Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-16 / 37. szám
Betegeinknek Jézus itt jár köztünk! Mt 35, 40 Az Újszövetség történeteit olvasva sokszor gondolunk arra. mennyivel könnyebb volt Jézus kortársainak. Ök testi szemükkel láthatták Jézust, a testté lett Igét, hallhatták tanító, bilnbocsánatot hirdető édes szavát, találkozhattak részvétet es szolidaritást sugárzó szelíd tekintetével, érezhették simogató, sebeket bekötöző áldott kezét E heti igénk arra hívja fel a figyelmünket, hogy ma élő emberek semmivel sem vagyunk hátrányban Jézus kortársaival szemben, hiszen, ha egy kicsit másképpen is, de Jézus ma is itt jár köztünk! SZÍVEM MÉLYÉN OTT FESZÜLNEK A MINDENNAPI ELET PROBLÉMÁI: békétlenség a családban, feszültség a munkahelyen. Olyan nehéz, reményei vesztett a szivem! S akkor megszokásból, vagy talán belső kényszerből elmegyek Isten házába. Hallgatom a prédikációt. Először nem is igen figyelek oda, mert gondolataim egészen másutt járnak. De egyszer csak szíven üt valami a prédikációból. Ne félj. én veled vagyok! Akik az Ürban bíznak, erejük megújul. . . S egyszeriben úgy érzem, hogy Jézus maga szól hozzám. Szavaiból erő. reménység árad szívembe. Megújult erővel, megbékélt szívvel térhetek haza. mert találkoztam Jézussal, s megtapasztaltam új életet adó erejét. Sokszor nem is kell templom a vele való találkozáshoz. Barátom. vagy munkatársam észreveszi, hogy valami nincs rendben nálam. Mondd csak, mi van veled? — hangzik a testvéri érdeklődés. S megindul a beszélgetés. Talán séta közben, vagy fehér asztal mellett. Elmondom, mi nyomja szivemet, s a beszélgetés során egészen megkönnyebbülök, visszanyerem életkedvemet. egyensúlyomat. Jézussal találkoztam, az ö szolidaritást vállaló testvéri szere tetet tapasztaltam meg. Pedig az ő neve tálán elő sem fordult a beszélgetésben. DE IGÉNK ENNÉL TOVÁBB MEGY. Jézus nemcsak a testvéri szóban, a segítséget nyújtó baráti kézben közeledik felénk, hanem azokban az embertársainkban is, akik segítséget várnak, vigasztalásra, testvéri erősítésre szorulnak. Fehér bottal tapogatózó világtalant látok az utcán. Ott toporog. nem mer nekivágni a kereszteződésnek. Sokan közömbösen rohannak el mellette, észre sem veszik, hogy Jézus maga all ott, s várja, hogy valaki belekaroljon, s átkísérje az utca túlsó oldalára. Roskadozó, őszhajú néni száll fel a villamosra. Mindenki látja, mennyire megtört, milyen bizonytalan a tartása. A kocsi zsúfolt, az ablak mellett ülök kifelé bámulnak, észre se veszik öt. S akkor valaki feláll, s kedvesen odaszól: néni, tessék foglaljon helyet! Ugye, milyen kevesen gondolunk arra, hogy a roskadozó, őszhajú néniben magával Jézussal találkoztunk? Hallgatom a híreket a rádióban. Olyan, szinte már unalomig megszokott eseményekről szól a tudósítás: árvíz és ínség Pakisztánban, harcok, bombázások Kambodzsában, menekült táborok a Közel-Krieten. Idegesít mar az egész, s gyorsan kikapcsolom a készüléket. .. Észre sem veszem, hogy a pakisztániak ínségében, a kambodzsaiak vérző sebében, a menekült táborok tengernyi szenvedésében maga Jézus kiált segítségért a világhoz, s benne hozzám is. Mit teszek Jézus sebeinek és szenvedéseinek enyhítésére? JÉZUS ITT JÁR KÖZTÜNK. Nyíljék meg a szemünk meglátására ne csak akkor, ha vigasztaló szó, segítő kéz formájában hajol le hozzánk, hanem akkor is, ha segítségre szoruló, ehezö, vagy vérző sebú embertársunkban közeledik felénk! Dr. Selmeczi János TÖBB GYÜLEKEZETBEN láttám fekete táblát a templom előtétében. Ez van ráírva: ^Látogatást kérnek:" Erre nevet es címet tartalmazó cédulát tűz fel a lelkész vagy valamelyik gyülekezeti tag. Ugyanis életformánk változása során egyre