Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-02 / 35. szám
As alázatosság titka I Pl 5, 5 Ez az ige nem szolgalelkűségre, jellenitelenségre, rafinált külső magatartásra biztat. Az alazalossag nem ezeket jelenti, mégis sokszor értjük így. Jellemhibáinkat.' gőgünket gyakran takargatjuk, „keresztyéni alázatra” hivatkozva, képmutatás- sal. Es nem értjük, miért támad feszültség körülöttünk, családunkban. munkatársi lúirben, talán még gyülekezetünkben is. hiszen mi alázatosak vagyunk, engedékenyek mindenkihez kedvesek... Értsük jól ezt az igét! Amikor alázatosságra búzáit, arra int, hogy FOGADJAM EL ISTEN ÉRTÉKRENDJÉT! Magamra és másokra nézve is. Nemcsak engem teremtett, és ajándékozótt tneg emberi méltósággal, hanem minden embertársamat. Még azokat is, akiket nehezen tudok szeretni. O nem tett különbséget, én milyen alapon teszek? Egyformák vagyunk előtte. — az ő akarata, de. sajnos bűneink miatt is. Csak nyomorúság, veszekedés, feszültség születik ott, ahol emberek magukat különbnek tartják, másoknál, es ezt ráadásul Istennek tulajdonítják. Emberségünk, mindannyiunké, Isten ajandéka. Éppen ezért Isten akaratával ütközik össze, aki a tőle kapott ajándékát nem mások javára, hanem előnyszerzésre, esetleg ellenük akarja használni. Ehhez alázat kell: megosztani Istentől kapott talentumaimat másokkal! Legyen az értelmi képesség, vagy akármi más, amivel Isten rajtunk keresztül akar gazdagítani minden embert. FOGADJAM EL JÉZUS SZOLGÁLATÁT! Ehhez is alázat kell. Enélkül nincs keresztyén élet. Mindnyájan rászorultak vagyunk. Nélküle nem állhatunk meg Isten színe előtt. Nincs önmegváltás. Bünbánatom hazug, ha nem párosul azzal ttc alázattal, hogy szükségem van Ra. Erre tanít Jézus a farizeus es vámszedő példázatával (Lk 18, 9—14). Mit érnek a farizeus lenyűgöző, a mindenkire érvényes kötelezettségeket látszólag túlhaladó vallásos teljesítményei? Mit ér böjtölés, alamizsna, jócselekedetek, amikor szívét elönti a gőg, beképzeltség? Magát mindenkinél többnek hiszi, s eközben Isten előtt semmit sem ér. Jézus a mindenki által megvetett, lenézett vimszedö bűribánatát, alázatát állítja elénk példaképül. Ö igazzá lett Isten előtt. Emberileg senki, reménytelen eset, Isten értékrendje szerint: neki örömöt szerző, megtalált ember. Fogadjam el Jézus szolgálatát, ez azt jelenti, hogy tudjak alázatosan, a vámszedő alázatával imádkozni, tudjam bűneimet, hibáimat elítélni, hiszen Jézus halálával megítélte őket, megszabadított tőlük. Ki szab gátat beképzeltségemnek, oktalan és jogtalan gőgömnek, ha másokat Jézus keresztje alá küldök, saját fejem fölé glóriát képzelek? Isten ítélete sújt, ha így teszek. Ha elfogadom magamra nézve Jézus szolgálatát, szeretete arra indít, hogy FOGADJAM EL MEGBÍZATÁSÁT! Ez az alázatosság titka: nem erőtlenné tesz, hanem erőssé. Másokért való életre hív el és jogosít. Kötelez rá. Mennyivel másabb ez, mint az emberek előtti alázatoskodás! Ez a maga javát keresi csak, az másokét is; ez könyörtelenné tesz, az meleg szívűvé; ez vakká, az pedig a rászorulók bajainak, nyomorúságainak meglátására nyitja a szemet. Az Isten előtti elázatosság így tisztít, erősít, és ad megbízatást, amelyet végezni öröm. öröm annak, aki teszi, annak, aki kapja. Es öröm Istennek is. Jttzés János Betegeinknek Családtagok, rokonok, lelkészek gyakran állnak olyan betegágy mellett, ahonnan már rálátni a sötét, nagy Kapura, a halálra. Emberi számítás szerint gyógyíthatatlan a betegség. Hónapok, talán csak napok vannak hátra a beteg íof- di életéből. Miben álljon szeretetszolgálatunk ilyen hozzátartozónk, testvérünk mellett? NE VÁRJUNK EL TŐLE VALAMI HŐSI PÓZT a halál közelében. Bár a halálraítélt görög bölcs, Sokrates állítólag derűsen itta ki a neki nyújtott méregpoharat, s bár a hagyományok szerinti keresztyén vértanúk nyugodtan, énekelve mentek a halálba — Jézus egészen másként halt meg. Az O halála nem volt un. ..szép halál”. Az evangéliumok egybehangzóan tudósítanak arról, hogy a halál közelében remegett, félt, tele volt szomorúsággal (Mk 15. 37. Zsid. 5, 7). Az Újszövetség a 22. zsoltár kiáltását adja szájába: „fin Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Égre kiáltó nyomorúságban látjuk. A ke; resZtyének ellensége. Celsus, így írt róla: „Hogyan lehettél ilyen férfiatlan. ha Isten Fia voltál — reszkettél a félelemtől!?” ' Nem a hős Leonidas vagy Danton a Kapu előtt. Nem lehet úgy emlegetni: így kell szenvedni, meghalni! Mi Lutherrel együtt valljuk, hogy nemcsak a siker, a szenvedésmentes élet, az egészség, a felfelé emelkedés illik bele Isten világába. Jézus mutatja meg a Gecsemáné- ban, a keresztfán, hogy Isten a gyengéket, az erőtleneket közelíti meg elsősorban szerete- tével. Isten a mélybe jött egészen. Nem úgy mutatkozik be nekünk, mint aki fenséges magasságban uralkodik, hanem úgy, mint aki a mélységben akar találkozni velünk. Aki tele szenvedéssel, szorongással közelíti meg a halál kapuját — egészen közel érezheti magához Jézust. Nem kell A hasai reformáció nyomában „Kis lak állt a nagy Duna mentében" — Marta „Harta ’, vagyis kemény, fáradságos és zord volt az a föld, amelyet a két és fél évszázada ide települt embereknek újra meg kellett hódítaniuk és termővé tenniök. Innen kapta a község a nevét, — tartja még ma is a szólás-mondás. Valóban, kemény és szorgalmas munkára volt szükség, hogy a török idők után elvadult, a Duna által gyakran elöntött, mocsaras területet újra termővé tegyék. De a község nem innen kapta a nevét. Már 1289- ben találkozunk vele egy oklevélben, mely szerint akkor a fehérvári vár tulajdona volt. Egy 1573-ból száramzó kimutatás szerint a török időben teljesítette a reá kivetett adózást. Ekkor a község a mainál északabbra terült el. 1690-ben egy összeírásban viszont már a török időben elpusztult helységek között említik. A neve is többször változott: Harta', Egyházasharta. Nagyharta, Kis-Hart a, majd a XX. század elejétől újra Harta a hivatalos elnevezése. AZ 1720-AS ÉVEKBEN A MAI KÖZSÉG TERÜLETE és környéke Ráday Pálnak, II. Rákóczi Ferenc titkárának és utazó diplomatájának, a hazai református egyház neves alakjának a tulajdona volt. Ember nem lakta, elvadult táj. A Dunán működtek csak a vízimalmok, ahová a környék megmaradt vidékeiről hordták őrletni a gabonát. Kettős örömmel fogadta hát a földesúr az önként jött telepeseket. Egyrészt, mert újra termett a föld. Másrészt a protestáns Ráday örömmel fogadta a zömben evangélikus és kis százalékban református hitet követő telepeseit. AZ ELSŐ TELEPESEK az 1720—24 közötti években érkeztek, kb. 25—32 család, egy részük a mai Délnyugat-Né- metország, Rajna-Pfalz vidékéről. Egyes feltevések szerint az ottani földesurak nagy fal- kavadászatokat tartva elpusztították a vetéseket, s a nyomor elől menekülve önként indultak el új hazát keresni. A telepesek között voltak francia hugenotta leszármazottak is, akik protestáns hitük miatt menekültek el a római katolikus Franciaországból, először német, ma.id tovább magyar földre. A későbbiek folyamán felvidéki szlovákok és környékbeli magyarok is telepedtek le Hartán. Ezek is protestánsok voltak, hiszen egy XVIII. század második feléből származó összeírás szerint a lakosok háromnegyed része evangélikus, egynegyed része református volt. A KALOCSAI ÉRSEK „ÁRNYÉKÁBAN”, a református Ráday , család a megélhetés mellett a vallás viszonylag szabad 'gyakorlását is biztosította a község lakóinak. A német telepesek egy kis százaléka tovább vándorolt a mai Soltvadkertre, s már az 1800- as évek elején a „Kis-Hartáról és Vadkertről elvándorolt evangélikus hívek”-ből és körülfekvő Bács megyei egyházakból megalakult a kuczürai evangélikus gyülekezet. Közel száz évig tartott ez a kisebb- nagyobb „népvándorlás”, jöt- tek-mentek az emberek, keresve a legmegfelelőbb élet- körülményeket. Bár a gyülekezet megalakulását nem tudjuk egy konkrét dátumhoz kötni, mégis — főleg a Ráday levéltárban található iratok alapján — a gyülekezet és egyúttal a község megalakulását az 1723-as évre tehetjük. 1724. június 9-én kelt szerződésében a földesúr megengedi az evangélikusoknak, hogy imaházat építsenek és „egy vallásuk szerinti prédikátort meghívjanak”. A vályogból épült imaház volt a gyülekezet első istentiszteleti helye. Nagy volt az öröm, hogv szinte egyidőben az épülő új otthonokkal „kis lak állt a nagy Duna mentében” az Isten dicsőségére is. Amíg lelkészt választhattak, a kicsiny gyülekezet tanítója tartotta az istentiszteleteket. Ő hívta ösz- sze csengettyű (vagy kis ko- lomp) szavával a híveket az istentiszteletre, s temetések alkalmával ez helyettesítette a harangszót is. A harangozást egyébként később is, amikor már harangja is volt a gyülekezetnek, 1820-ig a tanító végezte. Az első lelkész, Szalag Sámuel két évi itteni szolgálat után máshová ment. A Sopronból idekerült harmadik lelkész: Tief trunk Konrád Lipót 1733. október 8-án kezdi el vezetni a gyülekezet anyakönyveit. Az első keresztelési anyakönyv érdekessége, hogy feljegyezték az apa. a gyermek és a keresztszülők neveit, de az édesanyáét nem. RÁDAY SZIGORÚ RENDET TARTOTT a birtokán letelepedett, több helyről érkezettek között. Már 1728-ban 16 pontból álló „Regulákat és P arant solatokat” adott, melyeknek megszegői „igen erős- sen és kegyelem nélkül” büntetendők, pénzbírsággal és botütésekkel. Ezek a regulák tiltják a tolvajkodást, paráz- nasagot, verekedést, rágalmazást. áíkozódást, a vasárnapi és ünnepnapi munkát stb., s rendelkeznek a vallás dolgában is. Megparancsolja a vasárnapi prédikáció hallgatását, lelki dolgokban a lelkipásztorának megbecsülését „akár az Evangelícus, akár Református hiten légyen” __ „hogy rossz Él etét megjobbitsa, ép az Prédikátorának minden Istenes ülendő dolgokban engedelmeskedjen”. Korát megelőzve, ökumenikus lendülettel, de a maga korának eszközeivel küzd a felekezeti viszálykodás Úton a nagy Kapu felé szégyenleni a könnyeket — ö is sírt. Nem kell „hívőhöz illendő" hósi pózt felvenni — ö sem tette ezt.- MEGMONDJUK-E NEKI AZ IGAZAT? Sokat vitatott kérdés. Egy halálos beteg — ha ő maga nem tudná — jó-e, ha megtudja, hogy emberi számítás szerint, az orvosi vélemény szerint nem fog már meggyógyulni? A legtöbben azt vallják, hogy ne adjuk tudtára az igazságot. Hiszen döntő minden beteg számára, hogy „ne adja fel” az életért való küzdelmet. A gyógyulásba vetett reménység gyógyító erő. S ha meg tudja, hogy nincs reménye többé, összeomlik benne ez az erő. — És az is lehetséges, hogy az orvos tévedett. Vannak, akik azt mondjak: ha az élet hosszú szakaszán nem vezettük félre szerettün- ket, az utolsó szakasznál sem tehetjük ezt meg. Nem biztos, hogy a valóság elhallgatása hasznos. Az elködösítés művészete árthat a hitnek, Isten munkájának. De ha valaki ezt a felelősséget vállalja és körültekintően sejteti a való helyzetet — el is kell kísérnie a haldoklót a küszöbig. Az igazát mondó tartsa kötelességének, hogy végig őmellette inarad. Melyik tanács a jobbik: őszintén megmondani vagy nem mondani az igazságot? Én úgy gondolom: jobb e témáról nem sokat beszélni, hanem sokkal inkább imádkozni a beteggel együtt és a betegért. Kimondhatatlan erő árad az Isten előtti csendből. A halál küszöbe felé újra átszalad az egész élet. A hunyó tudatban fénysebességgel láthatók a képsorok. Milyen fontos, hogy az Isten előtti csendben ott legyenek bűnök, mulasztások abban a bizonyosságban, hogy Jézusért meg van minden bocsátva. Ott lesznek az elmúlt évek drága örömei, hálára indító emlékek gyermekkortól fogva, végig. Ki ne ellen, amikor a 6. pontban előírja: „Valaki Religio dolgában szükségtelen veszekedést kezd, az az Templomra 6 írt avagy 100 Páltzával büntétődgyék”. AZ ELSŐ IMAHÁZ LASSA^ KICSINEK BIZONYULT, s a meg-megújuló árvizek is annyira megrongálták, hogy 1759-ben vályogból és fából 10 hét alatt egy nagyobb imaházat építettek. Ekkor már Quirsfeld Dániel volt a gyülekezet (negyedik) lelkésze, aki nemcsak a gyülekezet érdekében fáradozott, de sokat tett az egész község ügyeiben is. Róla ezt olvashatjuk egy jegyzőkönyvben: „Ö volt az, aki — így beszélték a gyülekezet vénei — midőn a kalocsai klérus a templom lefoglalása végett megjelent, s tőle az imaház kulcsait követelték, mint nemesember, kardot kötött, s a maga köré gyűjtött, seprő, piszkaía és más effélékkel felfegyverzett asszonysereggel az imaház ajtajában — hivatkozva a legfelsőbb helyről kiadott szabad vallásgyakorlatra —, a római katolikus papság rablási szándéka ellen vitézül tiltakozott. Innen a re- infecta a Hátsó utcában lévő református imaházhoz mentek a foglalni akarók, de Quirs- feld rövidebb úton, hamarább ott termett hadával, s innen is hasonló módon visszautasította őket.” Még háromnegyed százád sem telt el, s 1791-ben a gyülekezet újra templomépítésbe kezdett. Az első két imaház helyén, de most már kőből és téglából, a templomszentelés napjára. 1798. október 11-ére elkészült a 31 méter hosszú és 42 méter magas tornyú templom. Beleépültek egy Árpádkori templom romjainak a kövei is, mintegy jelképezve az anvaszentegyház életének folytonosságát. Ez a nemesvonalú, egyszerű, falusi későbarokk templom a lelki otthona a mai gyülekezetnek is. Az első évtizedek óta — különösen az elmúlt években — sokat fejlődött a község és benne a gyülekezet tagjainak az élete. De az ősök ma is példát adnak a késő utódoknak a szorgalmas és becsületes munkában, egymás kölcsönös megbecsülésében. az Isten- és egyházszere- tetben. Sárkány Tibor mondaná el ilyenkor: „Rohanásban voltam, nem volt sok lényegesre időm. De most itt vagyok előtted. Uram!” Az imádság csendjében az ember csak azt láthatja meg: nincs siker-csúcs, nincs tökéletes élet-befejezés. Mit látott Mózes a Nébó hegyéről? A nép még messze volt a cél- tol: — ő még nem tudta bevezetni a rábízottakat a csodás földre. Dávid megtört szeme egy széthulló birodalom árnyaira nézhetett. Pál és Péter az életük utosó szakaszánál börtönfalakat és hóhért láttak. Luther nagy elhidegülést. harci zajt érzékelhetett, mikor Eislebenben búcsút vett a földi élettől. Látás helyett az utolsó pillanatban is a hitre van utalva az ember. Igazán akkor kell hinni, amikor minden emberi munkánk összeom- lani látszik. Hinni, hogy amit Isten végzett rajtunk keresztül vagy nélkülünk — nem omlik össze. Az örökkévalóság perspektívájában mindennek megvan es megvolt az értelme. Az ember nyugodtan félreállhat — Isten gondoskodni fog. hogy munkája v.égül is befejezést nyerjen. Az utolsó lépések nem taps és fényözön közepette koppannak a kapu felé. Ügy, ahogy Luther írta utolsó mondatként egy papírdarabkára: „Bizony, koldusok vagyunk!” Aki olvasod, aki írom — egykor mi is megérkezünk a kapuhoz. Jó, hogy nem kell hősökként érkeznünk. Drága dolog, hogy imádsággal, bizonyossággal léphetünk át rajta. Mert kapu — s a kapunál nemcsak véget ér, de kezdődik is valami. Akkor Isten, tégy irgalmat! Kegyes Jézus, nyújts oltalma' És adj örök nyugodalmat! (Dt. 594, 13). Görög Tibor Michelangelo imádsága öregkorában Óh Uram! Keserű és kemény az öregek kenyere! Milyen gazdagnak gondoltam magam azelőtt, és most kiderült, milyen szegény is vagyok — szegény, magányos és segít- ségreszoruló. Mit is keresek még itt? Miért is botorkálok még ezen a Földön? Fájdalmak gyötörnek éjjel is, nappal is. Vergődöm álmatlan éjszakákon át. Árnyéka vagyok már csak annak, ami egykor voltam. Érzem, teherré lettem másoknak is. — Uram! Legyen már eny- nyí elég! Mikor ér már véget az éj és mikor jön fel fényes Napod? Segíts türelemre! Mutasd meg arcodat most, amikor lassan eltűnik minden körülöttem szemem elől. Hadd erezzem az örökkévalóság lehelletét., amikor időm lassan elfogy itt. — Benned bízom, Uram, egyedül, ne hagyj megszégyenülnöm! Ámen. Gondold meg! Nabukodonozor, Babilónia királya nem elégedett meg azzal, hogy meghódította Jeruzsálemet, a templomot, lerombolta, a népet Babilóniába, a káldeusok földjére hurcolta. A foglyok közül kiválasztott négy tehetséges gyermeket, Dánielt és három társát. A királyi udvarba vitette. A legelőkelőbb káldeus szülők gyermekeivel egy iskolába járatta őket. Olyan jólétben élhettek, amiről eddig fogalmuk se volt. Miért tette ezt a király ? Azért, hogy felejtsék el szüleiket, felejtsék el Jeruzsálemet, felejtsék el Istent, még nyelvüket is és legyenek az ő hűséges szolgái. Így vitték hajdan a törökök a magyar gyermekeket Isztambulba, hogy ott janicsárokat neveljenek belőlük. Biztosan olvastad ezt már az „Egri csil- lagok”-ból. Így csalogatnak ma sokszor szép ígéretekkel fiatal fiúkat és lányokat külföldre. Gazdag leszel, boldog leszel, autód lesz — hagyd ott a hazádat. Így tettek régen Rákóczi Ferenccel is, amikor elszakították édesanyjától, Zrínyi Ilonától, hogy az osztrák császár kezesbárányávó neveljék. Dániel és négy társa főúri életet élt. Szorgalmasan tanult. A káldeusok nyelvét is elsajátította. Jó magaviseletével megnyerte nevelőtanáruknak, Aspenáznak is a bizalmát. Egy dologban azonban felmentést kért. Engedélyt kért Aspenáztól. hogy neki és társainak ne kelljen ugyanazt a kosztot enniük, mint a többieknek. Nabukodonozor konyhájából étkeztették ugyanis őket. Elképzelhetitek, hogy milyen finom falatok kerültek asztálukra. Miért utasította vissza Dániel a királyi kosztol? Azért, mert bort is kellett volna innia, és olyan ételekét ennie, amelyeket vallása nem engedett meg. Aspenáz megijedt. Mit szól hozzá a király? Lefogytok. Gyengébbek lesztek a többieknél. . Tégy próbát velünk tíz napig — mondta Dániel. Eljött a próba napja. Az ifjaknak meg kellett jelenniük Nabukodonozor előtt. A király elámult. Dánielt és három társát tizszerte erősebbnek, okosabbnak találta valamennyinél. Hitük akaratukat, szorgalmukat is megerősítette. Nem hiába tökélték fel, hogy hűségesek maradnak. Sokan azt gondolják, hogy gyerekekkel, különösen, ha nincsenek szülői felügyelet alatt azt lehet tenni, amit csak akarnak. Bizony láttam én is gyermeket, akit felelőtlen, ostoba felnőttek leitattak. Néha azonban nagyon felsülnek. Mert a gyermek is tud gondolkodni. Meggondolja, eltökéli magában, és nem iszik. Mint Dániel tette. A hit, amit Istentől kapsz, téged is arra késztet, hogy meggondoljad a dolgokat. Még ha szüleid nincsenek is melletted, tudod, hogy mit kell tenned és mit nem. Néha apróságokról van szó: egy fagyiról például. De egy fagyin is eladhatja az ember a lelkét. Légy ezért eltökélt, mint Dániel. — SZÜLETÉS. Völgyes Pál putnoki lelkészéknek harmadik gyermekük született. Neve: TAMÁS. — HALÁLOZÁS. Varga László New York-i ny. evangélikus lelkész életének 79., házasságának 52. évében hosszas szenvedés után június 22-én elhunyt. Az egyesült államokbeli Schenestadyban temették el június 25-én. A korábbi abaújszántói lelkész a második világháború után New Yorkban a magyar evangélikus gyülekezet lelkésze volt. Gyászolják: leánya Zi- mándy Józsefné sz. Varga Lenke, veje Zimándy József (USA), unokái és dédunokája. „Tudom, hogy az én Megváltom él”. J. S. BACH művejből orgonaest lesz augusztus 31-én, pénteken és szeptember 3-án. hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték b-moll szonáta E-dúr szonáta D-dúr prelúdium és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Kóté László (hegedű) Előadók: Földes Imre és Méixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ff,
