Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-12-24 / 52. szám
E Földön békesség... , A kegyelem csillaga egy földrész fölött Ausztrálián kívül egyetlen más kontinens történelme sem beszél olyan kétségtelen tényekkel arról, hogy Jézus a bűnösök barátja, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. HA RÁTEKINTÜNK a Föld térképére, akkor nem tudunk alttól a képzelettől szabadulni, hogy Ausztrália az'óceánnak egy nagy úszó szigete. Sokáig az ismeretlenség homályában úszott, hiszen fölfedezését tekintve Ausztrália a legfiatalabb földrész. A feljegyzések szerint Eredeia portugál hajósai fedezték fel 1601-ban. Valódi felfedezésére azonban még majdnem két évszázadig várni kellett, hiszen Jemes Cook első földkörüli útja alkalmával 1770-ben állapította meg, hogy Ausztrália nem függ össze a délkelet-ázsiai szigetvilággal, sem Tasmániá- val, sem Űj-Guineával, s így a nagy sziget valóban új kontinens. A földrész sivatagos és bozótos belsejének feltárására még a huszadik század elején is kutatócsoportok indultak. James Cook nyomán nemsokára megjelentek az első angol telepesek, s a kontinenst igen alkalmasnak tartották arra, hogy azok számára biztosítson életlehetőséget, akiket az angol társadalom kivetett magából. Így lett Ausztrália Anglia fegyenctele- pe. S erre a célra valóban alkalmas volt a kontinens, hiszen a nagy szigetről megszökni a lehetetlenséggel volt határos. A BÜNHÖDÉS SZAMŰZÖTTEI felett azonban új hazájukban . felragyogott a kegyelem csillaga. Kitartó és szorgos munkával virágzó életet fakasztottak a vad, sivár szigeten. Gazdasági kincsei, fejlett ipara és mezőgazdasága miatt. Ausztráliát ma a gazdag országok között szokták emlegetni. A fegyencek leszármazottai és a későbbi bevándorlók — Ausztrália még ma is szinte korlátlan számban fogadja be a bevándorlókat — a néhány ezer bennszülöttet beszorították a hegyek közé, a vad bozótos területre, s a termékeny partmenti területeken“ pedig amerikai mintájú gazdálkodást folytatnak. A földrész alig több, mint tízmillió lakossága rendkívül vegyes, gyökér- telen és nemzettelen. A nemzeti tudat kiformálódása talán most van kialakulóban. karácsony örömüzenete eljutott erre a kontinens- re is. Már az a tény, hogy az elítélt bűnösöknek megkegyelmeztek, s az új földrészen új élet kezdésére biztosítottak számukra lehetőséget, a karácsonyi örömüzenetről beszél: nincsen olyan elrontott élet, amely Krisztus kegyelméből meg ne újulhatna, nincsen olyan mélyre süllyedt ember, akit Isten kegyelme fel ne emelhetne. S hogy Jézus Krisztus nemcsak a bűnösök barátja, hanem a kisemmizettek, szegények, elnyomottak és üldözöttek támasza, azt a „bűnösök unokái” sem felejtették el. Nem véletlen, hogy a munkás- mozgalmak történetében az ausztrál nép mindig elöl járt.- A múlt század közepén erőteljes munkásmozgalom bontakozott ki a földrészen, amely sikeres harcot folytatott a kontinens lakóinak emberi jogaiért. A kapitalista világban az ausztrál munkásság vívta ki elsőként az 1860-as években a nyolc órás munkanapot. A második világháború idején pedig, amikor a japán fasizmus miatt Délkelet-Ázsiában is üldöztetés volt a haladó gondolkodású emberek sorsa, a térség nagy szigete, Ausztrália befogadta a fasizmus üldözöttéit és menedéket biztosított számukra. Így lett e földrész ebben az időben is az üldözöttek és elnyomottak menedéke, az új élet lehetőségének nemcsak szimbóluma, hanem eszköze is. A második világháborút követő időszakban azonban sajnos Ausztrália sem tudta magát kivonni a hidegháborús hisztéria hatása alól. Csatlakozott a haladó mozgalmak elnyomására alakult délkeletázsiai szövetséghez, a SEATO- hoz, s a társadalom kivetettjeinek dédunokái részt vettek a vietnami háborúban azok oldalán, akik a legbarbárabb eszközöktől sem riadtak visz- sza, hogy letörjék a vietnami nép szabadságharcát. MINDEZ ARRA FIGYELMEZTET bennünket, hogy nem elég az atyák hite és meggyőződése. Minden nemzedéknek saját magának kell megvívnia a harcot a saját hitéért és meggyőződéséért. Ausztrália népének is — amely fölött történelme folyamán olyan fényesen ragyogott a kegyelem betlehemi csillaga — magának kell rájönnie arra, hogy a kegyelem Ura ma különösen is önvizsgálatra és bűnbánatra indít bennünket. Ha komolyan vesszük Isten megtapasztalt irgalmát és kegyelmét, akkor nem az elnyomók, hanem az elnyomottak oldalára állunk, s mindent megteszünk azért, hogy ne legyenek földünkön elnyomottak és kisemmizettek. Mert csak így valósulhat meg a Békesség Fejedelmének akarata, csak így ragyoghat fel az egész világon a kegyelem és a béke csillaga. Dr. Selmeczi János Karácsony — ahogy egy óceániai szerző látta Cs. Nagy István: Nem tudtam másról Para^ztszgbák falán nem láttam mást fűrészt ácsot madonna-mosolyt Hit IF" istengyeomak..—« sugárzást Dávid furcsa karácsonya Karácsony van. Az angyalok vidám éneke hirdeti a világnak, minden embernek: érted, érted született meg Jézus Betlehemben. Neked is azt mondják: te vagy az az ember, akiért Isten Fiának jászolba kellett feküdnie. Értünk tette ezt Isten, mindnyájunkért és érted is. Dávidért is? Érte is. Jézust, akiről Isten ígérete alapján csak annyit tudott, hogy az ő fia lesz (így is nevezték: a Dávid Fia!). Dávid személy szerint nem ismerhette meg őt úgy, mint ahogy mi ismerjük. Betlehemet, Dávid szülőföldjét, már abban az időben is Dávid városinak nevezték. Tudta Isten ígéreteiből, hogy ez a jelentéktelen kis község Isten áldotta hely. De azt még nem tudta, hogy egy egyszerű jászol miatt lesz világhírűvé, mert abba helyezik a Messiást, aki az ő testéből, az ő véréből való. Mindezt ngn is tudhatta, mégis kapott egy kis előleget karácsonyból. Ez a kis előleg elég volt ahhoz, hogy életben maradhasson ... Dávidnak is volt tehát karácsonya. De milyen furcsa karácsonya! Dávid egyszer elvesztette a fejét, vagy inkább a szívét. Mindenki szerette, tisztelte. Dicsőség vette körül. Beleszeretett egy szép nőbe, akit ’ ithsabénak hívtak. Egy de- ék hadnagyának, Uriásnak elesége volt. Feleségül is vet- ,e. Nagyon csúnya módon. Uriás halála árán. A legcsúnyább az volt, hogy ügyes csellel megtévesztette az embereket. Látszatra tisztességes ember maradt. Magával is elhitette, hogy nem követett el bűnt. Istent azonban nem lehet megtéveszteni. Felkereste Dávidot Náthán próféta. Mintha csak pletykált volna, a következő esetet mondta el a királynak: egy gazdag embernek vendége érkezett. Sajnált leölni számára egy bárányt, hogy megvendégelje. Pedig sok juha volt Ehelyett erőszakkal elvette szomszédjának egyetlen bárányát és abból készített lakomát. Dávid felháborodva hallgatta a történetet. Az ő országában ilyesmit nem lehet megengedni. Aki ilyet tesz, halál fia. Ki volt az az ember? — kérdezte. Náthán próféta rámutatott a királyra: te vagy az az ember! Gazdag vagy, boldog vagy, király vagy és mégis elvetted Uriástól az ő egyetlenét, feleségét. Kiküldted őt a frontra. A legveszedelmesebb helyre állíttattad, hogy meghaljon. Meg is halt. Te elhitetted mindenkivel, magaddal is, hogy nem történt semmi. Megvetetted Istent. Megbüntet. Családodban egyik baj követi majd a másikat. Szégyenkezned és szomorkodnod kell gyermekeid miatt. De mi ez ahhoz képest, ahogyan te Istent megszomorítottad. Ekkor tért magához Dávid, így szólt: Vétkeztem az Ür ellen! Náthán ezt válaszolta: Az Űr elvette bűnödet. Nem fogsz meghalni, de a büntetést nem kerülheted el. Gyermeked, akit Bethsabé szült neked, meghal. Ügy történt, ahogy Náthán megmondta. A gyermek meghalt. Később azonban egy másik gyermek született. Salamonnak nevezték. Neveltetését Dávid Náthán prófétára bízta. Hol van itt karácsony? — kérded. Ott, hogy Dávidnak nem kellett meghalnia. Ott, hogy megbánhatta bűnét, elfogadhatta a büntetést is. Ott, hogy bűnbocsánatot nyert Istentől. Ott, hogy hűtlensége ellenére is, hű maradt hozzá Isten. Ahol bűnbocsánat van, ott mindig karácsony van. Amíg csak betlehemes játéknak tartod karácsonyt nem érted. „Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta ...” Ez karácsony! Ebből kapott ízelítőt Dávid. Te pedig Luther híres karácsonyi énekével így fordulj Jézushoz: „Ö, kedves vendég nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál...” Nem tudtam másról csordapásztorokról háromkirályokról kenyérszaporításról a Genezáret holdfényes taváról Az elfeledett megváltás bölcsőhelyén nem látott mást szemem csak Betlehem-csillagot, nem habzsoltam mást csak Hebron-illatot Nem tudtam másról Csak az irgalom Veronika-kendőjéről csak a feltámadás káprázatáról Nem tudtam határátlépésekről tűzpárbajról a Jordán fölött glóriátlan menekülő családokról szentség nélküli hontalanokról A szombathelyi költő „Emberi ábécé” című 1972-ben megjelent kötetéből. Pápua imádság Oj Guineában a pápuáknál az evangélium meghallása és elfogadása elsősorban a félelemtől, szorongástól való szabadulást jelenti. Nem rettegnek többé sötét, ismeretlen sors-hatalmaktól, nem rabszolgái babonáknak. Énekeik is, imádságaik is ezt tükrözik. 1955-ben jelent meg egy evangélikus énekeskönyvük (Komba törzs), amelyből való az alábbi egyszerű, de kifejező imádság is: Megszabadítottál minden „félelembilincsböl” Urunk és Istenünk! Megszabadítottál, igen-bizony megszabadítottál! Ellenségeink elől rejtekhelyen tengettük eddig életünket aggódva, elrejtőzve, elbújva, igen-bizony-bújtunk és rejtőztünk. Ebben a félelmünkben, rettegésünkben keresett fel, talált ránk a Béke Fejedelme Vele jött az áldott nyugalom, a drága béke, igen-bizony, hozzánk a Béke Fejedelme jött! Sötétségünk eloszlatta, rettegésünk homályát messze űzte, messze-messzeűzte, igen-bizony bújtunk és rejtőztünk. Tégy minket mindig, minden bilincstől szabaddá Urunk és Istenünk! Tégy minket szabaddá, igen-bizony mindig, mindig szabaddá! (Káté ékv. 145. — a dán — hallei misszió 250.évf.-ra kiadott évkönyvéből HK.) Dr. Nagy Gyula professzor A Dél- és Eszakamerikában Rövid híradásban már beszámoltunk lapunk olvasóinak dr. Nagy Gyula teológiai professzor, egyházunk genfi képviselője, nyári dél- és északamerikai útjáról. Visszatérése után beszámolót kértünk tőle az amerikai kontinens egyházainak életére, teológiai munkájára vonatkozó tapasztalatairól és végzett szolgálatairól. Milyen feladatok vezették Professzor Urat ezen a I nyáron a dél-amerikai és észak-amerikai egyházakba? Genfi munkaköröm a Lu- therátus Világszövetség Tanulmányi Osztályán a lelkészképzés, a teológiai nevelés és az ösztöndíj- és csereprogram kérdései. Ez közelebbről négy világrészben folyó evangélikus teológiai nevelés segítését, tanácsolását, nemzetközi és kontinentális konferenciák megrendezését foglalja magában, és csak a „kontextus”, a helyi sajátos problémák, ismeretében és személyes kapcsolatok birtokában végezhető el. Ezért a múlt évi afrikai körút után most ezen a nyáron — július 25. és szeptember 10. között — a délamerikai és észak-amerikai evangélikus tológiai nevelés központjaiba látogattam el és végeztem különböző hivatalos szolgálatokat. De amint ez magától értetődő, ezekben az országokban és egyházakban nemcsak az LVSZ küldöttjét, hanem a magyar evangélikus egyház tagját is látták bennem, és számos előadást, megbeszélést, beszámolót kellett tartanom hazai egyházi életünkről, teológiai munkánkról és lelkészképzésünkről is. Két délamerikai magyar evangélikus gyülekezetét is meglátogattam, és mindenütt őszinte megbecsülést, nyitottságot tapasztalhattam hazai egyházunk iránt. Melyek voltak az amerikai körút legfontosabb állomásai? Huszonkét órás repülőút után az európai nyárból a chilei télbe érkeztem. Chile és fővárosa, Santiago, az ott végbemenő szocialista gazdasági és társadalmi átalakulás miatt ma a világ érdeklődésének középpontjában állnak. Mindenütt nagy megbecsülést éreztem országunk, népünk és egyházunk iránt. Vendéglátóm Frenz evangélikus egyházi elnök volt. Érdekes találkozásaim voltak chilei egyházi vezetőkkel, a santiagói egyesült-protestáns, katolikus és baptista teológiai főiskolák vezetőivel. Több előadást tartottam a keresztyének Szolgálatáról a szocialista társadalomban. Ezután Brazília következett. Két és fél hétig tartó brazíliai utam alatt részt vettem és két előadást tartottam az LVSZ támogatásával összeült dél-amerikai evangélikus teológiai professzori konferencián. Meglátogattam a két brazíliai evangélikus teológiai főiskolát Sao Leopoldo és Porto Alegre városokban. Egynapos rövid látogatást tettem Sao Paolo, a 9 milliós legnagyobb brazil város, magyar gyülekezetében. Rio de Janeiro közelében egyhetes brazil evangélikus lelkészkonferenciát vezettem és öt előadásban, tíz megbeszélésben ismertettem diakániai teológiánk lényegét, és vitattuk meg — sokszor nagyon heves viták során — a brazil keresztyének mai társadalmi szolgálatának kérdéseit. Argentínai egyhetes ott-tar- tózkodásom alatt találkoztam a két evangélikus egyház vezetőivel, az Egyesült Protestáns Teológiai Főiskolán több előadást és Áiegbeszélést tartottam a tanári karban és a hallgatóság vezetőd számára, végül istentiszteleti és előadó szolgálatot végeztem a Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezetben. Külön örömöm volt Argentínában, hogy a „világ legdélibb magyar evangélikus gyülekezete” mennyire érzi az „anyaegyházzal” való kapcsolatok szükségességét, és milyen érdeklődéssel, nyitottsággal fordul hazai egyházunk élete és szolgálata felé. Leskó Béla professzor és Hefty László lelkész értékes szolgálatáról külön is meg kell emlékeznem. Vízum-nehézségek miatt uruguayi és mexikói látogatásain most elmaradt, s a Buenos Aires-i „télből” (itt a legszigorúbb tél is csak hűvös, esős őszi időt jelent) az Észak-amerikai Egyesült Államok forró nyarába kerültem. Chicagóban az evangélikus teológiai főiskola vendége voltam. Utam további állomásai: Springfield, Columbus, St. Louis, Princeton, Philadelphia és New York voltak. Hét észak-amerikai teológiai főiskolán tartottam előadásokat, folytattam megbeszéléseket a lelkészképzés mai fő kérdéseiről, a keresztyének konkrét szociáletákai felelősségéről, a kelet-európai egyházak életéről, társadalmi szolgálatáról és lelkészképzéséről, teológiai munkájáról. New Yorkban. Marshall püspök fogadott és nagy elismeréssel nyilatkozott múlt évi magyarországi látogatásáról. Több helyen melegen említették D. Káldy Zoltán püspök és dr. Prőhle Károly professzor szolgálatait az előző években. St. Louisban nemcsak a legnagyobb északamerikai evangélikus teológiai főiskolán tettem látogatást, hanem részt vettem az LVSZ képviseletében az északamerikai evangélikus profesz- szorok kétévenként összeülő, nagy konferenciáján is. Több mint 90 evangélikus profesz- szor volt jelen az Egyesült Államok és Kanada teológiai főiskoláiból. Az előadások és viták a „Teológiai nevelés ma” témakörrel foglalkoztak. Visszajövet Cardiffban, Wales gyönyörű fővárosában, vettem részt az Egyházak Világtanácsa Egyház és Társadalom Bizottsága ez évi munkaülésén. Milyen kérdések állnak ma a dél-amerikai és északamerikai lelkészképzés, teológiai nevelés előterében? Dél-amerikában ma a teológiai munka legtöbbet vitatott kérdése — elsősorban a hallgatóság közt, de a szociáleti- kad irodalomban is — az egyház és a keresztyének szociál- etikai-társadalmi felelőssége a dél-amerikai helyzetben. A „teológia de la liberacion” (a szabadulás, felszabadítás teológiája) képviseli a legerőteljesebben ezt a felelősséget, és sok rokon vonást mutat a ke- tet-európai és hazai teológiai gondolkodással. A kislétszá- mú dél-amerikai protestantizmus — különösen Chilében és Argentínában láttam ezt — számarányán felüli nagy szolgálatot végez a dél-amerikai egyházi és társadalmi életben. Ugyanakkor — s ez a másik oldala a dél-amerikai vallási életnek — igen erős a hatása mindenütt azoknak az irracionális-eksztatikus mozgalmaknak, amelyek a világból való kimenekülést képviselik. Észak-Amerikában — főleg a professzorok konferenciája ta- •pasztalataira támaszkodom ebben — inkább a belső egyházi kérdések — az evangélikus egyházak egymás közti viszonya, a felekezeti és ökumenikus lelkészképzés közti vita stb. - állnak előtérben. Több teológiai főiskola foglalkozik nagyon komolyan a lelkészképzés alapos reformjával: több kapcsolatra törekszenek a társadalommal, a mai ember mindennapi problémáival, és új módszerek bevezetésével kívánják gyakorlatibbá, elevenebbé tenni a jövő lelkészednek képzését. Egyetértést tapasztaltam mindkét kontinens-részen professzorok és lelkészek közt abban, hogy a teológiai nevelésnek ma és a jövőben egyre erőteljesebben kell a „gyülekezetek nevelése” felé fordulnia, segíteni a társadalomban benneélő, napi munkájuk során a mai világ erkölcsi és társadalmi kérdéseivel szembesülő keresztyéneket abban, hogy aktívan és sokoldalúan végezzék a keresztyén felebaráti szeretet szolgálatát a saját helyzetükben. Dél-Amerikában a teológiai főiskolák egy része különösen erőteljesen fordul a gyülekezetekben végzett nevelő, segítő szolgálat felé, s ebben mi is sokait tanulhatunk tőlük.