gyakoribb, hogy a család tagjai munkába, iskolába mennek, és magára marad a beteg, vagy az olyan idős korú. akinek állapota nem teszi léhetővé. hogy magát mindenben ellássa. Egyre több a családtalan idős ember is. Az így másokra szorultak támogatására keltegeti a lelkiis- meretet a tábla es az arra festett igevers: „Fogadjátok be egymást, ahogy a Krisztus is- befogadott titeket! (Rm 15, 7). Egyik asszonyt megszólítom, aki címet jegyzett fel. Ezt mondja: A cím közel van hozzám. Bevásárlás előtt beszólok. Ha valamit kell tenni a beteg körül, hát elvégzem. Egyúttal neki is vásárolok, vagy kiváltom a receptjét. Mert bármelyikünk maradhat magára — de senki se tud megmaradni ellátatlanul! Amikor a gyülekezet lelkészének elmondom az így szerzett tapasztalatom. így felel: Ez kizárólag a gyülekezet nevelésének kérdésé! AZÉRT. HA E SOROKAT OLVASSÁTOK, ágyhoz vagy lakáshoz kötöttek, de munká- bajárók és nyugdíjasok is: jó lenne, ha erre felfigyelnétek! Akár van nálatok ilyen tábla, akár nincs: Vannak, akik segítségre várnak, és vannak, akik segítségre hajlandók. Van gyülekezeti diakónia mindenütt, ahol gyülekezet van. csak esetleg igényelnünk, támogatnunk, jobban szerveznünk szükséges. Nem állítom, hegy mindenkiben ébren van az irgalmas samaritánus lel - külete, de tapasztalhatjuk, hogy esetenként jelentkezik, csak ébresztgetni kell! Mert ugyanazt a belső harcot kell megvívnunk a szolgáló lelkűiéiért a mi régi énünkkel, óemberünkkel, mint az imádkozásban való megmaradásért, vagy Az ambrózfalvi gyülekezet kettős örömünnepe Bensőséges ünnepe Volt augusztus hó 19-én Ambróz- falva gyülekezetének. Ünnepi istentisztelet keretében adott hálát Istennek a kívül és belül megújított templomáért, és ekkor iktatta be Fodor Ottmar esperes hivatalába D. Káldy Zoltán püspök által — a gyülekezet kérésére — lelkészküldési jogának gyakorlásával küldött új lelkészét, Me- gyaszai Lászlót. AZ ESPERES JN 21, 15—18 VERSEI ALAPJÁN arról a szolgáló szeretetről szólt, mely Krisztus kegyelmes szereteté- ből fakadóan kötelezi a gyülekezetei és új lelkipásztorát. Felemelő mozzanata volt a lelkésziktatásnak, amikor a lutherkabátos lelkészek az új lelkészt igével és testvéri csokikul köszöntötték. Tóth Lenke orosházi kántor szólóéneke után a beiktatott új lelkész Mt 9, 9 b verse alapján hirdette az igét. Szólt Jézus követéséből fakadó gyülekezeti feladatainkról, azoknak a mindennapokban való alkalmazásáról. ISTENTISZTELET UTÁN az ünnepi közgyűlésen Kutyej Pál előző lelkész beszámolt a templom felújításának eseményeiről, megköszönve a gyülekezet tagjainak áldozatvállalását. és a gyülekezetnek juttatott LVSz segélyt az Országos Egyház elnökségének. A köszöntések sorát Gondos György egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Köszöntötte még az új lelkészt Szalay Gyula nagyéri református lelkész, Kutyej Pál, a gyülekezet előbbi lelkésze, a kelet-békési egyházmegye esperese. Me- kis Ádám köszöntését tolmácsolta, majd a maga nevében üdvözölte utódját. A szomszéd gyülekezetek és a helyi gyülekezet részéről elhangzott köszöntéseket Fodor Ottmár esperes köszöntése zárta. Végül a gyülekezeti teremben fehér asztal mellett kötetlen beszélgetésben egyértelműen csendült ki a gyülekezeti tagok öröme és köszöneté afelett, hogy a lelkészi szolgálat folyamata továbbra is biztosítva van a gyülekezetben. Riesz György A hasai reformáció nyomában Tótkomlós ^laksits Péternek özvegye Nagylakról, kinek e vidék nagyobb részé birtokában vala, első alapított e tájakon evangélikus egyházakat s azokat széltében-hosszában terjeszté. Hogy ezt tette Komlóson is annyival is hihetőbb, mert Nagylak, hol e nemes úrnőnek székhelye volt. . . két óra járásnyira van innen." — így emlékezik vissza Wallaszky Pál a reformáció első nyomaira azon a vidéken, ahol a Szárazér önkényes kanyargásaival kerülgeti a termékeny partosabb reszeket. A XVI. SZÁZAD DEREKÁN az említett úrnő a mai Tótkomlóstól délre egy Szárazér laposaiból kiemelkedő szigeten falut telepített, amelynek lakói magyarok és evangélikusok voltak. Ezen felül alig tudunk többet róluk. Elpusztult templomuk faragott kövei, amelyek itt-ott előbukkannak, arról tesznek bizonyságot, hogy a hozzávetőleg ötven évig fennállt település virágzó életű lehetett. A török volt itt az úr, ás ezért ha ideig-óráig békességben és vallásuk szabad gyakorlásában élhettek is az itt lakók, de hosszabb tavon nem igen lehetett biztonságban életük. A végvári vitézek és a török portyázó csapatok egymással versenyezve dúlták fel a békés településeket. Valószínűleg ilyen versengésnek lett áldozatává ez a Komlós is. Fél évszázadnyi élet után nem maradt más csak rom és pusztulás. Az elmenekült lakosok a környező városok védelmébe húzódtak. A település helyén ismét pusztaság lett. Az itt elterülő műveletlen területeket lovas embert is elborító fű és gaz borította. A füves pusztai részeken az örmény bérlők gulyái és nyáiai legeltek, éppen a portyázók veszélye miatt, nem nagy gazdagságban. Majd egy évszázadon át nem csendült harangszó e tájon. A gulyák kolomp- jának szerény kongását vitte nádasok és legelők felett az alföldi szél. Falvak vagy tanyák csak elvétve akadtak e tájon. 1743-BAN örökösödés következtében Békésszentandrás, Csabacsüd, Szentetornya és Komlós puszták báró Rud- nyánszky József örökébe jutottak. Ez a hatalmas földterület alig volt lakott. A század első felében megindult Haruckern-íéle telepítés eredményein felbuzdulva Rud- nyánszky szentandrási birtokára Gömör, Nógrád és Hont megyékből szlovák evangélikusokat telepitett. Vályogból imaházat építettek, ahol Mra- vik Péter vezetésével időnként istentiszteletre összegyülekeztek. Űrvacsoravételre a közeli Szarvasra jártak át. Eleinte az itt talált más vallású római katolikus magyarokkal békességben éltek, de időközben ezek száma máshonnan megszaporodott. Vallási egyenetlenségek támadtak közöttük. Földesuruk, látva az egyenetlenséget, a szlovák telepeseknek felajánlotta Komlós pusztáját. . NYOLCVAN CSALÁD indult el Szentandrásról szekereken az új lakóhely fele. Magukkal hozták Mravik tanítójukat és a fóti egyházból meghívott Szarkoczi János lelkészüket. Hoztak egy kis harangot is. Ez a kis harang emlékezteti a mai napig a komló- siakat, hogy agykor Szentand- ráson is éltek őseik. A kis harangot, bár már az eredeti nincsen meg, ma is „szent- andrási” harangnak nevezik. Az új helyen történt letelepedéskor házaikkal egyidőben építették fel azt az imaházat, amelynek elülső részében volt a lelkész lakása.' Az iskoláról és a tanítói lakásról ugyanígy gondoskodtak. Ezek az építmények ugyanúgy vályogból készülték, mint a telepesek házal. Még alig melegedtek meg új helyükön a hitüket és békességüket a Szárazét' partjára menekített .szlovák evangélikusok, amikor 1747-ben Csanád és Békés vármegye között felújult a Komlós puszta birtoklásáért való harc. Mind a két megye magáénak vallotta a területet. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy mind a két megye megadóztatta a komlósiakat. majd mikor ez sem döntötte el a hovatartozás kérdését, mind a két megye lepecséteítefte az evangélikus imaházat1 és megtiltotta az istentiszteletek tartását. Lelkészük bujdosni kényszerült és titokban, éjnek idején látogatta meg gyülekezetét, amelyik tanyákon jött össze istentiszteletre es a szentségek vételére. Az egyházi élet bizonytalansága, a megpróbáltatások csak erősítették a híveket, hogy megtalálják a kibontakozást súlyos helyzetükből. Igyekezetük sikerrel járt. A két megye perében a nádor Békés megye javára döntött. Torma nemesi bíró feltörte az imaházat lezáró pecséteket és az imaházat rendeltetési céljának adta át. ISTEN GAZDAGON MUNKÁLKODOTT e megpróbáltatások közepette is a tótkomló- si gyülekezetben, mert áldása nem maradt el. Ennek az áldásnak a nyomát követhetjük a templomépítések sorában. Öt ven esztendő alatt három istentiszteleti helyiséget kellett építeniük a sárból épített kezdetleges imaháztól az egy millió téglából épült kétezer embert befogadó művészi széppé épített templomig. Mindig azért kellett újat építeni. meri az előzőt a gyülekezet kinőtte. A letelepült 80 családból száz év múlva, 1846- ban. 7000 lelket számláló nagy település lett színtiszta evangélikusokból. Üj határrészek vásárlásával anyagilag meggazdagodtak. Három új településhez, Nagylak, Csanádal- berti és Nagybánhegyes, rajokkal járultak hozzá, pedig a megpróbáltatások nem voltak kisebbek. mint kezdetben. 1831. évi kolerajárvány idején minden negyedik ember meghalt. öt év múlva mintegy 400 ház és melléképület lett a tűz martaléka. Kétezer ember lett hajléktalanná. Próbák és áldások meghatározó két gátja között folyt e gyülekezet élete és folyik most is. Ezért hálával szívünkben mondhatjuk: mindeddig megsegített az Űr! Koppány János Egyedül sem elhagyottan az igeolvaso gyakorlatunkért, esetleg a templomozó közösséghez tartozásunkért, megmaradásunkért. MEGDÖBBENTETT EGYIK BETEG testvérünkből kicsorduló keserűség. ..Gyógyíthatatlan betegségemben csak két helyről kapok támogatást. Egyik az Evangélikus Élet. amelyért- nagyon Hálás vagyok. Ez azonban teiTnészetes. De ugyancsak nagy örömöt jelent, amit a Magyar Rádiótól kapok. Nagyon várom az isten- tisztelet közvetítését. Amikor megszólal az orgona, felhangzik az ének. még a könnyem is kicsordul . .. Haliottani olyanról, hogy magnetofonszalagon viszik a prédikációt a beteghez. De hány gyülekezetnek van pénze és gondja er-, re? Pedig a magamfajtának épp olyan szüksége van a lelki támogatásra, mint a patika orvosságra!'’ Ekkor eszembe jutott a gyülekezet vasárnapi éneklése, ahogy a 446-os éneket fújta: ,.E földön annyi a könny, És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szá- rítni. Habár egy cseppet is. Mint a sebet kötözni. Habár csak egyet is!” Valóban, ez igazi boldogság: Jézus nyomát járni. Úgy menni előre, hogy a másik terhéböl is magunkra veszünk. Ügy haladni közös • célunk felé. hogy másokat is segítünk es serkentünk a ha laadasra. Katica néni ezt sokaknál jobban értette. Mi megfogalmazzuk: A gyülekezeti diako- nia olyan házi szociális gondozás is. amelyik mögül kiviláglik Krisztus szeretete. Katica néni így gyakorolta: Egyszer azt kérdeztem, miért nem volt istentiszteleten. Csendesen válaszolta: Bálintéknál mind a ketten fekszenek. Ott énekeltünk, elolvastuk a prédikációt az Evangélikus Életből, aztán imádkoztunk. Aztán megvártuk, amikor a templomban megszólalt a Miatyánk — harangszó. így együtt imádkozhattunk a gyülekezettel is. HORDOZZUK IMÁDSÁGAINKBAN IS betegeink, magánosaink sorsát. Ez számukra is erőt ad, ha tudják, nincsenek egyedül. Vasárnapi gyülekezeti imádságainkat, pedig ügy mondjuk, azzal a bizonyos érzéssel, hogy masok is bekapcsolódnak ebbe a könyörgésbe. Azok, akik betegen. lakáshoz kötötten, vagy a szolgálatban foglalatoskodva maradtak távol. Imádkozzunk együtt, hogy így erőt kapjanak, és a sorsukban jelentkező kísértés elveszítse fölöttük hatalmát. Virágh Gyula Tanévnyitó a Teológiai Akadémián A Teológiai Akadémia szeptember 