Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-01 / 26. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1973. Július Ára: 2,— Forint „Követte Őt” Mt 9,9 AZ ORSZÁG EVANGÉLIKUSAI A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA tekintenek. Gyülekezetek és egyesek adományai futnak be a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon új épületére. Az adakozók szivük szeretetét adják bele az adományokba. Tudják, hogy egyházunk jövőjére adakoznak, amikor a jövendő lelkészek képzésének ügyét támogatják. Magán a Teológiai Akadémián a tanári kar tagjai az idősebbek tapasztalatával és magasfokú szaktudással adják át a teológia tudományát és a lelkészi szolgálat szépségének megszerettetését az ifjabb nemzedéknek. Szülői ház és baráti kör féltő szeretete és imádsága hordozza itt tanuló fiainkat és leányainkat. Ök maguk pedig a pályakezdés izgalmával vizsgáznak tudásukról, szorgalmukról, az ügy iránti odaadásról. Most a tanévzáró alkalmából Isten színe elé állunk egy évi munka eredményével és hiányosságával, hitünkkel és bűneinkkel. „KÖVESS ENGEM!" — hangzott Jézus megszólító szava tanítványaihoz, igénkben pedig személy szerint Mátéhoz. A megszólító hívást engedelmesen fogadta Máté, s jellegzetes bibliai tömörséggel egy egész emberélet döntése tükröződik ezekben az egyszerű szavakban: „Az pedig felkelt és követte őt." Követi Jézust, azaz utána megy, mögötte halad, hozzá csatlakozik. Arra halad, amerre Jézus megy, engedi, hogy Mestere előtte járjon és utat mutasson. Mindebben a hit bizalma tükröződik, amellyel ráhagyatkozik Jézusra, tudja, hogy mind jó amit ö cselekszik. Aki öt követi, odafordul ahhoz a tartalomhoz, amit ő képvisel, hasonul ahhoz a magatartáshoz, amit ö gyakorolt, elfogadja Jézus érette történt halálának megváltó és szabadító hatalmát, feltámadásának örömében ő maga is részesül. VELE JÁRNI DÖNTŐ VÁLTOZÁST JELENT. Veled akar lenni itt a templomban, de veled együtt akar betérni otthonodba is. Szeretne nálad maradni. Ha Jézus betér hozzád, más lesz az életed. Ahqvá Jézus betér, ott visszaszorulnak a bűnök, ott az ö világa, légköre terjed. Ö megszenteli a te életedet is, de az otthonodat is. Viszont, aki vele jár, erőt kap tőle, s olyanokra lesz képes, amelyekre másképp nem volna ereje. Képes lesz a szeretet cselekedeteire. Aki vele jár, meglátja a mellette élő másik ember baját és fajdalmát, s felveszi annak a gondját, a segítő szeretet készségével. Aki Jézussal jár, annak a látóhatára kiszélesül a szeretet cselekedeteire. Benne van ebben a rászoruló testvérnek nyújtott pohár viz, az emberről emberre' menő segítés. De benne van az emberek átfogóbb segítése, ami a szorgalmas munkában, az emberi élet fejlődésének, haladásának a segítésében található meg. EGYÜTT JÉZUSSAL — ez a keresztyén élet útja. A tanítványok úgy tanultak Jézustól, a Mestertől, úgy kezdtek hasonlítani hozzá és váltak jézusi emberekké, hogy vele együtt jártak, s így „ragadt rájuk’’ Jézus világa, levegője, légköre. És amikor Jézussal voltak, megértették, hogy Isten mennyire szereti az embert, mennyi odaadással közeledik az emberhez. Mennyire emberközéppontú az Isten. És ekkor megértették, hogy Isten egyszülött Fiát is kész volt odaáldozni az emberért és a világért. A Fiú pedig minden isteni erejét az ember javára és üdvösségére fordítja. Istennek ez az irgalmas emberszeretete hódította meg őket és tette a Krisztus apostolaivá. Azért maradtak a közelében és jártak vele, mert ők is Isten akarata és emberszeretete nyomán kívántak élni. Mi is csak úgy vehetjük át Jézus Krisztus követésének ajándékát, ha vele együtt élünk, vele együtt járunk. Vele fordulunk oda az ember gondjai es problémái felé, akarata szerint ülünk le testvéreink betegágyához, útmutatása szerint dolgozunk és fáradozunk embertársaink javáért. JÉZUS SZERETETÉT FOLYTATVA kell szolgálnia a ltere sztyénségnek a földön. A tanítványok megrettentek már akkor is, amikor Jézus előzetesen közölte velük, hogy itt fogja hagyni őket, és méginkább árvának érezték m,agukat Jézus halála után. De Szentlelket vettek, s azóta a Szentlélek szakadatlan nemzedékláncolalban vezeti, irányítja és táplálja az egyházat. Azóta minden idők tanítványai megtapasztalták, hogy az egyház a Krisztus teste. Benne él, hat, működik, cselekszik tovább a feltámadott és az Atya jobbján ülő Krisztus a Szentlélek által. Minden gyülekezet Jézus tanítványainak közössége. Itt most a mi körünkben is Isten munkatársai vannak együtt. Ezt az elhívást minden keresztyén elnyerte. Te is és én is alkotórészéi vagyunk annak a munkának, amelyet Isten akar végeztetni általunk. JÉZUS TANÍTÁSÁNAK VAGYUNK HORDOZÓI. Ez azt jelenti: ránk vár a feladat, hogy az egykor régen elhangzott igét áttegyük a jelenbe, napjaink tennivalóira vonakoztassuk. Jézust követni ebben az értelemben azt jelenti, hogy szavát élő beszédnek fogjuk fel, amely ma akar minket irányítani. Nem elég a Bibliát olvasni, vagy írásmagyarázatot tartani, mert az könyvmunkává válhat, papírosformává, elméleti tudássá, holt ismeretté. A Biblia nem történelmi emlék, hanem az élet könyve, amely nékünk szól, és minden nemzedék életének irányítására hivatott. Ezért Jézust követni azt jelenti, hogy meglátjuk tanításának mai vonatkozásait, ö pedig korszakunkban egyre inkább az emberszereteire irányítja figyelmünket. Arra tanít, hogy amint ő mindenestől az ember érdekét szolgálta, önmagát is feláldozta érte, ugyanígy forduljunk mi is.ß másik ember felé. Ma az a hordozója Jézus tanításának, aki megérti, hogy merre vezeti Jézus az egyházat, hogyan irányítja a szeretetre a figyelmünket, hogyan akarja létrehozni korszakunkban az emberről történő gondoskodásnak, az ember kérdései felé fordulásnak az egyháztörténelmi korát. AMIKOR TELNEK AZ ÉVEK FELETTÜNK és előttünk megy végbe az egyházban megszakítatlan nemzedékláncolatban Jézus hívása, tanítványok kiválasztása, — most hangozzék félénk egészen személyesen Jézus hívása, újra, ki tudja hányadszor: „Kövess engem!” Bár csak azt lehetene feljegyezni rólunk is: „Az pedig felkelt és követte öt.” D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése a Teológiai Akadémia évzáróján Egyházunk és hazánk javára Tanévzáró a Teológiai Akadémián Június 15-én az Országos Egyház Üllői úti székhazának imatermében tartotta tanévzáró istentiszteletét és tanévzáró ünnepi ülését Teológiai Akadémiánk. A délelőtti órák ellenére szép számmal töltötték meg az imatermet a hallgatók hozzátartozói, budapesti és környéki lelkészek és gyülekezeti tagok. Országos egyházunk elnökségét D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, az ez évben a Teológiai Akadémia ügyeiben eljáró püspök képviselte, az országgyűlés munkájában elfoglalt D. Káldy Zoltán püspököt is helyettesítve. A Déli Egyházkerület részéről Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő jelent meg. Mellettük ott láthattuk az Országos Egyházi Iroda munkatársait Karner Ágoston főtitkárral az élen, valamint egyházunk különböző szolgálati ágainak vezető munkatársait. Államunk képviseletében Lóránt Vilmos, az Állami Egyházügyi Hivatal főelőadója vett részt az ünnepi alkalmon. A vendégek sorában köszönthettük a testvér teológiai akadémiák dékánjait, illetve professzorait. A TANÉVZÁRÓ ISTEN- TISZTELET igehirdetési szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Igehirdetéséből részleteket közlünk lapunk vezércikkében. A TANÉVZÁRÖ ÜNNEPI ÜLÉST dr. Groó Gyula professzor igeolvasásá és imádsága vezette be. Az emlékezés jegyében kezdte dékáni jelentését dr. Vámos József. A most záródó tanév A Teológiai Akadémia tanári kara — dr. Vámos József dékán jelentését terjeszti elő in. dr. Ottlyk Ernő püspök igét hirdet kezdetén súlyos veszteség érte az Akadémiát, éppúgy egyházunkat, valamint a hazai és külföldi ökumenét D. dr. Pálfy Miklósnak, az ószövetségi tanszék tanárának halálával. Betegsége és váralanul bekövetkezett hirtelen halála nehéz gondokkal terhelte meg az Akadémia munkáját. Ugyancsak súlyosan érintette az Akadémiát dr. Mihály fi Ernő országos egyházi felügyelő elhunyta. Az elhunytak munkásságának értékelése után dr. Vámos József dékán a D. dr. Pálfy Miklós halála nyomán szükségessé vált személyi változásokat ismertette. ÜNNEPNAPOK IS FÉMJELEZTÉK az elmúlt tanévet a szomorú események mellett. Ezek közül különösen is kiemelkedtek a tiszteletbeli doktoravatások. Az elmúlt év során D. dr. Bartha Tiborral, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának püspök-elnökével a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökével, D. dr. lie. theol. Janis Matulis rigai érsekkel és Győri János Sámuel végző hallgató búcsúzik a Teológiai Akadémiától DR. VÁMOS JÓZSEF DÉKÁN a jó tanulásért és a közös munkában való helytállásért odaítélt kitüntetéseket és jutalmakat ismertetve zárta Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepi ülését. Mezősi György eseményen képviseltette magát Teológiai Akadémiánk.. .Teológiai munkánk szintjét jelzi dr. Fabiny Tibornak, az egyháztörténeti tanszék tanárának a Budapesti Református Teológiai Akadémián történt dok- torráavatása és dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész doktor- ráavatása Akadémiánkon. AKADÉMIÁNKNAK A KÜLFÖLDI TEOLÓGIÁKKAL és egyházak tudományos munkájával kiépült kapcsolataiból kiemelte dr. Vámos József, dr. Nagy Gyula rendszeres teológiai tanár három éves megbízatását a genfi tanulmányi munka vezetésére, valamint Dantine osztrák teológiai tanár vendégelőadásait Akadémiánkon. Az egyre bővülő kapcsolatok nemcsak a professzorok cseréjét teszik lehetővé külföldi testvéregyházakkal, hanem arra is lehetőséget adnak, hogy vendéghallgatót fogadhasson az Akadémia. így ebben az évben Sámuel Misiák, csehszlovákiai szlovák evangélikus teológus ismerkedhetett Akadémiánk és egyházunk életével és folytathatott tudományos tevékenységet. Jelenléte reménységünk szerint jól mozdította előre az egyházaink és népeink közötti testvéri és baráti kapcsolatokat is. Ugyancsak hálásak vagyunk azért, hogy teológiai hallgatóink közül többen belekapcsolódhattak az NDK evangélikus egyházai különböző intézményeinek munkájába gazdagítva ezzel különösen is a diakóniá- val kapcsolatos ismereteiket. AZ AKADÉMIA MINDENNAPI ÉLETÉVEL kapcsolatban a dékán elmondta, hogy a múlt évben 35 hallgató készült a lelkészi szolgálatra, akik közül ketten a napokban fejezték be tanulmányaikat. A hallgatók közül 32-en teljes vagy részbeni ösztöndíjat élveztek elsősorban az egyházmegyék megértő támogatásával. A kötelező órákon való részvétel mellett a fiatalok tevékenyen kapcsolódtak be az akadémiai fórum-beszélgetésekbe, amelyeken egyházi vezetőink tájékoztatói mellett nem egyházi szakemberek előadásai is elhangzottak különböző társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kérdésekről. A TEOLÓGUS OTTHON az új Teológiai Akadémia építéséjó műhelyeinek bizonyultak az otthonórák, ahol. egyházunk vezetőivel, gyakorló lelkészekkel és segédlelkészekkel folytathattak kötetlen beszélgetést a hallgatók. Ismertette a dékáni jelentés az új Teológiai Akadémia építésének örvendetes előrehaladását, a Lutheránus Világszövetség segítsége mellett a gyülekezetek részéről megnyilatkozó biztató áldozatkészséget. Ez utóbbinak eredménye a tanévzárás napjáig 523 ezer Ft. Mindezzel az a reménységünk, hogy a teológiai tudományos munka és lelkészképzés új otthona a terveknek megfelelő időben készül el és az 1974— 75-ös tanévet már az új helyen kezdheti el az Akadémia. Külön is köszönetét mondott D. Káldy Zoltán püspöknek, aki kezdettől fogva animálója volt az új Teológiai Akadémia felépülésének. Dr. Vámos József dékán a továbbiakban szólt arról a politikai és társadalmi háttérről, amely a munka lehetőségeit biztosította. Karunk és ifjúságunk az elmúlt tanévben igyekezett mindent megtenni azért, hogy munkánk javára legyen egyházunknak és hazánknak. Köszönetét mondott mindazoknak, akik az Akadémia munkáját közvetlenül is segítették: D. Káldy Zoltán országos püspök-elnöknek, D. dr. Ottlyk Ernő, az Akadémia ügyeiben eljáró püspöknek, az Akadémia tanári karának, dr. Selmeczi János otthon-igazgatónak, az egyházi könyvtár és Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága hazánkban ülésezett A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa meghívására június 15—19. között Visegrádon tanácskozott az Egyházak Világtanácsa egyik jelentős testületé, a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság. A kibővített végrehajtóbizottsági ülésre több mint negyvenen jelentették be részvételüket csaknem húsz országból. A tanácskozás alkalmából Magyarországra érkezett O. Dahlén svéd parlamenti képviselő, a bizottság elnöke, továbbá dr. L. Niilus, a bizottság igazgatója. Az Egyházak Világtanácsa genfi központja részéről többek között megjelent A. Brash, az „Igazságosság és Szolgálat” programegység elnöke, az Egyházközi Segélyosztály igazgatója. Az ülés megnyitó istentiszteletét D. dr. Bartha Tibor püspök, az ökumenikus Tanács elnöke tartotta. A magyarországi tagegyházak vezetőivel a külföldi vendégek 19-én este fogadás keretében találkoztak. Hanfried Krüger NSZK-beli egyházfőtanácsossal szélesedett Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktorainak tábora. De bekapcsolódott a Teológiai Akadémia az országos ünnepségekbe, így magyar evangélikus egyházunk 450 éves jubileumi ünnepségébe, valamint a Kiskőrösön tartott országos egyházi Petőfi-megem- lékezésbe is. Ezenkívül számos, az országos egyházat és a budapesti gyülekezeteket érintő ünnepi alkalmon és fontos vei kapcsolatban szűkebb helyen is 33 hallgató részére biztosította a tanulás feltételeit dr. Selmeczi János igazgató vezetésével. Az Otthon és a gyülekezetek szoros kapcsolatát jelzi, hogy a teológusok 216 gyülekezetben fordultak meg a teológus napok és szuppliká- ciók alkalmával. Ezeknek a találkozásoknak a gyümölcse a gyülekezetek egyre emelkedő áídozathozatala az Otthonért és az új, Akadémiáért. A gyakorlati szolgálatra felkészülés levéltár, vezetőinek, az ifjúság vezetőinek, és a gyülekezeteknek. A köszönet szavával fordult az Akadémia munkáját jelentős anyagi támogatásban részesítő Népköztársaságunkat képviselő Állami Egyházügyi Hivatal vezető munkatársai felé, elsősorban is Miklós Imre államtitkár, elnök, Balló István elnökhelyettes, Madai András főosztályvezető, valamint Lóránt Vilmos főelőadó felé. JÓ VOLT ITT LENNI. A most végzett hallgatók közül ifi. Győri János fejezte ki a köszönet szavait. Többek között arról tett bizonyságot, hogy jó volt a Teológiai Akadémián lenni. Jó volt, mert meg volt a lehetőség az ismeretekben való gazdagodásra és új barátságok szövődésére. Nem a búcsúzás alkalma ez, hanem a magvetés után az aratás örömnapja. Hálával emlékezett meg arról, hogy nem volt szakadék a tanári katedra és a padok között. Lelkesedéssel indulunk a szolgálat útjára — mondotta a továbbiakban, mert látjuk az utat. A 25 éves Egyezmény álapján kialakult jó kapcsolat államunk és egyházunk között, az új Teológiai Akadémia épülése és a tapasztalható megbecsülés az Akadémia szolgálata iránt, jó reménységgel tölti el a szolgálatba indulókat. Az elválás helyett kérjük tanáraink további támogatását — fejezte be a köszönetét Győri János. A továbbiakban Samuel Misiák szlovák ösztöndíjas juttatta kifejezésre köszönetét szinte hibátlan magyar szóhasználattal és kiejtéssel tanúsítva ezzel is, hogy jól használta fel a kapott lehetőséget.
