Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-03-26 / 13. szám
Alázatossá és szamáron ölve... Az ember bizonyos életéveken túl egyre többet foglalkozik gyermek- és fiatalkorával. Törvényszerűen bekövetkező jelenség ez, amelyből sokszor nem hiányzik a múló idő mindent megszépítő varázslata sem, az a varázslat, amellyel oly’ gyakran. együttjár egy bizonyos fajta optikai csalódás is. Valahogy én is így jártam, amikor ennek a cikknek a megírásához kezdtem: elém bukkant a harminc, negyven évvel ezelőtt volt gyermekkoromnak az a napja, amit mi is — mint más gyülekezeteinkben is — virágvasárnapnak mondottunk, s szó szerint a virágok vasárnapjának gondoltunk. Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy mikor, mely korban, országunk mely vidékén született meg ez a színességével sokat mondó szói csak azt sejtem, hogy a mi magyar nyelvünkön kívül egy nyelvben sem találjuk meg a böjt hatodik vasárnapjának elnevezéseként. Másutt, ősidőktől fogva, „palma- rum"-nak, azaz a pálmák vasárnapjának mondják, szóval a feslö bimbók, a színes virágok nélküli zöld ágak ünnepének, így emlékezve arra, hogy a Jeruzsálembe szamárháton érkező Jézust ezekkel az ágakkal fogadta a város lakóinak egy része. NÁLUNK VIRÁGOK BORÍTOTTÁK EZEN A NAPON AZ OLTÁRT s zengett az ének: „Óh lelkem! hozz virágokat, Szent buzgóság virágait!” „Virág fakadjon az úton, Melyen hozzám jön Jézusom.” Szívünkben pedig az öröm zengett, a felvirradó tavaszi napok túláradó öröme, az elmúlásán aratott győzelem diadalmas vígsága. Mindez böjtben, Nagypéntek és a még kicsit távoli Húsvét előtt. Mit tagadjam: szép volt így ez az ünnep s nagyon emberi — örömével, szinte megelőlegezett húsvéti diadalával együtt. Ezért is emlékezünk szívesen vissza oly’ sokan hajdanvolt gyerekkorunknak erre a napjára. Csakhát ilyen módon egy kicsit mindnyájan megszépítettük — esetleg még ma is megszépítjük — a valamikori valóságot: a teljességgel magára maradt Jézus Krisztusnak Jeruzsálem kapuihoz való érkezését, a város utcáin való szótlan vonulását. Hogy miért tettünk így, azt magam sem tudom. Talán azért, mert túl szürkének tartottuk a tényeket, túl szegényeseknek, a Megváltóhoz méltatlannak a körülményeket s ezért magunk próbáltuk megadni neki azt, amit még a hozsannázó jeru- zsálemi emberektől sem kapott meg: a feltétlen hódolatot, Úr voltának feltétlen elismerését? Pedig a tények és a körülmények önmagukért beszélnek s teszik ezt azzal a szűkszavúsággal, ahogyan az evangélisták ennek a napnak az igazi jelentőségét elénk tárják. S A TÉNYEK AZT BIZONYÍTJÁK — ahogy ezt ma, egyházunkban egyre nagyobb bizonyossággal valljuk —, hogy Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulása korántsem volt „szép”, korántsem volt „győzelmes”, minden kétkedőt meggyőző „diadalmenet”, hanem szenvedéseinek egyik mérföldköve, nagypénteki kereszthalálának egyik stációja. így történt ez még akkor is. ha az utcák porát, amelyeken végighaladt, színes vásznak borították, ha az utak mentén álldogálók kezében meglibbent a hódolatot kifejező pálmaág, ha többen vagy kevesebben az ősi „király-zsoltár” veretes szavait zengték. Így történt, mert Jézus — akaratának és szándékának megfelelően — a földi uralkodókat megillető harci mén vagy harci szekér helyett egy „mindennapi” szürke szamár hátára ült, mert ;,sze- dett-vedett” tanitványi sereg volt a kísérete, mert ugyan hangos szavú, de személyét és igazi küldetését végzetesen félreértő emberek voltak a „hódoló alattvalói”. Mert Jeruzsálem felett ott magaslott a Golgota, a Koponyák hegye.,.. Mert mindezzel megint csak azt hirdette — szótlan-szótlanul —, hogy az Embernek Fia azért jött, hogy szolgáljon másoknak ... A KŐVETKEZŐ NAPOKBAN pedig minden kiteljesedett és minden elvégeztetett. Kiteljesedett, sőt egyesekben gyűlöletté változott a tanítványok, az emberek értetlensége; a Ge- csemáné kertben szinte kézzel foghatóvá lett magányossága; a poroszlók ütlegeiben teljessé lett megaláztatása és a Golgotán az elhagyatottsága. S elvégeztetett Istennek az a szándéka, hogy Egyszülött Fiának ártatlan szenvedésével és halálával váltja meg az embervilágot. Minden elvégeztetett, mert a szolgák Szolgája alázatosan teljesítette mennyei Atyjának akaratát, mert sokkal jobban szerette az embert, mint önmagát. MOST AZÉRT EZEKRE A NAPOKRA EMLÉKEZÜNK, arra, hogy lassan kihunyt a fény, hogy a „világ világosságát” bűneink miatt lassan körülvette a halál, a sír sötétsége... S végül, mindezek után megkérdezheti valaki: akkor böjt hatodik vasárnapján, a nagyhét kezdetén — a ma is élő magyar szóhasználat szerint, virágvasárnapon — ne díszítsük fel templomaink oltárát, ne tegyük le reájuk legszebb virágainkat így is kifejezve Urunk előtti hódolatunkat? Távol legyen tőlünk az ilyen, félreértett puritánság! Bátran vigye el mindenki — ha erre indítja a szíve — Isten házába a maga virágait, de tudva azt, hogy ezek most a halálba menő, alázatos Szolga tiszteletére nyíltak és hervadnak el és tudva azt is, hogy akkor hódolunk igazán neki, ha szenvedéseiért, haláláért, míg élünk, igaz hittel imádjuk, ha embert szolgáló útján halálunkig követjük. Dr. Vámos József Gyógykezeltetés! offertőriumot tartunk ma, erre a célra kérjük templomlátogató híveink adományait. Talán így, magyarázat nélkül, nem sokat jelent ez a szó „gyógykezeltetés.” Mire is kérjük híveink áldozatát? A mai vasárnap perselypénze az igehirdetés szolgálatában fáradozók pihenését van hivatva segíteni. Lelkészeink nagyobb része szórványban végzi a szolgálatot, nemcsak szellemi, hanem fizikai fáradságban is része van. És ezt a fáradságot megfelelő körülmények között a nyári szabadságok idején tudjuk kipihenni. Egyházunk három üdülőt tart fenn, elsősorban azért, hogy a lelkészek pihenését, nyaralását megoldja. Ezekben az üdülőkben nagyon kedvezményes díjat kell csak fizetni. A többi ki- acást a „Gyógykezeltetési offertorium” fedezi. Így, Kedves Hittestvérem, a ma meghozott áldozatával hozzásegíti lelkészét ahhoz, hogy a nyáron néhány napot tudjon a Balaton partján vagy a Mátrában pihenni. Köszönjük az értünk hozott áldozatát! A jövő szolgálatára készülünk Beszélgetés dr. Selmeczi Jánossal, a Teológus Otthon igazgatójával Igazgató Űr! Lapunk legutóbbi számában a Teológiai Akadémia munkájáról olvashattunk. Mi szükség van az Akadémia mellett a Teológus Otthonra? Igen nagy szükség van. Nemcsak azért, mert az Otthon biztosít lakást és ellátást az Akadémia hallgatóinak, hanem azért is, mert az Otthon keretein belül történik a hallgatók nevelésének elmélyítése. A 31 hallgató közül jelenleg 26 lakik az Otthonban. Hét leányhallgató az Otthon Karácsony Sándor utcai részlegében nyert elhelyezést, öt hallgató szüleinél, vagy budapesti rokonainál lakik, de ellátást ők is az Otthonban kapnak. Hogyan vesz részt az Otthon a hallgatók nevelésében? Mindenek előtt úgy, hogy az Otthon igazgatója a hallgatók lelkipásztora. E lel'kipásztori munka megkönnyítése céljából az igazgató bent lakik az Otthonban. Nemcsak fogadóórákon találkozik a hallgatókkal, hanem szinte együtt él vetEgy teológusnapon hallgatók és gyülekezeti tagok körében Ipolyszögön lük. így rengeteg alkalma nyílik arra, hogy megismerje a hallgatók problémáit, s ne csak beszélgetéssel, hanem ha szükséges más módon is segítségükre siessen tanulmányi, Csanádi Imre: Kikeleti kánta Fújj, fújj, jó szék zöldíts hegyeket, utakat fehéríts, ' teleszórd a levegőt csicsergő csengőkkel, hozsannázó harangokkal hadd örüljön Mi Urunk Jézus — Mi Urunk Jézus megindul vala felénk, se nem bottal, se nem batyuval, egy szál arany sugárraL ' Nem finom farizeusokhoz, inkább békétlen bélpoklosokhoz, nem papi fejedelmek palotájába, nyit inkább nyáj őrzők nyűves aklába. Mink is azért magunkat megalázzuk, vállunkról mind e világ hívságát lemálházzuk, hogy az Örök Dicsőséget meglássuk. (Csanádi Imre József Attila-díjas költő 1920-ban született. A közölt vers „Csillagforgó” című 1966-ban megjelent kötetéből való.) Engedelmes Király Virágvasárnappal elkezdődött Jézus földi életének utolsó, rövid, döntő szakasza. Isten terve a megvalósulás célegyenesébe érkezett. A Jézust fogadó, tömeg nagy eseményeket várt, de nem a nagyhét eseményeit. Szinte az egész ország népe együtt volt Jeruzsálemben. Kitűnő alkalomnak gondolták arra, hogy Jézus Isten nevében az élre álljon. Űj gazdaként bevonulhat a főpapi, királyi, helytartói palotába, onnan hirdethet ítéletet élők és holtak felett. Isten hatalmas tettét várták és Isten hatalmasan cselekedett, de nem úgy, ahogyan elképzelték. Mert Isten úgy rendelte, hogy Jézust fogolyként hurcolják palotáról palotára és ne ő ítélkezzék, hanem őt ítéljék halálra. Virágvasárnap nem erre gondolt az ünneplő tömeg. Egyedül az ünnepelt tudta, hogy ez következik, Isten akaratából, és engedelmeskedett Isten megváltó akaratának. Jézust Isten nem politikai uralomra küldte a világba. Követőit sem. Tévedés azonban az is, ha azt gondoljuk, hogy a kereszt ennek az alternativája, vagyis az egyháznak szenvednie kfll a világban, hogy igazi küldetését betöltse. Jézus úgy lett nagy közöttünk, hogy mindannyiunknak szolgált. Az ő messiási királysága abban áll, hogy Isten akaratát betöltve az egész világért,‘minden emberért végzett engesztelő szolgálatot. Az ő királyi uralma alatt a két téves út — uralkodni a világon, vagy üldöztetni a világtól — helyett megnyílik előttünk az igazi, helyes út: Isten jó és kegyelmes akaratának betöltésével szolgálni a világban. Virágvasárnap az ünneplő tömeg más eseményeket várt, nem értette Isten céljait. Amit kiáltott, mégis igaz volt. Áldott, aki jön az Ür nevében! Áldott, hogy így jött, áldott, hogy igy cselekedett. Aldásmondásunk akkor lesz igaz, ha szolgálatunkban magunk is áldássá válunk. Baranyai Tamás hitbeli, erkölcsi, vagy egyéb problémáikban. Vannak-e külön összejövetel! alkalmak az Otthonban, ahol a hallgatókkal foglalkoznak? Igen vannak. Minden este áhítat van. ahol a hallgatók az igazgató előkészítésével rövid írásmagyarázatot tartanak. A reggeli áhítatok az Akadémián vannak. Ezen kívül hetenként égy-egy alkalommal otthonórán. illetve évfolyam-órán vesznek részt a hallgatók, ahol nemcsak az Otthon belső életével kapcsolatos kérdéseket beszéljük meg, de alkalmuk nyílik a hallgatóknak arra' is, hogy egyházunk vezetőivel, gyülekezeti lelkészekkel vagy más szakemberekkel találkozzanak, s beszélgessenek velük mindazokról a problémákról, amelyekkel szembe kell nézniük, ha kilépnek a gyülekezeti szolgálatba. Legutóbb például egyházunk vezető püspökével arról folyt a beszélgetés, hogy milyen feladatokat végez egyházunk a nemzetközi életben, s hogyan kapcsolódhatnak be ebbe a szolgálatba a lelkészek. Az otthónórákon beszéljük meg azt is, hogyan kell vezetni egy lelkészi Hivatalt, s ennek gyakorlati illusztrálására meglátogatjuk a józsefvárosi lelkészi hivatalt. Van-e alkalmuk a hallgatóknak arra, hogy részt vegyenek kulturális, vagy más jellegű rendezvényeken? Az Akadémia és az Otthon könyvtárában jóformán minden folyóiratot és megjelenő könyvet megtalálnak. Ezen kívül többször megyünk csoportosan színházi előádásokra, múzeum, vagy kiállítás látogatásokra. A hallgatók hetenként egy alkalommal tornatermi sportfoglalkozáson vesznek részt, több hallgató az Akadémia támogatásával rendszeresen uszodába jár. Az a célunk, hogy hallgatóink testileg, lelkileg és szellemileg egészségesen fejlődjenek, mert csak így válhatnak olyan lelkészekké, akik az élet minden területén megtudják állni a helyüket Milyen kapcsolatuk van a hallgatóknak a gyülekezetekkel? Azon kívül, hogy hallgatóink részt vesznek valamelyik budapesti gyülekezet istentiszteleti életében, az otthonigazgató irányításával rendszeresen végeznek szuplikációs szolgálatokat. Ilyenkor igehirdetéssel szolgálnak a gyülekezetben, s a gyülekezet adakozik a lelkészképzésre. Az elmúlt évben 194 gyülekezetben volt ilyen szupplikációs szolgálat, s a gyülekezetek adománya 332 000 Ft volt. Ezek a szolgálatok nemcsak azért jelentősek, hogy hallgatóink igehirdetési gyakorlatra tesznek szert, s megismerik a gyülekezetek életét, hanem azért is, mert így erősödik a gyülekezetek felelőssége a lelkészképzés ügyéért. Sok beszámolót olvasunk lapunkban a teológus napokról. Mi a jelentőségük ezeknek a teológus nap! szolgálatoknak? A szupplikációs szolgálatok mellett rendszeresen tartunk teológus napokat, is, amikor áz otthonigazgató, vagy a profesz- szor vezetésével 4—5 hallgató látogat meg egy-egy gyülekezetét. Ilyenkor az otthonigazgató, vagy professzor végzi az igehirdetés szolgálatát, s ez mintegy mintául szolgál a hallgatóknak. A teológusnapot rendszerint gyülekezeti esttel, vagy szeretetvendégséggel fejezzük be, amelynek szolgálatát az otthonigazgató vezetésével a hallgatók végzik. Mivel ezekre a szolgálatokra közösen készülünk fel, a hallgatók lassan megtanulják, hogyan és milyen szempontok figyelembe vételével kell az ilyen gyülekezeti estek programját ösz- 'szeállitani. A gyülekezetek szempontjából pedig azért jelentősek ezek a teológus napok, mert a gyülekezetek ilyenkor nyernek bepillantást a lel készképzés műhelyébe. Milyen kapcsolatban van a teológus ifjúság a gyülekezetek ifjúságával? Hallgatóink rendszeresen részt vesznek valamelyik budapesti gyülekezet ifjúsági óráin. A felsőéves hallgatók közül többen maguk is vezetnek ilyen ifjúsági bibliaköröket. A teológus napok alkalmával is legtöbbször találkoznak hallgatóink a gyülekezet ifjúságával. Legutóbb a fasori gyülekzet ifjúságával találkoztunk, s a megbeszélésen arról folyt az eszmecsere, mit tehet egy hívő fiatal azért, hogy több legyen a világban az öröm, s megvalósuljanak azok a célkitűzések* amelyek a békét és az emberiség előrehaladását szolgálják. A gyülekezeti ifjúsággal való kapcsolatot azért tartjuk fontosnak, mert az ifjúság desz a jövő gyülekezete, amelyben kell majd hallgatóinknak, mint lelkészeknek szolgálni az evangélium ügyét, népünk és az emberiség boldogságát. S az erre való felkészítésben látom a Teológus Otthon, s lelkészképzésünk legfőbb feladatát. A RAJNAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN A Rajnai Evangélikus Egyház (Nyugat-Németország) küldöttsége Friedrich—Wilhelm von Staa diakónikai igazgató vezetésével március 15—21 között látogatást tesz hazánkban. Tárgyalásokat folytatnak egyházunk és a Református Egyház vezetőségével és egyházi diakóniai intézményeket látogatnak meg. 4 $