17-én, hétfőn, délután fél 5 órakor tartja tanévnyitó istentiszteletét és ünnepélyét. Az istentisztelet szolgálatát D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke, az Akadémia ügyeiben eljáró,, soros püspök végzi. Minden érdeklődőt szeretettel vár az Akadémia tanári kara. Megállni mindvégig Dániel három társa: Sidrák, Misák és Abednégó megálltak mindvégig. Istentől kaptak ehhez erőt. Elmondom hogyan. Miután Dániel megfejtette Nabukodonozor álmát, miniszterévé tette, három társának is magas tisztséget adott vidéken. Valamit megsejtett Isten hatalmából, de hitre nem jutott. Ez hamarosan nyilvánvalóvá lett. Óriási szobrot készíttetett aranyból. Saját szobrát. Amikor elkészült, egy hatalmas téren, Dura mezején állíttatta fel. összehívatta országa valamennyi fejedelmét. kormányzóját és főtisztviselőjét. Hírnöke által harsány hangon hirdetette ki: megparancsolom országom valamennyi népének, felnőtteknek és gyermekeknek, hogy mihelyt megszólalnak a kürtök, sípok, ci- terák, hárfák, lantok, dudák, és a zenekar játszani kezd. mindenki boruljon le az arany szobor előtt és imádja azt. Aki nem borul le előtte és nem imádja, azt tüzes égő kemencébe vettetem. Az emberek imádattal borultak le a szobor előtt. Nabukodonozor az aranynál is jobban ragyogott az elért sikertől. öröme mégsem volt zavartalan. Káldeus férfiak jöttek hozzá nagy fontoskodva s arról kezdtek beszélni, hogy vannak emberek Babilóniában, akik nem teljesítik a király parancsát. Itt például ez a Jeruzsálemből idetelepített három fiatalember. akiket te, ó király! — magas tisztségre emeltél: Sidrák. Misák és Abednégó. ők nem borultak le az aranyszobor előtt. Éktelen haragra gerjedt Nabukodonozor. Maga elé rendelte mindhármukat. Akarattal tettétek? — kérdezte magából kikelve. Ha nem borultok le az én arany szobrom előtt, és nem imádjátok, tüzes kemencébe vetlek benneteket, és Isten sem szabadít ki benneteket kezemből. — Képzeld, mit felelt erre Sidrák, Misák és Abednégó: Ó. Nabukodonozor. ne várj feleletet kérdésedre. A ml Istenünk. akinek szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is. De ha nem tenné is. az arany bálvány előtt nem borulunk le semmiképpen. Nabukodonozor elsápadt, majd lángvörös lett a dühtől. Azonnal megkötöztette Sidrá- kot, Misákot és Abednégót, és az égő tüzes kemencébe vettette. Meghagyta, hogy hétszeres erővel fűtsók be a kemencét. Istenként imádták Nabúko- donozort és mégis félt Belesett a kemencébe. A látványtól megijedt. Remegve szólt tanácsosainak: én három embert vettettem a kemencébe, és íme, most négyet látok benn, s a negyedik olyan mint egy angyal. Egyiknek sem esett baja. Hajszáluk se égett meg. Azonnal kinyittatta a kemence ajtaját, kiengedte őket, és mindenki füle hallatára így szólt: legyen áldott Isten, akiben ti bíztatok, aki bátorságot adott nektek, hogy egyedül csak öt imádjátok, s az arany bálvány előtt ne hajtsatok térdet. — Ezután mindhármukat visszahelyezte régi tisztségébe. Többször hallottam ilyen beszédet: ha kihúzzák a sorsjegyemet. ha sikerül a vizsgám, ha meggyógyul édesanyám, akkor hiszek, de ha nem. alt-' kor nem érdekel. — Talán te is hallottál már így beszélni. Ennek semmi köze a hithez. De hogy beszélt Dániel három barátja! Megfigyelted? A mi Istenünk meg tud szabadítani ... de ha nem tenné is. Az ilyen hitben meg lehet állni — mindvégig. J. S. BACH műveiből orgonaest lesz szeptember 14-én, pénteken és szeptember 17-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték f-moll szonáta G-dúr szonáta d-moll canzona Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Kóté László (hegedű) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. y