Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-14 / 20. szám

A reformáció tüze. amit Lather Márton a vittenbergi szerzetes lobbantott lángra, feltartóztathatatlanul terjedt Europa csaknem minden országában. Azonban mivel az egyes országokban mások voltak a személyi, a társadalmi és politikai feltételek, a reformáció sajátos színeződést kapott az egyes területeken. Ezt különösen a zürichi reformációnál tapasztalhatjuk, amely 1522- ben, tehát 450 évvel ezelőtt vette kezdetét.

A humanista Zwingli

A zürichi reformáció elindítója Zwingli Ulrich 1484. január 1-én született Wildhaus- ban jómódú paraszt szülőktől. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Baselben végezte. Az utóbbi helyen Wyttenbach Tamás kiváló humanista és biblikus tudós volt a mestere. Az ő indítására kezdte el Zwingli az Újszövetséget eredeti nyelven tanulmányozni, s jutott el arra a meggyőződésre, hogy az evangéliumot a középkori skolasztika meghamisította. Mint humanista tudós az egyházi reformokat elsősorban a tudomány terjedésétől remélte. Mint köztársaságpárti hazafi ellenezte, hogy honfitársai a pápa zsoldjában idegen földön katonáskodjanak, s egyre erélyesebben küzdött a zsoldos katonáskodás ellen.

Rövid tábori lelkészi szolgálat után 1519-ben lett a zürichi Grossmunster templom lelkésze. Egyszerű biblikus igehirdetése, s a pestisjárvány al- ikalmávál tanúsított önfeláldozó magatartása nagyon népszerűvé tette. Ebben az időben kerülték kezébe Luther iratai, s érlelték meg benne az elhatározást, hogy fellép az egyházba beszivárgott visszaélések elten, s küzdeni fog az egyház

A zürichi reformáció

reformációjáért;. . . Zwingli nem az üdvösségért vívott lelki küzdelemben vált reformátorrá, hanem a tiszta ész bírálatával figyelte és elemezte azt a különbséget, amely az evangélium és kora egyháza között kialakult. Reformátóri munkája tulajdonképpen 1522-ben. a böjtölés ellen kiadott iratával vette kezdetét. Ez a munka — éppúgy, mint Luther 95 tétele — olyan vihart idézett elő. amit sem szép szóval, sem erőszakkal nem lehetett már többé elfojtani.

A társadalmi és politikai háttér

A reformáció ügyét Zürichben a városi polgárság rokon- szenve vitte diadalra. Hiába indított eljárást Zwingli ellen a kcunstanzi és laijsanni püspök. Zürich város tanácsa Zwinglit védelmébe vette, s így szabadon hirdethette az igét. Ennek a rokonszenvnek természetesen nemcsak vallási gyökerei voltak. A polgárság azt remélte, hogy Zwingli eszméi segítséget jelentenek a pápai es császári hatalommal szemben a nagyobb önállóság kiharcolására. Az egyházi reform végrehajtása éppen ezért radikálisabban és gyökeresebben ment végbe, mint Witten- bergben. A kolostorokat megszüntették a papok megnősültek. az egyházi és kolostori javákat az iskolák és a lelkészképzés céljára fordították, a templomokból nemcsak a képeket, hanem az orgonákat és harangokat is eltávolították, az oltár helyébe fehér takaróval leterített asztalt, állítottak, az egész liturgiát, sőt a gyülekeFilisster lessek magam is,,.

yy

Idei tavaszunk friss virágaival most ballagnak fiaink és leányaink. Közben dalolnak mint mi, többek között ugyanazokat a dalokat, mint mi annak idején. így azután mi, a szülők nemzedéke akaratlanul is érzelmes emlékek hatalmába kerülünk, amikor felhangzik gyermekeink ajkán a „Ballag már a ven diák, tovább, tovább ...”

Csak ott kapom fel a fejemet, hogy „filíszter leszek magam is”. Ez a szöveg fülsértő idegenségnek hat a mai embernek. Valóban, még a mi időnkben, a két háború között, nemcsak daloltuk az öröklött szöveget, mint ezek a fiatalok. Daloltuk is, hittük is, kívántuk is a filíszter sorsot. Nyugdíjas állást és íróasztalt — ez volt vágyaink és álmaink netovábbja. Igen, mert íróasztal és könyökvédő egy volt azzal a illúzióval, hogy az akták éhbéres lapozgatója „az urak osztályához” tartozik. Az urak között pedig nem volt otthonos a munkásösszejövetelek front- hangulata. a kommunista-bélyeg, a bérharc és rendőri zaklatás börtönveszéllyel .., Ha íróasztal mellé tudta ültetni az eletbe indulót sokféle rokoni protekció, akkor már lényegesen kevesebb volt a gond: ad-e a fűszeres és a hentes hitelt? Kitart-e a 60—120 pengős fix a hó végéig? ... A létbizonytalanság szorongató érzései közül fakadt fel tehát a mi ballagó nótánk szegényes perspektívája és érzelmes tremoló- ja...

egyes emberek osztályba sorolását.

TUDOK ESETEKET, amikor

papfiú azzal „örvendeztette meg'’ szüleit, hogy műszerész, vagy autószerelő kíván lenni, s mit ad Isten, ma már ők játsz- szák a jól kereső családtag szerepét. Ismerem egy lelkész-kollégám tanárnő leányának a férjét, aki lakatos mesterségű. Pompás a könyvtára s csak neki van a családban kocsija. Gyakorlati dolgokban ő az egész család tanácsadója. Ezen ma már nálunk senki nem is csodálkozhat. Ez a normális eset.

MEGNYUGTATÓ TEHÄT,

ha régi ballagó nótát fúj is a ma fiatalsága, de már nem havi kétszáz fixre készül. Megnyugtató továbbá, hogy köztapasztalattá válik: személyiségünk kibontakoztatásának pezsditő közege a termelőmunka, igazi színtere pedig az üzem. a gyár és a közös gazdaság nagyüzemi termelése. A fiatalok szeme is idetapad, milyen életterét, mekkora kifutási lehetőséget, anyagi és tár-t sadalmi megbecsülést lehet itt elérni. Mindezt fölözi azonban, hogy az alkotó, termelőmunkában győződhetik meg az ember saját képességeiről, az alkotás örömeiről, továbbá, hogy szükség van rá, dolga és szerepe van a nagyközösség életében. Márpedig ott él az igény- érzet a keresztyén ember belsejében is, amint igazolja ez a bibliai idézet: ..Munkánk nem hiábavaló az Urban”.

zeti éneklést is megtiltottak, az egyházkormányzást pedig a patrícius rétegből álló városi tanács vette át. Az 1524. pünkösdjén elkezdődött reform 1525-ben a mise eltörlésével érte el tetőpontját.

Bár Zürich példáját több kanton is követte (Basel, Bern, stb.). az őskantonok (Schwyz, Uri, Unterwalden stb.) a régi egyházhoz ragaszkodtak, s hallani se akartak a reformációról. s ezért Habsburg Fer- dinánd osztrák főhercegnél kerestek segítséget A reformációt elfogadó kantonok viszont a német protestáns fejedelmeknél. elsősorban Hesseni Fülöpnél kerestek támaszt, és sikerült is létrehozniuk egy Habsburg-ellenes szövetséget.

A marburgi találkozó

Ujgy ezt a szövetséget a tanításbeli különbségek ne gyengítsék. Hesseni Fülöp kezdeményezésére 1529-ben, Marburg- ban tanácskozás jött létre Luther és Zwingli között. Ezen a tanácskozáson a lutheri és svájci reformáció egyetértését az evangéliumi tanítás legtöbb területén megállapították, s ezt 14 pontba foglalták. Az úrvacsoráról szóló tanításban azonban nem tudtak megegyezm. Luther biblikus hitéből indíttatva ragaszkodott ahhoz, hogy ..ez az én testem” és „ez az én verem” azt jelenti, hogy az úrvacsorában Jézus teste és vére valósággal jelen van. Zwingli humanista műveltsége ezt nem tudta elfogadni. Szerinte az úrvacsora csak jelképezi Jézus jelenlétét, s így nem egyéb, mint „emlékünnep” és „hitvallási aktus”. A két fél egyébként kölcsönös szeretetet és türelmet ígért egymásnak, s a három példányban elkészített hitcikkeket aláírta. Az úrvacsoráról szóló tanítást a történelem folyamán többször és többen is próbálták összegvez- tetni. azonban a két különböző felfogás lényegében mind máig megmaradt.

Az őskantonok 1531-ben váratlanul meglepték a zürichie- ket, s Kappelnél teljes győzelmet arattak. A csatában, ahol Zwingli tábori lelkészként szolgált, maga is életét vesztette. Az őskantonok győzelme — bár a németországi reformációra is éreztette hatását — nem tudta elfojtani Svájcban a reformáció tüzét. A Zwingli tanai által megérintett kantonok mindvégig hűek maradtak a reformáció ügyéhez, s később csatlakoztak Kálvin genfi reformációjához.

Dr. Selmeczi János

Váci Mihály:

VÁLASZ EGY KRITIKÁRA

„Igazat kér, de igazában sok a követők túlzása.”

Túlzás a szép: — az arányoknak teremtett, álmodott varázsa.

Túlzás a szerelem: — a hús, vér, az ösztönök szép hazugsága.

Túlzás a hős, — ki néha bátor, biztatja sok kis gyávasága.

Túlzás az ember: — sok állati szenvedélyének szivárványra.

Túlzás a harc, forradalom, a halál — másoknak javára.

Túlzás, hogy ennyi gond között nö hitünk egy mégis jobb világban.

Túlzás a hit, hűség, rajongás.

Túlzók a szentek, isteneik, a próféták, a hí (vallók, mind

— És túlzók a kis emberek,

akik parányi életűknek kevés értelmét eltúlozzák, hogy élhessenek, hogy hihessek:

— a dolgokat ók is okozzák.

Túlzás íródén. Egy igazság van:

— a mindenütt lenyírt középszer, ax. amibe TE belenyugszol, mivel naponta megelégszieL

Az eperfa! — az az igazság!

A fák hiteles igazsága.

De lobog a jegenye, a fák viharba ordító túlzása.

Az eperfa az igazi fa.

Hízeleg lapos ereszeknek.

— De messzelátszón, útrahivon csak a jegenyék integetnek.

(A Kossuth-díjas költő [1924—19701 „Százhúszat verő szív” című gyűjteményes kötetéből vettük a verset.)

Görög Tibor m új óbudai kikési

Az óbudai gyülekezet közgyűlése a Fülöp Dezső elhalálozásával megüresedett lelkészi állásra egyhangúlag meghívta Görög Tibor kecskeméti lelkészt, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperesét.

Az ünnepélyes beiktatás, amelyen igét hirdet D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke, s a lelkész beiktatását D. Koren Emil esperes végzi, május 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz az óbudai templomban.

A szerkesztő postája

MI MOSTANI APÁK bevallhatjuk férfiasán, a mi korosztályunk is éppen hogy csak beleszagolt ebbe az életformá- 1 ba. A második világháború nemcsak Európa testét tördelte össze, nemcsak városokat és tereket döntött romba, hanem íróasztalokat és életformákat is. Ne értsük félre, a városokat és tereket, az anyagi és személyi veszteségeket mélyen fájlalom. — az életforma fölött azonban nem hullatok könnyeket! Egyszerűen túl vagyunk rajta, mintegy rémes almokkal gyötrelmes éjszakán.

TÖBB JEL MUTAT azonban

még arra, hogy nem mindenki van talán még túl rajta. Pompás testi felépítésű, kisportolt fiatalok állnak itt-ott sorba egy-egv íróasztal-kaloda előtt. Pedig gépesített mezőgazdaság, gyárak, közlekedés, kedvező feltételekkel verseng a dolgozni vágyókért. Illő tisztelet adassék a nélkülözhetetlen irodák dolgozóinak, de az íróasztal ma már nem jelentheti az

A MAI ÉLETBE INDULOK

mellett én az öregdiák, mégis örülök, hogy láthattam azt a bizonyos régit, tgy ugyanis jobban tudom megbecsülni ezt az újat. Nem bűvöl el az íróasztal nagysága, sem az egy, két vagy három telefon ... A „ki a nagyobb” kérdésben Jézus ítéletét látom igazolódni jelen körülményeim között: Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. És mennyi öröm az életben, amikor Jézus tanítása így igazolódik: a mások javára, élés, az emberség, a munka az a mérce, mely láthatóvá teszi, hogy áldássá rendeltettünk egymás számára.

KEDVES FIUK ÉS LEÁNYOK, ha már vége a dalnak, kezdődjék az igazi, emberhez méltó munka. Hadd váljék hitünk mai kifejezőjévé a kedvvel végzett munka, a közösség gondját vállaló életforma, amivel az ember íróasztal mellett sem válik filiszterré.

Virágh Gyula

Lapunkban folytatólagosan

közöljük a nagy szovjet írónak, Mihail Bulgakovnak „A Mester és Margarita” című regényének egy részletét, mely Jézus történetét tartalmazza. Néhány olvasónk levelet írt szerkesztőségünkhöz és kifogásolta, hogy ez a regény- részlet „nem teljesen fedi a bibliai történetet”. A levélírók többek között azt is megemlítették, hogy a bibliai történet szerint, Poncius Pilátus nem azt mondotta Jézusnak, mint ami a regényben van és Jézus sem úgy felelt Poncius Pilátusnak, ahogyan az a regényben van.

Szeretnénk tudomásukra hozni Levélíróinknak, hogy mi is pontosan tudjuk, hogy Mihail Bulgakov regényében nem egészen úgy folyik le Jézus és Poncius Pilátus között a párbeszéd, ahogyan azt az Újszövetség közli. Jól kell azonban tudnunk, hogy a regény nem Biblia. A regény az regény. A regényírótól nem azt kell várnunk, hogy regényébe szó szerint belemásolja a Biblia szövegét, hanem el kell fogadnunk azt, hogy írói szabadságában azt kiszínezze, kibővítse és „olvasmányossá” tegye. Meggyőződésünk szerint, Mihail Bulgakov világhírű regényében kitűnően és megragadóan mutatja be Jézus Krisztus tisztaságát, a világért végzett szolgálatát. Ragyogóan érzékelteti Poncius Pilátus felismerését, hogy Jézus Krisztus „ártatlan” és azt is, hogy Pilátus gyávaságból kiszolgáltatta az ártatlan Jézust a főpapoknak. Bár a világirodalomban igen sok olyan regény van, melyek Jézus életét feldolgozták, de kevés olyan irodalmi értékű, mint Mihail Bulgakové. Aki Jézus Krisztus hiteles történetét akarja olvasni, az a Bibliát fogja olvasni. Akit eközben még az is érdekel, hogy a nagy írók hogyan ragadták meg Jézus személyét és történetét, azok többek között örömmel fogják olvasni Mihail Bulgakov regényét is.

F.gy akarattal — közös cselekvéssel

Színes forgatagban találta magát az, aki április 26—28. között a Gorkij fasor végén levő Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza körül járt. A Felvonulási tér környéke fiatal fiúk és lányok éneklésével, jókedvű zsibongásával volt tele, akik a munka ünnepére készülődtek. Időnként pedig nagy rajokban özönlöttek ki vagy be ä Hazafias Népfront V. kongresszusának a Művelődési Házban ülésező küldöttei. Hazánk minden tájának nyelvjárását, az itt élő nemzetiségek és a meghívott külföldi vendégek nyelvét hallhatta egyszerre az ember.

Ünnepi számadás

A kongresszusi teremben ünnepi érzés fogta el az embert A hatalmas, több szintes terem szétáradó fényei és a TV vakítóan izzó Jupiter lámpái a Népfront több mint 800 küldöttét, 400 meghívott vendégét és számos külföldi testvérmozgalom delegációját borította fényárba. Az ünnepi alkalmat jelezte államunk, az MSZMP, a társadalmi szervek vezetőinek jelenléte az elnökség sorában LOSONCZl PÁLLAL, az Elnöki Tanács elnökével és FOCK JENŐVEL, a Minisztertanács elnökével az élen. Kiváló munkások, tudósok és ifjúságunk képviselői között helyet foglaltak az elnökségben egyházi vezetők is. DR. 1JJAS JÓZSEF kalocsai érsek mellett a hazai protestantizmust D. KÁLDY ZOLTÁN, egyházunk püspök-elnöke képviselte. Rajtuk kívül ott láttuk DR. BAKOS LAJOS református püspököt,

. D. DR. VETŐ LAJOS ny. püspököt és GRÜNVALSZKY KÁROLY budapesti lelkészt is.

KÁLLAI GYULA. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ELNÖKE megnyitójában utalt azokra a sikerekre, amelyeket hazánk a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa útmutatásai alapján a szocializmus építésében elért, és amelyek további tettekre serkentenek. ?

A TISZTESSÉG, A MEGBECSÜLÉS elismerő sugarai talán, még a Jupiter lámpák fényénél is erősebben hullottak a népfrontmozgalom hűséges munkásaira, akiknek tanyák, falvak, városok, gyárak szürke hétköznapjaiban végzett kitartó munkáját most ország-világ szeme láttára megvilágította és összeölelte az elnöki megnyitó, a főtitkári beszámoló és referátum és GÁSPÁR SÁNDORNAK Kádár János és az MSZMP nevében is mondott köszöntő szavai.

Céltudatos munkaülés

BENCSIK ISTVÁNNAK, a Hazafias Népfront országos főtitkárának referátuma, a Mihályfi Ernő vezette szerkesztő bizottság, az öt munkabizottság lázas munkája és a plenum előtt elhangzott helvennél több felszólalás, a hozzájuk kapcsolódó vita az üléstermekben, folyosókon, ebéd közben azt mutatta, hogy a delegátusok nem akarnak sokáig sütkérezni az elismerés fényeiben. Küldőikkel, a régi és új népfront aktívákkal, bizottsági tagokkal együtt, nagyobb számmal beválasztott munkásokkal és fiatalokkal megerősödve még tevékenyebben kívánják szolgálni népünk közös ügyét, a szocializmus teljes felépítését.

Lehetetlen visszaidéznünk minden felszólalást, amelyek most

már az elkötelezettség határozottságával világítottak rá egy- egy konkrét feladatra, hol keményen, szókimondóan, hol az ülés résztvevőit mosolyra késztető karikatúrával (mint Káldy püspök etimológiája a cinizmusról — felszólalását, amelyet a jelenlevők nagy tapssal honoráltak, fontosnak tartottuk teljes terjedelmében közölni), hol az utat ismerők nyugodt biztonságával.

MÉGIS NÉHÁNY MONDAT ide kívánkozik. Bencsik István, miután megállapította, hogy népünk helyesli és támogatja a szocialista célkitűzéseket és ez arra kötelez, hogy mind a lakosságot közvetlenül érintő kérdésekben, mind az országos problémák megvitatásában hallassuk véleményünket, a X. pártkongresszusra hivatkozva ezt mondotta: Tovább kell erősítenünk a kommunisták és pártonkívüliek, hívők és nem hi- vők együttműködését, mindazokét, akik vállalják a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését, amely csak az egész nép műve lehet. — Majd később: Mozgalmunk mindig is hangoztatta, hogy programunk megvalósításában helye van a hivő, vallásos érzületű emberek tevékenységének, és rájuk is számítunk.

De vajon nem kell-e magunkra nézve is kötelezőnek elfogadni a szocialista hazaszeretet követelményét: a hazát ma az szereti igazán, aki cselekszik érte. Es mennyire egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a szocialista hazafiság a jövőre függeszti tekintetét, ám sohasem feledkezik meg hagyományainkról, abból táplálkozik. (A kongresszus feszült figyelemmel és tisztelettel hallgatta végig azoknak a protestáns egyházainkból kinőtt „nagyfáinknak névsorát”, amely a püspöki felszólalásban sorakozott elénk.)

DE MA MÁR MINDEN KOMOLYAN HIVŐ, hazáját szerető ember azt is tudja, hogy nem szakíthatjuk ki magunkat a nepek nagy családjából. A népek közötti barátság és szolidaritás, az európai és világbéke épp úgy ügyünk, mint az imperializmus, militarizmus áltál kirobbantott és „melegen tartott” vietnami vagy közel-keleti agresszió. E téren is támogatjuk és segítjük kormányunk nemzetközi törekvéseit, külpolitikájának megvalósítását.

Mindez persze elsősorban „otthon” kezdődik el és valósul meg a napi életben, a napi állásfoglalásban, tájékoztatásban, szóvátételben. S itt megint idézem a főtitkárt: Az egyházakkal való jó kapcsolatoknak megfelelően, a különböző felekezetek papjai, tisztségviselői a mozgalomban való részvételükkel azt is elősegítik, hogy a vallásos emberek fokozottan vegyenek részt a közügyek intézésében.

S hogy itt nem holmi taktikáról van szó, hadd álljon itt Gáspár Sándor megállapítása: A népfrontpolitikát egy egész történelmi korszak politikájának tekintjük, a szocialista építés alapelvének. S milyen közel kerülünk egymáshoz máris, amikor a humanista társadalommal kapcsolatban a „nagy család” iránti felelősségről szól: Közüggyé kell tenni minden kis és nagy kérdést, amely társadalmi fejlődésünk szempontjából meghatározó. „Az a család jó, ahol a családtagok figyelmesek, segítőkészek, felelősséget éreznek egymásért, minden alkalmat megragadnak, hogy örömöt szerezzenek egymásnak”.

Az örömszerzés programja

Nem kevés tennivalónk van még — mondotta a SZOT főtitkára. S a felszólalók a már elvégzett munka örömében nem felejtették el a tennivalókat — sőt magukkal hozták — ide az ország színe, véleménye, együttes döntése elé. És viszik is haza azt, aminek fontosságára itt figyeltek fel. „Kis és nagy kérdések.” Egy ovoda társadalmi munkát vár, egy család békéje a közösség segítségét igényli, az anyagi javak igazságos elosztása közbeszólást követel, egy téves hiedelmet el kell oszlatni, egy szabadság után vágyó népet segíteni kell, rá kell mutatni egy háborús tűzfészekre. Kinek a dolga mindez? A közösen megtett út és az előttünk álló feladatok ismeretében, az V. kongresszus tapasztalatain is meggazdagodva idézem Kádár János megállapítását az alkotmány módosítás vitájából: a Hazafias Népfrontba tömörült társadalmilag aktív milliók. az ország lakosságának nagy többsége egy akarattal vallja. közös cselekvéssel bizonyítja: A Magyar Népköztársaság igaz hazánk; a szocializmus a magyar nép programja, jövője.

Mezősi György