Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-04-16 / 16. szám

Az iron szó becsülete

Évek múltán is izgalommal írom rá Sajtótanácsunk megbízásából az Evangélikus Elet kefelenyomatára: Imprimatur, ami azt jelenti, hogy a nyomdatechnikai szempontból is felülvizsgált oldalak nyomása elkezdődhet.

Amit a szerkesztő eltervezett, szerkesztő bizottság megvitatott, cikkírók megírtak, tördelőszerkesztő helyére tett, korrektorok átnéztek — holnap tízezerszer megsokszorozódva indul el híveink otthonába, gyülekezetek iralterjesztésébe. utcai pavilonok polcaira, külföldi hittestvérek és világszervezetek asztalára.

Lapunk címe — Evangélikus Élet —- kifejezően jelzi, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház életéről adunk hírt. Arról tájékoztatjuk az olvasót, hogy a szocializmust építő magyar hazában milyen teológiai, egyházpolitikai és politikai felismerések alapján él az egyház gyülekezeteiben, intézményeiben, egyházkormányzati szerveiben.

HAZAI EVANGÉLIKUS HITTESTVÉREINK tájékozódását és hitbeli épülését szolgálja elsősorban lapunk és egész sajtómunkánk. Hittestvéreket, gyülekezeteket, intézményeket és szerveket hoz közelebb egymáshoz az egy test közösségében az „országos evangélikus hetilap'’, hogy közös szolgálatunkat és egyéni feladatainkat minél teljesebben tudjuk elvégezni.

Az egyéni és közösségi élet kérdéseire keressük közösen a választ az ige fényében, hogy gyülekezeteink tagjai és egyházunk egésze evangélikus keresztyén hitünk alapján jól töltsék be küldetésüket népünk további boldogulása, a jóakaratú emberek és népek eredményesebb összefogása és az egész emberiség békés, igazságos, építő együttélése érdekében.

Szélesre tárjuk az ablakokat. Az egész keresztyénség, az egész társadalom, az egész emberiség életére adunk kitekintést gyülekezeti tagoknak, presbitereknek, lelkészeknek, hogy tájékozódni tudjanak és állást tudjanak foglalni az egyházat és világot foglalkoztató kérdésekben.

HATÁRAINKON KÍVÜL ÉLŐ keresztyének és egyházi szervezetek előtt is ablakot tárunk. Senkinek sem kell a szomszéd „súgására”, vagy a „jól értesültek” „forró drótjára”, vagy má- sod-harmadkézből kapott „félhivatalos” jelentésekre figyelnie, ha tájékozódni akar hazai egyházunk életéről, vagy másokat akar arról tájékoztatni. Jóllehet vannak, akik a hideg- háborús idők rossz beidegzettsége nyomán még mindig szeretnék ezt az információs módszert fenntartani. Egyházi életünk, „titkait”: örömeinket, eredményeinket gondjainkkal együtt mi „beszéljük ki”.

Azoknak, akik őszinte testvéri szívvel kívánnak segíteni abban, hogy egyházunk jól töltse be szolgálatát a szocialista társadalom rendjében gyülekezetünk tagjainak hitbeli épülésére, egész népünk javára, illetve akik készek velünk együtt kontinensünk és az egész világ békésebb, szebb holnapjáért szolgálatot vállalni, azoknak mi adjuk a kezébe a „lapot”, hogy jó szót szólhassanak hozzánk, értünk és velünk.

Aki viszont eleve rosszul informálódik és hamis, rossz szándékú információt ad rólunk másoknak, vagy „kívülről”, illetőleg „felülről” akar ezek alapján beleszólni dolgainkba, ne csodálkozzék, ha 10 000 „lapon” kap választ. Ha tízezerszeresen leplezzük le azt a mesterkedést, amellyel szolgálatunk hite- lét, népünkhöz, államunkhoz való jó viszonyunkat, a keresztyénség családjával való kapcsolatunkat próbálja kétségessé tenni vagy megrontani.

EGYÜTT VÉGEZZÜK SZOLGÁLATUNKAT azokkal a hazai keresztyén egyházakkal és közösségekkel, amelyek velünk együtt utat találtak az új társadalmi rendben. Közösen végzett sajtószolgálatunk és információs tevékenységünk építi közöttünk a testvéri kapcsolatokat, segít saját feladataink még jobb végzésében, és megnöveli bizonyságtételünk súlyát a nemzetközi egyházi kapcsolatokban.

Testvéri segítséget kívánunk nyújtani sajtónkon keresztül a világ keresztyénségének ahhoz az elkötelezéséhez, hogy becsületes szóval, helyes döntésekkel, közös, egyértelmű és nyílt állásfoglalással és a tettek bizonyságtevésével a világ minden jóakaratú emberével, népével és vezetőjével segítse egy boldogabb, igazságosabb, együtt és egymásért élő világ kibontakozását.

A MAGYAR SAJTÓ FELELŐS TEVÉKENYSÉGÉBEN is részt vállalunk, amikor népünk körén belül hittestvéreink felé végezzük a tájékoztatás, az értelmezés és eligazítás szolgálatát a hazai és nemzetközi politikai élet eseményeivel és feladataival kapcsolatban, a társadalmi élet kérdéseire adott válaszainkban. a megoldások keresésében és segítőkészségünk megnyilatkozásaival. Szívesen vállaljuk a közösséget abban a fáradozásban, amelyet hazai sajtónk népünk boldogulásán túl kontinensünk békéjéért és biztonságáért, Európa népeinek egymásratalálásáért és egymás segítéséért, a társadalmi igazságosság világméretű győzelméért végez.

Csak csepp a tengerben a mi sajtómunkánk még egy tízezer példányos lapjával és több ezres kiadványsorozatával is az elmúlt évtizedek szinte felmérhetetlenül felduzzadt információs és kommunikációs áradatához képest. Mégis hisszük, hogy ahogyan egy ember élete, munkája, állásfoglalása kihat az egész emberi közösség életére és jövőjére, úgy a mi szolgálatunk is építőleg kapcsolódik bele az emberek, egyházak, népek egymás jobb megismerésének és segítésének, az embereket és népeket érintő ügyek és feladatok jobb megoldásáért végzett munkába.

EGYHÁZI SAJTÓSZOLGALATUNKAT és benne információs tevékenységünket a Jézus Krisztus iránti engedelmességben kívánjuk végezni. Nem tekintjük zsákmánynak azt a nagy lehetőséget, hogy a szocializmust építő Magyarországon, egy nem vallásos ideológiai alapokon élő államban ilyen méretekben végezhetünk sajtótevékenységet. Hanem azzal a lelkület- tel, indulattal szeretnénk szolgálni, amely a mi Urunkban volt, aki szolgai formában, azonosságot vállalva velünk, „informált” bennünket Isten embert és világot megváltó szeretetéről (Fii

2’ J~7^ Mezősi György

Tördelőszerkesztő űr! Híveink gyakran találkoznak a Sajtóosztály kiadványaival. Hallhatnánk valamit a Sajtóosztály múltjáról?

Talán egy személyes vallomással kezdem. Már gimnazista korom óta kapcsolatbein vagyok a sajtómunkával. Annak idején mint iratterjesztő árultam az egyházi kiadványokat, később a teológián is végeztem ezt a munkát. így személyes szolgálatom összefonódik a Sajtóosztály szolgálatával.

A közelmúltban egy jelentést kellett készítenem a Sajtóosztályról. Akkor bukkantam rá az Evangélikus Élet 1951-es évfolyamában egy kis hírre, ami a Sajtóosztály létrehozását adta tudtul. így tulajdonképpen az 1951-es esztendőre tehetjük a Sajtóosztály születését Az elmúlt évben volt húszéves, de az idő rohanásában valahogy teljesen elfeledkeztünk erről az évfordulóról. Egyházunkban 1951 előtt is volt sajtómunka, s itt különösen is az Evangélikus Élet szolgálatára gondolok. A könyvek kiadását több kisebb vállalkozás végezte, mindegyik a maga elképzelése és az akkori lehetőségekhez mérten jelentette meg kiadványait. A Sajtóosztály megszületése lehetővé tette az előre eltervezett munkát. Az előbb említett jelentés elkészítésekor kikutattam azt is, hogy mi volt a Sajtóosztály első kiadványa. A rendelkezésemre álló adatok szerint ez Bókay János: 31 Zsoltár című munkája volt.

A Sajtóosztály legfőbb tevékenysége az első időkben az Evangélikus Élet hétről-hétre történő megjelentetése volt, s így bővült később a kiadványok sora.

Üj korszakot jelentett a Sajtóosztály életében az, amikor D. Káldy Zoltán püspök úr lett a Sajtóosztály vezetője, irányítója. Ezzel alaposan átgonben. eíkötelezést is tartalmaz a számunkra, hogy egyházunk minden rétegének szolgáljunk: gyermekeknek és felnőtteknek, híveknek és lelkészeknek egyaránt

De nem tudok a jelenről úgy beszélni, hogy ne vegyem sorra először eddigi kiadványainkat. Nem időrendi, hanem tárgyi sorrendiben említem azokat. Egyházunk diekóniai teológiáját, útját, szolgálatát híven tükrözi, foglalja össze D. Káldy Zoltán püspök úr „Üj úton” című könyve. Tördelő- szerkesztői munkám első kiadványa dr. Nagy Gyula: EgyDe meg kell említenem az

énekeskönyvet, az évről évre megjelenő, s nagy népszerűségnek örvendő „Evangélikus Naptár”-! és a toibliaolivasó „Ü tmutató”-t

Hogyan és hol készülnek a Sajtóosztály kiadványai?

Sajtóosztályunk első felügyeleti és irányító szerve az Országos Egyház Közgyűlése által megválasztott Sajtótanács. Ez hivatott ama. hogy évről évre elkészítse a következő évi kiadói tervet, s több évre előre felkérje a szerzőket. Ha egy kiadvány kézirata elkészül, azt először D. Káldy Zoltán püspök úr nézi át, majd a Sajtótanács által megbízott két egyházi lektor véleményezi. Amennyiben, a kézirat elfogadásra kerül, akkor kapja meg a tördelőszerkesztő, készíti elő a nyomdába adásra, tervezteti meg a címlapot.

Csak a köszönet hangján említhetem meg az Athenaeum Nyomda, a Zrínyi Nyomda, az Egyetemi Nyomda és a Győr- Sopron megyei Nyomda Vállalat dolgozóit, akik nagy hozzáértéssel és gonddal készítik el az Evangélikus Életet, a Lelkipásztort és a többi kiadványokat.

Könyveink a finn egyház által ajándékozott papíron készülnek, míg a hittankönyvekhez, az Evangélikus Élethez és a Lelkipásztorhoz államunk biztosítja a szükséges papírt.

Mik a Sajtóosztály tervei?

Terveink között szerepel a kommentársorozat további köteteinek a megjelentetése. Az egyes könyvek írói már évekkel ezelőtt megkapták a felkérést A megkezdett sort a következőkben a korinthusi levelekkel, Márk evangéliumával, a fogsági levelekkel és Mózes könyvével szeretnénk ' folytatni.

Nyomdában van az új imád- ságoskönyvünk, amelynek „Ma így imádkozzatok!” a címe, és a „Hitünk — Életünk” című, úgynevezett szórványhittan- könyv.

Űj novelláskötet kiadását is tervezzük, valamint olyan kisebb lélegzetű kiadványokat is, amelyek előbbre visznek a hit, a szeretet, a másik emberért, a világért végzendő f<# v lős diakónia útján.

Végül egy személyes kérdés: hogyan lesz valaki tördelőszerkesztő?

Teológiát végeztem én is éppen úgy, mint a többi lelkésztársam. Egyházunk vezetősége 1967. január 1-ével bízott meg ezzel a szolgálattal. Hogy a „szakmában” is jártas legyek, beiratkoztam az Újságíró Akadémia hároméves tördelő- és képszerkesztői tagozatára, aminek most utolsó éves hallgatója vagyok.

Élő Krisztus — élő egyház

Aki az Otestamentumot végigolvassa — legyen szakképzett teológus, vagy egyszerű gyülekezeti tag —, az többek között két dolgot biztosan észrevesz. Az egyik: a választott nép „lelki paráznasága”, az egyistenhit felcserélése és összeötvözése az őket körülvevő népek pogány istenhitével. A másik: egy minden értelmet meghaladó kegyelmi sorozat Isten részéről. A próféták Istent emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, hogy érzékeltetni tudják emberi fogalmakkal Istent, aki mint megcsalt férj hajlandó visszafogadni az „elpártolt Izraelt és a hit- szegő Júdát”.

Mi keresztyének már tudjuk — az Újszövetség ismeretében —, hogy ennek a kegyelmi sorozatnak motiválója az üdvtörténet centruma volt: KRISZTUS. Tehát már Krisztus előtt is őérte történik a kegyelem, csakúgy, mint utána. Történeti világunkba még nem született bele és mégis hatással volt arra, csakúgy, mint most, amikor eltávozott a tér és az idő világából.

A Szentírás bizonysága szerint az élő egyház élete az élő Krisztus által munkált élet, a „Krisztus teste” élete. Ezt a munkáját a Szentlélek által gyakorolja, aki életre hívta az első keresztyén gyülekezeteket és életben tartja mind a mai napig.

Amikor és ahol felhangzik az evangélium, ott maga Krisztus szól — emberi szájon keresztül. Amikor az ő nevében keresztelnek feketét, sárgát vagy fehéret, akkor ö van jelen és vesz fel új tagokat „testébe” és részesíti őket halálában és feltámadásában. Ahol kiosztják az úrvacsorát, ott is ő van jelen a kenyérben és borban, mint aki személy szerint értünk meg- feszíttetett és feltámasztatott azért, hogy az egyház élő tagjai legyünk.

Élő tagjai egy gyülekezetnek csak akkor lehetünk, ha a megtérésre hívó Isteni Szó megérint bennünket. Csak így szüleihetik meg bizalmunk Isten iránt és szolgálatunk a másik ember és a világ érdekében. Kalácska Béla

Még sokáig folytathatnánk a beszélgetést. De ez a néhány villanás talán elég ahhoz, hogy híveink legalább bepillantást nyerjenek egyházunk sajtómunkájába. Aki felkeresi a Puskin utcában levő Sajtóosztályunkat, személyesen is találkozhat kiadványainkkal.

A mai vasárnap

egyházunk rendelkezése szerint sajtóvasárnap. Egyházunk betűszolgálatáról olvasóink két cikkben is olvasnak. A húsvét ünnepe utáni második vasárnapot jelölte ki egyházunk, amikor nemcsak azok, akik felelősei a sajtómunkának, hanem egész egyházunk hálát ad Istennek a nyomtatott betűn keresztüli bizonyságtevés ajándékaiért. Sajtószolgálatunk széles körű feladata komoly anyagi áldozatokat követel egyházunktól. Hiszen — ha csak az Evangélikus Életet vesszük, — szórványhíveink részére ingyen, hetenként száznál több példányt küldünk, hogy távol a gyülekezettől is olvasói legyenek lapunknak. Sajtószolgálatunk anyagi tehervállalásához kérjük kedves Hittestvéreink áldozatát ezen a mai vasárnapon, amikor a perselypénz egyházunk sajtószolgálatát van hivatva támogatni. Az istentiszteleti perselybe helyezett forintjaikkal segítjük a nyomtatott betűn keresztül egyházunk szolgálatát. Köszönjük áldozatát!

I

i

>

k

A nyomtatott betűvel szolgálunk

Egyházunk a húsvét utáni második vasárnapon az egyházi i sajtóra hívja fel a figyelmet akkor, amikor ezt a vasárnapot • sajtóvasárnappá teszi. Sokszor olyan magától értetődő számunkra az, hogy napról napra elővehetjük a Bibliánkat, ima- könyvünket, a templomban kinyithatjuk az énekeskönyvet, s- hétről-hetre bekopogtat hozzánk egyházunk nyomtatott követe, ! az Evangélikus Élet, s lelkészeink elővehetek a lelkészi szak- folyóiratot, a Lelkipásztort. Minden sokszor magától értődő- számunkra, pedig addig, amíg egy kéziratból újság, vagy könyv lesz, sok hitre és imádságra, sok tervezésre és munkára van

I szükség. A sajtóvasárnap előtt felkerestük Harkányi László ■ tördelő-szerkesztőt, és megkértük arra, hogy ismertesse hí- veinkkel a Sajtóosztály szolgálatát.

dőlt, pontosan megtervezett lett a munkánk, ami ma is jellemzője egész tevékenységünknek.

:r€ ♦ ' t •$.

A Sajtóosztály néhány kiadványa

Mondjon valamit a Sajtóosztály jelenlegi munkájáról.

A jelenlegi munkánkat tulajdonképpen az 1966. évi Zsinat határozta- meg s foglalta össze az Egyházi Törvények III. törvényének 6. §-ábanígy: „A Magyarországi Evangélikus Egyház a lelkészek képzése és továbbképzése, valamint a gyülekezeti tagok nevelése és h-i'tvallásos öntudatának az erősítése céljából fontos feladatnak tartja az egyházi sajtószolgálatot, melynek érdekében működteti a Sajtó- osztályt” Tulajdonképpen ez az, ami az egész munkánkat meghatározza. Mert a törvény kitárja a lehetőségeket, de egyház a mai világban című szo- ciá'letikája volt.

Külön szeretném kiemelni a kommentársorozatunkát. Azokat a kiadványokat, amelyek a Biblia egy-egy könyvének magyarázatát tartalmazzák. Így a Jakab levelét, a Zsoltárok könyvét, a Jeremiás I. és ; II. kötetét, a Lukács evangéliumát és a János leveleit - Ezek a kiadványok szinte egyedülállóak az egyházunk életében, ami az előre tervezést, a rendszerességet illeti. A „Hűség Istenhez és népünk- - höz egyházunk történelmében” című kiadvány egyház- történet, az „Irgalmadat ének- : lem” énekes-könyvünk szerzőire irányítja az olvasók figyelmét, a „Csendes szobák — nyiI

tott ablakok” áhítatoskönyv, az „Így leszel áldás” verseskönyv. Hosszan tudnám sorolni az évek folyamán meg- ; jelent, de ma már nem kapható könyveket. Itt csak hadd 1 említsem meg a „Somvirág” : című szépirodalmi kötetünket .

Megemlítem még a hittan- i könyveket, amelyek minden i osztály részére rendelkezésre i állnak, valamint a Kis Kátét 1 és a Konfirmációd Kátét. 1