Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-16 / 37. szám

Betegeinknek Jézus itt jár köztünk! Mt 35, 40 Az Újszövetség történeteit olvasva sokszor gondolunk arra. mennyivel könnyebb volt Jézus kortársainak. Ök testi sze­mükkel láthatták Jézust, a testté lett Igét, hallhatták tanító, bilnbocsánatot hirdető édes szavát, találkozhattak részvétet es szolidaritást sugárzó szelíd tekintetével, érezhették simogató, sebeket bekötöző áldott kezét E heti igénk arra hívja fel a fi­gyelmünket, hogy ma élő emberek semmivel sem vagyunk hátrányban Jézus kortársaival szemben, hiszen, ha egy kicsit másképpen is, de Jézus ma is itt jár köztünk! SZÍVEM MÉLYÉN OTT FESZÜLNEK A MINDENNAPI ELET PROBLÉMÁI: békétlenség a családban, feszültség a munkahelyen. Olyan nehéz, reményei vesztett a szivem! S ak­kor megszokásból, vagy talán belső kényszerből elmegyek Is­ten házába. Hallgatom a prédikációt. Először nem is igen fi­gyelek oda, mert gondolataim egészen másutt járnak. De egy­szer csak szíven üt valami a prédikációból. Ne félj. én veled vagyok! Akik az Ürban bíznak, erejük megújul. . . S egyszeri­ben úgy érzem, hogy Jézus maga szól hozzám. Szavaiból erő. reménység árad szívembe. Megújult erővel, megbékélt szívvel térhetek haza. mert találkoztam Jézussal, s megtapasztaltam új életet adó erejét. Sokszor nem is kell templom a vele való találkozáshoz. Ba­rátom. vagy munkatársam észreveszi, hogy valami nincs rend­ben nálam. Mondd csak, mi van veled? — hangzik a testvéri érdeklődés. S megindul a beszélgetés. Talán séta közben, vagy fehér asztal mellett. Elmondom, mi nyomja szivemet, s a be­szélgetés során egészen megkönnyebbülök, visszanyerem élet­kedvemet. egyensúlyomat. Jézussal találkoztam, az ö szolidari­tást vállaló testvéri szere tetet tapasztaltam meg. Pedig az ő neve tálán elő sem fordult a beszélgetésben. DE IGÉNK ENNÉL TOVÁBB MEGY. Jézus nemcsak a test­véri szóban, a segítséget nyújtó baráti kézben közeledik fe­lénk, hanem azokban az embertársainkban is, akik segítséget várnak, vigasztalásra, testvéri erősítésre szorulnak. Fehér bottal tapogatózó világtalant látok az utcán. Ott topo­rog. nem mer nekivágni a kereszteződésnek. Sokan közömbö­sen rohannak el mellette, észre sem veszik, hogy Jézus maga all ott, s várja, hogy valaki belekaroljon, s átkísérje az utca túlsó oldalára. Roskadozó, őszhajú néni száll fel a villamosra. Mindenki látja, mennyire megtört, milyen bizonytalan a tartása. A kocsi zsúfolt, az ablak mellett ülök kifelé bámulnak, észre se veszik öt. S akkor valaki feláll, s kedvesen odaszól: néni, tessék fog­laljon helyet! Ugye, milyen kevesen gondolunk arra, hogy a roskadozó, őszhajú néniben magával Jézussal találkoztunk? Hallgatom a híreket a rádióban. Olyan, szinte már unalom­ig megszokott eseményekről szól a tudósítás: árvíz és ínség Pakisztánban, harcok, bombázások Kambodzsában, menekült táborok a Közel-Krieten. Idegesít mar az egész, s gyorsan ki­kapcsolom a készüléket. .. Észre sem veszem, hogy a pakisz­tániak ínségében, a kambodzsaiak vérző sebében, a menekült táborok tengernyi szenvedésében maga Jézus kiált segítségért a világhoz, s benne hozzám is. Mit teszek Jézus sebeinek és szenvedéseinek enyhítésére? JÉZUS ITT JÁR KÖZTÜNK. Nyíljék meg a szemünk meg­látására ne csak akkor, ha vigasztaló szó, segítő kéz formájá­ban hajol le hozzánk, hanem akkor is, ha segítségre szoruló, ehezö, vagy vérző sebú embertársunkban közeledik felénk! Dr. Selmeczi János TÖBB GYÜLEKEZETBEN láttám fekete táblát a templom előtétében. Ez van ráírva: ^Lá­togatást kérnek:" Erre nevet es címet tartalmazó cédulát tűz fel a lelkész vagy vala­melyik gyülekezeti tag. Ugyan­is életformánk változása so­rán egyre gyakoribb, hogy a család tagjai munkába, isko­lába mennek, és magára ma­rad a beteg, vagy az olyan idős korú. akinek állapota nem teszi léhetővé. hogy magát mindenben ellássa. Egyre több a családtalan idős ember is. Az így másokra szorultak tá­mogatására keltegeti a lelkiis- meretet a tábla es az arra fes­tett igevers: „Fogadjátok be egymást, ahogy a Krisztus is- befogadott titeket! (Rm 15, 7). Egyik asszonyt megszólítom, aki címet jegyzett fel. Ezt mondja: A cím közel van hoz­zám. Bevásárlás előtt beszólok. Ha valamit kell tenni a beteg körül, hát elvégzem. Egyúttal neki is vásárolok, vagy kivál­tom a receptjét. Mert bárme­lyikünk maradhat magára — de senki se tud megmaradni ellátatlanul! Amikor a gyüle­kezet lelkészének elmondom az így szerzett tapasztalatom. így felel: Ez kizárólag a gyüleke­zet nevelésének kérdésé! AZÉRT. HA E SOROKAT OLVASSÁTOK, ágyhoz vagy lakáshoz kötöttek, de munká- bajárók és nyugdíjasok is: jó lenne, ha erre felfigyelnétek! Akár van nálatok ilyen tábla, akár nincs: Vannak, akik se­gítségre várnak, és vannak, akik segítségre hajlandók. Van gyülekezeti diakónia minde­nütt, ahol gyülekezet van. csak esetleg igényelnünk, tá­mogatnunk, jobban szervez­nünk szükséges. Nem állítom, hegy mindenkiben ébren van az irgalmas samaritánus lel - külete, de tapasztalhatjuk, hogy esetenként jelentkezik, csak ébresztgetni kell! Mert ugyanazt a belső harcot kell megvívnunk a szolgáló lelkű­iéiért a mi régi énünkkel, óem­berünkkel, mint az imádkozás­ban való megmaradásért, vagy Az ambrózfalvi gyülekezet kettős örömünnepe Bensőséges ünnepe Volt augusztus hó 19-én Ambróz- falva gyülekezetének. Ünnepi istentisztelet keretében adott hálát Istennek a kívül és belül megújított templomáért, és ekkor iktatta be Fodor Ott­mar esperes hivatalába D. Káldy Zoltán püspök által — a gyülekezet kérésére — lel­készküldési jogának gyakorlá­sával küldött új lelkészét, Me- gyaszai Lászlót. AZ ESPERES JN 21, 15—18 VERSEI ALAPJÁN arról a szolgáló szeretetről szólt, mely Krisztus kegyelmes szereteté- ből fakadóan kötelezi a gyü­lekezetei és új lelkipásztorát. Felemelő mozzanata volt a lelkésziktatásnak, amikor a lutherkabátos lelkészek az új lelkészt igével és testvéri csok­ikul köszöntötték. Tóth Lenke orosházi kántor szólóéneke után a beiktatott új lelkész Mt 9, 9 b verse alapján hirdette az igét. Szólt Jézus követéséből fakadó gyü­lekezeti feladatainkról, azok­nak a mindennapokban való alkalmazásáról. ISTENTISZTELET UTÁN az ünnepi közgyűlésen Kutyej Pál előző lelkész beszámolt a templom felújításának esemé­nyeiről, megköszönve a gyü­lekezet tagjainak áldozatvál­lalását. és a gyülekezetnek juttatott LVSz segélyt az Or­szágos Egyház elnökségének. A köszöntések sorát Gondos György egyházmegyei felügye­lő nyitotta meg. Köszöntötte még az új lelkészt Szalay Gyula nagyéri református lel­kész, Kutyej Pál, a gyülekezet előbbi lelkésze, a kelet-béké­si egyházmegye esperese. Me- kis Ádám köszöntését tolmá­csolta, majd a maga nevében üdvözölte utódját. A szom­széd gyülekezetek és a helyi gyülekezet részéről elhangzott köszöntéseket Fodor Ottmár esperes köszöntése zárta. Végül a gyülekezeti terem­ben fehér asztal mellett kö­tetlen beszélgetésben egyértel­műen csendült ki a gyülekeze­ti tagok öröme és köszöneté afelett, hogy a lelkészi szolgá­lat folyamata továbbra is biz­tosítva van a gyülekezetben. Riesz György A hasai reformáció nyomában Tótkomlós ^laksits Péternek özvegye Nagylakról, kinek e vidék na­gyobb részé birtokában vala, első alapított e tájakon evan­gélikus egyházakat s azokat széltében-hosszában terjeszté. Hogy ezt tette Komlóson is annyival is hihetőbb, mert Nagylak, hol e nemes úrnőnek székhelye volt. . . két óra já­rásnyira van innen." — így emlékezik vissza Wallaszky Pál a reformáció első nyomai­ra azon a vidéken, ahol a Szá­razér önkényes kanyargásaival kerülgeti a termékeny parto­sabb reszeket. A XVI. SZÁZAD DERE­KÁN az említett úrnő a mai Tótkomlóstól délre egy Szá­razér laposaiból kiemelkedő szigeten falut telepített, amelynek lakói magyarok és evangélikusok voltak. Ezen fe­lül alig tudunk többet róluk. Elpusztult templomuk fara­gott kövei, amelyek itt-ott elő­bukkannak, arról tesznek bi­zonyságot, hogy a hozzávető­leg ötven évig fennállt tele­pülés virágzó életű lehetett. A török volt itt az úr, ás ezért ha ideig-óráig békességben és vallásuk szabad gyakorlásá­ban élhettek is az itt lakók, de hosszabb tavon nem igen lehetett biztonságban életük. A végvári vitézek és a török portyázó csapatok egymással versenyezve dúlták fel a bé­kés településeket. Valószínű­leg ilyen versengésnek lett ál­dozatává ez a Komlós is. Fél évszázadnyi élet után nem maradt más csak rom és pusz­tulás. Az elmenekült lakosok a környező városok védelmé­be húzódtak. A település he­lyén ismét pusztaság lett. Az itt elterülő műveletlen területeket lovas embert is el­borító fű és gaz borította. A füves pusztai részeken az ör­mény bérlők gulyái és nyáiai legeltek, éppen a portyázók veszélye miatt, nem nagy gaz­dagságban. Majd egy évszáza­don át nem csendült harang­szó e tájon. A gulyák kolomp- jának szerény kongását vitte nádasok és legelők felett az alföldi szél. Falvak vagy ta­nyák csak elvétve akadtak e tájon. 1743-BAN örökösödés kö­vetkeztében Békésszentandrás, Csabacsüd, Szentetornya és Komlós puszták báró Rud- nyánszky József örökébe ju­tottak. Ez a hatalmas földte­rület alig volt lakott. A szá­zad első felében megindult Haruckern-íéle telepítés ered­ményein felbuzdulva Rud- nyánszky szentandrási birto­kára Gömör, Nógrád és Hont megyékből szlovák evangéli­kusokat telepitett. Vályogból imaházat építettek, ahol Mra- vik Péter vezetésével időnként istentiszteletre összegyülekez­tek. Űrvacsoravételre a köze­li Szarvasra jártak át. Elein­te az itt talált más vallású ró­mai katolikus magyarokkal békességben éltek, de időköz­ben ezek száma máshonnan megszaporodott. Vallási egye­netlenségek támadtak közöt­tük. Földesuruk, látva az egyenetlenséget, a szlovák te­lepeseknek felajánlotta Kom­lós pusztáját. . NYOLCVAN CSALÁD in­dult el Szentandrásról szeke­reken az új lakóhely fele. Ma­gukkal hozták Mravik tanító­jukat és a fóti egyházból meg­hívott Szarkoczi János lelké­szüket. Hoztak egy kis haran­got is. Ez a kis harang emlé­kezteti a mai napig a komló- siakat, hogy agykor Szentand- ráson is éltek őseik. A kis ha­rangot, bár már az eredeti nincsen meg, ma is „szent- andrási” harangnak nevezik. Az új helyen történt letelepe­déskor házaikkal egyidőben építették fel azt az imaházat, amelynek elülső részében volt a lelkész lakása.' Az iskoláról és a tanítói lakásról ugyanígy gondoskodtak. Ezek az épít­mények ugyanúgy vályogból készülték, mint a telepesek házal. Még alig melegedtek meg új helyükön a hitüket és bé­kességüket a Szárazét' partjá­ra menekített .szlovák evan­gélikusok, amikor 1747-ben Csanád és Békés vármegye kö­zött felújult a Komlós puszta birtoklásáért való harc. Mind a két megye magáénak vallot­ta a területet. Az ellenséges­kedés odáig fajult, hogy mind a két megye megadóztatta a komlósiakat. majd mikor ez sem döntötte el a hovatarto­zás kérdését, mind a két me­gye lepecséteítefte az evangé­likus imaházat1 és megtiltotta az istentiszteletek tartását. Lelkészük bujdosni kénysze­rült és titokban, éjnek idején látogatta meg gyülekezetét, amelyik tanyákon jött össze istentiszteletre es a szentsé­gek vételére. Az egyházi élet bizonytalansága, a megpróbál­tatások csak erősítették a hí­veket, hogy megtalálják a ki­bontakozást súlyos helyzetük­ből. Igyekezetük sikerrel járt. A két megye perében a ná­dor Békés megye javára dön­tött. Torma nemesi bíró fel­törte az imaházat lezáró pe­cséteket és az imaházat ren­deltetési céljának adta át. ISTEN GAZDAGON MUN­KÁLKODOTT e megpróbálta­tások közepette is a tótkomló- si gyülekezetben, mert áldása nem maradt el. Ennek az ál­dásnak a nyomát követhetjük a templomépítések sorában. Öt ven esztendő alatt három istentiszteleti helyiséget kel­lett építeniük a sárból épített kezdetleges imaháztól az egy millió téglából épült kétezer embert befogadó művészi széppé épített templomig. Mindig azért kellett újat épí­teni. meri az előzőt a gyüle­kezet kinőtte. A letelepült 80 családból száz év múlva, 1846- ban. 7000 lelket számláló nagy település lett színtiszta evan­gélikusokból. Üj határrészek vásárlásával anyagilag meg­gazdagodtak. Három új tele­püléshez, Nagylak, Csanádal- berti és Nagybánhegyes, ra­jokkal járultak hozzá, pedig a megpróbáltatások nem voltak kisebbek. mint kezdetben. 1831. évi kolerajárvány idején minden negyedik ember meg­halt. öt év múlva mintegy 400 ház és melléképület lett a tűz martaléka. Kétezer ember lett hajléktalanná. Próbák és áldások meghatározó két gátja között folyt e gyülekezet élete és folyik most is. Ezért hálá­val szívünkben mondhatjuk: mindeddig megsegített az Űr! Koppány János Egyedül sem elhagyottan az igeolvaso gyakorlatunkért, esetleg a templomozó közös­séghez tartozásunkért, meg­maradásunkért. MEGDÖBBENTETT EGYIK BETEG testvérünkből kicsor­duló keserűség. ..Gyógyíthatat­lan betegségemben csak két helyről kapok támogatást. Egyik az Evangélikus Élet. amelyért- nagyon Hálás vagyok. Ez azonban teiTnészetes. De ugyancsak nagy örömöt jelent, amit a Magyar Rádiótól ka­pok. Nagyon várom az isten- tisztelet közvetítését. Amikor megszólal az orgona, felhang­zik az ének. még a könnyem is kicsordul . .. Haliottani olyanról, hogy magnetofonsza­lagon viszik a prédikációt a beteghez. De hány gyülekezet­nek van pénze és gondja er-, re? Pedig a magamfajtának épp olyan szüksége van a lel­ki támogatásra, mint a patika orvosságra!'’ Ekkor eszembe jutott a gyülekezet vasárnapi éneklése, ahogy a 446-os éne­ket fújta: ,.E földön annyi a könny, És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szá- rítni. Habár egy cseppet is. Mint a sebet kötözni. Habár csak egyet is!” Valóban, ez igazi boldogság: Jézus nyomát járni. Úgy menni előre, hogy a másik terhéböl is magunkra veszünk. Ügy haladni közös • célunk felé. hogy másokat is segítünk es serkentünk a ha laadasra. Katica néni ezt sokaknál jobban értette. Mi megfogal­mazzuk: A gyülekezeti diako- nia olyan házi szociális gondo­zás is. amelyik mögül kivi­láglik Krisztus szeretete. Ka­tica néni így gyakorolta: Egy­szer azt kérdeztem, miért nem volt istentiszteleten. Csendesen válaszolta: Bálintéknál mind a ketten fekszenek. Ott éne­keltünk, elolvastuk a prédiká­ciót az Evangélikus Életből, aztán imádkoztunk. Aztán megvártuk, amikor a temp­lomban megszólalt a Miatyánk — harangszó. így együtt imád­kozhattunk a gyülekezettel is. HORDOZZUK IMÁDSÁ­GAINKBAN IS betegeink, magánosaink sorsát. Ez szá­mukra is erőt ad, ha tudják, nincsenek egyedül. Vasárnapi gyülekezeti imádságainkat, pe­dig ügy mondjuk, azzal a bi­zonyos érzéssel, hogy masok is bekapcsolódnak ebbe a kö­nyörgésbe. Azok, akik bete­gen. lakáshoz kötötten, vagy a szolgálatban foglalatoskodva maradtak távol. Imádkozzunk együtt, hogy így erőt kapja­nak, és a sorsukban jelent­kező kísértés elveszítse fölöt­tük hatalmát. Virágh Gyula Tanévnyitó a Teológiai Akadémián A Teológiai Akadémia szeptember 17-én, hétfőn, délután fél 5 órakor tartja tanévnyitó istentiszteletét és ünnepélyét. Az is­tentisztelet szolgálatát D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke, az Akadémia ügyeiben eljáró,, soros püspök végzi. Minden érdeklődőt szeretettel vár az Akadémia tanári kara. Megállni mindvégig Dániel három társa: Sidrák, Misák és Abednégó megálltak mindvégig. Istentől kaptak ehhez erőt. Elmondom ho­gyan. Miután Dániel megfejtette Nabukodonozor álmát, minisz­terévé tette, három társának is magas tisztséget adott vi­déken. Valamit megsejtett Is­ten hatalmából, de hitre nem jutott. Ez hamarosan nyilván­valóvá lett. Óriási szobrot készíttetett aranyból. Saját szobrát. Ami­kor elkészült, egy hatalmas té­ren, Dura mezején állíttatta fel. összehívatta országa va­lamennyi fejedelmét. kor­mányzóját és főtisztviselőjét. Hírnöke által harsány han­gon hirdetette ki: megparan­csolom országom valamennyi népének, felnőtteknek és gyer­mekeknek, hogy mihelyt meg­szólalnak a kürtök, sípok, ci- terák, hárfák, lantok, dudák, és a zenekar játszani kezd. mindenki boruljon le az arany szobor előtt és imádja azt. Aki nem borul le előtte és nem imádja, azt tüzes égő ke­mencébe vettetem. Az emberek imádattal bo­rultak le a szobor előtt. Na­bukodonozor az aranynál is jobban ragyogott az elért si­kertől. öröme mégsem volt zavartalan. Káldeus férfiak jöttek hoz­zá nagy fontoskodva s arról kezdtek beszélni, hogy vannak emberek Babilóniában, akik nem teljesítik a király paran­csát. Itt például ez a Jeruzsá­lemből idetelepített három fia­talember. akiket te, ó király! — magas tisztségre emeltél: Sidrák. Misák és Abednégó. ők nem borultak le az arany­szobor előtt. Éktelen haragra gerjedt Na­bukodonozor. Maga elé ren­delte mindhármukat. Akarat­tal tettétek? — kérdezte ma­gából kikelve. Ha nem borul­tok le az én arany szobrom előtt, és nem imádjátok, tüzes kemencébe vetlek benneteket, és Isten sem szabadít ki ben­neteket kezemből. — Képzeld, mit felelt erre Sidrák, Misák és Abednégó: Ó. Nabukodonozor. ne várj feleletet kérdésedre. A ml Is­tenünk. akinek szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te ke­zedből is. De ha nem tenné is. az arany bálvány előtt nem borulunk le semmiképpen. Nabukodonozor elsápadt, majd lángvörös lett a dühtől. Azonnal megkötöztette Sidrá- kot, Misákot és Abednégót, és az égő tüzes kemencébe vet­tette. Meghagyta, hogy hétsze­res erővel fűtsók be a kemen­cét. Istenként imádták Nabúko- donozort és mégis félt Bele­sett a kemencébe. A látvány­tól megijedt. Remegve szólt ta­nácsosainak: én három em­bert vettettem a kemencébe, és íme, most négyet látok benn, s a negyedik olyan mint egy angyal. Egyiknek sem esett baja. Hajszáluk se égett meg. Azonnal kinyittatta a ke­mence ajtaját, kiengedte őket, és mindenki füle hallatára így szólt: legyen áldott Isten, aki­ben ti bíztatok, aki bátorságot adott nektek, hogy egyedül csak öt imádjátok, s az arany bálvány előtt ne hajtsatok tér­det. — Ezután mindhármukat visszahelyezte régi tisztségébe. Többször hallottam ilyen be­szédet: ha kihúzzák a sorsje­gyemet. ha sikerül a vizsgám, ha meggyógyul édesanyám, akkor hiszek, de ha nem. alt-' kor nem érdekel. — Talán te is hallottál már így beszélni. Ennek semmi köze a hithez. De hogy beszélt Dániel há­rom barátja! Megfigyelted? A mi Istenünk meg tud szaba­dítani ... de ha nem tenné is. Az ilyen hitben meg lehet áll­ni — mindvégig. J. S. BACH műveiből orgonaest lesz szeptember 14-én, pénteken és szeptember 17-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték f-moll szonáta G-dúr szonáta d-moll canzona Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Kóté László (hegedű) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents