Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-26 / 34. szám

) Mit kíván az Úr? 5 Móz 10, 12—13 Amikor Luther a Kátékban a Tízparancsolatot magyarázza, az első parancsolatot így ragadja meg: Mindennél jobban kell Istent félnünk és szeretnünk és Benne bíznunk. A többi paran­csolat magyarázatát pedig mindig azzal kezdi: Istent félnünk és szeretnünk kell... Félelem és szeretet (beleértve a bizalmat is) sajátságosán ha­tározza meg a hivő ember viszonyát Istenhez. A FÉLELEM A HIT ESETÉBEN lényegesen több a babonás rettegésnél, amely Istent sokszor azonosítja a „véletlennel”, a szüntelenül sarkunkban járó kiszámíthatatlan veszedelemmel. Ilyenkor az ember pajzsot emel Isten „nyilaival” szemben, ame­lyekkel ez a hatalmas megfoghatatlan lény megtámadhatja öt. Összehúzza magát Isten előtt és valami módon védekezni pró­bál. A kérdés: mit kíván az Űr? — ezért nem ok nélkül hangzik el. Ezzel a helytelen védekező tnagatartással szemben, amely a hamis vallásosság számtalan kényszer megoldásával próbálko­zik (kiengesztelés, fogadalmak, merev szokások stb.) Isten őszinte elismerést és tiszteletet vár tőlünk. Ez pedig csak az ö igazi megismeréséből folyhat természetszerűen. Ö olyan Űr, minden hatalomnak az a birtokosa és gyakorlója, aki szerétéi­ből hozta létre az embert és világát. Szeretettel viseli annak gondját és kormányozza jó célja felé. A hit Isten hatalmának jeleit felismerve az őszinte hódolat, csodálat, imádat és tisztelet érzésével áll Istene előtt, mert amit Ö végtelen hatalmával létrehoz és cselekszik, csak jó lehet. A SZERETET NEM ELLENTÉTKÉNT áll ezzel az őszinte, hó­doló félelemmel szemben, hanem elválaszthatatlan pár, termé­szetes következmény képpen. Szeretem őt, mert hatalmában is szerető Istennek ismertem meg, aki nekem, családomnak, né­pemnek, az emberiségnek mindent javára cselekszik. Szeretem öt, mert „féltékenységében”, olykor tapasztalható keménységé­ben is a szeretet irányítja tetteit. Szeretem öt, mert amikor pa­rancsol, akkor is azt akarja, hogy jól legyen dolgom. Vonat­kozzanak ezek a parancsolatai, akár a hozzá való' viszonyra, akár az embertársaim szűkebb vagy tágabb körére, világosságot, segítséget és helyreigazítást jelentenek a számomra, hogy rend­ben legyenek a dolgaim, hogy nyugodt lehessek és ne kelljen félnem. A SZERETET AZ ADÓSSÁGÁT szeretettel törleszti. A sze­retet „súlypontjait” jól mutatják a Tízparancsolatnak a rende­lései. Az élet mindennapi dolgaira nézve adnak irányt a szere­tetnek, amikor az Isten iránti őszinte tisztelet és bizalom kívá­nása mellett elénk hozzák szeretetreméltó embertársainkat. Sze­retetve méltó minden ember, akivel Isten bennünket természet, tér és idő kötelékeivel összefűz, ahogy szemében szeretetremél­tó minden ember, akit valaha is hatalmával életre hivott. Ezért mi lehet a parancsolat betöltésével kapcsolatban nagyobb igye­kezetem annál, hogy amit tőle tanultam, én is mindent azért tegyek, hogy jól legyen dolga mindazoknak, akik életem szű­kebb vagy tágabb köreibe beletartoznak. Ez késztet bennünket, ha Istent igazán féljük és szeretjük arra, hogy ma is szívügyünk legyen minden ember „jó dolga” és annak megvalósulását éle­tünk minden tevékenységével előresegítsük. A minden hatalom Istene a teljes élet szolgálatát várja tőlünk szeretetéért cserébe embertársaink java érdekében. M. GY, IMÁDKOZZUNK Urunk! aki szolgáltodra hívtál el minket, látod gyengeségein­ket, bűnre való hajlandóságunkat, felelőtlenségünket, engedet­lenségünket, vakságunkat... Irgalmaddal újíts meg minket, hogy örömmel és hűséggel szolgáljunk Neked a gyülekezetben és Egyházaddal a világban Jézus Krisztus által. Ámen. — ALBÉRLETI SZOBÁT keres Budapesten szeptember 1-re két bakonycsernyei diáklány. A címet kérjük a bakonycsernyei Evangé­likus Lelkészi Hivatalhoz, 8056 Ba- konycsernye, Dózsa György út 1. küldeni. — TEMPLOMOK villamosítását, világítás korszerű felújítását az épület jellegének megfelelően; fű­tését új technológiai megoldással; harangozó berendezések felszerelé­sét garanciával végzi: Nagy Gábor vili. szer. mester, kisiparos. 7624 Pécs ül. dr. Doktor S. u. 2. sz. — TORONYÓRA eladó, felsze­relve. Kocs D. Budapest X. Kőér u. 16. — TEMPLOMPADOK eladók (két és fél méter hosszúak), 7 db Evan­gélikus Lelkészi Hivatal, 1102 Bu­dapest X. Kápolna u. 14. Istentiszteleti rend 4 Budapesten, 1973. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. li. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. 14. de. fÓJ. 10. Bizik László. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Újte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. li. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV-telep de. 8. Kökény Elek. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Kökény Elek. Rá- kospalota-Kistemplom du, 3. Kö­kény Elek. Rákosszentmihály de. augusztus 26-án fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél ll, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapű tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII, Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Bo- gya Géza, de. ll. Bogya Géza, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. fél 9. Takács József. Pesthidegkút de. fél ll. Filippinyi János. Modo'ri u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. ll. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Né­metvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Vi- sontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ll. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. Balatonakalí evangélikus tem­plom: a hónap utolsó vasárnapján de. 3Al2. Balatonalmádi evangé­likus templom (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balatonföldvár Felszabadulás 14. 15.: a hónap negyedik vasárnapján du. 4. Balatonfüred református tem­plom: a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfüzfő református templom (József Attila- u.): minden hónap negyedik vasárnapján du. 6. Balatonkenese református . tem­plom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden va­sárnap de. 10 és református tem­plom: a hónap negyedik vasárnap­ján de. 10. Balatonszemes evangé­HÍREK — Szentháromság után a 10. vasárnapon az oltárteritő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 19, 41— 48; az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 10, 12—13. — ÖSAGÄRD. — Július 29-én és augusztus 5-én a gyülekezet volt lelkésze, id. Harmati Béla ny. lelkész vég­zett a gyülekezetben egész na­pos szolgálatot. J. S. BACH műveiből orgonaest lesz augusztus 31-én, pénteken és szeptember 3-án, hétfőn este fél 7 órakor a-Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjátek h-moll szonáta E-dúr szonáta D-dúr prelúdium és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Kóté László (hegedű) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. likus imaház (Fő u. 32.): a hónap negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): augusztusban min­den vasárnap du. 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: min­den vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kővágöőrs minden vasárnap de. 11. Révfülöp augusztus 26. délelőtt 9. Siófok (Fő u. 93.): minden vasár­nap de. 11. Sümeg Széchenyi u.: a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca Darányi u. 1—3: a negyedik vasárnapján dú. fél 4. Zamárdi evangélikus imaház (Ara­di u. IV. köz sarok): a hónap ne­gyedik vasárnapján du. 5. — HALÁLOZÁS. — özv. Schultz Aladárné lelkészözve­gyet a vanyarci gyülekezet nagy részvéte mellett temette el id. Kendeh György, a kis- tarcsai özvegy Papnék Ottho­na vezetőlelkésze július 25-én, a vanyarci temetőben. A sírnál segédkeztek Garami Lajos egyházasdengelegi és Gerhát Sándor galgagutai lelkészek. Az elhunytban Schultz Jenő vanyarci lelkész édesanyját gyászolja. „Aki hisz énbennem, ha meghal is. él.” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 73.2480 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gya­lázatára van a népeknek.” (Péld 14, 34) VASÁRNAP. — „Mondotta az Űr Káinnak: Mit cseleked­tél? A te atyádfiának vére kiált érihozzám a földről.” (1 Móz 4, 10 — Zsid 12, 25 — Lk 19, 41—48 — Zsolt 33) Ha­ragot el lehet felejteni, igaz­talan szavakat meg lehet bo­csátani, még az ütések sebei is begyógyulnak, a gyilkosság azonban jóvátehetetlen bűn, a kiontott vér Istenhez kiált. Nincs rá mentség, magyará­zat, — az élet Ur,a, az életadó Isten megbélyegzi a gyilkoso­kat. Mentes-e haragtól, gyű­lölködéstől. gyilkos szándéktól az ő népe? Elítéljük-e mi is azokat, akik igaztalan fegy­vert fognak mások ellen?' HÉTFŐ. — Jézus mondotta: ......mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti, vagy magában kárt vall?” (Lk 9, 25 — 1 Móz 3, 6 — 5 Móz 7, 6' —11 — 2 Kir 16, 1— 16) A bibliai gazdag balgasá­ga: csak az evilági gazdaság­ban reménykedett, de a meny- nyei kincseket nem becsülte. Amenyire örvendetes, hogy napról-napra több a kenyérre­való, annyira szomorú, hogy oly sok keresztyén is csak az anyagiakat hajszolja reggeltől estig, a maradandóról pedig megfeledkezik. Megnyeri a világot, de elveszíti önmagát, belátásra készségét, szívessé­gét, közösségi életre alkal­masságát: emberségét. S csak elveszíti a mennyei kincset is. KEDD. — Jézus mondotta: „Ti se kérdezzétek, mit egye­tek, mit igyatok, és ne kétel­kedjetek. A ti Atyátok tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek.” (Lk 12, 29—31 — Zsolt 37, 4 — 2 Móz 17, 8—15 — 2 Kir 17, 1—23) Jézus ígéri. Isten Atyja az övéinek, törődik gyermekei mindennapi kenyerével. So­kan mondhatják el népének tagjai közül a zsoltáros bi­zonyságtételét : „gyermek vol­tam, meg is vénhedtem. de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, magzatja pedig kenyérkéregetővé” (37, 25) Keressétek hát Isten országát, és ezek mind — rá­adásul — megadatnak! SZERDA. — „Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különb­nek tartván ti magatoknál.” (Fii 2, 3 — Zak 9, 9 — Kis y, 1—16 — 2 Kir 17, 24—41) A sportversenyeken az kapja az aranyérmet, aki az adott pil­lanatban gyorsabb erősebb, eredményesebb a többieknél. A mindennapok versengésé­ben sokszor nem az arrra ér­demes győz, hanem a nagy­szájú, a könyöklő és az erősza­kos. Ne így legyen közöttetek! Jézus tanítványai tanulják meg Jézustól az alázatosságot: egymást különbnek tartani ön­magunknál. Csak el kell kezde­nünk számbavenni a többiek erényeit, jótulajdonságait, s megtapasztalhatjuk: bárkitől lesz tanulnivalónk! CSÜTÖRTÖK. — „Uram, követlek téged!”: (Lk 9, 61 — 2 Móz 33, 4 — Jer 16, ’l4—17 — 2 Kir 18, 1—2) Volt idő, hogy Jézus követésében Jézus sorsának csak a legvégére fi­gyelt népe, s dicsőségében akart osztozni — mint a Ze- bedeus fiák. Máskor Jézus sorsának viszontagságai lát­tán a lemondást hirdették el­sősorban. Ma Jézust a szolgá­lat útján próbájuk követni, az elveszettek, a bajbanlevők és a szenvedők felé. ö mondotta: „aki nékem szolgál, engem kövessen!” (Jn 12, 26) — PÉNTEK. — „Mindent megpróbáljatok; ami jó. azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedje­tek!” (1 Ts 5, 21—22 — Péld 8, 13 — Jer 18, 1—6 — 2 Kir 18, 13—37) Isten népe, ne higgyetek a látszatoknak! El­ső látásra senkiről és semmi­ről ne mondjatok ítéletet! Nem mindig rossz, ami új, váratlan — s a hagyományok­kal szakít, ha megáll az igaz­ság az Isten igéje mérlegén, tartsátok meg, a gonoszságot azonban kerüljétek, sőt gyű­löljétek! Hiszen „az Ürnak fé­lelme a gonosznak gyűlölete” (Péld 8, 13) SZOMBAT. — Jézus mon­dotta: „Ha valaki hallja én- tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, ha­sonlatos lesz a bolond em­berhez” (Mt (7, 26 — Zsolt 119, 133 — Rm 11, 25—32 — 2 Kir 19, 1—19) Kőszikla alapról hallani — homokra építeni, ez életbölcsesség hiánya. Hall­gatni Jézust, de nem hallgatni rá: ez a balga ember sorsa és tragédiája. Hallgatni őt, de nem cselekedni akaratát, óha­tatlanul beteljesedik az embe­ren az elmarasztaló ítélet. Uram, hadd épüljünk rá igéd kősziklájára, hogy legyen megtartatásunk az ítélet viha­rában ! Zászkaliczky Pál — TECHNIKAI TÉVEDÉS következtében került lapunk múlt heti számába a mai va­sárnap igéjének feldolgozása. Ezért Olvasóink szíves elnézé­sét kérjük. *—í--------------------------------------------------------------------­HOL VOLT, HOL NEM VOLT, túl az Ópe­renciás tengeren Nekeresd ország Nevenincs falujában élt egy szegény ember a feleségével. Nagyon szegények voltak és hogy megélhesse­nek, napkeltétől napnyugtáig kellett dolgozni­uk. Teltek múltak az évek és a szegény ember- > nek három gyermeke született: két fiú és egy leány. Persze most már több kenyér és több ruha meg cipő kellett a családnak. Az apa és az anya látástól vakulásig, sőt gyakran éjjel is keményen dolgozott, hogy mindent elő tud­janak teremteni a gyermekeiknek. Sikerült is őket becsülettel felnevelni, magas iskolákban kitaníttatni. Azután a gyerekek elkerültek hazulról, mindegyik családot alapított. Jól ment a soruk és a szegény ember meg a felesége gyakran dicsekedtek szomszédaiknak: úri sorba, jó­módba kerültek a gyerekek. Az unokák úgy járnak, ahogy azelőtt a hercegek se. A gyerekek nem feledkeztek el a szülőkről. Évente néha kétszer is felkeresték őket. Ha máskor nem, szüret és disznóölés idején meg­látogatták a kis falusi házat. És bizony egyi­kük sem távozott üres kézzel a szülői házból. De azért máskor is eszükbe jutottak a gyere­keknek a szülők. Karácsonykor, húsúéikor és más jeles családi ünnepeken hozta a postás a csomagokat: csirkét, libát és még sokféle fi­nomságot küldött a szegény ember meg a fe­lesége a gyermekeiknek. Még is emlegették a gyerekek: bizony olyan kövér libát senki sem tud tömni, mint az édesanya. Hát még a mája! AZ IDŐ TOVÁBB TELT-MŰLT. A szegény ember apókává, felesége anyókává öregedett. Apóka keze már nem bírta emelni a kaszát meg a fejszét és anyóka sem tudott már a ba­romfi után járni. Ahogy pedig a gyerekek ha­ladtak a hivatalban, mindig kevesebb idejük jutott apóka és anyóka meglátogatására és most már legfeljebb évente egyszer látogatták meg a szülőket. Igaz, már nem vblt se szüret, . se disznótor. Apóka és anyóka nem voltak emiatt elégedetlenek: sok a dolguk, magyaráz­gatták a szomszédoknak. Azért jó gyerekek, mindig hoznak valamit. Hol egy csomag ciga­rettát apókának, hol egy szelet csokoládét anyókának. Bizony, jó gyerekek a mieink, na­gyon szeretnek minket — mondogatták egy­másnak is. Egyik reggel, mikor anyóka felkelt, hiába keltegette apókát. Bíz, az éjjel elaludt örökre. Megvolt a temetés, ott volt mind a három gyerek: a legidősebb fiú aki a főhivatal föfö embere volt, a középső fiú, aki nagyon ügyes és jómódú mesterember lett és a legkisebb a leány, aki arra tanította a gyerekeket, hogyan éljenek becsülettel és tisztességgel embertár­saik szolgálatában. A temetés után a'utóikba ültek, és elrobog­tak; mindegyiknek sürgős dolga akadt otthon. ANYÓKA EGYEDÜL MARADT. Egy ideig még főzőcskézett magának valami csekélysé­get, amire kicsinyke nyugdíjából és a szom­szédok jóindulatából futotta. A gyerekek nem jöttek, sok volt a dolguk. Nem is igen írtak, mert arra se jutott ideiiik. Anyóka éldegélt, tengődött csendesen. Egyszerre csak feltűnt egyik szomszédnak, hogy anyókát napok óta nem látta, s a házá­nak a kéménye sem füstöl. Átment hozzá és látta, hogy ágyában fekszik a higed szobában. Arcán lázrózsák nyílnak, a betegség annyira elgyengítette, hogy mozdulni se tudott. Hamar orvost hívtak; jötték a mentők és anyókát elvitték a kórházba. Ott gondosan ápolták és lassan-lassan meggyógyult. Mikor gyerekei megtudták, hogy kórházban van, na­ponta telefonáltak és érdeklődtek anyjuk után: él-e még? Azt mondják, egyik gyereke egyszer meg is látogatta és „hosszú perceket” töltött a betegágy mellett. Egyik nap, mikor az a fia érdeklődött, aki a főhivatalban dolgo­zott, azt mondja neki az ápolónövérke: a néni már nagyon jól van, holnap haza lehet vinni. Meglepődött a legöregebb fiú és meglepődött a másik két gyerek is, mikor elújságolta ne­kik. Azonnal összeültek tanácskozni, mi le­gyen anyókával. Azt mondja a leány: én szí­vesen magamhoz venném, de csak négy szo­bánk van, abban hárman lakunk, így is alig férünk el tienne. Azt mondja a mester: én se vihetem a házamba, mert arra gyakran fúj a szél. A legöregebb így szólt: nálunk valahogy elférne, de tudjátok, hogy gyakori a vendég­járás és szegény mama nem tudna pihenni. Akárhogy hányták vetették a jó gyerekek, nem tudtak dűlőre jutni, mi legyen a mamá­val. Akkor azt mondja a mester: elmegyek a kórházba, s valahogy kimódolom, hogy még ott maradhasson. így is tett. Megkérte a dok­torokat, erősítsék meg még egy kicsit a ma­mát és tartsák tovább bent a kórházban. Meg is ígérték neki, hogy még 1—2 hétig kúrálják, hadd erősödjék. Mikor a két hét eltelt, anyóka jó gyermekei nyugtalankodni kezdtek. Mi lesz, ha anyóka kijön a kórházból? Az idősebb fiú a főhivatal­ból megkérte barátját, aki a másik főhivatal­ban dolgozott és volt ismeretsége a kórházban segítsen, hogy anyókát még a kórházban tart­sák. Hasonlóan cselekedett a kisebbik fiú és a lány is. Ismerőseik segítségével kaptak még egy kis haladékot. Igaz, anyóka nem akart a kórházban maradni. Mikor egyszer gyerekei bejöttek, sírva kérte őket, vigyék haza. Erről minden erővel igye­keztek őt lebeszélni. Még nincs jól, oktatgatta anyókát leánya, biztos, hogy nincs jól. Tessék csak bátran panaszkodni az orvosoknak. A fiú is erősítgette: olyan sápadt az arca, még rá­férne egy kis feljavítás. Anyóka, nem felelt semmit, csak újra teleszaladt a szeme könnyel. Nemsokára azt mondja egyik nap az orvos: anyókát holnap után hazaengedjük. Hová vi­tessük magát nénike? — kérdezte. Házamat eladták, felelte az anyóka, az áfát elosztották, majd eltartanak a gyerekeim. Értesítsék őket. így is lett. MÁSNAP BEJÖTT A HÁROM GYEREK. Ott veszekedtek anyóka ágyánál. Mindegyik szerette volna, ha a másik veszi magához. Vé­gül is eldőlt a vita. A lány vállalta el, aki a legkevésbé bírta hanggal a veszekedést. De már az úton kieszelte, mit fog tenni. S úgy is lett. Pár hét múlva felhívta nagyobbik tesvérét: most te vállald el mamát. Az persze nem akarta. Erre jött a fenyegetés: ha nem teszed elmesélem ennek is meg annak is, mit tettél anyáddal. Megijedt a nagyobbik fiú, át­vitte anyókát magához, de már az úton kiter­velte, hogy mit fog tenni. S úgy is tett. Nem sok idő múlva'megkereste öccsét: gondozd ez­után te anyánkat. Azonban az csak vonako­dott. Haragra gerjedt a nagy fiú: ha nem vál­lalod, bajba kerülsz mert elmondom itt-ott-a- mott, hogy szívtelen vagy és gonosz és ha ezt a munkatársaid meg a barátaid megtudják, nem fogsz előbbre jutni. Megijedt a középső fiú, magához vette anyját. Rövidesen ő is megunta anyóka gondozását és így szólt testvéreinek: nem jó ez így, hogy anyóka egyik tesvértől a másikig vándorol. Nagyon megviseli a gyakori változás. Helyez­zük el egy otthonban, ahol magányos öregek élnek. Ott majd jó sora lesz. Megörült a tanácsnak a másik két testvér is. Addig talpaltak s járták a hivatalokat, amíg sikerült anyókát egy otthonba elhelyez­ni. Most már ott van anyóka. Idegen emberek gondozzák, s úgy mondják több szeretetet kap tőlük, mint tulajdon édes jó gyermekeitől. Csak ritkán sírdogál, ha e'őveszi gyermekei és unokái képét. Személyesen ugyanis nem na­gyon zavarja anyókát a család. Dehát olyan „elfoglaltak"! ÍGY ÉL ANYÓKA MÉG MA IS, ha meg nem halt. A mesének vége, aludjatok szépen. Aki pe­dig nem tudna aludni, mert magára ismer, ne is aludjon nyugodtan! Rendhagyó ESTI MESE Istentiszteletek a Balaton mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents