Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-11-26 / 48. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1912» november 26. Ara: 3.— Forint Elhunyt Dr. Mihályíi Ernő országos egyházi felügyelő Lapzárta után értesültünk arról, hogy dr. Mihályíi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház országos egyházi felügyelője elhunyt. ________ ._______________ Eu rópai Egyházak Konferenciája Munkatársunk kérdéseket intézett D. dr. Ottlyk Ernő püspökhöz, az Európai Egyhá­zak Konferenciája egyik elnö­kéhez, a Konferencia legutóbbi ülésével kapcsolatba^. Milyen céllal jött össze az Európai Egyházak Konfe- , renciája mostani ülése? Az Európai Egyházak Kon­ferenciája elnöksége és tanács­adó bizottsága évi rendes ülé­sét tartotta Ausztriában, Wels városában október 22—27. kö­zött. A Konferencia legutóbbi nagygyűlését 1971-ben a dániai Nyborgban tartotta, a legköze- lebbire pedig 1974-ben kerül sor. Két nagygyűlés között a munka folyamatosságáról az elnökség évi két, a tanácsadó bizottság évi egy ülése gondos­kodik. Az elnökségnek hét tag­ja van, három szocialista or­szágokból és négy kapitalista országokból. Ennek az arány­nak megfelelő a tanácsadó bi­zottság összetétele is. A Konfe­rencia tagegyházai Európának minden országát és minden protestáns- és ortodox egyházát képviselik. A katolikus egyház hivatalos megfigyelőket küld ki a gyűlésekre. Milyen kérdésekkel fog­lalkoztak? Az elnöki megnyitót Wilm, ny. püspök (NSZK) tartotta. A hozzá kapcsolódó felszólalások­kal együtt itt történt az elvi kérdések tárgyalása és a célok kitűzése. A magyar hozzászó­lás kiemelte, hogy a Konferen­cia most történelmi felelősséget visel. Európa nagy döntés előtt áll: vagy szolgálják az európai kormányok a népek békeaka­ratát, hogy az eddig elért ered­mények tovább fejlődjenek és szolgálják az európai békét és biztonságot, vagy kihaszná­latlanul hagyják ezt a lehető­séget, s az eddigi haladás tönk­remegy. Az európai béke és biztonság kiépítése és megszer­vezése életfontosságú Európá­ra is, de az egész világbékére is. mert a béke egy és oszthatat­lan. Örömmel üdvözöljük, hogy az európai béke és biztonság ügyében ez év novemberében Helsinkiben az első lépések megkezdődnek a tárgyalások irányában. Ez új korszak kez­detét jelenti Európában. Igen jelentős, hogy az egyes európai egyházak, és köztük az Európai Egyházak Konferenciája is ki­vették részüket korunk égető kérdéseiért érzett felelősségük­ből és aktívan munkálkodnak az európai béke megszilárdítá­sáért. Williams főtitkár (Anglia) je­lentése gyakorlati vonatkozású volt. A Konferencia kitűzte két munkabizottságának a felada­tát, amelyek közül az egyik a béke témával foglalkozik. Kü­lön békeszemináriumot is ren­dez a konferencia 1973 májusá­ban. Kitűztük az 1974-ben tar­tandó következő nagygyűlés témáját: „Az igének cselekvői legyetek!” címmel. Miért tekintik a keresz­tyén egyházak fontos kér­désnek az európai béke és biztonság ügyét? Európa egyházai természet­szerűleg kívánják a kontinens békéjét és biztonságát. Elvi sí­kon ebben teljes az egység. Az európai nemzetközi enyhülés következtében fokozódik a nyu­gatiak részéről a politikai rea­litások tudomásul vétele. Az 1972-es év európai nemzetközi szerződései és megállapodásai nyugati részről is pozitív érté­kelést nyertek. Az alapvető el­lentét azonban éppen a politi­kai kérdések kapcsán áll fenn a kapitalista országokból és a szocialista országokból jött egy­háziak között. Az európai biztonsági konfe­rencia létrehozásának jelentő­sége éppen abban rejlik, hogy minden ország békés egymás mellett élését hivatott biztosí­tani. Hogyan kapcsolódik ez a politikai kérdés teológiai felismeréseinkhez? Hogyan illeszthető be az egyház lo­gikájába? Ma már egyetértés van kö­zöttünk abban, hogy a világ nagy kérdéseivel való foglalko­zás is szorosan hozzátartozik egyházi feladatainkhoz. Az egyház élete át meg át van sző­ve a világtörténelem szálaival. De legfőképpen-azért kell fog­lalkoznia az egyháznak a béke ügyével, mert Isten szeretetét köteles képviselni a világban. Jézus Krisztus tanítványa csak úgy szolgálhat Ura iránti hű­ségben, ha fel tud mutatni va­lamit Ura emberszeretetéből. Ez pedig arra indítja a Krisz­tust követőket, hogy teljes fe­lelősséget erezzenek az emberi­ség jövendőjéért, kontinensünk békéjéért, népek, országok, vá­rosok falvak megmaradásáért. Ezért akarjuk az emberiség bé­kéjének biztosításához és ezen belül kontinensünk jövőjének segítéséhez hozzáadni a ma­gunk szerény erőfeszítéseit. A nemzetközi kérdésekben az er­kölcsi igazság a béke ügyének megvédelmezése és a népek közötti együttélés igazságának győzelemre segítése. Isten úgy építette fel az emberi együtt­élés rendjét, hogy az a népek közötti egyenlőség, a békés egymás mellett élés rendjében valósuljon meg. Milyen elvi és gyakorlati formában támogatják az egyházak és a magyar evan­gélikus egyház az európai béke és a népek közötti együttműködés ügyét? Természetes, hogy társadal­mi úton is segíteni kell az eu­rópai kollektív biztonság meg­teremtését célzó diplomáciai fáradozásokat. Az európai bé­kéért folytatott harc minden nép ügye, minden európai em­ber érdeke. Az egyházak és a keresztyén szervezetek is meg­mozdultak ebben az ügyben, így igen határozottan a Ke­resztyén Békekonferencia. De megszólalt ebben az ügyben az Európai Egyházak Konferenci­ája, a Lutheránus Világszövet­ség, a katolikus szervezetek kö­zül pedig az európai katoliku­sok berlini konferenciája, vala­mint a Pax Christi-mozgalom is. Ezek a szervezetek is elvé­gezték az európai helyzetelem­zést, a maguk részéről is kí­vánják a kollektív európai biz­tonsági rendszer létrehozását. Egyházunk egyik alapvető célkitűzése a béke ügyének se­gítése. Természetes, hogy ma már nem elég a jámbor béke­óhaj, vagy a dilettáns szubjek­tív vélemény, vagy az általá­nosságokban elvesző fogalma­zás a béke aktuális kérdései­ben. Ebben az évben hat orszá­gos lelkészkonferencián vala­mennyi lelkészünk előadást hallgatott meg e témáról, két Nyílt beszélgetések négy NSZK városban Mint egyháai sajtónk hírül adta feleségemmel és ifj. Hanhati Béla külügyi titkár­ral együtt október 19—28 kö­zött a Német Szövetségi Köz­társaságban jártunk. Meghí­vónk Hans-Otto Wölber ham­burgi evangélikus püspök volt, aki egyben az Egyesült Evan­gélikus Egyház (a Német Szö­vetségi Köztársaságban) ve­zető-püspöke. A meghívás ma­gas helyről jött, hiszen Wöl­ber püspök nyolc evangélikus egyházkerületet egybefogó VELKD (Egyesült Evangéli­kus Egyház) első embere. A VELKD-hez tartoznak a kö­vetkező egyházkerületek: Ba­yern, Braunschweig, Eutin, Hamburg, Hannover, Lübeck, Schaumburg-Lippe, Schleswig- Holstein. A nyolc egyházke­rületben kerek számban 12 millió evangélikus él. A VELKD október 23—27 között tartotta rendes évi zsinatát Hamburgban. Elsősorban a zsinatra szólt a meghívá­sunk, de dr. Gottfried Klapper egyházfőtanácsos — aki az el­múlt évben a Magyarországi Evangélikus Egyház vendége volt — gondoskodott arról, hogy lehetőleg minél több emberrel találkozhassunk és minél többet megismerhes­sünk a Német Szövetségi Köz­társaságban élő evangélikus egyház életéből. így jutottunk el Hamburgon kívül. Hanno­verbe, Osnabrückbe és Frank­furtba. Hamburgbau Közismert, hogy Hamburg — ez a közel 2 milliós város — a Német Szövetségi Köz­társaság legnagyobb tengeri- folyami kikötője. Az Elba szé­les tölcsértorkolata egybeol­vad az Északi-tengerrel, amely Hamburgtól 110 km-re van Ebben a világvárosban 634 600 evangélikus él és egy külön egyházkerületet alkot. A zsinat megnyitó isten- tiszteletén a St. Jacohi temp­lomban Wölber püspök prédi­kált. Két jelenség volt sza­munkra feltűnő. Az egyik az, hogy a csodálatosan szép kö­zépkori templom gyönyörű oltárképe mellett ott állt több más kép: vietnami édesanya a folyóba menekül gyerme­keivel együtt az üldözés elől. A másik képen egy halott fér­fit vesznek körül az utcán va­lahol Észak -1 rorszá gban, a harmadik képen „huligán” lány bámul üres szemekkel a semmibe, a negyediken egy öreg asszony kiáltó egyedül- valóságéban, kezébe temetett arccal Zokog. Ezek a „szent képek” arra hívják a gyüleke­zetek hogy szembesüljön a mai világ égető problémáival és induljon .el a segítés útján. És mindez történik egy „kon- zervatív”-nak mondott ham­burgi evangélikus egyházban: (Mit szólna ehhez pl. a Bu- dapest-Deák téri vagy a pé­csi, vagy a soproni gyüleke­zet?!) A másik feltűnő jelen­ség volt, hogy egy ifjúsági énekes-zenés csoport a legmo­dernebb énekeket mutatta be és „énekeltette meg” az egész gyülekezetét, A zsinaton a középpontban Wölber püspök évi jelentése állott. Sorra előhozta egyháza legizgalmasabb kérdéseit: az egyház szerepe a társadalmi és politikai élet területén, a keresztyén egység problémája, a reformátusokkal való „szó­szék es úrvacsora” közösség az ún. Leuenbergi Konkordia alapján (ez a konkorcüa évek óta készült az európai evan­Svájcbói, Hollandiáiból j& Egyesek, az evangélikus euró­pai püspökök „csúcstalálkozó­járól” beszéltek. Kétségtele­nül jó volt az egymással való őszinte beszélgetés egyházaink és népeink életéről, problé­máinkról. A püspökök számá­ra rendeztek egy külön „püs­Beginenturm és Marktkirche Hannoverben géiikusok és reíormtá usoK részvételével és most kerülne sor az illetékes egyházak jó­váhagyására). Szólt a püspök az evangélikus teológia szere­péről, az egyháznak a tudo­mányhoz és technikához való viszonyáról. De tárgyalta a Német1 Szövetségi Köztársa­ságban folyó poltiikai válasz­tási küzdelmet is. Több kér­désben nem azonos az állás­pontunk Wölber püspökével — elsősorban az egyháznak a társadalomban való szolgála­tát Illetően vagy az ún. „ka­tolikus kérdés”-ben — mégis nagyon tiszteletre méltónak tartjuk, hogy a valóban ak­tuális kérdéseket közelítette meg. Számos teológiai gondo­latára érdemes felfigyelnünk Jelentése nyomán élénk esz­mecsere folyt a zsinaton. A zsinat' másik jellemzője az volt, hogy azon nagyon sok külföldi vendég volt jelen. Svédországból Sundby érsek. Finnországból Nikolainen püs­pök, Norvégiából Lönning püspök, Dániából Kragh püs­pök, Ausztriából Sakrausky püspök. De voltak vendégek Angliából. Olaszországból, év óta pedig a Lelkészi Munka- közösségekben maguk is hoz­nak dolgozatokat lelkészeink erről a kérdésről. Ennek a szé­les körű bázisnak az alapján hangzik el egyházunk legma­gasabb testületéiben ugyanúgy, mint a falvakban és városok­ban a keresztyén lelkiismeret szava, amely minden békét sze­rető emberrel együtt kívánja és követeli Európa békéjének és biztonságának megszilárdí­tását. Erről az alapról tekintünk reménységgel a november 22- én Helsinkiben kezdődő előké­szítő értekezletre, amely hivat­va van az európai kormányok béke- és biztonsági értekezletét megszervezni 1973 tavaszára. Ehhez kívánunk sok sikert és eredményt kontinensünk jövő­je érdekében. pöki konferenciát” is, ahol ak Európában élő református és evangélikus egyházak viszo­nyáról volt szó. Szívesen be­széltem a konferencián arról, hogy Magyarországon milyen gyümölcsöző a két egyház együttműködése. Sokan figyel­tek fel erre a jó példára! Az „ökumenikus ebéden” felszó­lalásomban beszéltem egyhá­zunk életéről. Hannover A VELKD legnagyobb egy­házkerülete. Ebben az egyház­kerületben. közel 4 millió evangélikus él. A 600 000 lel­kes város Alsó-Szászország fő­városa. 1952-ben itt tartotta a Lutheránus Világszövetség második nagygyűlését, ame­lyen először jelentek meg ma­gyarországi evangélikus egy­házunk képviselői. Akkor még a „hideg háború” fagyos leve­gője vette őket körül, most nyitott szívvel fogadtak ben­nünket és őszinte légkörből folytak a megbeszélések. Elő­ször találkoztunk személyesen a nyugalomba vontult Hans Lilje püspök utódjával, Edu­ard höhne püspökkel, aki teo­lógiai professzori székből ke­rült a püspöki tisztbe. Laká­sán, munkatársai jelenlété­ben fogadott bennünket. Külö­nösen is érdekelte az egyház és állam viszonya Magyaror­szágon, továbbá az „ideológia és evangélium” egymáshoz evangélikus—katolikus vj- való viszonya, nem kevésbé szony hazánkban. Folytatódott ez az eszmecsere Gottfried Klapper egyházfőtanácsossal, amikor ő hívott meg bennün­ket otthonába. Az volt a be- nyomósunik, hogy ő sokat megértett szolgálatunkból, ta­valyi magyarországi látogatá­sa alkalmával. Nyíltan kér­dezett és mi nyíltan feleltünk egyházunk életére vonatkozó­lag. Ö kísért el bennünket az ún. Henrietten. Stift-be, amely egyik legmodernebb, kórház (egyházi), amit valaha lát­tam. A Gyülekezeti Szolgálat házában jó betekintést nyer­hettünk abba a sokirányú munkába, amelyet az evangé­likus egyház végez. Igazi dia­lógus folyt az Egyesült Evan­gélikus Egyház központi hi­vatalában, ahoi Hugo Schnell elnök fogadott bennünket. Ifi alkalmam volt egyházunk je­lenéről és a két világháború közötti életéről beszélni. A be­szélgetés végén úgy éreztük, hogy jobban megértettük egy mást. mint korábban Osnabrück Ebben a 150 000 lakosú va­rosban dr. Kurt Schmidt-Clao.- sen szuperintendens logadol bennünket. Jól esett a meglu vasa. Ö is azok közé tartozik, akik már jártak Magyaror­szágon. Közel 10 évvel ezelőtt volt nálunk, mint a Lutheránus Világszövetség akkori főtitká­ra. Nagyon szép templomában felajánlotta számomra szószé­két. Szép számú gyülekezetnek prédikálhattam német nyelven. A gyülekezet egyik lelkésze igen melegen köszöntött ben­nünket a templomban. Schmidt-Clausen szuperin­tendens a Hohenzolier Hotel­ben fogadást adott számunkra. Mintegy 60 személy volt je­len. Többek között Willi Kelch főpolgármester, dr, Scholz al­polgármester,. dr. Wittier római katolikus püspök, Wiarda re­formátus lelkész, Walter Haas. az alsó-szászországi országevű- lés alelnöke. A köszöntők mindkét részről a közös fele­lősséget emelték ld Euróoa bé­kéjéért, továbbá egymásról va­ló jobb „informáltság” szüksé­gét. Schmidt-Olausen szuperin­tendens ezt követően otthoná­ban látott vendégül bennün­ket. ahol folytattuk többek je­lenlétében a dialógust. Kelch főpolgármester a ma- gyár delegációt meghívta a vá­rosházára, ahol Káldy Zoltán püspöknek ünnepélyesen adta át a város emlékérmét. Frankfurt Hazautazásunk előtt látoga­tást tettünk dr. Adolf Wisch- mann-nál, az Evangélikus Egy­ház^ Külügyi Hivatalának ve­zetőjénél. Itt is nyílt beszélge­tés folyt. Ez folytatódott . dr. Hanfried Krüger egyházfóta- nácsos otthonában, aki mindig nyitottságot mutatott felénk és már 1958-ban egy rólunk írt cikkben állt mellénk. Testvéri találkozásom volt Gyöngyösi Vilmos lelkésszel is, aki na­gyon kedvesen keresett’f el ben­nünket szállásunkon. Majd otthonukban lehettem együtt családjával. Előbb megmutat­ta szép templomát és ismer­tette gyülekezete életét. Természetesen még sok min­denről kellene beszámolnom, szép városokról, hangulatos vi­dékekről. csodálatos műemlé­kekről, kedves emberekről. Sajnos, nincs rá hely. Mindent összevéve szükséges és remény­ségem szerint gyümölcsöző yolt látogatásunk. Régi kapcso­latokat erősítettünk, újabba­kat szereztünk. Nagyon sokszor . beszélhettünk egyházunk és népünk életéről. Hamis, hírétet oszlathattunk el. Ezt a munkát tovább kell folytatnunk egyhá­zaink és népeink javára. D. Káldy Zoltán K k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents