Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-03-05 / 10. szám

Felelőtlen felnőttek — serdületlen bűnözök Ha néhanapján, nagy ritkán késő este vagy éjszaka balla­gunk haza a gyéren megvilá­gított óbudai utcákon, eszem agába se jut félni. De nem fél a tizenöt éves lányom se, aki egy csoportos színházlátogatás után —- „megszökve” a kísérő tanártól — barátnőivel villa­mos helyett, gyalog vágott ne­ki a Császár fürdőtől hazáig vezető útnak. Amikor pedig ezt: a meggondolatlanságukat azon nyomban erősen kifogá­soltam (annál is inkább, mivel vártam a villamosmegállónál), a legnagyobb természetessség- gel jelentette ki: „ugyan miért ne mehettünk volna gyalog, amikor az utcán csupa ismerő­sökkel találkoztunk?” Hogy ez az igencsak felüle­tes válasz tulajdonképpen mit iß jelent, azt csak az tudja ér­tékelni, akinek volt már alkal­ma egy-egy nyugati világváros fényesen kivilágított utcáin fél­ni, és akinek esetleg ráadásul még azt is tanácsolták, hogy jobban teszi, ha esténként szépen otthon marad, mert ez sokkal biztosabb. Természetesen, ez a mi biztonságunk nemcsak úgy „magátol való”, hanem nagyon sok hatósági gondoskodás, intézkedés van mögötte és elsősorban ezeknek .köszönhető az, hogy — amint ezt dr. Szénási Géza, Népköz- társaságunk legfőbb ügyésze, legutóbbi sajtótájékoztató­ján elmondotta — az elmúlt evben nemhogy növekedett volna. hanem valamelyest csökkent is az erőszakos és ga­rázda jellegű bűncselekmények száma. S ha ugyanezek a bűn­cselekmények jelentik a tár­sadalom számára az egyik leg­nagyobb veszélyt, akkor is megnyugtatónak kell tarta­nunk a közbiztonságunk hely­zetét s nincs különösebb okunik az aggodalomra az állampolgá­rok vagyonbiztonságával kap­csolatban sem. (Az más lapra •tartozik és nagyon meggondol koztató, hogy ugyanakkor nőtt a társadalmi tulajdonban oko­zott kár és növekedett azoknak az emberöléseknek a száma, amiket hozzátartozókon — há­zastársakon, le- és felmenő- ági rokonokon —, az indula­toktól fűtve követtek el.) A sajtótájékoztatón szó esett a gyermekkorúak.. vagyis a 14 even aluliak bűnö­zéséről is. „Az ilyen bűnelkö­vetők száma lényegében vál­tozatlan — 1971-ben 3566 gyer­mekkorúval szemben kellett intézkedni — viszont a statisz­tikai adatokból kimutatható, hogy 90 százalékuk vagyon el­leni bűncselekményt követett el. A szülői felügyelet és a ne­velés fogyatékosságaira utal, hogy a gyermekkorúak zömé­ben csoportokban követték el bűncselekményeiket” — olvas­hattuk a legnagyobb példány- számú napilapunkban a tudó­sítást amely a továbbiakban így folytatódott: „Feltűnően nagy a fiatalko­rú bűnözők számának emel­kedése a korábbi esztendőkhöz képest! 1970-ben 106,9, tavaly már 120,4 volt a tízezer fiatal­korú lakosra jutó arányuk. 14,1 százalékkal több fiatalkorú el­len kellett büntetőeljárást in­dítani, mint az előző esztendő­ben. Fiatalkorúak követték el a társadalmi tulajdont károsító betöréses lopások 44,1 és a személyi tulajdon elleni betöv réses lopások 37,5 százalékát. A fiatalkorúak bűnözési hely­zetének súlyosbodására utal, hogy nemcsak az általuk el­követett összes bűncselekmé­nyek száma nőtt, hanem ezen belül 7,4 százalékkal emelke­dett az erőszakos és garázda jellegű bűntettek aránya, to­vábbá lényegesen több a cso­portos bűnelkövetés is. Ez a bűnözési forma — mint isme­retes — a galeribűnöaés elitis­kolája." Mindennek elóidczó okairól igencsak el kell gondolkoz­nunk. De hát melyék is lehet­nék ezek? Gondolátok 3 Schütz évforduló alkalmából Sajnos, jó néhány van belő­lük s köztük olyan is. amelye­ket egyenként is nehéznek lát­szik kiküszöbölni. így: miköz­ben társadalmunk — benne if­júságunk — nagyobb részének tudata, erkölcsi-politikai ma­gatartásra jó irányban fejlő­dik, vannak olyan jelenségek, amelyek elsősorban a kritikát- lanabb fiataljaink körében fej­tik ( ki romboló hatásukat. Rombolóan csábító lehet egy (a felnőttek szerint „kikapcso­lódást” jelentő) krimi, akár az olvasólámpa alatt, akár a mo­ziban. akár a tv-ben. A gyer­meki fantáziát a felnőtteknél negatívabb irányban befolyá­solhatja egy-egy drasztikusan szadista vagy túlfűtött eroti- kájú kép vagy jelenet ugyan­itt. Előbb nevetséges majmo- lásra, majd gátlástalan után­zásra csábíthatnak nyugati példák akár a divatban, akár a zenében, aikár — és ez a leg- rossza bb — a magatartásban. Mindezek azonban nem hathatnak automatikusain vagy amúgy „sorsszerűén", ha­nem csak áttételesen: a felnőt­tek felelőtlenségével párosul­va. Mert a gyermek nemcsak az anyanyelvét tanulja meg a szülőtől, a tananyagoi a neve­lőtől. nemcsak az ismereteket kapja a környezetétől, hanem megtanulhatja a rosszat, az egyenesen károsat is ugyan­azoktól. Bűnözőinek soha senki nem születik (vagy csak igen-igen ritka estben), hanem azzá lesz. S hogy azzá lehet nálunk, a mi viszonyaink között egy-egy gyermek vagy fiatalkorú (ahol nincs meg az a másutt megle­vő, a bűnözést elsőrendben előidéző szellemi-anyagi ki­szolgáltatottság) az érintett felnőttek: a szülök, a hozzá­tartozók, a környezet, a mun­katársak, a barátok felelőtlen­ségének, rossz példájának, iga­zolatlan tehetetlenségének, eseleg hozzá nem, értésének eredménye. Valahányszor pedig ezekről a problémákról tudomást szerzünk vagy fölöttük elgon­dolkozunk, jusson az is az eszünkbe, hogy cseppet sem vagyunk „kívülállók”, hanem olyan szülők, rokonok, ismerő­sök, barátok, munkatársak, akik a rájuk bízott gyereke­kért, fiatalkorúakért felelősek vagyunk Isten és a társadal­munk előtt. Or. Vámos József Horváth Imre: A PARITTYA VERS CIKLUSBÓL Az irigykedő Azon töprengsz, hogy lennél ónás? Elárulom, hogy csak egy mód van erre ha lebukna, kinek alatta állsz — s a káröröm a magasba emelne Az öntelt Nem dicsérhetem oly nagyon, hogy kicsinylően ne mosolyogna, s őszintén sem bírálhatom: menten mártírrá magasodna Ha jó a munkád.*. Nem ölhet az igaztalan bírálat ha jó munkád koszorút érdemel. S fercmunkára a fény hiába árad alnagyságot az idő elseper. (A versek az Állami Díjas romániai magyar költő „Hősök hi­tével” című kötetéből valók, amely 1960-ban jelent meg Buka­restben!. Egyházzenei állitat a Deák-téri templomban A Lutherania Ének és Zene­kar ismét jól választotta ki az egyházzenei áhítat napjául böjt első vasárnapját. A jól összeállított műsor nagy örö­mére szolgált az igen szép szá­mú hallgatóságnak. Az egyházzenei áhitat első dig amíg nincstelenül es ösz- szetörten kimondta a bűnbá­nat szavát: Atyám, vétkez­tem . .. Köszönjük dr. Gárdo­nyi Zoltánnak ezt a művet! Köszönet illeti a Lutherama Ének és Zenekar tagjait azért, hogy az egyházi kórusművé­Ebben az esztendőben a ze­nei évfordulók sorából az egy­házzenét szerető és hallgató evangélikus hívek számara ki­emelkedik a Heinrich Schütz- évforduló. A „protestáns egy­házzene atyja” 1672. november 6-án halt meg Drezdában. VANNAK ALKOTÓK, akik­nek életműve halálukkal fele­désbe merül. így volt ez Schützcel is. Még e század ele­jén is hiába keresnénk nevét a zenei műsorokon. Ahogy a zenetörténet reflektora egyre távolabbi korokat világított meg, úgy ragyogott fel előbb a 18. századi Bach-életmű, majd a 17. századi zenei világ, benne Schütz alakja is. Életének fordulóiról, művei­ről tartalmas cikket olvashat­tunk az Evangélikus Naptár idei számában. Éppen ezért most csak néhány gondolatot szeretnék elmondani Schütz stílusának sajátosságáról, me­lyek — úgy érzem — haszno­sak lehetnek a nagy német mester muzsikájának megér­téséhez. Egy H »dei -ara tori um, egy Bach-passió vagy Mozart va­lamelyik miséjének meghall­gatása után tele vagyunk me­lódiával. Egy-egy szép dallam tovább él bennünk és napok múlva is emlékezünk rá. Schütz műveinek hallgatása után ilyen dallamot nem vihe­tünk magunkkal, ö ugyanis nem a magában hordozott ze­nei anyagból, hanem a szent- írási szövegből indult ki. Mű­veiben a megformálásra kivá­lasztott textusból semmi sem sikkad el, a szöveg minden szava érthető. Zenéjét * szö­vegnek rendeli alá. SCHÜTZ OLASZORSZÁG­BAN megtanulta az opera­szerzés mesterségét Ebben a korban az olasz operában minden szót érzelemmel telí­tenek, deklamálnak. Ennek a stílusnak hatására válnak Schütz művészetében a bibliai igék megragadó zenei élmény- nyé, drámai jelenésekké. Ezt a drámaiságot a bibliai párbe­szédekre írt műveiben érez­hetjük leginkább. Ilyenek a „Tizenkét éves Jézus a temp­lomban", a farizeus és a vám­szedő’’ és a „Húsvéti párbe­széd". Egyszerű, de kifejező zenei eszközökkel ábrázol jel­lemeket, elevenít meg esemé­nyeket. „Megváltónk szenve­désének és halálának históri­ája”, valamint „Jézus Krisztus Megváltónk feltámadásának históriája” c. műveiben a tör­ténések mozgalmasságát a ze­nei színfoltok váltakoztatása biztosítja. Közlése sohasem hű­vös, hanem izzó, lendületes, érzelmekkel teli. A teljes em­ber megragadására tör: szól az értelemhez, s átforrósítja a szívet. MÉG EGY ÉRDEKESSÉG. A mai ember szeret térben látni és hallani. Ezért találta fel a sztereó-rádiót, sztereó- lemezjátszót. Valami hasonlót fedeznek fel a 17. századi olasz egyházzenében: amikor az énekkart két részre osztják és a templom szemben lévő kar­zatairól egymásnak felelgetve énekeltetik őket. Ezt a nagy felfedezést viszi magával Schütz Drezdába és ettől kezd­ve ő is számos művet ír osz­tott kórusokra. Ahogyan az ak­kori ember örült a váltakozva megszólaló, hol jobbról, hol balról, hangzó zenének, úgy élvezi ma a sztereohatást ked­velő ember Schütz többkórusos műveit Ügy érzem, ezek a stílusbeli sajátosságok teszik különössé és érdekessé Schütz alkotása­it. S talán ez magyarázza, hogy az évszázadokra elfelejtett nagy mestert a 20. század em­bere újra felfedezi és megsze­reti. Trajtler Gábor részében Dietrich Buxtehude: g-moll prelúdiuma és fúgája és J. S. Bach: h-moll prelúdi­uma és fúgája szólalt meg or­gonán. Mindkét mű az orgona­muzsika nagy klasszikusainak alkotása, igazi, veretes temp­lomi muzsika. Az első részben került elő­adásra Heinrich Schütz: A ti­zenkét éves Jézus a templom­ban című műve. Böjt első va­sárnapján azt a Jézust állítot­ta elénk, aki földi élete min­den percében az Atya akara­tának teljesítésével végezte hűségesen küldetését. Az egyházzenei áhítat má­sodik részében két mai szerző műve került előadásra. Dieter de la Motte: Prelúrium-únak magyarországi bemutatóját hallhatta a gyülekezet. A szerző a hamburgi zeneakadé­mia tanára. Az elhangzott mű — úgy érzem — nemcsak tő­lem áll távol, hanem a temp- lomozó gyülekezettől, az or­gonamuzsikát szerető hallgató­ságtól is. Különös csengése itt- ott szokatlan, másutt inkább riasztó érzést keltett. Külön is ki kell emelni a második részben elhangzott kórusmüvet, dr. Gárdonyi Zol­tán: A tékozló fiú című művé­nek budapesti bemutatóját. Mai, modem ennek a műnek minden hangja, de úgy érez­tük, hogy ott a helye a nagy klasszikusok között. Szinte drámai módon öltött alakot előttünk a tékozló fiú élete at­tól a perctől kezdve, hogy há­látlanul és magabiztosan hátat fordított az atyai háznak, ad­szet újabb alkotásainak elő­adásával tették gazdagabbá számunkra ezt a vasárnapot. Köszönet illeti Weitler Jenő karnagyot is. Hadd soroljam fel a szóló­énekeseket is, mivel az ismert arcok mellett új arcokat is lát­tunk, s új ígéretes hangokat is hallottunk. Sándor Judit is­merős hangja mindig örömére szolgál a gyülekezetnek. Fara­gó Laura kristálytisztán csen­gő hangja élethűen szólaltatta meg a tizenkét éves Jézust. Iglóy Károly, Berczelli István és Mező fi Tibor mellett János- sy Péter hangját is örömmel hallottuk. Köszönjük a régi is­merősök hűséges munkáját, az új énekeseket pedig arra kér­jük, hogy máskor is vegyenek részt ebben a szolgálatban. Trajtler Gábor orgonajáté­káért is köszönetét mondunk. Muzsikája most is a pontos­ságról, felkészültségének kifo­gástalanságáról és a művek át­éléséről • tett bizonyságot. Az igehirdetés szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök látta el, aki a tizenkét éves Jézus és a tékozló fiú igéje alapján nemcsak összekötötte az egy­házzenei áhítat két részét, ha­nem elénk állította az enge­delmes Jézus Krisztust (Az igehirdetést lapunk 1. oldalán közöljük.) Mindig öröm az ilyen vasár­nap délután. Örömmel és vá­rakozással tekintünk a János passió március 19-i és márci­us 26-i előadása elé' Harkányi László Amiről szólnunk kell Egyre többen értékelik pozitívan a népünk életében es élei- színvonalának alakulásában végbemenő fejlődést. Érdemes ES TANULSÁGOS lelkészeinknek és egyháztag­jainknak is komolyan számba venni mindazt a juttatást, amit szocializmust építő népünk nagy családjának közösségében ka­punk. Az 1949-es alkotmányunk alapján létesített társadalom- biztosítás már önmagában is a dolgozó nép fokozott megbe­csülésének a jele * kiegyensúlyozott anyagi helyzetet biztosít juttatásaival a társadalom széles rétegeinek a betegek ingye­nes kezeltetése folytán. További lépés volt a betegség alatti táppénz folyósítása, a minimális gyógyszerárak, az ingyenes kórházi kezelés, a Tsz-nyugdíjak, és így tovább. NEM KIS BÜSZKESÉGGEL es örömmel számolhattunk be már korábban terhes anyáink szülési szabadságának es anya­sági segélyének világviszonylatban is páratlan értékű rende­zéséről. MOST ISMÉT FEL KELL FIGYELNÜNK VALAMIRE ér szót kell ejtenünk egy fontos rendelkezésről. Kormányunk 1971. december 29-én megjelent egyik rendelete kiterjesztette és anyagilag is újonnan rendezte a családi pótlékról szóló ko­rábbi rendelkezéseket. Anélkül, hogy részleteznénk, milyen családokat érint kedve­zően ez a rendelet, magát a jelentős segítés tényét szeretnénk lapunk hasábjain keresztül is megköszönni, mert nem mehe­tünk el mellette szó nélkül. Magam is háromgyermekes családapa vagyok. Tizenhárom­tizenhét éves kor között nagyot nőnek és farkasétvagyúak a gyermekeink. Január 1. óta az 510,— forint helyett 810,— fo­rintot kézbesít a postás. Háromszáz forint váratlan „fizetés- emelés” jól jön háromgyermekes családok tízezreinek, hát még a minden további gyermek után gyermekenként fizetett 270 forint. . . A pótlékot pedig már két gyermek után is folyósítja államunk. Hálátlanok lennénk, ha lekicsinyelnénk társadalmunk újabb szociális gondoskodását a magyar családok százezreiért. TÖBB GYERMEKES CSALADJAINK támogatásán keresztül boldog magyar jövőnket is építi ezzel a jelentős „családi tég­lával” a felelősséget hordozó szocialista társadalom. Egyházunk népe sem feledkezhet meg a köszönet szavárőL Dr. Fabiny Tibor A Keresztyen Békekonferencia Nemzetközi Titkárságának iilcsc Budapesten A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkársága kö­szönettel elfogadta a Magyarorszagi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívását, és ülését 1972. február 21—23 napjain Budapesten tartotta. A TANÁCSKOZÁS FŐ FELADATA VOLT, hogy előkészítse a Munkabizottság legközelebbi ülését, amelyre március 9—13 között kerül sor Üj-Delhibem Az ülés megnyitásakor dr. Bartha Tibor püspök, a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és a Ke­resztyén Békekonferencia alelnöke üdvözlő beszédében rámu­tatott a keresztyén békeszolgálat időszerű feladataira, elsősor­ban az európai biztonságra vonatkozóan. A NEMZETKÖZI KÉRDÉSEKRŐL folytatott beható megbe­szélések keretében a Nemzetközi Titkárság megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott az európai helyzettel. A békére irá­nyuló fáradozásokat, amelyek ezen a kontinensen állandóan erősödnek, további sikerek reményében lehet folytatni. A Var­sói Szerződés Tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé ez évi január 26-i prágai ülésén ismét megerősítette azt a ja­vaslatot, hogy az európai biztonsági és együttműködési konfe­renciát hívják egybe 1972-ben, és áilástfoglalt amellett, hogy kezdjenek mielőbb multilaterális előkészítő megbeszéléseket Helsinkiben, Finnország kormánya kezdeményezésének értel­mében. Egész sor állam támogatja ezeket a javaslatokat és fá­radozik ezek megvalósításáért. A Nemzetközi Titkárság alá­húzta a prágai ülés eredményeinek jelentőségét, amint azt a Keresztyén Békekonferencia elnökének és főtitkárának a Po­litikai Tanácskozó Testület főtitkárához intézett levele méltat­ja. A diplomáciai fáradozásokkal párhuzamosan örvendetes módon növekszik az európai nyilvánosság képviselőinek akti­vitása is a biztonság megszilárdítása és az együttműködés el­mélyítése érdekében. A Nemzetközi Titkárság meg van győ­ződve arról, hogy a békére irányuló fáradozások az európai tömegek támogatását nem nélkülözhetik és hogy az egyházak­nak és keresztyéneknek az enyhülés elmélyítésére irányuló erőfeszítésekben intezíven részt kell venniök. A Nemzetközi Titkárság e meggyőződés jegyében foglalkozott azzal a briisz- szeli kezdeményezéssel, hogy ez év júniusára" üljön össze az európai népek kongresszusa. Ezzel összefüggésben a Nemzet­közi Titkárság a Munkabizottság számára különböző javasla­tokat készített elő. A megbeszélések során megvitatásra kerül­tek a mai európai helyzet problémái és veszélyei is. A Nem­zetközi Titkárság kifejezte szolidaritását Makarios érsek fára­dozásaival, amelyek a Cyprus függetlensége és önállósága el­len irányuló fenyegetések elhárítását célozzák. Az észak-íror­szági konfliktus továbbra is aggodalomra ad okot. A RENDKÍVÜL JELENTŐS NEMZETKÖZI DEMONSTRÁ­CIÓ méltatásával vette tudomásul a Nemzetközi Titkárság a Keresztyén Békekonferencia küldöttségének beszámolóját az indokínai népek békéjével es függetlenségével foglalkozó ver- saillesi világgyűlésröl. A Nemzetközi Titkárság rámutatott arra az ellentmondásra, amely az indokínai bombatámadások és az Egyesült Államok elnökének kínai látogatása között van. Te­kintettel az új törekvésekre és a megváltozott helyzetre Dél­kelet-Ázsiában, az indiai szubkontinensen es az egész ázsiai kontinensen, a Nemzetközi Titkárság kifejezte reménységét és várakozását, hogy a Munkabizottság legközelebbi ülése a „Ke­resztyén békestratégia Ázsiában” téma jegyeben e kontinens kérdéseit behatóan megtárgyalja és ennek alapján határozato­kat hoz. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL VETTE TUDOMÁSUL a Nem­zetközi Titkárság a „Keresztyének a szocializmusért’’ latin, amerikai találkozóról szóló információkat, és kifejezte készsé­gét, hogy ezt a jelentős eseményt támogatja. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa az ülés alkalmából fogadást adott, amely testvéri eszmecserére nyúj­tott lehetőseget a magyar egyházak képviselői és a Nemzetközi Titkárság tggjai között. EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA Az Európai Egyházak Kon­ferenciája főtitkára, dr. Glen G. Williams (Genf) bejelentet­te, hogy az európai egyháza­kat tömörítő szervezet már­ciusba» új munkacsoportot szervez az európai biannság; konferenciával összefüggő kér ­déseik tanulmányozására. (epd>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents