Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-11-26 / 48. szám

r Készenlétben Csel 1, 12—34 Varinak hivatások, amelyeknek 'feladata nem a programsze­rű termelőmunka, hanem a készenlét. Ilyenek például a tűzol­dók. A tűzoltók feladata nem az, hogy napi nyolc órában tüzet oltsanak, hanem hogy készen legyenek: ha valahol tűz üt ki, minél hamarább a helyszínre siessenek és megfékezzék a tü­zet. De ilyenek a mentők is. Az ő feladatuk sem az, hogy egész nap mentsenek, hanem ha megszólal a telefon, minél előbb ott legyenek a balesetnél, vagy a betegnél és elsősegélyt nyújtsa- rtak. A KERESZTYÉN HÍVŐK ÉS A GYÜLEKEZET SZOLGÁLA­TÁNAK is ez a lényege: a készenlét. A tanítványok az Olajfák hegyén elbúcsúznak Jézustól. A feltámadott Jézus utolsó szavai hangzanak feléjük: Nékem adatott minden hatalom... Menje­tek el széles e világra és tegyetek tanítványokká minden né­pet ... Lesztek nekem tanúim mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samáriában egészen a föld végső határáig ... S ime én tiveletek vagyok a világ végezetéig... S ekkor Jézus felmegy a mennybe, azaz felveszi újra láthatatlan formáját, s a tanítványok nem látják őt többe testben. S a tanítványok le­jönnek Jeruzsálembe és készenlétbe helyezik magukat. Várják a feladatokat, a Szenttelket, Jézus vissza jövetelét. EHHEZ A KÉSZENLÉTI ÁLLAPOTHOZ mindenekelőtt az szükséges, hogy higgyünk a készenléti állapot értelmében. Van­nak pályatévesztett emberek, akik nem hisznek hivatásukban. Csak a megélhetésért, pénzért, kényszerből végzik hivatásukat. Úgy szoktuk mondani: „favágók”. S lehet, hogy sok pénzük van, s jól megy a soruk, de nagyon szánalomra méltó emberek. ■Sok keresztyén is ilyen „favágó”. Nem hisz a keresztyénség ér­telmében, s ezért nem csoda, hogy nem tudja a reá váró fel­adatokat elvégezni. Figyeljük csak meg a tanítványokat! Mi­lyen bizonyosak afelől, hogy van értelme szolgálatuknak! Azért maradnák együtt, sőt magukhoz veszik Jézus anyját és test­véreit ISTEN SOK FELADATOT TARTOGAT A SZAMUNKRA IS. Mindenekelőtt a családban. Itt a legfőbb feladtunk az, hogy megmutassuk: nincsen olyan elrontott házasélet, amely a bűn- bocsánat és megbocsátás által meg ne újulhatna. De a társada­lomban is rengeteg feladat vár ránk. öngyilkosság, iszákosság, bűnözés és még sok-sok probléma van amelyen mi is segíthe­tünk. Világméretű feladatok is várnak reánk. Hagy ne legyen háború, hanem élet, béke és boldogság legyen a földön, ehhez nekünk is hozzá kell járulnunk. > Olyan jó lenne, ha egy kicsit jobban tudnánk hinni e felada­tokban! Ez adja meg az értelmét annak, hogy együtt vagyunk. Csak a közösségben élő gyülekezet kap Szentlelket, látást, erőt, hogy meglássa é feladatokat, s Isten akarata szerint el is vé­gezze. A KÉSZENLÉTHEZ FELTÉTLENÜL HOZZÁTARTOZIK AZ IMÁDSÁG. E nélkül nincs igazi készenléti állapot. Imádság nélkül elcsüggedünk, széthullunk. Ezért olyan fontos, hogy szüntelen imádkozzunk Széntlélekért, látásért, hitért. A közelmúltban többször is előfordult, hogy vasúti váltóke­zelő hibájából karambol keletkezett. Elég egy pillanatnyi ki­hagyás. rossz jelző, vagi/ váltóállítás, s máris százak élete ke­rül veszélybe. Ne vegyük lelkiismeretünkre a mulasztások bű­nét. hanem, legyünk állandó készenlétben a közösség és az imádság erme által. t*. Selmecri János- HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ Ma rótt Mihály pilisi egy­házközségi képviselő és felesé­ge sz. Pálinkás R. Zsuzsánna szeptember 30-án ünnepelték házasságkötésük 25 éves évfor­dulóját. Ez alkalommal Isten iránti hálájukat a gyülekezet­nek szánt adományukkal is ki­fejezésre juttatták. A templo­mi megáldást a férj bátyja, Maróti János acsai lelkész vé­gezte. — HALALOZÄS. Tóth Dé­nes, a csikvándi gyülekezet volt buzgó gondnoka, _ több mint három évtizeden át hűsé­ges presbitere 74 éves korában. Csikvándon elhunyt, Temeté­sen Németh Géza lelkész hirdet­te Isten igéjét. „Vigyázzátok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, a lélek ugyan kész, de a test erőtelen”. — Bakody Elemér ny. igaz­gató, kántor-tanító, a ki&faludi leány gyülekezet 41 évig hűsé­ges és melegszívű kántor-taní­tója 72 éves korában október 15-én váratlanul elhunyt. Te­metése október 18-án volt Sop­ronban nagy részvét mellett, a hálás kisfaludi gyülekezet küldöttségének részvételével. A vigasztalás szolgálatát Beyer Pál soproni és Sümeghy József vadosfai lelkészek végezték, „Az értelmesek pedig fényié­nek ... és akik sokakat az igazságra visznek, mint a csil­lagok örökkön örökké’! Dia kon ia és eszhatológia Az evezős hátra tekint, és úgy húzza evezőivel előre csónakját. Jó, ha a keresztyén ember is tisztán látja a múltat, de ha csak a múlt fér bele lá­tókörébe. akkor „minden em­bernél nyomorultabbnak” (1 Kor 15, 19) érezheti magát. A múlt nemcsak Isten nagy tet­teiről, hanem a keresztyénség vagy a maga életének hiányai­ról és bukásairól, meg nem va­lósult ígéretek tömegéről is be­szél. Isten azonban nem adta oda még minden ajándékát, ígéreteinek beteljesedése a jö­vendőben vár ránk. „Remény­ségre tartattunk meg” — írja az apostol (Rm 8, 24.) Ezért imádkozzuk napról-napra: „Jöjjön el a Te országod!” A keresztyén ember előre tekint, mint az a vándor, akinek fá­radt lábaiba új erőt önt ottho­na megpillantása, a történel­men, a földi életen, túl reá vá­ró teljesség. DE EZ A REMÉNYSÉG nem teszi-e részvétlenné az embert a jelen világ iránt? Ha az örök­kévaló otthon hívogat, nem le- szünk-e idegenné itt a földön? A teljesség ragyogásába feled­kező szemünk, nem fogja-e szürkének találni töredékes, hiányos életünket? Meg kell vallanunk, hogy a .keresztyén­ség történelme során sokszor tekintette a testét és a világot börtönnek. Aki pedig börtön­ben él, nem a börtönnel törő­dik, hanem azzal, hogy minél előbb kiszabaduljon belőle. Ma is akad sok, magát komoly ke­resztyénnek valló ember, akit hidegtál hagy a világ gondja, öröme, aki feleslegesnek tartja a társadalmi, és politikai kér­désekkel való törődést, mert „úgyis elmúlik e világnak áb­rázata”. A keresztyén remény­ségnek feltétlenül szeretetlen- ségbe, „megalázottak és meg- szomoritottak” földi sorsa irán­ti közömbösségbe kell vezet­nie? Ha a keresztyen reménység ilyen következményekkel jár, akkor nem értettük meg Jé­zust, s nem tarthatjuk magun­kat az Ö követőinek sem. „Nem mindenki megy be, aki azt mondja: Úram! Uram! az Isten országába, hanem aki cselek- szi az én mennyei Atyám aka­ratát” (Mt 7, 21). Jézus úgy élt Istennek, hogy egész életét em­berek szolgálatára szánta. Isten országa, a végső dolgokkal való foglalkozás (az eszhatológia) nem bénította, hanem erősítet­te a diakóniában. Hogyan lehet akkor követője az, aki belefe­ledkezve Isten örökkévaló vi­lágába, elfeledkezik a jelen vi­lág feladatairól? JÉZUS ÉLETÉNEK ez a ket­tőssége elválaszthatatlan attól a tanítástól, amelyet a „végső dolgok”, a keresztyén remény­ség két oldaláról mondott el nekünk. Egyrészt éber várako­zásra intett bennünket, mert egyszer Isten véget fog vetni a dolgok megszokott menetének, hogy számadásra szólítson min­denkit. Ebpen a várakozasoan egyetérettek vele hivő, az Ötes- tamentum ígéreteire támaszko­dó, kortársai is. De nagy meg­ütközést keltett a „végső dol­gok” másik oldalának a hang- súlyozásával : Isten országa nemcsak jövendő, hanem ben­ne és általa már a jelen világ­ban dolgoznak Isten világának erői Amikor Keresztelő János hiába várja, hogy reménysége szerint Jézus kihirdesse és meg­valósítsa Isten győzelmes ural­mát, a következő kérdést inté­zi Jézushoz tanítványainak út­ján: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így felel: „Menjetek el és jeléntpé- tek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok meg­tisztulnak és a siketek halla­nak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig az evangé­lium-hirdettetik.” (Mt 11, 3—5) Jézus válasza félreérthetetlen: Amit ti a végső órától vártok, az máris elkezdődött a szeretet mentő cselekedeteiben és a ke­gyelem öröm üzenetében. A JÉZUSHOZ IGAZODÓ keresztyén reménység tehát két igazság között feszül. Bizonyos­sággal várja, ami „még hátra van”, Isten uralmának teljes­ségre jutását, de hálásan él ab­ból, amit Isten „már mégtett” Jézus Krisztus által. Bármelyik „világítótoronyra” (Reményűt) tekintünk is, előre a végső dia­dal fényére, vagy vissza Jézus megváltó szeretettre, mindkét pontból a diakónia, embertár­saink szolgálatának sürgetése árad felénk. HA AZ ÜR ELJÖVETELÉ­BE vetjük reménységünket, ak­kor számolnunk kell' azzal, hogy számot kell adnunk neki a ránk bízott javakról és a ránk bízott emberekről. Boldog az a szolga, akit az ő Ura embertár sainak szolgálatában talál (Lk 12, 43.) De a szolgalatra „szo­rongat” (2 Kor 5, 14) Istennek Jézusban megtapasztalt kegyel­mes szeretete is. Aki a bünbo- csánatban, Isten Lelkének új életet ajándékozó jelenlétében megtapasztalta, hogy mi a sze­retet, nem lehet gyűlölködő vagy akár közömbös. Ha pedig azt tapasztalja, hogy Isten még nem látja elérkezettnek az időt teljes hatalmának megmutatá­sára, hanem türelmesen, elrej- tetten dolgozik a világért, vál­lalja ő is a szolga helyét, és Jé­zussal együtt járja a diakónia v rögös útját A JÖL ÉRTETT keresztyén reménység nem fékező, hanem lendítő erő az embereknek: végzett testi-lelki szolgálat­ban. Jól értette Luther is, aki, amikor megkérdezték tőle, hogy mit tenne, ha tudná, hogy holnap itt az utolsó nap, így fe­lelt: „Még ma elültetnék egy diófát” A keresztyén remény­ség vagy azok közé sodor, akik ültetnek és építenek az embe­rek javára, vagy nem is ke­resztyén reménység többé. Cserháti Sándor Az Országos Presbitérium határozatai II. Köztudomású, hogy az E. T. 32. § 2. pontja úgy rendelke­zik, hogy „a lelkész elhalálozá­sa eseten adelkészi szolgálati lakás méltányos része fél évig az özvegyet, illetőleg az árvá­kat illeti meg. A lakás méltá­nyos részét az esperes es a püs­pök együttesen állapítja meg. A nyugdíjba vonuló lelkész, vagy a lelkészözvegy, fél év után köteles a parókiát kiüríte­ni. Lakásról magának kell gon­doskodnia. Az egyház úgy osz­tozik ilyen irányú gondjában, hogy felkínálja számára az egyház olyan szeretetintézmé- nyeit amelyek ilyen célra léte­sültek.” Az Egyházi Törvénye­ket az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke 1966. december 21-én jóváhagyta és megerősí­tette. Az utóbbi időben ennek a törvénynek az alkalmazása kapcsán káros és törvénytelen jelenségek mutatkoznak egyes esetekben, özv. Váradv Lajos- né — a Budapest-Budavári gyülekezet lelkészének özvegye — férje halála után nem volt hajlandó átköltözni a számára törvényesen megállapított lak­részbe, majd a 6 hónap letelté­vel nem költözött ki a lelkész­lakásból. A négyszobás lelkész­lakást másodmagával 16 hónap óta lefoglalva tartja. Noha, a gyülekezet és az Északi Egy­házkerület nem köteles számá­ra lakásról gondoskodni, még­is lehetőséget adott neki. hogy egy másik egyházi tulajdonban levő épületben 1 és 1/2 szobás, fürdőszobás, összes mellékhe­lyiségekkel rendelkező lakásba költözzek amely minőségileg magasabb rendű, mint amely­ben most lakik, özv. Várady Lajosné azonban megtagadta az átköltözést és olyan igénye­ket támaszt, amelyek egyházi törvényeink szerint jogtalanok. A budavári lelkészlakás lefog­lalásával nehezíti a megválasz­tott új lelkész beköltözését és ezzel együtt akadályozza a lel­kész! szolgálat rendjét is. Egyes jelenségek arra mutat­nak, hogy özv. Várady Lajosné törvénytelen magatartása pre­cedenst teremtett és hasonló magatartásra indított másokat is. Az Országos Presbitérium a lelkészlakások használatéval kapcsolatban az alábbi megál­lapításokat, illetőleg határoza­tokat hozza: 1. Bár a folyamatban levő bí­rói eljárást nem kívánja befo­lyásolni, megállapítja, hogy özv. Várady Lajosné az E. T. 32. § 2. pontjában előírt köte­lezettségének nem tett eleget és ezzel a törvénytelenség út­jára lépett. A törvényesség és az egyházi jórend szem előtt tartásával az Országos Presbi­térium özv. Várady Lajosné magatartását elítéli. 2. Az Országos Presbitérium kijelenti, hogy szigorúan ra­gaszkodik a törvényességhez és ennek megfelelően a nyugdíjba vonuló lelkészeknek és lelkész­özvegyeknek kizárólag a szere- tetintézményeket kínálja fel lakásul., 3. Felszólítja az egyház veze­tőséget, hogy a törvényes esz­közök felhasználásával érvé­nyesítsék az E. T. idevonatkozó szakaszait. 4. Felszólítja az illetékes püspököt és esperest, hogy a lelkész elhalálozása, vagy nyugdíjba vonulása után azon­nal állapítsák meg a nyugdíjba vonuló lelkész, vagy lelkészöz­vegy számára a lelkészlakás „méltányos részét” — amely nyugdíjas házaspár, vagy lel­készözvegy esetében 1 (égy) szobát és a mellékhelyiségek közös használatát jelentik 6 hónapon keresztül — és szólít­sák fel a nyugdíjas házaspart, vagy a lelkészözvegyet annak elfoglalására. Amennyiben a nyugdíjas házaspár, vagy lel­készözvegy vonakodnék a meg­állapított méltányos lakásrész elfoglalására, indítsanak törvé­nyes eljárást a jogtalanul le­foglalt lakrész használati díjá­nak megállapítására és annak behajtására. 5. Az Egyházi Törvények alapján magától értetődik hogy sem a gyülekezet, sem az Or­szágos Egyház nyugdíjba vonu­ló lelkészeknek és lelkészözve­gyeknek nem ajánl fel főbérleti lakást, mivel a lelkészlakások sem főbérletek és így cserela­kásnak nem számíthatók, nem is szólva arról, hogy a lelkész­lakások a szolgálatban levő lelkészek és családjaik díjlevél­ben biztosított lakásául szol­gálnak. 6. Felszólítja a gyülekezetek presbitériumát és elnökségét, hogy dk is tartsál' magukat az E. T. 32. §-ához és ne tegyenek olyan önálló lépéseket, ame­lyek a törvényt, keresztezik, precedenst teremtenek és or­szágos összefüggésekben nehéz­ségeket hoznak létre. Egyken az Országos Presbitérium ki­mondja, hogy minden olyan — a lelkészlakás használatával kapcsolatos — gyülekezeti presbitériumi határozat, amely egyházi törvényeinkkel, illetve a fenti határozatokkal ellenté­tes, érvényét veszti. 7. Annál is inkább sürgeti a* ' Országos Presbitérium, hogy au nyugdíjba vonuló lelkészek és lelkészözvegyek adják át a lel­készlakásokat az aktív szolgá­latban levő lelkészeknek, mert ennek akadályozása bénítja a lelkészt szolgálat folyamatossá­gát, a gyülkezetek életét és jó rendjét. A UUTHERÄNIA november 26-án, vasárnap délután 6 órákor istentisz­telet keretében, a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLU MISÉJÉT Közreműködnek: Kalmár Magda, Sándor Judit, Ke- rény: Mária, Korondy György, Berceíly István, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: D. KOREN EMIL A templomot íűtjükí ) Tizenöt éves pápai szolgála­tom ideje alatt gyakran kinéz­tem dolgozószobám ablakán, amely a Gyurátz Ferenc utcá­ra nézett és elmerengve a 130 év előtti világba; lelki szeme­immel szinte láttam egy égő szemű, sápadt, sovány katonát bakancsba fűzött kék színű szűk, nadrágban. katona­frakkban és lapos fehér posz­tókucsmában, amilyenben az obsitos katonákat szokták elbocsátani .. 1841. márciu­sát írták alig múlt 18 éves ez a sápadt ifjú, de akkor már majdnem két eszten­dő telt el, hogy Sopronban belépett a Gollner féle 48. gya­logezredbe. silbakolt a ~ régi posta előtti kaszárnya előtt, majd századával megjárta Bre- genzet. Grazot. Zágrábot, míg végül 1841. február 28-án Sop­ronban obsittal elbocsátják a katonai szolgálatból... Alig egy héttel később már Pápára érkezik. Felkeresi régi barátját Orlai Petries Somát, aki az akkori Fazekas utcában (most Gyurátz Ferenc utca 18.) lakott és meleg barátsággal fo­gadta a költőt. Gazdasszonyá­val mindjárt meg is állapodott, hogy havi két váltóforint bé­rért éjjelre egy szalmazsákot, térítőt és párnát állított a vas­rácsos ablakú kisszobába.... •vendége részére... Ezen a há~ Petőfi nyomában Itt járt ő a mi utcánkban... non 1962 óta márványba vésett, aranybetúk hirdetik, hogy „Ifjúkori katonáskodása után ez a régi pápai ház nyújtott először otthont a hazába vissza­térő Petőfi Sándornak 1841 márciusában. Bent az udvarban a facszlo- pos hosszú tornác végén van a két kis szoba, ahol otthont ta­lált a fáradt kajona... Otthont és meleg baráti szívet... Mégis 10 nappal később már búcsút is mond ennek a kedves kis ott­honnak ... Több ok is késztet­te erre. Pénze sem volt, hogy polgári öltözéket vegyen magá­nak és eltartásáról gondoskod­jék, de az iskolaév is már vé­ge felé közeledett, tehát felvé­tele is kétségessé vált... Már­cius 20. körül tehát útnak indul és Pozsonyt, Pestet, Dunave- csét, Füredet, Veszprémet be­járva a Tolna megyei Ozorán beáll színésznek ... Innen sok vándorlás után Pécsen, Mohá­cson. Szigetváron, Kaposváron. Keszthelyen. Sümegen, Szom­bathelyen, Sopronon és Po­zsonyon keresztül 1841 Szep­temberében ismét Pápára jön. Célja az, hogy folytassa tanul­Petőfi §ándor első pápai otthona: a Gyurátz Ferenc u. 18. szá­mú ház mányait. Most is a barátja segí­ti. Orlainak volt egy távoli ro­kona Horváth István ügyvéd, akihez beajánlja Petőfit írnok­nak, megmutatva szép írásét és ismertetve körülményeit. Az anyagi nehézség most már el­hárult, a derék Tarcy Lajos ta­nár a képzőtársaság elnöke, — ugyancsak Orlai ajánlására — kieszközli felvételét a VII. osztályba ideiglenesen, amíg a VI. osztályú bizonyítványt megszerzi, mert Selmecről anélkül jött el.. . Ekkor kezdő­dik sikerekben gazdag életének első lépése, amikor ismételten szerepel az Önképzőkörben verseivel, sőt országos hírnév­re tesz szert, amikor az Athe­naeum hasábjain megjelenik „BOROZÓ” című költeménye ekkor lesz Petrovics Sándor­ból PETŐFI SÁNDOR .. . Petőfi hálás volt jótevőjének Horváth István pápai ügyvéd­nek. mert amikor, — a pápai halotti anyakönyv tanúsága szerint — az ügyvédék elvesz­tették kislányukat, Petőfi „LENKE SÍRJÁN” című versé­ben így vigasztalja őket. Nyugodjatok meg szerető anya! S te bús atyának gyászoló kebele! Kedves Lenkétek ah nem lészen ő Temetve ott sírnak mélyébe. Hol a Teremtő széke tündököl Felhők felett a csillagezreden: Tekintsetek fel. egy szelíd sugár Leng onnan rátok csend® éjjeken. Petőfi második tartózkodása Pápán, sikeres szereplései az Önképzőkörben, majd az isko­laév végén, amikor az ünnepi műsorban ötször szerepel, pá­pai tartózkodásának bizonyára boldog időszaka volt és életé­nek. Érdemes feljegyezni, hogy ebben az időben tanulmányait is úgy folytatja, hogy az 1841/42. tanévben bizonyítvá­nyában •— többek között — a következő bejegyzések vannak: Erkölcstan és vallástan Példás Földrajz: Kitűnő Vegytan: Kitűnő Német: Kitűnő Magyar: Kitűnő Az elmúlt évben, amikor ta­taroztuk pápai templomun- 1 kát. a vakolat alól napvilágra kerültek a régi udvarra néző bejárati ajtók: sokáig elme­rengve néztem ... Ezen járha­tott be Petőfi, amikor Tiszte­lendő László Jónás prédikátor uram hirdette az igét, hiszen a .Kollégium „FEGYELMEZŐ KÖNYVÉBEN” Petőfi neve mellett egyszer sem fordul elő az, hogy „Templomot mulasz­tott”... Halász Béla f A i % t .4 lelkészlakások megüresitéséröl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents