Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-15 / 28. szám

'rf

Egymás terhét hordozzátok

Gál 6,2

Sok más jellemző között, életünkre nagyon találó igénk kifejezése is,' hogy az teherhordozás. A modern technika vívmányai, a különböző emelő- és szállítóeszközök sok terhet vesznek le ugyan azok válláról és kezéből, kiknek a munkaköre éppen az anyagmozgatas. Valamilyen formában azonban mindannyian terhenet hordozunk életünk útjain, sokszor nagyon súlyos terheket is, melyekben segíthet, de nem mindent oldhat meg a technika. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy vannak nem terhes teher hordozások is, mint az alkotás örömével végzett munka, vagy az anyaságért boldogan vállalt terhesség, stb.

Nyilvánvaló az is, hogy nemcsak a fizikai munka megterhelő, de a lelkileg, idegileg kimerítő feladatok is, mint a szülők, nevelők, vezető beosztású emberek gondjai is lehetnek éppen olyan roskasztóak, mint a 80 kilós zsákok. Bűnök, bajok, betegségek is olyan súllyal nehezednek ránk az élet egyéb terhein túl, melyek alatt sokan összetörnek, ha segítség nélkül maradnak.

IGÉNKBEN ARRA INT AZ APOSTOL BENNÜNKET, hogy (keresztyén emberként) nem nézhetjük tétlenül embertársunk vergődését, hanem egymás segítségére kell lennünk: „Egymás terhét hordozzátok!" így sok teher hordozása lehet könnyebbé,

sőt örömtelivé is. Ugye, tapasztaltuk már mindannyian, hogy milyen jólesik, ha valaki figyelmesen a segítségünkre van valamiben a kérésünk nélkül is. Talán a csomagod segített cipelni, talán a felszállásban segédkezett a vonatnál, vagy éppen a kocsijára vett fel valaki. De a jó szó, jó tanács, vigasz vagy bátorítás ugye legalább ilyen jól jött a bajban, bánatban, lelkiismereti vívódásban, vagy bűnök, roskasztá terhe alatt.

SAJNOS NEM MINDIG VAN ÍGY, hanem gyakran a „mi közöm hozzá”, a „nem az én asztalom” elve teszi rideggé, fele- barátiatlanná életünket, magatartásunkat.

PEDIG AZ ÖNZETLEN ÉS FELELÖSSEGTELJES SEGlTÖ- KÉSZSÉGBÖL ránk is hullhat áldás vissza. Sundar Singgel, a nagy indiai igehirdetővel történt meg, hogy utitársával a Himalája hegyei között gyalogolva a nagy hóban egy félig megfagyott emberre bukkantak. Amikor ő úgy határozott, hogy felveszi és megpróbálja lakott helyre cipelni azt. társa saját életét akarva menteni, ott hagyta őket. Később ezt az embert holtan, megfagyva találták meg. Ö pedig a teher alatt kimelegedve kibírta az utat a rendkívüli hidegben és megmentve embertársa életét is célbaért.

A TEHERHORDOZASBAN VALÓ OSZTOZÁS nemcsak az egyének, de a közösségek feladata is. Ezekben a hetekben folyik az adományok begyűjtése egyházunk áldott szolgálatot végző segélyszervében, a Gyülekezeti Segélyben. Adományainkkal egymás segítségére sietünk, ebben is az erőnket meghaladó feladatok megvalósítására. Igénk is élesztgetni akarja most bennünk a felelősségérzésnek a kitágulását szűk önmagunkból, családi és kisebb közösségekről mind tágasabb körökre is. Ezért, amikor vöröskeresztes véradásra jelentkezünk, vagy a vietnami újjáépítésre adunk, a szervezett egymás terhe hordozásnak ezt az emberséges és szükséges útját járjuk. Ha Pál apostol idejében volt ilyen program — gondoljunk a júdeai éhínség idején Antióchiában rendezett segélyakciójára —, mennyivel inkább parancsoló szükségszerűség ez mai „összeszűkült” világunkban. Annál is inkább komolyan kell ezt vennünk, mert igénk szerint ez az egymás terhét hordozás nemcsak valamiféle túlbuzgó mások dolgába avatkozás, hanem törvényszerű, azaz a szeretet törvénye szerint való: és .így

töltsétek be Krisztus törvényét!”

Madarász István

Betegein knek

A

z egeszse

ges ember

Az egészséges ember — ahogy ezt magyar nyelvünk

olyan találóan kifejezi •—, egész, vagyis ép, teljes, tökéletes. Olyan, amilyennek lennie kell. Arra mondjuk, hogy ép, teljes, egész, amiben hiba nincsen, kifejezi alkotója szándékát és megfelel a célnak, amire teremtetett.

VAN ILYEN EMBER? Aki teljes, ép, testében-lelkében, fizikai és szellemi valóságában, olyan, amilyennek lennie kell, amilyennek Teremtője megálmodta és — hitünk szerint — meg is alkotta? A Biblia tanúsága és az orvostudomány megállapítása szerint nincsen. Csak viszonylagosan mondható teljesen egészségesnek valaki, életének egy-egy szakaszában. Legalábbis annak látszik, de valójában a leggondosabb vizsgálat sem állapíthatja meg, milyen betegség csíráját hordozhatja magában, a megbetegedés milyen lehetősége fenyegeti, talán a legközélebbi jövőben. S a valóságban azután mennyi nyilvánvaló betegség, testi és lelki, idegrendszeri — már most szeretnék rámutatni arra, hogy e kettő elválaszthatatlanul összefügg, de erről majd később szólunk részletesen — bántalom gyötri az embereket. Ezért állandó problémája az emberiségnek a betegség és egészség, pontosabban a betegség elleni küzdelem, az ártalmak elhárítása, megelőzése, az egészségnek — már amennyire lehetséges — megőrzése, helyreállítása. S ezért témája ez állandóan mindnyájunknak, a családoknak. a társadalomnak — s témája lesz' a most induló cikksorozatban lapunknak is.

ISTEN AZ EMBERT EGÉSZSÉGESNEK, vagyis épnek, testi-lelki tekintetben tökéletesnek teremtette. így vallja ezt a Szentírás: Isten a teremtés munkájának befejezése után végigtekintve alkotásán megállapította, hogy ..minden igen jó”. Isten teremtett világának jó rendjében az ember a maga helyén, olyan, amilyennek az Alkotó akarata szeIstenliszteletek a Balaton mellett

Badacsonytomaj protestáns imaház augusztus 5-én de. 9. Bala- tonakali evangélikus templom: a hónap utolsó vasárnapján de. s/412. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-ZsiUnsz- ky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Baiatonboglár református imaház: a hónap első vasárnapján du. fél 3. a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves protestáns templomkert: a hónap első vasárnapján de. 11. a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Ba- latonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap negyedik vasárnapján du. 4. Balatonfüred református templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.): minden hónap második és negyedik vasárnap du. 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balaton- lelle református Imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és református templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd július 15., augusztus 19. du. 3. Balaton világos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnapján de. fél 10, a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kővágóőrs minden vasárnap de. 11. Révfülöp július 22., 29., augusztus 12., 26. de. 9. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg Széchenyi u.: a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca Darányi u. 1—3: a hónap második vasárnapján du. 4. a negyedik vasárnapján du. fél 4. Za- márdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap második vasárnapján de. fél 12, a hónap negyedik vasárnapján du. 5. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapjáéi de. 11.

Mint Zalán futása Vörösmarty eposzában, olyan hősi pátosszal indul Kisbabot története. 397 ember (1970) él a Rába jobb partján magas védőgátak között s e gátak szimbolikusan is azt fejezik ki, hogy Kisbabot „Falu a gátak között”. Nem a reformáció kezdeti stádiumában nyerte evangélikus hitét, bár minden valószínűség szerint az ősök az első igehirdetésre csatlakoztak a protestantizmushoz. De ezek az ősök akkor még nem Kisbabo- ton éltek .hanem az eredeti fészekben, a Nádasdy-birtokon lévő Baboton. Legalább három nemzedéken keresztül szívták magukba az anyatejjel együtt a reformáció tanait, amely éppen úgy vérükké vált, mint ennek a hitnek egyenes következménye, a szabad emberi életforma. Ezért nem romantikus, megszelídült múlt ennek a gyülekezetnek a története, hanem vaskos rebellió, a jobbágytársadalom lázadása Werbőczi rendje ellen, hit és életforma vakmerő ötvözete és cselekedetre váltása, hogy élhessen és hihessen, mert a kettőt nem tudta elválasztani egymástól.

1620 körül mintegy 30 család „kereket oldott” a földesúri elnyomásból és elindult új hazát keresni Babotról. Olyan helyet keresett, ahol elrejtőzhetett a robot, dézsma a különböző szolgáltatások elviselhetetlen terhe elől. Egy rozoga bárka, a May Flower éppen ez idő tájt vitorlázott Angliából a szabad világ felé, fedélzetén hitükért üldözött szabadságra vágyó emberekkel. A honfoglalók a Rába mentén mentek végig. Az új hazát itt a mocsaras, ingoványos, lapos „senki földjén”, a Kába és a Marcal között találták meg, ahol mintegy 500 holdnyi földön a folyók medrüket évente ‘változtatták s gazdája haszontalansá- ga miatt nem volt. Nem esett Nádasdy területére, de a töröktől sem kellett tartani, mivel az iszonyodott ■ ingoványos területre tenni lábát.

Itt kezdte tehát küzdelmes életét e néhány evangélikus család megbújva, de szabadon. Itt építette fel nyomorúságos viskóit nádból és tömésből Hadat üzent a iolyóknak, melyek áradáséi úgy dézsmálták termését. mint egykor a földesúr, de legalább szabadok voltak. Alig éltek azonban békésen néA hasai reformáció nyomában

Kisbabot

hány évet, máris szemet szúrt jelenlétük. 1636-ban Rábapatonáról törtek rájuk a helyőrség német zsoldosai s az ellenálló parasztok házait kirabolták, majd felperzsel'ték. És jelentkezett nem sokkal később a földbirtokos is — bizonyos Ba- bothy-csalód Nyitra megyéből —. hogy perelje az illegális területhódítókat.

A fiatal telepüLés azonban csodálatos élni akarásról tanúskodott. A leégett házakat újra építette, az áradattal éjjel-nappal harcban állt, s a földesúrral szemben is kivívta jogait. Ez a föld az övé lett s ezt többé markából ki nem eresztette. Melléje szegődött a paraszti ravaszság, lázadt és spekulált s alig fordulunk egyet, nemesi községgel állunk szemben. Katonáskodtak a férfiak a „kutyabőrért” s ezáltal megszereztek az adómentesség jogát, de az egyenlőséget is a pörlekedő földbirtokossal szemben. Különös társadalmi képlet! Parasztnemesek lettek és így hitéletük is zavartalanabbá vált, noha a feudális Magyarország hagyományos protestáns üldözése nem sokba vette a „papiros-nemessegef.

Az álapjaiban parányi közösség a Rába bal partján levő Bodonhelyen élte vallásos életét. E község, mint a védelmi zóna egyik láncszeme, erődítéssel rendelkezett. Volt helyőrsége s kápolnájában evangélikus pap tartott istentiszteletet. A kisbabotiak ladikkal jártak istentiszteletre. A 18. század során Bodonhely elvesztette jelentőségét. A védelmi célul szolgáló kastély leégett, vagy leromboltatott s .a római katolikus restauráció eredményeképpen a községből kiszorultak a lutheránusok. Kisbabot 1737-ben kezdett imaházat

építeni s néhány évtizeddel korábban iskolamestert tartani. Ezt az imaházat nevetséges okokra hivatkozva saját kezűleg kellett lerombolni.

A „nemessé vedlett” község ekkor tapasztalhatta meg, hogy a hatalom sáncaiba nem törhet be, lényegében erőtlen, tehetetlen paraszt közösség, mint többi hit- és sorstársa. Mert ez időtől veszélybe került az iskola is, Kisbabot elsőszámú protestáns fellegvára, a szomszédos rábaszentmiháíyi plébános úgy rendelkezett vele, mint íöldesúr.

1749—1782-ig nincs iskolája, se rektora a falunak. A Türelmi Rendelet új lehetőségek elé állította Kisbabotot is. Tanítót kaptak s beindíthatták az egyházi gépezetet. Kerek 30 évvel a Türelmi Rendelet után 1812- ben kezdték el első templomuk építését. Ekkor már a bodon- helyiek éltek a kisbabotiak istentiszteleti lehetőségeivel. Ez időtől a gyülekezet lassú fejlődése párhuzamos az ország többi evangélikus gyülekezetével.

Ne is időzzünk ezeknél az adatoknál. Sokkal lényegesebb nyomon követni azt a vonalat, amely világosan kiábrázolódik a község életében, ez pedig az evangélikus egyház és a község társadalmi egységének vonala. Tudnunk kell azt, hogy Kisbabot-ma is szinte maradéktalanul evangélikus. Menekült parasztcsaládok hívták létre a települést, amelynek „emigrá- lása” társadalmi „forradalom” volt, s lépésüket vitathatatlanul motiválta protestantizmusuk. Protestáns szellemüket a nemesi privilégium sem változtatta meg, sőt a „parasztnemesség” megszerzése is ürügy volt az előnyösebb hitbeli és társadalmi emelkedéshez. A község életében egyetlen összetartó erő a közös hit, egyetlen önként vállalt intézmény pedig az egyház volt. Mindkettőért hatalmas próbákat állt ki.

De fel kell figyelnünk arra is, hogy a szabadságharcok idején Kisbabot teljes passzivitást tanúsított. Sem Rákóczi, sem Kossuth zászlaja alatt nem találunk kisbabotiakat. Mi lehetett az oka annak, hogy a nagy nemzeti megmozdulások idején a község nem hozta meg arányaihoz képest az áldozatot? Az bizonyos, hogy rejtett- ségéről csak a szomszédos és ellenséges érzületű községek tudtak. (A rábapatoriai káptalani helyőrség, a rábaszentmi- hályl plébános, megyei szolgabíró, stb.) A nyitrai földesúrral is csak a törvényszék előtt találkoztak. Egyebekben hiányzott a térképről. Létezése csak a II. József utáni korban lett nyilvánvalóvá. Rákóczi „üzenete” tehát éppen úgy nem hatotta meg őket, mint a szállingózó hírek a növekedő adóról, vagy a nyugati határszélen történő labanc seregekbe toborzás.

De Kossuth ügye más volt. S a szabadságharcból Kisbabot annyiban vett részt, hogy Jel- lasits menekülő seregéből néhány század egy éjszakára be- kvártélyozta magát. Aztán csend borult a községre. Számukra befejeződött a háború. Ez a passzivitás annál is inkább elgondolkoztató, mivel a két utolsó háborúban aránytalanul nagy véráldozatot hozott a község. Persze ez utóbbiak már a totális állam igényeinek megfelelően történteik. Az bizonyos azonban, hogy nem jószántából adta fiait vágóhídra a község.

És ma? A község mai napjairól külön és sokat lehetne írni. A cél, amelyért vállalta a hontalanságot, bujkálást, pörlekedést, a természet e erőivel szemben a gigászi küzdelmet, beteljesült, övé végképpen a talpalatnyi föld, gátak védik otthonaikat, hitét szabadon gyakorolhatja, bekerült egy ország egyetemes fejlődésének, gyarapodásának vérkeringésébe. A múlt küzdelmei nem bizonyultak hiábavalónak s a gyülekezet 3p0 éves múltja okulásul szolgál a mai nemzedéknek.

dr. Rédey Pál

rint lennie kell. Olyan, hogy alkalmas legyen a feladatra, a rendeltetésre, amire a Teremtő szánta: szeretetben éljen Istennel és embertársaival. Mint gyermek Atyjával, mint testvér a testvéreivel. Minden, ami ebben akadályozza, Isten akarata ellen való. Ezért Isten akarata ellen van a betegség Is. Ismét a Szentírás tanúskodik arról, hogy Isten emberei, a próféták, a gyógyítás nekik adott mértéke szerint, harcoltak a betegség ellen. Jézusról pedig feljegyezték az evangéliumok írói, hogy szertejárva az országban mindenféle betegséget gyógyított. Az Ótesta- mentom ígérete: Én az Ür vagyok a te gyógyítód, benne vált valóra. A betegek, vakok és bénák, léprások és idegbetegek özönlöttek hozzá, néha annyira, hogy enni és aludni sem maradt ideje, hozzátartozói jogos aggodalmára. Szinte a vég- kimerülésig gyógyított — mert „ezért jöttem”, vallotta. Az evangélium, az Isten szereteté- /ől szóló örömhír hirdetése mellett, szinte egy lélegzetre s kétkézzel segített minden elgyötört, szenvedő emberen. Megbocsátotta a bűnöket, vagyis helyreállította a lélek békéjét Istennel, önmagával és környezetével s ezzel sokszor egyidejűleg feloldozta kínzó betegségek bilincsét s ezzel is visszaadta a meggyógyult embert hivatásának, családjának, falujának, az embereknek, akikkel együtt élt s akiknek köréből a betegség is, a bűn is, a kettő együtt és sokszor összeszövődve is, kiszakította.

Tanítványait is ezzel indította útnak: Az evangéliumot hirdessétek, betegeket gyógyítsatok — ingyen vettétek, ingyen adjátok. Az ige hirdetése és a jó cselekvése, Isten szereteté- ről tanúskodás és az irgalmasság művelése nem kettő, hanem egy az első gyülekezetek életében. Aranyam, ezüstöm nincsen, mondja Péter, de amim van azt adom: a názáreti Jézus nevében járj! — és lábraállt a béna ember a jeruzsálemi templom udvarában. Amikor az egyház története során hivatása világos tudatában volt, mindig harcolt a betegség ellen, küzdött az emberek egészségéért, enyhíteni próbálta a szenvedést.

AZ EGÉSZSÉGNEK korunkban egy bizonyos értelemben, szinte kultusza van. összefügg ez, legalábbis részben, a sportolás általános elterjedésével. Ennek a szemléletnek sok jó oldala van. Mégis néha aggályos jelenségek is járhatnak vele. Az egészséges, kisportolt szép testű embert szinte istenítheti a közvélemény (különféle Miss és Mister Universum választások, stb.). Másfelől a beteg elesett embertársat sokszor zavaró jelenségnek tartja, kerüli s ezzel óhatatlanul kirekeszti az „egészségesek” társadalmából s amúgyis nehéz helyzetét még súlyosbítja.

Pedig, s erről nem szabadna elfeledkezni, az egészség nem öncél, bálványozni való önérték, hanem értelme mindig önmagán túlutal. Isten ajándéka, valljuk, amely, mint minden ajándék, egyben elkötelezés is. Hálára kötelez és arra, hogy okosan és célszerűen éljünk vele. Isten életünket, életünk idejét, esztendeit, testi-lelki erőnket, képességeinket, tehát egészségünket is haszonra adta, arra, hogy — bibliai szóval élve — sáfárkodjunk ezekkel, önmagunk, de embertársaink, közelebbi hozzátartozóink és egész környezetünk javára. Az élet szolgálat, vallotta Jézus önmagáról és erre a szemléletre tanította követőit is. Azért igyekezzünk megőrizni vagy mielőbb helyreállítani egészségünket. hogy élhessünk és — szolgálhassunk a reánk bízottaknak. Az egészség könnyelmű kockára vetése ezért felelőtlenség is, Isten és embertársaink iránt.

VANNAK EGÉSZSÉGES EMBEREK? Isten azt akarja, hogy a földi lét lehetőségeihez és korlátáihoz képest s kinek- kinek egyénileg adatott körülményei között, legyenek. Mert Isten az ,életet akarja. Jézus így vallott: azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködje- nek.

dr. Groó Gyula

Marad

Mi marad az emberből, ha Isten megharagszik rá? Mi marad belőlünk, ha Istennek súlyos ítélete megjelenik.

Mi marad? — erre a kérdésre kapott választ Istentől Ézsaiás próféta, amikor Isten őt megszólította és prófétai szolgálatra hívta el Uzziás király halálának évében. Mi marad meg Isten népéből, mi marad meg Jeruzsálemből? Egy félelmetesen nagy birodalom emelkedett hatalomra abban az időben a két kicsi ország, északon Izrael, délen Juda országa közvetlen szomszédságában, az asszíriaiak birodalma. Még béke volt, nyugalom, jólét. A látóhatár szélén azonban viharfelhők tornyosultak. Mi marad meg Izraelből és Judából, ha kitör a vihar, ha észak felől megindul az asszír hadsereg? Mi lesz Jeruzsálem népével? Nem vették komolyan a veszélyt. Elbizakodottan éltek. A gazdagok azon versenyeztek, ki tud a másiknál szebb villát építeni magának. Asszonyaik az öltözködésben és a divatban akarták felülmúlni egymást. Közben az egyszerű nép nyo- morgott. Mi marad, ha megjelennek az asszíriai katonák?

Ebben az időben látta Ézsaiás nagy látomását a jeruzsálemi templomban. De jó volt látni Istent felemelt trónszéken. Látni magasabban a viharfelhőknél, látni hatalmasabbnak asszíria hatalmánál. Mégis, mi marad? Mi marad Jeruzsálemből és népéből, ha Isten büntetése lesújt rájuk, ha az asszíriai csapatok megindulnak?

Figyeld meg mit mondott Ézsaiásnak az Ür, amikor pró- fétaságra hívta el őt a templomban.

így szól az Ür: menj és mondd meg ennek a népnek: halljátok szavam és nem értitek, látjátok és nem ismeritek fel. Prédikálj nekik akkor is, ha nem figyelnek rád. Az lesz a büntetésük, hogy nem tudnak megérteni, mert fülük nem ért, szemük nem lát, szívük megkeményedett.

Ézsaiás megkérdezte: meddig lesz ez így? Az Ür így feleit: mindaddig, míg a városok pusztává nem válnak, a házak lakatlanokká lesznek, míg a föld ki nem pusztul. És ha megmarad rajta egy tizedrész, az Is kipusztul. Olyanná lesz a nép mint egy kivágott cserfa. Csak a tönk marad meg belőle. De ez a tönk mégis a jövő reménye: szent mag.

Ézsaiás próféta öreg korára megérte, hogy az asszírok megindultak délre. Izrael országát teljesen elpusztították. Juda országát is letarolták. Jeruzsálem ugyan megmaradt, de megtépázva, mint egy kivágott cserfa. Tönkre ment. A tönkre ment városra, erre a csonkra Ézsaiás mégis hálás bizalommal és reménységgel nézett. Ezt hirdette: a tönkből egy vessző származik, gyökeréből virágszál nevelkedik, altin az Ürnak lelke megpihen. A jövőbe látott.

Az apostolok sok-sok száz év múlva Jézusra mutattak és azt mondták: ő a vesszőszál, ő a virágszál. Egy magyar népének így szól Jézusról: Jézus virágom, szép termő ágom. Feltámadt Jézus, vigadjunk. A bűnből mi is támadjunk!

Mi az ami megmaradt? A kivágott cserfa tönkje? Több, nagyobb. Isten hűsége maradt meg. Haragja bármily nagy, nem végtelen. Egyszer elmúlik. Nem magától. Egyedül azért, mert hűsége, szeretete akkor is megmarad, amikor haragszik. Nagyobb haragjánál. Ha ezt nem tudta volna Ézsaiás, nem tudta volna hirdetni Isten szigorúságát, haragjának nagyságát és súlyát sem.

i

4