Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-01 / 26. szám
BMmriisiyj Mentőöv Mt 11, 28 Mint vízben fuldoklónak a mentőöv, olyan volt az élet elesettjei és nyomorultjai számára, az élet harcában megfáradt és reménységüket vesztett embereknek Krisztus Urunk szava: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok! De nem csak Jézus beszéde volt ilyen mentőöv. Mentőöv volt Jézus minden lépése, cselekedete, amikor betegeket gyógyított, amikor halottakat támasztott, amikor lecsendesítette a vihart, amikor bűnbocsánatot nyújtott a reményeién bűnösöknek. De még ennél is tovább kell mennünk. Mentőöv volt Jézus maga. Ahol ő megjelent, ott megszűnt a reménytelenség, ott új életek születtek, ott megszabadultak az emberek a halálos veszedelemből. DE HÁT MIÉRT VOLT ERRE SZÜKSÉG? Mi volt az a halálos veszedelem, amely szükségessé tette a mentőöv bedobását? Ügy szoktuk mondani, hogy a bűn veszedelme. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az emberek nem találták életük célját \>s értelmét. Békétlenségben éltek önmagukkal, embertársaikkal és Istennel. Gondoljunk csak a vámszedő Zákeusra, a gazdag ifjúra, a samáriai asszonyra, vagy bárkire, aki Jézussal találkozott. Milyen boldogtalan, kiegyensúlyozatlan, „vízben fuldokló” volt az életük! De amikor Jézussal találkoztak, ezek a fuldokló emberek meglátták, hogy van reménységük. Jézus szeretetéből erő áradt az életükbe az újra kezdéshez. Belekapaszkodtak Jézusba, nyomorultakhoz lehajló szeretetébe, bűnöket megbocsátó kegyelmébe, s ez új kezdetet jelentett számukra. Jézus hatására új értelmet, új célt nyert az életük. JÉZUS KRISZTUS TEGNAP ÉS MA ÉS MIND ÖRÖKKÉ UGYANAZ. Ö ma is ilyen mentőöv. Az ő szava, bűnbocsánatot hirdető igéje ma is ilyen mentőövként szolgál az élet elesettjei, reménységüket és egyensúlyukat vesztett emberek felé. S ilyen fuldokló ma is van bőven. Gondoljunk azokra, akik any- nyira elveszítik az egyensúlyukat, hogy azzal a gondolattal foglalkoznak: eldobják maguktól az életet. Vagy azokra, akik nem találják helyüket a társadalomban, a családban, vagy az embe'- riség nagy közösségében. Gondoljunk a feldúlt családi életekre, a szülői szeretet nélkül felnövekvő gyermekekre. S ne hagyjuk figyelmen kívül a konkrét fizikai nyomort sem. Gondoljunk arra, hogy az emberiség nagyobb fele embertelen körülmények között tengeti életét. Bizony ma is szükség van segítségre, mentőövre! JÉZUS ÜGY SEGÍT, hogy mentőövvé teszi azoknak életét, akik megtalálták benne életük célját és értelmét. A halálos veszedelemből kimenekültek „mentő brigáddá” válnak. Mert aki egyszer megszabadult a halálos veszedelemből, az nem tudja érzéketlenül nézni mások halálos vergődését. Ezért vállalja a hivő ember, a gyülekezet és az egész keresztyénség Jézus kezében a mentőöv szerepét. Hogy Jézus akarata szerint szűnjék e világban a nyomor, a békétlenség, s minél előbb megvalósuljon e földön Isten akarata: a tökéletes harmónia és a béke. Dr. Selmeczi János A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. utón érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő £ladás zavartalan. Friss szívverés a Kisalföldön Tisstújítás Győrött Az ötödik, a legkisebb hazánk kiemelt vidéki városai között Győr, Az ország egyik legfontosabb közlekedési ütőere, a vasúti fővonal szeli ketté. Budapest felől jövet a hatalmas Rába gépgyár, szolgáltató és könnyűipari üzemek sorában dohognak, dübörögnek a gépek. Balról a világhírű Mübörgyár új csarnokainak modern tetőváza villan szemünkbe. Tervezőintézetek, szállító vállalatok övezik. A bioszférikus mozgás és fejlődés műhelye a házgyárból kikerülő lakásokba költöző több tízezres lélekszámú lakótelep. A műszaki kultúra jövőjét biztosító főiskola telepítési „haditervét” nemrég vitatták meg az oktatási és igazgatási vezetők. Alig múlik el hét magas küldöttség járás nélkül. Az idegenforgalom karavánjai hétvégeken együtt özönlenek a városon át a helyi kirándulókkal. A második, a legnagyobb gyülekezet az Északi Evangélikus Egyházkerületben, Nyíregyháza után Győrött van. A győri gyülekezet a reformáció óta, de különösen a 18. században fontos szerepet töltött be a magyar lakta nyugati országrész evangéliumi szolgálatában. Egy nemzedékkel ezelőtt jól sejtették eleink, hogy a konvent udvarában meghúzódó, patinás „öregtemplom” nádorvárosi ifjabb testvérére hamarosan szükség lesz. Az utóbbi évtizedekben a város telepítésének ütemével erősödött az itteni evangélikusság. Az élet követelményeit figyelembe vevő tervezés így jutott az itteni szolgálat szélesítésének elhatározásáig. Az itt szolgáló segédlelkész állását másodlelkészi állássá szervezte a gyülekezet. Esedékessé vált az egész gyülekezet tisztujítá- sa is. Amikor mindere sor került, a gyülekezet vezetői helyesen kapcsolták össze a társadalmi rétegződés szempontjait a lelki érettség és adottságok felismerésével. Előzetes érdeklődéssel választotta meg a presbitérium 31 tagú új körét és a képviselőtestület 35 tagját. A rendszeres igehallgatók fiatalabb rétegét és az új gyülekezeti tagokat hívták meg munkatársul. Számos fizikai munkás és műszaki értelmiségi hi- vatású vállalta örömmel a gyülekezet felelős vezetésének gondját és szolgálatának megosztását. Április 5-én a fentiekkel együtt hívta meg egyhagú bizalommal a presbitérium Bö- decs Barnabás segédlelkészt másodlelkésznek. Április 8-án pedig a képviselőtestület erő- sítete meg az egyházkerület püspöke által előzetesen engedélyezett választást. — Hajdani hányt-vetett életű, de Krisztushoz hű elődök nyomában mai pünkösdöt átélő szívek szolgáló szeretete világít. A beiktatás és eskütétel ünnepi istentiszteletére június 3-án az egyházkerület püspöke, D. Dr. Ottlyk Ernő munkatársával, Dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelővel együtt érkezett Nádorvárosba. Kíséretükben volt a püspök felesége, Weitler Rezső esperes egyházkerületi főjegyző és Kő- szeghy Tamás egyházkerületi lelkész. A szolgálat alapját és gyümölcseit a püspök Máté 5/1—9. versei alapján szóló igehirdetésében meleg személyességgel és az egész világra néző felelősséggel rajzolta meg. Az esperes iktató szavait és imádságát a jelenlevő nagy gyülekezet erőteljes éneke követte: Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk... A másodlelkész igehirdetése a húsvét utáni 6. vasárnap igéje, Máté 10, 29—33. versei alapján Isten mindenkit számon- tartó szeretetéről és az elhí- vottak elkötelezettségéről szólt. Kovács Géza igazgató-lelkész, 2 Timóteus 2/2 versei alapján szólt az új tisztségviselőkhöz. Ráskay Ferenc másodfelügyelő. Schmikli Zoltán és Káldy Barna gondnokok, Dolp Károly jegyző, Jakab Sándor ny. lelkész pénztáros után het- venhárman mondták együtt az esküt. Vonzó és megindító volt, hogy az új testület tagjai együtt ^járultak a terített oltárhoz a gyülekezet széles körétől kísérve. Vigyázok, békítők, építők Az. istentisztelet után közgyűlésen rögzítették a beiktatás tényét, üdvözlő szavak hanzottak mind a másodlelkészhez, mind az új tisztségviselőkhöz. D. Dr. Otlyk Ernő püspök Pál apostolnak az efezusi vénekhez szóló szavaira utalva hangsúlyozta, hogy ki-ki magára és az egész egyház életére vigyázzon, hogy szolgálatunk jó rendje egyetértésben, vonzóan fejlődjék. Dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelő a szolgálat felelősségére. a hit, az akarat és cselekvés egységére intett. A hívők életének gyümölcsei a családokban, a gyülkezetben, és egész mai magyar társadalmunk javára teremjenek. Weltler Rezső esperes kiemelte a szolgák beszédének és életének szinkronját, a személyes lelkipásztori munka fontosságát, lttzés Gábor lelkész a volt évfolyamtársak, valamint a szomszéd komáromi gyülekezet nevében kérte a krisztuskövetés hűségét és örömét a másodlelkésznek. Bojtos Sándor lelkész a gyülekezeti közvélemény támogatását, a szolgatársak egymás iránti megbecsülését húzta alá. Petöcz György felügyelőhelyettes a gyülekezet egyhangú bizalmára felelő szolgálatot kért. Ráskay Ferenc másodfelügyelő az újonnan választott tisztikar nevében névtelenekről és neves emberekről beszélt, akik a békéltetés örömhírét továbbadva tettek és tesznek tanúságot az egyházban. — A másodlelkész köszönő válaszában a pásztori szolgálat egytalentumos, kiemelt végzésére kötelezte el magát. Percre kiszámított program Háromórás istentisztelet és közgyűlés után Győrújfalu fi- liális templomában prédikált D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. Este 6 órakor pedig a Szere- tetházban gyülekezeti szere- tetvendégségen adott átfogó képet egyházunk külügyi és egyházkerületi-gyülekezeti szolgálatáról. Közben módot talált személyes beszélgetésre is mind a lelkészek családi körében, mind a gyülekezet egyes tagjaival. Az útmutatás mottója így szólt: Legyen a győri evangélikusság nemcsak számban, hanem a hit Istentől kapott ajándékaival szolgálva a nagyok között. Bödecs Barna A hazai reformáció nyomában Két összekovácsolódott gyülekezet: Szák és Szend „A múlt kötelez, az Írás bátorít: Ne legyetek a meghátrálás emberei!” — olvasom egy ünnepi beszéd sorait. A száki gyülekezet lelkésze ■mondta a szendi gyülekezet jubileumi ünnepén 1936-ban. Beszédében a két gyülekezet közös múltjáról s a múltból fakadó tanulságokról szólt. Ahogy olvasom, magával ragad a beszéd lendülete, s fülem sokáig őrzi a jól ismert csengő hangot, mely már maga is múltat idéz és előttünk szolgált igehirdetőkre emlékeztet, kiknek sora lehet, hogy egészen a XVI. századig visz- szanyúlik. Milyen keveset is tudunk róluk s erről a két, maroknyi gyülekezetről, de ez a kevés is milyen izgalmas. Bizony hadak útja volt ez a ■vidék attól kezdve, hogy a török 1543-ban elfoglalta Tatát. Fűvel, erdővel benőtt kolostorromok, szétrombolt várak maradványai jelzik ma is a pusztulás mértékét. A vertfalú vagy vályogból készített parasztházak még ennyi nyomot sem hagytak, ha a zsupfedél leégett, s gazdáikat elhajtotta a török, vagy más vidékre űzte az éhség. Dűlők alján, eltűnt falvak emlékét idézve néha még felszínre vetődik iegy-egy tégladarab, s régi mesemondók történeteit igazolva az „akasztó dombok” mélyéből időnként megsárgult csontokat emel ki az eke. Egy későbbi felmérés szerint 1543 és 1622 között a tatai és gesztesi járás teljesen elpusztult, kihalt. 1594—98-ban még Komárom és Győr is a tö«5k kezében van. De az élet erősebbnek bizonyult a pusztításnál. A jó „élő föld” a veszélyek ellenére is visszatérésre ösztönözte az életben maradókat s új letelepülőket is vonzott. Városi polgárok, végvári vitézek levélváltásai, kérvények és utasítások sokszor nagyon szemléletesen vallanak a múltról, a reformáció térhódításáról is városainkban. De azt nyomon követni, hogy félreeső, a török nyugtalanításának állandóan kitett, elpusztuló, meg újra életre támadó kis falvakban hogyan vert gyökeret a reformáció, az nagyon sokszor lehetőségeinket meghaladó feladat. Ma még ismeretlen előttünk a száki és szendi gyülekezetek keletkezésének körülménye. Csak sejtjük, hogy keletkezésük a XVI. század közepére tehető, amikor Szend földesura az Enyingi Török család volt. Az is valószínűnek látszik, hogy a török visszaszorítása után, a századfordulón, éppen hitük miatt üldözött, új otthont kereső családok telepednek itt le. Erre mutat az a szívósság, amellyel hitükhöz a későbbi századok során, az ellenreformáció idején is ragaszkodnak ezek a gyülekezetek. Az is, hogy Szendén ettől az időtől fogva élnek egymás mellett evangélikus és református családok, a kis létszám ellenére hűségesen őrizve önálló gyülekezeti közösségeiket. Egy Szendén, 1721-ben felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv is azt mondja még: „Az egész helység csak Helvetia és Augustana Confessiobeli Lakosokból álló, úgy hogy cirka 8 személynél több nem találkozik Catholikus.” A kuruc szabadságharc után azért jöttek ezekbe a falvakba hitük miatt üldözött, felvidéki, evangélikus telepesek, mert itt találtak evangélikus gyülekezeteket, amelyek szabadon gyakorolhatták hitüket, Nincs kizárva, hogy a XVII. század legelején ide települőket is befolyásolták hasonló szempontok. Ha ez nemcsak feltevés, hanem valóság volt, akkor az azt jelenti, hogy a török pusztítás ellenére megmaradó családok a reformáció lelkületét is őrizték. Az első ismert írott emlék, ami e gyülekezetek létéről tanúskodik egy lelkész aláírása. 1608 szeptember 4-én Hollósy Miklós Szák és Szend lelkészeként irta alá a Concordia könyvét. Ö volt e gyülekezetek elsp lelkésze? — Nem tudjuk. Az utána következő lelkészek névsora és időrendje is sok hiányt mutat, egészen 1710-ig, a kuruc háborúk végéig. A gyorsan változó lelkészek szaggatott időrendje s évtizedek, amelyekről nincsenek ismereteink jól érzékeltetik velünk, hogy mennyire nyugtalanító volt a török közelsége. Tudjuk, hogy ebben az időben a Tatára települőknek a magyar földesurral' is, a török várparancsnokkal is külön megállapodást, szerződést kellett kötniük. Ha Hollósy Miklós volt a száki és szendi gyülekezet első lekésze, akkor az 1608. évszám arra mutat, hogy ezek a gyülekezetek az 1606- ban megkötött bécsi béke hatására önállósultak vagy szerveződtek újjá. Példamutató az az összefogás, amellyel ez a két kis gyülekezet abban a nehéz helyzetben megteremtette a lelkészi szolgálat biztosításának lehetőségét. Társgyülekezetként, a terhet megfelezve vállalták a lelkész javadalmazását. Sok nehézséggel kellett megküzdeni s a mindennél veszedelmesebb ellenség, a fekete himlő és a pestis időnként még e kis gyülekezeteket is a felére apasztotta, de ez a közös ösz- szefogás lehetővé tette a lelkészi szolgálat folyamatosságát csaknem két évszázadon keresztül. A lélekszámban megnövekedett szendi gyülekezet csak a Türelmi Rendelet után, 1786-ban önállósul. A kölcsönös segítőkészség a két gyülekezet között azonban a szétválás után is sokszor megnyilvánult. A közös múlt mellett a jelen feladatai is összekapcsolják e két gyülekezetét. Magyar László Cfaenmefaetenet? Ingyen — olcsón — drágán Miért nem fogadta el tulajdonképpen. Elizeus Naámán ajándékait? Hiszen meggyógyította? Hálából és örömmel adta volna oda aranyát, ezüstjét Naámán. Miért nem fogadta el? Én bizony elfogadtam volna az ő helyébe — gondolod magadban. Megmondom miért nem fogadott el egy fillért se Elizeus próféta Naámán tói. Így akarta megmutatni Naámáhnak, hogy nem tőle, hanem Istentől kapta vissza egészségét. De azt is meg akarta mutatni, hogy Isten jóságát arannyal, ezüsttel nem lehet megszerezni. Ingyen, meg nem érdemelten segít rajtunk. Elizeusnak volt egy szolgája. Géházinak hívták. Látta a sok kincset. Látta, amint Elizeus visszautasította az ajándékokat. Csóválta fejét. Milyen nagyszerű alkalom! Milyen könnyelműség elszalasztani! Most könnyűszerrel, olcsón lehetne meggazdagodni. Nem tétovázott. Alig utazott el Naámán, Géházi utánuk futott. Még utolérte a Szíriába visszatérő csapatot. Naámán, amikor meglátta, hogy Géházi fut utánuk, leszállt szekeréről és elébe sietett. Csak nincs valami baj? — kérdezte. Rendben van minden? Rendben — felelte Géházi. Nincs semmi baj, csak az történt, hogy az én uramhoz, Elizeus prófétához, vendégek jöttek váratlanul és most azért küldött ő teutánad, hogy egy' tálentom ezüstöt és két öltözet ruhát kérjen tőled. Mindebből természetesen egy szó se volt igaz. Géházi találta ki az egészet. De mit számit egy kis hazugság — gondolta —, amikor ilyen nagyszerű alkalom nyílik a meggazdagodásra. Naámán nagy örömmel teljesítette Géházi kérését. Sőt, arra kényszerítette, hogy egy tálentom ezüst helyett két tá- lentomot vigyen magával. A két öltözet ruhát és a két zsákba rakott ezüstholmit két szolgájára bízta Naámán, hogy megkímélje Géházit a fáradságtól. Tehát két szolga cipelte a terhet a visszatérő Géházi előtt. Nem mentek azonban egészen hazáig. Amikor a dombhoz értek, Géházi visszaküldte Naámánhoz a szolgákat. Maga pedig gyorsan elrejtette a kincseket egy házban és azután tért vissza Elizeushoz. Amint megállt ura előtt, az rögtön rákérdezett: Honnét jössz Géházi? Nem ment el a te szolgád sehova — hazudta Géházi. Elizeus azonban belelátott szolgája szívíbe. Így válaszolt neki: azt hitted, most jött el a meggazdagodás ideje. Most olcsón juthatsz ezüsthöz, ruhákhoz. Vehetsz magadnak szőlőt, földet, juhokat. Nem kerül sokba az egész, csak egy kis hazugságba. Drágán kell fizetned kapzsiságodért. Naámán bélpoklossága reád ragad. Hiszen a pénz, az ezüst, a ruha, amit hazug módon megszereztél, fertőzött. Megszégyenülten ment el Géházi Elizeustól. Pirulhatott ■arca a szégyentől. Amikor kilépett áz ajtón, kezére nézett. Fehér foltokat pillantott meg keze fején. Mintha hópihe hullott volna rá. Tudta, miről van szó. Megkapta a betegséget. Kiütött rajta a bélpoklosság. Drágán fizetett meg bűneiért. Sokba került neki az olcsón szerzett boldogság. Óvakodj az olcsón szerzett sikerektől és örömöktől. Köny- nyen ráfizetsz. Igazán boldog senki se lehet olcsón. Isten maga tudja, hogy a mi boldogságunk nem szerezhető meg olcsón. Aranynál és ezüstnél is drágább árat kellett fizetni érte. A mi boldogságunkért Jézus Krisztus fizetett meg ártatlan szenvedésével és halálával. ö boldogságunk drága ára. Ezért nem lehet a boldogsághoz könnyűszerrel, olcsón hozzájutni. Legföljebb ingyen. Isten jóságából, és nem a mi érdemeinkért. Mint Naámán. DÉL-AFRIKAI TERRORAKCIÓ: fölrobbantottak az egyházi nyomdát Május 13-án a kora reggeli órákban az Evangélikus Ovambokavango Egyház nyomdáját Oniipában (Ovam- boland, Namibia) ismeretlen tettesek fölrobbantották. A kereken 900 ezer dollár értékű épület és nyomda a robbanás után lángokba borult és kiégett. A robbanást 10 kilométeres körzetben hallották. A rendőrséget azonnal értesítették az eseményről, de csak két óra múlva jelentek meg a helyszínen. Az Evangélikus Ovambokavango Egyház a dél-afrikai fajüldöző rendszer bírálóihoz tartozik. A 215 ezer egyháztagot számláló színesbőrűekből álló egyház vezetői számos alkalommal kritizálták nyilvánosan a dél-afrikai állapotokat, a színesbőrűek elnyomását és véleményüknek nemzetközi fórumokon is helyet kerestek. A nyomda iskolai könyvek, egyházi kiadványok és az egész Ovamboland számára szóló „Omukwetu” újság előállítására szolgált. A terrorakció, amely mögött „hivatalos” jóváhagyással előre kitervezett szélsőséges fajüldözők által végrehajtott szabotázst sejtenek, tovább élezi az amúgy is igen feszült délafrikai helyzetet. (Iwi)
