Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-10-22 / 43. szám

Perben és kegyelemben Mik 7, 7—9 Az ember szereti hibáit, bűneit, elrontott életét mások rová­sára írni. Nemcsak a régi sláger, hanem a mindig éber öniga­zolás is újra és újra hajtogatja a refrént: „mások vittek rossz utakra engem, a mások bűne az én hibám”. Amikor Isten Ítéletet mond felettünk elsősorban talán a vélt, hamis ártatlan­ságunkat, saját bűneinkről hallani sem akaró mentegetőzésün­ket tekinti a legsúlyosabbnak. AMIKOR ISTEN PERBE SZÁLL VELÜNK, akkor meg akar szabadítani önzéseinktől, hűtlenségeinktől, felületességünktől. Bűneinket napvilágra hozó ítélete mögött mentő szeretete áll. Ö nem elhallgatni, semmibe venni, másokra kenni akarja a mi bűneinket, hogy továbbra is vétkezzünk bátran, hanem meg akar szabadítani tőlük, hogy világosságban és igazságban foly­tassuk tovább az életünket. Isten kegyelméről tanúskodik az a tény, hogy nem teszi végérvényessé bűneinket a következmé­nyekkel együtt, hanem kiutat ad. Sokan fájlalják, hogy annyi szó esik egyházon belül és kí­vül az egyház múltbeli bűneiről. Pedig ezeket nem agyonhall­gatni kell, hanem okulni kell belőlük, hogy ha lehetséges, jóvá- tegyük azokat, de mindenképpen szabaduljunk tőlük. A meg­újulás, igazi, alapokig menő átalakulás csak bűnbánattal, az ítélet elfogadásával lehetséges, akár az egyes hívők, akár az egész egyház életében. A felszabadulás után azért vesztegelt egy ideig kátyúban az egyház, mert bűnbánat nélkül akarta át­vészelni Isten történelemformáló, megújító ítéletét. Bűn bánat­ban megújuló, megtérő bűnös helyett ártatlanul szenvedő már­tír akart lenni. AMIKOR ISTEN SZABADULÁST HIRDET, mindig a saját bűnöktől, azok következményeitől szabadít meg. Bűnt gyűlölő szent haragjában mér ítéletet a vétkezőre, de ez az ítélet soha sem életfogytiglani. Addig tart, amíg a bűn felismerése eljut a belső megújulásig. Így lehet félreértések, hamis reménységek nélkül együtt megérteni a két igét: „Az Ürra nézek, várom szabadításom Istenét — az Űr haragját hordozom, mert vétkez­tem ellene.” Isten a bűneimtől és a miattuk rám zúduló harag­tól szabadít meg. Ez a jó értelmű hivő befelé fordulás, önvizs­gálat tesz igazán nyílttá a felebarát és a környező világ iránt. Vétkeim itt végeztek pusztítást, családi, közösségi, emberi vi­szonylatokban. önzéssel, felelőtlenséggel vagy más vétkekkel itt törtem meg Isten jó rendjét. Következmény képpen itt kell azokat jóvátennem. ISTEN AZÉRT FOG PERBE, HOGY KEGYELMESEN MEG­ÚJÍTSON. Ugyanebben a bibliai fejezetben olvashatjuk az iga­zán megharcolt, hivő bűnbánatról: „Bizony, a tenger mélyére veted minden bűnüket!” De ide kívánkozik egy régi keresztyén bölcs mondás is. Isten egy figyelmeztető táblát is kitesz e fölé a „tengerrész” fölé: „Tilos a halászat!” Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Teremtő Istenünk! őszinte szívvel bánjuk, ha szent akara­toddal dacoltunk, embertársaink, hazánk és az emberiség ellen vétkeztünk. Megváltó Krisztusunk! Bocsásd meg vétkeinket, nehogy életünk végéig embertársainkra és ránk nehezedjenek. Szentlélek Isten! Világosíts meg minket, hogy az igazság ve­zesse gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, ámen. — RÓZSÁK legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALKÓ kertész. Budapest. XV. Csillagfürt u. 8. — KANTORT keres a bonyhádi gyülekezet kétmanuálos Angster orgonájára és vegyeskarához 2 és fél szobás szolgálati lakás, kert és készpénzjavadalom ellenében. Bő­vebb felvilágosítást ad a lelkészi hivatal. Bonyhád, Dózsa György út 32. > — KÜLÖN BEJÁRATÚ szoba egy, vagy két főiskolás leány részére kiadó. Szilvássyné. Bp. VII. Garay u. 29—31. I. 1. — PESTI gyülekezet egyházfit keres. Járandósága: lakás és fize­tés. Szobakonyhás cserelakás szük­séges. Érdeklődés 12—2 között: 292—194. — GYULA. Október 8-án szeretetvendégséget rendeztek a gyülekezetben, melyen Ko­vács Pál Szarvas-Ótemplomi igazgató-lelkész „Luther, a jö­vő embere” címen tartott elő­adást. — KISKUNHALAS, Októ­ber 1-én hálaadó istentisztele­ten Gerhát Sándor galgagutai lelkész hirdette az igét, délután pedig a jánoshalmai szórvány­gyülekezetben szolgált igehir­detéssel és úrvacsoraosztással. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. október 22-én tér de. 9 (urv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6 Harkányi László Fa­sor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11 Karácsony Sándor u. de. 9 Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Solymár János, de. 12 (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Sü­lé Károly, du. 5 Szeretetvendégség: Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boroe Károly. Rákosfalva ''de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Ben­czúr László. Váci út de. 8 Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10 Ker­tész Géza. Cjpest de. 10 Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. ló Kis­pest Wekerletelep de. 8 Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospa­lota MÁV-telep de. 8 Rákospalota Nagytemplom de. 10 Rákospalota Kistemplom du. 3 Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston Mátyásföld de. fél 11. Clnkota de. fél 11. du. fél 3 Kistarcsa de. 9 Rá­koscsaba de. 9 Békés József Rá­koshegy de. 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. Ko­ren Emil, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) D. Koren Emil» du. 6 Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Görög Tibor. de. 10 Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 de. 11 du. fél 7 Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Modorl u. 6. de. 10 dr. Lehel László. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 21. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Jn 4, 47— 54; az igehirdetés alapigéje: Mik 7, 7—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 22-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BENCZÚR LÁSZLÓ angyalföldi lelkész. — VECSÉS. A gyülekezet október 1-i szeretetvendégsé- gén Kiss János, a fóti Mandák Intézet gondnoka tartott elő­adást. — NAGYTARCSA. Október 1-én a délelőtti és a délutáni istentiszteleten Bachát István váci lelkész szolgált igehirdeté­sekkel. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1973. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a kiadványból visszavétele- zés nem lehetséges, a Saj­tóosztály kéri megrende­lőit, hogy csak a szükség­nek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 13,— Ft — HEGYFALU. A zsédeny- hegyfalui gyülekezet hegyfalui imatermét szeptember 24-én avatta fel Szabó Lajos kőszegi lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese. Ennek a reformáció korából szármató kis gyüleke­zetnek eddig nem volt megfe­lelő istentiszteleti helyisége. A Gyülekezeti Segély, a hívek és más gyülekezetek segítségével sikerült a falu központjában egy házat vásárolni és imate­remmé átalakítani. Az oltárt Fehér Zoltán gondnok, a vil­lanyberendezést Sipos Dezső adományozta és még sok min­dent adományoztak a hívek a kis imateremnek. — NAGYBÖRZSÖNY. A templomszentelés 120. évfordu­lóján hálaadó napot tartottak. A délelőtti istentiszteleteken igehirdetésekkel, délután pedig „Egyházunk és gyülekezeteink jövője” címen előadással szol­gált Mekis Ádám békéscsabai lelkész, püspökhelyettes. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 ® 72.3440 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert l\a valaki versenypá­lyán küzd is, nem nyer koszo­rút, csak ha szabályszerűen küzd”. (2 Tim, 2,5) VASÁRNAP. — „Örüljetek az Urban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek”. (Fii 4, 4 — Ézs 12, 2 — Ef 6, 10—17 — Zsolt 119, 57—72) Az elmúlt hé­ten hány szomorú szemű, csüg­gedt tekintetű, örömtelen idős és ifjú élte megszokott életét. Talán te is köztük voltál. Ez a hét legyen másfajta, mint az előző volt. Már a kezdet is más. Egy nagyszerű felhívással kez­dődik: örüljetek! Bizonyára van valamilyen terved vagy elképzelésed a következő hét­re — mit hogyan kellene meg­oldani, elintézni. Minden munkádat, szolgálatodat, bána­todat és örömödet tegye öröm­telivé az a tudat, hogy min­den élethelyzetben Istené vagy, ő mindig veled marad. HÉTFŐ. — „Tiszta szívük­ből adakozának az Urnák”. (1 Krón 29, 9 — 2 Kor 8, 24 — Mt 10, 34—39 — 1 Tim 3, 1—13) Vajon illik-e ránk ez a mon­dat? Mennyi gondtól, bajtól, nehéz órától szabadulhatná­nak meg egyházi vezetőink gyülekezeti és országos szinten, ha mi nagyszerű adakozók, még hozzá tiszta szívből való adakozók lennénk. Hála Isten­nek, gyülekezeti tagjaink egy részére nem lehet panasz az adakozást illetően. De azt még­is meg kell kérdezni: adomá­nyodat kényszerből, hiúságból, szokásból, vagy tiszta szívből, Isten iránti hálából adod? KEDD. — „ö jól ismeri a szívnek titkait”. Zsolt 44, 22 — Jn 21, 17 — 2 Kor 10, 1—6 — 1 Tim 3, 14—16) Életünk állan­dó megrontói közé tartozik, hogy mást gondol az agy és mást mond a száj. Mást érez a szív és mást mutat a tekintet. Szerelmesek azonos hullám­hosszon rezdülő szerelme sem érzi meg mindig a hamis, álnok szavakat, mosolyokat. Egy va­laki van, akit nem lehet be­csapni: Isten. „Vesékbe” lát, szívekben olvas, előtte nem le­het titkunk. Vigyázz, e hatal­mas Isten nemcsak tetteidet, hanem agytekervényeid gon­dolatait, szíved indulatait is számonkéri. SZERDA. — Pál írja: „Meg­ismerjem őt és feltámadásá­nak erejét és részese lehessek”. (Fii 3, 10 — 4 Móz 14 ,17 — Rm 14, 4—21 — 1 Tim 4, 1—5) Ha­zánkban idősek és fiatalok fá­radságot és időt nem kímélve sokat teszünk annak érdekében, hogy minél többet tudjunk, is­merjünk. Ugyanakkor azonban mit teszünk azért, hogy Istent is jobban megismerjük, ke­resztyén hitünk a megismerés és megtapasztalás szilárd tala­ján álljon? Csak úgy lehetünk Jézus dicsőséges feltámadásá­nak részeseivé, ha egyre job­ban megismerjük, és megta­pasztaljuk a feltámadott Jézus hatalmát és szeretetét. CSÜTÖRTÖK. — „Teljesítse az Űr minden kérésedet”. (Zsolt 20, 6 — Mk 11, 22 — 1 Kor 9, 13—18 — 1 Tim 4, 6—16) Nemcsak rendkívüli ünnepna­pi, hanem állandó hétköznapi jókívánság lehetne számunkra ez a zsoltárvers. Ennek a ké­résnek a megvalósulásához azonban szükséges, hogy meg­változzunk. Hiszen imádságos életünket is sokszor jellemzi az önzés és szeretetlenség. Több komolyságra, felelősség­re van szükségünk, hogy imád­ságos életünk megfeleljen Is­ten akaratának. Ha így lesz, kérhetjük azt is: teljesítsd minden kérésemet. PÉNTEK. — „Népem békes­ség hajlékában lakozik, bizton­ság sátraiban, gondtalan nyu­galomban”. (Ézs 32, 18 — Zsid 4, 9 — Lk 22, 3—38 — 1 Tim 5, 1—16) A jövendő nagyszerű •képét vetíti elénk Isten. A mi háborúkkal teli, gondokkal, betegségekkel, problémákkal teli világunkban szinte fel sem tudjuk fogni, mit kínál Isten övéinek. Ne engedjük elveszni ezt a felkínált drága ajándé­kot. Készüljünk arra az időre. Készülésünk akkor igazi, ha már most valósúl ez az ígéret közöttünk, mert Isten már most is ad ebből nekünk. Él­jünk ezekkel az ajándékokkal és azon legyünk, hogy valósul­janak közöttünk. SZOMBAT. — ..Mert nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség”. (Fii 1, 21 — Zsolt 116, 15 — 1 Jn 2, 15—17 — I Tim 5, 17—25) A halál fájdal­mas valóság. Fájdalmas, mert széttép minden szálat, amely addig a világhoz kötött. A ha­lál azonban lehet ajándék is. Nemcsak megszabadulás a bűntől és annak sokféle követ­kezményétől, hanem a Jézus­hoz való közelkerülés és a vele való személyes találkozás kö­zelségének a jele. Erre a hitre, meggyőződésre nem olyan egy­szerű eljutni. Csak az tudja ezt a nagyszerű tételt vallani, aki­nek már életében közeli való­ság a feltámadott élő Ur Jézus Krisztus, ő határozza meg tet­teit és cselekedeteit. így va­gyunk életünkben és halálunk­ban vele. Vele lenni pedig mindig nyereség. Kosa László Kodolányi János. * En vagyok (6.) —Mitől félnék, Uram? — kérdezte megle­pődve Jehuda. — Hiszen azért követtelek, hogy megszabaduljak! Es amit mondasz, már hallottam egy püthagoreusnál. — Hallhattad, mert az Atya választottjai mindenütt és mindig ugyanazt az igazságot mondják. Te azonban félsz, mert nem hiszel. Félsz a múlttól. Félsz, hogy elveszíted a vilá­got s a rendet, amit megszoktál. Félsz a bün­tetéstől, ha Mószét nem látod többé annak, akinek hirdetik, a törvényeket nem mered odaadni a Törvényért. Azt hiszed, borzasztó sötétségbe zuhansz, ha elengeded a világ kor­látáit. Ragaszkodói az Eljövendőnek ahhoz az alakjához, akit meddő betűkből és ravasz ma­gyarázatokból ismertél, félsz félredobni, és szabadon menni a valóságos Szabadító után. Nem mered váltadra venni a keresztet, Keri- jothi Férfi, ettől borzadsz legjobban. Pedig aki nem veszi magára a keresztjét, s úgy nem kö­vet engem, nem juthat a Mennyek Országába. Azt'hitted, Kerijcthi Férfi, én leveszem ró­lad a keresztet. Holott nem veszem le. Hanem inkább a váltadra teszem. Ettől félsz. — Keresztet a Páliamra? — riadt meg Je­huda rémülten. — Lásd, hogy félsz — mosolygott a Mes­ter. — Pedig az én igám édes, az én terhem könnyű. De elhordozhatatlan, ha riadozol tőle. Jehuda úgy érezte, roppant erővel megkö­tözik, s nem tud szabadulni. Egész valója vadul és rémülten tiltakozott az ellen, amit hallott. Hogy elvesse, amit tanult, elfogadja, amit káromlásnak