két kőtáblára. Mózes a tízparancsolatot kihirdette Izrael népének, aki megfogadta, hogy engedelmesen megtartja Isten parancsolatait. Amikor Izrael népe ezek szerint a parancsolatok szerint élt, akkor mindig jól ment dolga, s nagyon boldog és megelégedett volt. Amikor azonban megfeledkezett Isten parancsolatairól, akkor mindig nehéz lett a sora és megkeseredett. az élete. A tízparancsolatban olyan szabályok és rendelkezések vannak, amelyek ma is érvényeset, Ha azt akarjuk, hogy ne érjen bennünket veszély és boldog legyen az életünk, akkor először is meg kell ismernünk Isten parancsolatait. A jövőben éppen ezért sorban megismerkedünk ezekkel a parancsolatokkal. így megtudjuk, hogyan kell élnünk, mit kell tennünk azért, hogy engedelmes gyermekei legyünk Istennek és szüléinknek és így életünkkel sok örömet szerezzünk magunknak és másoknak. De nem elég csak megismerni Isten parancsolatait. Mert ha ismerjük a parancsolatokat, de nem tartjuk meg azokat, olyanok vagyunk,' mint a figyelmetlen autós, aki belehajt a piros jelzésbe és kockára teszi a maga és mások életét. Hogy Isten parancsolatait még könnyebb legyen megismerni és megtartani, Jézus két parancsolatban foglalta őket össze. Az első úgy hangzik, hogy szeresd a^Urat a te Istenedet. Ez azt jelenti, hogy Istenre mindig úgy tekintünk, mint a szüléinkre, akikről tudjuk, hogy szeretnek bennünket és a javunkat akarják. így jobban tudunk figyelni rájuk és mindig engedelmesen követjük parancsaikat. A tízparancsolatot összefoglaló második parancsolat pedig úgy hangzik, hogy szeresd embertársaidat, mint magadat. Istent, úgy szerethetjük csak igazán, ha az embereket ugyanúgy szeretjük, mint ő. Ha kedvesek vagyunk hozzájuk, ha segítünk nekik, amikor arra szükség van, ha mindent megteszünk, hogy örömet szerezzünk nekik. Ha jól meggondoljuk, Jézus a tízparancsolatot nem is két, hanem egy parancsolatban foglalta össze, amely egy szóval ' így foglalható össze: szeretet. KALÁSZTÉPÉS címmel új elbeszélés kötet jelent meg H. Németh István Mátis István Turchányi Sándor írásaiból Ara: 33,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon Miskfy Ádám, a szentmár- toniak prédikátora előtt nyitott Anyakönyv fekszik. A dátumot mór beírta: 1732. május 13., s most éppen a kisgyermek nevénél tart, következnek a szülők és a keresztszülők. Az .'író kéz azonban megáll, mert hirtelen nyílik az ajtó és a Megye „hivatalos emberei” lépnek a szobába, hogy közöljék: „a rektor és lelkész „tevékenysége nem törvényes; ez a működés Kemenesalja számára csak a dö- mölki ekklézjiában lehetséges.” A gyülekezet-felszámolások fájdalmas folyamatát megörökítik a krónikák és gyászénekek is; ebben a félbemaradt anyakönyvi bejegyzésben tetten érjük a megszűnés drámai pillanatát. A törvény, melyre a Vármegye Hivatalosai hivatkoznak, már több mint ötven éves: 1681-ben mondták ki a soproni országgyűlésen, hogy — többek között — Sopron és Vas megyékben - csak két-két helyen lehet az evangélikusoknak nyilvános vallásgyakorlatuk. Vadosfa és Nemeskér mellett Nemescsó és Nemesdömölk kap ilyen „jogot”, (ezek az „artikuláris helyek”!), de a még állandó török fenyegetések, Thököly és Rákóczi kuruc szabadság- harcai miatt elodázzák a végrehajtását. Kemenesalja a legtovább élvezheti a gyakran változó hadiszerencse-adta előnyöket. Ám a gyökeres fordulat bekövetkeztére intő jelek egyre szaporodnak. A rábaközi erőszakos • gyülekezetfoglalások már 1714/1715-ben megtörténnek, sőt! Dömölk közvetlen közelében: SömjénA hazai reformáció nyomában A nemesdömölki artikuláris gyülekezet ben is megjelennek a biztosok és 1726-ban elűzik az ott szolgáló Büki Ferencet. így, ha viszonylag nyugalom van is Kemenesalja lankáin, a kitörni készülő vihar fojtott levegője üli meg a tájat az 1732-t megelőző utolsó néhány évben. Nemesdömölk nincs felkészülve a próbás időre, és arra a hallatlanul jelentős szerepre, mely rá vár. Még temploma sincs, csak egy haranglábba és egy iskolája, melyben '— hihetőleg folyamatosan — tanítók végzik a népművelés nehéz munkáját. Általában filia (Ság az anya- gyülekezet), bár időnként saját papja is van. 1674-ben például Laki Jánost Dömölk- ről idézik meg a pozsonyi „iudicium delegatum” elé kihallgatásra, és egy 1680-as tanúvallomásban is szó esik dömölki papról (Posgay Mártonról), aki még titokban ke- reszteíéseket is végzett a Gyászos 1 Évtizedben, de a fenyegetések hatására már felhagyott ezzel a tevékenységével. A mai evangélikus ember igen nehezen tudja elképzelni azokat a problémákat, izgalmakat és küzdelmeket, melyek elődeinknek osztályrészül jutottak. Próbáljunk hát beletekinteni ebbe a korszákba. Leginkább azt a nehézséget tartjuk számon^ amit a nagy távolságok jelentenek. Valóban: N emeskoltától Magyar- gencsig (kb. 50 km!) terjed az új központ „vonzásköre”. 20— 30 km az az út, amit gyalogosan vagy kocsival meg kell tennie Dömölkig — majd persze vissza is! — nyári hőségben, vagy zord téli időben annak, aki istentiszteleten akar részt venni, vagy kisgyermekét kívánja megke- reszteltetni. Fél évszázad alatt 76 helységből közel 15 000 gyermeket keresztelnek meg; bár érdekes és jellemző, hogy a folyamatosság adatszerűén csak mintegy 30—35 gyülekezettel mutatható ki. Az elnyomatás súlyosságát más jelek is mutatják. Jó példa erre a dömölki templom építése (1736—1744). Még 1732 őszén sebtiben paplakot emelnek, hogy meghívott prédikátoruknak: Tóth Sipkovics Istvánnak lakása legyen; istentiszteleteiket pedig az „iskola- házban”, illetve a lelkészlak csűrében felállított két sátorban tartják, nagy ünnepeken pedig sokszor 5000 főt meghaladó tömeg a temetőben, szabad. ég alatt gyűlik -össze. A tarthatatlan helyzeten segíteni akarván Ostffy Mihály és Vidos Miklós patrónusok követségbe indulnak a királyhoz, hogy — saját telken! — templomépítési engedélyt nyerjenek. Évekig tart a huzavona, míg az engedély ihegérkezik és a Vármegye hivatalos emberei kelletlenül kijelölik a falak helyét. 1743 tavaszán kezdődik a templomépítés. A Vármegye azonban túl nagynak találja, a néhány hónap alatt csaknem tetőzetéig elkészült templomot, s nemcsak a további építést, tiltja meg, ha- nefn egyenesen a teljes lerombolást rendeli el. Űjabb hónapok telnek el rengeteg futko- sással, instanciázással és feszült izgalmak között, míg végre is Mária iTerézia „királynői kegyéből” folytathatják és befejezhetik a nagy munkát és megtörténhetik a templom felszentelése 1744. december 6-án. Ezek a ma már szinte hihetetlen és elképesztő — de akkor nagyon is félelmetes — akadékoskodások nem okoznak meglepetést: még élénken emlékeznek a templomépítő dömölkiek az ugyancsak artikuláris Nemeskér esetére. Ott 1732-ben szemrebbenés nélkül veszik el az evangélikusak által már évszázadok óta használt - templomot azzal a szemforgató indoklással, hogy a törvény csak telket jelölt ki templom- építésre Nemeskéren, így hát meg kell szüntetni egy törvénytelenséget. Azon. is érdemes eltűnődnünk, amit Miskey Ádám esperes (1733—1765) leír a Vármegye szigorú ,tilalmáról:, az artikuláris Nemesdömölköt a különböző helyekről csak istentiszteletre és úrvacsoravételre kereshetik fel a hívek; 12 Forint (hatalmas összeg ez akkoriban!) büntetés terhe mellett tilos nemcsak a papok egyházi ügyekben történő yidékre járása, hanem még az is, hogy keresztelés, esketés és temetés céljából otthonukban felkeressék őket! Az irgalmatlan „artikuláris törvényt” is semmibevevő helyi túlkapás azonban nem tűnik fel Bécsben mindaddig, amíg Ostffy és Vidos Batthyány Lajos kancellárnál fel nem lépnek jogorvoslást keresve. A hatalom eretnek-megsemmisítő torz hitbuzgalma nem ismer korlátokat. Ugyancsak artikuláris helyen: Vadosfán esett meg 1751-ben, hogy az erőszakos mihályi plébános módszeres fenyegetőzéseivel és provokációs felvonulásával (a környék fanatizált katolikusai körmenetet kívántak tartani a színevangélikus Vadosfán, az artikuláris templom tőszomszédságában!) kirobbantott egy „zavargást”, melynek áldozatául esett a teljesen vétlen Fábri Gergely szuperintendens (börtönbe zárják, megfosztják főpászto- ri tisztétől Ős száműzik Va- dosfáról), hanem kis híján Rábaköz utolsó evangélikus „végvára” is. A vallási türelmetlenség — íme a szívszorító példák! — még az artikuláris helyeken sem hagyja békén élni az evangélikusokat. A majdnem elviselhetetlen terhek csak az 1760-as években kezdenek enyhülni kissé, s válik valamivel nyugodtab- bá a nagykiterjedésű gyülekezet egyházi élete. A kiváló Miskey Ádámot méltó utód követi Perláky Gábor (1765— 1786) személyében, aki mint szuperintendens szolgálja a gyülekezet meljett egyházkerületét is.- Ennek a kornak sok a hitvalló hőse, de sok az áldozata is. A tanulság pedig, melyet a tudós Edvi Illés Pál (1844) leszűr, ma is megáll, int és bátorít-: „Szolgáljon ezen história mékünk arra, hogy ebből tanuljuk meg, vallási gyakorlatunk szabadságának kivívása, atyáinknak melly sok küldésbe, fáradságba és költségbe került; és hogy ez által serkentessünk e’ lelki jót megbecsülni, ahoz híven ragaszkodni (és a’ mi veleje mind ennek) jó keresztyének lenni. Mire segéljen Isten mindnyájunkat.” Magassy Sándor V - ,a í ír i á 3
