Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-11 / 24. szám

Arait Isten vár tőlünk: engedelmesség 1 Sám 15, 22—29 Ezeken a Szentháromság ünnepe után való vasárnapokon jól tesszük, ha visszagondolunk a mögöttünk levő sok ünnepre, és emlékezünk arra, hogy Isten milyen sok áldást árasztott reánk igéjében. Ha őszinte ez a visszaemlékezésünk^ rádöbbenünk arra is, hogy a mi válaszunk isten áldásaira éppen úgy enge-' detlenség volt, mint igénkben Saul király magatartása. Isten számonkérö szavára a feleletünk pedig hasonló ahhoz, amit Saul mondott Sámuel prófétának, hogy miért vetette meg Is­ten szavát, miért nem engedelmeskedett annak. MEGMAGYARÁZOM magatartásomat; ez volt Saul első válasza. Isten akarata ellen cselekedett, nem azt tette, amit Isten parancsolt. Amikor meg kellett látnia bűnét, a felelőssé­get semmiképpen sem akarta vállalni tettéért. „Féltem” — mondta, ezért hagyta magát félrevezetni. Megmagyarázni a legnagyobb bűnöket is igyekeztek már emberek. Népek irtá­sáért felelős háborús bűnösök ártatlanságukat akarták bizo­nyítani. Békés falvakat bombázó, gyászt, szomorúságot okozó, emberi jogokat lábbal tipró mai magyarázkodók ugyanott tar­tanak, mint ez a régi, ótestámentumi király: saját hatalmuk mentésére, saját igazuk bizonyítására a legnagyobb gonosztet­tet is magyarázgatják. De előbb-utóbb rá kell döbbenniük ar­ra, hogy még embereit előtt, sem lehet sokáig ezt az utat járni, istent pedig végképpen nem tudják becsapni. Amikor jogos a fölhábarodásunk a gonoszság megmagyarázásának hallatára, nézzünk őszintén a saját szívünkbe is: sok engedetlenségünkre nem próbáltunk-e már mi is magyarázatot adni, helytelen cse­lekedeteinket igazolni? Vagy, ha ez nem sikerült, készen vol­tunk a második válasszal: JÓVATESZEM, amit vétettem. Ahogy Saul király is igyeke­zett égő es véres áldozattal jóvátenni engedetlenségét. Vagy ahogy már a legkisebb gyerek is igyekszik hízelgéssel ellensú­lyozni szófogadatlanságát. Volt idő az egyház életében, amikor ezt a jóvátételt zarándoklatokkal, vagy kolostorba vonulással próbálták egyesek megvalósítani. A jóvátétel mondern formái között ott találjuk a külsőleges, képmutató vallásosság külön­böző megnyilvánulási formáit, vagy a régi bűnöket pénzado­mányokkal törleszteni akaró, sokszor nagyvonalú „áldozato­kat”. Bűnöket) jóvátenni akaró, régi vagy mai emberek egy­aránt úgy érzik, hogy csak akkor nyugodhat meg a lelkűk, ha bűnük ellensúlyozására szereznek valami érdemet Isten előtt. Azután rájönnek arra, hogy nem tudnak jóvátenni semmit. Nemhogy érdemeket szereznének, hanem régi bűnök megújul­va és megerősödve nehezednek reájuk újra, míg csak el nem jutnak az ember ajkán megszülethető végső válaszhoz: MEGBÁNOM, amit. elkövettem. Saul Sámuelnek könyörgött bocsánatért. Erezte, hogy nincsen más megoldás, csak, ha ke­gyelmet kap. Mint áz a gyermek, aki keserves sírással igyek­szik igazolni bűnbánata őszinteségét. A büntetéstől való féle­lem sokszor a legmegrögzöttebb bűnösök ajkára is rákénysze­ríti a bűnbánó szavakat. Ez azonban nem igazi bűnbánat, csak a büntetéstől való félelem. Lehet önkritika, lehet különféle fo­gadkozás, de célra nem vezet ez sem, mert a végső megoldás, az a bizonyos engedelmesség, amely Saul magatartásából is hiányzott, valami egészen más. Szinte úgy érezzük, hogy le­hetetlen követelés. Mit tegyünk hát? Isten ragaszkodik az engedelmességhez, mi viszont nem vagyunk erre képesek. Van egyáltalán megoldás? Egy Valaki volt, aki engedelmeskedett Istennek, egészen a ke­reszthalálig. ö ezáltal valóban szerzett érdemet. S az ő érde­méért könyörül Isten rajtunk is, sőt, az ő engedelmességéből jut erő nekünk is engedelmességre. Jézus igéjében kínálja fel ezt az erőt, most is. Meg ne vessük az ő szavát! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Te engedelmességet vársz tőlünk, de ml erre erőtlenek vagyunk. Megköszönjük, hogy nemcsak várod az engedelmességet, hanem Jézus Krisztus által erőt is adsz reá. Bocsásd meg, hogy mi mégsem őbenne bízunk, nem őben­ne reménykedünk. Légy hozzánk irgalmas, ajándékozz meg bennünket az engedelmesség Leikével és könyörülj rajtunk szent Fiad engedelmességéért. Ámen. Istentiszteleti rend Budapestem 1972» ’június 11-én Deák tér de. 3. (úrv.) dr. Ha­— TORONYÓRA eladó. Javítást és elektromos felhúzást vállalok. Kocs. Bp. X. Kőér u. ltí. — FÉLÉVES gyermekem mellé gondozónőt keresek 8—17 óra kö­zött. Cím a Kiadóhivatalban. fenscher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, ctyu 5. Trajtler Gá­bor, du. 6. Szeretétvendegség. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9. Ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél H. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Solymár János, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sü­lé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bí­zik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. — Szentháromság után a 2. vasárnapon az oltárteíítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 14, 15—24; az igehirdetés alapigéje: 1 Sám 15, 22—29. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 25-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH-adó. Igét hir­det PONICSAN IMRE kiskő­rösi lelkész. — PESTÚJHELY. Június 11- én vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a tem­plomban (XV., Maxim Gorkij tér), amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tart előadást az evangélikus isten- tisztelet lényégéről és új for­máiról. — PÁTRÓ. Pünkösd vasár- naján ünnepélyes keretek kö­zött iktatta be tisztségébe Szomjas Károly lelkész a gyü­lekezet új felügyelőjét: Bebők Jánost. Ugyancsak ekkor iktat­ta be tisztségükbe Bebők Sán­dor, Borsos Ferenc, Szakáll Sándor, Szmodics Sándor és Tóth János presbitereket. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel előadás-sorozat lesz június 16-án, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Concerto G-dúr Korálfeldolgozások Prelúdium és fúga A-moll Allabreve D-dúr Orgonái: PESKÖ GYÖRGY. Előadó: Földes Imre és Várnai Péter. Jegyek ára: 12,— Ft. Megfelelő érdeklődés esetén az előadást követő hétfőn az előadást megismétlik. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. lé! 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­koskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél. 11. (német), de. 11. (úrv.) du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Huttkay Ele­mér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthideg- kút de. fél 11. Csengődy László. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Vi­sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi- sonatí Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — NAGYTARCSA. Régi szo­kás a gyülekezetben, hogy a konfirmáció alkalmával az 1, 2, 5, 10, 20, 50, 75 éve konfirmál­tak is úrvacsorát vesznek. A jubilánsok ‘szép emléklapot kapnak, illetve özvegyeik igés lapot. Az idei konfirmáción 20 ezüst, 14 arany, 27 gyémánt (80. életévét betöltött) és 4 vas­jubiláns (90. életévét betöltött) konfirmandus kapott emlékla­pot. A kis gyülekezetben ez alkalommal 300-an vettek úr­vacsorát. (Az elmúlt évben az 1037 lelkes gyülekezetben 2379 volt az öszes úrvacsorázó szá­ma.) — NÁDASD. Május 14-én sajtóvasárnapot tartottak a gyülekezetben, amelyen Joób Olivér egyházmegyei sajtó-elő­adó ismertette a Sajtóosztály kiadványait, A délelőtti isten­tiszteleten és az esti szeretet- vendégségen ajánlotta azokat a hívek figyelmébe, mint az idő jó kihasználásának egyik esz­közét. evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VTH Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.1669 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Jöjjetek énhozzám mind­nyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én meg- nyugosztlak titeket.” (Mt 11, 28) VASÁRNAP. — „Ne késlel­jetek meg engem, holott az Űr szerencséssé tette az éri uta­mat; bocsássatok el azért en­gem, hogy menjek az én uram­hoz.” (1 Móz 24, 56 — Mk 8, 32—33 — 1 Jn 3, 13—18 — Zsolt 18, 26—37) A hét vezérigéjé­ben Jézus felkínálja a segítsé­get mindenki számára, aki igényt tart rá. A „nyugalmat ad” nem egyedül lelki békes­séget jelent, hanem azt, hogy életünk' olyan lesz, amelynek vezetője, irányítója van, akire rábízhatjuk magunkat, minden gondunkat és bajunkat. Mózes ennek a Jézusnak az Atyjá­hoz,- Istenhez vágyakozik és szintén kapja azt ajándékul, amit Jézus ígér. HÉTFŐ. — „Meggondoltam az én utaimat, és lábaimat a te bizonyosságaidhoz fordítom.” (Zsolt 119, 59 — Fii 3, 13 — Csel 6, 1—7 — 1 Kir 2, 10—12; 3, 1—3) A zsoltáros rádöbbent arra, hogy élete csak abban az esetben lesz olyan, amely nyu­galmas, békés és hasznos élet, ha egy Valaki lesz annak irá­nyítója: Isten. Próbálhat az ember fogadkozni, ígérgetni, esküdözni, de mindez csak ideig-óráig sikerülhet, mert állandó elbukások fenyegetik. Csak úgy változhat meg az életünk, ha mi is rádöbbenünk arra, hogy csak az Isten ve­zetése alatt álló élet a hivő ember igazi élete. KEDD. — „Ebben van a sze­retet, nem hogy rrtí szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket és elküldte az- ő Fiát, engesztelésül a mi bűneinkért.” (1 Jn 4, 10 — Zsolt 18, 2 — Jer 3, 14—17 — 1 Kir 3, 4—15) Éle­tünk alapjáról és Istenhez ve­zető utunk egyetlen lehetséges módjáról beszél mai igénk. Azért mehetünk minden gon­dunkkal és bajunkkal Isten­hez, mert Öt elsősorban az jel­lemzi, hogy szerető Isten. Nem a mi eleséttségünket, bűnein­ket nézi, hanem atyai szeretet az, ami Jézus Krisztuson ke­resztül lehetőséget ad szá­munkra a hivő élet folytatá­sára. SZERDA. — „De az, mi­után eltávozott, kezdte min­denfelé hirdetni és terjesz­eni azt, ami vele történt.” (Mk 1, 45 — Zsolt 118, 28 — Mt 11. 25—30 — 1 Kir 3, 16—28) Nem elég elfogadni Isten szeretetét, mely Jézus Krisztusban felénk irányul naponta, hanem abból élni is kell. Élni úgy, hogy sze- retetben jót cselekszem, ahol szükség van, segítek, ahol bé­kétlenség van, ott a béke mun- kálója vagyok. De ezen túlme­nően hirdetni kell szavainkkal és cselekedeteinkkel is mind­azt a sok jót, amit Istentől kaptunk és kapunk. Ez a két feladat elengedhetetlen vele­járója keresztyén életünknek. CSÜTÖRTÖK. — „Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy mindabból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasz- szam azt az utolsó napon.” (Jn 6, 39 — Zsolt 94, 14 — Lk 14, 12—15 — 1 Kir 5, 1—18) Éle­tünk reménysége Isten akara­ta, aki azt akarja, hogy mind­végig az övéi maradjunk. Ez az akarata vonatkozik életünk folytatására, szolgálatainkra és minden cselekedetünkre, de vonatkozik arra is, hogy a ha­lállal nem ér véget az emberi élet, hanem azt követi a feltá­madás is. Az ebben való hit elengedhe,télén a reménység­ben való élethez. Isten azt, ígér­te, hogy. gondoskodik rólunk és ez elég! PÉNTEK. — „Mindenben há­lát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Krisztus Jézusban.” (1 Ts 5, 18 — Jób 10, 12 — Ézs 45, 22—25 — 1 Kir 6, 1—13) Nem természe­tes az, hogy Isten kegyelmé­ből gondoskodik rólunk és ke­zében tartja életünk irányítá­sát. Mindezért csak egyet te­hetünk, hálát adunk neki na­ponként a vett jóért. Ez azon­ban csak úgy lesz hiteles, ha nemcsak szavakban nyilvánul meg, hanem hálaadás lesz egész életünk és minden csele­kedetünk. Ez azonban nem fa­kadhat kényszerből, hanem szivünk teljes odaáldozásának következménye kell, hogy le­gyen. így lesz „jogunk” elfo­gadni Isten üdvözítő kegyel­mét. SZOMBAT. — „Azért amint befogadtátok a Krisztus Jézust, az Urat, úgy járjatok őbenne. Gyökerezzetek meg és épül­jetek fel őbenne és erősödje­tek meg a hit által.” (Kol 2, 6—7 — Hős 12, 6 — Jk 2, 1—9 — 1 Kir 8, 1—13) Nem elég megismerni Krisztust, nem elég szájjal vallani, hogy hiszek Benne. A megismerést tettek­nek és életnek kell követnie. Jézus ezen a héten kifejezetten arra hívott, hogy térjünk meg Őhozzá és ő megoldásokat, ki- utakat ad életünkben. Arra hív fel ma is, hogy minden fenn­tartás nélkül helyezzük az ö vállára életünket, minden gon­dunkat és bajunkat egész élet­re szólóan. „Gyökerezzetek meg ő benne!” ifj. Kendeh György — ALACSONY LÉTSZÁMÚ bör- csi Szeretetotthonunk: vezetésére ötven év körüli magányos nőt' — lehet nyugdíjas is — keresünk. Je­lentkezéseket Evangélikus Lelké- S7Á Hivatal Győr, II. Petőfi tér 2. címre kérjük. Poncius Pilátus vm. (Befejező részlet Mihail Bulgakov: „A Mester és Margarita” című regényéből) (A regényből összevont részletet közlünk befejezésképpen. Megtörtént Jézus megfeszí­tése. Afranius, a kivégző osztag vezetője je­lentés-tételre érkezik Pilátushoz. Ezt a pár­beszédet közöljük. Majd Pilátus álmát a meg­feszített Jézusról.) * — Most pedig kérem, számoljon be a ki­végzésről. — Megkérdezném, mi az ami elsősorban ér­dekli a helytartót? — Nem lázongott-e a tömeg? Nem próbál­ta-e kimutatni felháborodását? Ez a legfon­tosabb. — Nem, semmi efféle nem történt. — Akkor jó. Személyesen állapította meg a halál bekövetkeztét? .— Efelől nyugodt lehet a helytartó. — És mondja... adtak nekik inni, mielőtt fölfeszítették őket? — Adtak. De ő — s a vendég behunyta sze­mét — nem fogadta el. — Kicsoda? — kérdezte Pilátus. — Bocsánat, hégemón! — kapott észbe a vendég. —• Nem mondtam a nevét? Ha-Nocri! — Az eszeveszett! — kiáltott fel Pilátus, és nem tudni, miért, elhúzta az arcát. Bal sze­me alatt lüktetni kezdett egy ideig. — Hogy valaki mindenáron napszúrásban akarjon el­pusztulni! Visszautasítja, ami törvény szerint dukál! És milyen szavakkal utasította vissza? — Azt mondta, köszöni szépen — felelte a vendég, ismét behunyta a szemét —, és nem haragszik azokra, akik halálát okozták. — Kire nem haragszik? — kérdezte Pilátus halkan. — Azt nem mondta, hégemón... — És prédikálni nem próbált a katonák je­lenlétében? — Nem, hégemón, ezúttal nem volt bőbe­szédű. Csupán egyet mondott: hogy az emberi gyarlóságok közül a gyávaságot tekinti a leg­súlyosabb bűnnek. — Mire értette ezt? — mondta Pilátus, éé a vendéget meglepte a hégemón izgatott, elfúló hangja. — Az nem derült ki. Furcsán viselkedett, mint általában mindig. — Miben állt a furcsasága? — Minduntalan igyekezett a körülötte állók szemébe nézni, hol az egyiknek, hol a másik­nak; és egész idő alatt furcsán, zavartan mo­solygott. ' — — Egyéb semmi? — kerdezte a helytartó fá­tyolos hanja. — Egyéb semmi. A prokurátor serlege koppant, amint szín­ültig töltötte borral, Egy hajtásra fenékig ürí­tette, aztán újra megszólalt: — A helyzet a következő: egyelőre, igaz, nem tudunk róla, hogy tisztelői vagy követői volnának, de azért ezt a lehetőséget sem sza­bad teljesen kizárni. A vendég figyelmesen hallgatta a prokurá- tort és bólintott. — Nomármost, kellemetlen meglepetések elkerülése végett — folytatta a helytartó — arra kérem, hogy haladéktalanul és feltűnés nélkül takarítsa el a föld színéről mind a három kivégzett holttestét, és temesse el csendben, titokban, úgy, hogy soha senki nyo­mukra ne akadhasson. — Igenis, hégemón — szólt a vendég, és fel­állt: — A bonyolult és felelősségteljes meg­bízatásra való tekintettel engedélyét- kérem, hogy haladéktalanul eltávozhassak. * A prokurátor, amint Afraniusnak is mond­ta nem akart bemenni a palotába. Az oszlop­csarnokban vettetett ágyat, ott, ahol ebédelt, s ahol reggel a kihallgatást is végezte. Lefe­küdt a számára elkészített fekvőhelyre, de ke­rülte az álom. A csupasz hold magasan járt a tiszta égbolton, s a helytartó órák hosszat nem vette le róla a szemét. Éjfélre járt, mire az álom végre megszán­ta a hégemónt. Görcsösen ásított, 'kikapcsolta és ledobta pelástját, lecsatolta az ingét össze- szoritó derékszíját, melyen széles acéltőr füg­gött hüvelyben, ezt is letette a fekhelye mel­letti karosszékbe, levetette szandálját, és vé­gignyúlt ágyán. Banga nyomban felugrott hoz­zá. és melléje feküdt, fej fej mellett, és a helytató kezével átfogta a kutya nyakát, vég­re behunyta szemét. Csak akkor aludt el a kutya is. A fekhely félhománlyban állt, a holdat egy oszlop takarta el, de a csarnok lépcsőitől az ágyig holdfény-pászma vetült. És mihelyt a prokurátor elvesztette kapcsolatát a körülötte lévő valósággal, azon nyomban elindult ezen a sugárzó úton, és ment, ment felfelé, egyene­sen a holdhoz. Még nevetett is álmában az örömtől, olyan nagyszerű és soha meg nem is­métlődő gyönyörűség volt végigmenni azon az áttetsző, égszínkék ösvényen. Bangával ment, s mellette az a vándorfilozófus lépkedett. Va­lami nagyon fontos, bonyolult kérdésről vi­tatkoztak, és egyik •sem tudta meggyőzni iga­záról a másikat. Semmiben sem értettek egyet, és ez csak annál érdekesebbé tette végeérhe­tetlen vitájukat. Magától értetődik, hogy a ha­lálos ítélet meg a kivégzés merő félreértésnek bizonyult: hiszen a filizófus, aki olyan képte­lenséget talált ki, mint azt hogy mindenki jó — most ott lépked mellette, következésképp életben van. Még rágondolni is szörnyű volt, hogy egy ilyen embert halálra lehetne ítélni. Nem, ítélet nem volt! Kivégzés nem volt! Ez adta meg legfőbb szépségét ennek a holdba vezető sétának. „Szabad időnk van, amennyi kell; a zivatar csak estére várható: a gyávaság a legrútabb bűnök egyike.” Így beszélt Jesua Ha-Nocri. „Nem, filozófus, ellentmondók neked: a gyá­vaság a legeslegrútabb bűn!” Példának okáért: Judea jelenlegi helytartó­ja, azelőtt a légió tribunusa, nem viselkedett gyáván akkor, a Lidércek Völgyében, amikor a dühöngő germánok kis híján lemészárolták a nagy erejű Patkányölöt. „De engedje meg. fi­lozófus uram, józan ésszel csak nem feltételez­hető, hogy Judea helyfatőja tönkretegye a karrierjét egy senkiházi felségsértő miatt?” Dehogyisnem teszi tönkre. Reggel még nem, szánta volna rá magát, de most, éjszakára, miután mindent alaposan mérlegelt, igenis hajlandó tönkretenni. Mindenre hajlandó, csak azért, hogy megmentse a haláltól ezt a minden tekintetben büntelen, hóbortos orvost és álmodozót! — Igen, igen... — nyöszörgött, zokogott ál­mában Pilátus. — Mostantól fogva mindig együtt leszünk — biztatta álmában a csavargó filozófus, aki hogy, hogy nem, az aranykopjás Lovag úti­társául szegődött. — Ahol az egyik, ott a má­sik. Ha engem emlegetnek, mindig téged is megemlítenek majd. Engem, a lelencet, isme­retlen szülők gyermekét, és téged, a csillag­jós király, meg Píla, a szépséges molnárlány fiát. — Kérlek, ne feledkezzél meg rólam, em­lékezz meg rólam, a csillagjós fiáról — kérte álmában Pilátus.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents