Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-11-19 / 47. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1972, november 19. Ara: 2.— Forint Milyen Enrépa az? Október 22-én befejeződött egyfajta „csúcsértekezlet“ "Párizsban. A Közös Piac tagállamai a legmagasabb szinten képviseltették magukat. Hogy súlyos kérdéseket kellett volna megvitatniuk, azt feltételezzük a magas szintből. De hogy az eredmények olyan soványak lettek, arra nézve különböző következtetéseink lehetnek. Mindenesetre baljós előzmények után ültek össze a „nagyok”. Sokáig vajúdott a kérdés, vajon a „hatokból'’ lesznek-e „tizek”. Anglia játszhatja-e a gazdasági mérleg nyelvét, mint ahogyan azt politikailag, katonailag játszotta néhányszor története során, vagy teljes súlyával a Közös Piac serpenyőjébe veti magát? Problematikus volt a két skandináv allam sorsa is. íme, a norvég példa! „Nem”-et mondott a Közös Piacra, vagy a dán, amely halvány „igen”-je után kénytelen volt megbuktatni kormányát. Es titokzatos kérdőjel maradt „Onkel Sam”, — az Egyesült Államok — mert hiszen gazdasági kérdésekről lévén szó, a dollár láthatatlan szálaival át, meg átszőtte eddig is a Közös Piac sok tekintetben foltos szőnyegét. CSODÁKAT RITKÁN PRODUKÁL A GAZDASÁGI ÉLET. A csúcsértekezlet sem azért ülésezett Párizsban, hogy ólmot öntsön, vagy boszorkánykonyháján feltalálja a titkos követ, amelynek segítségével aranyat csinálhat. Foltokat kellett inkább folt hátára tűzni, s úgy tetszik elégnek bizonyult egymás látása — ebből ás erőt meríthettek — mert határozat nem született. Azaz mégis valami. Önmaguk megnyugtatására-e, vagy valami csodaszerként alkalmazott tervet dobtak a közvélemény elé, nem tudjuk. Azt határozták ugyanis el, hogy 1980-ra magukat Európai Uniónak keresztelik el s ennek gazdasági, kulturális és egyéb lehetőségein fáradozni fognak. Nincs ennek a tervnek pillanatnyilag semmiféle ideológiája. Hagyománya is csak annyi van, amennyit a kontinens történelméből erőszakosan kibányászunk. Viszont vitathatatlan, hogy Európa népeiben van ún. európai tudat. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy megállapítsuk: ez közös kultúránkból, egymásrautaltságunkból, közös sorsunkból fakad. A közös Európa gondolata is rendszerint akkor szólalt a lelkekben, amikor a szenvedés már elviselhetetlenné vált, amikor rájöttünk, hogy a háború és vérontás az egyszerű emberektől idegen kérdések és erdekek miatt van. Az egyszerű emberek elsősorban testvéreknek érezték magukat. SOKAN KÉPZELTÉK EL EURÓPA JÖVŐJÉT UNIÓBAN. Utópiák és fantáziák születtek, amelyek integráltak bennünket gazdaságilag, politikailag, kulturálisan vagy vallásilag. A két háború között Röpke „gazdasági tájegységekben” határozta meg Európa jövőjét. Kossuth „dunai konföderációt” ajánlott a monarchia helyébe, ismét mások Nyugat gyarmatává sűlyesztet- ték volna a szegény Keletet. A fasizmus a „felsőbbrendű faj” uralma alatt egyesítette volna kontinensünket. Mindegyikben valami megszégyenítő szeparatizmust láthatunk. A Közös Piac lényegében „felmelegített” egy régi ételt, amely már főzése idején ízetlen volt. Európai Unió, — így hangzott a tétel. De micsoda Európa az, amely „kilencből” áll, még ha időközben néhány állam be is adná a derekát, s sietne jelentkezni az unióba? AZ EURÓPAI REALITÁSOK MÁSOK. Először is Európa egy. Mondhatnánk egy és oszthatatlan. A La Manche-tól az Urálig, úgy ahogyan ezt ragyogóan szimbolizálja a néhány hónapja kifüggesztett budapesti plakát. Ezen két tenyér reszketve, féltve tartja a kontinenst, vigyázva, hogy valami baj ne érje. Anya tartja így gyermekét. Ez Európa! És aligha volt kifejezőbb plakát Európa biztonságáért, mint ez. De a tenyerekből nem lóg ki sem Kelet, sem Nyugat, sem Észak, sem Dél. Egyben van. mint ahogyan egy a múltunk — keserves múlt, — egy a jelenünk, — sok tényező forgácsol szét bennünket még, — és egy a jövendőnk, — ezért fáradozunk most —. Amelyik pillanatban felüti fejét a szeparatizmus, hallatlan veszélyek leselkednek a kontinensre. Európa biztonsága most éppen azt jelenti, hogy a katonai, gazdasági, kulturális, stb. szeparatizmusokat megszüntesse. Válaszfalakat kell lebontani. Beidegződött, rosszindulatú válaszfalakat, megrögzött bizalmatlanságokat, gyanakvásokat, amelyek elválasztották egymástól Európa testvér népeit. Az idejét múlt és keserű emlékeket idéző „vasfüggönyt” végleg lomtárba kell helyezni. A párizsi Európa Unió nem vág ebbe a vonalba. Micsoda Európa az, amely így elkülönül? Kinek jó ez? Európában a „kilencen” kívül is vannak népek. S most, amikor hosszas fáradság után végre valami siker is csillog az európai biztonság útján, az óvatlan járókelő ismét aknára léphet. Közös felelősség, közös sors, közös jövő az elmúlt három esztendőben, — a budapesti felhívás óta — gyakran hangzott el. Ügy látszik nem egyértelműen komolyan. Mi „halálosan” komolyan vettük szavunkat. És úgy érezzük, lejárt annak az ideje, hogy bontsunk és forgácsoljunk és eljött annak az ideje, hogy kontinensünk egységben keresse békéjét, boldogulását. CSAK MOST LÁTJUK, HOGY A BEKÉNEK ÉS BOLDOGULÁSNAK MILYEN RENDKÍVÜL SOK ÖSSZETEVŐJE VAN. Hogy tartalmuk kiterjed az élet egész területére. Most szakad ránk a felelősség súlya, amikor a megvalósulás küszöbéhez érkeztünk. Mi újra zászlónkra tűzzük e szavakat. Újra lendületbe jövünk az egységért, biztonságért, valahányszor bontást, forgácsolást veszünk észre. „ Dr. Rédey Pál BRAZÍLIA A teológiai nevelés és lelkészképzés mai kérdéseit vitatta meg az a teológiai professzorok számára összehívott konferencia, amelyikre július 31—augusztus 4. között került sor Sao Lopoldóban. A Lutheránus Világszövetség genfi központját dr. Nagy Gyula professzor, egyházunk genfi kiküldöttje, a tanulmányi osztály teológiai neveléssel foglalkozó titkárságának vezetője képviselte. Nagy professzor a konferencia mellett a brazíliai Ararasban vezetett egy lelkészkonferenciát és meglátogatta Brazília, Argentína, Chile, Uruguay és Mexikó teológiai neveléssel foglalkozó in tézményeit. (lwi) Szolgálat a jelenben, felelősség a jövőért Fontos határozatokat hozott az Országos Presbitérium EGYHÁZTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGŰNEK mondanám a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumának október 17-i ülését, ha ezt a kifejezést sok minden másra nem alkalmaztuk volna az idők folyamán. Pedig valójában a határozatok, amelyek ezen az ülésen elfogadásra találtak, messze időkre éreztetni fogják jótékony hatásukat egyházunk jelenében és jövőjében. Az ülés jelentőségét már az is mutatja, hogy az Országos Egyház elnöksége, dr. Mihály- fi Ernő országos egyházi felügyelő és D. Káldy Zoltán püspök. egyházi elnök, Karner Ágoston országos főtitkár, valamint a hivatalból és választott tagok mellett szép számmal voltak meghívott vendégek és szakértők is jelen, akiknek sorában köszönthettük Lóránt Vilmost, az Állami Egyházügyi Hivatal főelőadóját is. MIHÄLYFI ERNŐ ORSZÁGOS FELÜGYELŐ ELNÖKI MEGNYITÓJA UTÁN D. KÁLDY ZOLTÁN püspök mondott bevezetőt. A püspök megállapította, hogy egyházunk élete a tervezettnek megfelelően folyik, aminek alapja az a nemcsak jő, de gyümölcsöző viszony, amely államunk és egyházunk kapcsolatára jellemző. Ez a kapcsolat hasznos és jó úgy népünknek, mint egyházunknak. Hálával kell megemlítenünk azt a megértést, amelyet államunk egyházunk tevékenysége iránt tanúsít. Nem kívánja akadályozni szolgálatunkat, hanem megértéssel segíti terveink megvalósulását. A püspök kiemelte ezek sorából az új Teológiai Akadémia építésével kapcsolatos megértést a különböző állami szervek részéről. A továbbiakban a püspök ismertette és indokolta az ülés tárgysorozatát. AZ ELNÖKI BEVEZETŐ UTÁN az előadók és felkért szakemberek előterjesztése alapján a presbitérium tárgyalta és határozatokat hozott az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építése, a Nyugdíjas lelkészek otthonának kialakítása, a konfirmációi tanítás új rendje, a lelkészi képesítésű nők helyzete, a lelkészlakásoknak a szolgálat megszűnésével kapcsolatos megüresítése ügyében. Ezeket az egyházunk további jó szolgálata és eljövendő élete szempontjából döntő fontosságú határozatokat lapunk olvasóival, egyházunk tagjaival is ismertetjük. ELŐKÉSZÜLETEKET TESZ EGYHÁZUNK D. Káldy Zoltán püspök javaslatai alapján, az országos presbitérium határozatával arra, hogy a jövő esztendőben méltóképpen emlékezzünk. a magyar evangélikus egyház 450 éves jubileumáról, valamint Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról. A továbbiakban D. Káldy Zoltán püspök tájékoztatást adott az Országos Presbitérium, valamint a meghívott vendégek előtt egyházunk hazai és külföldi szolgálatairól. Az új Teológiai Akadémia építéséről Az Országos Presbitérium a bemutatott építési tervek alapján, amelyet ifj. dr. Kotsis Iván építészmérnök tervezett, elhatározza az f D. DR. PÁLFY MIKLÓS Lapzárta után kaptuk a szomorú hírt, hogy D. dr. Pált'y Miklós teológiai akadémiai tanár, dékán, az ószövetségi teológia professzora, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa főtitkára november 12-ről 13-ra virradó éjszaka súlyos betegség következtében elhunyt. A Keresztyén Békekonferencia állásfoglalása a vietnami háború befejezéséről A KBK állást foglalt a vietnami háború békekötés útján való befejezésének új lehetőségével kapcsolatban. Nyikodim met- ropolita, a KBK elnöke és dr. Tóth Károly főtitkár aláírásával a mozgalom a következő azonos szövegű táviratot küldte a VDK kormányelnökéhez és a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminiszteréhez: „Kifejezzük szolidaritásunkat és támogatjuk az önök kormányának azt a törekvését, hogy békét teremtsenek Vietnamban. Felhívtuk mozgalmunk valamennyi tagját, hogy használják fel befolyásukat a békeszerződés támogatása érdekében”. Nixon amerikai elnökhöz is küldtek táviratot az alábbi szöveggel: „Elnök Űr! Sok millió keresztyénnel együtt megelégedéssel hallottuk a vietnami háború befejezése konkrét lehetőségének hírét. Békére törekvő keresztyén hitünk jegyében kérjük Önt, Elnök Ür, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az amerikai kormány haladéktalanul írja alá a békeszerződést. Nagyon reméljük, hogy kormánya nem fogja elodázni ezt az egyedülálló lehetőséget s a békeszerződés aláírásával sok szenvedés és háborús pusztítás után végre ráköszönt a béke a sokat szenvedett vietnami népre”. LENGYELORSZÁG anyagi fedezet biztosítása esetén folytatódjék az építkezés az emeletráépítéssel és az átalakítási munkálatokkal. mely az építési tervek szerint további 4 millió forint. Az Országos Presbitérium az építkezés költségvetését 9 millió Ft. kivitelezési költséggel elfogadja. Az Országos Presbitérium felhatalmazza D. Káldy Zoltán püspököt, hogy a Teológiai Akadémia építési költségéhez — egyházunk, saját erőfeszítés sén túl külföldi testvéregyhá* zaktól próbáljon anyagi segít-» séget kérni és az illetékes állami szervekhez is fordulja«.’ anyagi támogatásért. Az építkezés műszaki el lei»— őrzésével az Országos Presbité-í rium megbízza ifj. dr. KotsiS’ Iván építészmérnököt. Az Országos Presbitérium azg építési szerződés aláírásával Mihályfi Ernő országos felügyelő urat és D. Káldy Zoltán püspök urat bízza meg. A nyugdíjas lelkészek otthonáról Abból a célból, hogy egyházunk a lelkészképzés részére megfelelő körülményeket biztosítson, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma elhatározta az Evangélikus Teológiai Akadémia új épületének felépítését, a Teológiai Akadémia és a vele csatoltan működő Teológus Otthon számára. Ezért ráépítés végett igénybe veszi a zuglói evangélikus gyülekezet kezelésében működő „Kakas Lídia Szeretetotthon” Budapest. XIV. Lőcsei utca 32. szám alatti épületét, Ennek végrehajtása során az Országos Presbitérium az ott működő szeretetintéz- ményt illetően a következő ha tározótokat hozza: A zuglói evangélikus gyülekezettel történt megállapodás alapján az Országos Egyház a szeretetotthont saját kezelésébe veszi át. További folyamatos működésre az Országos Egyház. Budapest. VIII. Üllői út 24. szám alatti épületébe telepíti. Egyúttal az országos egyházi szeretetintézmények sorába emeli; ebből eredően a Diakóniai Osztály közvetlen irányítása alá helyezi. Ez az országos szereteti»*- tézmény ezentúl egyházunk nyugdíjas lelkészei és szolgálattevői otthonaként működik. A konfirmációi tanítás új rendjéről Evangélikus Teológiai Akadémia megépítését oly ütemezéssel, bogy először az új épületrészt készítsék el kb. 5 millió forint értékben. Az Szeptember végén a Finn Evangélikus Egyház küldöttsége látogatta meg Lengyelországot a Lengyel Evangélikus egyház meghívására, Martti Simo joki érsek vezetésével, (epd) A püspökök rendelkezése szerint egyházunkban jelenleg három hónapig tart a konfirmációi oktatás. A tanítás janu- ár közepén kezdődik és legkésőbb húsvét ünnepét követő második vasárnap fejeződik be. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez az idő nem elegendő a tanításra. Fokozza a nehézséget, hogy a konfirmációi tanításra jelentkező gyermekek egy része még a bibliai történeteket sem ismeri és ennek következtében nehezen tanulja a Konfirmációi Kátét. E szempontok figyelembe vételével az Országos Presbitérium az alábbi határozatot hozza: A konfirmációi tanítás ideje 4 hónap. A tanítást december 15-vel kell elkezdeni és a húsvét utáni első, vagy második vasárnapon konfirmációi vizsgával és konfirmációi ünnepéllyel kell befejezni. Tanításra a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya által kiadott Konfirmációi Kát<36 kell használni, Az Országos Presbitérium felhívja a lelkészek figyelmét, hogy a konfirmációi tanítást! megelőző esztendőben ifjúsági bibliakör (gyermekistentisztelet) keretében foglalkozzanak azokkal az if jakkal, akik a következő évben konfirmációban óhajtanak részesülni. Ennek az előkészítő szolgálatnak időtartamát, hasonlóan a konfirmációi tanítás időtartamához, a megelőző év december 15-e és folyó év április 15-e között kell megállapítani. Kívánatos, hogy az előkészítés elsőrenden a Biblia ismertetésére fektesse a súlyt. E célra felhasználható a „Hitünk — életünk” című szór- ványhittankönyv 6- és űjszö«' vetségi történeteket tartalmazó része. Ezeket az előkészítő ifjúsági bibliaórákat ebben az esztendőben 1972. december 15-én kell megkezdeni, hasonlóan a konfirmációi tanítás időpontjához. Kovács Etelka teljes jogú lelkészi szolgálatba állításáról Az E. T. II. 25.§-a, amely foglalkozik a lelkészi képesítésű nők szolgálatával egyházunkban, többek között kimondja: „A lelkészi képesítésű nők felavatásáról és teljes jogú lelkészi szolgálatba állításáról a szükséghez képest az országos egyházi presbitérium törvény- erejű rendelettel dönt”. Az Északi Egyházkerülethez tartozó csöglei gyülekezetben hosszú idő óta a lelkészi állás betöltetlen, mivel mindeddig a lelkészek közül az állást senki sem vállalta. A gyülekezetben viszont 10 év óta szolgál Kovács Etelka lelkészi munkatárs és pedig az egyházi vezetőség és a gyülekezet megelégedésére. Mivel a törvényben megjelölt „szükség” fennáll, az egyházi vezetőség azt javasolja az Országos Presbitériumnak, hogy éljen a törvény- erejű rendelet alkotásának jogával és döntsön úgy, hogy Kovács Etelkát teljes jogú lelkészi szolgálatba állítja és felkéri az Északi Egyházkerület püspökét, hogy a csöglei gyülekezetben avassa fél Kovács Etelkát teljes jogú lelkésszé. Az Országos Presbitérium egyben nyilvánítsa ki, hogy döntése nem jelenti valameny- nyi lelkészi munkatárs teljes jogú lelkészi szolgálatba állítását, hanem éppen a szükséget figyelembe véve az Kovács Etelka lelkészi munkatársra vonatkozik. A presbitérium csak abban az esetben hoz hasonló döntést, ha a szükség fennáll. Az Országos Presbitérium törvényerejű rendelettel úgy dönt, hogy a szükségre való tekintettel Kovács Etelka lelkészi munkatársat teljes jogú lelkészi szolgálatba állítja és felavatását engedő» lyezi. ML «ns \
