Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-23 / 38. szám

■K EAKLMEENM El ne feledkezzél! Zsolt 103, 2 A feledekenységet azzal szokták menteni, hogy az emberi dolog. Ha nem valami túlságosan fontos az, amit elfelejtet­tünk, nem veszélyes a megfeledkezés. Nem történt súlyos mu­lasztás, Nem hat ki terveinkre, nincs káros hatással munkánk eredményére és embertársainkkal való jó kapcsolatainkat sem rombolja szét. Mással is megesik. így vigasztaljuk magunkat és mentjük mulasztásunkat. Mert a megfeledkezés mindig mu­lasztás! ROPPANT KELLEMETLEN TUD LENNI, ha emberek jósá­rjáról. segítőkészségéröl feledkezünk meg és ezt szentünkre ve­tik. Vagy megszólal a lelkiismeret és vádol. A hálátlanság ér­zése gyötör. Súlyosabb mulasztásunk nekünk, keresztyénekének az, ami­kor Isten jóságáról feledkezünk meg. Ennek a megfetedkezés- nek egyik leggyakoribb oka az, hogy az ember minden áldást természetesnek vesz. Mint ami neki jár. Olyan természetes az, hogy Isten felhozza az Ő napját jókra és gonoszokra, esőt ad mindenki földjére, hogy van aratás, tavasz, nyár, ősz és tél, olyan magától értődő, hogy boldogok vagyunk családunkban, jo gyermekeink vannak, megbecsülnek bennünket az emberek. Olyan természetesnek tűnik mindez sokak szemében. Pedig mögöttük az Isten kegyelme van. OLYAN TERMÉSZETES, hogy van látó szemünk, nézhetjük a teremtett világ csodálatos szépségeit. Gyermekeink, unoká­ink ragyogó két szemét, kipirult orcáját, az égen úszó felhőket, virágok sokaságának pazar színeiben elgyönyörködhetünk. Van halló fülünk, amelyen keresztül elérhet szívünkhöz Isten beszéde s szeretteink szava. Mindez természetes? Nem! Isten ajándéka! Az ajándékot pedig illik megköszönni. Hálás szívvel és élettel! Hogy megnyílnak a templomkapuk, Isten igéje szól, zeng az ének, szállhat az imádság, hogy Isten áldásával indulhatnak el életek az életútra a templomoltárok elöl. hogy erősítenek a szentségek, Isten Lelke vigasztal, könnyeket töröl, álmatlanul átvirrasztott éjszakákon is átsegít, új szivet ad. lelkeket tisztít, 'ez mind-mind nem természetes! Azt jelenti, hogy Isten hív, Is­ten vár! Azt akarja, hogy embert szerető, Istent dicsérő élet­tel áldozzál, adj hálát neki. EMBER! NYÍLJON KI A SZEMED ES LÁSS! Lásd meg, hogy itt semmi sem természetes, hanem minden kegyelem! Van okod, hogy a zsoltáríróval kiáltsd: áldjad én lelkem az Urat! Szeretnénk, ha béke lenne ezen az egész világon! Öröm szá­munkra. hogy Európa történetében ez a 28 év a leghosszabb idő egyfolytában, hogy nincs földrészünkön háború. Emberek sokasága, kemény munkája és sok keresztyén imádsága is áll mögötte. El ne feledkezzél róla, adj hálát érte. A jólét mögött, amelynek örvendhet ma népünk, sok hűsé­ges munka áll. Szorgalmas kezek, okosan gondolkodó agyak, harc, küzdelem a még szebb és boldogabb holnapért. De el ne feledkezzél hálát adni! Minden munkád szolgálja emberek ja­vát, így veszed el naponként Isten áldását! Dávid, a zsoltáros király megszabadult bűneiből, meggyó­gyult betegségéből és teljes szívvel tudott kiáltani: „áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." VAN OKOD A HÁLAADÁSRA. A naponkénti. Isten előtti alázatos arcraborulásra. Minden élettörténés áldássá lesz éle­tedben. ha hittel s reménységgel Isten kezéből veszed. Betegeinknek Betegápolás a családban Jézus földi életében páratlan melegségei és szeretetet tanú­sított a beteg ember iránt. A betegek hallhatták bocsánatos szavát, láthatták szolidaritást sugárzó tekintetét, s magukon érezhették sebeket kötöző gyó­gyító. áldott kezét. Jézus gyó­gyítási csodái nemcsak külde­téséi igazoló jelek, hanem jó­ságának a megnyilvánulásai is. Annyira szerette a beteget, hogy még mennybemenetele utánra is