Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-12 / 32. szám
f ÖRS Z ÁG 0 S E VA N G É L I K U S HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1973. augusztus 12. Ara: 2,— Forint Hegyen épült város ? Kern hangzik ma furcsán Jézus szava, ahogyan Máté evangéliuma közli: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült város...”? Hiszen a mai korban a keresztyénségnek sokkal szerényebb hellyel kell beérnie. Pedig tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a „hegyen épült város” megjelölés az egyháznak külső sikerekben gazdag, látványos, tömegeket mozgató korszakára vonatkoztatható. MÁSRÓL VAN SZÓ. KERESZTYÉNNEK LENNI azt jelenti, hogy ami lényük bensejében van, ami gondolkozásukat meghatározza, ami a hitüket alkotja, azt nem lehet elrejteni, valamiképen kiütközik rajtuk. A körülöttük élő emberek észreveszik, hogy ebben az emberben van valami más. Nem az öltözködésében, a szokásaiban, az életformájában más a hivő ember. Voltak ugyan a régebbi évtizedekben olyan irányzatok, az egyházban, amelyek külsőségekben is kialakítani vélték a keresztyén ember típusát. Ez divat- és szórakozásellenességben jelentkezett, mintha maradi öltözködés, konzervatív életfelfogás visszahúzódó életvitel jellemezné az igazi keresztyént. Már a 200. év táján keletkezett ókeresztyén görög irat, a Diognétoszhoz írt levél megkapóan jellemzi a keresztyének hasonlóságát és különbözőségét. A kezem ügyében levő magyar fordításból idézem: „A keresztyéneket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis saját városaikban, nem beszélnek külön, szokatlan nyelven, nem is élnek másoktól jellegzetesen különböző életmódot. . . Ott laknak a görögök és a barbárok városaiban, ahogy kinek-kinek a sorsa rendelte, és öltözködésben, táplálkozásban, az élet más dolgaiban alkalmazkodva az őslakók szokásaihoz csodálatos és egyaránt hihetetlennek látszó életformával tűnnek fel.” A HITÜK, GONDOLKOZÁSUK megnyilatkozik, megsejtik szavaikban és tetteikben. Nem a régi értelemben vett „bizonyságtételekre” gondolok. Azokban sokszor volt erőltetettség és gőgös fölény. Inkább arra gondolok, hogy az élet dolgaiban való állásfoglalásukban, ahogyan egy kérdéshez, nehézséghez, szomorúsághoz vagy örömhöz, a munkatársaikhoz, általában az emberekhez viszonyulnak, abban jelentkezik a Krisztus-hitük. És a tetteikben is. Tőként a Biblia által „jó cselekedeteknek” nevezett tettekben, azaz olyan cselekedetekben, amelyekben tyalamit mások javára tesznek, a szeretet tetteiben. Ehhez azonban sürgősen idekívánkozik két megjegyzés. A keresztyén ember hitének beleszivárgása szavaiba és tetteibe sohasem történik tökéletesen, hanem sokszor nagyon is gyarlón, fogyatékosán. Ezért nem mindig lehet észrevenni. Valamiképpen mégis befolyásolja gondolkozását és helytállását. A másik hozzáfüzés legalább ennyire fontos: éppen a tetteikben nincs különbözőség a mély emberségű nemhivőktől. Az emberi közösségek és az emberiség nagy ügyei egyképpen vonzzák szolgálatukba őket. A hitük más, az áldozatkész tettük gyakran azonos. ÍGY VILÁGIT ÁT MA IS A HIVŐ KERESZTYÉNEKEN a kapott fény, Istennek Krisztusban megmutatott és a lelkűkben, életükben megtapasztalt szeretete. Lámpások, sokszor homályos kormos lámpaüvegek ők. de a lelkűkbe, az életükbe hullott fény mégis valamiképpen áttör rajtuk. Hogy ez kisebb vagy nagyobb körben történik-e, az élethelyzetük függvénye, következménye is. Attól függ. hogy Isten az életsorsuk alakításával parányi vagy magasbb lámpatartóba helyezte-e el az életüket. Egy Schweitzer Albert millióknak világított a beléje hullott fénynyel, mert rendkívüli életútjával, amelyhez a tehetség és az áldozatosság egyaránt hozzátartozott, megszámlálhatatlan ember figyelmét vonzotta magára. Egyszerű, névtelen hívők csak néhány embernek világíthatnak, „akik a házban vannak”. Ezek úgy halnak meg. hogy mitsem hallatnak magukról. De a kapott fény ugyanaz. És a fény továbbadása azonos: a hűséges keresztyén élet dolga — akár százezrek figyelnek rá, akár néhány em ber ismeri csupán. Amiről most beszélünk, nem valami külön erőfeszítés dolga. Ez történik, ha történik. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Ha valakiben ott lüktet a Krisztus-hit, az Isten szeretetének bizonyossága, ez minden emberi gyarlósága és vétkei ellenére átvilágít néha szavain és tettein. Jézus ezekben a szavaiban nem feladatot tűz tanítványai elé: nem azt mondja, világítsatok másoknak. Ha valakiben, a gondolkozásában, lelkében ott van az Istentől kapott fény, úgyis áttör rajta. Inkább biztatásnak vegyük: legyünk hálás tudatában annak, amit Isten a Krisztusról szóló evangéliummal a lelkűnkbe, az életünkbe helyezett — áldásul keveseknek vagy többeknek. NAGY ÖSSZEFÜGGÉSBEN IS ÉRVÉNYES Jézus megállapítása a mi korunkban. Persze nem annyira a templomok igehirdetéséből jut el az Istentől adott fény sokakhoz. Az egyház szertartásai ma sehol sem nagy lámpatartók a földön. De megfigyelhetjük világviszonylatban, hogy világi közegeken át. egy regényben, filmben, drámában, versekben, gondolatokban csillámuk, meg -megvillan ugyanaz a fény. Veöreös Imre ŰJ ZSINATI ELNÖK AZ NSZK-BAN A Német Szövetségi Köztársaság Egyesült Evangélikuslutheri Egyházainak zsinata élére június 12-én Hannoverben új elnököt választottak Martin Boyken személvében. Boyken a hildesheimi Andrea- num gimnázium főigazgatója. 1959 óta elnöke a hannoveri tartományi egyház zsinatának. Az új elnök 1959—72 között Hildesheim város főpolgármesteri tisztét is ellátta. A jelenlegi zsinati elnökségében Otto Buhbe volt az elődje, aki 1961 óta viselte ezt a tisztséget. (Iwi) Fél évszázad Ötven éve ült össze először a világ evangélikussága A világ evangélikusságának közös jellemző vonása volt az, hogy a 16—18. század folyamán, szétszakadozottsága miatt, soha nem tudott egységesen fellépni a történelem színpadán. Egymástól elkülönülve — legfeljebb egy-egy kimagasló egyetem közös hatását hordozva — élte helyenként többségi, máshol kisebbségi, sőt üldözött egyházi életét. A felvilágosodás hatására a 18. század végétől a szórványsorsot is könnyebben hordozta ugyan, a másik testvér kezét azonban csak az első ökumenikus eszmélések során tudta először magragadni. Kívánságként tört fel a 19. század utolsó harmadában az egymás jobb megismerésének és a valamiféle szervezeti egységnek a vágya. A kívánság két érből is táplálkozott. Az első Európa szívéből: a német, majd skandináv területről buggyant elő. Az addig na- gyobbára államegyházi keretek között élő evangélikusok kontinensünkön ekkor kezdtek először egymásra találni. Az 1868- ban Hannoverben megalakult összlutheránus Konferencia az I. világháború végéig 16 különböző városban ülésezett, köztük két ízben skandináv területen ÍST'19(ll-ben Lundban és 1911- ben Uppsalában. Ez a tény is jelzi, hogy a mozgalom már ekkor kezdte szétfeszíteni német kereteit, bár annak lelke, egészen haláláig Ihmels lipcsei professzor, szász püspök maradt. Erős impulzust adott viszont a további ökumenikus jelleg tudatosításához Rabergh finn püspöknek, de mindenekelőtt Sőderblom Náthán svéd érseknek az egyénisége. A közép- és észak-európai evangélikusság szervezkedésével párhuzamosan kell felfigyelnünk a másik forrás-érre: az amerikai evangélikusság tömbjének a jelentkezésére. Az X. világháború utolsó évében, 1918-ban ott életrehivott Nemzeti Lutheránus Tanács részben segítő szeretettel, anyagi segítségnyújtással igyekezett európai hittestvéreinek súlyos veszteségein enyhíteni, részben — dr. John Morehead New York-i professzorral az élen — céltudatos kapcsolatot létesíteni az európai evangélikusokkal. Morehead volt az, aki a két addigi tömörülésnek egy közös szervben, egy Világkonventben való egyesülésének a tervét felvetette. Az összefogás kézenfekvő volt azért is, mert az amerikai lutheranizmus zöme német és skandináv kivándorlókból tevődött össze. Eisenach 1923 Ilyen előzmények után ültek össze 1923. augusztus 23—25. között Eisenach városéban első ízben a világ evangélikusainak a képviselői. Európán és Amerikán kívül először képviseltette magát világszinten Ázsia, Afrika és Ausztrália evangéli- kussóga is. A tárgyalások középpontjában 3 téma állt: a világ lutheranizmusának szerepe 1. az ökumené, 2. a hitvallások, 3. a felebaráti szeretet gyakorlásának a szempontjából. egyik jelentős szónok. Ihmels püspök és Morehead professzor nagy jelentőségű előadásain kívül Sőderblom Náthán érsek szavai és gondolatai voltak azok, amelyek a nevezetes világgyűlés után legtovább foglalkoztatták a világ evangélikusságának széles köreit. Elnökké ekkor Morehead professzort választották, majd 1935—1945 között Marahrens német püspök, 1945—1947 között pedig Eidem svéd érsek állt a Lutheránus Világkon- vent élén. Irányításuk alatt formálódtak a tervek tovább a két világháború között, amíg Az eisenachi Szent György templom. A Lutheránus Világ- konvent 50 év előtti megalakulása jelentős eseményeinek színhelye. A 22 országból jött mintegy 150 küldött és sok száz egyéb résztvevő közül kiemelkednek azok a személyiségek, akik a város közepén levő ősi Szent György templomban ezen a történelmi együttléten igét hirdettek vagy előadással. szolgáltak. Mi, magyar evangélikusok külön is örömmel emlékezhetünk arra, hogy a meghívott templomi igehirdetők közöt dr. Stub északamerikai elnök, Írbe lett püspök és Traub stuttgarti pre- látus mellett D. dr. Raffay Sándor püspökünk lehetett az 1947-ben végre végleges szervezeti formát ölthetett az evangélikusság nagy családjának ekkor megalakult közös szerve, a Lutheránus Világszövetség. 50 év után Ma 86 tagegyház folytatja az ötven éve elkezdett nemzetközi egyházi munkát, amely napjainkban már nem kevesebb. mint 54 millió evangélikust egyesít. Mi, magyarok, elsőként vettük ki részünket a munka dandárjából: Raffay püspök és id.Prőhle Károly professzor úttörő tevékenysége, az 1947-es megalakuláson való részvétel és a jelenben, D. Káldy Zoltán püspökünk által irányított aktív részvétel, több vezető magyar teológus rangos pozíciója mind fontos mérföldkövek. A világ evangélikusságának 74 milliós nagy családjából azonban még ■ mindig hiányoznak egyes egyházak és közösségek, amelyek fenntartással vannak a szervezet munkája irányában. Végül valamit a Világszövetség Alkotmányáról és szervezetéről. A jogi személyként működő, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő genfi testület az Alkotmánya értelmében a Szentírást ismeri el az egyházi tanítás és élet egyedüli forrásának és zsinórmértékének. A Szentírást pedig — így vallja a LVSZ Alkotmánya is — a három ökumenikus hitvallás és az evangélikus egyház hitvallási iratai, különösen az Ágostai Hitvallás és Luther Márton Kis Kátéja magyarázzák helyesen. A legutóbbi, 1970-es eviani világgyűlés óta új, a réginél áttekinthetőbb szervezeti beosztása van világszervezetünknek. Három főosztálya az egyházi együttműködés, a tanulmányi ügyek és a világszolgálat kérdéseivel foglalkozik. Ugyanakkor a strassburgi ökumenikus Intézettől az etiópiai Evangélium Hangja rádióadóig széles skálán öleli fel a világ evangélikus kersztyéneinek elméleti és gyakorlati problémáit, és fáradozik azok jó megoldásán. ötven év alatt nagyot változott az egyház, s benne a világ- lutheranizmus arca. Különösen a 2. világháború után vált nyilvánvalóvá, hogy az egyház elsőrendű feladata nemcsak az ige hirdetése, hanem egyúttal a társadalmi igazság és a világbéke munkálása is. Bíztató jelek mutatják, hogy a világ evangélikusságának a képviselői továbbra is hűségesek akarnak maradni a tiszta evangéliumhoz és ugyanakkor egyre nagyobb felelősséget éreznek az emberiség nagy ügyei iránt. E kettős örökség jegyében ünnepeljük méltó módon a legújabbkori lutheranizmus fél évszázados jubileumát. Dr. Fabiny Tibor LUTHER-KÉZIRATOT TALÁLTAK Kicsinnyé lett világ — naggyá lett felelősség Uram! Ma a Te világod kicsinnyé lett, de afrikai, ázsiai, amerikai, ausztráliai testvéreinkhez mégsem kerültünk eléggé közel. Hallunk híreket naponta az egész világról, de a távollevőkről még mindig édeskeveset tudunk. — Imádságainkban rendszerint csak saját gondjaink kerülnek elő. A távoliak gondja-baja alig érdekel. Tedd szemünkben jelentéktelenné saját kívánságainkat s adj felelősséget testvéreink, köztük távoli keresztyének gondjai iránt is. Te tudod, hogy hitünk sokszor azért fullad unalomba, mert túlságosan sokat foglalkozunk önmagunkkal. Éleszd újra hitünket, hadd fedezzük fel lábnyomaidat a világ népeinek életében. Segíts, hadd lássunk hitünk szemével valóban távolba. Segíts rajtunk, nehogy félreértsük egyházadat. Adj erőt, hogy meg ne tagadjuk a Benned való egységet. De ments meg attól, hogy csak önmagunkért aggódjunk és önmagunkkal törődjünk. Ne engedd, hogy ajándékaidat csak bennső körben használjuk fel — légy segítségünkre, hogy tovább, egyre tovább adjuk mindazt, amit Tőled kaptunk, hogy ne magunkat, de másokat gazdagítsunk. Amen. (H. Bürkle nyomán, Kampala—Uganda HK) Csikágó egyik teológiai szemináriumában megtalálták Luther egyik levelét, amelyet már több mint egy évszázada elveszettnek hittek. A levélben, amely Albert mansfeldi grófnak szól, Luther arról ír, miért fontos, hogy a keresztyének az úrvacsoránál a kenyeret és bort magukhoz vegyék. A kéziratot a reformációi időből származó L. Franklin Gruber féle könyv- és kézirat gyűjteményben fedezték fel. (Iwi) BRAECKLEIN PÜSPÖK LÁTOGATÁSA ROMÁNIÁBAN A Türingiai Evangélikus Tartományi Egyház püspöke, D. Ingo Braecklein június hónapban látogatást tett a romániai szász lutheri egyházaknál. A püspök tapasztalatairól egyháza hetilapjában, a Glaube und Heimatban számolt be részletesen. (Iwi) KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS TEOLÓGIA reetorává Binder újszövetségi teológiai professzort nevezték ki, aki a romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház tagja. Elődje a református dr. Dávid Gyula volt. A kolozsvári teológiai akadémia képezi ki az evangélikus, református és unitárius fiatalokat, akik a lelkészi szolgálatra készülnek a Román Szocialista Köztársaság területén élő egyházakban. (Iwi) I LIBÉRIA ken római katolikus istentiszteleteket tartsanak, más egyházhoz tartozó keresztyénektől viszont az agyagból és szalmából épített ideiglenes kápolnákat elvették és lerombolták. (Imi) A Libériái Evangélikus Egyház püspöke. Roland J. Payne (Monrovia) éles támadást intézett az országban nagy gumiültetvényeket kezében tartó Firestone-társaság ellen, mert a társaság vezetői megon aorltAlz Vi omr .> -v ií 1 tol uón iro
