Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-30 / 5. szám

Szabadság —- mások kárára?

Ilyenkor év elején sorra jelennek meg a statisztikák az elmúlt évről: mennyit ettünk, mennyit ittunk, mennyit dohányoztunk, hányán születtek vagy haltak meg az elmúlt évben. Óév estéjén szószékeinken még az is elhangzott, hogy mennyi keresztelés, esketés és temetés volt a gyülekezetben, hányán vettek úrvacsorát 1971-ben. A nemrég megjelent Demográfiai Évkönyv még nem az elmúlt évről, hanem a megelőzőről, tehát 1970-ről tartalmaz nagyon sok és érdekes adatot. Érdemes belelapozni, s az ott közölt adatokon egy kicsit elgondolkozni.

Megdöbbentő számok

A könyvet átlapozva sok mindent megtudhatunk. Megtudhatjuk például, hogy 1970. január 1-én 10 315 600 volt hazánk lakossága, s hogy ebből mennyi a férfi és a no, hány házasságot kötöttek, hányán és milyen betegségben haltak meg, hányán változtattak lakóhelyet, s mennyit emelkedett az életszinvonal. Én mégis egy megdöbbentő adat mellett szeretnék most megállni. 1970ben 96 612 házasságot kötöttek és 22 841 házasságot bontottak fel. Ezzel hazánk a válási statisztikában világviszonylatban is előkelő, ha nem is vezető helyre került. A statisztika nyelvén ez azt jelenti, hogy minden negyedik megkötött házasság válással végződött. S ugyanilyen megdöbbentő

arányt kapunk, ha a régi adatokkal hasonlítjuk össze. 1938- ban 5745 házasságot bontottak fel, 1970-ben ennek csaknem a négyszeresét. Ez a növekedés még akkor is sok, ha figyelembe vesszük, hogy 1938-ban valamivel kevesebb volt hazánk lakossága, s igy a házasságkötések száma is.

Ami a számok mögött van

Nem valami képmutató fa- rizeizmus indít annak megállapítására, hogy ez kicsit „túl sok a jóból”. A válással végződő válóperek kereken 50 000 házastársat érintettek, akiknek számára nem volt közömbös, hogy házaséletük szennyeseit a bíróság előtt kellett kiteregetni. Aki már átesett ilyenen,

/

»Az úton menni kell!“

Az elkötelezettek útján

A közelmúltban lezajlott különböző szintű közgyűlések csak „állomások” — egyike- másika ugyan nagyon jelentős állomásai — voltak annak az útnak, amelyen egyházunk „vonata” természete szerint tovább fuh — , ó megá ltd és hálásan összegezni a megtett utat és egészséges dolog „környezet tanulmányt” végezni ott, ahol éppen megáll tünk. De a „végállomás” az összefutó sínpár messziségbe vesző útjának mélységében rejtőzik. A ve na‘inak tovább kell futo:a a sínpáron, ha céljához akar érni.

Szándékosan használom a sínpár képét. Még akkor is ha ez sem tökéletes kép, mint bármely más. De úgy érzem, u‘unkát továbbra is e két együttfutó s'n ha'ározza meg

AZ EGYIK SÍN ame’yre ráhelyezte Isten egyházunk vonatát: a Krisztus evanvé’i- umán-ik hirdetése. Nem véletlen, hogy az elmúlt közgyűlések mindegyikén olyan sok szó esett az igehirdetés .szolgálatáról. A személyes hitnek, a gyülekezet életének, a keresztyén- sé't szolgálatának forrása, kontrolja és szövétoeke mindig a Jézus Krisztus élő igéje „marad”. De, mert az élő Krisztus élő bjsnéde a.z evangélium, azért, úgy kell találkoznia a valóságos ember valóságos ügyeivel, ahoev földön jártában találkozott a vámszedő ptozéhséglve1. a bűnös nő erkölcsi bomlottfáoával, a nai- ni özvegy bánatával, a gazdag ifjú útkereré"év“l vagy az ötezrek gyomrának kórássával. A.nnak a Krisztusnak a prádi- ká’érá^rt folyik a tosE-kodás, „oki közöttünk jár és megoldás aV-r lenn' éle'ünk és szolgálatunk számára... ( Déli prvt-7kerületi püspöki jelen lésből.)

