Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-02 / 35. szám

Istien sáfárai vagjynl A Nyugdíjosztályról A törvények nyelvezete sokszor megöli azok tartal­mát. Ez alól Egyházi Törvé­nyeink sem képeznek kivételt. A at. hiszem, hogy a nyelvé­szeink még nagyon sokáig fogják tollhegyre venni ezt a törvénykezési ..kánaani” nyel­vet, míg az odasimul a köz­nyelv szépségéhez és érthető­ségéhez. ITT VAN A NYUGDÍJ- OSZTÁLYUNK MŰKÖDÉSÉT szabályozó IV. törvény 13. pa­ragrafusa. így szól: „A Ma­gyarországi Evangélikus Egy­ház a keresztyen hitből faka­dó szeretet es a munkaadói kötelezettség alapján gondos­kodik az egyházi személyek, valamint hátrahagyott család­tagjaik nyugellátásáról. Ezt a valamennyi gyülekezetét, egy­házi önkormányzati testületet es személyeket kötelező sze- retetmunka végzését az orszá­gos egyház Nyugdíjosztályára bízza”. Így fogalmaz a tör­vénykönyv. Olvasóink közül bizonyára kevesen tudják, hogy egyha­zunknak saját Nyugdíjoszta- lya van, azaz az egyházi sze­mélyek (püspökök, teológiai tanárok, lelkészek, segédlel­készek, lelkészi munkatársak) nyugdiját az egyház fizeti, — és állapítja meg. Hiszen Ol­vasóinknak magától értetődő — bármilyen munkakörben is dolgozzanak, — az, hogy amikor elérik a nyugdíjkor­határt, akkor a megfelelő pa­pírok beszerzése után az ál­lami Nyugdíjintézet (Nyug­díjfolyósító Igazgatóság) ..al­kalmazottjává'’ lesznek s attól kezdve ez az áldásos intéz­mény gondoskodik, hogy min­den hónap végén a postas be­csöngessen otthonukba a nyugdíjszelvénnyel. Termé­szetesen ennek is megvan a maga előzménye. Hiszen min­den aktív dolgozó társadal­munkban havonta fizetésének bizonyos százalékát fizeti a Nyugdíjintézet részére — de ez annyira magától értetődő, hogy nem is gondolunk már erre. Szocialista társadalmunk egyik nagy vívmánya a nyug­díjrendszer széleskörű ki- terjesztése. Ma már nemcsak az ipari .dolgozók és alkal­mazottak, hanem a mezőgaz­dasági dolgozók és a kisipar­ban foglalkoztatottak is vá­rományosai a Nyugdíjintézet­nek. Egyházunknak az állami Nyugdíjintézettől független Nyugdijoszfcálya van, nyugdíj­rendszerünk nem azonos az állami nyugdíjrendszerrel. Ez röviden — azt jelenti, hogy az egyházunkban az igehirde­tés szolgálatát végzők — bár­milyen szinten és beosztásban is — egyházunk Nyugdíjosz­tályához tartoznak s nyugdíj- bavonulásuk után innet kap­nak nyugellátást. NYUGDÍJOSZTÁLYUNK MŰKÖDÉSÉT, SZERVEZE­TÉT egyházi Törvényeink ugyancsak szabályozzák. Ve­zetője a nyugdijosztály ügy­vivő lelkésze, aki jelenleg e sorok írója, az iroda. admí­Berki Feris tiszteletbeli doktor Berki Ferizt, a Magyar Ortodox Egyház esperes-adminiszt­rátorát a Moszkvai Teológiai Akadémia Tanácsa 1973. április 18-án tartott ülésén — teológiai tudományos és liturgikus for­dítói munkássága elismeréseképpen tiszteletbeli doktorrá fo­gadta. Az Akadémia Tanácsa határozatát Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája 1973. április 23-án .jóváhagyta. Az erről szóló oklevelet, valamint a díszdoktori keresztet Pi­men pátriárka nyújtotta át Berki Feriznek a Moszkvai Teo­lógiai Akadémia 1973. június 14-én tartott évzáró ünnepségén. Berki Feriz személye és munkássága evangélikus egyhá­zunkban is közismert. Egyháztörténeti kutató munkája egy­házunkban is nagy figyelmet keltett. De még ennél is jelentő­sebb munkaterülete: az ortodox liturgia magyar nyelvre való .átültetése. Liturgikus fordítói munkáját 1942-ben. kezdte és három évtizedes folyamatos fáradozás után 1972-ben fejezte bel Egyházunkban Berki Ferizt nemcsak tudományos teológiai munkásságáért, hanem meleg szívéért és ökumenikus lelküle­tűéért is nagyra becsüljük. Lapjainkban nem egyszer út cik­keiket és tartott előadást Teológiai Akadémiánkon. Most testvéri szívvel köszöntjük tiszteletbeli dóktorrá foga­dása alkalmával. Életére és szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük. nisztracioját egy adminisztra- tornő végzi. Ennyi ennek a fontos osztálynak a munka­ereje. S a feladata? Négy­száz aktív lelkész es három­százhúsz gyülekezet befizeté­sének könyvelése, 128 nyug­díjas lelkész, lelkészözvegy, lelkeszárva adminisztratív ügyintézése, új nyugdíjazások végrehajtása stb. Itt kell említést tennünk a Nyugdijosztály anyagi forrá­sairól. Vagyis milyen pénzből fizetjük a nyugdíjasainkat? Mindössze két forrás táplál­ja Nyugdíjosztályunk pénztá­rat. Az egyik — az állami al­kalmazottakhoz hasonlóan, — a lelkészek személyi nyugdíj­járuléka. Ma minden evangé­likus lelkész havonta 140,— Ft személyi járulékot fizet (ma­gasabb beosztásúak természe­tesen magasabb összeget).. Ez az összeg nem „átlag”, hanem valóságos. A másik forrás, amelyből „élünk”, a gyüleke­zetek. Az Országos Presbi­térium által meghatározott összeget fizet minden gyüle­kezet a lélekszámúnak meg­felelően. E két forrás jelenti azt az anyagi alapot, amelyre ráépül egyházunk idős, meg­fáradt, vagy megrokkant ige- hirdetőinek megélhetését biz­tositó nyugdíja. ÉS MENNYI EZ A NYUG­DÍJ? Jelenleg egy nyugdíjas lelkész havi 1376 forint nyug­díjat kap. Sajnos nálunk is megvan a különbség a régeb­ben nyugdíjba vonult és a most nyugdíjazásra kerültek nyugdíja között. Mi is azon vagyunk, hogy ezt megszün­tessük, sőt azt is szeretnék, hogy a nyugdíjak összegét emeljük, de az anyagi forrá­saink — sajnos — nagyon kö­töttek. Így is megpróbálunk mindent. Végrehajtjuk azt az állami rendelkezést, hogy évente 2#/o-kal emeljük min­den nyugdíjasunk ellátmá­nyát, a rendkívüli emeléseket is — többé-kevésbé az állami szintnek megfelelően — eddig végrehajtottuk. Ennél sokkal A Apr ily Lajos: többre azonban nem telik erőnkből. A fentebb említett két be­vételi forrás mellett evente egyszer az istentiszteleti kö­zösség áldozatát is kéri a Nyugdíj osztály. Minden esz­tendőben a Szentháromság ünnepe utáni második vasár­nap persely pénzét a nyugdí­jas lelkészek, lelkészözvegyek részére kérjük. Az itt befolyt összeget rendkívüli segély (betegség, kórház stb.), vala­mint elhalt nyugdíjasaink te­metési költségeinek részbeni segélyezésére fordítjuk. Amikor 128 nyugdíjellátot­tunkról szóltam, akkor azok számát említettem akiknek a nyugdíját egyházunk fizeti. Meg kell azonban említeni azt is, hogy az 1954. január 1-e előtt nyugdíjba ment lelké­szek, azok özvegyei, nyugdíját az Állami Egyházügyi Hivatal fizeti. Ezeknek az anyagi ter­hét tehát magára vállalta ál­lamunk. És ez nem kis ösz- szeg! Ma is még 116 azoknak a száma, akik lelkész! szolgá­latban álltak — vagy azok öz­vegyei — s nyugdíjukat az ál­lam, fizeti. Bár nem tartozik a Nyűg- díjosztály hatáskörébe, mé­gis említést kell tennünk ar­ról á közegyházi összefogásról és áldozatvállalásról, amely a nyugdíjas lelkészek intenzív gondoskodását tűzte „zászla­jára”. Gondolok itt azokra a Szeretetotthonainkra, ahol nagyobbrészt nyugdíjas lelké­szek, illetve lelkészö zvegye k ápolasa, gondozása folyik. Ez is mind a közös összefogás és áldozathozaital szép gyü­mölcsei. „ISTEN SÁFÁRAI VA­GYUNK” — viseli e sorozat összefoglaló címként annak tartalmát, felelősségét. Isten sáfárai kell, hogy legyünk akkor, amikor az igehirdetés fizikai fáradságának terűében megöregedett lelkészek, lel­készözvegyek ügyét hordozzuk imádságainkban, de azon túl­menően anyagi áldozatban is. Karner Ágoston Bartimeus Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen. Egyháztörténeti naptár Koldus-kövem felett a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak, ki jött, megállt, meggyógyított. Szeptember Szép volt, anyám, szememmel simogatni virág selymét, gyümölcsök bársonyát, vagy messze-húzó út ívét követni a dús vetésű Jordán-tájon át. Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel, a nyári éj, mely csóvákat hajít, a virradat, mely kútvízhez kiysalja a város nőit és galambjait. Jerikó minden színe birtokom tett. Egész világ. De meddig lesz enyém? Ha börtönömbe holnap visszahullnek, tán elhullatnám s elfelejteném. A pálma zöldjét, esti domb liláját, barna leányrajt, bíbor rózsatőt. De lelkem mélyén hordozom halálig, hogy láttam öt, anyám, hogy láttam Öt! (A József Attila-dijas költő 1973-ban megjelent „MEGNŐTT A CSEND” c. gyűjteményes kötetéből.) A Theológiai Szemle 1973/7—8. száma augusztus vé­1. Kétszázhuszonöt éve, 1748. szeptember 1-én halt meg a hányatott életű Hruskovitz Sámuel bányakerületi püspök, neves szlovák egyházi ének­szerző. Szarvasi énekesköny­vünkben több éneke található. Olajfestménye hazai egyhá­zunk legrégibb hiteles püs­pök-portréja. 1. Harminc éve, 1943. szep­tember 1-én halt meg Kardos Gyula balassagyarmati lel­kész. a Dunáninneni Egyház- kerület 1942 őszén megválasz­tott püspöke (sz. 1880). Eg>rét­ién lelkészavatást végzett: Só­lyom Károly jelenlegi espere­sünket bocsátotta ki a lelkészi szolgálatra. 7. Negyed évszázada, 1948. szeptember 7-én halt meg Hal­léban Julius Schniewind espe­res, a Halle—Wittenberg-i Lu­ther Márton Egyetem Újszö­vetségi tanszék professzora, a német Hitvalló Egyház anti­fasiszta tudósa (sz. 1883). 13. Háromszázötven éve, 1623-ban erre a napra hívta össze Samarjai János felső- dunamelléki református püs­pök a komjáti zsinatot. Az. itt hozott „komjáti kánonokénak az az érdekessége, hogy az egyházi ügyek vezetését kizá­rólag a lelkészekre ruházta, 15. ötven éve, 1923. szep­tember 15-én tartotta első ülé­sét a Pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetem Evangélikus Hittudományi Fakultásának újonnan kinevezett tanári ka­ra. Összetétele a következő volt: Stráner Vilmos dékán. Prőhle Károly prodékan, Payr Sándor és Kiss Jenő volt sop­roni, valamint Kovács Sándor volt pozsonyi és Deák János t*olt eperjesi teológiai akadé­miai tanárok. Karner Károly az első tanév második felében nyert előadói megbízást. 18. Hatvan éve, 1913. szep­tember 18-án halt meg Borbís János egyház-történetíró. A Magyarországi Evangélikus Egyház történetéről írt 520 ol­dalas könyvét — Luthardt lipcsei professzor előszavával — nem sokkal Bauhofer György első egyháztörténeti művének megjelenése után. 1861-ben adta ki Nördlingen- ben. 19. Száz éve, 1873. szeptem­ber 19-én hunyt el Budapes­ten Kubinyi Ágoston, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum igaz­gatója. természettudós, régész, a Magyar Tudományos Akadé­mia tagja, a Magyarhoni Föld­tani Társulat első elnöke, egy­házmegyei felügyelő és több más egyházi tisztség betöltője (sz. Videfalván 1799-ben). 22. Százhuszonöt évvel ez­előtt, az 1848-as wittenbergi Egyházi Napok alkalmából nagy hatású beszédet mondott J. H. Wiehern hamburgi lel­kész és diakóniai vezető (1808 —1881). Másnap, augusztus" 23-án ennek eredményeként alakult meg a Német Belmisz- szió Központi Egylete, a mai német diakóniai munka első központi szerve. 25. Háromszáz évvel ezelőtt, 1673. szeptember 25-én a po­zsonyi törvényszék elé idézték a Vág hölgyétől 'Kassáig ter­jedő felvidéki protestáns gyü­lekezetek lelkészeit. Aki kö­zülük nem írt alá reverzálist, hogy felhagy a lelkészi szol­gálattal, azt külföldre száműz­ték. Mind az ittmaradottak- nak, mind az „exuláns” lelké­szeknek sok szenvedést keltett kiállniuk. Dr. Fabiny Tibor gén jelent meg. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának lap­ja közli dr. Szabó László Amb­rusnak az EVT 25 éves jubi­leumával kapcsolatos tanul­mányát, amely a hazai és a nemzetközi ökumenikus élet tükrében értékeli a világszer­vezet negyedszázados munká­ját. A Tanulmányok rovatban jelent még meg az egyház és a szekularizáció témájával fog­lalkozó E. Winkler tanulmány, továbbá Papp Vilmos Jézusnak a nem-zsidó népekkel szem­ben tanúsított elvi és gyakor­lati magatartásával foglalko­zó dolgozata. Dr. Noszlopi László széles körű áttekintést ad a vallslélektan mai állásá­ról és új eredményeiről. Dr. Baross Géza írása a mai pré­dikáció fő kérdéseivel foglal­kozik, dr. Horkay László pe­dig a magyar nyelvű filozo­fálás intézményes megindulá­sáról ír tanulmányában. E ro­vatban közli még a Beliczay Angéla: az ötszázéves magyar könyvnyomtatás és a reformá­ció kapcsolatáról szóló, vala­mint Tóth Lajosnak a bibliai és babiloni történetírás kérdé­seivel goglalkozó cikkeit. A Hazai Szemle rovatban Gonda Béla foglalja össze a tudomá­nyos-technikai forradalomról szóló — a Valóság folyóirat­ban megjelent — cikksorozat tanulságait. L. J. Niilusnak, az EVT nemzetközi ügyekkel fog­lalkozó bizottsága igazgatójá­nak interjúja, mely a szudáni béke kérdéseivel foglalkozik, a Világszemle rovatban je­lent meg. Horváth György a Kulturális Krónikában három képzőművészeti kiállításról számol be. A Könyv- és folyó­iratszemlében négy új kötettel ismerteti meg a lap az olva­sókat. i Az erőszakról -tárgyilagosan AZ EMBERNEK, SAJNOS, NEM NAGYON KELL MEG­ERŐLTETNIE az emlékezetét ahhoz, hogy az elmúlt hetek nemzetközi eseményei közül felidézze azokat, amelyek különös­képpen is megdöbbentették. „Lelőttek, egy arab diplomatát Norvégiában”: „Napokig tartották fogva egy óriásgép utasait a terroristák”; „Izraeli vadászrepülők leszállásra kényszerítet­tek egy Libanonon átrepülő utasszállítógépel” — olvashattuk a napilapokban, hallhattuk a rádióban, s amikor ezeket a so­rokat írom, meg almunkban is visszatérhetnek azok. a tévében látott képsorok, amikor hivatalos személyek zsákokba csavart holttesteket emelnek ki egy-egy gödörből: a houstoni löuieg- gyilkösság huszonhét áldozatának egyikét. De folytathatnák tovább: vannak városok a nyugati félte­kén, ahol nappal sincs biztonságban a járókelő: nemcsak az értékéitől foszthatja meg egy váratlan támadás, hanem az életétől is. Másutt -r Távol-Keleten, Indokínában — ,.holdbéli tájhoz” hasonlatos a Föld: a növényzetet kipusztították, a ta­lajt felszántották az VSA légi ifaderejének bombái... AZ EGYSZERŰ, „A HÉTKÖZNAPI" EMBER a megdöbbe­nésen túl gondolkozni és aggódni kezd mindezek felett, mind­ezek miatt. Gondolatai ott nem hagyják nyugodni, ahol ko­runk talán — és joggal — a legerősebbnek érzi magát: hogyan lehetséges az, hogy amikor világunkat már nem a „vakvélet­lenek” irányítják, hanem az előre tervező értelem, akkor em­bertelen, kegyetlen indulatok erőszakos megnyilvánulásaitól kell, ha nem is rettegnünk, de tartanunk? Hogyan lehetséges az, hogy a világ leggazdagabb országában és egyik legnagyobb katonai hatalommal rendelkező államában, az Észak-amerikai Egyesült Államokban „megszokott dolog” az erőszak? Ugy- annyira az, hogy ezzel „oldanak meg” gyakran családi prob­lémákat, belpolitikai-hatalmi ellentéteket (Kennedy elnök meg­gyilkolása) s a féktelen erőszakot látják a mindenkori hatal­mon levők a világpolitikai kérdések megoldásának „legalkal­masabb eszközeként”. A JOGOS AGGODALOM PEDIG OTT NEM HAGY NYUG­TON: vajon hol és mikor áll meg ez a szennyes áradat, az ide­geket nyugtalanító, az anyagi javakat es emberi életeket pusz­tító féktelenség? .* Mindezen és hasonló kérdések önmagunkban való megvála­szolásában, a reánk személy szerint is háruló felelősség éb­resztésében jó segítséget nyújt DEZSÉRY LÁSZLÓ nemrég megjelent „ERŐSZAK” című könyve, amit most a szerző szán­dékait, célkitűzéseit bemutató mondataival szeretnénk olva­sóink figyelmébe ajánlani: „Az amerikai erőszak nemcsak elrettentő tanulság, hanem hatással is van az emberiségre. A hatást különös módon min­denekelőtt a. tömegtájékoztató eszközök, a sajtó, könyvek, a film, a televízió és a rádió közvetítik a ,nem Amerikának’. Nálunk ezek alapján eléggé elterjedt és egységes kép alakult ki az erőszak Amerikájáról, amely már a. gyerekek tudatában is jellemző vonásokat vésett Amerika arcára. A seriff, a gumi­bot, az ököl, a rendőrautók, a gengszter elterjedt képpé sok- szorositódott nálunk és szerte a világon. Az is eléggé köztu­domású, hogy a speciális amerikai erőszakban az átlag nem amerikai a szervezett bűnözés és faji konfliktusok eseményeit tartja tipikusnak. Az elterjedt képek azonban mindig hiányo­sak, sablonosak, s így veszélyesek, mert előítéleteket is rögzí­tenek. Ez a könyv nem akarja eltávolítani az elterjedt képet, erre nem is volna képes, éppen elterjedt volta miatt sem. De az olvasónak mondani akar valamit arról, hogyan alakult ki ez a kép, s mi az, ami valóban kialakult a montázs mögött. Tu­dom, hogy azokkal nehéz dolgom lesz, akik ,ízlésükre’ hivat­kozva utasítják el maguktól a propagandát’, és azt is puszta propagandának tartják, ami itt következik. Az' ilyen munka idegesítően kisszerű volna, és a szokott sorsára jutna. Nem is volna érdemes arra vállalkozni, hogy a propagandaszólamok- höz újabbakat ragasszunk. Könyvem megírásakor nem szorultam semmiféle propagan- disztikus beállításokra, illetéktelen értelmezésekre. Három .te­kintélyre’ támaszkodhatunk: az Amerikai Egyesült Államok szociológiájának és a szociológia társtudományainak az ame­rikai társadalomra vonatkozó legfrissebb eredményeire; az ezekben a munkákban és más, majd felsorolandó forrásokban lecsapódó, merhetö-ismerhető amerikai közvéleményre; és a Fehér Ház adminisztrációjának, az elnöknek olyan rendel­kezéseire, amelyeknek a téma kutatását és annak írásba fog­lalását, a kutatási jelentéseket köszönhetjük. Ennek a könyvnek az írása közben is, olvasásakor sem tuti­juk magunkban elfojtani azt az izgalmat, amely abból ered. hogy agyunk és szívünk puszta megértésen túl tovább műkö­dik, és következtetéseket alkot. Kérdezi az elnyomhatatlaht, aet ugyanis, hogy mi következhet ebből ott belül, a világ leg­nagyobb gazdasági és egyik legnagyobb katonai hatalmának házi tűzhelye körül, hiszen ott nem valamilyen kis búbos ke­mencére ragasztottak öklömnyi plasztikbombát. Mi forrong a népeknek ebben a nagy kohójában? És mt árad ki onnan más népek, más társadalmak felé, azokból a folyamatokból és ha­tásokból, amelyek ott működnek, és napról napra növelik a ki- ismerhetetlent? Mi valósul meg az innen átáramló folyama­tok nyomán más országokban abból, ami itt máris élmélyült vizsgálatot és hatékony intézkedéseket követel? .Az erőszak a mi el nem ismert, föld alatti értékrendsze­rünkké vált’ — mondja az a Kongresszusi Bizottság, amelynek munkájára főképpen támaszkodom. A jelenségeknek ez a be- ídegzettsége az a csúcs, ahova a ,nem Amerika’, legyen az bár­mely kontinens bármely társadalmi rendszerű országa, nem akar eljutni.” NYUGODT HANGÚ KÖNYV, olyan, amely a tények erejé­vel érvel és kényszerít állásfoglalásra, — s — f kérdései is. Űj elnökké Lij Endalkachew Makonnen etió­pjai postaügyi minisztert vá­lasztották,' aki 1965 óta a Vi­lágtanács alelnöke volt. Az új Végrehajtó Bizottságnak nyolc afrikai, nyolc ázsiai és ausztráliai, kilenc európai, hét dél-amerikai, hat észak-ame­rikai és két közel-keleti tagja van. (öpd) tevői ellen. Eszerint a kísér­let szerint Iránból a katicabo­garak egy különleges fajtáját (Ghilacorus bipustalatus) szál­lítják a veszélyeztetett terü­letekre, mert ezek a katica­bogarak a kártevők természe­tes ellenségei. Egy-egy katica­bogár 400 rovart is meg tud naponta semmisíteni, (önd) 0 UGANDA Július 18—25. között tartot­ta Kampalában, Uganda fővá­rosában ülését a Keresztyén Ifjúsági Világtanács (YMCA) 58 ország 450 küldötte és 1500 ugandai fiatal részvételével. A megnyitón megjelent Idi Amin Dada, Uganda elnöke is. A konferencia témája „Identitás és misszió” volt, és helyet kaptak Afrika sajátos szociális, politikai és gazdasági KATICABOGARAKKAL AZ ÉHÍNSÉG ELLEN Nyugal-Afrika szárazság sújtotta vidékéit most újabb természeti csapás fenyegeti: a fő élelmezési forrást jelentő datolya-pálmákat apró rova­rok, kártevők pusztítják. Az Egyházak Világtanácsa au­gusztus elején hírül adta. hogy 25 ezer dollárt utal át egy kí­sérletre, a datolyapálmák kár­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents