Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-18 / 25. szám
Felelősség — magasabb szinten Lelkésziktatás a Deák téri templomban Május 14-én délelőtt 11 órakor Viragh Gyula esperes lépett a Deák téri templom oltárához; nem liturgiát végezni, hanem prédikálni a vasárnap evangéliumának erről a mondatáról: „Ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” Többek között ezeket mondta: Lelkésziktatás van ma, s mégis csendes, belső gyülekezeti ünnepség ez. Hiszen nem űj lelkészt iktatunk be. hanem azt a ár. Hafenscher Károlyt. aki 18 éve szolgál már ebben a gyülekezetoen. s akit a gyülekezet két héttel ezelőtt egyhangú bizalommal rendes lelkészéül választott meg. Továbbra is azt fogja végezni, amit eddig végzett, de mostantól kezdve a „felelősség magasabb szintjén”. De nemcsak őt, hanem mindnyájunkat ilyen magasabb szintű szolgálatra kötelez Szentleiket ajándékozó Urunk is, a nagyvárosi gyülekezet is, szocializmust építő népünk is. az egész emberiség helyzete is. Az esperes által megütött alaphang benne rezgett a további szolgálatokban, Kiről? Hol? Mi célból? A beiktatás szép aktusa után a beiktatott lelkész prédikált Jézus Urunk szaváról: Én vagyok az Üt, az Igazság és az Élet. Kiről tegyen bizonyságot? Jézusról, aki Üt az Istenhez és Üt az emberhez. Hol tegyen bizonyságot? Nem a világtól távol, s nem valahol máshol, hanem itt, Budapesten, a mi valóságunk világában. S mi célja van a bizonyságtételnek? Az élet a cél, a teljes élet. Szép volt a befejezés. „Mikor 16 évvel ezelőtt másodlelkésznek iktattak be. prédikációmban ezt mondtam: Isten embere és mindenkinek papja szeretnék lenni. Ma nem magamról beszélek már, hanem Róla, Jézusról. Nem én — hanem Ő!” Tiszta szívvel A befejező oltári szolgálat keretében a gyülekezet igazgató-lelkésze úrvacsorát osztott. A gyónási beszédben ezt mondta: „Nem új lelkészt iktatunk, mégis új kezdet ez. Ezért kölcsönösen bocsássunk meg egymásnak, hogy tiszta szívvel indulhassunk.” Sok vendége volt a kegyelem asztalának. Együtt az egész egyházzal Szent-lvány Ödön az ünnepi közgyűlésen, mint gyülekezeti s mint egyházkerületi felügyelő üdvözölte a beiktatott lelkészt, nemcsak a gyülekezet, hanem a Déli Egyházkerület s annak püspöke nevében is. Arra a széles körű szeretetszolgálatra hívta fel a figyelmet, melyben ma egy az egész magyarországi evangélikus egyház. Dr. Hafenscher Károly a szeretetről és a felelősségről beszélt. Szereti a templomot és a gyülekezetei, s tudja, hol áll ez a templom és hol él ez a gyülekezet. A lelkész felelősségét az Evangélikus Élet május 14-i számának néhány cikkével érzékeltette. D. Káldy Zoltán Garai Gábort idézve mondta nekünk: Népünk ügyéhez egész létünkkel van közünk —, egy másik cikk címe: Táguló szemlélet — az esperes a „filiszterség” ellen ír —, az igét magyarázó cikk tétele: Szolgálat — fenntartások nélkül. „Mindezt, fejezte be felszólalását Hafenscher Károly, fenntartás nélkül és tiszta szívvel és egész szívvel vállalom együtt az egész egyházzal.” Bibliával a kézben Aznap este a gyülekezeti szeretet vendégségen a bibliaórai közösségek és a Luthe- ránia nevében öt rövid köszöntés hangzott el. Dr. Hafenscher Károly arról vallott, hogy mit jelent neki a Biblia. Mit? őseitől örökölt drága örökséget, azután „munkakönyvét”, melyet mint igehirdető, mint teológiai doktor és mint „nyelvművelő” forgat; s végül lelki kenyeret, melyből naponként táplálkozik. így fejezte be vallomását: „Ma annyi emberi melegségben volt részem,, hogy úgy érzem. többet kell emberek közé mennem; emberek közé, de ezzel a könyvvel, a Bibliával a kezemben.” K. A, Beiratás vallásoktatásra A hittanbejratás az 1972 73. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 16-án, pénteken délután 14—18 óráig és június 17-én, szombaton délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra -abban az iskolában kell beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Tupiószentmarioni eredmények és gondok Mikor kis gyerekek voltunk, ha hazamentünk vakációra’ a Nagymamám mindig megmért bennünket, centiméterben és kilóban, hogy mennyit fejlődtünk. Egy közösség életébén is vannak ilyen fejlődést jelző számok. Tápiószentmárton esetében is elgondolkoztatok ezek, különösen ha arra gondolunk, hogy a 30-as években a nagybirtok árnyékában tengődő, pusztuló falu volt. 1900-ban 400 házban 3000- en laktak, ma 1900 háziban 6000-en. Mekkora fejlődés, hát még ha a számokhoz hozzágondoljuk, hogy akkor a földes, nádtetős cselédházakban 4 család 1 konyhán, 1 szobán, de aki a maga gazdája volt is, legalább két nemzedék élt egy födél alatt, hogy valahogy megéljenek. A kis kommencióból, a nadrágszíj földek hozamából csak szűkösen tellett s még a petróleum lámpát is korán el kellett fújni a takarékosság érdekében. Olvasni, tanulni lámpafénynél, luxusnak száv mított. A kis hízó húsát, zsírját nagyon be kellett osztani, hogy a kővetkezőig kifussa. Aratott is a tüdőbaj, a kolera, a spanyol, óriási volt a csecsemő halandóság. Volt olyan édesanya, aki mire hazaért gyermeke temetéséről, másik három halt meg. Ilyen terhek alatt nem csoda, hogy sokan a bor és pálinka idegcsillapítójához, a hódító s álmot hozó pohárhoz nyúltak, alkoholistává lettek. Ügy gondolom ezen a háttéren érződik az ég-földnyi különbség a kettő között. Nagy ablakos modem házak, villannyal, vízvezetékkel, háztartási gépekkel, televízióval. Muzeális értékké lett a szabadkéményes konyha, a sublót, a lóca, a rokka, a cserépedények. A falusi fiatalság 3—5 év alatt eléri ezt, ha egyenest bele nem ülteti őket a szülői szeretet. Személygépkocsi is egyre több udvarban áll. Egy 1909-es községi jegyzőkönyv tanúskodik róla, hogy akkor vetődött fel az óvoda gondolata, amelyről 1947-ig tovább álmodtak. Akkor létesült az első, azóta még egy. s most van készülőben a tanácselnök bátor leleményességéből a harmadik. 1970-ben 8 tantermes, torna, kémia, énektermes, modem központi fűtéses' iskola épült a volt Blaskoyics kastély helyén, évszázados tölgyek között. Hol volt ehhez a két-három tanerős, egyházi iskolák felszerelése? Ma 30 pedagógus végzi a szakosított nevelő munkát, napközi otthon és nevelők biztosítják a gyermekek nyugodt felkészülését az életre. A megye egyik legszebb és legjobban felszerelt Művelődési háza viszi tovább a kulftöionl Szükség« az öregek gondozásának "további társadalmi megszervezése, mert a gyermekek elfoglaltságuk következtében erre nem képesek. De szükséges a pedagógusok* és. szülők közös erőfeszítése a közművelésben. Gond a tovább nem tanuló ifjúság társadalmi összegyűjtse továbbnevelésük céljából. Gond a családok harmóniájának elősegítése is, mert bár múlttá lett a Vasárnapi bicskázások szörnyűsége, de a modern szép 1 otthonokban érthetetlen módon sok a válás. Végül szomorú gond, hogy most nem sorsuk nyomorúsága, de jóléte visz so-, kákát az ital útjára. Ebben a társadalmi, helyzetben él egyházunk es igyekszünk Isten igéjével szolgálni. Örülünk, ha szolgálatunk segítségévei is . előbbre jut népünk, béke, megértés, szeretet és jókedvű munka folyik és indul a nagyablakos szép otthonokból. Pethő István Tanévzáró .a Teológiai Akadémián Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 16-án (pénteken) délelőtt 10 órakor tartja tanévzáró istentiszteletét és ünnepélyét az Evangélikus Országos Egyház Üllői úti imatermében. Az istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök prédikál, az ünnepi ülésen D. dr. Pálfy Miklós dékán terjeszti elő jelentését az elmúlt tanévről. A fenti alkalmakra szeretettel várja a gyülekezetek tagjait az Evangélikus Teológiai Akadémia Istentiszteletek a Balaton mellett Baiatonakali evangélikus templom: a hónap utolsó vasárnapján de, 3/<12. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balaton- boglár református imaház: a hónap első vasárnapján du, fél 3,( a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves protestáns templomkert: a hónap első vasárnapján de. 11. a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap negyedik vasárnapján du. 2. Bala- tonfüred református templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfüzfő református templom (József Attila u.): minden hónap második és negyedik vasárnap du. 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonlelle református imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasára napján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10, és református templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonvilágos Drenyovszky-vil- la (Zrínyi u. 36.) : júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnapján de. 10. a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon : minden vasárnap de. 3 0. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 30. Siófok (Fő u. 93.) : minden vasárnap de. */*11. Sümeg Széchenyi u.: a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca Darányi u. 1—3.: a hónap első és második vasárnapján du. 4. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok) : a hónap második vasárnapján de. fél 12, a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Zán- ka evangélikus imahéz: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. Légy bátor! Órává népnek nincs hazája — szokták mondani. A hit mindig 1 bátorság is. Isten szerete- te kiűzd a félelmet szívünkből. Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik Isten. Izrael népének is meg kellett tanulnia ezt a Kánaán felé vivő hosszú vándorú ton. Párán pusztájába értek. Tábort ütöttek. Így szólt az Ür Mózeshez: Válassz ki Izrael -mindegyik törzséből egy bátor embert és küldd ki őket, hogy kikémleljék Kánaán földjét. Móaes tizenkét férfit választott ki Izrael tizenkét törzséből Isten parancsára, és ezt mondta nekik: Nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, amely ott latók, hogy erős vagy gyenge, hogy sokan vannak-e vagy kevesen. Nézzétek meg, hogy milyen városokban, vagy táborokban laknak. Vizsgáljátok meg a földet is, hogy termékeny-e; milyen fák. és növények teremnek rajta. Legyetek bátrak. Hozzatok magatokkal mutatóba á szőlők termeséből is. Éppen szüret ideje volt akkor. A tizenkét férfi elindult. Keresztül-kasul járták az egész Kánaánt. Mindent tüzetesen megfigyeltek. Az Eskól Völgyében lemetszették egy szőlőfürtöt, amely olyan nagy volt, hogy ketten vitték égy rúdon. Gránátalmát és fügét is hoztak magukkal mutatóba. Amikor negyven nap múlva visszatértek, mindenről beszámoltak a népnek. Elmondták, hogy tejjel és mézzel folyó gazdag föld Kánaán. De azt is elmondták, hogy erős és vad néptörzsek laknak ott kőfallal övezett városokban.. Káleb és Józsué azonban bíztatta a népet: Ne féljetek. Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert az Ür velünk van ! Társaik közben rémhírekét kezdtek ' el terjeszteni a nép között; Szálas emberek laknak ott — mondták. Nem bírhatunk velük. Még óriások is vannak közöttük, akikhez viszonyítva mi csak akkorák vagyunk, mint a szöcskék. . A nép erre felzúdult. így kiáltoztak: Miért visz minket az Űr arra a földre? Elpusztulunk mind. Térjünk inkább vissza Egyiptomba. Elkeseredésükben meg akarták kövezni Mózest. Isten azzal büntette engedetlenségüket és bizalmatlanságukat, hogy negyven évig kellett bolyonganiuk a pusztában. Közben mérges kígyók támadták meg őket. Tüzes marásaiktól sokan elpusztultak. Isten újra megmutatta jóságát. Mózesnek rézből egy kígyót kellett formálnia. Póznára tűzte. Ha valakit megmart a kígyó, és feltekintett a póznára, életben maradt. Minket .másképpen gyógyít Isten a gyávaságból, a hitetlenségből és annak minden rossz következményéből. Jézus ezt mondta: Amiképpen fel- felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember fiának felemeltetnie, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen'. Bátorságra, hitre neked is szükséged van. Jézust azért emelte Isten a keresztié, azért kellett meghalnia és feltámadnia. hogy ne a meghátrálás emberei legyünk, hanem a hitéi,” akik életet nyernek. Nyolc riport a fővárosi cvangélikusságról „A kicsiny ezerre nő...“ Istentiszteleti helyek Budapesten Ötödik riportunk címe egy ótestamentumi prófécia. Jelzi, hogy most számokról lesz szó s növekedésről is. De nemcsak ezekről. A tényekről, eseményekről, amik a számok mögött vannak. S a növekedést gátló vagy elősegítő erőkről is. A kicsiny kezdet A 'gyülekezet megalakulását követő évben, 1788-ban Pest- Buda lakosainak száma 50 ezer volt, az evangélikusoké — a katonák és diákok kivételével — alig 400. Molnár János gondozta őket, de abban az évben mindössze 7 keresztelést és 1 temetést végzett. Fejlődni kezdett a város. Sok munkáskézre volt szükség, jöttek a szlovák kézművesek és munkások. Bécsböl s Pozsonyból ide telepedtek át a hivatalok, jó termést ígérőén virágozni kezdett a kereskedelmi s a .kulturális élet mezeje, jöttek a Szepességből a németek s az ország minden részéről a magyarok. A százezer lakosú városban a gyülekezet félszázados jubileumán már több mint négyezer volt az evangélikusok száma, s három lelkész gondozta őket. Láng Mihály németül. Székács József magyarul. Kollár János szlovákul végezte a szolgálatokat, s nem is keveset, hiszen a keresztelőik, esketések. temetések száma együttesen elérte a négyS£<Í£cLt. • Három árvíz Pár nyugodt évtized után jött néhány veszedelmes évtized. Árvizek fenyegették a várost és a gyülekezetei Az első a tényleges árvíz: 1838-ban kiöntött a Duna jeges árja. Az épületek kétharmada összedőlt vagy megrongálódott. Templomunkat nem érte el az ár. A környék főként zsidó vallasd lakossága oda menekült, a templomban otthonra talált, a papokban s hívekben testvérekre, s a szószék tövében néhány napon át földi kenyeret kapott. Az izraelita hitközség hálájának jele, egy szép kehely, ma is értékes tulajdona gyülekezetünknek. A második „árvíz” a nacionalizmus volt. A reformkorban fellángolt városunkban is, ebben az eredetileg „német” városban is a magyar nemzeti érzés. ezzel egyidőben a szlovák nacionalizmus is. Ez a nemzetiségi feszültség nemcsak a gyülekezet egységét veszélyeztette, hanem az életét is. Sem az egyházi, sem az állami hatóságok. sem a kiküldött kormánybiztos nem tudták lecsillapítani a szenvedélyeket, dé végül is győzött — nem a józan ész. hanem — a keresztyén testvéri szeretet. 1834. szeptember 19-én megszületett az egység: legyen a gyülekezetnek három papja. Így lett rendes lelkésszé Kollár János, aki addig segédlelkész volt. s így választották meg 1837-ben magyar lelkésszé Székács Józsefet. Székács a béke embere volt. Egy időben arra is gondolt, hogy meg kellene valósítani az evangélikus—református uniót. A harmadik „árvíz”, mely a gyülekezet szabadságát veszélyeztette, az abszolutizmus volt, 1849-ben a magyar protestantizmus a szabadságot választotta, Világos után szenvednie kellett. 1859-ben megjelent a Pátensnek nevezett Nyílt Parancs, mely megfosztotta a magyar protestáns egyházakat önkormányzati joguktól. A pesti szlovák gyülekezet, mely akkor már — elköltözve a Deák térről — a Kerepesi (a mai Rákóczi) úton élt, a Pátens alapján rendezte be életét. A magyar és német gyülekezet, s természetesen a budavári is, tiltakozott a Pátens ellen. Az országos méretekben kibontakozó harc egyik vezére Székács volt. Bátran beszélt a gyülekezetben, s az egyetemes közgyűlésen is. Egy küldöttség tagjaként a császárhoz is elment, s egyike volt azoknak, akik az új körmápyzót, Benedek táborszernagyot a Pátens törvénytelenségéről felvilágosították. A kormányzó kihallgatást kért a császártól, a Nyílt Parancsot visszavonták. Thun miniszter megbukott, s csakhamar eljött a kiegyezés, a viszönylagos szabadság korszaka. Az akceleráció évszázada •„Akcclerációnak” nevezzük — magyaros írással és ejtéssel — a gyors növekedést. Így fejlődött városunk s benne az evangélikusság a kiegyezéstől napjainkig. 1873-ban, a három városból alakult főváros életének első évében a lakosok száma 300 ezer volt, az evangélikusoké 16 ezer. Az evangélikus hívek fele akkor már a magyar gyülekezetekhez tartozott, a német és a szlpvák gyülekezet sorvadni kezdett. Ma már nincs is német ajkú gyülekezet városunkban. A szlovák hívek száma alig száz. 1935-ben, a második világháború előtti utolsó „nyugodt” évben városunk lakóinai« száma meghaladta az egymilliót, ,s az evangélikusoké az 50 ezret. A gyülekezetek száma — területi szétválás folytán — 8-ra, a lelkészeké -15-re, a templomoké, illetve istentiszteleti helyeké 17-re emelkedett. 1970-ben fővárosunk már 22 kerületből álló Nagybudapest. A hívek száma — összeadva a gyülekezeti kimutatások adatait — 60 ezer, a gyülekezeteké 25, a gyülekezetekben szolgáló lelkészeké 40, az istentiszteleti helyeké 50. Ezek csak rideg számok, önmagukban keveset mondanak. Hogy mi van a számok mögött. hogy mit tettek és hogyan prédikáltak a papok, hogy kik a hívek s milyenek, arra majd hatodik cikkünk próbál választ adni. Dr. Kékén András 4 g túrát, egyéni érdeklődésnek v megfelelőén, sokféle szak- s körben. g öregeknek 25 férőhelyes f napközi otthonban nyújtanak c meleg ételt, kellemes együtt- i létet. t Mindezek gazdasági, ‘alap- t ját végeredményben a két r Tsz nyújtja. Mindkettő nye- t reségesen gazdálkodik. fc Természetesen nemcsak r eredményeink vannak, de £ gondjaink is. amelyek a , ve- i zetőket további erőfeszítésre t sarkallják. , Ilyen gond a nagyközség 1 közművesítése, az öregek gondozása, közművelődés fo- ; kozása, családi élet javítása, s ifjúság nevelése, közegész- i ségügy. i ■ Mi van ezek mögött? Szűk- i ségesnek látjuk, hogy a nagy- i község mindinkább rendel- 1 kezzen a város előnyeivel s a ; lakosság jól érezze magát'