AZ IS NYILVÁNVALÓ

elöltünk, hogy miközben az élő Krisztus az engedelmes igehirdetés szolgálatán át megoldásokat hoz egyéni életünk ügyeiben, szeretete megérinti azt a környezetet is, amelyben ezek az ügyek megoldásra találnak. Ö világot átfogó szeretetével mindig sokkal jobban tudja, mennyire összefüggenek a mi ügyeink a közösség ügyeivel, mint ahogy m,i magunk azzal számolunk. Ezért fontos, hogy „gyülekezeteinkben a Krisztus evangéliuma a mai társadalmunk keretei között é’ő ember javára és el lazítására szó’al- jon meg” (Északi egyházkerületi püspöki jelentésből.) A jó igehirdetésekben ezért kapcsolódnak mlndtokább az egyéni élet kérdéseire adott válaszok és . társadalmunk anyagi, erkölcisb szellemi élete tisztulása, erő'ödése, továbbépít1 ése érdekében vállalt felelős döntés.

Ahoey az Jog hirdetésének újra és újra frissen kell utat találni a valóságos társadalomban é’ő ember valóságos ügyeihez, úgy kell újra és újra medret ásni a hi’bői fakadó "közösségi szolgálatnak. A szeszélyes ár és a parttalan vadvíz pusztítással fanyeget és bizonytalanságban tart, a mederbe terelt folyó összefogott és szabályozott energiája sóik áldásnak lehet a forrása. Küldetését felismert egyházunk ezért rendezi közügyéit és határozza meg azok helyét, szélességét és irányát. Most felmérve az erőt és számba véve a feladatokat tervszerűen folyik tovább a közösségi szolgálat az együttes építés és együttépülés szándékával.

VISSZATÉRVE az eredeti képhez, a másik sín, amelyen egvházunk vonata tovább futhat, átalakuló világunk szolgálata a szocializmust építő társadalmunk közösségében. „Alig volt még kor, amelyben oly nngy chance adatott volna az egymilliárd keresztyénnek, mint ma arra, hogy aktívan részt vegyen az emberiség békés holnapjának kialakításában. .(Országos püspöki jelentésből) Ami tehát a küldetését jól felismert egyház természetes életstílusa, az „zöld utat” kapott naDjaánkban. Szabad és kell ráfutounk embertömegeket szorongató politik-i, társada’"^* és gazdasávi kérdésekre. Éhség, ottho-'telan’ág, háború, fari, népi, vallási, ideológiai elnyomottra?, megaláztatás, amelyek fogójában még oly sok testvérünk szenved, gvorsvonati sebességre ösztönzik e kor keresztyének. A világ jóakaratú embereinek mind szélesebb összefogásában e“y békés, fe^wertelen, ivaz- s ágéra n berendezett. e°vüH- munkálkodó világ lehetőségének haln-toíríe éb-esztoeti a még nrnd’e sokfelé alvó ke- resrtyán íelküsmeretet.

Mindezt1 mi e«v olyan tár- ssdvom biztons-gi berendezései köpött tehettük, eme’v egyrészt bátran nyúlt hoz^á a saját területén evy elavult társadalmi rend igaz-á^lan szerkezetéhez és a becsületes munkára, a terme1* j-vak Vs.z- sáeos e1 osztására és az emberi élet értékére építette fel a maga életrend iái. másrészt fele’ő- sen vív harcot ak!k

igazsgrrtp.igri struktúrák nvo- rrTtó tezh -it hordozzák testükben. lelkűkben.

KERESZTYÉN ÉLETÜNK

szolgálatának kibontakozását segíti a helyes „ egyoldalúságnak” az a lehetősége, amely a szocializmust építő népek táborában a haladás, a béke és az emberiesség erőinek o’da- lán biztosít számunkra helyet. Ez a na"v helyzet valóban tiszta szívű, bátor tettekre serke”f

KÉT SlN, mely egymás mellett egy irányba fut. A dlaikó- niai teológiának abban van a nagy áldása, hogy az egyház vonatát ráhelyezte e sínpárra s ezzel biztos’totta továbbfu- tását egy olyan jövendő felé, amelyben a Krisztusba vetett élő hit és a testvér é1 elánok és bo'd-vzcá'zárí’k szo’rá’ata útján újabb és újabb szép állomások követhetik egymást.

Mezősi György

vagy részt vett válóperes tárgyaláson, az tudja, hogy milyen lelki megrázkódtatással jár mindez. Mintegy 17 000 gyermeket érintett a szülők válása. Ennyi gyermek veszítette el válás következtében vagy az édesapját, vagy az édesanyját, s ennyi gyermeknek kellett átesni azon a lelkűkben sokszor életük végéig nyomot hagyó tortúrán, hogy apukához, vagy anyukához kerüljenek-e. Hogy ez lelkileg mit jelent, azt csak az tudja igazán megérteni, aki gyermekkorában maga is átélte ezt, vagy mint nevelő tapasztalja napról napra, milyen sok problémát jelent ez a gyermekek lelki fejlődése terén. S végül társadalmunk számára azért sem lehet közömbös a válások száma, mert ez feleslegesen növeli az amúgyis sok gondot jelentő lakásproblémát.

Az okok nyomában

A könyv adatainak elemzése bizonyos mértékig a válások okait is feltárja. A válások zöme (60 százalék) a házasság- kötést követő időszakra esik, ami azt mutatja, hogy, sok a meggondolatlanul kötött házasság. De mivel a felbontott házasságok 40 százaléka túlélte a 10 évet, 13 százaléka a 20 évet is, az okoknál arra is gondolnunk kell, hogy a házastársak megunják egymást, s ezen a meguntságon csak úgy tudnak segíteni, hogy új partnert keresnek. Az új partnerkeresésben a férfiak járnak elöl, hiszen válás után sokkal nagyobb százalékban kötnek új házasságot,, mint az elvált nők.

Válás és szabadság

A statisztika nem beszél arról, hogy az elváltak között hány hívő keresztyén volt. A tapasztalat szerint azonban híveink sem kivételek a válás

A balassagyarmati egyház- község Szeretetháza nemrég ünnepelte szolgálatának negyvenedik évfordulóját.

A kezdet szerény volt, — mustármag.

Prónay Róza 1929-ben 1000 pengős alapítványt tett a ba« lassagyarmati evangélikus egyházközségnél rászoruló hittestvérek támogatására.

kísértése alól. Éppen ezért világosan meg kell mondanunk, hogy egyházunk nem tartja helyesnek és megengedhetőnek a felelőtlen válásokat. Sokan az egyéni szabadságra hivatkoznak e kérdésnél. Valóban, e szabadságnak merev törvényekkel való megkötését — amint az például Olaszországban volt — mi sem tartjuk helyesnek. Vannak esetek, amikor a házasságot jobb felbontani, mint azt mindenáron fenntartani. De az egyéni szabadság egyoldalú hangsúlyozása sokszor felelőtlenségbe sodor. Isten nem azért adta egyéni szabadságunkat, hogy annak élése közben másokra ne legyünk tekintettel. Mielőtt döntenénk, mérlegelnünk kell, hogy döntésünk milyen következményekkel lesz másokra: élsttársunkra, gyermekeinkre. S egyéni szabadságunk nem jogosít fel arra, hogy mások kárára, különösen az ügyben mit sem vétő gyermekeink rovására döntsünk.

