Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-16 / 37. szám

Föltámadott a tenger

I

„Veszélyben a haza” — jelentette ki Kossuth 1848. julius

11-en az országgyűlésen. Svaiéban, ez az emberfelettivé növekedett politikus minden idegszalában atérezte a veszedelmet, amely a fiatal, függetlenné vált Magyarországra leselkedett. A dinasztia a korán megadott jogokat körülményes fondorlatokkal, a régi szerződések csürése-csavarása mellett próbálta visszavonni. A monarchia területén fellángoló nemzetiségi ellentéteket magasra szítva lohasztotta le a reménységtől duzzadó nemzet jövőbe vetett hitét. Mert márciusban még minden olyan szépnek, siker telj esnek ígérkezett. Április is dagasztotta a jókedvet, hiszen Európának ebben az elmaradt zugában vér nélkül sikerült ledönteni százados elmaradottság falait s forradalmi lendülettel lehetett lefakni egy új alkotmány alapjait, egy biztos és emberibb élet törvényeit. Május, június kissé csendesebb hónapoknak bizonyultak, de a haza perifériáján, a „végeken” már megjelentek az első viharmadarak.

Egyházlink az igehez kötött lelkiismerettel szigorúan figyel arra, hogy az egyház pénze, a hívek adománya rendeltetésének megfelelően használtassák fel.

AZ EGYHÁZ anyagi javainak felhasználására vonatkozón az EGYHÁZI TÖRVÉ- N YEK 1. törvény 11 § 1. pon t- .iában ez áll: ,.A Magyar Evangélikus Egyház ,. . Isten igéjének hirdetésére és a szeretet gyakorlására fordítja anyagi erejét.” Ez azt jelenti, hogy gondoskodni kell az igehirdetés megfelelő helyéről, a szolgákról, hogy legyenek és megélhessenek, akik az igét hirdetik. Gondoskodni kell külső eszközökről, hogy az ige élő szó s írott formában is, ezekre a helyekre, sőt az ilyen felszentelt helyeket nélkülöző, távoli szórványokba is eljusson. Gondoskodni kell a szeretetmunkáról a nehéz helyzetbe jutott gyülekezetek, a szolgálatban megrokkantak, a megfáradt öregek, a betegek, az árvák és egyéb rászorulók között alkalomszerűen, és intézményesen. Ezeken túl az egyház szeretetének alkalomszerűen, ínség idején a nemzet' felé, vagy azon túl, nemzetközi téren is van szolgálata. Gondoskodni kell az egyházkormányzás és közigazgatás költségeiről.

Ha van az egyháznak, a gyülekezetnek pénze, s az ezekről való gondoskodás mégsem történik, vagy nem megnyugtató módon történik, akkor a felhasználás tisztasága vallott kárt.

AHOL PÉNZ GYŰLIK ÖSSZE, pénzzel, anyagi értékekkel foglalkoznak, ott különösen is be akar fészkelődni, teret és szerepet kíván biztosítani magának a nagy Kísértő, aki tervei megvalósításában nem kis szerepet juttatott az anyagi értékeknek, a pénznek.

Ha egy gyülekezetben anyagiakkal való visszaélés, hűtlen kezelés történik, akkor nemcsak egy, vagy néhány ember tisztessége vész el, becsületén esik folt és szégyen, hanem megromlik a gyülekezet egész légköre. Bizalmatlanság, békételenség lép fel, elhidegülnek a szívek, megromlik az egyházfenntartói morál s az egész közegyházra is káros kihatással van.

A pénznek cjnmagában is megvan a veszélye: úr akar lenni. lenyűgöző, rabtartó hatalom, bálvány. Szelleme, hogy kiszipolyozzon, halmozódjék. Aranyborjúvá akar válni s imádtatni, szolgáltatni akarja magát. A pénz. vagy egyéb értékek imádatában rendszerint tönkremegy az emberség. Szívesség, jóság helyett kapzsiság, szeretet helyett gyilkos irigység, gyűlölet lesz a jellemző. Önzővé, magának valóvá, más bajával-ín- ségéve] szemben érzéketlenné lesz égvén, vagy gyülekezet, s kárt vall kicsiben és nagyban egyaránt Istennek a világot és embereket illető gondviselő és üdvterv»

