Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-07 / 40. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM 40. SZÄM 1973. október 7. Ara: 2.— Forint Az egyházak békemunkájának mindenütt csatlakoznia kell a szervezett békemunkához D. Káldy Zoltán püspök felszólalása a VIII. Magyar Békekongresszuson A protestáns egyházak ne­vében nagyrabecsüléssel és tisztelettel köszöntőm a VIII. Magyar Békekongresszust. Ez a nagyrabecsülés és tisztelet- adás a szívünk legmélyéből fakad. Mi is látjuk azokat az óriási erőfeszítéseket, amelye­ket a magyar békemozgalom népünk és az egész emberiség érdekében kifejtett és most is végez é$ vele együtt látjuk azokat a gyönyörű eredmé­nyeket, melyek a tudatos és következetes munka eredmé­nyeképpen beértek. A 25 éves magyar békemozgalom mun­kájában egyházaink szinte az első pillanattól részt vettek. Megbízottaink ott voltak 1949 áprilisában’ Párizsban tartott első béke-világkongresszuson. Azóta is szívügyünk a magyar békemozgalom segítése és erő­sítése. Az egyházak békemunkájának értékelése Az Országos Béketanács be­számolójában részletesen és el­ismeréssel szól az egylió ~ak, a felkészek, a hivő emberek békemunkájáról. Megemlíti, hogy a Magyar Béketanács programjának megvalósításá­ban részt vállaltunk, felkarol­tuk a Béketanács akcióit, támogattuk szocialista álla­munk külpolitikáját és a béke-törekvések segítésére fel­használtuk nemzetközi kap­csolatainkat is. Külön kiemeli a beszámoló a lelkészek és a hivő emberek hazafias ma­gatartását és elismeréssel szól arról, hogy sajtónk hasznos békemozgalmi munkát végez. Hálás szívvel köszönöm az Országos Béketanács munkán­kat értékelő szavait. Jólesik, hogy a beszámoló ilyen rész­letesen elemzi és értékeli munkánkat. Én viszont azt szeretném egyházaink nevé­ben megköszönni, hogy az Or­szágos Béketanács bennünket munkatársainak tekint, fel­adatokat bíz reánk, bizalom­mal van irántunk és nagy­mértékben segíti az egyházak békemunkáját is. Mit tanultak az egyházak? Itt az ideje annak, hogy a negyedszázados együttmun- kálkodásunk tapasztalatai alapján megmondjuk, hogy egyházaink vezetői, lelkészei és tagjai igen sokat tanultak a magyar békemozgalomtól és a Béke Világtanácstól. Jó iskola volt számunkra a béke­mozgalomban való részvétel. Elsősorban mi, egyházi embe­rek azt tanultuk meg, hogy amikor a béke ügyéről van szó, nem elegendő a szívekben való békesség munkálása sa­játos egyházi eszközökkel és nem elegendő az egyházaknak a saját területükön végzett béke-munkája, hanem az egy­házaknak csatlakozniuk kell a szervezett békemunkához, a tömegharchoz: a békéért. Csak a tömegekkel együtt vál­hat az egyházak békéért való munkája is valóban eredmé­nyessé. Ezzel együtt azt is megtanultuk, hogy a béke­munkában nem a közös alap és világnézeti .azonosság a döntő tényező, hanem a közös cél népünk és az emberiség békéjének biztosítása. Még az is hozzátartozik egyházaink' felismeréseihez, hogy az egy­házak béke-akarata és béke­munkája akkor szabadul meg az elvontságtól és gyakran naiv. rajongástól, ha beleta­golódik a szervezett béke- kemozgalomba, mert itt lesz a gas erkölcsi normák érvénye­sítésével. Protestáns egyháza­ink erre tanítják gyülekeze­ti tagjaikat, akik résztvesz- nek a szocializmus építésében, a mezőgazdaságban, az ipar­jólétéért és fejlődéséért, mi­közben államunk biztosítja számukra a vallás szabad gyakorlatát és a lelkiismeret szabadságát. A jövőben is ennek az Egyezménynek a D. Káldy Zoltán püspök felszólal a VIII. Magyar Békekongresszuson béke-munka konkréttá és gya­korlativá. Ezzel együtt, mint egyházi ember nem tagadtam meg azt a meggyőződésünket, hogy az egyházak igehirdeté­seikkel és szeretetszolgálatuk­kal közvetve és közvetlenül segíthetik és segíteniük is kell a béke szent ügyét. Az Országos Béketanács je­lentése szerint a béke-mozga­lom programjának megvalósí­tásában „részt vállalnak a pa­pi békemozgalmak”. Arról szeretnék most számot adni és vallani, hogy protestáns egyházaink miben is vállal­nak részt a békemozgalom munkájával összefüggésben hazánkban és a nemzetközi életben. A szocializmus mellett Szilárdan meg vagyunk győződve, hogy népünk és az emberiség békéje érdekében végzendő első számú béke­munkánk a szocializmus mel­letti kiállásunk, hozzá való hűség és annak erősítése. Mi együtt látjuk a békét és a szocializmust. Népünk új tör­ténelmét jelenti a szocializ­mus győzelme hazánkban. E kérdésben protestáns egyháza­ink nem semlegesek, nem „harmadik utasok” a szocializ­mus és a kapitalizmus között, nem nézik a „mindent tudók” hűvös bölcsességével a szocia­lizmus és kapitalizmus világ­méretű küzdelmét, hanem egyértelműen a szocializmus mellett állunk. Ez az elvi döntés számunk­ra nem marad a levegőben, hanem levonjuk annak követ­kezményeit a mindennapi életre vonatkozólag. Meg va- , gyünk róla győződve, hogy a szocialista építést nem hangza­tos szavakkal és csupán ün­nepélyes nyilatkozatokkal kell segítenünk, hanem a hétköz­napi munkában való becsüle­tes helytállással, felelősséggel végzett munkával, minden tu­dásunk latbavetésével és má­ban, a kereskedelemben, a kulturális életben és a tudo­mányos munkában. A nemzeti egység segítése Elengedhetetlenül hozzá­tartozik békemunkánkhoz a népi, nemzeti egység erősíté­sének segítése. A közös hazá­ban, a közös feladatok ková­csolják egy nemzetté a külön­böző világnézetű embereket. Miközben mindannyiunk előtt világos, .hogy a marxista—le­ninista ideológia alapján álló honfitársaink és a keresztyén egyházak tanítását valló egy­háztagok között van világnézeti különbség, az is világos, hogy ez a tény nem bonthatja meg a népi-nemzeti egységet, hiszen egyek vagyunk a főkérdésben, ti. a szocializmus felépítésé­nek akarásában. Egyház és állam A szocializmus és benne a népi nemzeti egység erősítését jelenti az a jó viszony, amely az állam és protestáns egyhá­zaink között fennáll. Ebből a szempontból számunkra ez az esztendő jubileumi esztendő, mert 25 évvel ezelőtt kötöttük meg államunkkal azt az Egyezményt, amely rendezte az állam és az egyház viszo­nyát. Ez az Egyezmény és an­nak gyakorlati megvalósítása segítette az egyházakat és bennük a hivő embereket, hagy felszabadultan belekap­csolódjanak az országépítő munkába, a maguk államának elismerve a Magyar Népköz- társaságot. Ugyanakkor az ál­lam és az egyház szétválasztá­sa nem azt jelentette, hogy az államnak és protestáns egyhá­zainknak a jövőben immár egy­máshoz semmi közük, hanem azt is jelentette, hogy az egy­ház tagjai, mint államunk hű polgárai’ fáradoznak népünk szellemében kívánunk részt venni népünk boldogulását előmozdító minden építő mun­kában. A magyar békemozgalom programjának megvalósítását igyekszünk segíteni nemzet­közi vonatkozásokban is. Az enyhülés segítése a nemzetközi életben Szívből örülünk annak, hogy elsősorban a Szovjetunió és a szocialista államok bölcs és következetes politikája nyomán a nemzetközi hely­zetben enyhülés következett be. A hidegháború korszakát, amelyben nemegyszer kö2el álltunk a harmadik világhá­ború kirobbanásához, felvál­totta a nemzetközi viszonyok normalizálásának ideje. A bé­kére vágyó emberiség számá­ra rendkívül nagy jelentősé­gű az európai béke és bizton­sági értekezlet első szakaszá­nak megtörténte és a második szakasz folytatása, a VDK elle-i ni amerikai katonai agresszió beszüntetése, az NDK nemzet­közi jogi elismerése, a nukleáris háború megelőzéséről szóló szovjet—amerikai egyezmény, a két német állam felvétele az ENSZ-be és még számos más fontos egyezmény, melyeket a szovjet és amerikai vezetők kötöttek. Egyetértve a Magyar Béketanács álláspontjával, mi egyházi emberek is azt valljuk, hogy most a békemoz­galomnak legfőbb feladata szerte a világon annak segíté­se, hogy ez az enyhülés tovább tartson és az visszafordítható ne legyen. Az öt világrészben ezt az enyhülést kell segíteni­ük az egyházaknak is. Sajná­lattal kell megállapítanunk, hogy egyes nyugati egyházi körök még mindig nem az enyhülésért munkálkodnak, hanem különböző nemzetközi egyházi fórumokon a hideghá­borút próbálják élesztgetni. A magyar protestáns egyhá­és újra eljön az az idő, ami­kor Chilében tovább épülhet a szocializmus. Együttműködés a különböző társadalmi rendszerek között Ugyancsak segíteni szeret­nék egyházaink a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését és együttműködését, örülünk an­nak, hogy különböző nem­zetközi szerződések megkötése nyomán a békés egymás mel­lett élés és együttműködés a gyakorlati megvalósulás sza­kaszába került. Ezen az úton valósítható meg a nemzetközi biztonság is és ebben az együttműködésben küszöböl­hető ki a háború. Az ,egyhá­zak is segíthetik a folyamatot azzal, hogy munkálkodnak a nemzetek közötti bizalmi lég­kör tisztításában. A magyar protestáns egyházak teljes meggyőződésükkel és munká­jukkal támogatják az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciát. Az a meggyőző­désünk. hogy Európa 33 nem­zetének ereje teljes latbaveté- sével kell sikerre vinni ezt a konferenciát, hogy hosszú időre megvalósuljon Európá­ban a béke és biztonság. Tel­jes szívvel támogatjuk a nuk­leáris leszerelést és az általá­nos leszerelést. A nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása Ott vagyunk azoknak a so­rában, akik küzdenek a nem­zeti felszabadító mozgalmak sikeréért, a nemzeti független­ség kivívásáért, a gyarmatosí­tás és neokolonializmus, a •;rasszizmus különböző formái: a fajüldözés, a faji gyűlölet és a faji megkülönböztetés ellen. Azt kívánjuk a Magyar Bé­kemozgalomnak,' hopy ezen a VIII. Békekongresszuson meg­erősödjék hivatástudatában, megfrissüljon. munkájában és még az eddiginél is dinamiku- sabbá váljék szolgálatában, és ezt a megfrissült erőt vigye el majd Moszkvába a Béke-Erők Világkongresszusára. Dr. Tóth Károly kitüntetése A VIII. Magyar Békekong­resszus alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta dr. Tóth Károlynak, a Refor­mátus Zsinati Iroda főosztály- vezetőjének, a Keresztyén Bé­kekonferencia főtitkárának a protestáns egyházak béke­munkájában való kiemelkedő tevékenységéért. Az indoklás különösen is értékeli, hogy dr. Tóth Károly, a KBK főtitká­raként úgy a hazai, mint a nemzetközi kapcsolatok terén jelentős munkát végez a Bé­kevilágtanács célkitűzései ér­dekében. Dr. Tóth Károlynak egyhá­zain^ közös szolgálatában el­ért eredményeinek és magas kitüntetésének örömében test­véri szívvel osztozunk. A Csokonai Emlékbizottság a költő születésének 200. év­fordulója közeledtén a Haza- zafias Népfront Országos Ta­nácsa székhazában sajtótájé­koztatón adott ismertetést az évfordulóval kapcsolatos ün­nepségekről, megemlékezések­ről és irodalmi visszatekinté­sekről. A megemlékezésben központi helyet foglal el a november 16—17-én Debre­cenben tartandó díszünnep­ség, amelyhez irodalmi és művelődési események sora kapcsolódik. Az ősz folyamán az évfordulóra emlékeztetve az ország más városaiban is lesznek rendezvények és iro­dalmi kiadványok is méltat­ják a magyar felvilágosodás kiemelkedő költőjének élet­művét. r t « i Chile Hogy az imperializmus sem nyugodott bele az enyhülésbe, drámai módon jelzik a chilei tragikus események. Ez év májusában Chilében tett lá­togatásom alkalmából szemé­lyesen láttam azokat az óriá­si erőfeszítéseket, amelyeket Allende elnök és a Népi Egy­ség Kormánya tett a chilei nép fejlődéséért és szebb jö­vőjéért. Látogatásom viszony­lag közel esett a tragikus ese­ményekhez. Azért mentem, hogy az Országos Béketanács nevében óvodai felszerelést adjak át a chilei gyermekek­nek és ugyancsak az Országos Béketanács megbízásából há- rorp chilei békeharcosnak ki­tüntetést nyújtsak át. Mindez a chilei Magyar Nagykövetsé­gen történt. Erre az alkalom­ra eljött a Magyar Nagykövet­ség fogadására Hortensia Al­lende asszony, az elnök fele­sége, ami igen nagy megtisz­teltetés volt számunkra. És most tele vagyok szorongással. Hortensia Allendének — en­nek a tiszta tekintetű nagy­szerű asszonynak el kellett me­nekülnie hazájából. És vajon mi van Olga Pobletével, a chi­lei békemozgalom vezetőjével és a többiekkel? Nagyon aggó­dom értük! Egyházaink népünkkel együtt mélységes fájdalommal és felháborodással értesültek arról a fehérterrorról, amely ma Chilében dühöng, a de­mokratikus és haladó erők üldözéséről, kivégzésekről, deportálásokról és kínzások- . ról. Egyházaink elítélik és megbélyegzik ezeket az akci­ókat, Allende elnök meggyil­kolását. Népünkkel együtt , mi is kérjük a világ minden ré­szén élő haladó és béke-erő­ket, hogy tegyenek meg min­dent a fasiszta terror megállí­tásáért és a demokratikus jo­gok biztosításáért Chilében. Hisszük, hogy ami ma Chilé­ben történik, az csak átmeneti zak képviselői lankadatlanul fáradoznak azért, hogy ezek a hidegháborús gócok meg­szűnjenek egyházi . területen is és az egyházi világszerve­zetek tudatosan segítsék a to­vábbi nemzetközi enyhülést.

Next

/
Thumbnails
Contents