Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-23 / 38. szám
i '^irPnTfiTTw fe Figyeljünk... 5 Móz 10,18—22 Korunkban a legélesebb elméjű ember figyelme is könnyen megoszlik életünk ezernyi eseményei és nehéz feladatai között. Ezért kell megtanulnunk összpontosítani arra, amire feltétlen figyelnünk kell. FIGYELJÜNK A HATALMAS ISTENRE! Izrael népe sokszor kétségbe vonta és elfelejtette a hatalmas Istent. Ezért prófétái és vezetői újra emlékeztették a választottakat Isten hatalmának a jeleire. Ö teremtette a világot. Ö az, aki uraknak. Ura. Így hatalma az egész világ fölé kiterjed. Ö választotta ki Izrael népet magának, hogy hatalmas tervének szolgálatába állítsa őket. A hatalmas Isten kiválasztó szándéka és minden emberre kiterjedt kereső szeretete Jézus Krisztus személyében, emberré lett Urunkban teljesedett be. A hatalmas Isten karja nem rövidült meg, hanem inkább bennünket is magáhöz akar ölelni, hogy el ne szakadjunk Tőle. Figyeljünk Reá igénk szerint: ,.az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ö hozzá ragaszkodjál . . .” FIGYELJÜNK A HATALMAS ISTEN AKARATÁRA! A régi képekkel: metéljétek körül szíveteket, ne legyetek kemény - nyakúak — Isten akaratának elfogadására biztat ez az ige bennünket. Legyünk engedelmesek, s azt cselekedjük, amit Isten tanácsol nekünk. Isten szeretetének ..szelíd visszhangjaként" legyünk nyitottak mások gondjai előtt és legyünk készek kérdései megoldásában segíteni. ..Szeressétek az idegentazt a felszólítási hordozza, hogy tőlünk távoli tájakon élő ismeretlen embertársért nemcsak imádkoznunk kell, nemcsak anyagi áldozathozatalunkkal, hanem naponkénti állásfoglalásunkkal is segíteni elmaradott, elnyomott, szegény körülményeinek felszámolásában és élete emberhez méltó alakításában. Ahogyan Isten nem személyválogató, és minden embert belefoglal sze- retetébe, úgy kell nekünk is emberi feltételeket nem ismerő szeretettel a távollakó vagy éppen szomszédunkban élő, de Jézusban mindenképp testvérünknek a rendelkezésére állni. FIGYELJÜNK A HATALMAS ISTEN IRGALMÁRA! Ki merné irgalmát kétségbe vonni? Inkább megfeledkezünk róla! igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek. Ez az irgalom nem csupán lelki életünk síkján jelenti a bűnbocsátó irgalmat, hanem azt is, hogy ,.kenyeret és ruhát" ad a rászorulóknak. Sokunknak úgy, hogy van munkalehetőségünk — s ez nem természetes, hanem ajándék. A.kik pedig nem tudnak dolgozni, azoknak gondviselő szeleteiéből irgalmát megmutatva ajándékozza a földi élethez szükségeseket. A hatalmas Isten irgalma bennünket is az irgalmasság cselekvésére kötelez. Szív szerinti feladatunk a gyászt hordozó özvegyeknek és az egyedülmaradtaknak, a megpróbált életű időseknek és még embertársai között is magányosoknak a felkarolása, jó szóval is örömöt szerző meglátogatása. Gyülekezetünkben és népünk között akkor töltjük be az irgalmasság krisztusi mértékét, ha egyetlen rászoruló sem marad ki segítő szeretetünk diakóniájának hatóköréből. Tekinteted fájdalmat csillapíthat. Jó szavad gondoktól szabadíthat. Kézfogásod vétkektől távol tarthat — Szereteted nagy irgalmat nyújthat. (Ismeretlen szerzőtől) Figyelni sokszor fárasztó. Isten azonban nem fáradt bele, hogy minket figyelmeztessen hatalmának felismerésére, akaratának elfogadására és irgalmának cselekvésére. Ezért fogadtuk mindig hálás örömmel jóakaratéi figyelmeztetéséi! Szebik Imre IMÁDKOZZUNK Altijuk hatalmadat Istenünk, amellyel teremtetted a világot és az embert, s amellyel minket is új emberekké akarsz formálni. Tégy késszé bennünket akaratod elfogadására, hogy jó tanácsod szerint éljünk és alakítsuk világunkat. Add. hogy lássuk irgalmadat, s mi is irgalmasan cselekedjünk idegennel és ismerőssel, egyedüimaradttal és tanácstalannal. Adj szeretetet azoknak szivébe, akik felelősen intézik ügyeinket itt a földön, hozzánk pedig légy irgalmas, amikor örök sorsunk szerint Előtted megállunk. Ámen. — HÁZASSÁG. Nemes Attila külkereskedelmi tisztviselő és Szabó Lilla-Panna gyógypedagógiai tanár augusztus 18-án tartották esküvőjüket a Deák téri templomban. Az es- ketést a menyasszony édesapja, Szabó József ny. püspök végezte. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. szeptember 23-án Deák tfir de. 9. (úrv.) dr. Ha- íensiáter Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. ll. du. 6. Dózsa György út de. fél 9. üllői út 21. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31 —33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár János. de. 12, (magyar). Thaly Kálmán u. 2$. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánva <le. iQ. du. 5. S/.eretetvendégség: Szirmai Zoltán. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló tie. 11. (úrv.) Rákosfalva de. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Fóti út 22. de. ll. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangé- pán u. ö.e. fél 10. Benczúr László. Ü.jpest de. 10. BUízy Fajos. Pesterzsébet de. 10. Rí bár János. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Rifoár János. Pestlőrinc de. 11. Mai űz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerie- tcíep de. 0. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota ATAv-íelep. de. c. Kökény Elek. Rákospalota nagytemplom, de. 10. Kokén- Elek. Rákospalota ki stem- plom tíu. 3. Kökény Elek. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. 3é- kés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ll, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) dr. Groó Gyúla. de. fél ll. (német), de. ll. (úrv.) dr. Groó Gyula, du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. léi í). Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. fél 9. Pesthidegkút de. fél ll. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. ll. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelenvolgy de. 9. Budátok de. ll. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. — Szentháromság után a 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 17, 11 — lí); az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 10, 16—22. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke. — BAL ASS AGT ARMAT. Szeptember 9-én a délelőtti istentiszteleten dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója szolgált igehirdetéssel. — FANCSAL. Tapasztalatszerzés érdekében meglátogatta Nyíregyháza két diakóniai intézményét Péter Jenő fancsali lelkész, a Borsod-Hevési Egyházmegye diakóniai előadója feleségével és egy fiatal gyülekezeti taggal. Mindkét helyen széles körű tájékoztatásban részesültek ás elbeszélgettek az otthonok lakóival. Különösen az „Elim” gyermekotthon élete tett mély benyomást a látogatókra. — IPOLYSZÖG. Szeptember 9-én d.r. Vámos József, a Teológiai Akadémia dékánja szolgált igehirdetéssel a gyülekezetben. A SAJTÖOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1974. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sörre idjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft A KŐSZEGI J. S. BACH templom műemlék műveiből orgonaest lesz orgonáján október 6-án. szeptember 28-án, pénteken szombaton este 6 órakor és október 1-én, hétfőn este fél 7 órakor EGYHÁZZENEI ESTET a Bécsikapu téri tartunk. templomban. Bach: Három korálelőjáték d-moll tokkata és fúga G-dúr szonáta Három korálelőjáték ■ D-dúr szonáta F-dúr tokkáta és fúga Dór toccata és fúga Kodály: Orgonái: Három epigramma PESKÖ GYÖRGY Sulyok: Közreműködik: Sonata per organo Mező László Orgonái: (gordonka) TRAJTLER GÁBOR Előadó: Igét hirdet: Földes Imre SZABÓ LAJOS és Meixner Mihály esperes Jegyek ára: 12,— Ft, „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsolt 103, 2) VASÁRNAP. — „Felemelte az üdvösségnek szarvát nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki.” (Lk 1, 69. 74 — Ezs 51, 12 — Lk 17, 11—19 — Zsolt 84). Az Istenhez forduló emberek között vannak olyanok, akiket csak az Istentől való félelem köt hozzá. Pedig Istentől nem félni kell; Ű ura az embernek, de a neki való szolgálatot nem a félelem eredményezi az ember életében, hanem a ragaszkodás, a hála, megmentő kedvének keresése, pontosan annak a hatalomnak való boldog engedelmeskedés, amely a félnivaló ellenség kezéből. a kísértés és bűn hatalmából megszabadít. HÉTFŐ — „Minden férfi és asszony, akit szíve önként indít, áldozzon a munkára, melyet az Úr parancsolt” (2 Móz 35, 29 — Lk 6, 38 — Mk 1, 40 45 — Agg 1). Az áldozás megérdemelt és szükséges tulajdonom átadását jelenti. A számítgatás, mérlegelés Önzésre visz. A szív nem az anyagiakkal van e versben kapcsolva, hanem Isten és ember olyan kapcsolatát jelzi, melyben a szabad ember megteszi azt, amit egyébként ..nem engedhet meg magának". KEDD. — „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek tiérettetek atyámfiái, akiket szeret az Úr. hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre” (2 Ts 2. 13 — Ézs 62, 5 — 1 Ts 5. 16—24 — Agg 2, 1—9. 20— 23). Isten Jézus Krisztusban minden embert kiválasztott az üdvösségre. Mert Jézus meghalt bűneinkért, semmi akadálya nincs Istennel való közösségünk megmaradásának. Ez Istennek az a jótéteménye, melyért a zsoltára« és az apostol mellett mi is örökké hálaadással tartozunk, magunkra nézve és azokra nézve is, akiket — mint az evangélium hordozói — mi is segíthetünk erre az ismeretre. SZERDA. — „Nem is tett ott Jézus sok csodát az ő hitetlenségük miatt” (Mt 13. 58 — 4 Móz 11. 23 — 2 Kor 9. 10—15 — Neh 1). A csodának nem mindenek fölött való feltétele a hit. A „csoda” Isten cselekedete. Ne várj csodát, hogy annak alapján mérlegel- hesö: érdemes-e hinned; hanem Istenben bízzál és meg fog történni a csoda, hogy látod, érted és gyönvörködsz Isten cselekedeteiben. CSÜTÖRTÖK. — „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való. annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott” (2 Pt t. 3 — Zsolt 54, 6 — 1 Ts 1, 2—10 — Neh 2, 1—10). Senkiről nem tudunk annyit és blyan pontosan a Bibliában szereplő személyek közül, mint Jézusról. Hisszük és valljuk, hogy benne, vele minden a miénk, „ami az életre és kegyességre való”. De imádkoznunk is kell azért, hogy ne csak ismeretbeli birtokunk legyen Jézus személyével, tanításával, váltságművé- vel, hanem életünk útja, igazsága, örökkévalósága ma is. amikor „annak megismerése" tükröződik cselekedeteinkben. PÉNTEK. — „Isten, a te utad szentséges” (Zsolt 77, 14 — Csel 21, 13 — FU 1, 12—18 — Neh 2, 11—20). A botlás is és a válogatás is emberre valló tulajdonság. Mégis előfordul, hogy Istennel kapcsolatban emlegetjük. Mert Isten „nem tudja” szükségünket és nem mindenkinek, vagy nem mindenben segít. Isten útja szentséges. Szándékát, cselekedeteit nem hibázza el és félbe sem hagyja. Nem válogat, mert útja jó út. Imádkozzunk azért, hogy az Ö útján járjunk, és ne keresztezzük azt. SZOMBAT. — „Aki sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Ür nevében és támaszkodjék Istenre” (Ézs 50, 10 — Csel 27, 23—24 — Mt 18, 1—11 — Neh 4). Nem mindig van sötétség, s igyekszünk, hogy éjszakai útra se maradjunk lámpa nélkül. Van, aki életmenetében válik bizonytalanná, mintha sötétségben járna. A keresztyén ember hálás, mert Isten világossága fényt vet emberi útjára. Rác Miklós — HALÁLOZÁS, özv. Nagy Sándorné, sz. Benkő Vilma, az Evangélikus Élet hűséges olvasója, szeptember 4-én Sopronban, élete 79. évében az úrvacsora kegyelmével megerősítve csendben elhunyt. Temetése szeptember 6-án volt a sopronbáníalvi temetőben. Az elhunytban dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár édesanyját gyászolja. ..Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg”. evangélikus elei a Magyarországi Evangélikus Egyház Sa.i főosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztoseg és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon. 142—074 Csekkszámiaszám : 516—20.412— VIII. Előfizetési ár: esy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 % 73.2925 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A gyászévek kezdete Kereken hetven esztendő telt bele, amíg 1673-ban egy utolsó csapással egészen szét akarták zúzni ellenségei a reformációt Magyarországon. AZ 1604. ÉVI országgyűlésen fújták meg az ellenreformáció harsonáját: „Őfelsége elődei példáját követve a római katolikus hitet vallja, azt uralkodó vallásnak kívánja tekinteni, az országot meg akarja tisztítani az eretnekségtől.” A protestánsok hiába tiltakoztak. Ugyanebben az évben kirobbant történelmünk első Habs- burg-ellenes felkelése Bocskay vezetésével. A célt, a rendi szabadságot és a protestáns vallásszabadságot ért sérelmek orvoslását elérték. A bécsi békekötés 1606-ban szabad vallásgyakorlatot biztosított a nemességnek és a szabad királyi városoknak, bár a jobbágyságot és a mezővárosokat vallási tekintetben is a földesurak hatósága alatt hagyta. A bécsi békét törvénybe cikke- lyező pozsonyi országgyűlés aztán a vallásszabadságot kiterjesztette az ország minden rendű és rangú lakosára. Hét évtized történetén vonul végig ettől kezdve a kettősség: egyfelől a protestánsok vallási szabadságuk alaptörvényeként tekintik a bécsi béke pozsonyi becikkelyezését, másfelől ugyanezt semmibe veszi és erőszakos akcióival szüntelenül lábbal tiporja a Habsburg uralkodók támogatását élvező katolikus klérus. Ebben az időben bizonyos mértékig egybefonódik a rendi társadalom és a protestantizmus vallásszabadságának ügye. Egymást követik a Habsburg-elle- nes felkelések Bethlen Gábor és I. Rákóczi György alatt. Sikereik azonban csak lélekzet- vételnyi • szünetet jelentenek, hogy azután a nemzeti és vallásszabadságot fojtogató gyűrű még súlyosabb szorítása következzék. Még az uralkodók egyike is megsokallotta ezt! A linzi békét törvénybe iktató 1646-iki pozsonyi országgyűlésen maga III. Ferdinánd érvénytelenítette a főpapoknak a protestánsok vallásszabadsága ellen bejelentett tiltakozását: „a klérus és világiak ellentmondása örökre érvénytelenek maradnak!” 1657 UTÁN Lipót trónralé- pésétől azonban egyre inkább érvényesült az ország életében á katolikus klérussal szövetkező önkényes királyi hatalom. Ez ellen még az ország katolikus főnemesei is szervezkedni kezdtek, összeesküvésük azonban megbukott. Wesselényi és Zrínyi Miklós, a költő halála után a szervezkedésnek nem maradt olyan vezetője, aki azt sikerre vihette volna. Zrínyi Péter ugyan rávette a katolikus I. Rákóczi Ferencet, hogy birtokain adja vissza a protestánsoknak a vallásszabadságot, s ezzel a Felvidék nemességét maguk mögé állította, de a felkelés kirobbanásának idejében, 1671-ben, a király a megingó főúri vezetőket ügyesen letartóztatta, majd ki végeztette. Nagyszabású nyomozás, tanúkihallgatás kezdődött. Kb. 2000 ember került börtönbe. Az országot elárasztották a császári seregek. A végvárak magyar katonaságának majdnem 75%-át, kb. 8000 embert elbocsátottak. Súlyos adórendelettel megtízszerezték a jobbágyportákra eső állami pénzadót. A király kegyurasága alapján elvették a szabad királyi városok legnagyobbrészt evangélikus lakosságának templomait és iskoláit, papjaikat és iskolamestereiket pedig kiűzték ezekből a városokból. A KŐVETKEZŐ ÉVBEN, 1672-ben. az ország Erdéllyel határos keleti részére menekült bujdosók kezdetben sikereket ígérő támadásokat indítottak a Felvidéken, de hamar vissza is szorultak onnan. Lipót most már csak az ország teljes leigázásában látta a megoldást. 1673-ban felfüggesztette a rendi alkotmányt és az ország fölé kormányzót rendelt, Ampringen Gáspár, a német lovagrend nagymesterének személyében. Ettől kezdve uralkodói akarata végrehajtásában nem kötötték az ország törvényei, a nemesi kiváltságok sem. A főürak egy része már elnyert, vagy remélt birtokadományok fejében szolgálta őt. A katolikus ' főpapság évszázados hagyomány szerint különböző országos tisztségek birtokosa lett. A királyi . önkény ellen a legelőnyösebb pozícióból védekezhettek volna. Őket is megnyerte Lipót azzal, hogy teljesen szabad kezet adott nekik a protestantizmus kiirtására. Az uralkodó elleni összeesküvés feltárására az udvar már 1670-ben bizottságot küldött ki. Ez most Pozsonyba tette át székhelyét és rendkívüli törvényszékké alakult át. 1673. szeptember 25-re 33 felvidéki protestáns lelkészt és iskolamestert idéztek Szelep- csényi György esztergomi érsek törvényszéke elé a kuru- cokkal való együttműködés és a király elleni lázadás vádjával illetve őket. Mindet halálra ítélték. Ez volt a főpróba — mondhatnánk. Mert a következő évben, 1674 tavaszán, már 730 protestáns lelkészt és iskolamestert idéznek a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé. Négy és fél százan jelentek meg, a többi bujdosó lett, Sokat rejtegettek pártfogóik. Akik elmentek, valamennyit halálra ítélték a király elleni összeesküvés vádjával. De a halálos ítéletet még nem hajtották végre. Megcsillogtatták az embertelen körülmények között börtönben sínylődő emberek előtt az életben maradást, ha hitüket megtagadva katolikussá lesznek, vagy írásban kötelezik magukat, hogy soha többé lelkészi szolgálatot nem végeznek, vagy. ha azonnal elhagyják az országot. Kilencvennégyen utasítottak vissza minden reverzálist. Egy éven át sínylődtek ezek különböző várbörtönökben — Sárváron, Kapuvárott és Komáromban —, aztán több mint felét gályarabságra küldték. Itthon pedig a perek lezajlása után a pásztor nélkül maradt gyülekezetek erőszakos térítése következett. Szelepcsé- nyi érsek maga 60 ezer katolikussá kényszeritett lélekkel dicsekedett. Évtizedekkel később II. Rákóczi Ferenc, aki katolikus volta ellenére a felekezetek közötti igazságos békességet szabadságharca idején nagyon gondosan munkálta, több ízben emlegette Kol- lonics érsek ez időből való mondását: „Magyarországot először rabbá, aztán koldussá. végül katolikussá teszem.” EZEKRE a 300 évvel ezelőtt történt eseményekre még mindig fájó szívvel emlékezünk. Nagyon szeretnénk végre olyan magyarországi katolikus egyházat látni, mely nemcsak tudomásul veszi a protestáns ke- resztyénség létét ebben az országban, hanem felismeri mindazt a jót, amit az egyház Ura a reformáció keresztyén- ségén át adott a magyarságnak, a magyar keresztyénség egészének. Tekus Ottó I t
