Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-13 / 7. szám

„Mennem kell. .. “ Lk 13, 31—33 Ez a mondat több, mint egyszerű közlés Jesus ajkan. Több, mint hirtelen született, eléggé át nem gondolt válasz Heródes- nek. MENNEM KELL... Ez a mondat ünnepélyes hitvallás, ön­tudatos proklamáció. Aki ezt mondja, annak küldetése van, s bizonyos a maga dolgában. Jézust nem lepi meg a farizeusok híre. Ismeri jól Heródest és a hasonszőrűeket. De mit számít Herodes gonosz szándéka, amikor csak egy a fontos: a küldetés. Nem a vak végzet, a kikerülhetetlen sors sodorja őt. Nem azért indul Jeruzsálembe, mert nincs más választása. A külde­tés útján megy céltudatosan, mígnem bevégzi azt a kereszten. Útközben is megbizonyítja a mennyei Atya szeretetét: betege­ket gyógyít, poklosokat tisztít, halottakat támaszt fel, evangé­liumot hirdet. Benne, s általa eljött az Isten országa, elkezdő­dött a világ újjáteremtése. AZ EGYHÁZ KRISZTUS TESTE. Következésképpen külde­tése van ebben a világban: az Isten és az emberek szolgálata. Erről a kettős szolgálatról sokát beszéltünk már az utóbbi idő­ben. Sokat, s jót írtak e lap hasábjain. ötvened vasárnapjának üzeneteképpen most azt hangsúlyoz­zuk, hogy a szolgálat útján — Jézushoz hasonlóan — mennünk kelt. CÉLTUDATOSAN. Sohasem feledve, hogy Istán meghatároz­ta a mi feladatunkat és kijelölte szolgálatunk helyét. BÁTRÁN. Senkitől és semmitől sem félve, hiszen az Atya kezében vagyunk mindig és mindenütt. ALÁZATOSAN. Nem a magunk, hanem Isten dicsőségét és felebarátaink, népünk javát keresve. Küldetésünk, szolgálatunk lényegéről szólva figyeljünk Lu­ther ma is időszerű szavaira: „Jme az én Istenem engem mél­tatlan és elkárhozott embert minden érdem nélkül, ingyen való kegyelméből megajándékozott Krisztus által és őbenne minden igazság és üdvösség teljes gazdagságával... Nos tehát ennek az én jó Atyámnak, aki fölös javakkal ilyen bőségesen elhalmo­zott, én is megteszek mindent, önként, jókedvből és ingyen, ami csak tetszik neki. Felebarátom számára ,Krisztussá’ leszek, aminővé irántam Krisztus lett és nem cselekszem immár egye­bet, csak amiről tudom, hogy az neki hasznos és üdvösséges.” Táborszky László Értelmetlen A Lutheránus Világszövet­ség Tanulmányi Osztályának igazgatója, dr. Ulrich Duchrow vezetésével a Világszövetség küldöttsége január közepén fölkereste a nyugat-németor­szági tagegvháza'k vezetőségét Hannoverben, B raunsch weig­her,, Stuttgartban es München­ben. A küldöttség tagja volt: dr. Nagy Gyula professzor is, aki egyhazunk képviseletében a Tanulmányi Osztály titkára­ként hároméves kiküldetéssel tartózkodik Genfiben. A közelmúltban megjelent 1970-re vonatkozó Statisztikai Zsebkönyvben sok örvendetes és megnyugtató adat mellett megdöbbenéssel olvashatunk néhány olyan számot, mely ér­telmetlen veszteségeket, köny- nyelműségeket takar. A megdöbbentő számok sorában olvashattunk a közle­kedés áldozatairól is. 1970-ben 23 225 olyan baleset volt, ahol személyi sérülés is történt 31453 embertársunk szenve­dett kisebb vagy nagyobb sé­rülést. 1584 ember vesztette életét. Ide már csak egy szám kívánkozik: I960 és 1970 kö­zött tízezer ember halt meg közlekedési baleset áldozata­ként. AZ ANYAGI KÁRT. ami a közlekedési balesetek követ­keztében érte népgazdaságun­kat, szinte felmérni sem lehet. Olyan milliók, sőt milliárdok mentek veszendőbe, amelyeken esetleg bölcsődéket, óvodákat vagy orvosi rendelőket építhet­tek volna. Csak a kötelező biz­tosítás alapján 77 millió forin­tot fizetett ki a Biztosító 1970- ben. Mi van a számok mögött ? A közlekedés az egyike azoknak a problémáknak, amely legtöbbet foglalkoztatja ma az embereiket. Naponta ol­vashatunk ma is tragédiákról, súlyos balesetekről. Naponta maradnak árván gyerekek és szinte naponta lesz egy-egy gyermek áldozata a közleke­désnek. Sajnos, ez nem vélet­len. MEGDÖBBENVE TAPASZ­TALTAM, hogy átlagban min­den ötödik gépkocsivezető kö­vet el olyan szabálytalanságot, amely csak azért nem válik végzetessé, mert a másik em­bernek sikerült elkerülni a bajt. Szomorú tény az is. ha vala­ki autóhoz jut. a volán mögé kerül, elfelejtkezik minden másról, az autó bűvöletébe ke­rülve agresszivitásból jelesre vizsgázik. Azt hiszi, hogy min­denki más köteles vigyázni, csak ő nem. A legtöbb baj ép­pen abból adódik, hogy az el­sőbbségadást mulasztják el a vezetők. Köztudott az alkohol bénító hatása is, mégis, még ma is számtalan esetben ül be úgy valaki autóba, hogy előtte ki- sebb-nagyobb mennyiségben szeszes italt fogyaszt és cso­dálkozik, ha baleset okozója lesz. * A GYALOGOSOKRÓL IS NÉHÁNY SZÓT, még akkor is, ha százalékarányban jóval kisebb számban okoznak bal­esetet. Azokról kór beszélni, akik szinte ész nélkül rohan­gálnak át az utakon. Sokkal tragikusabbak az olyan esetek, amelyeknél a gyalogos arra hivatkozik, hogy neki van elő­nye, és ezzel visszaél úgy, hogy az utolsó pillanatban lép le a gyalogátkelőhelyen, vagy jobb- ra-balra ugrál, illetve úgy megy át az úton, hogy kihívóan int az autósok felé. vagy a gyalog- átkelőhelyen újságot olvas. Mindezzel azt akartam érzé­keltetni, hogy milyen súlyos helyzetben van sokszor az, aki részt vesz a közlekedésben, te­hát minden ember. Megoldás! Ez ev januárjában életbe lé­pett új törvény, mely a köz­lekedési vétségeket jobban dif­ferenciálja és egyes esetekre súlyosabb büntetés kiszabását írja elő, talán némileg, re­ménységünk szerint, változtat majd a mai helyzeten. De ez magában még nem oldhatja meg a kérdést. Alapjaiban akkor változhat Zagorszktól Kaisersvverlic Az őrimcigyarósdi gyüleke­zet ádventi szeretetvendégsé- gének vendégei Lehel Ferenc szombathelyi lelkész, az őr­ség országgyűlési képviselője és felesége voltak. Lehel Fe­renc két külföldi útjáról tar­tott beszámolót. AZ ELŐADÓ RÉSZT VETT Moszkvában a Méhészeti Vi­lággyűlésen a Szövosz képvi­seletében. Mint lelkész örült annak, hogy ez a Világgyűlés is a népek barátságát szolgál­ta. A lenyűgöző monumentális épületeik mellett, megcsodál­hatták az ortodox egyház Moszkvában és Zagorszkban épült színpompás templomait. Láthattuk a Dosztojevszkij-há­zat, s az író szobrát az előtt a kórház előtt, ahol édesapja dolgozott. Ezután szólt Lehel Ferenc az orosz ortodox egyház forra­dalom előtti magatartásáról, amivel ■ szembeállította azt a Zagorszfcban folytatott mun­kát, mely a genfi Egyház és Társadalom konferencián megfogalmazott tételek követ­kezményeként jött létre, ahol egy ökumenikus bizottság dol­gozott az ortodox egyház teo­lógusaival. A MÁSIK BESZÁMOLÓ az 1971-ben Kaiserswertben tar­tolt Bonhoeffer kongresszusról szólt; téma az egyház politikai elkötelezettsége. Lehel Ferenc, mint Bonhoeffer-tanívány meghívottként és egyházunk hivatalos képviselőjeként vett részt a kongresszuson. A Fliedler által alapított In­tézet anyaházában volt a Bon- hóeffer kongresszus, ahol azoknak az elesetteknek az ér­dekében - tanácskoztak, akik saját földjükön, saját hazájuk­ban elnyomottak. A Dél-afri­kai Unió jogfosztottjai érdeké­ben, a rasszizmus ellen folyt a küzdelem Bonhoeffer tanítása alapján, aki szenvedélyesen el­ítélte a hitleri Németország­ban a faji megkülönböztetést. Arra a megállapításra jutott a konferencia, hogy anyagilag és erkölcsileg támogatni kell a fa­ji megkülönböztetés áldozatait. és küzdeni kell azok ellen, akik ilyen rendet tartanák fenn. A zagorszkí, majd kaisers- werti tanácskozások, az egy­háznak a világért érzett fele­lősségét és szolgálatát segítet­ték elő. Bozorády Zoltán Az elmúlt évre visszatekin­tő megfigyelők szerint a leg­jelentősebb egyházi-vallásos esemény a „Jesus people” (Jé­zus népe)-mozgalom erősö­dése volt. 1967 körül indult el Amerikában a hippikre jel­lemző külsőségekkel. Hosszú hajú fiatalok nyakukban fa­kereszttel és hátukon „Jézus” felirattal kezdtek feltűnni egy­re sűrűbben. Decemberben Hamburgban, Németország­ban tarottak fesztivált 12 ezer ember részvételével. Utcai ez­res tömeggyűlésen Chicagóban Arthur Blessitt evangélista a végén „offertóriumként” a résztvevők kábítószereit kér­te. Az eredmény: a körbe adott kosár megtelt marihuá­nával és LSD-vel. Jesus as új divat A mozgalom a dzsessz és pop-muzsika szárnyán terjedt ei. A nagy sztárok közül só­kan. John Coltrane és Pharoah Sanders, Eric Clapton angol gitáros, Michael Garrick vagy Bob Dylan vallásos és bibliai történeteket, szólaltatnak meg. Megírták Jézus evangéliumok­ban foglalt történetének mo­dern változatát (Jesus Christ Superstar). Fehér nadrágos és tuníkás ifjak végeznek igehirdetést. Ismertetőjelük a magasra tar- tott zárt ököl, fölfelé emelt mutatóujjal. Ez azt jelenti: „Jézus az égyetlen út!”. Ha fel­teszik a telefont, nem „Halló” a jelentkezés, hanem „Jézus szeret téged 1”. Tudósításokat olvashatunk ifjak megdöbbentő életváltó­Jesus people zásaről Jézus nmében. A ká­bítószerek, az alkohol és a szex-hullám rabjai fölhagynak szenvedélyeikkel és új társa­ságot keresnek a „Jesus peop­le” kommunákban és megpró­bálnak szigorúan a jézusi er­kölcsi normák szerint élni. Az „új divat” sokféle és gyakran ellentétes megnyilvá­nulási formáit a Jézus név használata köti össze. Jézust veszik páldaképnek, amikor sokan a vietnami háború el­len tüntetnek és ugyancsak Jézusra hivatkoznak, akik nem akarnak tudni semmiféle po- litizálgatásról. A Jézushoz fű­ződő személyes kapcsolatot, életújul ást hangsúlyozzák kö­zülük sokan, számukra Jézus élete tartalmának és formáinak mai megvalósítása a legfonto­sabb feladat. Körülveszi őket „a nagy üz­let” lehetőségére fölfigyelő piackutatók hadserege is, akik meggazdagodnak „Jézus-In­gek”, „Jézus nadrágok és tu­nikák”, nyakláncok és fake­resztek, Jézus-feliratú órák és kulcstartók előállításával. Sablonokon felül Nem lehet régi sablonok egy­szerű ismételgetésével fölmér­ni ezt a mozgalmat. Ameriká­ból indultak el, most kezdenek jelentkezni Nyugat-Európá- ban. Van, ahol együtt dolgoz­nak a hagyományos egyházak­kal. van, ahol maguk építenek vagy szereznek összejöveteli helyet, minden más keresz­tyén közösségtől függetlenül. A mozgatórugók között ott szerepel a társadalmi-politikai zűrzavar: az amerikai mate­riális, profithajhászó életfor­ma, a néger-kérdés, a vietna­mi háború Amerikára neheze- zedő sötét árnya. Az egyik prédikátor, John Bisagno je­gyezte föl: „Meglepett, hogy hányán azok közül a fiatalok közül, akiket tanáccsal lát­hattam el, sohasem hallották apjuktól .szeretlek’,” Nem lehet a régi nagy ame­rikai vallásos ébredések újra- ismétlódéséröl beszélni Whi- tcfield, Edwards vagy Moody nyomán. A mozgalom hátteré­be beletartozik az a tény is. hogy mintha a huszadik szá­zad végére vége lenne a racio­nalista korszaknak, amelyik­ben az emberi értelem, a tech­nikai haladás, és az anyagi jó­lét a legfőbb célok. Sokan a fiatalok közül Idegenül szem­lélik az idősebb generációk számára olyan sok harcot je­lentő „készen kapott” jólétet. Ezek a fiatalok világtávlat- ban gondolkoznak és látják a technikai haladás árnyoldalait a környezet és természet szennyezésétől egészen az atomháború emberiséget pusz­tító szörnyű fenyegetéséig. Tudják, hogy milliók éheznek a világon, hogy pusztító hábo­rúk folynak, hogy Amerikát éppen ezért egyre inkább gyű­lölik a világ népei. Mások vi­szont éppen ellenkezőleg, me­nekülni igyekeznék a „techni­kai társadalomból” és Buddha, Konfucse, a Kelet bölcsei misztikát és romantikát kíná­ló gondolatvilágát és vallásos világát kutatják, ezzel is fo­kozva a zűrzavart. Jézus nevében Minket keresztyéneket első­sorban a mozgalomnak az az igénye érdekel, hogy Jézus ne­vében lépnek föl. Áhhoz, hogy alaposan meg tudjuk vizsgál­ni mondanivalójukat, jobban kellene ismerni őket. Örülünk annak, hogy Jézusban sokan példaképüket, Megváltójukat és Üdvözítőjüket ismerik fel. Ugyanakkor aggodalommal fi­gyeljük azokat a jelenségeket, amelyek egy új, felszínes „Jé­zus-divat” kialakítását segítik elő. Az a véleményünk, hogy nem szükséges a világon min­denütt mindenáron „egykapta- iára” keresztyénnek lenni. Ezért nem az új „Jézus-divat,” formái ellen vannak kifogá­saink. Amerika ma társadal­mi-politikai válságban él és ebből a válságból és zűrza­varból nőtt ki ez a mozgalom. Ügy érezzük, a Jesus-people jelent’kezese az amerikai törté­nelmi egyházak csődjét is je­lenti, és ezen túl a mozgalom menekülés a társadalmi-poli­tikai kérdések radikális meg­oldása elől. Jézus neve rajtunk ugyanis nem régi vagy új „divat” kel­lene. hogy legyen, hanem szol­gálatra szólító elkötelezést je­lent: Isten szolgáiként Meste­rünk nyomában embertár­sainknak kell szolgálnunk. ifj. Harmati Béla meg az a helyzet, mely útjain­kon van, ha úgy ülünk be az autóba, úgy megyünk az utcán gyalogosan, hogy a közlekedés többi résztvevője is ember. Nemcsak magunkra, saját jo­gos vagy vélt előnyeinkre gon­dolunk, hanem arra, hogy egy közösség tagjai vagyunk. Ügy veszünk részt a közlekedésben, hogy arra gondolunk, nemcsak saját családunk, saját kisebb közösségünk jobb életéért és boldogságáért vagyunk felelő­sek, hanem egész népünk iránt felelősséggel tartozunk, akkor bizonyára kevesebb olyan bal­eset történik, melynek a vége egy család árvasága vagy nép­gazdaságunk kára. HA EZT A FELELŐSSÉGET nem érzi át minden ember, ak­kor hiába a sok szó, figyelmez­tetés és büntetés. Ha ez a fe­lelősség lesz uralkodó, akkor nem követ el az országúton minden ötödik autó végzetes­sé válható szabálytalanságot, akkor nagyobb gondot fordí­tunk az elsőbbségre, akkor nem lesznek olyan gyalogosok akik „ész nélkül” rohangálnak az úton, akkor nem lesznek olyan gyalogosok, akik vélt el­sőbbségükkel visszaélnek, ak­kor nem lesz gyűlölködés autós és gyalogos között. Értelmetlen veszte­ségekről tájékoztat a sta­tisztika és olvashatunk napon­ta újságjainkban. Ezeket a veszteségeket csak úgy kerül­hetjük el, ha nagyobb súlyt he­lyezünk az emberségre és ko­molyan vesszük: „szeresd fele­barátodat !”. Így lehet a veszte­ségek helyett haszon az egyes embernek is és egész népünk­nek. Egy „szabályt* szeretnék minden embernek jól az emlé­kezetébe vésni: „El) és közle­kedj felelősséggelf* Ifj. Kendeb György A fecsegésről A fecsegők mindig fegyel­mezetlen emberek. Azt hiszik magukról, hogy őszinték, pe­dig nem azok. Feltűnésre vágy­nak. Olyasmikről beszélnek, amik nem tartoznak másra. A gyermekek gyakran fecsegnek. Ezért, hajlamosak egy csúnya bűnre: az árulkodásra., Most olyan gyermekekről hallasz, akik nem árulkodtak és nem fecsegtek. Gósen földjen egy édesapá­nak és édesanyának három gyermeke volt. A legidősebb kislány volt. Mirjamnak hív­ták. A középső fiú. három éves lehetett. A legkisebb éppen akkor született. Még neve se volt. A két idősebb gyerek örö­möt szerzett szüleinek. A leg­kisebbre szomorúan gondoltak. Miért? Talán csúnya, rossz gyerek volt? Dehogy. Szép, erőteljes fiúcska volt. Azért szomorkodtak miatta, mert nem tarthatták meg maguk­nak. Gonosz király uralkodott akkor Egyiptomban. Megpa­rancsolta, hogy az újszülött fiúgyermekeket vízbe kell dobni; a közelükben hömpöly­gő Nílus folyó vizébe. Az édesapa és édesanya nem engedelmeskedett a királyi pa­rancsnak. Nagyon szerették kisgyermeküket és szerették Istent is. Tudták, hogy Isten ilyesmit nem enged meg. Ha teljesítenék az egyiptomi ki­rály parancsát, bűnt követné­nek el Isten ellen. Ezért elrej­tették kisgyermeküket házuk­ban, hogy ne lehessen rátalál­ni. Azután így szóltak Mirjám- hóz és Áronhoz: „Ne mond­játok el senkinek, hogy van egy testvérkétek, mert ha a gonosz király megtudja, ide küldi katonáit Elveszi tőlünk a csöppséget és vízbe dobatja. Ugye, nem szóltok senkinek?" A két gyermek megígérte, hogy nem fecsegnek. Szavukat meg is tartották, ók is meg akarták menteni a veszedelem­től testvérkéjüket. Te is így cselekedj! Rád nem bízott senki olyan nagy titkot mint aminőt Mirjámra és Áronra bíztak szülei. De ne­ked is lehet titkod. Minden családban történhet olyasmi, ami nem tartozik másra. Forró volt a leves. Édesapa kóstolt bele először. Megégette a nyel­vét. Dühös lett. Veszekedett. — Ezt el kell mesélni barátod­nak? Nem. Hallgass róla. Nem tartozik rá. Nem könnyű hallgatni, de ha szereted a jó Istent, ő megta­nít, hogy mikor keil hallgat­nod és mikor nem. Megszaba­dít a fecsegéstől. — A Bibliá­ban ezt olvassuk: „A sok be­szédben elmaradhatatlan a vé­tek: ak.i pedig megtartóztatja a lkát, az értelmes.” (Péld. 10 19) Megemlékezés a éHnkóim munkásairól 1971. szeptember 24-én halt meg dr. FÖRSTER KÁLMÁN a diakónia áldott emlékű munkása Pécsen. Temetése szeptember 29-én volt a gyüle­kezet és a város nagy részvéte mellett. Végakarata szerint hamvait Zircen helyeztük el november hó 7-én. 86 éves életútja izgalmas, tanulságos. Poprád utolsó, Salgótarján el­ső polgármesteréből, a Tátra szerelmeséből, az előkelő szár­mazású patríciusból Isten ne­velő. érlelő kezében a pécsi gyülekezet diakónusa lett, 15 éven át járta a várost, kereste az egyháztagakat, hozta-vitte a híreket, mint összekötő. Az önkéntes adományok begyűj­tésével kiépítetté az egyház- község gazdasági alapját. A múló evek során szíve mind forróbban dobogott Isten és ember iránt. Ahogy fóskadt teste, ügy szárnyalt lelke mind magasabbra, önmagát szíve­sen nevezte a „kegyelem kol­dusának”. Utolsó éveiben hű feleségével együtt a Baldauf Otthonban pihent meg. 1971. november hó 14-én emlékezett meg a pécsi gyü­lekezet ünnepi este keretében arról, hogy a „Baldauf Gusz­táv Evangélikus Szeretetott­hon” negyven éve működik. Szilágyi Béla felügyelő részle­tesen Ismertette a megtett út történetét. 1931-ben a váratla­nul meghalt szeretett lelkész­nek, BALDAUF GUSZTÁV- nak emlékére hogyan valósí­totta meg a gyülekezet saját erejéből dia/kónlai intézmé­nyét Unger Mária. ny. otthon- vezető régi emlékekét elevení­tett fel szolgálatából megha­tóan és megindítóan. Benczúr Ilona jelenlegi otthon vezető beszámolt az örömökről és gondokról. Versmondás, ének­kan szamok, az egyik öreg gondozott ünnepi költeménye, a nem evangélikus gondozot­tak nevében felszólalás és kö- szőnetmóndás után Sólyom Károly esperes nagyhatású előadásában helyezte a diafcó- nia ügyét az ünneplő gyüle- lezet szívére. Áldott legyen Isten azért, hogy felejthetetlen emlékű lelkészének álma megvalósul­hatott és negyven év óta több száz testvérnek nyújtott ott­hont. í LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents