Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-15 / 28. szám

Yispgrádon ülésezel! az Egyházak Világtanácsának Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága Együtt az emberiség békés jövőjéért TÖBB MINT JELSZÓ: REÁLIS PROGRAM lehet az a mon­dat, amelyet a világ ez év október 2—7 között Moszkvában ké­szülő békeerői zászlajukra tűztek. A bázis, amelyre ez a program felépülhet az eddig elért és egyre inkább szélesedő eredmények: az Európai területen meg­kötött államközi egyezmények és a külügyminiszteri szintre emelkedett helsinki tárgyalások, világszinten a két nagyhata­lom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyá­ban kialakuló jó légkör, a két és sokoldalú tárgyalások során elért előrehaladás az atomháború veszélyének az elkerülésére, a fegyverkezés csökkentésére, a haderők csökkentésére. A .vi­lág biztonságát fenyegető helyi háborús fészkek felszámolásá­ban a vietnami háború befejezése, a közel-keleti konfliktus megoldásának a tárgyalások medrébe szorítása. A"Z IDŐPONT KEDVEZŐ VOLTÁT az emberiség békéjéért teendő együttes további lépések érdekébe már maga ez a lista is igazolja. Joggal állapíthatta meg a békeerők moszkvai világ- kongresszusának magyar előkészítő bizottsága július 2-i ala­kuló ülésén elnöklő Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, hogy a béke, a biztonság ügye a világon előrehalad. Mindazok, akik az elmúlt évtizedekben valamit is tettek ezeknek az eredményeknek az eléréséért, jóleső érzéssel álla­píthatják meg, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. S itt ter­mészetesen és elvitathatatlanul kell gondolnunk elsősorban a Szovjetunió népeire és vezető pártjukra, a Kommunista Párt­ra. amely létezése óta járja a világ népei békéjéhez vezető utat. S most már jó ideje nem társtalan. A világ új, emberibb arcát kiformáló szocializmus térhódítása következtében az ál­lami politika rangjára emelkedett a békés egymás mellett élés politikája a sorra születő szocialista országokban. De különösen is nagy lendületet kapott minden jó irányú törekvés az SZKP XXIV. kongresszusa után, amely felmérve a világ politikai erőviszonyaiban végbement döntő változásokat, szélesen bon­takoztatta ki az elkövetkező idők ‘béketervét. És ez a terv már maga mögött tudhatta a világ minden részén egyre erőteljeseb­ben kifejezésre jutó békevágyat, a világ haladó erőinek mind tudatosabb összefogását és tettrekészségét. A népek ügyévé, a társadalmak ügyévé lett a béke, a békés egymás mellett élés, a világ népei biztonságának ügye. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK, AMELYEK minden jó szándékú embert, köztük sok hivő embert is jóleső érzéssel töltenek el, nem engedhetnek megállást. Egyrészt mert még számtalan nyugtalanító jelenséggel találjuk szembe magunkat ma is: gon­doljunk az időközben megkötött vietnami megállapodások többszörös megszegésére az Egyesült Államok imperialista és militarista körei által, a megoldatlan kambodzsai és közel-ke­leti feszültségre, a gyarmati elnyomás itt maradt rezervátu­maira, a haladó politikai és társadalmi erők (köztük sokszor az egyháziak is) üldözésére Latin-Amerikában, vagy a világ más részein, a világ kapitalista országaiban sok helyütt konzervált társadalmi igazságtalanságokra. Ezeken a megoldásra váró ügyeken túl pedig már itt jelentkeznek azok az új feladatok, amelyeket a fentebb említett új világhelyzet ad fel azoknak, akik felelősséget éreznek jelen világunk megnyugtató bizton­ságáért és az emberiség békés holnapjáért. A BÉKEERŐK MOSZKVAI VILÁGKONGRESSZUSÁIG még hónapok telnek el. De azok, akik csak kis mértékben is fel tudják mérni a közelmúlt pozitív világpolitikai eseményei­ben rejlő nagy lehetőségeket és töretlenül reménykednek a fo­lyamatban levő tárgyalások jó irányú továbbhaladásában, tudják, hogy a feladatokhoz képest milyen rövid az az idő. amely a hetek tovafutásával rendelkezésükre áll azoknak, akik tenni is akarnak valamit az előttük álló feladatok megoldására. És ez természetesen vonatkozik ránk is, akik a gondolat felvetődése óta hitünk indíttatása és reménysége alapján is szívesen és kész­ségesen vállaltuk, hogy a magunk lehetőségeinek és eszközei­nek a birtokában támogatjuk a nagy összefogás célkitűzéseit. Csak szerény rész az. amit mi magyarországi evangélikusok és általában hivő emberek népünk társadalmának közösségé­ben e nagy világot átfogó békeprogram kiteljesedése érdekében el tudunk végezni. De szükséges rész, ahogy az nagyon szépen jutott kifejezésre újra Kállai Gyula elnök már előbb említett megnyitó beszédében: a béke és biztonság ügye nemcsak a kor­mányok ügye, hanem elsősorban a népeké, hiszen róluk, az ö jö­vőjükről, életükről van szó. Ezért biztos, hogy a címben foglalt programadó jelszó valóban visszhangra talál és cselekvő egyet­értésre buzdít a magyar társadalom minden rétegében. __ \ A János passió Oroszlányban AZ EGYHÁZAK VILÁG- TANÁCSA, amely 263 protes­táns és ortodox felekezetű tagegyházat fog össze az egész világról, fontos bizottsági ülést tartott hazánkban. Az ország egyik legszebb részében, a Dunakanyarban tanácskozott június 14—19. között az Egy­házak Világtanácsa Nemzet­közi Ügyekkel Foglalkozó Bi­zottsága. Ebből az alkalomból összesen 37 külföldi érkezett hazánkba, a bizottság tagjai és állandó munkatársai. A ven­déglátásról a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csa gondoskodott, így tévén eleget az Egyházak Világtaná­csa bizottsága azon kérésének, hogy soron következő ülésü­ket Magyarországon tarthas­sák. A Dunakanyarban tartott tanácskozás figyelemreméltó esemény a Nemzetközi Ügyek­kel Foglalkozó Bizottság törté­netében, hiszen a mostani, sor­rendben 28. ülés volt az első olyan, amelyet szocialista or­szágban tartottak. A helyszín megválasztása egyszersmind azt is érzékeltetni akarta, hogy a bizottság mindjobban meg akar szabadulni azoktól a kö­töttségektől, amelyek a múlt­ban csak alig tették lehetővé számára, hogy kellőképpen Holtomig! Házasságkötésnél elhangzó szó. S itt mindenki a hűségre, a melléállásra, erköl­csi kitartásra gondol. Kevesen viszont arra, hogy sokkal át­fogóbb ez a szó. Nemcsak azt foglalja magában, ami a lelki területhez tartozik, hanem „konkrét” dolgokat is, azaz anyagiakat, pénzkérdést. Ez utóbbi kettőre is vonatkozik a holtomig, mert ezekhez is hű­ségre vari' szükség, amit meg­bízhatósággal szoktunk megne­vezni. Tételünk ezért így hang­zik: megbízhatóság leiki és anyagi kérdésekben. Igen, így összekapcsolva. Ezt az össze­kapcsolást nem ebben az írás­ban tesszük csupán, mert Isten ezt az összekapcsolást megtette már a teremtés pillanatában. Hisz, Isten az egész világot már akkor rábízta az emberre, azaz az anyagot és az anyagit. Azaz az iskolapad állagának megóvásától a zsebpénzen át egészen a bankkasszának a megőrzéséig. NE LOPJ! így fogalmazódik meg az anyagi ügyek — ingat­lan és ingóság — védelmének parancsolata. Mégsem korrekt­ségre való nevelés a parancso­lat célja. Nem annak a típus­nak a „kitenyésztése”, aki meg- támadhatatlan jogilag, mert ebben nem a valaminek a nem­cselekvéséről van szó. Vajon, nem lopja-e az a pénzt, aki zsebpénzt kap, de nem ad érte semmit? Nem lopja-e az az otthoniak munkáját, aki a nyá­ri iskolai szünetre hazajön csak azért, hogy „lebarnulva” menjen vissza szeptemberben az iskolába? De nem kezeli-e hűtlenül az a szülei pénzét, aki iskolai évei után szégyenli a szüleivel való együttlakást? Nem lopás-e. az állam zsebé­ből, akit taníttattak, otthoni és állami támogatással, s végül a szülőt az államra akarják rá­bízni öregségére: van szociális otthon felkiáltással! Ez a parancsolat több. mint negatív felszólítás. Negatív mondatszerkesztéssel pozitív mozgásra szólít fel. azaz arra. hogy dolgozni kell! Nem csu­pán annyi a feladat, hogy úgy őrizni mindent, ill. vigyázni mindenre, hogy ..balzsamo­zok”, hanem új értéket kell létrehozni. Ez azt jelenti, hogy számot vessen az európai szo­cialista országokban élő egy­házak realitásával. A magyar- országi egyházak örömmel üd­vözölték ezt a régóta aktuális döntést és remélik, hogy az Egyházak Világtanacsában nem jelentéktelen helyet be­töltő bizottság jövőbeni mun­kájában a mostani kezdemé­nyezés folytatását tapasztal­hatják majd a szocialista or­szágok egyházai. Istentisztelettel kezdődött, az ötnapos tanácskozás, ame­lyen dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök, az Egyházak Vi­lágtanácsa központi bizottsá­gának tagja, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csának elnöke hirdette az igét és köszöntötte a résztvevőket. Egyebek között üdvözlésében hangsúlyozta azt a szimboli­kus jelentőséget, amelyet a vendéglátó magyar egyházak a tanácskozás megrendezésé­nek tulajdonítanak: „Kivált­képpen való okunk az örven­dezésre az, jiogy az ökumené- nek ez a bizottsága most Ma­gyarországon ülésezik: ez év augusztusában lesz 25 éves évfordulója az Egyházak Vi­lágtanácsa megalakulásának. Miként ismeretes, a magyar- országi egyházak kezdettől ne az legyen a vezérgondolat, elégedjünk meg azzal, ami van, hanem az, törekedjünk mindig arra, ami egymás gazdagításá­ra szolgál. EZÉRT AZ ANYAGI KÉR­DÉS, közösségi ügy. Családo­kat sújt, vagy emel, társadal­mat lendít, vagy visszatart. Valaminek a hűtlen kezelése energiaveszteség mindenki szá­mára. Ennek a parancsolatnak a pozitív értelmezése biztosít életteret mindnyájunknak, nem pedig a lopás. ISTEN A GAZDÄJA ennek az élettérnek. „Én vagyok az alfa és az omega, ezt mondja az Űr, az Isten, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Min­denható” (Jel 1.8). Tehát, nem­csak azt jelenti az élet, hogy kegyelmi idő, hanem azt is, hogy az élet alkalom! Egyetlenegy nagy alkalom. A születéstől a halálig egyetlen alkalom a szeretette, a megbo­csátásra, segítségnyújtásra, az egymás mellé való odaállásra, a javakkal való hűséges bánás­módra holtomig ! Ez d jánosi ige olyan össze­függésbe állít, amiről lehetet­len nem észrevenni, hogy a ha­lál nem a vég ajtaja. Azaz. le­zár mindent a sír — a hűtlen kezelést és hűséget. A halál nem a vég ajtaja, mert az Is­ten a végállomás. Az igaz, nogy a halál az a pillanat, amikor megszűnik a létezés magam és mások számára. Egyszerűbb lenne meghalni is. ha nem hangzott volna el ez a mondat soha: „én vagyok az alfa és az opiega ...” De elhangzott eb­ben a történelemben, s ez. azt adja tudtára mindenkinek, hogy Isten túléli a halált, az emberek halálát. Ezért az éle­tünk több kell, hogy legyen „adok-kapok” mérkőzésnél, mert a halál is több, mint egy élet. fizikai kiválása. Leltár előtti zárás a halál! De milyen a leltárt vezető Is­ten? Tudom, mert ö az alfa, azaz a kezdet is. Sőt, Jézus Krisztusban megtudtam azt is, hogy milyen ö és mit akar? Anyagi kérdésekben is evan­géliumi üzenet az. ha ilyen döntéseinkben is Krisztus sze- retete szorongat minket. Káposzta Lajos fogva, sőt már az előkészítés időszakában is nagy remény­kedéssel és az isteni ígéretek­ben vetett bizalommal vettek részt az Ökumené munkájá­ban. E mostani ülésre azért úgy is tekinthetünk, mint a magyar tagegyházaknak a 25 éves évforduló alkalmával ki­fejezésre juttatott jó kívánságá­ra.” A NEMZETKÖZI ÜGYEK­KEL FOGLALKOZÓ BI­ZOTTSÁG — amelynek elnö­ke Olle Dahlén svéd parla­menti képviselő, igazgatója L. J. Niilus Argentínából — először az elnök és az igazga­tó jelentését hallgatta meg az utolsó ülés óta végzett mun­káról. Ezután olyan jelentős nemzetközi kérdéseket vitat­tak meg, mint az európai biz­tonság ügye, az általános le­szerelés lehetősége, a közel- keleti konfliktus megoldásá­nak lehetséges változatai. Az indokínai helyzettel kapcsolat­ban hozott állásfoglalásában a bizottság többek között sür­gette, -hogy „az Amerikai Egyesült Államok szüntesse be a kambodzsai bombázásokat és álljon el minden olyan ak­ciótól, amely a párizsi megál­lapodások megsértését jelen­ti.” Sürgette továbbá, hogy „a saigoni kormány bocsássa sza­badon a politikai foglyokat és biztosítsa azokat a polgári szabadságjogokat, amelyeket a párizsi megállapodások elő­irányoztak.” A BIZOTTSÁG TAGJAI MUNKACSOPORTOT alakí­tottak az egyes problémakörök részletes megvitatására. Az első az ázsiai kérdésekkel fog­lalkozott, a második a leszere­lésről tárgyalt, a harmadik pe­dig, amelynek elnöke D. dr. Bartha Tibor püspök volt, az európai helyzet legújabb ala­kulását vitatta meg. A mun­kacsoportok javaslatai alapján születtek meg az ülés határo­zatai és állásfoglalásai. A ta­nácskozások alapján beadvá­nyokat készítettek az Egyhá­zak Világtanácsa központi bi­zottsága számára. A/ Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságnak, mint az Egyházak Világtanácsa ál­landó bizottságának fontos feladata, az, hogy rámutas­son azokra a lehetőségekre, amelyek által a világszervezet és tagegyházai hozzájárulnak a nemzetközi krízis-gócok megszüntetéséhez és az embe­riség égető kérdéseinek meg­oldásához. Az európai bizton­sággal kapcsolatban megfogal­mazott iratok örvendetes mó­don azt mutatják, hogy ebben a bizottságban is mind na­gyobb hangsúlyt tesznek azok­nak a keresztyén feladatok­nak a megfogalmazására és megvalósítására, amelyek által a hívők és egyházaik az em­beriség javát szolgálhatják. Olyan fáradozások ezek. ame­lyeket a Keresztyén Békekon­ferencia hosszú idő óta és nagy kitartással vállal és amely munkásságnak hatása ezen a bizottsági ülésen is fellelhető volt. Valamennyi kérdéssel kapcsolatban találkozni lehe­tett a Keresztyén Békekonfe­rencia munkájának figyelem­re méltatásával, elismerésé­vel. A DUNAKANYARBAN TARTOTT TANÁCSKOZÁS vezetőit hivatalában fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke. A vendégek, akik D. dr. Bartha Tibor püspöknek és dr. Tóth Károly főosztályve­zetőnek, _ a bizottság magyar tagjának kíséretében jelentek meg az államtitkárnál, beszél­getést folytattak azokról az aktuális feladatokról, amelyek a keresztyényekre várnak a je­lenlegi nemzetközi helyzetben. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa az ülés bezárásának napján fogadást adott a külföldi vendégek tiszteletére. Ez egyben lehető­ség volt arra is, hogy a Nem­zetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság tagjai találkozzanak a magyarországi egyházak ve­zetőivel és képviselőivel. A DUNAKANYARBAN TARTOTT TANÁCSKOZÁS részben előkészítője volt az Egyházak Világtanácsa köz­ponti bizottságának ez év őszén Genfben tartandó ülésének. Re­méljük, hogy a magyar egyhá­zak vendéglátásukkal nemcsak az Egyházak Világtanácsa Irán­ti együttműködési készségüket fejezték ki, hanem a maguk módján hozzájárulhattak az őszi központi bizottsági ülés sikeréhez is. Hézser Gábor NAGY ESEMÉNY SZÍNHE­LYE VOLT Szentháromság va­sárnapjának délutánján az oroszlányi gyülekezet templo­ma. Nemcsali a környékről, ha­nem a fővárosból és messze vidékről is sokan jöttek el, hogy tanúi legyenek a szinte csoda számba menő vállalko­zásnak, hogy egy vidéki gyü­lekezet ének- és zenekara nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy előadja az egyházi zene királyának Johann Sebastian Bachnak felejthetetlen művét, a János passiót. S az oroszlá­nyiak fővárosi együtteseknek is dicséretére szolgáló szinten teljesítették is, amire vállal­koztak. Hogyan jutott el erre a ma­gaslatra az alig több, mint tíz­esztendős oroszlányi énekkar? Magam is tanúja voltam a cso­dának, hogyan született meg tizenegy esztendővel ezelőtt az oroszlányi kórus. A városba került egy fiatal bányász, Nagy Dániel, aki szerelmese volt nemcsak Isten ügyének, hanem az egyházi zenének is. Össze­gyűjtött néhány énekelni sze­rető gyülekezeti tagot,' fiatalt és idősebbet, s elkezdett velük foglalkozni. Kezdetben nem ment könnyen a dolog. Magá­nak is sokat kellett tanulnia, s az énekkar tagjainak hason­lóképpen. De a bámulatos szorgalmat és kitartást Isten áldása kísérte. Az énekkar egy­re erősödött, egyre több sikert ért el Isten ügyének szolgála­tában. A zenekar megszületése és fejlődése is hasonló módon történt. Isten mindig megáld­ja az ő ügyének szolgálatára végzett fáradozásainkat. EZEK A GONDOLATOK JÁRTAK AZ ESZEMBEN az alatt a két és fél óra alatt, amíg ott ültem a gyönyörű ba­rokk templomban — nem is lehetett volna alkalmasabb he­lyet találni Bach muzsikájá­nak! — s hallottam felcsendül­ni az örök szép dallamokat. Bach ebben a müvében az em­beriség egyik legtragikusabb pillanatát örökíti meg, hogy rá harmadnapra bekövetkezzék, ami az embernek a földön a legmagasztosabb, ami az em­beri remény és optimizmus örök forrása lett, hogy Jézus Krisztus feltámadott. IGEN, A FELTÁMADOTT JÉZUS DICSÉRETÉT zengte az egész előadás, a szóló éne­kek, a korálok, az orgonaszá­mok. Azét a Jézus Krisztusét, aki mindig lehajolt az elesett­hez, hogy felemelje azt, aki mindig diadalra viszi az el­nyomottak és elesettek ügyét. Az ő dicsőségét szolgálták a szóló énekesek: Kovács Erzsé­bet (szoprán), dr. Nagy Ervin­né (alt), Fülöp Attila (tenor­evangélista), dr. Meláth Ottó (basszus-jézus), és Mezöfi Ti­bor (basszus-Pilátus), akik készségesen vállalkoztak a szolgálatra, s a tőlük megszo­kott szinten énekeltek. A gyö­nyörű hangú barokk orgonát Trájtler Gábor orgonaművész- lelkész szólaltatta meg a tőle megszokott alázattal és techni­kával. Az énekkart és zenekart Nagy Dániel kórusvezető vezé­nyelte a lényéből áradó dina­mikával és lelkesedéssel. Milán Jánosnak, a gyülekezet lelké­szének oltári szolgálata és be­vezetője, valamint Lábossá La­jos tatabányai lelkész igehirde­tése formailag is istentisztelet­té tették a felejthetetlen al­kalmat. Seinieczi János A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-lg — a készpénzért történő eiadás zavartalan. Garai Gábor: A légikisasszony monológja Én odafent még mindig szédülök. Szorongok, mikor felszállunk, leszállunk. Még émelygek is. Nem erre születtem képzeletben tyúkokat etetek otthon az udvaron, vagy téli estén tengeri-fosztáskor, két dal között álmodozom ... De zúzmarás egekben röpülünk. És itt vagytok körülöttem ti mindannyian, mosolyomra várva; cukorkát kértek, italt, friss derűt, hűs levegőt s biztonságot, nyugalmat. — Hát mit tegyek: légörvények között is hidegvérrel egyensúlyozva járok, mintha táncolnék a szűk folyosón, elbolondozom a riadt gyerekkel, s az öregeknek megtorlóm szája-szélét. Nincs semmi baj — mondom —, ha zökkenünk, s hullunk éji felhők tej-sűrűjébe; nincs semmi baj •— s magam is elhiszem. Mert érzem, hogy végül megérkezünk: futóművét kioldja csöndesen a gép, a két szárny lágyan bókot int; a betonpályát vagy a sík mezőt megcélozza a két első kerék; egy zörrenés — és idelent vagyunk, szépen, tisztán, higgadtan földet érünk, S én állok az ajtóban, és viszonzom a búcsú-szót: köszönöm, köszönöm! És mennek mind. Sosem látok viszont tán senkit légi társaim közül; fürgén, megkönnyebbülten távolodnak. Én meg a leltárt egyeztetve mondom: — Rendben megjöttünk... Ennyi volt a dolgom. (Megjelent a Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő „Ablakban a nap” című verseskötetében 1972-ben.) Isten sáfárai vagyunk Mindenről számot kell adnunk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents