Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-12-24 / 52. szám
E Földön békesség.., Karácsonykor az emberek Amerikában „Vidám karácsonyt” (Merry Christmas) kívánnak egymásnak s ez jellemző. Az ünnep ott nem olyan meghitt, mint Európában, inkább vidám. Hiányzik a karácsony este sajátos hangulata. Európai számára inkább a Mikulás és Szilveszter este keveréke ott a karácsony s a gyerekek sem szentestén, hanem másnap reggel kapják az ajándékokat. HUSZONNÉGY ÉVVEL EZELŐTT töltöttem Amerikában a karácsonyt s 15 éve nem voltam az Egyesült Államokban. Amit akkor átéltem, mint gettysburgi diák, már történelemmé lett, hiszen csaknem negyed évszázad telt el. Akkor még nem tudtam elképzelni, hogy Lincoln tragédiája megismétlődhet, s a mi évtizedeinkben is hallhat meg elnök „golyó általi halállal”. Myrdal híres könyvét (Az amerikai dilemma) ugyan ismertem és magammal hoztam, de nem hittem, hogy egy olyan békeszerető emberre is, mint Martin Luther King golyó vár. Teológus társaimat, ezeket a kedves, nevető, barátságos fiatalokat ismerve nem képzeltem, hogy ilyen emberek fognak valaha is háborút viselni Indokínában. Azt tudtam, hogy Amerika múltjában is Janus-arcú volt, s egyszerre a fény és árnyék világa: társadalmilag, politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg. Saját szememmel láttam én is a magas szintű civilizációt, de az elég felületes kultúrát is. Igen sok rendezett életű, jómódú „középosztálybeli” otthonában fordultam meg, de hallgatótársaimmal együtt szemináriumi munkához tartozóan jártam pl. Baltimore nyomor- negyedében is (slum). Többször láttam a szabadságszobrot a New York-i kikötőben —, de meglepődve tapasztaltam, hogy Richmondban (Virginia) a buszban nem ült mellém egy néger férfi — mert azt ott nem szabad! Naponta olvastam szalagcímeken milliomosokról és dúsgazdag sztárokról, akik már azt sem tudják hova tegyék a pénzüket, dq beszéltem öreg magyar bányásszal, aki arról panaszkodott, hogy felesége kórházi kezelésére ráment a tsalád minden pénze és ingó- lága. Láttam mit jelent az iparilag legfejlettebb országban az élet, de azt is, hogyan fojtogatják a pennsylvaniai farmert a kartellek, trösztök s lehetetlenítik a piacon. Megsejthettem valamit abból mi a szerepe a pénznek odaát (money rules the world...), s az a. boldog ember, akinek pénztől duzzad a zsebe, vastag a tárcája, tekintélyes a bankbetétje, s csekkjére minden ajtó megnyílik —, de azt is hallhattam, hogy a pénzhez sok könny is tapad s útját sóhajtás is kíséri. Tanultam ott történelmet és egyháztörténetet is. Megértettem milyen büszkék voltak az óvilágból Amerikába szakadt Janus-arcú Amerika angolok, franciák és spanyolok, hogy megszabadultak az óhazától, de nem értettem, hogy ugyanezek baromként szállítottak át száz és százezer feketét rabszolgának Afrikából. Janus-arcú Amerika... Abban a kisvárosban jártam ború mögött ott állnak. Magas a technikai felkészültségük: megmutatták az űrkutatásban és holdexpedíciókban, de a technikát automatizált légi háborúra is használják, pusztítást irányító komputereket alkalmaznak, egész országokkal egy esztendeig, ahol Lincoln elmondta márványbavaló gyönyörű szabadságszózatát (Gettysburg Address), de azóta már azt is tudom, hogy még a mi időnkben is golyó járt annak, aki következetesen érvényesíteni akarta a lincolni elveket. SOK JÓAKARATŰ, vendég- szerető, dolgos, nagyon barátságos, mosolygó embert ismertem meg, de tudmásul kellett vennem, hogy van egy másik Amerika is, az ipari és kereskedelmi társulatoké, pénzmágnásoké és ebben a világban már a kegyetlen verseny, az embertelen profithajsza és kielégíthetetlen pénzéhség az élet törvénye. A félszázból tíz államban i jártam, sok-sok „igazi amerikai kisvárosban” és néhány „igazi amerikai nagyvárosban” is. Láttam szinte már bántóan kivilágított főutakat