Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-04-02 / 14. szám

Akinek nincs „szabad ideje“ Napjainkban az emberek életében egyre nagyobb prob­lémává válik a szabad idő. A termelés gépesítése és automa­tizálása következtében az em­bereknek egyre több szabad idejük marad. S a nagy prob­léma az, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a szabad idővel. Azért a modern társadalmak­ban külön szervek foglalkoz­nak azzal, hogy az emberek­nek okosan megszervezzék a szabad idő eltöltését, hogy az emberek életében minél keve­sebb maradjon az „üres járat’’. KRISZTUS URUNK A MI MENNYEI ATYÁNKAT, sőt önmagát is egyszer úgy mutat­ta be, mint akiknek nincs sza­bad idejük. Amikor a zsidók­kal arról vitatkozott, hogy le­het-e szombati napon gyógyíta­ni, vagy sem, azt mondta: „Az én Atyám mind ez ideig mun­kálkodik és én is munkálko­dom” (Jn 5,17). S nemcsak Jé­zus bizonyságtétele, hanem ke­resztyén hitünk és tapasztala­tunk is arról beszél, hogy Is­tennek, s vele együtt a feltá­madott élő Jézusnak valóban nincs szabad ideje. Az 6 műkö­désükben nincs üres járat, ők kezdettől fogva, ma is és egé­szen az idők végéig szüntele­nül munkálkodnak. EZ A MUNKÁLKODÁS mindenekelőtt azt jelenti, hogy megteremtették a világot, vagy amint a Szentírás mond­ja: a mennyet és a földet és mindent, ami azokban van (1 Móz 1,1). S ezt a tökéletes munkát a Teremtő Atya nem egyedül végezte. Vele együtt volt és munkálkodott a „Te­remtő Ige”, vagyis Jézus Krisz­tus, s a vizek felett lebegő Lé­lek is. S a teremtő Szenthárom­ság ezt a csodálatos munkát azóta is, szüntelenül végzi. Amikor a tavaszi napfény me­legére kisarjad a fű, kipattan­nak a rügyek, virágba borulnak a mezők, amikor ember szüle­tik erre a világra, akkor ma is a Szentháromság egy igaz Isten teremtő munkája megy vég­be. MILYEN TÖKÉLETES ez a munka! Hiszen a teremtés munkájának nemcsak eszköze, hanem niiHtája is a tökéletes Isten-ember, maga Jézus Krisz­tus. Pál apostol így tesz erről/ bizonyságot: „őbenne teremte­tett minden az égen és a föl­dön. Minden ő általa és ő éret­te teremtetett, s minden őben­ne áll fenn” (Kol 1,16—17). Ezért nem engedhette meg az Atya, hogy a „teremtő társ” és a „teremtés mintája” az embe­ri gonoszság következtében a halálban maradjon. Ezért tá­masztotta fel az egyszülött Fi­út, ezért „hozta ki a halálból a juhok nagy pásztorát (Zsid 13,20), hogy a teremtésnek eb­ben az állandó, tökéletes folya­matában ne legyen fennaka­dás. A FELTÁMADOTT JÉZUS­BAN elkezdődött valami új. A juhok nagy pásztorát azért hozta ki a halálból Isten, hogy benne és általa mi is napon­ként részesülhessünk az újjá- teremtés csodájában. Aki hisz Jézus Krisztusban, az nem ma­rad a bűn rabságában, az nap­ról napra diadalmaskodik „óembere” felett, s az napon­ként éli át azt a csodát, ami­ről Pál apostol így szól: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek el­múltak, imé újjá lett minden” (2 Kor 5,17). Keresztyén hi­tünknek ez a legnagyobb titka és csodája. Soha nem ronthat­juk úgy el az életünket, hogy az Krisztus által meg ne újul­hatna, soha se kerülhetünk olyan mélyre, hogy onnan a feltámadott Jézus ne tudna magához emelni, mert minél nagyobb a bűn, annál nagyobb és hatalmasabb a feltámadott Jézusban megjelent szeretet. REMÉNYSÉGÜNK SZE­RINT ennek az újjáteremtés- nek nemcsak mi lehetünk ré­szesei, hanem az egész világ. Nemcsak úgy, hogy a Krisztus­ban megújúlt hivő emberek által terjed, valósul a világban ez az új, hanem úgy is, hogy Isten a feltámadott Jézusban új eget és új földet teremt (2 Pt 3,13), vagyis megújít min­dent. A világ és az emberiség nem a pusztulás és a halál fe­lé rohan, hanem Isten akara­tából az élet felé, mégpedig az új és örök élet felé, amit nem árnyékolhat be többé a bűn, s aminek nem árthat többé a halál. Az élet felett nem dia­dalmaskod hátik a halál. Lehet, hogy ideig-óráig rabságába ke­rülünk, de amint Isten egyszü­lött Fiát feltámaszt ottä, az utolsó napon bennünket is fel­támaszt, s bevisz a vele való közösség boldog örömébe, ahol nem lesz többé fájdalom, sem kiáltás, sem gyász, mert Isten mindent átható öröme és sze- retete tölt be majd mindene­ket. Ott ér majd véget Isten teremtő és újjáépítő munkája, s kezdődik meg a „nagy sab- bát”, az örök nyugodalom és béke. Dr. Selmeczi János A HÚSVÉT REFLEKTORFÉNYÉBEN ez az összefoglaló témája lapunk mostani számának. Vezérfonalunk az Apostoli Hitvallás és annak lutheri magyarázata. JÉZUS NEM SZUPERSZTÁR Olyan „fellobbanó tűznek, amelyet talán nem fognak ki­oltani, de amely mégiscsak le fog lohadni” mondotta dr. Diet­rich Stollberg professzor egy nyilvános előadásában a Je- sus-people mozgalmat A jó nevű és a lelkipásztorkodás lé­lektani problémáival foglalkozó teológus egy rádiós nyilatko­zatában pedig azt jelentette ki. hogy Jézus nevét ugyan sok mindenre lehet „árucímkeként" ráragasztani — így hangleme­zekre is —, de az egyház még­is többnek hiszi őt, mint egy zenés színjáték szereplőjét. Jé­zus nem ,szuper-sztár” és akik ezt a formulát használják, azok visszaélnek nevével. A professzor elhatárolta ma­gát azoktól a nyugatnémet püspöki megnyilatkozásoktól is, amelyek a Jesus-people mozgalmat pozitívan értékel­ték: „Ez nekem túlontúl rövid­zárlatos. Az egyháznak feltett kérdésnek tartom, de nem sza­bad túl korán lelkendeznünk azon, hogy a mi törekvésein­ket az ifjúság ilyen módon kapta fel. Améllett abban sem vagyok biztos, hogy itt olyan törekvésekről van szó, ame­lyet Jézus Krisztus egyháza képvisel.” (epd) Vita nincs! Jó, ha tudsz vitatkozni. Rosszul adtak vissza pénzed­ből a boltban? Nem kell hall­gatnod. Vitázz! Ha igazad volt, beismerik a tévedést. Saj­nos, sokszor hallgatunk, ami­kor szólni kellene és vitázunk, amikor hallgatnunk kellene. Belemelegedtél a játékba. Nem akarod abbahagyni. Pe­dig eljött a lefekvés ideje. Édesanya szól. Te nem hall­gatsz rá. Vitába szállsz vele. de hiába, ő azt mondja: vita nincs; tessék lefeküdni. Mózes egyszer Istennel pró­bált vitázni. Jól vitázott, még­sem ért el eredményt. Rá kel­lett jönnie: Istennél vita nincs... Különös helyen került sor erre a vitára. Mózes messzi vi­dékre vitte legeltetni apósá­nak. a midianiták papjának nyáját. A Hóreb hegy közelébe jutott. Itt jelent meg néki Is­ten. Valami különösét látott, de nem Istent magát. A csip­kebokor égett és mégsem égett eL Odafutott, hogy megnézze. Hangot hallott. Isten szólt hoz­zá: vedd le saruidat, mért a hely, ahol állasz, szerit föld! Mózes akkor illedelmesen el­takarta arcát, mint ahogyan mi is meghajtjuk fejünket, amikor Isten színe előtt imád­kozunk. Így szólt Isten: Én vagyok a te ősatyáidnak, Abráhámnak. Izsáknak és Jákobnak Istene. Meghallottam az én népemnek, Izrael fiainak kiáltását. Segít­ségükre sietek. Kiszabadítom őket a rabszolgaságból és el­vezetem őket Kánaánba, a tej­jel és mézzel folyó szép földre, ahol ősatyáitok éltek. Most azért menj el és mondd meg Fáraónak, engedje szabadon népemet. Mózes megijedt és vitatkozni kezdett Istennel. Ki vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz? Csak egy földönfutó. Ne félj! Én veled leszek! — válaszolta Isten. Mózes tovább vonakodott: jó, elmegyek. De se a Fáraó, se Izrael népe nem hisz majd ne­kem. Mit mondjak, ki küldött? Mi a neved? Isten nem mon­dott Mózesnek nevet, csak ezt válaszolta: mondd azt, hogy a „Vagyok” küldött. Majd észre fogja venni a Fáraó is és Iz­rael népe is, hogy én vagyok. Egy vesszőt adott Mózesnek és csodatevő erővel ajándékozta meg. De Mózesnek ez sem volt elég. Tovább folytatta a vitát. Arra hivatkozott, hogy nem jó szónok. Nehéz ajkú, nehéz .nyelvű.. Isten. így felelt:, Ki adott szájat az embernek? “Nemde én, az Úr. Csak menj el. Majd én megtanítalak be­szélni. Mózes annyira nyakassá vált a vitában, hogy már szinte szemtelenül beszélt így szólt: Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. Én nem me­gyek. Ezt már Isten is megso- kalta. Befejezte a vitát, de még egy segítséget adott Mózesnek: Melléd adom testvéredet, Áront. . 0 jól tud beszélni. Mózes belátta, hogy Istennél vita nincs. Elbúcsúzott apósá­tól, a midianiták papjától, ma­gához vette feleségét, Cippo- rát, két fiát és elindult Egyip­tomba. Áron pedig Mózes elé sietett a pusztába, mert Isten szólt neki. Már rég látták egy­mást. Azt hiszem, aki a 782. sz. éneket írta énekeskönyvünk­ben, Mózeshez hasonlóan meg­próbált vitatkozni Istennel, de ő is rájött, hogy Istennél nincs vita. Ezért kezdte így enekét: Szent, örök Isten, nincse hova lennem. Bárhova futnél Te utolérsz engem. Egy m« nekvés van: Hozzád térni, Sz: vet kitárni, irgalmat kérni. Isten kezéből—Isten kezében Amikor e sorok napvilágot látnak, már teljes pompájával ránk köszöntött a tavasz. A mi égövünk alatt húsvét ideje egybeesik a tavasz kezdetével. Ez nem meteorológiai prognó­zis kérdése. Lehetnek még hi­deg éjszakák, fújhatnak még a kései böjti szelek, a kertemben álló fa rügyei már pattanásig feszültek, a visszatért madár megkereste a legmagasabb ágat s vígan köszöntötte a ta­vasz közeledtét. AZ ÜJJÁSZÜLETÖ TER­MÉSZET megújít embert, nö­vényt, az egész természetet. Gyorstalpú traktorok simára tapossák a fagyott göröngyöt, hogy a mögöttük haladó eke mélyéri vághassa éhes fogait az eléje tárulkozó' földbe. Dohog a gép s a traktoros visszafogja a lóerőt, mert különben az acélgyomrába zárt energia vi­dám futásba küldené a gépet emberestől együtt. Amikor megpattan a rügy s ezernyi illattal telítődik az ut­ca benzingőzös levegője, min­den, de minden az ÉLET-ről prédikál. Igen, úgy ahogy írom, a csupa nagybetűs ÉLET-ről. S nekem, aki hiszem Istent, minden tavaszi csodát ezzel a kölcsönvett mondattal tudom összefoglalni: „Hiszem, hogy Isten teremtett... minden te­remtménnyel együtt”. Az első Hitágazat lutheránusi magya­rázata formálódik mondattá előttem, amikor e sorok írása közben hátamra süt az üvegen át melegítő tavaszi nap, kipat­tant rügyű ágat rak elém a feleségem és a gyerek bogár- gyűjteményébe bekerült az el­ső tavaszibogár. MILYEN CSODÁLATOSAN SZÉP is a természet! Szeretem e festményeket. Órákig lenyű­göz a szín és árnyék tobzódá­sa a vásznon, de mindezeknél fenségesebb a kis ibolya itt előttem. Alakját égi Mester formázta, színét a természet műhelyében festették, illatát az plántálta a bársonyos taka- • róba, Aki a Teremtő. Isten ke­zéből hullt elém, hogy a pa- pírszagú íróasztalomon hirdes­se annak alkotását, aki ilyen csodálatosan alkotta és tartja fenn a mindenséget. Milyen gazdag ez a terem­tett világ! Vajon gazdagnak mondhatom magamat? Igen! Nagyon gazdág vagyok! Van­nak gyerekeim, családom, ott­honom, egészségem, munkám, hitem. Istenem! Mi kell még mindezekhez? S milyen gazdag minden körülöttem! Süt az él­tető nap, hull a langyos eső, a föld ébredezik téli álmából, es a fekete szénben és á feltörő olajban ott szunnyad az erő: az energia. ÉS AZ EMBER, aki megkap-' ta Istentől a lehetőséget, hogy hajót építsen, repülőket repít sen, hogy átugorva az óceáno­kat, közel hozza a földrésze­ket egymáshoz, ennek az em­bernek a kezébe tette Isten a természet felett való uralkodást- rábízta az ismert és ismeretlen energiákat és munkájának a gyümölcseit Mindezt azért kaptuk örökségül, hogy ezek­kel szolgáljunk embertársaink­nak. Segítsünk, ahol szükséget látunk, kenyér kerüljön az éhezők asztalára, igazságosság az igazságtalanság helyett . SZÉP ÉS GAZDAG EZ A VILÁG! Csodálatosan szép a természet és mérhetetlenül okos az ember. De mit ér a szépség, ha emberi kezek azt rúttá változtatják, a gazdag­ság, ha az csak néhány ember osztályrésze. Mit ér az ész, ha az csak a pusztulást szolgálja, és az erő, ha azt nem építésre fordítja az ember, hanem * rombolás szolgálatába állítja. A húsvét nekünk, keresztyén embereknek Isten gondviselő szeretetének mérhetetlen nagyságáról prédikál. Isten ke­zéből élünk és Isten kezében vagyunk. Karner Ágoston Egyházunk lényegét hirdettük Hadat üzenve a márciusi ta­vasznak fehér ruhába öltözve, havazással fogadta a teológus­napra érkezőket a folyók vá­rosa, Győr. Délelőtt a Cilákban — Bőr- csőn és Győrújfalun Mátis András, illetve Gáncs Péter teológusok hirdették az igét. A győri öreg templom gyüler kezete pedig dr. Selmeczi Já­nos igazgató szájából hallhatta Isten örömüzenetét. A szép nádorvárosi evangé­likus templom közös megtekin­tése után finom ebéd követ­kezett egyházunk egyik legna­gyobb diakóniai intézményé­ben, a győri szeretetotthonban. Délután a város nevezetes­ségeivel ismerkedtünk, majd pedig este szeretetvendégség keretében találkoztunk a gyü­lekezettel. A vasárnap jellegének meg­felelően (Laetare — „örülje­tek ...”) az öröm volt szolgá­latunk állandóan visszatérő témája. Különböző oldalról kö­zelítettük meg az emberi élet­nek ezt az egyik legfonineábfe mozgatórugóját. Szóltunk a ke­resztyén ember és a világi örömök helyes viszonyáról, a Jézust követők igazi örömé­ről, különösen is aláhúzva: mi­lyen fontos, hogy a hívők tud­janak együtt örülni másokkal, és szolidárisán együtt érezni embertársaikkal. A már emlí­tett hallgatók mellett Gauged ' István és Lisa-Iso-Hirvelä its' bekapcsolódott a - műsorba Finn ösztönül jasnönk meleg' szavakkal számolt be eddigi 1 magyarországi élményeiről, és ismert finn énekkel tette szí­nesebbé az estet. összeállításunkkal szerettük volna kiemelni, hogy Isten egész világra szóló örömüzene­tének tolmácsolására készü­lünk. Ügy érezzük, legfonto­sabb küldetésünk, hogy az evangélium hirdetésével és cselekvő szeretettel minél több ember életébe vigyük el az él­tető örömöt. Reméljük, ezt a célt égj' kicsit már ezen. a Rá- ba-parti estén is sikerült el­érnünk. Gáncs Péter RÉGI FESTMÉNYEKEN gyakran látjuk a családot öreg cilinderlámpával megvilágított asztal körül. Együtt a család a lámpa gyújtot­ta fény körül: férj, feleség, gyerekek, nagy­szülők. .. Az olvasók közül a legöregebbek ta­lán maguk is emlékeznek ilyen jelenetekre. A mái családnak ez az összeDúvó, kedves, han­gulatos helyzete és képe megszűnt. Ma az élet 120-as tempóval rohan és a régi cilinder-lám­pával együtt feledésbe merül a kedves, szinte idillikus család képe is. Minden családtag má­sutt ván. Ritka, szinte kivételes eset, ha a csa­lád tagjai együtt ülik körül az asztalt. Lehet, hogy most húsvétkor ez még sok helyütt meg­történik, Űé bizonyos, hogy már nem a hétköz­napok megszokott képe. A CSALÁDI OTTHON KÉPÉNEK megvál­tozásával, azzal, hogy nem üljük többé körül az asztalt csendesen beszélgetve, vajon meg­Csak a cilinderlámpa körül?... szűnt-e maga a család is? Sokan érzik, úgy száguldó, naponta változó világunkban, hogy' ma nem egyszerűen apróbb vagy nagyobb baj van -a csalóddal, hanem maga a család, mint ősi intézmény van válságban. Sokan ér­zik, hogy egyenesen tarthatatlan ez a régi ke­ret, idejétmúlt ez a legkisebb közösség, kinőt­tünk belőle... VALÓBAN VAROSON ÉS FALUN van baj elég a családi élettel. Tűzhányón mozgunk, bármikor kitörhet a vulkán. Sok a zátonyra futott, zsákutcába került házasság, sok a vég­leg megromlott családi élet. Ezt a bajt és kín­lódást nemcsak regényekből vagy novellákból ismerjük, nem csak cikksorozatokban olva­sunk róla, nemcsak a tv, rádió és újság fi­gyelmeztet naponta rá, saját, bőrünkön is érezzük. Kínlódnak gyülekezeti tagjaink is. Kétségtelenül nagy felfogásbeli és életforma- beli változáson megyünk keresztül valameny- nyien, akár tudatosan, akár csak sodortatva, de senki sem vonhatja ki magát ez alól, evan­gélikus keresztyének sem. NEM GAZDASÁGI BAJOK okozzák ezt a megrendülést Sőt, ennyi jómódú család soha­sem élt még itt. Falun gomba módra épülnék az új házak, modern berendezésre cserélik ki a régit, elektromos gépek segítenek a munká­ban, mégis sok helyütt elfogyatkozik a szere­tet megszűnik a szerelem, nem marad idő egymásra a nagy „hajtásban”, versenyfutás­ban, pénz utáni hajszában. Túlságosan fáradt mindenki ahhoz, hogy figyeljen a másikra. Sok a rossz példa is: könnyen válnak az em­berek. Ha nem sikerül elsőre, másodikra há­zasságuk, próbálgatják tovább. Élő szülőkkel is „árván” maradnak a gyerekek. Tovább mé­lyül a szakadék nemzedékek között. Az öre­gek már nem tudják követni. a változást. A fiatalok lemondanak arról, hogy megértsék az öregeket. Bomlik a család... MI KERESZTYÉNEK IS megkérdezzük: Mennyire tartható a család egyáltalán még ma is? Mennyire lehét őszintén elmondani Luther Mártonnal, hogy a család Isten aján­déka? Emlékezünk az első hitágazat lutheri magyarázata szerint így tanultuk: „Isten né­kem házat, feleséget és gyérmekeket ad..— Isten ajándéka még ma is a család? Isten ajándékát nem vonja meg még ma sem, csak fel kell ismerni és, .hálásan kell fo­gadni azt; megváltozott ‘ körülmények között is. Ha családi életünknek ma más formái is vannak, mint a cilinderespetróleumlámpa idején, azért a család, ma is ajándék lehet. Más a világítás. Petróleurrilarripa helyett vil­lany ég, héorifény vagy higanygőz lámpa vilá­git otthonainkban. Időnk sincs rendszeresen körülülni az asztalt, de azért mai is össze tar­toaiinJf Van egyáltalán ma boldog családi élet? Fe­leletünk kettős: Lehet és legyen is. Leheti Is­ten ma is segítőtársnak adja a házastársakat egymásnak és ajándékba adja a családot,., . És legyen is: nem magától és nem részvéte-, lünk nélkül, csak ha megbecsüljük, naponta betöltendő feladatnak tekintjük. AZ ÉLŐ ISTEN — húsvétkor éppen Öt. ünnepeljük — tud adni erőt, amelyből a csa­lád ma is élhet. Urunk nem art akarja, hogy a bűn, a romlás és a pusztulás győzzön, ha-, nem azt, hogy az új élet diadalmaskodjék. Hi- ; szem, hogy a feltámadott Jézus Krisztus képes összefogni a mai körülmények között is az Atya drága ajándékát, a családot. Megáldja az otthont, a gyermekeket, szülőket, öregeket... HÜSVÉT UTÁN, amikor esteledett és a nap is aláhanyatlott, az emmausi tanítványok kér­ték Urukat: „Maradj: velünk Urunk... és 0 bement és velük maradt... és asztalhoz tele­pedett ... és vette a kenyeret és megáldotta, megtörte és nekik adta... ” (Lukács 24,29). így kell kérni nekünk is naponta Urunkat:“Ma­radj velünk Urunk — hogy mi is egymás mel- . lett tudjunk maradni! — Biztos, hogy ö nem­csak a mécses vagy gyertya mellett, nemcsak 1 a cilindér-lárnpa korában, hanem villanyvilá­gításnál, neonfénynél, higanygőzlámöa mellett ’élő családokat is össze tud fogni, meg tud őrizni széthullástól, atomizálódástól. - r Vallom, hogy ö nemcsak a cilinderlámpa körül volt Űri Dr. Hafenscher Károly 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents