Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-24 / 52. szám

t Karácsony ünnepének igéje Velünk as Isten! Máté 1, 30b—83 Karácsonykor mindig szívesen olvassuk és hallgatjuk az első karácsonyest történetéi. Ilyenkor megelevenedik előttünk a csillagos betlehemi éjszaka, magunk előtt látjuk a nyájukat őr­ző pásztorokat, a mennyből alászálló angyalokat. De ugyan­így magunk előtt látjuk a csak istállóban helyet kapott Józse­fet, Máriát és a karácsonyi Gyermeket is. Az idei karácsonyon nem ez a számunkra oly kedves törté­net hangzik fel templomainkban, de mégis Isten testté lett szeretetét, Egyszülött Fiát állítja elénk. Az ige azért szólít meg karácsony ünnepén, hogy mi is részesei legyünk annak a nagy ajándéknak, amit karácsony tesz valósággá a mi életünk­ben is, amikor azt mondja: velünk az Isten! Mert Jézus Krisz­tus földre jöttével maga Isten jött el hozzánk, ö akar talál­kozni velünk. És a karácsonyi ige nemcsak kijelenti ezt a bol­dog valóságot, hogy velünk az Isten, hanem meg is magyarázza. JÉZUS KRISZTUS ELŐTT — NE FÉLJ! Az Istennel való találkozás mindig megdöbbenti az embert, s félelmet kelt a szivében: hátha ütött az utolsó óra, hátha vége az életnek, s jön a nagy számadás. Az Istennel való találkozástól megdöbbent József, de félelem született a betlehemi pásztorok szivében is. Ugyanígy szoktunk döbbenten állni akkor, amikor az igében az élő Isten lép elénk, érinti meg az életünket. De Jézus Krisztus nem azért jött, hogy féljünk, hanem ép­pen azért, hogy kiűzze a félelmet az életünkből. Éppen az 0 eljövetele szabadít meg minket a megkötöttségtől, a rettegéstől, a rendezetlen élettől, s köt össze minket mennyei Atyánkkal, aki nem ítélettel, hanem kegyelemmel, szerető szívével közele­dik hozzánk ezen a karácsonyon is. Ez a szeretet köti össze a Vele megszakadt kapcsolatot, de köt össze a másik emberrel, a testvérrel is. JÉZUS KRISZTUS ELJÖTT — MEGSZABADÍT A BŰNTŐL. Erre nagyon is szükségünk van, mert a bűn az, ami megron­totta a kapcsolatunkat Istennel. S a bűn nem más, mint az en­gedelmesség helyett az engedetlenség, az Isten útján való járás helyett a magunk útján való járás, a szeretet helyett a gyűlöl- ség az irigység. A bűn rontása az emberi életben az, hogy bé­ke helyett háború van a tlilág több pontján, s ahelyett, hogy az emberek egymást segítenék, faji megkülönböztetés, emberte­len kizsákmányolás van. Jézus Krisztus eljövetele megszabadít a bűntől, s odavezet a másik ember mellé a családban, a munkahelyen. De odaállít a másik ember ügye mellé, bármilyen messze éljen is tőlünk. Megújítja az életünket úgy, hogy tudjunk felelősséget érezni az éhezőkért, a nyomorúságban élőkért, s tudjunk cselekedni is értük. JÉZUS KRISZTUS ELJÖTT — LÉGY ENGEDELMES! Ahogy Józseftől engedelmességet várt Isten, ugyanígy engedelmessé­get vár tőlünk is. Hogy elinduljunk azon az úton, amelyen Ő jött hozzánk a karácsonyi csodában, Egyszülött Fiában. Hogy a Vele való kapcsolatunk ne csak az ünnepek végéig tartson, hanem Neki való engedelmesség legyen az egész életünk. Engedelmeskedjünk úgy, ahogy engedelmeskedett a karácso­nyi Gyermek, a megváltó Űr Jézus Krisztus, aki egész életében úgy szolgált Istennek, hogy szolgált az embernek. Szolgált ki­csinek és nagynak, elesettnek, éhezőnek, szomjazónak, kisem­mizettnek, bűntől megkötözöttnek. Engedelmesség, szolgálat. Nem más ez, mint az a diakóniai teológia, aminek útját egyházunk járja. Ez a karácsonyi út a családban, a gyülekezetben, népünk között magyar hazánkban és a világban. Ez a karácsony boldog ajándéka számunkra: Jézus Krisztus eljött, velünk az Isten. Nem félünk, mert bűneinktől megsza­badultunk Általa, engedelmesen járjuk a szolgálat útját. Ha meghalljuk az ige szavát, boldog lesz nemcsak a karácsonyunk, hanem a szeretet cselekedeteit munkáló életünk is. Harkányi László IMÁDKOZZUNK Ür Jczus Krisztus! Tied a dicséret, a dicsőség és a hálaadás, mert annyira szerettél minket, hogy eljöttél a világba: meg­aláztad magadat, hogy felemelj minket, testvérünkké lettél, hogy Isten fiaivá legyünk. Jöjj, Ür Jézus, most is közénk, töltsd be szívünket mennyei ajándékaiddal. Te mindenek üra vagy, és gyermekké lettel értünk: adj nekünk igaz gyermeki lelket, hogy bizalommal tekintsünk mennyei Atyánkra. Te vagy a vi­lág világossága: világosíts meg minket, hogy elvessük a sötét­ség cselekedeteit, és a szeretet világosságában járjunk. Te vagy a békesség fejedelme: áldd meg békességgel egyházadat, né­pünket és minden népet. Nekünk is add a szelídség^ lelkét, hogy a földön békességre törekedjünk az emberek között, a mennyben pedig az üdvözöltek seregével magasztaljunk téged, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodói örökkön örökké, ámen. E Földön békesség..« Latin-Ameríka — a forrongó földrész Latin-Amerika, — ismer­tebb nevén: Dél-Amerika rop­pant földrész. Ha Közép-Ame- rikát s ennek szigetvilágát is hozzászámítjuk, — pedig hoz­zá kell számítani, — akkor a Ráktérítőtől szinte a Déli Sarkvidék jeges tájáig terjed. Java részét buja trópusi nö­vényzet takarja, égbenyúló or­mai földünk legmagasabb he­gyei közé tartoznak, az Ama- zonason messze felhajóznak az óceánjáró hajók. S milyen gaz­dag ez a földrész természeti kincsekben! Őserdei kimerít- hetetlenek fában, dús legelőin milliónyi szarvasmarha és juh legel, s a föld méhében jórészt még feltáratlan ásványi kin­csek: olaj, réz, vas és egyéb ércek. Ültetvényein kaucsuk, gyapot, sokféle déligyümölcs terem. S mily szegény ennek a föld­résznek a népe! Az őslakos­ságból már csak mutatóban maradt. Az őserdő mélyére hú­zódott indián törzseket mód­szeresen irtják Brazíliában, hogy elrabolhassák földjüket S a 16. században betolakodott spanyol és portugál hódítók­kal, s az Afrikából behurcolt néger rabszolgák utódaival el­keveredett indiók, meszticek, mulattok legnagyobb része el­képzelhetetlen nyomorúságban tengeti életét. Mert a termő­föld legnagyobb része dúsgaz­dag nagybirtokosok kezében van, akik középkori kényurak módján élnek s szinte jobbágy- és rabszolgasorsban tartják munkásaikat. Vagy, — ami szinte még rosszabb — idegen, külföldi, jórészt észak-ameri­kai tőkések, monopolkapitalis­ta mammutváUalatok kezében, amelyek ma is gyarmatnak te­kintik s így is kezelik ezeket a forma szerint független orszá­gokat. Valójában a légtöbb la­tin-amerikai ország diktátora, katona „ezredes-kormánya” az idegen tőkések kezében, pon­tosabban zsebében van. CSODA-E, hogy ez a föld­rész szüntelen forrong? Az egymást váltó kormányok, dik­tátorok, kiskirályok harca csak a felszínt mutatja. Az igazi forradalom a mélyből jön, ahol a tízmilliók élnek, írástudatlanságban, éhségben, sokszor babonás hiedelmek szellemi rabságában is. Rio de Janeiro fényes felhőkarcolói, csillogó üzletutcái, fényűző strandjai, mulatóhelyei árnyé­kában ott húzódnak meg a hullámbádogból, deszkából tá- kolt'nyomornegyedek, a favé- lák lakói. Csoda-e, ha néhol fantasztikus szektás mozgal­mak lázas álomvilágába me­nekülnek a nincstelenek, a megalázottak; ha időnként far­sangi tobzódás színesen kavar­gó mámorába, talmi, aranyfüs­tös, pár órás boldogságba fojt­ják tehetetlen keserűségüket. Aki látta az évekkel ezelőtt so­káig játszott „Fekete Orfeusz” című filmet, annak van némi fogalma erről. VAJON MIT TESZ az egy­ház Latin-Amerikában? Al­szik és tétlen, vagy éppenség­gel támogatja az elnyomó rendszert, a kizsákmányoló, uralkodó osztályokat? Latin- Amerika lakosságának túlnyo­mó többsége római katolikus vallásé, csak igen kis szájaié­ira protestáns, örvendetes je­lei vannak annak, hogy ezek az egyházak ébredezőben van­nak s kezdik felismerni fele­lősségüket ezeknek a népeknek földi sorsáért is. Brazíliában 1964, vagyis a katonai dikta­túra bevezetése óta 150 000 em­bert börtönöztek be és kínoz­tak meg politikai vádakkal. Jelenleg is legalább mintegy 20 000 ember sínylődik a bör­tönökben. A kínvallatás napi­renden van. Dom Helder Ca­mara brazíliai római katolikus érsek, akit a Lutheránus Vi­lágszövetség is javasolt Béke Nóbel-díjra, nemrégiben egy qurópai újságírónak így nyi­latkozott: „Szocialista vagyok. Isten az embert a maga képé­re teremtette, tehát nem rab­szolgasorsra, hanem munka­társának. Nálunk az embere­ket rabszolgákká teszik. Ezt nem nézhetjük t'tlenül. S a kapitalizmus neru nyúithat megoldást.” A Paraguay püs­pöki konferencia elnöke Ra­mon püspök felhívásban tilta­kozott az ellen, hogy Stroesser tábornok diktátor az ártatlan hazafiak ezreit börtönözteti be. Peruban a haladó egyházi ve­zetők követelik az idegen tő­kések kezén levő vállalatok államosítását. „A harmadik vi­lág népei a kapitalizmus áldo­zatai, amely kizsákmányolja gazdasági kincseinket és el­nyomja politikai szabadságtö­rekvéseinket”, — hangzik a perui egyházi vezetők nyilat­kozata. Chile Allende elnök vezetésével küzd új. igazságo­sabb társadalmi rendjének ki­alakításáért és ebben a törek­vésében, létharcában a leg­több felekezet őszintén támo­gatja. KEMÉNY HANGOK EZEK, mert kemény a valóság, amit tükröznek. Élesen és talán bántóan hasít bele ez a hang harangcsengéses, pásztoréne­kes karácsonyi ünneplésünk­be. De ünnepelhetünk-e úgy, hogy elfeledkezünk erről a va­lóságról? A szeretet ünnepén elfeledkezhetünk-e a sze­retet arculcsapásáról — töb­bek között Latin-Amerikában is! „Békesség a földön” — hir­deti az angyali üzenet. De van- e békesség az éhező milliók­nak? Ha úgy véljük, zavarja ez a hang, a latin-amerikai nyomorgók panasza, ünnepi hangulatunkat, nem esünk-e magunk is Jakab apostol íté­lete alá: „Ha a mi testvére­ink ruhátlanok és éheznek és azt mondjátok nekik: menje­tek el békességgel, melegedje­tek és lakjatok jól, — de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, — mi annak a haszna?” (Jakab 2, 15—16). A szegénysorsban született, kétkezi munkában felnőtt Jé­zus, akinek gyakran nem volt fejét hova lehajtania bizonyo­san ma is sorsközösséget vál­lal a szegénygazdag földrész, Latin-Amerika kisemmizett­jeivel. Hiszen földi életében is a szegényeket, a társadalom kivetettjeit, a lenézetteket hí­vogatta magához és velük te­lepedett asztalhoz kora ke­gyeseinek megbotránkozására. Jézus Latin-Amerikai hívei­nek jó része, — a jobbik ré­sze — követni igyekezik Mes­terét, amikor felelősséget akar vállalni e földrész népeinek sorsáért, felemelkedéséért, szabadságra jutásáért. Egyi­kük, például, Camillo Torrez, pap létére életét adta a sza­badságért vívott harcban. Bé­kesség a földön, — ezen a föl­dön, — csak akkor lesz igazán, ha új, igazságos társadalmi rend épül e földrész országai­ban. Dr. Groó Gyula Karácsony — ahogy egy latin-amerikai szerző látta Simon Lajos: Káin karácsony után Mikor az angyal végre tovatűnt, mohón magára kulcsolta az ajtót, leköpte a megszentelt gyertya lángját, kandalló-tűzre törte a fenyőt, s a játék-jászolt, játék-jézussal együtt, és szívta, szívta, mint dús levegőt bensőjébe a szabad gonoszságot. Délamerikai költő az imádságról Az ima nem imacölöp, amire rákötöznek. Isten Egyházában nem megalázott térdet akar, hanem fürge lábat, tüzeset és kezet, mely az izzó vasat veri és agyat parazsat-szülőt és ajkat, amely csókol. Én mondom néktek: hogyha dolgozom, élek, gondolkozom vagy bármi hasznosat teszek, mind jól végzett imádság, tetszik Istennek és ő válaszol. És még azt mondom nektek: nincs szentebb. nincs nagyobb, mint a SZERETET és én szeretlek benneteket, és mert szeretlek, sosem lesz pokolban helyem. Jorge Debravo (Chile 1938—1967) Balássy László fordítása alapján HK. AZ egyhazak vilAgtanAcsa A NŐK LELKÉSZI SZOLGÁLATÁRÓL Az Egyházak Világtanácsá- készi szolgálatát, a többiek pe- hoz tartozó 260 tagegyház kö- dig még nem foglalkoztak ed­zül 143 egyház elutasítja és 72 dig a kérdéssel. (EPD—CH) egyház megengedi a nők lel­Majd a szent éjből mindent összerámolt Rámolás közben — ím, véletlenül —, egy ajándék-sál akadt a kezébe, s már törte is fejét szüntelenül, hogy kit kellene megfojtani véle. Simon Lajos „Ügy is meghalhatunk” c. kötetéből (1972) elbotolva, mint a lábadozó, aki a hosszú fekvéstől elgyengül­ve elszokott a járástól, megin­dul feléje. S, hogy a bölcső­höz ér, elcsodálkozik a nyu­galmon, amely a szívét betöl­ti. Itt, a bölcső mellett, egy­szerűvé válik minden. Nem fél a holnaptól, szívében nincsen gyűlölet, harag, nem ismer töb­bé halált: boldog. Karácsony estéjén így jövünk bölcsödhöz, Uram. Lassan, bot­ladozva, elkopott szívvel, külső és belső békét sóvárogva. Fe­léd tárjuk két karunkat: Uram, add nekünk vissza a békét. A békét, melynek fehér galamb­ja holtan hullott lábunk elé, a bizonyosságot, hogy legyőz­ted a halált, a gyermek béké­jét, akit Te vigyázol a bölcső­től a koporsóig, a haláltól a feltámadásig. A világ békéjét bölcsödhöz hoztam, Uram. Nézd halott. Lehelj beléje életet, hogy fel­támadjon és megbékélhessen az egész világ, hogy mindenki egy Családban ünnepelhesse megszületésedet. Gyarmathy Irén Nézd, halott! Karácsonyi forgalom zajlott a hatalmas pályaudvaron. Kü­lönvonatok jöttek-mentek és sok olyan utas is volt, aki csak ilyenkor vállalkozik utazásra. Az emberek most is siettek, mint máskor, de ez a sietség másfajta volt. Ragyogott a sze­mük, vidám volt a hangjuk. Mindenki haza igyekezett. A CSALÁD-jához. Mert kará­csony estéjén ez a szó fokozott jelentőséget kap. Jelenti a me­nedéket, az erőt, az oltalmat, az összetartozást, a karácsonyi feloldódást. Ezen az ünnepen mindenki a családi otthon me­legére vágyik. Nem akar egyedül maradni. Tartozni akar egy családhoz, siet haza, hogy együtt legyen a családjával. Órákig néztem a karácsonyi pályaudvart. Lassan gyérültek a vonatok, elfogytak a siető em­berek. A sínpárokra a menet- rendszerű szerelvények futot­tak be, a késő éjszakai órák­ban megcsappant az utaslét­szám, mindenki a Családjánál volt. Magam is hazafelé indultam. Lassan mentem a kijárat felé, amikor váratlanul elém hullott egy hófehér galamb. Olyan volt földön, mint egy szétnyílt vi­rág, Kitárt fehér szárnya el­fedte fejét. Halott volt. Fel­néztem a pályaudvar boltívé­nek vastraverzeire, a kormos, füstös üvegekre, azután le, a galamb fehérségére. Egy pilla­natra arra gondoltam: talán ő is magányos és nincsen Csa­ládja, nincs hova hazamennie? Talán csöpp kis szíve a halál­ba szédült nagy egyédülvaló- ságában? Ki tudná megmon­dani? Lehajoltam, felemeltem. Szí­vemhez szorítottam, leheletem­mel melegítettem. Ázt akartam és ma is azt akarom, hogy él­jen. Hiszek benne, hogy életre kel. És ezt a hitemet most sem adom fel. Évek óta velem van. — Hófehér kis galamb — ne félj. Az élet forrásához viszlek, oda, ahol ilyerdcor Karácsonykor a világ nagy Családja találkozik. Figyeld csak meg. hogy így Karácsony táján várakozástól terhesek az éjszakák. Nem alszik a világ. A békés álom régóta kerüli már. Sokszor sikolyra, puskaro­pogásra, sírásra riad fel. Pedig látszólag minden csendes körü­lötte. Fáradt szívét zene, ital, gyógyszer nyugtatja-izgat ja. Menekül önmagától? Fél? Ke­res? Lázad? Ki tudná! De ma este akaratlanul megáll. Amit lát, mindennapos. Apró gyermek a bölcsőben. Megdöbben azon, hogy eddig nem is vette észre. Aki benne alszik boldog. Nem fél. Nem izgatja a világ zaja, nem fél a holnaptól, — Nézi a gyer­mek gondtalan, nyugodt álmát és oda adna érte mindent, csak cserélhetne vele. Ilyenkor karácsony táján, amikor a téli éjszakában a csillagok járása is távolibban hideg, mindig felűnik a mennybolton egy csöppnyi böl­cső a világ felett. Gyermek pi­hen benne. A rohanásban elfá­sult ember sóvárogva nézi. Békére vágyik, nyugalomra, csendre, Családra. Lassan, el­MEGKEZDTE MUNKÁJÁT A TANTURI ÖKUMENIKUS INTÉZET Ez év őszétől a Betlehem melletti Tanturban megkezdte munkáját az ökumenikus Teo­lógiai Kutatóintézet. A gondo­lat, egy mindenféle keresz­tyén felekezet számára nyitva álló teológiai kutatóállomást létesíteni Jézus születési he­lyén, a második Vatikáni Zsi­naton résztvevő protestáns megfigyelőktől származott 1963-ból. Amikor 1964-ben VI. Pál római pápa és I. Athena­goras konstantinápolyi pát­riárka Jeruzsálemben találko­zott, szintén foglalkoztak ’az intézet alapításának gondola­tával. Az intézet építése ha­marosan elkezdődött és a szer­vezés munkálatait egy 30 tag­ból álló nemzetközi akadémiai tanács irányítja. Az egész vi­lágról kereken kilencven teo­lógiai főiskola jelpntétte be együttmunkálkodási szándékát. Az intézet minden egyház teológusa siámára nyitva van. Negyven egyes szoba és tíz lakás áll az ott dolgozni aka­rók rendelkezésére. Hivatalos nyelvek az angol, francia és német. A világ minden tájáról érkező teológusok számára meghívott neves kutatók tar­tanak előadássorozatokat. Az intézet elsősorban az egyházak egymáshoz való közeledé­sét kívánja szolgálni kutatá­si céljai megvalósításában, de hangsúly esik korunk társa­dalmi kérdéseinek tanulmá­nyozására is. Októberben hosz- szú előadássorozatot tartott Tanturban az ökumenikus kér­dések világszerte ismert szak« értője, D. Dr. Edmund Schlink heidelbergi evangélikus pro­fesszor, aki Izraelből vissza­térve elismerőleg nyilatkozott az intézet munkájáról, (epd) BANGLA DESH Az egykori Kelet-Pakisztán- ban a Lutheránus Világszövet­ség a háború és a szegénység által igen nehéz helyzetbe ju­tott lakosságon segíteni igyek­szik. A kereken 78 milliónyi lakossal rendelkező ország a Föld nagyságrendben nyolca­dik nemzete és a legszegé­nyebb országok közé tartozik. A lakosság 75 százaléka anal­fabéta és 90 százalék igen ki­csi földterülettel rendelkező földműves. A Lutheránus Vi­lágszövetség Világszolgálati Osztálya erre az évre és a kö­vetkező 1973. esztendőre évi 6,4 millió nyugatnémet már­ka értékben nyújt segítséget az országnak. E jelentős ösz- szegből az egészségügyi ellá­tást fejlesztik, iskolákat és la­kásokat építenek és a mező- gazdaság fejlesztését segítik elő. (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents