Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-12 / 32. szám

I

Betegeinknek

A világosság gyümölcsei

Et 5, 9.

Kern szerelünk sötétségbe lépni fényforrás nélkül Ha nem ví- lágitanak utcai fények, kezünkbe vesszük az elemlámpát, hogy lássuk az utat és elérjünk kitűzött célunkhoz, emberekhez, akik várnak. De az a kérdés, tmgt) mit,viszünk hozzájuk, mivel lépünk otthonukba, családi hajlékunkba, vagy munkahelyünkre? Pál apostol, amikor a világosság gyümölcseiről beszel, nem a külső fényforrásokra gondol, bfWeih olyan embereket tart szem előtt, akik kapscolatba kerültek a világ világosságával, vagyis az élő Jézus Krisztussal és ezért a Vele való közösségből teremnek a világosság gyümölcsei.

A világosság gyümölcsei ^láthatóak. A gyökér a föld mélyén láthatatlan. Lényeges és fontos az egészséges gyökérzet, de nem ez áll az érdeklődés középpontjában. A gyümölcsre vagyunk kíváncsiak és ha a kertben egy fára nézünk azonnal felvetjük magunkban a kérdést: van-e rajta gyümölcs és milyen az? Hitünk gyökere, mely Krisztussal köt össze láthatatlan. ..rejtett’’ kapcsolat a szem számára, de a gyümölcs észrevehető és minősége megállapítható. 1Vfit jelent ez?

Mindenekelőtt azt, hogy szeretetünkkel és jóságunkkal vesz- szük körül nz embereket. Az emberi szív vágyódik a jóság, megértés és segítés után. Elvárja, igényli és kéri. Nemrég a reggeli órákban egyik városban, forgalmas utcai gyalogosátkelő helyen két kisiskolás önkéntelenül megfogta a kezemet jobbról és balról, hogy pótoljam szüleik jóságát, vigyázását■ Amikor elváltunk, kérték, hogy iskolából hazajövet jó lenne ismét találkoznunk. Igényelték és elvárták a segítő jóságot.

Milyen kár. hogy legtöbbször csak akkor segítünk, ha kérnek rá. Szinte elvárjuk, hogy kopogtassanak ajtónkon, noha ismerjük segítségre, szeretetve szoruló helyzetüket és azt, hogy gyakran még a kérés is nehezükre esik. Nincs szó a Bibliában arról, hogy a jerikói országúton a bajbajutott kérte volna a samarilánust a sebkötözésre, ez mégis tette, mert szeretete erre indította. Gyökérhiba van hitünkben, ha hiányzik a jóság gyümölcse embertársunk életének boldogításara.

Világosság gyümölcse az is, hogy az igazságot éljük az emberek között. A keresztyén ember nem mondhatja „ne szólj szám. nem fáj fejem”, amikor dönteni kell az -egész emberiség javát érintő kérdésekben. Nem rejtőzhet el „privát boldogságába” úgy, hogy ne hallja a hátrányos helyzetben élők, az elnyomottak segélykiáltását. De nem elég csak meghallanunk, hanem a magunk helyén mindent meg kell tennünk az igazság megvalósításáért. A tág horizontú, a minden ember javát szolgáló igazsághoz a keresztyének közül azok járulnak hozzá leginkább, akik kicsinynek vélt posztjukon sem feledkeznek meg arról, hogy Isten szeme előtt vannak, aki a másokért élő becsületes helytállás igazságában gyönyörködik. Ez egyenes következménye Isten igazságának, hogy Jézusban lehajolt hozzánk.

A jóság és igazság szolgálatában mindig meg kell találnunk az egytlen helyes járható utat, ami a diákónia útja. Csak ebből az alapállásból közelíthetünk az emberek felé. hogy szolgálni akarunk nekik. Nem kioktatni, nem rábeszélni őket valamire, hanem segítem. Jézus Krisztus ezt az utat jelölte ki számunkra mert Ö is ezt élte. Nem mint tantárgyat adta elő, hanem mint életét értünk halálba adó gyümölcsöt nyújtotta felénk, hogy éljünk általa és éltessünk másokat is jóízével.

Jóság és igazság nem tantárgy, mely értelmünket foglalkoztatja csupán, hanem az ige szerint gyümölcs, mely sürgősen „piacot” igényel. A szolgáló szeretet, a diakónia nem engedi, u. hogy raktárba helyezzük a világosság gyümölcseit, hanem piacra juttatja, hogy mielőbb emberek asztalára kerüljön! Ez teszi „élvezhetővé” a jóságot és igazságot szánkban, vagyis életünkben, mint gyümölcsöt.

Gyakoroljuk a hit életművészetét, vagyis a diakóniát. mely úgy helyezi oda mások élete asztalára ezeket a gyümölcsöket, hogy azok mindig kívánatosak, frissek, élvezhetők és boldogságot nyújtanak! __ -_ Szimon János

ÜJ SAJTÓKÖZÖSSÉG AZ NSZK-BAN

Hosszas előkészítés után az NSZK-beli egyházak és egyházi intézmények új publicisztikai munkaközösséget hoztak létre július 5-én Frankfurtban. A hírek szerint a munkaközösség célja, hogy a szorosabb egvüttmunkálkodás érdekében összefogja az NSZK

területén folyó evangélikus sajtómunkát, publicisztikai tevékenységet és erre a szolgálatra felkészítsen. Az intézmény vezetőjévé D. dr. R. Weeber elnökhelyettest (Stuttgart) választották meg, (Ev. Gb. Würtemberg)

A lelkileg sérült ember

Sérülésmentes lelkű ember nincs. A donié inki.ub az: mennyire tudjuk kiheverni sérüléseinket. E küzdelemben fontos szerepe van lelkialka- tgnknak, környezetünknek, életstílusunknak, hitünknek. Arról van szó, hogyan sikerül feldolgoznunk, megemésztenünk azokat a veszélyes adottságokat és élményeket, amelyek életünket megnyomorítás- sgl. torzítással fenyegethetik. Még a magunk lelki egészsége szempontjából is fontos, menynyire segítünk másgknak a személyiséget deformáló tényezők leküzdésében, hogy azok ne vezessenek neurózishoz, ami az embernek már jobbár3 berög- ződqtt tévbeállítottsága önmagával és egész világával szemben.

A MEGELŐZÉS hallatlanul fontos szolgálata mindenkinek! Hisz' egy ember is sokat ronthat, de egy melegszívű, bölcs „besegítem*’ is múlhat az, hogy egy élet nem siklik kj végképp.

A családi légkör elsőrendű tényező. Már hz'sem mindegy á születendő gyermek szempontjából, hogy édesanyja "hogyan éli át az öt körülvevő világot, főként várandósága második felében. Az anya szerető gondoskodása a gyermek egy életre szóló biztonságérzetét alapozhatja meg, hiszen a kisgyerek mindenekelőtt anyja magatartásába^ nyer alapélményt a világról: önértékelési bázisát is ez alapozza meg. Kitörölhetetlen s nagy hatóerejű nyomot hagy benne, hogy megbízhatónak, biztonságot nyújtónak találja-e szüleinek magatartását s általában a közvetlen környezetét. Legfontosabb az első három év. azon belül is a második félév: a szeretettel gondoskodó anyg, vagy megfelelő anyahelyettes (=aki a kicsit úgy szereti-gon- dozza, mintha anyja lenne) jelentősége mindent messze felülmúl. hiánya tragikus következményekkel járhat.

Az embertdrsi cselekvés alapiskolája a család: egy tag mindenkiért és mindenki egyért. Ahol viszont vonzó példa. otthonos melegség és megbízható rend nincs, ott az önzés, a rideg szigor, a kiszámíthatatlanság. a nemtörődömség, a folytonos aggályok, vagy egyéni zsarnokoskodás (mikor melyik a gyászos főszereplő) ..kitermelik” a világgal szembeni általános bizonytalanság és bizalmatlanság alap-érzését.

