Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-14 / 20. szám

Mózes 20, 6—13 ISTEN VÁLOGATÁS NÉLKÜLI EMBERSZERETETÉNEK megnyilatkozása ez a történet. Az egyiptomi szabadulás után a pusztai vándorlás idején elfogyott a zsidó nép hite és remé­nye a nehéz próbák között. Zúgolódott, lázadt Isten ellen és visszavágyott az elhagyott egyiptomi „húsos fazekakhoz”. A sivatagi halál réme járt közel: szomjan halni! A megrepedt kősziklából kibuggyanó víz az egész zsidó nép számára lett üdítő itallá! Mindenki ihatott belőle. Mindenkinek az életét jelentette. ENNEK A VÁLOGATÁS NÉLKÜLI EMBERSZERETET­NEK SZOLGÁLATÁT vonakodás és fenntartások nélkül vál­lalja a zsidó nép két vezetője: Mózes és Áron. Nem kezdtek válogatásba, ki érdemli meg az éltető vizet és ki nem. Nem ültek bírói székbe, hogy kiderítsék ki a bűnös a lázadásban és azokat félreállítva csak a többieket engedjék inni. Azt tudták: Isten meg akarja menteni ezeket a szomjazó, eltikkadt embe­reket válogatás nélkül és ők csak egyet tehetnek, elvégzik en­gedelmesen a szolgálatot. ISTEN VÁLOGATÁS ÉS. FENNTARTÁSOK NÉLKÜLI EMBERSZERETETÉNEK teljes megnyilatkozását Jézus Krisz­tus életében, halálában és feltámadásában ismerhetjük meg. Jézus Krisztus nemcsak egyedülálló tanítást adott erre vonat­kozóan az irgalmas samaritánusról szóló példázatában, hanem ezt gyakorolta élete útján is. Nem tartott fogadóórát, hanem amikor szenvedő vagy bűnös akadt útjába, gyógyított vagy a bűnbocsánatot ajándékozta. Nem hiába jött segítséget kérő szóval, hozzá a kananeus asszony vagy a kapernaumi százados. A HATÁROK ÉS A KERETEK szélesen kitárulnak akkor, amikor a feltámadott és élő Krisztus elindul a „világ ország- iltján”. Ahol a hirdetett evangélium nyomán emberek keresz­tyénné lesznek, ott nemcsak a Jézus iránti, sőt nemcsak az egymás iránti szeretet lesz ismertető jelükké, hanem a váloga­tás és fenntartás nélküli szeretet és szolgálat. AZ EMBERSZERETET NEM TESZ KÜLÖNBSÉGÉT ember és ember között. Nem nézi, hogy az ember, aki segítségre szo­rul, éhező vagy szomjazó, beteg vagy elesett, szomorú vagy bánkódó, magányos vagy kivetett kicsoda! Nem töpreng azon, hogy megérdemli-e a segítséget. Nem arra figyel, hogy egy hiten van-e velem, megegyezik-e az arcbőröm színe, szeret-e, vagy gyűlöl. Ebben a szeretetben és szolgálatban feloldódhat­nak és megsemmisülhetnek az embereket elválasztó különb­ségek és határok: nem lehet már akadálya a más társadalmi réteghez, más néphez, fajhoz, más valláshoz tartozás a másik embernek! ÍGY LESZ TERMÉSZETESSÉ ÉS MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ­VÉ, hogy például szeretetotthonainkban nemcsak evangélikus családok beteg gyermekeit ápoljuk — hogy abban a munká­ban, mely hazánkban folyik és az emberibb életet tűzte ki célul, fenntartás nélkül részt veszünk —, hogy felemeljük sza­vunkat a rombolás erői ellen akkor is, ha azok egy távoli népnek a vérét ontják. ÉZ A KERESZTYÉN EMBERSZERETET, amely nem ismer válogatást és nem tesz különbséget, sokszor hiányzik az éle­tünkből. Nagyon rá vagyunk szorulva, hogy Isten visszavezes­sen bennünket ennek a szeretetnek és ennek a szolgálatnak az útjára. A zsidó nép pusztai vándorútján elénk tárult váloga­tás nélküli szeretet és ennek a szeretetnek fenntartás nélküli vállalása, újra el akar — és el is tud! — indítani a megkülön­böztetést, határokat, fenntartásokat megsemmisítő és ledöntő szeretet és szolgálat útjára! Kiszely Sándor IMÁDKOZZUNK Istenünk! Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy szere­teted és gondviselésed átfogja és hordozza az egész világot és az egész emberiséget. Köszönjük, hogy a Te emberszereteted változatlan és válogatás nélkül való. Bocsásd meg, hogy nem tudtuk és nem tudjuk embertársainkat fenntartás nélkül sze­retni. segíteni, hordozni és szolgálni. Kérünk, a Te szereteted és jóságod indítson bennünket, hogy embertársainkat teljes szívből és minden erőnkből szeretni és segíteni tudjuk. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. május 14-én Beák tér de. 9. (úrv.) Lehel László teol., de. 11. (úrv.) dr.,Ha­fenscher Káro-ly, du. 5. dr. Kékén András, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4. Szeretetvendégség: Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sosoksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Máv Telep de. 8. Rákos­— Húsvét után a 6. vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: .In 15, 26—16, 4; az igehirdetés alapigéje: 4 Móz 20, 6—13. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 21-én, pünkösd vasár­nap reggel 7 órakor az evangé­likus egyház félóráját közvetí­ti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hirdet D. DR. OTT- LYK ERNŐ püspök, az Északi Egyházkerület püspöke. — A BALATONSZÁRSZÓI EVANGÉLIKUS ÜDÜLŐ ve­zetősége közli, hogy június 12— 30 közötti időre jelentkezése­ket még elfogad. Akik az üdü­lőt ezen időpontban szeretnék igénybe venni, jelentkezzenek Kardos József lelkésznél. Ba­latonszárszó, Jókai u. 41. — SZENTENDRE. Az evan­gélikus és református presbité­rium közös estéket tartott, amelyeken F ónagy Zoltán tahitótfalui, Boly ki János szentendrei református, Bencze Imre kelenföldi és Szentpélery EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VTTL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.1665 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. -3. Rákos­szentmihály de.- fél li. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cink óta de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de.-fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. ló. Lelkószbeiktatás: D. Dr. Ottlyk Ernő, D. Koren Emil XIII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7: Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Beüss András. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Péter szentendrei evangélikus lelkész szolgált igehirdetéssel és előadással. — Gyülekezeti istentiszteleten Milán János oroszlányi lelkész szolgált és keresztelte meg unokáját, a gyülekezet kántorcsaládjának, Milán Gábor gépészmérnö­kéknek harmadik gyermekét, Krisztinát. — A nagypénteki istentisztelet keretében helyez­ték el a szószék fölé a D. dr. Ottlyk Ernő püspök által ado­mányozott feszületet. — Az ősszel tető alá került, félkész állapotban levő gyülekezeti ház céljára a gyülekezetben és nagy kiterjedésű szórványai­ban húsvét és pünkösd között teszik félre adományaikat a hívek. Áldozati offertórium- ként a pünkösdi istentisztelet­re hozzák el. Meghívásokat, adományokat a lelkészi hivatal címére kérjük. — HALÁLOZÁS. Turchányi Béla, a balassagyarmati gyüle­kezet presbitere április 12-én elhunyt. Április 17-én temette el Szabó József ny. püspök, ba­lassagyarmati lelkész a balas­sagyarmati temetőben. Az el­hunytban Turchányi Sándor óbudai segédlelkész édesapját gyászolja. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel előadássorozat lesz május 19-én pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Prelúdium A-moll Fantázia C-dúr Fúga G-moll Pastorale F-dúr Fantasia con imitazione H-moll Toccata és fúga D-moll Orgonái: PESKÓ GYÖRGY. Előadó: Földes Imre és Várnai Péter. Jegyek ára: 12,— forint. „Halld meg, Uram hangomat — hívlak! Irgalmazz nekem és hallgass meg engem!” (ZsoL 27,7) VASÁRNAP. — „Senki sem rabolhatja el az erős ember ja­vait úgy, hogy behatolna an­nak házába, ha csak előbb meg nem kötözi az erős embert és így rabolja ki annak házát.” (Mk 3,37 — Zsolt 49,16 — 1 Pt 4,7—11— Zsolt 27,1—7) Jézus erősebb, mint a gonosz. Azért nyerhettünk bűnbocsánatot, azért vehetjük fel a harcot az ő nevében minden bűnnel, mert ő hatalmasabb a bűnre vivő gonosznál. Jó kilátással és reménységgel láthatunk egyéni és közös bűneink felszámolásá­hoz, mert nem lehetetlenre vállalkozunk. HÉTFŐ. — Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gál 6.2 — 3 Móz 13,19 — Jer 29dl— 14 — 1 Kor 12,1—11) Az élet terhei akkor nyomasztóak, ha egyedül, segítség nélkül kell hordozni azokat. Nincsen gond­talan, teljesen tehermentes élet. Hozzánk tartozik bizonyos egyéni és közös terhek vállalá­sa, Szép, emberséges feladat a terhek viselése, felelősség hor­dozása, de összeroppanthatnak a terhek, ha csak egy-egy váll­ra nehezednek. Az egymást szerető, egymásért felelős em­berek közösségének hatalmas lehet a teherbírásra. Közös gondjainkat egyházon belül és kívül csak együtt lehet elhor­doznunk! KEDD. — „Ha tudjátok, hogy ő igazságos, ismerjék meg azt is, hogy aki az igazságot cse- lekszi, az mind tőle született.” (1 Jn 2,29 — Jób 34,12 — Jn 15, 17—21 — 1 Kor 12,12—26) Az igazság cselekvése tartja meg és viszi előre jó irányban az emberi közösséget. Jó szívvel lehetünk egyek mindenkivel az igazság cselekvésében, mert aki az igazságot cselekszi, Isten akaratát hajtja végre. Ahol Is­ten akarata érvényesül, ott ma­ga Isten munkálkodik emberi eszközök által. Fontos, hogy Is­tennel tudatos kapcsolatunk le­gyen, de még fontosabb az, hogy ő az igazság cselekvésére indító hatalom. SZERDA. — „A te ígéretei­dért és a te jó akaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat. ”(2 Sám 7,21 — Mk 6.2 — 1 Jn 2, 24—29 — 1 Kor 12,27—31) Isten betartja ígére­teit. Az élet apró eseményei és a világtörténelem nagy fejle­ményei mögött egyaránt ott áll az embert, az emberiséget sze­rető, jó akaratú Isten. Ö cse­lekszik, hogy kegyelmes szava valóra váljék. Lehet, hogy egy- egy döntése pillanatnyilag kel­lemetlen, nem tudunk hirtelen szeretetet, jóakaratot felfedez­ni benne, utóbb mégis kiderül, hogy Isten a mi javunkra cse­lekedett. Az egyházat megítélő tettei is féltő szerétetét hirde­tik. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus mondja: amit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és aki én- hozzám jön, azt én semmikép­pen ki nem vetem.” (Jn 6,37 — 5 Móz 4,29 — Jn 7,37—39 — 1 Kor 13,1—7) Jézus tudja, hogy az őt követőket Isten bízta rá. Azzal a. felelősséggel tekint ránk, mint Isten tulajdonaira, akikért kész a legnagyobb ál­dozatra. Ezért nem válogat az őt keresők és a hozzá menők között. Semmiféle akadály nem lehet Jézus részéről a befoga­dásnak. Nála bűnbocsánatot, vigasztalást, békességet, ' szol­gálatunkhoz, mindennapi éle­tünkhöz erőt és, reménységet kapunk. PÉNTEK. — „Szeretni őt tel­jes szívből, teljes elméből és teljes erőből, és szeretni fele­barátunkat, mint magunkat, többet ér mindén égő és véres áldozatnál.” (Mk 12,33 — Zsolt 116,12 — Zsid 11,32—40 — 1 kor 13,8—13) Az áldozat az Is­ten iránti hálának, a bűnbo­csánat keresésének, az engesz- telés megszerzésének eszköze volt. Az áldozatok voltak az ember Istenhez való viszonyá­nak közvetítői. Jézus azt mond­ja, hogy az áldozatok helyett a szeretet kapcsol össze igazán Istennel. A szeretet a legmé­lyebb, legvonzóbb emberi tu­lajdonságunk, irányíthatja a gondolatainkat, indulatainkat, egész életünket. Az Isten irán­ti szeretet az embertárs iránti szeretettel együtt adja a ke­resztyén ember cselekvésének alapmotívumát. SZOMBAT. — „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit nem tettem meg vele? Mi­ért vártam, hogy jó szőlőt te­rem, holott vadat termett?” (Ézs 5,4 — Gál 5.22—23 — Ézs 41,17—20 — 1 Kor 14,1—12) Isten mindent megtett a maga részéről azért, hogy népe meg­hozza a hit és a szeretet jó gyü­mölcseit. Vezette, védte, óvta, erősítette, nemesítette, még­sem volt meg mindig a kellő eredménye. Nem Istenen mú* ük, ha egyháza -olykor hűtle* nüí, szeretetlenül és engedetle­nül, önzőén, önmagát keresve él, ahelyett, hogy a szolgálat jó. gyümölcseit hozná. És ha bizonyos idő után ezt Isten megelégeli, nem ö a hibás! Baranyai Tamás — PIROS, apró gömbölyű szemű KORÄL gyöngysorokat vásárolunk restauráláshoz. Iparművészeti Múzeum. Buda­pest, IX. Üllői út 33—37. — KÉSZPÉNZZEL rendelke­ző harmincnyolc éves egyedül álló kutatómérnök • eltartási szerződést kötne. Cím a Kiadó­hivatalban. Poncius Pilátus IV. (Részlet Mihail Bulgakov: „A Mester és Margarita” című regényéből) Pilátus elmosolyodott: — Igen, igen, most már nem kételkedem benne, hogy a jerusalaimi szájtátók csapa­tostul szegődtek a nyomodba. Nem tudom, ki függesztette helyére a nyelvedet, de akárki volt, ügyesen csinálta. Egyébként mondd csak, igaz-e, hogy a susai kapun át vonultál be Je- rusalaimba, szamárháton, és a csőcselék, amely kísért, üdvrivalgással úgy köszöntött, mint valami prófétát? — És a prokurátor a pergamentekercsre mutatott. A fogoly hüledezve nézett a prokurátorra. — De hisz nincs is szamaram, hégemón! Igaz, valóban a susai kapun át érkeztem Jeru- salaimba, de gyalogszerrel, és csupán az egy Lévi Máté kíséretében, és senki semmit sem kiáltott felém, hiszen akkor senki sem ismert ebben a városban. — Ismered-e a következő három személyt — kérdezte Pilátus, és le sem vette a szemét a fogolyról eközben —: egy bizonyos Dismast, egy Gestas nevezetűt, és harmadszor Bar- Rabbant? — Nem, ezeket a jó embereket nem isme­rem. — Igazán nem ismered? — Igazán. — Most pedig mondd meg nékem, miért használod állandóan ezt a kifejezést: „jó em­berek”? Mindenkit így szólítasz? — Mindenkit — erősítette meg a rab. — Rossz ember nincs a világon. — Ezt először hallom — mosolygott Pilátus. — De meglehet, nem ismerem eléggé az éle­tet ... A továbbiakat nem kell jegyezned! — fordult titkárához, holott az amúgy sem írt fel semmit; majd folytatta a beszélgetést a rabbal: — Talán egy görög könyvben olvastál erről? — Nem, önállóan jutottam erre az ered­ményre. — És ezt hirdeted? — Igen, ezt hirdetem — Itt van például Marcus centurió, akit Pat- kányölőnek neveznek: szerinted ö is jó em­ber? — Ó, igen, csak persze boldogtalan. Ami­óta a jó emberek elcsúfították az arcát, azóta durva lett és kegyetlen. Vajon ki tette ezt ve­le? Érdekes volna megtudni. — Közölhetem veled — mondta Pilátus —, mivel szemtanúja voltam. A jó emberek úgy vetették rá magukat, mint kopók a medvére. A germánok ráakaszkodtak a nyakára, kar­jára. lábára. A gyalogsági manipulus ugyanis csapdába került, és ha oldalról nem tör be egy lovas turma, amelyet én vezettem, akkor te, filozófus, ma nemigen beszélgethetnél a Patkányölővei. Ez az idistavisusi csatában tör­tént, a Lidércek Völgyében. — Ha beszélgethetnék vele, bizonyára erő­sen megváltozna — mondta ábrándosán a fo­goly. — Azt hiszem, nem nagy örömet szereznél a légió parancsnokának, ha beszélgetést akar­nál kezdeményezni a tisztjével vagy katonái­val. Erre egyébként szerencsére nem is lesz alkalmad, s erről legelsősorban jómagam fo­gok gondoskodni. Az oszlopcsarnokba ekkor berepült egy fecske. Kört írt le az aranyozott mennyezet alatt, majd leereszkedett, hegyes szárnyával meglegyintette az egyik fülkében álló bronz­szobor arcát, aztán eltűnt az egyik oszlopfő mögött. Talán ott akart fészket rakni. Mialatt a fecske röptéi figyelte, a prokurá­tor fejében, amelyet immár tisztának, köny- nyűnek érzett, a következő formula alakult ki: a hégemón felülvizsgálta a Jésua nevű vándorfilózófus — gúnynevén Ha-Nocri — ügyét, és benne bűnt nem talált. Kiváltképpen nyomát sem lelte bármiféle összefüggésnek nevezett egyén tettéi és a közelmúltban Jeru- salaimban történt zavargások között. A ván­dorfilozófus elmebetegnek találtatott, minek következtében a hégemón nem hagyja jóvá a Kis Szinhedrion által hozott halálos ítéletet. Tekintettel azonban arra, hogy Ha-Nocri hó­bortos, utópisztikus beszédei nyugtalanságot okozhatnak Jerusalaimban, a helytartó kiuta­sítja őt a városból, és száműzi a Földközi­tenger partján levő Caesarea Stratonisba, va­gyis éppenséggel oda, ahol ő maga, a proku­rátor székel. Már csak az volt hátra, hogy ezt a hatá­rozatot tollba mondja titkárának. A fecske most éppen a hégemón feje fölött suhant el, majd a szökőkút medencéjét sú­rolta, és kiröppent az oszlopcsarnokból. A prokurátor felnézett a rabra, és észrevette, hogy mellette valósággal lángol a poroszlop. — Ez is őróla szól? — kérdezte a titkárától, aki másik pergament nyújtott át neki. — Nem, sajnos nem — válaszolt a titkár meglepő módon. — Mi van még? — kérdezte Pilátus elko­morulva. Mikor elolvasta a pergament, arca még job­ban elváltozott. Sötét vérhullám tolult fejé­be, nyakába, vagy talán valami más történt — elég az hozzá, arca elveszítette sárgás szí­nét, sötétvörösre pirult, és szeme mAntegy visszahúzódott üregébe. Talán ezt is a halántékába tóduló s ott lük­tető vérhullám okozta: a prokurátor látása is elhomályosult. Ügy rémlett neki, hogy a fo­goly feje elúszott valahová, s helyette másik fej tűnt fel a vállain. Ezt a kopasz fejet ritka fogú arany diadém koronázta: homlokán ke­rek, nyílt seb éktelenkedett, amely lemarta a bőrt, s be volt kenve irtai.. Beesett, fogatlan száj, zsarnoki jellemre, valló lecsüngő alsó ajak. És mintha eltűntek volna a'csarnok ró­zsaszínű márványoszlopai, s a távolban Jeru- salaim háztetői; minden elsüllyedt Capri kert­jeinek sűrű zöldjében. Hallásával is történt valami: mintha távolról halk, fenyegető har­sonaszó hangzanék, és dölyfös orrhang düny- nyögné elnyújtva a szavakat: trA felségsértés­ről szóló törvény.. Furcsa, összefüggéstelen, kusza gondolat­foszlányok suhantak át a helytartó elméjén. „Elveszett!” Majd: „Elvesztünk!. ..” És vala­mi badar ötlet — a halhatatlanság; ez a hal­halhatatlanság azonban, ki tudja, miért, elvisel­hetetlen bánatot keltett. Pilátus összeszedte magát, elhessegette a lá­tomást, visszatért az oszlopcsarnokba, és is­mét meglátta maga előtt a rab szemét. — Válaszoltj nekem, Ha-Nocri — szólalt meg, és furcsán nézett Jesvúra: arckifejezése fenyegetett, de tekintete riadt volt. — Mond- tál-e valaha valamit a nagy császárról? Vá­laszolj: mondtál, vagy.... nem mondtál? ■— A „nem” szót valamivel erősebben megnyom­ta. mint ahogy a legfelső bírósághoz illik, s tekintetében mintha valamilyen gondolatot akart volna közölni a rabbal. — Igazat mondani könnyű és kellemes — szólt a rab. — Nem kell tudnom, kellemes-e neked az igazat mindani vagy sem — válaszolta Pilá­tus fojtottan, ingerülten. — De neked min­denesetre igazat kell mondanod. Hanem ala­posan mérlegelj minden szót, másképpen ha­lálod nemcsak elkerülhetetlen, hanem gyöt~ relmes is lesz. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents