Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-03 / 49. szám

Adventi imádság Ezs 63. 15—17 VASÁRNAPI IGÉNK IMÁDSÁG. Ezek a versek a követ­kező egész fejezettel együtt Ézsaiás könyvében található leg­hatalmasabb „zsoltárából, imádságból valók. Ebben az új egy­házi esztendőben evangélikus gyülekezeteink imádsággal kez­dik a tanulni való tantárgyak sorát. Ránkfér. Minket evangé­likusokat mindig újra megkísért az imádság elhanyagolása. £Uelejtjijk, hogy a tartalmas beszédre is, a szolgáló szeretet eselekedeteire is legjobb felkészülés a komoly imádság. Ami­lyen összefogott, tartalmas, őszinte reggeli imádságunk rend­szerint olyan egész napunk is. Amilyen ezen az első vasárna­pon imádságunk, valószínű olyan lesz egyházi évünk is. JELLEGZETESEN KÖNYÖRGÖ, KÉRŐ IMÁDSÁG e ki jelölt három vers. Nem kell szégyelnünk hogy vannak kéréseink. Az ember Istennek olyan teremtménye, aki vár és kér Te- remtőjétőL Sok mindenre szüksége van, legfőbbképpen Magára Istenre. Az az imádság, amire Jézus tanított — a Miatyánk — csupa-csupa kérésből áll. Jézus ismerte az emberi szívet, s tudta, hogy az tele van kéréssel, vágyakozással Ezeket a ké­réseket nem szégyellni vagy elrejteni kell, hanem fel kell tárni. Pál apostol szerint is (Fii 4, 6). Az imádság alaphelyzete a ké­rés, ax „Istenre szorultság”. A hálaadás könnyen válhat dicse- kedéssé, a kérés egyértelműen emberi és megmutatja helyün­ket Isten előtt. A példázatbeli farizeus imádsága hálaadással kezdődik (Hálát adok Néked Atyám, hogy nem vagyok olyan, mint...), az imádságban példaként elénk állított vámszedő szava merő kérés: Uram! Légy irgalmas nékem bűnösnek! Evangélikus egyházunknak nem kell szégyellnie, hogy vannak kérései és várakozással fordul Isten felé. ISTENT VÁRÓ IMÁDSÁG az ézsaiási zsoltár, őseink is tudták, nekünk is tanulni kell. hogy nemcsak egy-egy ajándék, amit kérünk Istentől, hanem Öt magát várjuk. Az evangélikus egyház azért könyörög egy év elején, hogy Isten legyen ve­lünk. Az emberi szívet sohasem valami, csak mindig valaki elégítheti meg. Addig mindig kisemmizettnek, a másiknál sze­rencsétlenebbnek érezzük magunkat, amíg nem tudjuk, hogy a legnagyobb kincs a miénk: maga Isten. (Érdemes elolvasni ezen a vasárnapon a 73. zsoltárt is!) „Ha Te az enyém vagy, úgy már semmit sem keresek sem földön sem égen” — így fordította Luther a 73. Zsoltár, 25 versét, amit mi úgy isme­rünk: „Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön”. Ilyen igényes a próféta imádsága is: Istent kéri, forduljon vissza, tér­jen meg népéhez! KÖZÖSSÉGI IMÁDSÁG. Itt nem egy világtól elzárt, magába néző kegyes ember imádkozik, akinek csak saját tökéletese­dése a fontos, itt a próféta egész népéért könyörög az adott történelmi helyzetben. Tudja, hogy népe minden gondja és re­ménye Istenre tartozik. Meg kell tanulnunk ebben az évben,1 hogy a legegyénibb imádság is közösségi imádság, ha igazi, so­hasem, tudunk és nem is akarunk kiszakadni emberek közös­ségéből imádságunk perceiben sem. A közösség egyszerre hor­dozó erő és állandóan felelősségünk tárgya is. Luther így ta­nított: Gondold meg, hogy nem egyedül térdelsz, veled együtt térdel az egész keresztyénség s te közöttük és így egy szívvel és egy lélekkel imádkoztok. Isten nem vetheti meg ezt”. Ez a közösség hordozó ereje. De lépjünk tovább Luthernél s ne csak a közösség segítségével éljünk, hanem tudatosan a közösségért is, imádságunkban is. Robbantani kell megkövesedett imádsá­gunk falait, hogy szabad látásunk legyen az egész világra és imádságainkba őszintén beleférjen egész közösségi életünk, népünk s az egész emberi világ mai élete, minden örömével és bajával együtt. — Advent 1. vasárnapján a % oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Ézs 63, 15—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDÖBAN. December 3-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH-adó. Igét hirdet BODROG MIK­LÓS gyulai lelkész. — KELENFÖLD. December 2-án, szombaton délután fél 6 órakor szefetetvendégséget tar­tanak a gyülekezet tanácster­mében (X. Bocskai út. 10.), amelyen D. Koren Emil espe­res tart előadást „Egyházunk szolgálata és fővárosunk száz éve” címmel. ZENES AHITAT lesz december 3-án, vasárnap a délután 6 órakor kezdődő istentisztelet keretében a kelenföldi templomban. Haláluk évfordulója alkalmából SCHÜTZ és KODÁLY műveit énekli a negyven éves fennállásáért hálát adő Vegyeskar. Közreműködik a gyülekezet zenekara. Vezényel: Sulyok Imre. Schütz: Tisztítsátok el a régi kovászt Ö, mint áhít téged szívem. Kodály: a 114., a 150. és az 50. genfi zsoltár. — RENDES, nem dohányzó, érett­ségizett fiatalember kiadó szobát keres. Telefon: 225—713. — HARMONIUM, márkás, kitűnő állapotban eladó. Bp. n., Evező u. 7. I. 3. Telefon: 889—100. evangélikus Elet A Magyarországi1 Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili Puskin u. 12. Telefon: 142—074 MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG: Az Újszövetség népe tud­ja, hogy Jézus Krisztus megjelenése óta minden Imádság meg­hallgatott imádság. Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné és ámenné — mondja Róla Pál apostol (2 Kor 1, 20). Benne ismerjük fel, hogy Isten rátekintett népére (1 v.), aho­gyan a bibliai Simeon és Anna is észrevették ezt (Lk. 2, 25— 37) A minket egyoldalúan is szerető Isten, komolyan veszi ké­rő szavunkat s ígéreteit egyértelműen megtartja. Evangélikus egyházunk gyülekezetei ezen a vasárnapon hihetik az ige alapján, hogy nem hiábavaló az imádságuk, hogy kérésükre komolyan figyel Valaki, Dr. Hafenscher Károly Csekkszámlaszám: 516—20.412—VID Előfizetési ár: egy évre M.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.3928 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „tmé jön neked a. le kirá­lyod” (Zak 9. 9) VASÁRNAP. — „Ez az én fiam, akit kiválasztottam, őt hallgassátok” (Lk 9, 35 — 1 Sám 3, 9 — Rm 13, 11—14 — Zsolt 25, 1—6). Vendégünk jön, éspedig maga a Király! Ez az­tán a meglepetés: nem ír, nem üzenget, nem mást küld, ha­nem ő jön személyesen. S még- csak nem is kell emberfeletti erőfeszítéseket tenni fogadásá­ra. Nem kell fejtetőre állítani a házat, s nem is kell adósságba jutni a kiadások miatt. Még a legszegényebb házban is kéz­nél lehet mindaz, amire szük­ség van: nyitott szív, remény- teljes várakozás, s az a bizo­nyosság, hogy nála mindazt megtalálom, amire szükségem van, s most azért indul útra, hogy ezzel megajándékozzon. HÉTFŐ. —■ „De mindazok­nak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatal­mat adott, hogy Isten gyerme­keivé legyenek”. (Jn 1, 11—22 — 2 Móz 34, 9 — Hab 2, 1-4 Ézs 56, 1—8) Aki befogadja, nem bánja meg, mert ö feje­delmi ajándékokat osztogat ott, ahol megnyílik a szív. Az első ilyen ajándék a gyermekké fo­gadás. Egy reménytelennek lát­bor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén And- rás, du. 6 dir. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Ádventi est: Ifj. Görög Tibor, Dózsa György út de. féi 9 (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fel 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre, du. 5. Ádventi est: Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros. Károly. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Ker­tész Géza. Franeeuán u. de. fél 10 Kertész Géza. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtélén de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerleteiep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákosoa- lota MÁV Telep de. 8. Rákospalo­ta Kis templom de. 10, du. 3. Rá­szó ügy reménységen felül ol­dódik meg. Igazi Atyjához ke­rül a gyermek. S mindez ben­ne, vele és általa valósul meg. „Apja fia”, akkor mondod, ha á gyermeken felfedezel vala­mit, ami emlékeztet az atyjára. KEDD. — „Mert rólatok nyil­vánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok”. (2 Kor 3, 3 — Ézs 55, 5 — Kol 1, 9—14 — Ézs 57, 14—21) Ahol hallgatnak rá és befogadják, ott izgalmas dolgok történnek. Semmi és senki sem marad a helyén, ha­nem mindenki az igazi helyére kerül. Az emberek a gyüleke­zetbe. Ez, a mai nap ajándék»-, a gyülekzet, Krisztus ajánlóle­vele. Dokumentálja Krisztus jelenlétét a világban s ezért házzá hasonlóan mindenével’, amije van és amit kapott, szol­gál a világban és a világért, annak előmeneteléért, jövőjé­ért és célba érkezéséért SZERDA. — „És irgalma nemzedékről nemzedékre meg­marad azokon, akik őt féltik.” kosszentmihály de. fa 11 Katner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél U. Cin- kota de. fa 11, du. 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fa 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. Ko­reai Emil, de. fa 11 (német úrv.), de. 11 (úrv.) D. Koren Emil, du. 6 Adventi est: D. Koren Emil. To- rockó tér de. fél 9 (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csen- gődy László, de. 11 Csengődy Lász­ló. du. fél 7 Ruttkav Elemér. Pest- hidegkút de. fa 11 Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8 Bencze Imre. de. fél 10 Reuss András, de. 11 íúrv.) Bencze Imre. du. 6 Zenés áhítat'. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fa 9. Ke- lenvölgy de. 9 Vísontai Róbert, Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fa 10. Csepel da fél 11. (Lk 1, 50 —• Zsolt 103, t — I Móz 49, 8—10 — Ézs 58, 1—12) Csúcsokra mászunk, gótikus dómokba zarándokolunk érte, felkutatunk mindent, ahol sejt­jük, hogy ott lehet, s csügged­ten adjuk fel a harcot, hogy nincs sehol! Pedig ö egészen közel vap. Ott, ahol az egyedül­maradt társat keres, a szomor- kodó vigaszt, a kételkedő bi­zonyosságot, az elnyomott sza­badságuk a háborúban elvérző békét, egyszóval kicsinyei kö­zött. Király, s mégsem érzi méltóságán alulinak, hogy le­hajoljon, sőt egyedül ez méltó hozzá, mi több: hozzánk is! CSÜTÖRTÖK. — „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Rm 6, 23 — Jer 32, 42 — 4 Móz 24, 15—18 — Ezs 59) Az út szűkül, az utas bizonytalanná válik. Már nem mehet tovább idegenvezető nélkül. Az apostol azonban készséggel tart velünk. Az első, amire figyelmeztet, az az, hogy az örök élet kérdése Krisztus- kérdés! Nélküle elveszünk az útvesztők között, vele célba érünk. Sőt minél közelebb va­gyunk hozzá és mélyülünk el benne, annál közelebb vagyunk az örök élethez. Ennek léte nem az emberi elme leleményessé­gével van összefüggésben, ha­nem a húsvcéti győzelemmel. Akié az ajándék, azé az örök élet. PÉNTEK. — „Az Isten a ke« vélyeknek ellenáll, az alázato­soknak pedig kegyelmet ad”. (1 Pt 5, 5—6 — Dán 4, 34 — Zsid 10, 19—23 — Ézs 60, 1—11) Mennyi ajándék: szava, jelen­léte, Isten gyermekség, gyüle­kezet, irgalom, örök élet elég az elszédüléshez! Jön a szelle­mes incselkedés: ..neked bezzeg mindebből semmid sincs.” S az ártatlan „játékkal” belopozík szívünkbe a kevélység. Egy szempillantás alatt elveszíthet­jük mindazt, amit öt napon ke­resztül kaptunk. Az alázatosság azt jelenti: mindig tudom, hogy Tőle van minden. SZOMBAT. — „A teremtett világ ugyanis sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. (Rm 8, 19 — Zsolt 72, 19 — Jel 22, 12—13 -— Ézs 61) Amiben részed volt, az mindemre elég. Ügy érezzük, ez a lehető leg­több, amit Jézustól kaphatunk. Nem szenvedünk hiányt, nem szűkölködünk, nem nélkülö­zünk, mert a héten gazdagoi) jött. Itt már meg is állnánk, ha nem vinne tovább az ige: nem­csak neked elég, jut belőle másnak is éspedig nem a ma­radékból. hanem a javából. S ez összecseng a közhangulattal; ezt várja a teremtett világ. Krämer György IMÁDKOZZUNK űrünk, mennyei Atyánk! Egy új egyházi esztendő elején is­mét kérünk: taníts minket imádkozni. Egyszerűen akarunk Veled beszélni, hiszen tudjuk Neked nem kellenek mesterkélt szavak, üres szólamok, szívünket kéred. Taníts meg másokkal együtt imádkozni hadd legyen fon­tos mások gondja és öröme nekünk is. Tágítsd ki szívünket, hogy beleférjen az egész világ baja és reménysége. Nagyot kérünk Atyánk: Önmagaddal ajándékozz meg min­ket, hogy mi ismerjük életünket mindenestől mások szolgála­tába állítani! Köszönjük, hogy meghallgattál Fiadért, Jézus Krisztusért. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten. 1972. december 3-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­Finnországi útibeszámoló IV. Utolsó napjainkat Hauhon, illetve környé­kén töltöttük, Kantola esperes vendégeiként. Ekkor láthattam a hattúlai templomot is, melynek a 14. sz. derekán készült páratlanul, érdekes, igen gazdag festménye szinte teljes épségben található. A megváltás nagy drá­máját ábrázolja teljes összefüggésben. Kantola esperessel egy teljes napét töltöt­tünk kis szigetén, Finnország talán egymillió szigetének egyikén. Sok közös szót találtunk, mint p>araszt fiú, igen járatos a paraszti szer­számok kezelésében. Egy fa töve körül tevé­kenykedtünk. Rámutatott: Tyve, kiejtve — miután a? y-t ü-iíek ejtik a finnben: tüve. Felkiáltottam: igen, tüve, a fának a tüve, ná­lunk is így mondják ezt falun. Sok-sok közös szót találtunk. Castren a nagy filológus — aki a múlt század derekán tevékenykedett — bi­zonyára meg lett volna velünk elégedve. A közös szavak felderítése közben mind nagyobb lett az örömünk, a közös tőről való származás felett, de sokat beszélgettünk a közös felelős­ség kérdéseiről is. (Megtudtam, hogy a finnek a 30-as évek politikáját sokban átértékeltek, nem tartják azt realisztikusnak.) Hauho terü­letén fekszik Kansanaho tamp>erei püspök, üdülője is. Kedves meglepetésként ért ben­nünket, amikor megtudtuk feleségemmel, hogy a püspökék meghívtak bennünket, örül­tünk ennek, hisz Kansanaho püspök járt Ma­gyarországon, egyházunk szolgálatát nem kí­vülről nézi, a Kotimaaban hosszú cikkben szá­molt be útjáról, melyet az Evangélikus Élet­ben is olvashattunk kivonatosan. Szeretettel és barátilag emlegette egyhá­zunk vezetőségét, úgy mondotta: sok jó beha­tó beszélgetése volt. Mi is elmondtuk, hogy egyházikerületében Igen sok szeretettel és fi­gyelemmel találkoztunk. (Csak egyetlen eset: Hauhoba KangasaJan keresztül érkeztünk autóbusszal. Az autóbusz két percig állt csak, de a megállónál ott várt bennünket Malka- vaara esperes — kinél korábban már két na- pot töltöttünk — s feladott egy kis kosárká­ban epret, hogy a nagy hőségben ne szomjaz­zunk.) Elmondtam azt is, hogy valóban nagy öröm volt számunkra a gyülekezetekkel való találkozás. Örömünket teljessé tette, hogy ha­zánkkal, társadalmi rendszerünkkel kapcso­latban egy bántó, gúnyos szót sehol sem hal­lottam, sőt nagy érdeklődéssel és rokonszenv- vel figyelik magyar életünk, szocialista ma­gyar hazánk eredményeit és több mint egy (Évtizedes egyenes vonalú fejlődését, A diakóniáról A hauhoi templom mellett látható Martti Skytte (Agrikola elődje), az utolsó római ka-' tolikus püspök szobra, de mint feljegyeztetett róla: „Isten igéje, s nem a pápa parancsa sze­rinti püspök.” Nagyon érdekelt az élete, az is feljegyeztetett róla, hogy igen jószívű és szo­ciális érzékű püspök volt. A maga korában a diakóniai szolgálatot szívügyévé tette. Foglal­koztatott ez a kérdés, több beszélgetésem volt e témakörben. Paavo Routsaalinen a legked­vesebb lovát adta el, hogy barátját talpraál­lítsa, Lagus az árvák kezébe szakmát akart adni, Aamisalo fáradozott legtöbbet azért, hogy a diakónia gyülekezeti üggyé váljék. Te­hát finn vonatkozásban nem jellemző az in­tézményes diakónia. Aarnisalo az egyház lel­kiismerete volt az első világháború előtt, mint ahogy a két világháború között Sireneus. Aamisalonál, aki nagyon komolyan vette a diakónia kérdését, már kitágul a diakónia fo­galma, fölködlik a társadalmi, politikai diakó- niának, sőt a szeretetszolgálat és a struktúrák kérdése is. A Suomen Vaara- című tanulmá­nyában erős kritika alá veszi a tőkés rend­szert, s több vonalon felveti az államosítás kérdését. A finn diakónia az ökumenikus hatásokat elfogadva igenli a világért való szolgálatot — ehhez Aamisalo munkássága egyengethette az utat. Természetesen neon egyértelmű a diakó- niának ilyetén tág értelmezése, vannak, akik ezt elutasítják; zajlanak a viták. Figyelemre méltónak találom azonban, hogy a viták nem egyes irányzatok között zajlanak, hanem egyes irányzatokon belül is. Így például az ébredést mozgalmon belül is jó lelkiismerettel tudják magukévá tenni a társadalmi, politikai diakó- niát. Az egyik kiadványuk a vitákat így zár­ja: Az ellentét nem áthidalhatatlan, az egy­ház feladata a bűntől, haláltól megszabadító Jézus Krisztusról való bizonyságtétel, ugyan­úgy, mint ahogy szolgálnia kell minden em­bernek, függetlenül hitétől és törekvései tői. (The Church of Finnland — Die Kirche in Finland. 46, 1p.). Mi nem látunk ellentétet, úgy látjuk, hogy a kettő szorosan összetarto­zik! A finn lelkészlakások nagy része nem a templom mellett van, jó pár lépést kell meg­tenni a templomig — o gyülekezeti tagokkal együtt. Együtt mennek és nem hozzá megy a gyülekezet. Talán ennek mélyebb értelme is van. Egyik művelt papné, filozófia szakos ta­nár mondta el a következőket. Az utóbbi idő­ben három alkalommal is egészen tele volt a templom. Lelkészválasztás előtt állt ugyanis a gyülekezet Munkások is voltak a templomban. Egy dimenzáójú településről van szó, ugyanott laknak, ahol a munkahelyük van. A munká­sok fiatal lelkészt akarnak, mai embert, aki érti őket, ismeri problémáikat, szolidáris ve­lük, az utat együtt teszi még velük. (Ilyen szempontból hallgatták a bemutatkozó lelké­szeket.) Nem is olyan magtáól értődő — mon­dotta nekem a papné — ez az igényük, hisz a munkásság az egyház nélkül vívta ki a maga jogát 1906-ban, amikor végre megszüntették a rendi államot. Ilyen megértési kísérletre mutat egyébként egy-két tanulmány is, amit Pentti Hissától, a diakóniai vezetőtől kaptam, kit még Báden- ben, a saociáletikai kongresszuson ismertem meg. A tanulmányok címe: Munka, munka- nélküliség és emberi méltóság; Munka és el- idegenés; A demokrácia kiszélesítése; Egyen­rangúság a gyülekezetben; Várostervezés és emberi közösség; Az egyház és a munka vilá­ga. Sokat töprengtünk afelett; tiszteletben kell tartanunk a mai embert. A munkásnak más az életérzete és őt úgy kell elfogadnunk, ahogy van. Nem szükséges őt határhelyzetbe kény­szeríteni, elbizonytalanítani és úgy megszólí­tani. Egyik fiatal lelkész, Honkkila egy hepe-hu- pás, szerpentines erdei úton rohant velem 120 km-es sebességgel. Fel is szisszentem. Meg­kérdezte tőlem, a halállal kapcsolatban hogy vélekedik? Nagyot néztem, mire ő így szólt: látja, épp ezt nem tehetjük. Egyszerűen hir­dessük az evangéliumot bizalommal és re­ménységgel, s az ige sokkal jobban elvégzi a maga munkáját és sokkal maradandóbban, mint mi pszichológiai ráhatásokkal. Nagyon világos felismerések! Bonhoeffer is a határhelyzetek kihasználása ellen emelt szót, s az evangéliumot pedig az élet teljes kö­zepén élő embernek bátran, előfeltételek nél­kül kell hirdetni. Volt az őskeresztyén gyülekezetnek egy zsi­nata Jeruzsálemben, s azt a zsinatot Pál apos­tol meggyőzte arról, hogy Isten az embert evangéliumával direkt szólítja meg, s nem kell előbb vele a törvény útját járni. Nem kell tehát patriarkális vagy exisztencialista polgá­ri gondolkozáshoz, vagy transzcendencia irán­ti fogékonysághoz téríteni, tegyük meg az utat a ma emberével. Diakónia ma: a finnek Európáért A finn parlament elnöki asztala fölött Aal­tonen 5 szobra látható (ezt is érdemes megte­kinteni, nemcsak a stadion ismert Nurmi szobrát). Az öt szobor a halászatot, a gondol­kodásit, a jövőt, a hitet és a munkát szimboli­zálja. Középen egy édesanya a gyermekével a jövő. A gondolkodást egy a jövőt nagyon iz­galmasan, figyelmesen kémlelő juttatja kife­jezésre. Ez a gondolkodó, ez a kémlelő valaki elkötelezetten cselekszik, hiszen a Kalevala Väjnemöjnenje is szüntelenül gondolkodó. Van is miért gondolkodni, á jövőt kémlelni, Európa és az emberiség jövőjét, s ebben a felelős gondolkodásban a finn nép zömmel részt vesz. Aaltonen hívője a jövő szobrának másik oldalán a kezét a szívén tartja, valóban a hit és a szív, a hit és a felebaráti szeretet nem választható el egymástól. Ha nem gon­dolkodunk, eljátszottuk a jövőt, a gyerekek kihullanak az édesanyák öléből, ebben a gon­dolkodásban dobog az egyház szíve, ma nem lehet szeretni felelős gondolkodás nélkül. Jó tudnunk árt, hogy éppen ezért sok-sok finn keresztyénnek is élkötelezetten ügye Európa békéje és biztonsága. Igen, van a diakóniának egy kitágult dimenziója. littalában láttam egy gyönyörű üvegtálat, a. mását annak, amelyet Kekkonen elnök kapott születésnapjára. Ez a csodálatos alkotás igen bonyolult technikával, több-több hónapig ké­szült. A munka legizgalmasabb szakasza az volt, hogy az üveganyagot meleg állapotban, megfelelő időpontban centrifugázni kellett, így állott elő ez a csodálatos készítmény..» Igen, amikor kint voltunk. Helsinki volt Euró­pa legmelegebb városa, s Európának szüld 'ge van a bizalom melegére, e meleg centrifugá- lására... Az időpont megfelelő, bár jönne Európa békéjének szép születésnapja, s ha kell is afelett őrködni, bár már ott tartanánk» Lehel Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents