Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-18 / 25. szám
1972. június 18. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Huszonöt éves a Lutheránus Világszövetség . Első lépések as együttműködés felé A 16—17. századra jellemző konfesszionalizmus idején Németország volt a lutheramizmus fellegvára. Egyetemeinek — főleg Wittenbergnek — központi jelentősége volt a kelet-európai és sfendináv protestantizmus számára is. Amikor azonban a felekezeti gondolkodás fokozatosan háttérbe szorult és Európa mellett egyre erőteljesebben jelentkezett az amerikai evam- gélikusság is, önkéntelenül igyekeztek'megfogni egymás kezét' az egyes országok lutheránusai, akár állámegyházi, akár népegyházi, vagy ún. szabadegyházi keretben éltek. Az első nagyobb szabású szervezet, az 1868-ban Hannoverben alapított Általános Lutheránus Konferencia volt. E német kezdeményezésre a századfordulón felfigyeltek a reformáció hazáján túl is, és 1901-ben Lundban létrehoztak egy Lutheránus Egységszervezetet, amelyben már skandináv és észak-amerikai evangélikusok is részt vettek. Az önálló lappal is rendelkező. mozgalom a század első évtizedében Ludwig Ihmels lipcsei professzor irányításával élte a virágkorát. Az első világháború azonban súlyos válságot idézett elő ebben —. az időközben Lutheránus „Szövetségre” és „Ligára” is töredezett — szer- f vezetheti. Lutheránus Világkonvent A háború áldozatainak sürgős megsegítése, mint közös karitatív feladat, és új szempontok figyelembevétele eredményezte a világ evangélikusságjának második jelentős összefogását. A németországi Eisenach városában 1923 nyarán egybegyűlt Lutheránus Világkonvent ülésén a szász püspökké választott Ihmels elnökletével már 22 ország másfél száz küldötte vett részt, köztük magyar egyházunk delegátusai, Raffay Sándor püspök és id. Prőhle Károly professzor is. A szervezetben egyre irányítóbb szerepet vivő Amerikai Evangélikus Nemzett Tanács befolyása révén a Konvent következő, 1929-es, koppenhágai ülésén — ahol már 43 egyház képviseltette magát — az amerikai John Morehead professzort választották elnökké. Az 1935-ös, harmadik nagygyűlésen, Párizsban azonban ismét német kézbe került az irányítás: August Marahrens hannoveri püspök lett a Világkonvent elnöke, Hanns Lilje későbbi püspök pedig’ annak főtitkára. A második világháborúnak az előzőnélis borzalmasabb vihara ezt a kezdeményezést is megtépázta, az új, végső összefogást azonban mégsem tudta megakadályozni. Ez pedig nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a Világkonvent élére a háború után a svéd egyház feje, Eidem uppsalai érsek került. Lutheránus Világszövetség A világkeresztyénség a háború utáni nehéz években felismerte, hogy a helyesen értelmezett hitvallásos hűség éppen úgy ökumenikus irányba mutat, mint ahogyan a helyesen értelmezett ökumenikus .gondolat is elválaszthatatlan a hitvallásos hűségtől. Ebben a szellemben hívták életre sok próbálkozás után 1947 nyarán Lundban, a most negyed évszázados világ- szerveztünket, mint „az evangélikus egyházak szabad szövetségét”. Az akkor közel 25 éve fennálló Világkonvent ekkor változtatta meg nevét, ekkor fogalmazta meg új célkitűzéseit, ekkor léptette életbe alkotmányát. Magyar egyházunk is alapító tagja lett. Fennállásának negyed évszázada’ alatt, a Világszövetség öt világgyűlést tartott, éspedig Lund után Hannoverben (1952), Minneapolisban (1957), Helsinkiben (1963) és Evianban (1970). Elnökei (a svéd Nygren, a német Lilje, az amerikai Fry, majd Schiotz és ma a finn Mikko Juva), valamint főtitkárai (Michel - felder, Lund-Quist, Schmidt-Clausen, majd Andre Appel) a mai 84 tagegyházzal együtt egyértelműen a lundi alkotmány szellemében keresték és keresik a történelem Ura áltál ránk bízott feladat helyes megvalósításénak a módját. Együtt valljuk, hogy a Szentírás az egyházi tan és élet egyedüli forrása és zsinórmértéke, s együtt valljuk az egyetemes hitvallások, az Ágostai Hitvallás és Luther Kiskátéjának Isten igéjével megegyező igazságait. Ennél azonban többet is mondhatunk. Azt, hogy az LVSz — éppen fenti alapelveivel — különös mértékben járulhat hozzá az ökumenikus mozgalom gazdagításához, a különböző irányban folytatott dialógusokhoz, de mindezen túl a keresztyének társadalmi felelősségének fokozásához és egy igazságosabb társadalmi rend kialakításához. Köszönet és öröm van a szivünkben ezen a jubileumon. Köszönet mindazért a segítségért, amelyet egyházunk és gyülekezeteink népe e 25 év alatt az LVSz-től kaphatott. De azt az örömünket sem leplezhetjük, amely azért van bennünk, mert nemcsak kaphatunk, hanem — úgy érezzük — adhatunk is. A felszabadulás utáni évékben megalapozott és napjainkban egyre jobban kimunkált diakóniai teológiánkkal és a szocializmust építő társadalomban szerzett egyházi tapasztalataink továbbadásával építőkövek lehetünk — hisszük, hogy élő kövek — a Világszövetség jövőt formáló munkájában. Dr. Fabiny Tibor Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1972-73. évi dékánja Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara újból D. dr. Pálfy Miklós professzort választotta meg dékánná. Az Akadémia prodékánja dr. Prőhle Károly professzor, jegyzője pedig dr. Selmeczi János otthonigazgato, Négyes találkozás A lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottságának kecskeméti üléséről AMIKOR D. KÁLDY ZOLTÁN püspök, a bizottság első alelnöke Budapesten a zárófogadáson summázta a nyolcnapos konferenciát, négyes találkozásnak nevezte ezt az alkalmat .Egyszerűbben, találóbban valóban aligha lehetne összefoglalni azt, ami az elmúlt napokban Kecskeméten történt. Találkozás a bizottságon belül Egy évvel ezelőtt üléseztek a bizottság tagjai Tokióban. Most ismét találkoztak. Eredetileg a bizottságnak csak kilenc tagja van, mégis több mint 50 külföldi vendégünk volt. A résztvevők 22 különböző országból jöttek. Négy földrészről érkeztek, vagy ahogyan az angolszász világban számolják, öt kontinensről, mert Latin- Amerika külön földrésznek számít. Csak Ausztrália nem képviseltette magát. A szavazati joggal rendelkező bizottsági tagokon kívül jelen voltak a földrészek titkárai, egy-egy témakör szakreferense, a genfi központ vezető dolgozói, a missziói munka szakértője, az Evangélium Hangja rádióadó igazgatója, néhány nemzeti bizottság képviselője, segélyszervek megbízottai és a hazai egyház néhány megfigyelője. Az országok szerinti megoszlás így alakult: voltak Kelet- és Nyugat-Németországból, Svédországból, az Egyesült Államokból. Franciaországból, Dániából, Norvégiából, Tanzániából, Japánból, Angliából* Kenyából. Indonéziából. Indiából, Lengyelországból, Brazíliából, Mexikóból, Chiléből, Hong-Kongból. Libériából. így hát képviselve volt Kelet és Nyugat, Észak és Dél. Szocialista országok és kapitalista országok. Érkeztek többségi egyházból és jöttek kisebbségi egyházak tagjai. Ifjú egyházak képviselői éppen úgy jelen voltak, mint ősi egyházak tagjai. A konferenca ideje alatt érezhető volt végig, hogy nemcsak nevében hordja a bizottság az „együttműködési” szót, hanem célja és szándéka is ténylegesen ez. Munkájának értelme, hogy a 84 .tagegyház együttmunkálkodását elősegítse minden vonalon, elvileg és gyakorlatilag egyaránt, lelki és anyagi téren is. A genfi osztály igazgatója Karl Johann Hellberg bevezető előadásában éppen úgy szerepelt a „kétirányú közlekedés” kifejezés, mint ahogyan a felszólalók is gyakran hivatkoztak erre. Ez az ismételten használt, szinte jelszóvá lett két szó azt akarja érzékeltetni, hogy nincsen olyan egyház, amely ne tudna adni valamit a másiknak, és nincsen olyan egyház, amely ne fogadhatna el valamit. Megszűnt tehát a régi osztályozás, amely szerint kétféle egyház volt az LVSz-en belül : adakozó és elfogadó egyház. A közlekedés kétirányú. Ezt az alapelvet a résztvevők minden kérdésben tudatosítani akarták. Csak felsorolunk néhány témát a napirenden szereplő programból: Az Evangélium Hangja (Addis Abeba) rádióadó állomás elvi és anyagi kérdései, családi tanácsadó szolgálat kifejlesztése és támogatása Afrikában, az afrikai városi misszió szerépe. tanulmányi központok létrehozása-a fekete kontinensen, mohamedánokkal folytatandó dialógus kérdése, nevelés- és egészségügyi program támogatása, kilimandzsá- rói kórház és egészségügyi központ üzemeltetése, a dél-afrikai helyzet értékelése evangélikus egyházi szempontból, az angliai evangélikusok ügye, az olaszországi evangélikusokról szóló jelentés, az európai i Dr, André Appel a Lutheránus Világszövetség főtitkára dr. Nagy Gyula professzorral kisebbségi egyházak kérdései, az össz-latin-amerikai konferencia létrehozása, a Karib- tenger térségében végzendő egyházi feladatok ügye, a spanyol nyelvű lutheránusok egyházi irodalommal való ellátása, indiai tanulmányi központ létrehozása stb.. stb. Ezek a témák csak ízelítők a nagyon sokrétű konferencia anyagából. A harmadik világ ifjú egyházaiból jött képviselők jól érzékeltették, hogy tanulni és tanítani egyaránt tudnak, hiszen kétirányú közlekedés van az egyházak között. Találkozás a gyülekezetekkel Noha a munkaülések a kecskeméti Arany Homok Szálló 5. emeleti társalgójában voltak, a megnyitó és záró istentisztelet templomban folyt. A maroknyi kecskeméti gyülekezet tagjainak nagy élményt jelenthetett, hogy a világ legkülönbözőbb pontjáról összesereg- lett evangélikus testvérekkel együtt énekelhettek, imádkozhattak és hallgathattak igét. A záró istentiszteleten a bizottság elnöke, a tanzániai püspök Josiah Kibira és a második al- elnök, a norvég Gunnar Stál- sett hirdette az igét, az énekkari és zeneszámok mellett 7 különböző országból jött testvérünk köszöntötte a megjelenteket a Deák-téri templomban: Svédországból. Tanzániából,, Hong-Kongból,. Egyesült Államokból, NDK-ból, NSZK- ból és Mexikóból. Ez utóbbit külön is kiemelem, mert tudomásom szerint még Deák-téri templomunkban spanyolul sohasem beszéltek, s így külön is érdekes élmény volt Daniel Trejo Coria-t hallgatni. Május 28-án, vasárnap, a résztvevőknek alkalmuk nyílt 12 különböző• gyülekezett ben szolgálni. Mindenütt nagy vendégszeretettel találkoztak, igére figyelő, szép számú gyülekezettel. Hazatérve többen megszabadultak hámis előítéleteiktől. Sokan örömmel, csillogó szemmel újságolták nekünk a megtapasztalt testvéri szeretet élményét. Lelkészek és lelkészfeleségek, felügyelők és presbiterek, gyülekezeti tagok és testvéregyházak képviselői kedvességben versenyeztek egymással. Nemcsak a kapott virágot vagy gyümölcsöt, emléktárgyat vagy templomképet végezte; Nem földalatti egyházzal találkoztak itt, hanem a földön élő, eleven, hivő és szeretni akaró gyülekezetekkel. Találkozás magyar népünkkel A külföldiek nagy részé most járt először hazánkban. A résztvevőknek volt alkalmuk Kecskemét város vezetőségével találkozni, éppúgy,' mint államunk képviselőivel, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőivel. Azt tapasztaltam, hogy a kecskeméti városháza.impozáns tanácstermével, gyönyörű freskóival éppen olyan benyomást. keltő volt külföldi vendégeink számára, mint az Arany Homok Szálló dolgozóinak pontos, rendes munkája. Földjeinken dolgozd embereket láttak, városon és falun új . házakat,. lüktető. életet.. Kecskemét maga eleven illusztráció .volt, hogyan tűnik el a régi (vertfalú házak sora, korszerűtlen épületek sokasága) és hogyan tör elő az új modern, egészséges város, új lakótelepeivel, szolgáltató épületeivel, ipari létesítményeivel. Ügy éreztük, Kecskemét a maga egészében kissé sajátjának tudta a konferenciát. A piacon árusító asszony éppen olyan nagy igyekezettel magyarázta fekete bőrű vevőjének, mit tud eladni, mint a kedves járókelők, akik szívesen igazították útba a térképen tájékozódó ■ skándinávokat. A taxisofőr éppenúgy- érdeklődött a kórházban lévő beteg állapota iránt, mint a liftes fiú. Találkozás a halállal A konferencia előestéjén a betegen érkezet dr. Purbát, a bizottság tagját, az Indonéziai Evangélikus Egyház vezetőjét kórházba kellett szállítani. Állapota egyre romlott, hiába volt minden orvosi kezelés, konzultáció, betegellátás, a konferencia 5. napján meghalt. 43 éves volt, sok-sok ezer kilométerre hagyta szeretteit, fiatal feleségét, 5 gyermekét és szeretett egyházát Halála rányomta bélyegét a konferenciára. Amíg élt. felváltva látogattuk, *amikor meghalt gyászistentiszteletet tartottunk. Koporsóját hazájába szállították. D, Káldy Zoltán püspök komoly szavakkal figyelmeztetett: sokat utazó emberek né feledjük, úgy kell elköszönni, hogy nem biztos hazatérésünk, úgy. kell elhagyni íróasztalun» ' kát, hogy minden rendben legyen. Ügy kell prédikálni, mintha utolsó igehirdetésünk lenne, ügy kell szeretni az embereket, hogy talán utolsó találkozásunk ez velük. De az élet több a halálnál, a feltámadás és örök élet reménységében és a találkozás bizonyosságával búcsúztunk elhunyt testvérünktől. A NYOLCNAPOS TALÁLKOZÓ már bekerült a LVSz történetébe és a világ öt kontinensén evangélikusok tanulják kiejteni a számukra sza-. katlan helységnevet, mert itt volt az 1972. évi Egyházi Együttműködési Bizottsági konferencia. Dr. Hafenscher Károly A Keresztyen Békekonferencia nyilatkozata a moszkvai szerződésekkel kapcsolatban A világ számos országának egyházai és keresztyén csoportjai béketörekvéseit összefogó Keresztyén Békekonferencia nevében örömmel üdvözöljük L. Brezsnyev főtitkár és R. Nixon amerikai elnök által Moszkvában aláírt, a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló egyezményt. A Keresztyén Békekonferencia szakadatlanul sikraszállt a békés egymás mellett élésért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a leszerelésért és a tömegpusztító fegyverek előállítására kiadott óriási összegek békés célokra történő felhasználásáért; ezért a moszkvai egyezményekben jó és jelentős lehetőséget lát ezeknek az életfontosságú céloknak a megvalósítása érdekében, amely célok megfelelnek a Szovjetunió népeinek éppúgy, mint az Egyesült Államok népeinek és az egész világ békéje biztosításának. A Keresztyén Békekonferencia azt a reménységét fejezi ki, hogy a leszerelés területén tett eme lépés után további egyezmények következnek majd, amelyek egészen megszabadítják az emberiséget az atomháború veszélyétől és a fegyverkezés terheitől. Minden hivő embert arra hívunk fel, hogy fokozzák a nemzetközi enyhülésért végzett munkájukat, az emberiség biztonsága, a népek együttműködése és az egész világ békéje megvalósításáért. Nyikodim leningrádi és novgorodi metropolita a Keresztyén Békekonferencia elnöke Dr. Tóth Károly a Keresztyén Békekonferencia főtitkára mutatták vendégeink, hanem a találkozás közben egy kissé ki is cserélődtek. Amit lehetetlen elvégezni előadótermekben, azt a gyülekezetek éneke, imádsága, vendégbarátsága el-