NEM KOSSUTHON VAGY BATTHYÁNY felelős minisztériumán múlott a nemzetiségek ellenséges érzülete. Ez a kormány polgári volt es liberális. állampolgárai között nem tett különbséget, de éberen őrködött azon, hogy idegen eszmék hatására szét ne hulljon az ország. Kossuthnak vitathatatlan érdeme volt abban, hogy korán felismerte a nemzetiségek lázadása mögött Becs aknamunkáját. s belekiáltotta az ingadozók fülébe: „veszélyben a haza”. Igen. akár a szerb, a román, a tót. vagy horvat elszakadó mozgalmakban, amelyek igen gyorsan átcsaptak magyarellenes gyűlöletbe, a dinasztia tervszerű machinációja lepleződött le, trón és kamarilla, Bécs teljes kormányzási mechanizmusa hurkot vetett benne a magyar függetlenség ellen.

Ez a felismerés szülte meg a „haza védelmére” a honvédséget, a forradalmi hadsereget, amely hivatva volt megvédeni az eddigi vívmányokat, egyetlen szóval kifejezve: a szabadságot.

A legnagyobb veszély délA pénz veszélye névén mindig megvolt, s megvan a lehetősége annak, hogy emberek és közösségek hulljanak ki Isten szolgálatából es kerüljenek a pénz uralma alá, annak rendelkezési állományába. Ezáltal jelentős értékek vesznek el Isten háztartásából.

Ilyen esetben már alig lehet beszelni az anyagiak fel- használásának tisztaságáról. Mindent a pénz, annak szelleme ural, kezel, formál, magát az embert is.

ISTEN IGÉJÉN tájékozódó egyházunk s annak vezetősége nagyon jól látja, hogy az Űr- nak való szolgálatban milyen óriási jelentősége van az anyagiakkal való élésnek, azok .rendeltetésszerű felhasználásának. De éppen az ige fényében . nagyon jól látja és átér- zi a fenyegető veszélyeket is. Éppen ezért, hogy segítse az anyagiak kezelésére hivatottakat tisztességük és becsületük megőrzésében, jó szolgálatuk biztosításában, továbbá, hogy az egyházfenntartó hívek szeretetének, egyházhűségének termését, szívük hálaáldozatait kellő megbecsülésben részesítse s irántuk való felelősségét. megbizonyítsa, hogy védje az egyház életét, biztosítsa és hatékonnyá tegye Urától vett szolgálatát, nagy súlyt helyez az anyagi értékek felhasználásának szigorú ellenőrzésére. Az ellenőrzést minden szinten a számvevő- szék végzi. Ugyancsak a számvevőszék tervezi meg egy-egy esztendő anyagi munkáját s ha a tervet a presbitérium elfogadja. akkor évközben is f.’.ügyei arra. hogy a háztartás az írásban lerögzített terveknek (költségelőirányzat) megfelelően történjék. A számvevőszék elnöke törvényben biztosított jogánál fogva évközben is tartozik a gondnoki, illetőleg általában az egyházi pénzkezelést behatóan megvizsgálni s a pénztári naplókba az ellenőrzés megtörténtét bejegyezni. A számadásokat a presbiteri gyűléseken tárgyalják meg. Minden presbiternek, akit a gyülekezet bizalma őrhelyre állított, felelőssége van, s köteles az elszámolásokat fillérre menőig számonkérni. A számadások végül a közgyűlések, a gyülekezet. plénuma elé kerülnek a lelkészi munka jelentéssel együtt. Minden egyháztagnak joga és lehetősége van arra. hogy az egyházközség területén folyó munkát, az anyagiak felhasználását együttesen, vagy külön is tüzetesen betekintse. de arra is. hogy észrevételeit időben az egyház élete és szolgálata érdekéből ne hátamögött, hanerr egyenesen, szembe, a gyülekezet előtt megtegye.

De nemcsak a hivatalos ellenőrzésre. hanem minden evangélikus hívőnek felelősségére és szeretetteljes törődésére van szükség ahhoz, hogy az egyház pénzének tisztessége. kezelésének tisztasága biztosíttassék s az anyagi értékek rendeltetésüknek megfelelően használtassanak fel.

Bores Lajos

rőt, a horvat határszélről fenyegette a szabadságot. Nem akarunk resztetekbe bocsátkozni. de szinte a valószínűi- lenseggel határos az a kétszínűség, amellyel a bécsi udvar játszott a fiatal magyar kabinettel es egyenesen megdöbbentő. ahogyan a horvat kérdést kezelte Jellasics bánna! az élen. Ez a manőver olyan félelmetes volt, hogy a mérsékelten gondolkodók, a komp romisszumra hajlók is kétségbe estek. Hiszen lehetetlennek játszott, hogy a császár, aki egy szernél}'ben magyar király, hadat üzenjen önmagának. az általa kinevezett kormányt fegyverrel döntse .meg. És ez mégis lehetséges volt.

ÍGY ÉRTHETŐ AZ, HOGY JÚNIUS 29-ÉN Jellasicsot diktátorrá nevezték ki. hadi kiadásait finanszíroztak és ez egyet jelentett Horvátország függetlenségével, vagy Zágráb hadüzenetével Magyarország felé. A kockát tehát Becsben vetették el. Semmi vád nem érheti Kossuthot, aki a haza védelmére 200 ezer fős hadsereget kért az országgyűléstől. s az országgyűlést sem, amely Nyári Pál felkiáltása után egyhangúlag a „megad- juk ’-ban tört ki,

A „hősi korszak” nagyon rövid lélegzetű. Alig néhány hét alatt kellett megteremteni a „mezítlábasokból”, parasztokból, iparosokból azt a sereget, amelyre a Jellasicsénál nagyobb megpróbáltatás fog várni. Mert a horvát-kérdés csak első pillanatra látszott egyetlen kérdésnek, a koraőszi események már világossá tették, hogy a nemzetiségekkel együtt az uralkodó házzal, az osztrák és nemzetközi reakcióval kell felvenni a küzdelmet, s rövid idő alatt meg kellett tapasztalni Petőfi jóslatát: „áll a viharban maga a magyar”,

DE A NÉHÁNY HÉT mégis csodálatos volt. A föld alól elővarázsolt százezrek megjelentek a haza védelmére. Fegyver, egyenruha és főleg vezetők nélkül, mint hatvan évvel korábban, a francia „csoda idején”. És ebben az összefüggésben volt is valami hasonlóság vele. Még abban is, hogy a magyar forradalom Vendeé-jéül a horvat ügyet szánták,

Jellasics végsőfokon a császár tábornoka, diktátora, bánja volt. A császár egyúttal magyar király, akire felesküdött a magyar kormány, a magyar katonatiszt. És most a császár hadat üzent a magyar királynak. Ezt az antagoniz- must nehéz volt egy csapásra feloldani a szívekben. A gondolkodásban sokkal mélyebb volt még a királyhűség, hogy sem Kossuth egyetlen szavára szembeforduljanak az uralkodóval. Ezért tudott Jellasics szervezkedni, és ezért nem akadt senki, aki útjában feltartóztatta volna.

PEST-BUDA VISZONT ekkor szólaltatta meg a „főváros” hangját. Ez a Duna által kettészelt város pillanatok alatt Párissá lett, az utca forrongó hangulata pirosra festette az országgyűlés fölött az eget. Az alkotmányosan gondolkodó parlament bámulatos türelmét tanúsítja a Becsbe

vezekles. kabinetatalakítások sora. feliratok és üzenetek szövegezése, miközben a horvá- tok szeptember 11-en átlépték a magyar határt. S valójában Pest-Buda hangulata zökkentette cselekvésre az országházat, különben Jellasics bema- sirozhatott volna a fővárosba.

Jellasics célja Pest-Buda elfoglalása volt, s a főváros megtisztítása a „balra tolódott” elemektől. 50 ezer főnyi seregét a Balaton mindkét partján vezetve ellenállás nélkül közeledett. A kormány István nádort küldte eléje egyezkedésre. Még véletlenül sem gondolt védekezésre, s főként arra, hogy ellenálljon a császár küldöncének. Egyedül Kossuth és a radikális csoport tudta, hogy a horvát sereggel való hadbaszállas után megkezdődik a nemzet élet-halál harca. A sikertelen tárgyalás után Jellasics szeptember 25- en akadálytalanul vonult be Székesfehérvárra.

A TŰZKERESZTSÉG NAPJA szeptember 29-re esett. Alig 16 ezer főből állt a magyar sereg Móga altábornagy vezetésével, aki éppúgy, mint elődje. Teleki Ádám. nem akarta megtámadni a bán seregét. Hosszú vita szegődött szembe a honvédelmi bizottmány parancsával. A magyar tisztikar nem akarta a lázadás gyanúját magára vállalni. Végül is az a kompromisszum alakult ki, ha a horvátok támadnak, védekezni fognak. A csata sorsát nem a tisztek, hanem a legénység, s nem a horvátok, hanem a hazájukat védő magyarok döntötték el.

Pest egy nappal korábban beavatkozott ebbe a kérdésbe. Szeptember 28-án a teljhatalommal megbízott Lamberg tábornokot a pontonhídon lemészárolta. Pest és Bécs között tehát már ott feküdt Lamberg holtteste, visszafelé nem volt út. Mógát is másnap a honvédek „harci kedve” sodorta támadásba. Velence és Sokoró között aratta így első győzelmét a fiatal honvédsereg, amely létszámában egv- harmadát tette ki a horvát seresnek. Jellasics útia Pá- kozdtól Bécsig kudarcok sorozata volt.

MÁSNAP ÜJABB FORRADALMI CSELEKMÉNY került napvilágra. Görgey kivégeztetett egy magyar arisztokratát. Idézzük a korabeli plakátot: „A hazaárulók így bűnhődnek. Gróf Zichy Ödön Fehér megyei volt administrator September 30-án Csepel szigetén rögtön ítélő hadi törvényszék által, mint a haza ellenségével szövetkező hazaáruló, kötél által V:>9 órakor ki végeztetett.” Ezzel Görgey is eljegyezte magát a forradalommal. A magyar tisztikar lépésről lépésre ismerte fel hová- tartozásának kérdését. De az út csak így vezethetett a szabadságharc kibontakozásához.

Szakítsuk el itt a történelem fonalát. Ez történt vázlatosan 125 éve. S ma. ha elmegyek a pákozdi emlékmű előtt — az évfordulóra éppen renoválják —, felidézem magamban a hősi időket, s 48 dicső emlékének áldozok. Tk. ezért született meg e néhány sor is.

Dr. Rédey Pál

Áprily Lajos:

La8$ú szárnyakon

Uram, a két szárnyam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel.

Te nagy völgyedben ne legyek énekre béna. hitre gyáva.

Úgy kapaszkodjam. Kéz. beléd, mint kicsi koromban anyámba.

Hivott erőseid dalos lakomáján mindig ne késsem.

Kapudtól ne térítsen el utat veszítő szédülésem.

Viharszeles mélyed felett meredekedet bízva járjam, sziklafalon hajnalmadár, örömpiros legyen a szárnyam.

És hogyha mégis hullanék sugaradban vagy sűrű hóban, sohasem látott arcodat láthassam egyszer, zuhanóban.

(A József Attila-díjas költő 1973-ban megjelent „MEGNŐTT A CSEND” című gyűjteményes kötetéből.)

Isten sáfárai vagyunk

A felhasználás tisztasága

A kezdet kezdetén

Párizs, 1949 április

D. dr. Vető Lajos ny. püspök visszaemlékezése

Azt írtam nem regen valahol, hogy magyarországi evangélikus egyházunk kezdettől fogva részt vett a béke-világmozga- lomban. Ezt nyugodtan megírhatják történészeink. De én most nem történelmet akarok írni, hanem megpróbálom felidézni azt a kort, azoknak az időknek a levegöjét-szellemét. amikor a ma mar oly hatalmas béke-vilagmozgalom megszületett. Ügy, ahogyan én átéltem, s ahogyan emlékszem ra. Ahogyan akkor nem annyira irtuk, mint inkább csináltuk u történelmet

ELSŐSORBAN NEM Ml VOLTUNK azok. akik hazank új történelmét formálták. A forradalmi átalakulás irányítói vérbeli forradalmárok voltak. A forradalmat azonban egész népünkkel együtt kellett megvalósítani. így nekünk, egyházi embereknek is lehetőségünk nyílt a forradalmi küzdelemben való részvételre. Ehhez egyházunkban is szükséges volt valamelyes forradalmi átalakulás A többi egyházzal együtt ezen nekünk is át kellett esnünk.

EZERKILENCSZAZNEGYVENNYOLCBAN ES NEGYVENKILENCBEN, a béke-világmozgalom kezdetén még az volt nálunk is a helyzet, hogy az akkori négy püspökünkből az idősebbeket nem lehetett ilyen mozgalomba bekapcsolni. Engem, az akkor legfiatalabbat küldtek hát ki az illetékesek Párizsba. Amikor hazajöttem tele friss élménnyel, a püspökök szokásos konferenciáján — és ez jellemző azokra az időkre — nem kaptam alkalmat arra, hogy beszámoljak arról, hogy hol jártam és hogy mi is történt Párizsban.

AKKOR MEG OLYAN VOLT A HANGULAT NÉMETORSZÁGBAN IS. hogy a romos városok újjáépítését csak ideiglenesen végezték el. „Majd a harmadik világháború után. most meg. addig niég, arra a kis időre nem érdemes" hangoztatták. Nem kevesen az amerikai atombombában bíztak, azok ti. akik nem akarták országunk forradalmi átalakulását. A béketábor leghatalmasabb országa, a Szovjetunió, akkor még nem rendelkezett atomfegyverekkel. Nyugati egyházi vezetőemberek őrültségnek tartották, hogy az egyházak bekapcsolódjanak a béke- világmozgalomba. MÁRC BOEGNER. a francia protestantizmus tekintélyes vezéregyénisége, az Egyházak Világtanácsának egyik voll elnöke, amikor BERECZKY ALBERT református püspöktársammal párizsi lakásán felkerestük, mar az előszobában igy förmedt ránk: „Ti mit kerestek ezen a kommunista összefutáson." (Később, mint olyan sokan mások, Boegner is belátta tévedését, s Budapestre látogatva igen jól érezte magát köztünk.)

NEM VOLT KÖNNYŰ A DOLGUNK. Az volt az egyházi közfelfogás, hogy hivő embernek nem kell a béke dolgával foglalkoznia. Azt is mondták, hogy a háború hozzátartozik az emberiség történelméhez, hogy Isten büntetése ez, s ha Isten akarja, úgyse lehet megakadályozni. DE SOKAT KELLETT MAGYARÁZNUNK, hogy a háborút emberek csinálják, hogy a háború nem magától lesz, nem is természetfeletti hatalmak akaratából. HANEM i'annak, akik a háborúkat készakarva csinálják. mert fegyvereket gyártanak s a háborúból óriási nyereséget húznak. Az volt a felfogás, hogy többet nem tehetünk, mint hogy imádkozunk a békéért. De némelyek még imádkozni sem voltak hajlandók a békéért. Ilyen volt hát egyházunkban a szellemi légkör. De mert ilyen volt, éppen azért kellett egyházunknak is a békemozgalom.

VOLTAK, AKIK AZONNAL FELISMERTEK a béke-világmozgalom szükségességét és történelmi jelentőségét. A párizsi béke-világkonferencián részt vett olyan világhírű festő, mint a spanyol PICASSO, olyan kiváló atomfizikus, mint a francia JOLIOT-CURIE, olyan népszerű énekes, mint az amerikai PAUL ROBESON, olyan neves evangélikus lelkész (püspöki rangban), mint a német MARTIN NIEMÖLLER, olyan kiváló írók, mint a szovjetorosz ILJA EHRENBURG és FAGY EJ EV. — hogy csak néhány nevet, említsek. HETVENNÉGY NEMZET küldöttei jöttek össze Párizsban, az első béke-világkonferen- cián. mintegy kettőezren. Mindenféle vallás és eqyházfelekezet , is képviselve volt. Még buddhista és mohamedán papok is részt vettek rajta. Volt ott francia római katolikus hittudós, anglikán főlelkész, ortodox metropolita, cseh huszita, norvég evangélikus lelkész, hogy csak azokat említsem, akik most éppen az eszembe jutnak. Úgy hogy. külön egyházi összejövetelt is tarthattunk a nagy békekonferencia keretein belül. Nekem különösen tetszett, hogy amikor a. konferencia végén sok ezres tömeg utcai felvonuláson tüntetett a béke és a békemozgalom mellett, az egyik vidéki bányászcsoport élén nagyon kopott re- verendájú svájci sapkás francia római katolikus pap haladt!

HAZÁNKBÓL BERECZKY ALBERT református püspöktársammal együtt ketten voltunk a párizsi békekonferencián egyházi emberek. Azt tudtuk, hogy már az első világhárú előtt alakult egyházi összefogás a háború megakadályozására NATHAN SEODERBLOM svéd evangélikus érsek (főpüspök) kezdeményezésére. Már lezajlott az Egyházak Világlanácsának ams- íerdami nagygyűlése is. De azt is tudtuk, hogy az egyházi megmozdulások valahogy így képzelték el a békemunkát: előbb mindenkit keresztyenné kell tenni, s akkor szó lehet világbékéről. Az Egyházak Világtanácsában eleinte szó sem lehetett békemunkáról. Ott az volt a felfogas: „Ki akar ma háborút? Csak kommunista blöff az. hogy kell a béke-világmozgalomViszont a Párizsban megindult béke-világmozgalom kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy (1) háborús veszély igenis van (hiszen akadt vezető amerikai politikus, aki szerint az a fontos, hogy az emberiség állandóan a háború meredélyének szélén tántorogjon s ezt igyekezett is elősegíteni), azután (2), hogy a háborúi egyetlen állam, egyetlen politikai párt, egyetlen vagy néhány vallásfelekezet nem akadályozhatja meg. hanem csak, az emberiség egésze, minden népe, minden békeszerető ember akarata és összefogása! Mindezt igazolták csakhamar a világ- politikai események. Elsősorban az úgynevezett hidegháború. De kitöri a „meleg” koreai háború, majd jöttek a közel-keleti események, Izrael és az arab világ konfliktusa, mely ma is a legveszedelmesebb háborús góc. Volt háború India és Pakisztán közt is. És ma is sok a baj világszerte. Napról-napra jönnek a hírek, amelyek arról szólnak, hogy micsoda veszedelmes események zajlanak le itt is, s ott is a világon.

Az ELMÚLT NEGYEDSZÁZAD BIZONYÍTJA.hogy menynyire szükséges volt a béke-világmozgalom. Hogy nem tört ki harmadik világháború, az nagyrészt a béke-ciláginozyalomnak tulajdonítható. De ma tálán még nagyobb összefogásra van szükség a béke érdekeben. mint volt húsz-huszonöt évvel ezelőtt, amikor a második világháború következtében a népek kimerültek és elszegényedlek, s amikor még mindenkinek az emlékezetében éltek a második világháború szörnyű szenvedései. A mai új nemzedék már nem tudja közvetlen tapasztalatból, mi is a modern totális háború.

VISSZATEKINTVE az elmúlt negyed évszázadra, úgy látom. hogy a béke-világinozgalomban az emberiség történelmének egyik le( elentősebb erőtényezője jött leire s végzett el máris felbecsiilnetetlen szolgálatot. Bibliai hasonlattal élve a KICSINY MUSTÁRMAGBÓL TEREBÉLYES FA NŐTT Akik annak: idején o/z voltunk a magvetésnél, már többnyire utadtuk helyünket a fiatalabbaknak. Sokan nincsenek is az élők sorában. Még többen kiöregedtünk ebből a rendkívül nagy éberséget és erőkifejtést igénylő szolgálatból. Ügy látom azonban, hogy ebből a szempontból is reménységgel nézhetünk a békemunka jövője elé. A békemozgalom hatékonysága állandóan fokozódik. Az előbb említeti növény ágaira Bibliánk szerint letelepedtek AZ ÉGNÉK MADARAI, a hit látása szerint: az Istennek áldása. így volt, így -ere legyen iCv-íbbrr is.

r