Országúti samaritánusok

Az országúinak egyre nagyobb jelentősége van az életünkben. Fontos úticélok felé indulunk el rajta és szeretnénk megérkezni. Olykor pedig azok érkeznek rajta, akiket pagyon várunk. Az evangélium hirdetésében is fontos szerepe volt kezdettől fogva. Pál apostol és társai gyalog és szekéren rótták a római birodalom országútjait, a mai szórványlelkész pedig többféle járművön érkezik a szétszórtan^ élő híveihez.

Az országút kisebb és nagyobb események színtere is, amelyek lehetnek felemelőek, de lesújtóak is. Jézus egyik példázata arról tanúskodik, hogy a messzire igyekvő vándorok számításait áldozataikra leselkedő haramiák húzták keresztül. A jeruzsálem-jerikói országúton szomorú tragédiák játszódtak le olykor.

Én most szívderítő esetet akarok elmondani. Az országúton találkoztam az irgalmas samaritánussokkal! Az ő indulatát hordozta és valósította meg két fiatalember. Az együk egy postás volt, a másik egy rendőr. Rajtam segítettek, illetőleg a motoromon.

Temetnem kellett ugyanazon a délután két faluban: Bánrévén és Sajókazán. Először a bánrévei temetésre került sor. Egy hozzátartozók nélküli, idős asszonyt temettetett el egy család, mert a szülőknek eszébe jutott, hogy amíg kicsi volt a gyerekük, ez az asz- szony vigyázott rá sokszor. A temetés befejezése után tüstént indultam a másik faluba. Először úgy látszott, hogy

minden rendben van. Am alighogy elhagytam egy falut, motoromban kimaradt a gyújtás. Hiába volt minden próbálkozás, végül is úgy kellett dönteni. hogy egy közeli, útszéli csárda udvarába kell a motort betolni.

És ekkor\iött az első felebarát, mert ugyebár a felebarát az, aki a bajból kisegít! Egy miskolci fiú volt, aki sietős útja ellenére vállalta azt, hogy letér a saját útjáról, csakhogy ha késve is. de a második temetésre odaérkezzek.

A motorom két napig vesztegelt a csárda udvarán. Akkor elindultam érte gyalog, hogy hazatoljam. És ekkor jött a sa- maritánus másodszor. Az ő indulatával egy putnoki rendőr. Azt mond ja, hogy a motor nem arra való, hogy toljuk, hanem arra, hogy közlekedjünk rajta. Teljes mértékben igazat adtam neki, de a motort megjavítani nem tudtam. És ekkor meggyőződtem róla, hogy emberem nemcsak a rendőri szolgálatát tudja teljesíteni, hanem van érzéke máshoz is. Fölült a saját motorjára és meg sem állt a legközelebbi műszaki boltig. Kis idő múlva ott volt az új áramleszedő. Aztán már csak egy rúgás kellett és az elromlott motorba élet költözött. Az én szívembe pedig öröm!

Ügy látszik, el kellett romoljon a motorom, hogy megtudhassam azt, a mai országutakon is jár irgalmas samaritánus. Az ö indulatát hordozzák azok az emberek, akik készek arra, hogy felebaráttá váljanak.

Völgyes Pál

..Szörnyű világ” — ez a lelki sérült sommás ítélete. Így aztán többnyire vagy elliportnak érzi magát, vagy azt hiszi, hogy egy életen át másokat kell magatartásával elrettentenie attól, hogy megpróbálják öt eltiporni. Pesszimizmusára mindkét esetben esküszik.

SZERETET- ÉS BIZALOM- KÉPTELENSÉG a lelki sérülés legsúlyosabb veszélye, ami aztán egyénenként más-más módon nyilvánul meg. Főbb formái a reménytelen hervadozás és a rámenős önérvényesítés („ugyanis csak az az enyém, amit megkaparintok” jelszóval) — ám mindkét típusnál körítve folyton szivárgó panaszkodással, illetve lesújtó kritikával „az emberek” ellen. Kapcsolat- szegénység is jár ezzel a képlettel, ami vagy begubózásban nyilvánul meg. vagy felületes „nyüzsgésben”: ismerőse sok, de meghitt "barátja nincs. Sérült önbizalomról is kell ilyenkor beszélni, akár megtörtségé- vel, akár túlzott becsvágyával adja ennek jelét az élet sebesültje. Végeredményben egyáltalán az élet értelmességében nem tud hinni a lelki sérült; vallásos hitét is kínzó aggályok árnyékol ják be. Alapvetően abban képtelen hinni, hogy érdemes szolgáló életet élni. hogy szép és ígéretes dolog kockázatot vállalva szeretetet és bizalmat tanúsítanunk a bennünket körülvevő embervilág iránt. Ehelyett negatív tapasztalatain tájékozódik, az átélt rosszat teszi iránytűjévé életérzésében és cselekvésében, illetve ez igen nagy kísértése.

KIGYÖGYlTANI — HOGYAN? Ítélkezéssel, „fejbeve- réssel” csak pesszimista alap- érzésében erősítenénk meg. Megérteni nem köpnyű, hiszen csak egy érthetetlen, vagy direkt ellenszenves magatartást látunk — ám épp ebből következtethetünk sérültségére. Segíteni viszont csak azonos szintről lehet és sohasem „felülről lefelé”. (Melyikünk állítaná. hogy kedvezőtlen örökletes és környezeti adottságok esetén nem lenne az ideggyógyászat törzsvendége, esetleg „csak” családjának tehertétele?)

SORSELFOGADÁS ÉS TETTKÉSZSÉG az iker-gyógyszer. Tehát semmiképp sem csupán tétlen beletörődés, ami keserű sorvadáshoz vezetne, ám nem is csupán vakon lázadó aktivitás, mely nem bírja tudomásul venni a korlátokat. Hanem: életünk tényleges terepét szinte versenypályaként fogadva el naponként nekivágni ..a szeretet által munkálkodó hit” gyakorlásának — ez a gyógyulás útja! Gyógyszer! Ennek jegyében tanulhatjuk újra az önbizalmat, hiszen Atyánk mégis szeret, s ez az alap hálára indít: közösségképességre, amit úgy tanulhatunk meg újra. nem utolsósorban a gyülekezetben.

E diakóniai munkaterápia vállalásában minősülhetnek át erővé és áldássá gyógyuló lelki sebeink, „mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2. Kor 12, 10).

Bodrog Miklós

Imádság betegség idején

Uram! Szenvedek, nagy fájdalmaim vannak, de ha körülnézek és látom a többi szenvedőt, megértem, én sem vagyok kivétel. Éppen ezért most már nem is magamért, de másokért könyörgök:

Kérlek mindazokért, pkik kórházban fekszenek. Talán megvan mindenük, de távol vannak otthonuktól, szeretteiktől . . . Kérlek minden ma operált betegért, azokért akik fájdalma már-már alig elviselhető ... minden beteg gyermekért. különösen is a nyomorék gyermekekért... minden gyógyíthatatlan betegért, akár tudja, akár nem. hogy nem lehet segíteni már ... azokért,

akik már nem tudnak imádkozni a szenvedéstől, most helyettük is imádkozom ... az őrültekért, legszerencsétlenebb embertársainkért... az ideg- gyógyintézetben levőkért, ... az idiótákért... az elfekvő kórházban levőkért... segítsd és erősítsd azokat, akik betegek között szolgálnak, hogy meg tudjanak maradni segitö embertársnak ... hogy legyen kedvük és erejük fáradhatatlan szolgálatra ... \

Taníts hálára s a köszönet szavára, amíg egészségesek vagyunk. Ámen.

Thomas Suavet: Prieres D'Es- perance Párizs 1961. imakönyvéből HK)

GENF

Az Etiópiái Ortodox Egyház vezetője, Abuna Theophxlos pátriárka június /13—14-én meglátogatta az egyházi világ- szervezetek genfi központját. Méltatta, hogy az Egyházak Világtanácsa 25 éves fennállása alatt „hangosan és világosan fölemelte hangját a háború és igazságtalanság, elnyomás, embertelenség, faji

megkülönböztetés és elnyomás” ellen. Potter főtitkár kiemelte az etióp egyház törekvését, hogy miközben igyekezik megőrizni a múlt hagyományait, a gyors szociális és gazdasági változás világában új életformát és új módon való keresztyén tanúskodás), kíván megvalósítani, (epd)

A hasai reformáció nyomában

A pilisi gyülekezet születése

Amikor a pilisi evangélikus gyülekezetről van szó, ráadásul ebbep a sorozatban, két félreértést keü rögtön tisztázni.

Az egyik: ez a Pilis nem a Duna jobb parti hegységéberi van, ahogy azt ma is sokszor képzelik a név hallásakor. Községünk a Duna-Tiszg közén, nem messze Ceglédtől fekszik.

A másik: gyülekezetünk nem úgy lett evangélikussá, hogy ideért a reformáció, s az „új hit” ahogy egyesek mondani szerették, egyre nagyobb tért hódított. Községünk és gyülekezetünk közel 200 évvel a reformáció hazgi térhódítása után egészen más körülmények között, az újratelepült helyek között jött létre.

HAZÁNK TÖRTÉNETÉBEN az 1700-as évek második—harmadik évtizedében új szakasz kezdődött. „A török hódoltság és a Habsburg uralom két véres századának pusztításáról nehéz lenne szemléltetöbb kénét festeni annál, amit az egykorú külföldi utazó örökített meg visszaemlékezéseiben, aki a szatmári békekötés után né- ány évvel átutazta az orszá- ;ot. Budának romjait elhagyva, a Duna-Tisza közén alig látott embert, de annál gazdagabb állatvilágot szinte paradicsomi ősállapotban”: (Magyar- ország Története, Molnár Erik szerkesztésében). Ebben a korban Magyarország lakossága a legkedvezőbb számítások szerint sem haladta meg a 4 milliót.-Az ország felét kitevő török hódoltsági területen ennek a lakosságnak csak egyötöde élt, szemben a „királyi” Magyarországgal A legelpusztitot- tabb és legelhagyottabb terület éppen a Duna-Tisza köze és az Alföld volt. Csüggesztö látvány és félelmes út lehetett itt az utazás.

Ezen ' a helyzeten kellett most változtatni. A Habsburg uralom (III. Károly volt éppen a trónon) ezt a kérdést úgy oldotta meg, hogy hatalmas birtokokat adományozott a kuru- cokat leverni segítő labanc fö- uraknak, de idegeneknek is. Ezzel a magyar főurakat további hűségre kötelezte, ugyanakkor a főnemesség összetételét fel is hígította. Óriási birtokokat kaptak többek között a Pálffy, Illésházy, Csáky családok, de így lettek „magyar arisztokraták” a Harruckernek, Löwenburgok, Schönbernek is.

..Az új földesurak” nagyon jól tudták, hogy birtokuk a parasztok verítékes munkája nélkül semmit nem ér. Jobbágykezekre volt szükségük, akik megművelik a földet, megadják a hasznát. S mivel ilyenek helyben nem voltak, birtokaikat máshonnan népesítették be. Ehhez még viszonylagos engedményeket és „szabadságot” is ígértek. így indult el az Alföld felé több irányból is egy

új „népvándorlás’, az elhagyott területek újra telepítése.

KÖZSÉGÜNK TERÜLETÉT és annak egész környékét Be- leznay János generális és családja kapta „örökös” birtokul. De a régi magyar és katolikus Pilis, melynek már az 1200-as évekből vannak dokumentumai, a török hódítás nyomán teljesen elpusztult, elhagyottá lett. Az 1690-es népszámlálás még így tartja számon: desertum — pusztaság.

Beleznay, aki előbb kuruc tiszt volt, de hátat fordított Rákqczinak, Pilisre kerülve 1710 körül szép emeletes kastélyt építtetett. Ebben az időben a kastélyon és melléképületein kívül csak egy épület állt a környéken, régi irataink szerint: a pusztai csárda.

A generális feleségével, Grassalkovics Zsuzsannával együtt indult a Felvidékre, hogy — a nyilván szorgalmas hírű és az ott szegénységben élő emberek közül — munkásokat toborozzon magának. 1722. május 24-én a Nyitra megyei Urmény községben megállapodás született a földesúr és az ottani parasztok között: „Én alul írt Nemes Pest Vármegyében Pilis nevű Helységnek örökös föidesura tudtára adom mindenkinek az kiknek illik ... említett Puszta Helységemet szabadon megszállni és felépíteni egész határának mindennemű haszonvételivel engedtem.” A 13 pontból álló megállapodás körülírja a földesúr adományait, majd követeléseit pénzben.

természetben és munkában. Döntő lehetett az utolsó punt: „Én is ha ezen Megegyezés tartalma szerint őket mindenekben annak rendi szerint nem tartanám meg — szabad akrattyokon hagyom az hová akarnának menni — ha nem tetszenék — szabadon mehessenek és szállíthassák magokat ..

A lehetőség nyilván csábító volt: új és nem szűkös föld, az első időkben engedmények és támogatás is, no meg a s^ibad- költözés joga! El is indultak és ennek az évnek nyarán maximálisan néhánvszázan le is telepedtek. Szorgalmas munkájukból született meg mai Pilis községünk.

GYÜLEKEZETÜNK ÉLETE is ezzel indult meg. Az új telepesek ei'angélikusok voltak. Tranoscius énekeskönyvüket magukkal hozták és mindenekelőtt azt óhajtották, hogy az istentitszteletben ne legyen megszakítás. Ök még csak sár- kunyhókban lakhattak, de az említett pusztai kocsmát 35 forintért megvásárolták, mert lelkészlakásra és templomra szükség volt. Velük jött egy tanító. Apostoli András. Miután — nyilván a gyülekezet kérésére — elnyerte a lelkész- szé szentelést. 1722. Szentháromság utáni 11. vasárnapon hivatalába iktatták és a gyülekezet első lelkésze lett. Ö kezdte ugyanebben az évben az

anyakönyv vezetései is, miután annak első lapjain leírta az újratelepülés történetét. Nehéz megilietődé» nélkül olvasni az első keresztelést, es- ketést és temetést a sárgult lapokról.

Ké év múltán már külön templom épült a mostani helyén. De kicsinek bizonyult, 1784-ben szentelték fel a mostani templomot körülbelül 1200 férőhellyel, majd felépítették a messze környékre kiemelkedő magas, tornácos tornyot is. A kezdettől 251 év telt el. Ezalatt 15 lelkész hirdette és sok nemzedék hallgatta Isten igéjét, s a pilisi gyülekezet az ország legnagyobb evangélikus gyülekezetei közé nőtt.

Amikor a kezdetre emlékezünk, egy nagyon fontos dologról nem szabad elfeledkeznünk. Tény. hogy a pilisi gyülekezet nem ,,önmagáért” született, jött létre, hanem községünkkel együtt, hazánk életével egybefonódva és annak fejlődését szolgálva. Amikor hálát adunk a kedzdetért, a két és fél évszázados fejlő-, désért és munkáért, ez a tépv kell, hogy figyelmeztessen és buzdítson is.. Gyülekezetünknek ma sem önmagáért kéll élnie, hanem népünkkel egy- befonódottan, községünk építéséért, hazánk és mai társadalmi rendünk fejlődéséért és szolgálatáért.

Keveházi László

I

t