gondol sorsukra, gondozásukra, ápolásukra és szinte végrendeletileg bízza ránk őket: beteg voltam... Önmagát azonosítja a beteg­gel és aki beteg embert ápol. Jézus szemében ez annyi, mintha Öt ápolná. Saját bete­gemet ápolni és vele törődni tehát kötelességem. A végíté­letről szólva Jézus egészen vi­lágosan értésünkre adja, hogy az ilyesmiben való mulasztá­sainknak kárhozatos következ­ményei lesznek. De valljuk meg őszintén, sokszor rettenetes tehernek tűnik betegeink ápolása és so­kan mindenképpen szabadulni igyekeznek ettől. Először hadd adózzak a hűségeseknek, akik Jézus igéje szerint bánnak be­tegeikkel. Az egyik pesti gyü­lekezeti tagunk otthonában történt: az orvos miután meg­vizsgálta a számos budapesti kórházat megjárt idős asz- szonytestvért, becsukja táská­ját, s szemével a másik helyi­ségbe intette a beteg leányát. Szomorú hírt között. Optimá­lisan fél évre tehető a beteg élete, napjai is meg vannak számlálva. A kórházak gyógyí­tó gépei és tokozott orvostu­dománya sem mentheti már meg. S egyúttal azt is közölte, hogy mivel a család minden tagja dolgozik, s óriási erőfe­szítést és áldozatot kívánna a beteg otthoni ápolása, ezért készségesen beutalja őt vala­melyik gyógyintézetbe. Ezután felejthetetlen szép jelenet kö­vetkezett: ha mór a kórház­ban sem tudnak segíteni anyá­mon. akkor ne tegye doktor űr! Anyám gyermekkorom óta annyi áldozatot hozott értem és a családért, hogy most gon­dos ápolásommal valamit visz- szatörleszthetek belőle. Talán családi körben, itthoni kör­nyezetben könnyebbé és szeb­bé teszem számára a halált. Jelentkezés kántori tanfolyamra 19*3. november 21-től 1974. március 23-ig. Az Országos Kántorképesítő Bizottság Foton négyhónapos kán­tori tanfolyamot tart kezdők és haladók számára. Ez lesz Foton a XXX. tanfolyam. Hívjuk az I. évfolyamra a teljesen kezdőket, a II. évfolyamra azokat, akik már elvégezték az alapfokot és részt vettek valamelyik nyári kéthetes tanfolya­mon, a III. évfolyamra azokat, akik Kántori oklevelet szeret­nének kapni. Továbbképzésre mindegyik évfolyamban lehet je­lentkezni főleg azoknak, akik mar kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 600,— Ft, amelyben benne van a teljes ellátás, lakás, fűtés, világítás és a tandíj. Részben bentlakásra is lehet jelentkezni, a tanfolyam elején, közepén és végén 2—2 hétre. A részben bentlakók fél tandíjat, havi 300,— Ft-ot fizetnek. Bejárásra is van mód. a kö­zelben lakók időnként is bejárhatnak hetenként 1—2 alka­lommal, esetleg két hetenként.. Az orgonisták csak szombaton járhatnak órákra. Itt ismét a nyári tanfolyamat végzettekre gondolunk. A bejárók havi tandija 150,— Ft. Ha ellátást és szállást is kérnek, a költségeket esténként téritik, ez napi 30,— Ft. Jelentkezési határidő: október 20. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizottság. 1088 Budapest, VIII.. Puskin utca 12. földszint. A kérvényhez mel­lékelni kell: lelkészi ajánlást, hatósági, orvosi bizonyítványt, életrajzot. A felvételről részletes írásbeli értesítést küldünk. Németh Géza ORSZÁGOS KANTOR KÉPESÍTŐ BIZOTTSÁG A hasai reformáció nyomában Megedződve és összeforrva TOLNA ÉS BARANYA ME­GYE ígéretes 16. századi refor­mációja után olyan idők kö­vetkeztek, amelyek nem ked­veztek az evangélikus gyüle­kezetek maradandó virágzásá­nak. Ha a török uralom nem is hozott a reformáció gyüleke­zeteire kifejezeti üldözést, a fel-lelújuló harcok, majd a törökök végleges kiszorítása, elpusztították a falvakat, szét­szórták a lakosságot, s 'nem maradhatott meg szervezetten egy gyülekezet sem. Üj lehe­tőségekre, új nagy kezdetre volt szükség ahhoz, hogy a pusztává lett vármegyék be­népesüljenek s területükön vi­rágzó evangélikus egyházme­gye szülessen. Hogy ez a szü­letés se ment a vajúdás fáj­dalmai nélkül, ahhoz legyen elég megemlíteni, hogy a 18. század elején alig egy évtized alatt (1713—23) megszervező­dő Tolnai egyházmegye fiatal gyülekezeteire olyan nyomás sülyosodott, amely nem egy gyülekezetei megsemmisített, s helyük sokáig fehér folt ma­radt a magyar evangélikussá?! népesedési térképén (Zomba. Lápafő, Cik.ö. Nagyszékely, Vajta stb.j. Hogy fogalmunk legyen arról, mit jelentett evangélikusnak lenni, evangé­likus gyülekezetbe tömörülni Tolnában is a 18. sz. első felé­ben, idézzük fel a zombai evangélikusok rövid történetét. A TOLNAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE kéziratos történetében 1723 szerepel a zombai evangélikus gyülekezet születési éveként. 1725-ben már a vármegyei összeírásban is szerepel 15 csalód, később 23, 30. majd ez a szám meg is duplázódik. Iskolát, templomot építenek, tanítót, lelkészt tar­tanak, s a nagyobbrészt Észak - nyugat-Dunántúlról (Győr- Sopron megye) érkező telepe­sek élni kívántak a királyi rendelet biztosította szabad vallásgyakorlattal, ami azon­ban nem volt a hatalmon le­vők ínyére. Berényi Zsigmond pécsi katolikus püspök szövet­kezik a földesurakkal és a vármegye hivatalnokaival, és püspöksége területéről minden eszközzel ki akarja irtani a protestánsokat. 1723-ben szep­tember 24-ére Simontornyára beidézik a megyebeli protes­táns lelkészeket, hogy halálos csapást mérjenek az evangé­lium Tolna megyei magvetésé­re. Ez alkalommal még Száraz György protestáns vallású ki­rályt tolmács közbenjárása el­hárította a veszedemet a gyü­lekezetek nagyobb része fölül, de ádozatul esett a majosi, faddi és nagyszékelyi gyüle­kezet. A vármegye és a klérus nem nyugodott bele a kudarc­ba, s már a következő évben új rohamra indult. Névjegyzé­ket készített azokról a gyü­lekezetekről, ahol az evangéli­kus tanításnak meg kell szűn­nie: Keszi, Naqyszokoly, Lá- pafö, Sár szent lőrinc, Kölesd, Kalaznó, Kistormás, Zomba stb. A zombaiak is csak alig három évig örülhettek hely­ben lakó lelkészüknek, a val­lási türelmetlenség megfosz­totta őket tőle. Zomba meg­szűnt anyagyülekezet lenni. Lelkészének életútja, kálváriá­ja beszédes bizonysága az evangélium bizonyságtevője sorsának, azért méltó, hogy megemlékezzünk róla. BORBÉLY FERENC 1702- ben született. Apja — Borbély György — lakott Devecscren (Veszpx’ém m.), Köves-Kálón (Zala m.), s itt másokkal együtt 1723-ban donatiót ka­pott. Borbély Ferenc felesége Rajki Erzsébet volt. neve után ítélve zombai lehetett, ahol Borbély Ferenc 1723—26-ig lel- készkedett. Mikor innen el­űzik. L ápafőre megy, majd amikor ott is lehetetlenné vá­lik az evangélikus lelkészi munka. 1735-ben Mekényesre távozik, ahol nyolc éven át működik. Ez idő alatt Kurdon tótul prédikált 'az ottani fiijá­ban. 1743-ban Mekén.vesről is elűzték —, ahonnan Gyönkre távozott. Itt a magyar és német lakosságnak egyformán igye­kezett szolgálni. ..Minden va­sárnapon négy prédikációt a két félnek tartott — magyarul és németül —, amely ugyan ezelőtt sohasem praktikálta- tott: mégis az egyenetlenséget szerető gyönki nép, némely csekély gyarlóságaiért kiadott ■'“ita. Mivel pedig ez a Tekin­tetes Földesuraságnak grátiá- jával és hatalmával magát és maradását egy darabig tá­mogatta. amely őneki pártját fogta volt, látván ártatlansá­gát: mégis némely nagyralátó elöljáróknak indításából a nép annyira felzendült ellene, hogy ötét, szegényt minden jószágá­val együtt a paróchiális ház előtt levő árokba vagy vízfo­lyásba akarta hordani. Boldog Isten! így betsüli meg a világ az Isten szolgáit! Már ekkép­pen látván a népnek ellene való indulatját, el akarván ng- talántán rosszabb állapotját lávoztatni Ferenc fiának házá­ba tartózkodott, és némely ideig ott élt. Szolgálat nélkül ' lévén felment Nemeskérre az akkor főtisztelendő Perlaky József superintendens úrhoz, valamely kevés segítségnek el­nyerésére. De véletlenül az Űr ottan meghallgatta az ő fohászkodását és kiszólította e nyomorúságos világból." (A Gyönki Ág. Confession levő gyülekezet rövid leábrázolása c. kéziratból). Ilyen megpró­báltatással és szenvedéssel te­li papi pálva után Borbély Ferenc leszármazottai között is támadtak neves lelkészek. Unokája Borbély István (sz. Gyönkön, 1766-ban) paksi. Borbély József (sz. Pakson, majd kétyi lelkész, ennek fia 1791-ben) bonyhádi lelkész és tolna-baranya-sgmogyi főespe­res. a szabadságharc alatt és után kiemelkedő evangélikus egvházi vezetőember. A pásztorától megfosztott zombai gyülekezet még közel két évtizedig állta a harcot, s amikor lévita-tanítóiát. Dénes Sándort is eltiltották az ige­szolgálattól. 1743-ban felkere­kedett s elvándorolt a Dunán és a Tiszán is túlra, hogy a virágzó orosházi oyülekezetnek vesse meg alapját. Csopregi Béla De sók-sok anti-példát, a betegápolástól szabadulni akarók példáját is említhet­ném. Csak egy tipikusról szó­lok. A nagymama évekig ve­zette a család háztartását, fel­nevelte az unokákat, s meg­öregedve betegeskedni kez­dett. Kórházra ugyan nem szorult, csak kisebb ápolásra, gondozásra. De mivel előre vetítette árnyékát a hossza­sabb ápolás. beteggondozás réme, ezért öregotthonba he­lyezték el. ott ugyanis min­dent meg tudnak neki adni. A beteg ápolása elsősorban a hozzáállástól függ. Ettől függ, hogy porba sújt-e vagy felemel, merő kín-e vagy örö­mök forrása. Ha előre kétség- beesek miatta, akkor valóban borzasztó teher lesz. De ha tudatosan vállalom Krisztu­sért szeretetből. akkor máris sokkal könnyebb lesz. Akik így állnak neki a betegápolás­nak a családban, azok évekig tartó ápolás után is őszintén siratják elhunyt betegüket, mert hiányoznak, nélkülük ki­csit üresebbb lesz a lakás és az élet. Az áldozatos, kedves, figyelmes bt te gápoló érzi. hogy szükség van rá, hogy van értelme életének és ez igen nagy dolog. Öröm. Ügy lássunk neki a betegá­polásnak, hogy betegünkben Krisztust ápoljuk. Gondoljunk csak a betegápolásáról ismert Erzsébet legendájára: az ágy­ba fektetett beteg Krisztussá változott. Legenda csak. még­is mindig érvényes valóság. Megvannak a bibliai gyökerei. Olvassuk el Máté 25.31—46-ot. A beteg a családban vizsga- feladat számomra. Mutasd meg, tudsz-e szeretni. Mert, Isten ezt feltétlenül tudni akarja. Nem eszemre, ügyes­ségemre, erőmre, vagyonomra, pozíciómra kíváncsi Isten, ha­nem arra: tudok-e szeretni, önzetlen lenni. (Sajnos az ál­dozatos szeretet sorsa hasonlít az eszperantóéra: többet be­széltünk róla. mint rajta.) Ha valaki megbukik e vizsgán az a kárhozat. Természetesen a betegápo­lás azt is magába foglalja, hogy törődnöm kell betegem leikével is. Állapota jó talaj lehet az Istennel való ósszeé- desedésre. A betegápolás lel­kigondozás is. Tisztában kell lenni azzal, hogy derűs tekin­tetem. egy-egy megértő sza­vam vagy bólintásom olykor egy könnycseppem többet je­lent gondozottamnak, minden másnál. Sokszor már az, hogy ott vagyok, a panaszát meg­hallgatom. megszorítom a ke­zét. komoly segítséget jelent betegemnek. Persze alkalmas időben a beteg tekintetét Krisztus felé kell fordítani, aki felemel, újjá tesz, győzel­mes életet készít, aki feltáma­dott értünk. Áprily Lajost idézem, kitűnő lelki gondozói tanácsát. a sziklasúlyt, Levenném melledről mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt pilládat megérinteném, s gyötört szemedből megszöknék a rém. Takarodnának gondok és romok, menekülnének régi démonok. Megölelném a kínörvény felett maga-mélyébe szédült lelkedet. S ha kelnél s néznél álmélkodva rám fejed a nap felé fordítanám ... f Betegápoló-lelkigondozó szolgálathoz és aki meg tud utunkra ne menjünk egyedül, indulni a gyarlóságainkon. Azzal a Jézussal készülőd­jünk, aki erőt ad ehhez a nehéz Mainz László Könnyű — könyű Mennyire hasonlít egymás­hoz ez a két szó: könnyű és könyű. Jelentésük mégis mennyire eltérő. A másodikat csak tájszólásban hallod, de régi költők verseiben gyakran találkozol vele. Ma egyszerűen így mondjuk: könny. A kön.v- nyű, vagyis a könnyelmű élet és a könny, ahogy régen a köl­tők mondták: könyű — mégis gyakran jár együtt. Ezt mu­tatja Belsazár király esete is. Nabukodonozor halála után fia. Belsazár lépett Babilónia trónjára. Egyszer nagy lako­mára hívta össze, országának ezer főemberét. Sokat ittak. Borozás közben így szólt Bel­sazár: hozzátok elő az ezüst és arany edényeket, amelyeket atyám, Nabukodonozor hoza­tott el a jeruzsálemi templom­ból, Az edényeket tüstént hoz­ták is. A dorbézolás tovább folyt. De most már a jeruzsá­lemi templom szent edényei­ből nyakalták a bort. miköz­ben a maguk arany és ezüst bálványait dicsőítették. Belsazár arca egvszene fal­fehér lett. fehérebb annál a meszelt falnál, amelyre tekin­tete szögeződött. A király asz­talánál álló gyertya fényében árnykép jelent meg a falon, egy emberi kéz. amint furcsa, érthetetlen szavakat ír egymás után. Senki se értette. A király megdermedt. Térdei összeve­rődtek. annyira remegtek. Hangosan kiáltott: hívjátok ide a varázslókat és jövendő- mondókat. Aki elolvassa az írást, bíboroalástba öltözte­tem. aranyláncot teszek nya­kába és mint harmadik paran­csol az országban. Jöttek, jöt­tek a királvi udvar tudósai, de nem tudták az írást megfej­teni. Az egész sokadalnm meqza- varodott. Ekkor a királvnő í«v szólt férjéhez: van eav férfiú országodban, akit bölcsessé­géért ,már atyád. NaHukodo- nozor is naavon kitüntetett. °gv fogolv. akit Jeruzsálemből hoztak ide résen. Dánielnek hívják, őt hozasd ide. Erre elő­hozták Dánielt. A király neki is bíborpalástot, aranyláncot ígért, csak fejtse meg az írást. DanieF így válaszolt azon­ban: ajándékaid a tieid legye­nek, adományaidat add más­nak. De az írást elolvasom a királynak és jelentését is meg­mondom. A te atyádnak. Na- bukodonozornak roppant ha­talmat adott a felséges Is­ten. Országok, nemzetek és különböző nyelvet beszélő né­pek féltek tőle. Amikor azon­ban dicsősége felfuvalködottá tette szívét és lelke megátal­kodott. megingott hatalma. Nabukodonozor megalázta ma­gát Isten előtt és belátta, hogy bármilyen nagy a hatalma, nerrj ő a Mindenható. De te. Belsazár, az ő fia. nem aláz­tad meg szívedet, noha mind­ezt tudtad. Sőt, felfuvalkodott- ságodban az Ür házának szent edényeit is megbecstelenítet- ted. Ö küldte ezt s kezet és tőle van az írás. Most elolva­som: Mene, Tekel, Ufarszin. A szavak értelme ez: Mene — azt jelenti, hogy Isten számba vette a te országodat és véget vet annak. Tekel — azt jelenti, hogy megmérettél és könnyűnek találtattál. Ufar­szin (amit Felesznek is lehet olvasni) — azt jelenti, hogy a te birodalmad felbomlik és a médek és a perzsák kezébe kerül. A király ekkor bíborba öl­töztette Dánielt, aranyláncot tett nyakába és elrendelte, hogy ő parancsoljon harma­dikként az országban. De ugyanazon az éjszakán meg­gyilkoltak Belsazárt. a babi­lóniai királyt és a méd Dárius foglalta el az országot, aki ak­kor hatvankét esztendős volt. Először nagyapámtól hallot­tam ezt a történetet. Akkor még iskolába se jártam. Vala­hányszor eszembe jut. mindig arra figyelmeztet, hogy vi­gyázzak. nehogy az én szavaim és tetteim is könnyűnek talál­tassanak. A könnyelműség vé­ge mindig könny. ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents