Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-02-13 / 7. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXYIT. ÉVFOLYAM, 7. SZÄM 1972. február 13. Ära: 2,-— forint Sodrásban Amiről most Írok, arról csak elfogultan, egyfajta szenvedéllyel lehet írni. S csak azokat tudom magammal ragadni, akik ugyanolyan „hullámhosszon” éreznek, gondolkodnak. Bizonyos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül és nagyon sok olvasóm szívében ugyanaz a visszhang fakad, mert közös a múltunk, a jelenünk s a jövendőről alkotott kép is azonos. Nemzedékünk sorsközössége elfogulttá, szenvedélyessé tesz bennünket. Mi sohasem fogjuk tudni elfelejteni, honnan jöttünk, de azt sem, merre tartunk. Mi sodrásban vagyunk, s magunkkal akarunk sodorni másokat is. Olyanokat, akik állnak, akik csak szemlélődnek, ákik esetleg megfáradtak. Mi arról is jó lélekkel teszünk hitvallást, hogy a felelősség láthatatlan keresztjét is hordozzuk, s ezt nem kisebb valaki, mint Urunk helyezte vál- lunkra. Azt a kérdést feszegetem újra, hogy földrészünk, Európa előtt milyen távlatok állhatnak. Mert magyarságom egyúttal európaiságot jelent, s mert mindkettőért egyszerre, s velem, és népemmel együtt félmilliárdnyi ember a múltnak olyan sötétségéből jött, hogy azt e rövid sorokban aligha tudnám vázolni. De előttünk ismételten megcsillant annak lehetősége, hogy még egyszer nem kell egymásra fegyvert fogni, s gyűlölettől átitatva egymás életére törni. Herczeg Ferenc „Űj élet kapujába” helyezte az 1514-es Magyarországot, mi sokat szenvedett kontinensünket állítjuk ebbe a kapuba. És noha valljuk, a Mindenható kezében van sorsunk, mégis eléje állunk kérésünkkel: Add Urunk, hogy békés legyen jövendőnk, földrészünk jövendője. Tudjuk, napfényre van szükség, hogy beérjen a gyümölcs, de kapálni és öntözni is kell, hogy vígan szüreteljünk. SZORONGAT AZ EURÓPA SORSÁÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG és szeretném, ha másokat is, mindannyiunkat szorongatna. Minden enyhítő intézkedés, jó szó, eredményes tanácskozás a kontinens érdekében muzsikaszó lelkemben és a hangok, dallamok egész csokrát tudnám már ide helyezni. Az a tárgyalássorozat pl., amelyet a Varsói Szerződés tagállamai az elmúlt években e téren kifejtettek, zenei kifejezéssel élve, megadták az alaphangját egy európai szimfóniának, amelyet érzésünk szerint rövid időn belül „hangszerelni” lehet. Az 1966-os bukaresti nyilatkozat, majd az 1969-es budapesti felhívás. ezt követően az 1970-es berlini nyilatkozat és végül az 1972- es (január 25—26) prágai nyilatkozat olyan tételei e zenei műnek. amelynek muzsikája, hangvétele őszinte és szinte elfogult lelkesedést vált ki egész kontinensünkön. EZ UTÓBBI ESEMÉNYNÉL KISSÉ ELIDŐZÜNK. Talán éppen azért, mert a prágai nyilatkozat egészen konkréten a gyakorlati életre vonatkozóan és alkalmazva állította össze a biztonsági rendszer alapjait. A határok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok alapjai és együttműködés a békéért, az államok kölcsönösen előnyös kapcsolatai, leszerelés, és az ENSZ támogatása hét olyan konkrét terv és elv, amelyre Európa jövőjét valóban biztonságosan fel lehet építeni. PERSZE VILÁGOSAN LÁTNUNK KELL, hogy sem egyik, sem másik elv nem új. Az elmúlt két évtizedben sok-sok szó esett már róluk. Sőt, amikor szóba kerültek, nem is csak kizárólag Európára koncentrálódtak ezek az elvek, hanem az egész világra. Érvényük természetesen annál hitelesebb miután az egész világ emberiségét, népeit és államait érintik. Európa ezáltal nem izolálódik a világtól, de egyúttal a világbéke szerves hordozójává válik. S azáltal, hogy a régi elveket helyezték reflektorfénybe, következetes békeakaratra tettek Prágában pecsétet. Az Evangélikus Élet olvasói még egy szempontra felfigyelhettek. Arra ugyanis, hogy evangélikus egyházunk szóhasználatában sem idegenek ezek a kifejezések. Némelyiket talán nem is „kölcsönöztük”. De akár átvettük, akár magunktól alkalmaztuk, az összecsengésben azt kell felismernünk, hogy igazság csak egy van. Egyházunk pedig éppen abban látja meg a dia- kóniát, a szolgálatot, hogy a népek érdekében megszólaltassa az igazságot. így eljutott szavunk a két évtized alatt a legkisebb gyülekezetig s neveltük, formáltuk a közös felelősség vállalást, s így éltük át népünkkel, nemzetünkkel együtt a közös gondokat és hordoztuk a jövőért a felelősséget. Erre is áll az, amit más összefüggésben mondani szoktunk: „megtaláltuk az utat”. Megtaláltuk, ha egyúttal határozottan kijelentjük, hogy más alapokon, — vallásos, hitbeli alapokon állva — jutottunk el erre az igazságra. Mindebben szerényen kifejezve, egyházunk hazai és nemzetközi fáradozásainak gyümölcseit is látjuk érlelődni. NOS, MINDENNEK MEGFELELŐEN „SZÍVÜGYÜNK” EURÓPA SORSA, s mindnyájunk akarata, elképzelése, vágya kapott hangot Prágában. Ezért a konkrét javaslatok már szinte a „napirendi pontjait” képezik egy európai tárgyalásnak. Ennek szellemében is készült a nyilatkozat. S hogy kedvező fogadtatásra lelt az európai népek és kormányok előtt, az azt tanúsítja, hogy ezek az elvek egytől-egyig szerepelni fognak egy összeurópai értekezleten. De azt is jelentik, hogyha az elvekben megegyezés jön létre, — s erre nézve nagy reménységünk van, --— a béke és az együttműködés hosszú távra biztosított. ELFOGULTAN, SZENVEDÉLYESEN! Mert a tét olyan nagy, ezért nem is lehet másként. Persze szenvedélyünk nem tesz elvakulttá bennünket, elfogultságunk pedig süketté és vakká. Örömmel hallunk és látunk minden olyan tettet, hangot, amely igenei ebben az ügyben, minden új mozzanat új lelkesedést vált ki belőlünk. De keserű a szívünk, ha megrögzött bizalmatlanság, ellenséges szándék konokságával gátolja a kibontakozást, az egységet. Az egyház szava ebben a helyzetben az imádság szava: Isten áldó keze legyen minden jó szándékon. Dr. Rédey Pál HÄROM ÉS FÉL NAPIG TARTOTT A TELJES BIBLIA FELOLVASÁSA Az Egyesült Állam dk Glendale nevű kisvárosában (Kalifornia) az ádventista egyház rádiós osztályának rendezésében szünet nélküli egymás- ciánban váltott és többféle egyházhoz tartozó közreműködők segítségével 83 óra 59 perc alatt olvasták végig a teljes Ó- és Újszövetséget, annak 874 746 szavát az angol fordítás szerint (epd) Folyik a konfirmáció KÜLÖNÖS IZGALOM fog el évről-évre, amikor az első konfirmációi órára érkező fiatalokat várom. Tadom, hogy közülük kerülnek majd ki a gyülekezeti tagok és presbiterek, a keresztyén szülők és kereszt- szülők, munkájukat hűséggel és becsülettel végző dolgozók, akik 'társadalmunknak is aktív, hasznos tagjaivá szeretnének válni. Hiszen tudatosan úgy akarjuk nevelni őket, hogy keresztyén hitük ne idegenítse el őket társadalmunktól, hanem érezzék jól magukat a szocialista társadalomban és segítsék a maguk helyén annak építését. Akik eljönnek, rájönnek arra az egyszerű igazságra, hogy megtanulni bármit csak a legelején kezdve lehet. Az is kellemes tapasztalatuk lesz, hogy itt nem csak hallgatni, hanem kérdezni és beszélgetni is lehet s melyik mai „tizepéves” nincs tele okos kérdésekkel? Ha pedig kérdezni lehet és rendes választ is kapnak, akkor ők valóban komolyan veszik, amit megszoktak már az iskolában is. Végül igen rövid idő alatt az a gyakran hangoztatott bölcsesség is igazolódik számukra, hogy minden, amit megtanul az ember, hasznos lehet. A gyerekekből így hamarosan egymást is megismerő kis „munkaközösség” lesz. De most tegyük fel azt a kérdést, hogy mi is egyházunk célja a konfirmációval? Hová is akarja élvezetni az önként jelentkező gyermekeket és milyen módszerekkel? Van-e különbség a hitoktatás és a konfirmációi oktatás között? Miért örülünk ennek a szolgálati lehetőségnek? MAS EZ AZ OKTATÁS, mint az iskolai hitoktatás. Nem csupán Biblia- és egyházismeretet akarunk megtanítani, nem is csupán a keresztyénség alapfogalmait. Mindez természetesen beletartozik-a konfirmációi tananyagba. De ennél több, nagyobb célunk is van. Ha azt tanítjuk, hogy a konfirmációval egyházunk felnőtt tagjaivá lesznek a fiatalok, akkor ehhez mérten kell felkészítenünk őket a felnőtt keresztyén életre, a korunk emberére és egyházára váró feladatokra. Ez őszinte és személyes hangú bizonyságtétellel szeretetteljes neveléssel és formálódó egyéniségük komolyanvé- telével érhető csupán el. Ez viszont örömteli és igazi lelkipásztori feladat! S igy a megtanulandó alapismeretek mellett a következő nagy kérdések megvilágítása is elérhet" • Nagykorú keresztyének Amikor a Biblia történeteit tanítjuk, megértik belőlük, hogy az Isten üzenetével való találkozás mindig személyes hitet igényelt. Az üres szokványos vallásosságnak nincs értelme, az egyenesen haszontalan időtöltés, helytelen önáltatás. Aki viszont komolyan veszi Jézus Krisztust, az elkötelezettséget érez a szeretetben és szolgálatban való szüntelen fáradozásra, jó ügyek segítésére, becsületes munkálkodásra, a társadalom építésére. UGYANILYEN KÖVETKEZTETÉSEKRE juthatnak az egyháztörténet alakjainak helyes értékelése és a mai világ aktuális kérdéseinek őszinte feltárása nyomán. Meg kell magyaráznunk, hogy a keresztyén ember soha nem csak önmagára gondol, hanem fontos számára, hogy miként élnek mások, miben tudná segíteni őket. Ez vonatkozik a legfrissebb körre, a családra is, de ezen túl nagyobb körökre, hazánk népére és a föld távoli részein élő emberekre, népekre is. A mai tizenéves fiatalok a magasszintű iskolai nevelés következtében ez utóbbi kérdésekben igen tájékozottak és sokszor könnyebben megértik a keresztyén felelősség szükségességét, mint az idősebbek. A MAI KERESZTYÉN EMBER arculatához tartozik az is, hogy semmilyen vonatkozásban nem gátolja a haladást, hanem fáradozik érte, ugyanakkor határozottan elutasítja A hit bölcsessége Okos tanácsra, helyes eligazításra, jó döntésre naponta szükségünk van. A napi döntések hosszabb távra szólnak. Holnap, holnapután, vagy még később válik el, jól vagy rosszul gondolkodtunk, cselekedtünk tegnap és ma. Vannak, akik azt tartják bölcs dolognak, ha minden áron, senkire sem tekintve, eszközökben nem válogatva, következetesen a maguk hasznát keresik. Vannak, akik a holnapra nem gondolva csak a mának élnek, szenvedélyesen keresve a pillanat örömeit. Pedig az agyafúrt önzés és a mának élés, a pillanatnyi haszon keresése idővel megbosszulja magát. Minél több emberre vonatkoznak a döntések. minél nagyobb horderejűek a kérdések, annál súlyosabb következményeket hoz a tévedés, vagy a tudatos szűklátókörűség.. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség sok helye szól a hit bölcsességéről, a mindennapok és a holnapok helyes munkálá- sáról. A bölcsesség Isten igazságos rendjének a felismerése és megtartása. Önmagunk és az emberiség kisebb, vagy nagyobb csoportjai ellen való vétek, ha semmibe vesszük Istennek az emberi életre vonatkozó rendjét, akaratát. A hit Isten iránti elkötelezettséget jelent. Nemcsak az örök élet üzenetének, a bűn- bocsánat jó hírének, Jézus Krisztus váltságának az elfogadását, hanem Isten parancsának a teljesítését is. A Szentírás a bölcsesség legfőbb vonásainak — Isten félelme mellett, illetve a gyakorlati istenfélelem gyümölcseiként — az igazságosságot, a szeretetet és a békességet tartja. Ezek mindig valóságos feladatot jelentenek. Az egyéni becsületességtől a javak világméretű igazságos elosztásáig, a család szerctetétől a más népekért való anyagi-erkölcsi kiállásig, a jó szomszédságtól Európa és az egész világ békéjéig és biztonságáig. Adott helyzetben egyértelmű döntést kíván azok mellett, akik ezen fáradoznak és azokkal szemben, akik ezt az előrehaladást gátolják. Isten félelme a felebarát ilyen gyakorlati szeretetét követeli meg. A hit bölcsessége segít felfedezni azt, hogy ezek Isten ügyei is. Nemcsak az emberek, a történelem ítélőszéke szólít bennünket számadásra, hanem Isten is, hogyan döntöttük és cselekedtünk ezekben a dolgokban. A hit bölcsessége győz meg arról Is, hogy Isten ilyen világméretű akaratával szembeszállni ostobaság és gonoszság az emberiesség és az egész emberiség ellene, v Baranyai Tamás mindazt, ami nem visz előre. A fiatalság modem törekvései között még sokszor hazánkban is — erről is szót kell ejteni a konfirmandusok előtt — vannak helyesek és elfogadhatók, de olyanok is, melyek értelmetlenségbe, társadalomból való kiszakadásra, szülők, nagyszülők iránti hideg szeretetlenségre, munkától való irtózásra vezet s ezek károsak, elfogadhatatlanok. Egészséges gondolkodású fiatalok nevelésében szeretne az egyház is közreműködni a konfirmáció néhányhónapos előkészületével. Az egyház egészének szolgálata Az előbb említett egyéni és személyes felelősséget közösségivé kell bővítenünk. Először meg kell érteniük, hogyan s miért jött létre a Krisztus egyháza, milyen küldetést bízott rá Ura. Őszintén és kendőzés nélkül kell megvallani azt a sok hibát, mellékvágányt, amelyre az egyház fennállása során többször jutott. De meg kell mondanunk azt is, hogy minden korban, igy a mi időnkben is, fontos szolgálata van az egyháznak a népek együttélésében is. A felelősség itt óriásivá növeltszik és nagy hűséget kíván a különböző egyházaktól, ha Jézus Krisztust helyesen akarják szolgálni. Ide tartozik még az ökumenikus törekvések ismertetése negatív és pozitív vonatkozásban egyaránt. AZT MONDHATNA BÁRKI, hogy ezek a célkitűzések túlméretezettek és 12—14 éves gyermekektől, akik ráadásul még az alapfogalmakkal sincsenek tisztában, ilyen összetett látásmód nem kívánható meg. Ha azonban arra gondolunk, hogy éppen a konfirmációi oktatásban adjuk meg nekik az alapot s indítjuk el őket a keresztyén élet utján, akkor azt kell mondanunk, hogy csak jó alappal és helyes indítással remélhetjük, hogy később is jól látják majd mind egyéni, mind egyházi értelemben a Jézustól kapott küldetést s útjukat. TERMÉSZETEN MINDEZ azon múlik, hogy a lelkész meg tudja-e nekik az ő nyelvükön és a személyes bizonyság- tétel melegségével ezeket magyarázni és a bibliai történetek, egyházi tanítás, egyháztörténet és egyházi énekek alapján kibontakoztatni. Egyetlen példa: ha a bűnbocsánat és úrvacsora nagy ajándékát úgy magyarázzuk meg, hogy a konfirmandus nem csupán saját lelkiismeretének; megnyugtatására gondol, hanem arra is, hogy Jézustól azért kapott bocsánatot és békességet, hogy annak erejével ezentúl több szolgálattal, nagyobb felelősséggel éljen egyházban és egyházon kívül egyaránt, — akkor máris elértük a „túlméretezettnek” vélt célkitűzést. A példákat lehetne a konfirmációi anyag bármely részével folytatni. EZEN CÉLKITŰZÉSEKNEK az az egyszerű felismerés lehet a rugója, hogy nem időtlenül és általánosságban konfirmálunk, hanem 1972-ben, Magyarországon. A konfirmandusok nagyon rövid időn belül már nemcsak egyházilag, de valójában is felnőttek lesznek, pályát választanak, elfoglalják helyüket az életben. Számomra hétről-hétre élmény hallani azoknak a fiataloknak egészséges, hitbelileg és erkölcsileg egyaránt érett véleményét vagy kérdéseit, akik az elmúlt évek során konfirmáltak gyülekezetünkben s akik közül már presbitereink is vannak, házasságban élő családosok is ... Hála Istennek, megtalálták helyüket az életben, a társadalomban, és az egyházban is. Isten áldja meg a most folyó konfirmációi munkát gyülekezeteinkben ! Szirmai Zoltán A Teológiai Akadémia életéből FÉLÉVKEZDÉS Teológiai Akadémiánk tanári kara január 15-én tartotta a második félév első kari ülését. Ezen az ülésen megtárgyalta a második félév oktatói és nevelői feladatait, megállapította a vizsgák és egyéb események időpontját. Részletesen foglalkozott a fórum és az otthonórák tervezett programjával. A második félévi előadások január 17-én kezdődtek meg. Január 17-től 22-ig az előadásokkal párhuzamosan a decemberről elmaradt kollokviumaikat tették le a hallgatók. A kollokviumokon általában jó felkészültségről és szorgalomról tettek tanúságot. CSENDES NAP Régi hagyomány, hogy évenként egj'szer csendesnapot tartanak Akadémiánk professzorai és hallgatói. Erre a csendesnapra ebben a tanévben január 24-én került sor. A csendesnap összefoglaló témája ez volt: Szolgálatunk. Dr. Selmeczi János otthonigazgatő bevezető áhítatában arról szólt, hogy szolgálatra hívattunk el és azt hangsúlyozta, hogy szolgálatunkban milyen fontos a hivatástudat. D. Káldy Zoltán püspök arról tartott előadást, hógyan lehet szolgálatunk forrása és példaképe Jézus Krisztus: ha hiszünk benne, közösségben élünk vele és vállaljuk; az önzetlen szolgálat útját. Dr. Vámos József professzor a világot ismertette, amelyben szolgálatunknak meg kell valósulnia, dr Fabiny Tibor professzor pedig az emberről szólt, akinek java Urunk példája szerint szolgálatunk legfőbb célja. D. dr. Ottlyk Ernő püspök úrvacsorái igehirdetésében arról tett bizonyságot, mi a szolgálatunk jutalma. A vizsgák feszültsége után jó volt Isten igéje előtt elcsendesedni. Hisszük, hogy ebben a csendességben nemcsak a második félév munkájához, hanem eljövendő szolgálatukhoz is erőt merítettek professzorok és hallgatók egyaránt. Ciprus ortodox püspökei furcsa újévi ajándékkal kedveskedtek a görög kormánynak: N yugat-N émetországban egymillió márka értékben tengeralattjárót rendelték a görög haditengerészetnek. Az or 1 4 furcsa üjévi ajándék todox egyházon belül is heves ellenkezést váltott ki a döntés, különösen a konstantinápolyi patriarkátus képviselőinél, akik a török—görög ellentétek föléledésétől tartanaik íendl f BODIL KOCH Bodil Koch asszony, Dánia első, 1953—1966 között, a kormányban tevékenykedő egyházügyi minisztere január 7-én, 68 éves koráiban elhunyt, (epdj