és a szomszédságukban elhanyagolt, mocskos, sötét mellékutcákat. Janus-arcú Amerika! A jelent csak könyvekből, újságokból, drámákból, filmekből ismerem, de az a benyomásom, hogy a kettős arc nem változott, sőt világméretűre növekedett. A jólét társadalmában, a szép utakkal és magas szintű civilizációval együtt van a bűnözés (fiatalkorúaké fantasztikus arányszámban!), a narko- mánia terjedése, a faji gyűlölet mérge, s a társadalmi igazságtalanság sokféle formája. S a világ színpadán egyfelől úgy jelennek meg az amerikaiak, mint a szabadság bajnokai, a legmagasabbb szintű életforma hordozói, esetleg a keresztyénség megmentéi, másfelől kis népek pusztításában vesznek részt, számos helyi há„háborús laboratóriumként” kísérleteznek s raffinált „új fegyvereket” állítanak be. Janus-arcú Amerika. AKI SZERETI az amerikai népet nehezen érti, hogy annak a népnek a fiai, amely annyit küzdött a mostoha természet és környezet legyőzéséért hőskorában, most irtják a kulturált földmívelést, pusztítják az életet .jelentő gátakat, mérgezik a termést. Nemzetközi jogászok pontosan körvonalazni tudják, ami Indokínában az utolsó évtizedben történt: genocídium és ekocidium. Népirtás és környezetirtás. Egyszerű emberek nem ismerik mindenütt ezeket a kifejezéseket, de a szavak tartalmát értik még a gyerekeik is. Az elmúlt júniusban pl. a stockholmi környezetvédelmi világkonferenciára gyermefcrajz- kiállítást is rendeztek: „Mentsétek meg a környezetet!” témával. A víz, a levegő, a föld megmentéséről beszélt minden kis rajz, ragasztás, kivágás. 60 iskola küldött be alkotásokat. Egy ll^éves kislány, N. Maria Stockholmból feledhetetlen képet készített. A rajzon bombakráterek, kiégett házak, letarolt mezők, fáklyaként zuhanó repülők, s a rajzra két újságkivágást is ragasztott: lent a bal sarokban egy síró vietnami asszony, hátán gyermekével halott férje mellett térdel, fent, a jobb sarakban egy széles mosollyal nevető amerikai politikus. Ez a kisgyermek megsejtett valamit a Janus-arcú Amerikából. Amikor ez a cikk megjelenik még tart a karácsonyi vásár Amerikában, rikító reklámok és színes lámpafüzérek az utcákon és millió számra kézbesítik a postások a jókívánságokat: Vidám karácsonyt! A bethlehemá Gyermek nevében mi is úgy kívánjuk amerikai testvéreinknek ugyanezt, hogy ne csak a politikusok nevessenek, hanem az édesanyák is, ne csak a fehérek, hanem az olyan fekete költők is, mint Hughes, aki büszkén énekli: amerikai vagyok én is, hogy ne csak a milliomosok legyenek vidámak az év végén, hanem a kisemberek is, hogy ne csak ők nevessenek, hanem minden nép szerte a világon! Az amerikai keresztyén egyházak is sokat tehetnek ezért! Dr. Hafenscher Károly Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért A fent nevezett szerző nemrégiben nagy vitát idézett fel az „Ez történt Mohács után” című könyvével Az ellenkezést, a vitát az váltotta ki, hogy ebben a könyvében azt igyekezett bizonyítani: a mohácsi csatavesztéssel nem veszett el minden, nem veszett el az ország, a Mátyás király korában még tekintélyes és biztos alapokon álló Magyarországot csak az 1526-os esztendőt követő évek értelmetlen torzsalkodásai, a főurak s a vezető nemesi réteg korlátolt és önző politikája juttatta török és Habsburg kézre. Az ebben az esztendőben megjelent könyve: Requiem egy hadseregért, már kevesebb vitát, de annál több gondolatot, szomorúságot és fájdalmat váltott ki a szakemberek s az egyszerű olvasók köré- „Hol nyugszunk, nem tudja bará Testünk nyomtalanul nyelte mag Szívetek őrizzen: milliók eleven Áldozatunk nem a gaz jogcíme. ben. Gondolatokat azokban, akik tudós értői ennek a kornak, fájdalmat és szomorúságot azokban, akik még ma is siratják a doni vidékeken, idegen érdekekért elpusztult gyermeküket, férjüket, apjukat, testvérüket vagy rokonukat. Hogy hányán voltak, akik a reménytelen kimenetelű harc köbben estek el, akik megfelelő ruházat, ellátás híján megfagytak, akiket a betegség ölt meg, akiket a náci hadsereg visszavonuló katonái öldököltek le, azt sohasem fogjuk már megtudni. Csak annyi bizonyos, hogy többen, miint azok, akik a muhi pusztán s Mohácsnál haltak meg — hazájukat védve. Az ő emléküket ma is kegyelettel őrizzük. De a doni katasztrófa munkás-, parasztbakáinak, az odahurcO'lt munkaszolgálatosok halála csak arra indíthat — amit a könyv is megtesz a maga módján —, hogy elgondolkoztasson bennünket, s arra, amit a könyv elején és végén mottóként írt le az író: i, feleség, gyerek. Elszórt ába a föld. milliókat, fóra parancs.” Diakóma — sokakért! Amit keresztyén ember mond vagy tesz — diakónia. Az egyház és benne minden gyülekezet funkciója lélegzetvételétől az utolsó tettéig — diakónia. Vannak, akik úgy gondolják: templomba járunk, ünnepelünk, igehirdetés folyik, imádkozunk, énekelünk — s mindezen túl még végzünk diakó- niát is. Ha „hitéletünk ápolása” nem diakónia, ha az „egyház szolgálata” számunkra mást jelent, mint diakóniát, akkor még nem tanultuk meg a mai .és holnapi leckét Isten iskolájában. Nem „és”, hanem „csak”! Igehirdetés és diakónia? Lelki élet és diakónia? Teológia és diakónia? NEM! Szívünkbe, értelmünkbe, idegszálainkba és az „első mozdulat” ösztönösségébe akarjuk sulykolni a feladott leckét. Nálunk minden — diakónia. És csak — diakónia. Mindennek hangoztatására azért van szükségünk, mert a diakóniának ellenségei vannak. Bennünk és közöttünk. Gondolkodásunk 'és tanultságunk, szemléletünk és magatartásunk „önmagában” diakónia- ellenes. Témánk megbízható katalizátor: diakónia — (hát igen, ha már így kell beszélnünk) — sokaknak! De kikről van szó? Próbáljuk meg szám- bavenni a jellemző tévtanítá- sokat: 1. A „sokak” — a hívők. Tehát diakónia — a hívőknek. Velük meg kell osztanunk időnket, erőnket, még pénzünket is. Ha kell, vállaljuk a tizedet. A hivők előtt mindig nyitva áll ajtónk. Betegségünkben a hivők gyermekeit még hetekre is vállaljuk. Ha építkeznek. elmegyünk „zuláger” munkába. Diakónia — de csak a hívőknek! 2. A „sokak” — a gyülekezet tagjai. Nem szabad leszűkíteni a diakónia illetékességét a bizonyíthatóan „megtértek”-re. Nagyobb esemény, vagy legalább egyenrangú a gyermek- keresztség. Igaz, hogy a „sokak” már régóta elszakadtak tőlünk, kárt és szégyent is hozhattak reánk. De mégis — egyháztagok. A „holt lelkek” is megelevenedhetnek egyszer. Diakónia — az egyháztagokr nak. 3. A „sokak” — a brancsbeliek. Akikhez kötődök valamilyen skatulyázás szerint Társadalmi osztály, fajta, állam- polgárság, világnézet, anyanyelv, gazdasági-kulturális szintazonosság stb. szerint. Ezeknek problémáiról frissen értesülök. Ez az én legtágabb világom. A szálak, vezetékek hozzák az információkat és segítségre késztetnek. Valamilyen formában ezek a „sokak” az én fajtám. Engem is érint sorsuk alakulása. Tehát diakónia a fajtámbelieknek. Mindhárom vélekedés hamis. A „sokak” — bibliai kifejezés, ami nem egy embercsoportot jelent. Jézus életét úgy adja váltságul „sokakért”, hogy ez az apostoli értelmezésben pontosan annyit jelent: „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek!” (Tit 2, 11) S amikor az úrvacsora szerez- tetési igéit olvassuk vagy halljuk, nyilvánvaló mindnyájunk számára, hogy az ö teste és vére érettünk és mindenkiért adatik. A diakónia — határtalan, parttalan, elsodor minden válaszfalat, átöleli mint Isten atyai karja a mindensé- get! Nincsen olyan ember, akinek ne lennénk adósai a diakóniával. S a diakónia teljességével vagyunk adósai. Se rangsorolás, se előfeltétel, se megkülönböztetés. Példa erre maga Jézus, ö a testté lett diakónia! Figyeld az evangéliumokban az ö diakóniáját. Sem személyekben, sem témákban nem ismert határt. Pogányon könyörül, kétes értékű embereket szeretetébe fogad. S nemcsak a „lélek üdvössége” fontos számára, hanem az ember becsülete, politikai látása, életstílusa, családi problémája, pénze, társadalmi helyzete is. Mert a diakónia Isten országának betörése világunkba. Az új élet a maga teljességében vízszintes és függőleges viszonylatában egyaránt. Diakónia — mindenkiért! Diakónia az egész, emberi egzisztencia összefüggésében. Utat a diakóniának! Báliké Zoltán Északamerikai négerek „De profundis" zsoltára Senki sem ismeri azt a nyomorúságot, amit én ismerek, senki, csak Jézus egyedül. Senki sem ismeri azt a nyomorúságot, amit én ismerek, Glória, Hallelujah! Néha fenn vagyok — jól megy a sorom, néha lenn vagyok a mélyben. Bizony Uram! Te tudod. Néha már csaknem földre roskadok. Bizony Uram! Te tudod. Senki sem ismeri azt a nyomorúságot, amit én ismerek, senki, csak Jézus egyedül. Senki sem ismeri azt a nyomorúságot, amit én ismerek. Glória, Hallelujah! Bár Te látod, mint járok én itt Bizony Uram! Te tudod. Még mindig megvannak mind a bajaim Bizony Uram! Te tudod. Senki sem ismeri azt a nyomorúságot, amit én ismerek, senki, csak Jézus egyedül. Senki sem ismeri azt a nyomorúságot, amit én ismerek Glória, Hallelujah! (A világszerte ismert és énekelt spirituálét Martin Luther King is idézete 1966-ban Genfbe küldött magnószalagra mondott igehirdetésében.) Szabad fordítás HK. AZ EGYHÁZAK VILÄGTANÄCSA SZOCIÄLETIKAI TANULMÁNYI FELADATAI A CARDIFFI ÜLÉSEN Karácsony — ahogy egy észak-amerikai mester látta Ágh István: Imádság Hóval kibélelt vidéket, mezőkön úszó békességet, nyugalmas éjjelt, adj Uram üdvösséget. Találj örömet bennem, indulok hozzád betlehemmel: karomon kicsi házzal, az élettel, a halállal. Gyújtsd ki lelkedet — lásson utat a vándor, rád találjon, fényességedben háljon. A költő „Szabad-e énekelni” című 1965-ben megjelent kötetéből. Az Egyházak Világtanácsa — mint lapunk olvasói többször is értesülhettek róla — a világgyűlések közti időszakban az Egyház és Társadalom Bizottságban foglalkozik a világ- keresztyénség mai társadalmi felelőssége és szolgálata kérdéseivel. Ebben az évben Wales (Anglia) fővárosában, a car- diffi egyetemen találkozott szeptember első felében ez a bizottság, amelynek 25 tagja közt az öt kontinens egyházainak képviselői foglalnak helyet. Az ülés fő feladata az volt, hogy a „félidőben”, az 1968-i uppsalai világkonferencia és az 1975-re tervezett indonéziai világgyűlés között, kijelölte az EVT nemzetközi szociáletikai tanulmányi munkája feladatait és részleteit a következő évekre. A bizottsági ülés döntése szerint 1972 és 1975 között az Egyházak Világtanácsa „Az ember és társadalom jövője” nagy témakörön belül elsősorban a világ technikai és ipari fejlődése szociáletikai vonatkozásaival, másfelől a gazdasági-társadalmi átalakulásban való keresztyén részvétel konkrét kérdéseivel kíván foglalkozni. A különböző világrészek (Ázsia, Latin-Amerika) regionális konferenciái mellett 1973 folyamán egy európai konferenciát is tervez az EVT ezekről a kérdésekről. A cardiffj ülésen a hazai egyházak részéről részt vett dr. Nagy Gyula professzor, aki az Egyház és Társadalom Bizottság tagja és jelenleg Genfbem teljesít szolgálatot EGYHÁZAK VILÄGTANÄCSA Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága öt megüresedett helyére a következő egyházi képviselőket választották meg: Ralph Alton püspök (Egyesült Metodista Egyház, Egyesült Államok), Ulrich von Brück egyházfőtanácsos (Evangélikus Egyház, Német Demokratikus Köztársaság), dr. Kent A. Knutson egyházi elnök (püspök) (Amerikai Lutheránus Egyház), Arne Palmquist svéd evangélikus püspök es dr. Robert G. Torbet (Amerikai Baptista konvent). (epd) I Jóra parancs, a békére most évvel ezelőtt történtükre gon- karácsonykor, s az, amikor dalunk. ezekben a hetekben a harminc vj.