A törött láb példája

Házasságra készülő fiataloknak el szoktam mondani, hogy törések szinte elkerülhetetlenek a házas életben. De ezek a törések gyógyíthatók. Lábtörés esetén nem az az első gondolatunk, hogy vágjuk le a lábunkat, hanem gipszbe tesszük, hogy összeforrjon, megyógyuljon, hogy újra járni tudjunk. A házasság kríziseiben sem kell azonnal válásra gondolnunk. Megbocsátással, megértéssel, békességkereséssel sok krízisbe jutott házasságot lehet megmenteni. S ha a megbocsátásnak, megértésnek és békességkeresésnek ezt az útját járjuk, akkor egy kicsit enyhül ez a megdöbbentő statisztika, s ami még lényegesebb, több lesz az örömöt és békességet árasztó családi otthon.

Dr. Selmeczi János

szám alá, mostani helyére költözött az intézmény.

A vezetőség lépésről lépésre igyekezett a ház belsőségeit korszerűsíteni, Szsretetházunk ma tíz nőtestvémek tud biztosítani megfelelő elhelyezést és teljes ellátást.

Az egyházközség hívei rendszeres offertóriummal és egyéni adományokkal támogatják kedves Szeretetházukat. A NógJubileumi együttlét a balassagyarmati Evangélikus Szeretet- házban

Ugyan ő és testvére, Irma, két év múlva 230 000 pengős alanítványt tett azzal a megjelölt céllal, hogy abból a balassagyarmati egyházközség legalább hat személyt ellátó szeretetházat létesítsen.

Az Alapítólevél néhány érdekes rendelkezése: Magányos nőket kell felvenni, s nekik megfelelő teljes ellátást biztosítani. Elsősorban evangélikusokat kell felvenni, de nem szabad kizárni más vallásúaikat sem. Mindenek előtt Balassagyarmatról kell a rászorulókat felvenni, aztán Nógrád és Pest megye területéről. — Kizárási ok a csavargás és koldulás, de veszekedős természet egymagában nem lehet kizárási ok.

A kis szeretetházat 1931. május 3-án nyitották meg bérelt helyiségben. De egy év . múlva már a Deák F„ u, IX,

rádi Egyházmegye gyülekezetei szintén áldozatos buzgalommal segítik Nógrád egyetlen evangélikus szeretetházat, rendszeres költségvetési tételek, pénz- és természetbeni adományok alakjában. Rendszeres támogatást kap az intézmény Országos Egyházunk Diakóniai Osztályától is.

A évforduló alkalmával áldáskívánó szeretettel köszöntötte Szeretetházumkat D. Kól- dy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspök, valamint Virágh Gyula esperes, a Diakóniai Osztály ügyvivő lelkésze.

Az évforduló hálaadó isten- tiszteletét 1971 december 5-én tartottuk, amikor Is az igehirdetés szolgálatát Gartai István, a Nógrádi Egyházmegye esperese végezte, és meglátogatta a negyven éve áldott diakóniát végző szeretetházat.

Szabó József

Európáért

Amely ház önmagával meghasonlik

Hogy a politika mennyire nem kizárólag a hivatásos politikusok ügye, azt az alábbiakban látni fogjuk. S ha a politikai életben elindul valami, annak kihatása a legszélesebb körökben érződik. A hidegháború, az európai feszültség sem maradt meg a világi élet medrében, s az időnként partra csapódott szennyes áradat alig akart visszaszivárogni a hullámtérbe. Sőt, a .kinnrekedt gyűlölködés, a szétterült bizalmatlanság mindenfajta közösség életét megfertőzte. Így az egyházét is. Mint a mocsári láz baktériumai, a miszma terjengett és pusztította az egyház organizmusát. Azt hihetné valaki, hogy ilyen „kicsinyes dolgoktól”, rágalmaktól, vádaskodásoktól, gyanusítgatásoktól mentes lesz az egyház, Jézus Krisztus teste. Hát aki azt hitte, tévedett.

ŐSZINTÉK SZERETNÉNK LENNI ÉS IGAZSÁGOSAK. S

ha vétkeztünk ezen a téren, Isten legyen irgalmas. A történelem azonban kegyetlen és megmásíthatatlan igazságokat jegyez fel. *

Alig több, mint egy esztendővel a hírhedtté vált fultoni beszéd után, 1948-ban Amszterdamban hosszú és nehézkes előkészítés után gyűlt egybe az Egyházak Világtanácsa első alakuló gyűlése. Aránylag kevés hivatalos résztvevővel, mert 44 országból csupán 351 hivatalos küldött volt jelen. De ez is nagy szó volt, hiszen az ökumenikus tudat lassan érett meg és néhány önzetlen ember valóban heroikus küzdelmén, szívós akaratán és hivő lelkesedésén múlott sikere. A négy szekció egyikében, „Az egyház és a nemzetközi rendezetlenség” bizottságban két jelentős személy foglalt helyet. Az egyik, akiből később a Prágai Keresztyén Békemozgalocn alapító tagja lett, Josef Hromadka prágai professzor, a másik, akiből később az Egyesült Állaimok hidegháborús külügyminisztere lett, Foster Dulles.

LÁTSZÓLAG MINDEN RENDBEN MENT. A szíveket el-/ töltötte a keresztyén egységbe vetett remény. A bizottságnak egységre kellett volna jutnia az agresszív imperializmus elítélésében, a háború elvetésében s a béke megőrzésiének kérdésében. És ekkor drámai fordulat következett be Dulles és Hromadka párbeszédében. Dulles azzal vádolta a keleti egyházakat, hogy azok, mint egykor a német fasizmus behódolt egyházai, a DC (Deutsche Christen) kiszolgálják a marxista ideológiát és annak teológiai igazolására törekszenek. Hromad- ka azt az igazságot képviselte, hogy a keresztyén egyházak tanítása nem vegyül el a marxizmussal, sem semmiféle ateista

kQjif tásssl

KELET ÉS NYUGAT POLITIKAI SZAKADÁSA, majd a

hidegháború ezzel a Dulles-i váddal vette kezdetét az egyházakban is. Sajtó, rádió és egyéb tömegkommunikációs eszköz igénybevételével vádolták, gyanúsították, marták a szocialista világban élő egyházakat és rontották hitelüket, becsületüket. Legújabb korunknak ez az „egyházszakadása” elképesztően sokat ártott az evangélium ügyének. De nincs az a rossz, amiből ne származnék valami jó. Mert miközben a nyugati egyházak teológiájában a dekadencia bizonyos jeleit lehetett felismerni, addig nálunk pl. éppen a hidegháborús időszak alatt sikerült egy teológiai megújulás alapjait lerakni, amelyre később felépült a diakónia teológiája.

Vég nélkül lehetne sorolni az amszterdami eseteket. 1954-ben Evans tanban pl. a magyar delegáció nemcsak, hogy alig hallathatta szavát, de mozgási szabadságában is korlátozták. Amszterdamba még meghívták Rómát és a moszkvai ortodox patriarchátust. Az idő ugyan még nem érett meg ahhoz, hogy az ortodox egyház részt vegyen az ökumenikus munkában, de 1961-ben, amikor Üj-Delhiben felvételét kérte, a San Francisco-! érsek, valamint az amerikai református püspök, ellenezték felvételét, mondván: „az orosz ortodox egyház politikai -céjat. szolgálatában áll, nem egyházi érdekeket képvisel”. í.

Súlyos esztendők voltak ezek és csak keserű szívvel tudunk rájuk visszaemlékezni .De 1958-ban, amikor a válságnak szinte a mélypontján voltunk, a prágai Comineus fakultáson Hromadka professzor és néhány barátja, akikhez azonnal felsorakozott a magyar evangélikus és református egyház sok személyisége, elindítottak egy mozgalmat, melynek célja a béke szorgalmazása volt, és amely éppen ezért a tevékenységéért nagy érdeklődésre tartott számot és gyorsan növekedett. A mozgalom a Keresztyén Bákémozgalom volt.

KEVÉS MOZGALOM SZÜLETETT még egyházi területen, amely ilyen bátran és lelkesen mert az igazságról szót ejteni. Nyíltan és egyértelműen vallotta, hogy Isten akarata az emberiség békéje, és hogy ezért a békéért napomként kell megküzdeni. De kevés mozgalomnak kellett elviselnie annyi bizaimat- I lanságot, gyanúsítást é3 lebecsülést, mint ennek. Viszont a mozgalom mindenkor az „elevenre” tapintott. Már 1931-ben ilyen, akciói voltak pl.: „Béke és hidegháború”, „Béke és Németország”. A mozgalom szinte ösztönösen érezte hol vannak, és tapintotta ki a világ háborús fekélyeit.

EKÖZBEN A BÉKEGALAMBOT ISMÉT MOSZKVAI BÁRKÁRÓL eresztették fel. A 60-as évek legelején megszü’etett a háború utáni időszak legjelentősebb elve, amely a szovjet békejobb nyújtása volt, a koegzisztencia elve. Nehézkesen ment át a köztudatba, de lassan Kelet és Nyugat a békés együttélés elvében látta jövendőjének kibontakozását. A koegzisztencia I diadalútján az első lépések a tárgyalóasztalok mellett kezdődtek. Potsdam neve újra előkerült a süllyesztőből, s a bizalmatlanság jégpáncélja lassan repedezett. Dr. Rédey Pál

*

I

Negyvsn éve diakóniában

Egy gyülekezet példája

A Budapest Deák téri gyülekezet presbitériuma decemberi ülésén úgy határozott, hogy kb. 5000,— Ft értékben különféle könyveket vásárol egyházunk Sajtóosztályán. Nem bizományba, nem későbbi elszámolásra szerezte be a gyülekezet a könyveket, hanem a könyvek értékét azonnal ki is fizette. Már ez a tény is példa lehet azoknak a gyülekezeteknek, amelyek olyan nehezen teljesítik fizetési kötelezettségüket.

De a gyülekezet másképpen is példát mutat. A vásárolt könyvekkel a gyülekezet munkásait kívánta megajándékozni. Azokat, akik mindig ott vannak, ahol munkára, szolgálatra van szükség. Mert a megajándékozottak presbiterek, bibliakör vezetők, oltárdí- szitö asszonyok voltak, olyanok, akik mindig szívesen vesznek részt a gyülekezet különféle alkalmain. Nem nagy ajándékról van szó, de a Sajtóosztály kiadásában megjelent könyvek még közelebb viszik egyházunk szolgálatát egy- egy gyülekezeti lag, egy-egy család otthonához, életéhez.

_ És a gyülekezet példát mutat úgy is, hogy felelősségit érez egyházunk sajtómunkájáért Egy-egy újabb kiadvány megjelentetése sok munkával, sok kiadással jár. És csak akkor végzi el igazán szolgálatát, küldetését, ha eljut azokhoz, akiknek készült, ha eljut egyházunk minél több gyülekezetébe és hívéhez. A Deák téri gyülekezet vezetői és presbitériuma jól tudják, hogy elhatározásukkal, könyvvásárlásukkal segítettek a Sajtóosztálynak abban, hogy lehetőség nyíljon újabb kiadványok megjelentetéséhez.

A Deák téri gyülekezet példája példa lehet minden gyülekezetünk számára. Példa lehet abban, hogy éVensk az adott lehetőséggel, Sajtóosztályunk szolgálatával. Példa lehet a számlák kiegyenlítésében. Példa lehet a gyülekezet munkásainak meg jutalmazásában,

szolgálatuknak legalább részbeni elismerésében. De példa lehet az egyházi sajtószolgálatért érzett felelősségben is.

A példa adva van. Vajon elindulnak-e a példa nyoma a más gyülekezeti:: is? ^ ^