Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-30 / 39. szám
Az egyházak szolgálatának elengedhetetlen része! valljuk magunkat J A VIII. magyar békekongresszus és a békeerők moszkvai a társadalmi igazságosságért folyó küzdelem világtalálkozója célkitűzéseit elemezve az Ökumeriikus Tanács elnöksége szeptember 11-i ülésén teljes egyetértését juttatta kifejezésre. Ennek kapcsán a tagegyházak vezetői körlevélben, közölték egyházaink közös állásfoglalását a gyülekezetekkel. A. A. Brashnak, az Egyházuk Világtanácsa főtitkárhelyettesének magyarországi látogatásáról A MAGYARORSZÁGI ÖKUMENIKUS TANÁCS meghívására szeptember 4— 12. napjain látogatást tett Magyarországon Alan A. Brash, az EVT főtitkárhelyettese és egyházközi segélyosztályának igazgatója, akit útjára felesége is elkísért. A vendéglátó egyházak eseményekben gazdag programot készítettek számukra. Debrecenben megtekintették a Református Kollégiumot és más egyházi nevezetességeket, majd részt vettek a helyi gyülekezetek havonta rendszeresen tartott ökumenikus imaóra-sorozatának szeptemberi alkalmán. Brash igazgató a Debreceni Református Teológiai Akadémián, majd néhány nap múlva a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián ökumenikus összetételű hallgatóság előtt előadást tartott az Egyházak Világtanácsa munkájáról. D. dr. Bartha Tibor püspök, a református egyház Zsinatának elnöke Debrecenben, D. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök pedig Budapesten munkatársai körében fogadta a vendégeket. Budapesten a neves ökumenikus vendég felkereste a magyar Ortodox Egyház központját és meglátogatta a Szabadegyházak Tanácsát, ahol Palotay Sándor elnökkel és a tanács vezetőivel találkozott. Szeptember 8—9-én A. A. Brash a Budapest Pozsonyi úti református, a domonyi evangélikus és a budapest- pesterzsébeti baptista templomban hirdette az igét. A vendégek megtekintettek több egyházi intézményt, diakóniai otthont és rövid kirándulást tettek a Balatonhoz is. A látogatás bezárásaként testvéri eszmecserére került sor az Ökumenikus Tanács elnökségével. A. A. BRASH FŐTITKÁRHELYETTEST szeptember 11- én hivatalában fogadta Miklós Isten sáfárai vagyunk Ä szegény asszony két fillérje NEM HIÁBA MAGASZTALTA FEL JÉZUS a szegény asszony két fillérjét, és értékelte azt sok gazdag aranyán és ezüstjén felül, mert a szegény...:ass2;ony azzal mindenét, odhadta. Régebbi szolgálati helyemen 1957-ben templomot renováltunk. Ilyen terv keresztülvitele nem kerül csak két fillérbe, különösen ott,' ahol megmaradt a nagy templom, de a gyülekezet kicsivé lett. Meghatódva tettük vasárnaponként a gyülekezet ládájába az öz- vegyasszonyok százforintosait. De zokon ne vegye senki, le voltunk forrázva, amikor régi tekintélyének gőgjével beállított valaki a lelkészi hivatalba, aki mellett már felnőtt fia is jól keresett. Faluról lévén szó, anyagi helyzete köztudott volt, és nagy siránkozás közben „feláldozott” erre a célra húsz forintot. Közel volt a kísértés, hogy hússzal megtoldva visszaadjuk neki. Nem a gyülekezet gazdagjainak a forintjain múlott, hogy akkor azt a templomunkat fel tudtuk újítani. Egy „idegenbe szakadt hazánkfia” útközben a Balaton és Harkány között „meseautójával” megáll a parókia előtt, hogy szavai szerint megnézze régi templomát, melyben keresztelték, konfirmálták és eskették, ahol sokszor hallgatta az igét. Neve után ráismerek. Ö az, akiről a gyülekezetben regék keringenek. Legenda számba megy, hogy mire vitte. . Látogatását azzal zárja, hogy szeretne a templom részére adakozni. Nem jelölök meg összeget. Hiszen utas, aki gazdagságát nem viheti magával, amikor utazik. Ö belenyúl a zsebébe, és marékkai húzza ki a százas bankókat, és az orrom előtt elkezd keresgélni köztük, míg nagy nehezen talál egy tízest. Ezt teszi le „Isten dicsőségére”. Csak még arra kér, hogy vasárnap hirdessem a gyülekezetben, hogy itt járt, és mit adott. Nem hirdettem, mert féltem, hogy a gyülekezet özvegyasszonyai kinevetik velem együtt. CSODA-E. HA JÉZUS A PERSELY MELLETT ÜLVE leértékelte a gazdagok aranyát. Ha leszórja a tele zsebből kipottyantott húszast. Ha leértékeli a külföldön turis- táskodók tízesét. Mert ennél valóban sokszor sokkal több a „lehajolni sem érdemes érte” haszontalan fillér. Jézus leült a templomban a persely mellé. Jelen volt. Ha hisszük a feltámadt, élő Jézus Krisztus jelenlétét életünkben, pénzt, anyagi javakat kapunk és adunk, akkor azért jól gondoljuk meg a következőket: Valóban másodlagos kérdés, hogy mennyit adsz. De ahhoz kétség nem fér, hogy Jézus megnézi azt, hogy ki vagy te, aki adsz. És ez határozza meg annak értékét, amit adsz. Amikor adakozol, akkor nem illő a szerénység. Inkább illik ez akisor, amikor magad tartod a tenyered azért, hogy kapj. Vajon megfelelő-e az önbecsülésünk akkor, amikor túlbecsüljük magunkat olyan esetekben, amikor ámcólag a magunkét követeljük, és alábecsüljük magunkat akkor, amikor adni kellene? Jézus megnézi, hogy miből adsz. Mielőtt a perselynél észrevette az özvegyet, egy kis vitája volt az írástudókkal, akiknek többek között szemükre vetette azt is, hogy felemésztik az özvegyek házát. Könnyen adtak annak a fölöslegéből, amit könnyen szereztek. Mások izzadtak érte, és sírtak utána. Ennek a fajta adakozásnak volt az ellenpéldája az özvegy, mert ő a magáét adta. Isten tartsa tisztán templomaink perselyeit a rab- lott kincsektől. Amiért magad verítékeztél, a magad szájától vontál meg, az az áldozat. Ettől még a fillérnek is szebb fénye van olykor, mint az aranynak. Megnézi azt is, hogy miért adsz. Hogy megnyugodjék a lelkiismereted? Talán tudod, hogy amid van, nem illet meg, de hátha be lehet kötni vele az Isten szemét, ha neki is vetsz belőle valamit. Hogy feltűnj és mutogasd magad? Mert másképp az emberek sem néznének rád, mert ők is tudják, ki vagy, és miből telik arra, amid van. Vagy ott bújkál még a lélek mélyén a régi előítélet: A pénz tekintély, az a legény, aki fizet. Azé a szó, aki után nagyot csörren a persely ... Ahogy régen a gazdagok megszólták a szegényeket a gyülekezetekben is azzal, mi fizetünk, ti pedig hallgassatok. Vagy hogy még talán a lelkész elé is odatartsuk: mi fizetünk, a mi szolgánk vagy. Vagy azért adsz-e, mert hát, Istenem, miért ne adnám oda mindenemet, amikor úgyis mindenem a tiéd. így már nincs benne vesztegetés, nem önmutogatás, sem vevői szándék. így már az igát önmagunkra vesszük, és így lesz az adakozásunk is azzá, amivé az egyházban mindennek lenni kell, szolgálattá. Kari Béla Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Az időszerű nemzetközi és egyházpolitikai kérdésekről folytatott eszmecsei-én részt vett D. dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. Az Ökumenikus T anácsnál Az ökumenikus Tanács elnökségével folytatott eszmecsere során Brash igazgató összefoglalta magyarországi tapasztalatait. Rendkívül meleg szavakkal emlékezett meg arról a szívélyességről és vendégszeretetről, amelyben hazánkban mindenütt fogadták. Meglepőnek és bíztatónak nevezte azt a hűséget és hitet, amelyet a meglátogatott gyülekezetekben tapasztalt. Méltatta az állam és az egyház közötti jó viszonyt, valamint azt a támogatást, amelyet a kormányzat nyújt az egyházaknak. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA MUNKÁJÁNAK időszerű kérdéseiről szólva és a feltett kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy rövidesen találkozóra kerül sor az EVT és a KBK tisztségviselői között. Az EVT a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságon keresztül képviselteti magát a békeerők moszkvai világkongresszusán. Brash főtitkárhelyettes beszámolója — éppen úgy mint hazánkban tartott előadásai és a Hungarian Church Press-,nek adott interjúja — nyomatékosan kifejezésre juttatta azt a meggyőződést, hogy az egyházak szolgálatának elengedhetetlen része a társadalmi igazságosságért folyó világméretű küzdelemben való részvétel. AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS SZÉKHÁZÁBAN folytatott beszélgetés alkalmával. D. dr. Bartha Tibor püspök köszönetét mondott a látogatásért és kifejezésre juttatta a vendéglátó egyházak örömét, hogy az EVT tagegyházai között elsőként köszönthették a főtitkár első helyettesévé való megválasztása után Brash igazgatót. „Kiszélesedett oltár” Dr. Brash EVT főtitkárhe- hettes az evangélikus egyháznál tett látogatásai során Do- monyban járt szeptember 9-én ifj. Harmati Béla külügyi titkár kíséretében. Kiszélesedett az oltár és kitágultak a templom falai gondolatban, amikor az Egyházak Világtanácsa főtitkárhelyettese prédikációjában távoli hazájáról, Űjzélandról és más egyházakról beszélt. Baranyai Tamás lelkész köszöntésében emlékeztette a gyülekezetei arra, hogy augusztus 26-án Domonyban is megemlékeztek az Egyházak Világtanácsa 25 éves jubileumáról és akkor nem is gondoltak még rá, hogy két héttel később a vi- lágtanács felelős vezetője szájából hallhatnak részletes beszámolót a 267 tagegyházat összefogó hatalmas nemzetközi szervezet életéről. A zsúfolásig megtelt templomban ott volt Detre László esperes, Keve Lajos lelkész a szomszédos Ikladról és Torda Gyula, a gyülekezet nyugalmazott lelkésze. A vendégeket különösen is mélyen érintette a domonyi gyülekezet erőteljes szép éneklése. Klenovszki Pál gondnok, Remenár Sándor kántor és Pauló Pál egyházfi köszöntötték Brash főtitkár- helyettest és feleségét, átadva a gyülekezet ajándékát, egy szép hímzett térítőt. A főtitkárhelyettes Lukács 4,18—19 alapján arról beszélt, hogy Jézus követésében mindnyájunk feladata az evangélium hirdetése és a szeretet cselekvése. Az együttes szolgálatra akar segíteni és buzdítani az Egyházak Világtanácsa. A domonyi gyülekezet is beletartozik ebbe a világtávlatú összefogásba, az oltár lapját gondolatban meg kell hosz- szabbítani és szélesíteni, mert ugyanahhoz az oltárhoz, Krisztus asztalához telepszenek le ázsiai és afrikai, európai és amerikai keresztyének. Ez a világtávlatú oltár ajándék és kötelezés is egyszerre. Ajándék, hogy hálaadással ismerjük föl azon keresztül a másikban a testvért és kötelezés, hogy Krisztus nevében segítsük a másikat. Lelkészek között Az EVT főtitkárhelyettese további evangélikus programjai során hivatalában felkereste D. dr. Ottlyk Ernőt, az Északi Egyházkerület püspökét, a Lelkészi Munkaközösségek országos vezetőjét, aki tájékoztatta a vendéget lelkészeink gyülekezeti munkájáról, valamint a lelkészi munkaközösségek széles körű teológiai tevékenységéről. Ezt követőleg A. A. Brash részt vett a Budai, a Pesti és a Fejér-Komáromi Lelkészi Munkaközösségek együttes ülésén és ott tájékoztatta a lelkészeket az EVT általa irányított Igazság és Szolgálat programegység elvi és gyakorlati munkájáról. Az előadó utalt azokra a radikális változásokra, amelyek a világ népeinek életében napjainkban végbemennek. Ez szükségessé teszi, hogy a keresztyén egyházak diakóniai szolgálata is radikálisan megváltozzék. Az istentiszteleti életnek és a szolgálatnak egységbe kell kerülnie. Az EVT diakóniai szolgálatára nézve a főtitkár- helyettes hangsúlyozta, hogy ma már kevés a szánalom, hanem a keresztyéneknek minél erőteljesebben részt kell venniük az igazságosságért folyó harcban az evangélium alapján. Örömét fejezte ki, hogy itt testvéri párbeszédben lehet része, mert meggyőződése szerint az egymás növekvő megismerése és együttes cselekvése érdekében van mit tanulnunk egymástól. A felszólalásokban bőséges együttlét eredményeit Virágh Gyula, a Pesti Egyházmegye esperese összegezte. Apr ily Lajos: Assisi, jöjj. Vadjárta út ez, vadcsapás, moha-szegélye zúzmarás. Halkul a léptem. De a vad, az őz s a szarvas megszalad. Pedig kezem fegyvertelen. Assisi, hívlak. Jöjj velem. Nagyobb erőd van, több hited, a szarvast megszelídíted. A farkashoz is volt szavad: megállt a gubbiói vad, mert csodát tett keresztjeled ... Az erdőn hadd járjak veled. Assisi, szólj. Én hallgatok. Űzött és nyugtalan vagyok. Assisi, mellettem haladj. Lelkemnek békességet adj. (A József Attila-díjas költő 1973-ban megjelent „MEGNŐTT A CSEND” című gyűjteményes kötetéből) „Szeretett Testvéreink! Immár negyedszázados múltra tekinthet vissza a béke híveinek világméretű mozgalma, amelyben a békére vágyó milliók kívánsága és akarata ölt testet. Az emberiség legnemesebb törekvéseit. megillető tisztelettel emlékezünk meg e negyedszázad erőfeszítéseiről és munkájáról. Hálát adunk Istennek azért, hogy a példátlan erejű fegyverek korában soha nem tapasztalt erővel ébredt fel a jóakarata emberek szívében a békés jövendőért hordozott, tettrekész felelősség. Elkötelezettnek valljuk magunkat arra, hogy — amint egyházunk kezdettől fogva tette — ma is részt vegyünk a jelenkori emberiség legnagyobb közös ügyéért, a békéért végzett fáradozásokban. Az elmúlt huszonöt esztendő során bebizonyosodott: nem hiábavaló a béke erőinek összefogása. Napjainkban az enyhülés örvendetes jelei mutatkoznak a nemzetközi helyzetben. Nem feledhetjük azonban, hogy a béke biztosítása és az emberiség égető kérdéseinek megoldása még további nagy erőfeszítéseket igényel. Másfél hónap múlva összeül Moszkvában a béke erőinek világkongresszusa, hogy felmérje a tennivalókat és még szorosabbá tegye az együttműködést az elért eredmények megszilárdítása és a feladatok még hatékonyabb munkálása érdekében. Az előkészületek időszakában, szeptember 20—21. napjain tanácskozik a Vili. magyar békekongresszus, amely népünk és társadalmunk békeakaratát juttatja kifejezésre. A keresztyén embereket és egyházakat Krisztusba vetett hitűk és erkölcsi meggyőződésük indítja az emberiség sorsáért és a világ jövőjéért hordozott felelősség vállalására. A világ jövője pedig a béke. amelytől elválaszthatatlan az emberi együttélés nagy problémáinak igazságos megoldása. Ezért mi, Krisztus követői, azok mellé állunk, akik a béke és biztonság megszilárdulásáért, a társadalmi igazságosság érvényesüléséért, a népek felszabadulásáért és felemelkedéséért, a faji megkülönböztetés megszüntetéséért küzdenek. Ezeknek a felismeréseknek a jegyében gyülekezeteink és minden atyánkfia imádságos figyelmébe ajánljuk a békeerők soron következő hazai és világméretű tanácskozásait. Kérjük, vegyenek részt társadalmunk megmozdulásaiban, amelyek a szocialista világrendszer békepolitikáját, a haladó emberiség béketörekvéseit támogatják. Könyörögjenek Isten színe előtt azért, hogy a békéért végzett fáradozások további eredményekre vezessenek és kisérje áldás a jóakaratú emberek összefogását.” D. Káldy Zoltán s. k. D. Dr. Ottlyk Ernő s. k. a Déli Egyházkerület püspöke az Északi Egyházkerület püspöke Budapest a békéért Szeptember 12-én a vasasszakszervezet Költői Anna utcai sok jelentős eseményt megért székházában került sor a budapesti békekonferenciára. Az ízlésesen feldíszített hatalmas kultúrtermet színültig megtöltötték a főváros kerületeinek küldöttei. Több százan voltunk együtt, mint a kerületek népfront-bizottságainak küldöttei, békeaktívák, idősebbek és sok-sok fiatal. Az elnökségben foglalt helyet Nagy Richárd, a budapesti pártbizottság titkára, Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Szentistványi Gyuléné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, számos kerületi vezető. Ott láttuk Virágh Gyulát, a Pesti Egyházmegye esperesét is. A Himnusz éneklésével kezdődő gyűlést dr. Pesta László, a budapesti népfrontbizottság alelnöke, — aki mint az OBT tagja elnökölt a konferencián — nyitotta meg. AZ ÜNNEPI BESZÉDET Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke tartotta. Roppant világos és érthető áttekintést adott a békemozgalom múltjáról. Beszélt az elért eredményekről. Szólott az erőviszonyok megváltozásáról, mely az utóbbi esztendők folyamán a béke megőrzésének szempontjából jelentős volt. A szocialista tábor, a békét kívánók táborának megerősödése meghozta azt a reménységet, hogy a mi fiataljaink már csak hírből fogják ismerni azt, amit mi végig szenvedtünk; sokan a jelenlevők között, két alkalommal is. Hiszen mindenki előtt világos, hogy nem beszélhetnénk a hidegháború felszámolásáról, a népek közötti feszültségek enyhüléséről — mondotta —, ha a békét követelők milliói nem hallatják szavukat és nem mutatják meg erkölcsi erejüket. ELŐADÁSÁNAK KÖZPONTI TÉMÁJA felölelte Budapest jelentőségét az elmúlt évtizedek békeharcában. Fővárosunk az elmúlt 4 év során kilenc nemzetközi békemozgalmi tanácskozás színhelye volt. Budapestről pedig 72 (!) külföldön rendezett béketalálkozásra, rendezvényre utaznak küldöttségek. Budapest lakossága büszke lehet arra, hogy 1969-ben a Duna-par- ton, Országházunkban fogalmazták meg a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének azt a felhívását, mely felszólítja Európa népeit és kormányait a békéért való együttműködésre. 1969 szeptemberében, a VII. országos békekongresszus előkészületi idejében, a fővárosi békemozgalom képivelői üzenetet intéztek Európa fővárosainak békemozgalmaihoz. Közös cselekvésre szólították fel egy katonai tömbök nélküli békés, virágzó Európa megvalósítására. 1971-ben fővárosunkban találkoztak Európa fővárosainak békemozgalmi emberei és kifejezésre juttatták azt a tényt, hogy a fővárosok békemozgalmai állásfoglalásaikkal mennyire előre vihetik közös nagy ügyünk: a béke ügyét! — 1972 őszén a fővárosok polgármesterei nyilatkoznak pozitívan a békemozgalom ügyében. 1971-ben Budapest volt a Béke-világtanácsának házigazdája! Nagy kitüntetés a mi tízmilliós kis nemzetünknek. A BÉKE KILÁTÁSAI JÓK. mondotta az előadó. De. hogy a küzdelem még nem ért véget, azt megrázóan bizonyítja az amerikai kontinensen létrejött feszült helyzet. Fegyveres puccs kelt fel Chilében a törvényes rend ellen és gyilkos golyó oltotta ki Dél-Amerika egyik leghaladóbb, törvényesen megválasztott államfőjének életét. Meg vagyunk győződve, hogy a szocializmus, mint a haladás, az emberi jólét, a felemelkedés, a kizsákmányolás minden formája alól való felszabadulás eszméje végül mégis győzni fog Chilében is. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után több felszólalás hangzott el. Majd a legeredményesebben munkálkodó békemunkásoknak jelvényeket és oklevelet nyújtott át Szentistványi Gyu- láné. A jelenlevők Moszkvába és Hanoiba címzett üzeneteket fogadtak el. Tudvalevő, hogy október végén Moszkva lesz az öt világrész békeküldöttei tanácskozásának színhelye. A VDK fővárosába küldött üzenet a cselekvő barátságról biztosítja Vietnam népét. A konferencia a KISZ központi együttesének műsorával zárult. Dr. Kosa Pál