ismert. Múltjával együtt el­dobja, mint a rongyot, az egész választott nép múltját. S ahelyett hogy megnyugodnék, be­lássa: a Mester nem a nyugalom, nem a bé­kesség, nem a jólét, hanem a meghasonlás, a belső harc, a megpróbáltatás... és végül a kereszt, az iszonytató kereszt. Hói, nem az égi kereszt, a világkereszt, amelynek közepén a Nap ragyog, hanem a valóságos, a borzalmas, a fából ácsolt szégyenfa, a kínos halál fája. Ezt kell a vállára vennie? Ezért merült meg a Jordánban? Ezért törekszik a rejtett tudo­mány megismerésére, hogy végül mindennek a betetőzése egy iszonytató kereszt és a kínos halál legyen? — Ez nem az a birodalom, amit megjöven­döltek a nabik — sóhajtotta Jehuda. — A porfirra épült város a Hegyen? A la- zúrkő Palota s a csillogó oszlopok, a vakító fény? Ahol a gonoszok elveszik méltó bünte­tésüket, a jámborok pedig a jutalmukat? De az. Csakhogy el kell érni, be kell lépni. Ki kell nyitni a kapuját. Mindenkinek külön-kü- lön és egyenként. Ha most nem, hát holnap. Ha rögtön nem, évezredek, világkorszakok múlva. A szenvedéstől és az úttól nem mene­külsz, csak ha vállalod. Mennél jobban futsz előle annál tovább szenvedsz. En vagyok az út, az igazság és az élet. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem a fénybe lép. Ha van hited, él benned a bölcsesség, és okos is vagy, a végtelen utat egyszerre járod végig a mere­deken, a szakadékok között, váltadon a ke­reszttel. Így lépsz az örök fénybe, s nem szü­letsz többé, és nem halsz meg. Jehuda moccanás nélkül hallgatta a csen­des, nyugodt, félelmes szavakat. A Mester ha­jadonfővel ült előtte, mert kendőjét leoldotta a meleg miatt, haján sugárzott a lámpafény. A meszelt falon hatalmasra nőtt az árnyéka. Embertelen méretű volt az árnyék, óriási homlok, egyenes orr, remegő szakáll. Mindenáron szabadulni szeretett volna a halk mondatok súlyától s a fölkavarodó zűr­zavartól. — Nem értem, nem értem — dünnyögte Je­huda, minden erejével figyelve, hogy a Mes­ter szavainak rejtett értelmét megtalálja, de hasztalan. — Alázattal és türelemmel igyek­szem megérteni... — Majd egyszer mindent megértesz. — Azt mondod, Uram, mindenkinek föl kell vennie a keresztet — szenvednie kell. Miért gyógyítasz mégis? — Nem én gyógyítok, maguk gyógyítják meg magukat. Aki meg akar gyógyulni, meg­gyógyul. Aki IC:ni akar, lát, aki hallani akar, hall. De az emberek jelt kívánnak. Hadd kap­ják meg a jelt. Hadd tudják meg, ki lakik bennük, s ha akarnak, mindentudók, minden­hatók, örök életűek lehetnek. * A Mester egyszerűen mondta ezt, mint min­dent. Azonban Jehudára mégis félelmesen ha­tottak a szavai. Jesuah arca egészen közel volt hozzá, csak a lámpa állt közöttük. Erezte nyugodt lélegzését, látta szemét, lebegő moso­lyát, mint üvegen a leheletet. Nem tudott mit mondani, bár kérdések örvénye kavargóit benne. Azonban mindent elölről, egészen elöl­ről kellett volna kezdeni, s nem tudta, hol és hogyan. — Lehetetlent kívánsz az embertől — düny- nyögte komoran. — Azt kívánod, hogy a halá­szok, a vámszedők, a teherhordók, a kereske­dők tökéletesek legyenek, mint amilyen töké­letes a mennyei Atya. — Gőgös vagy, Kerijothi Férfi — figyel­meztette a Mester, s lassan fölállt. — A ha­lász, a vámszedő, a teherhordó, a kereskedő s a többi mind nem az, aminek látszik. Az em­ber nem az, aminek látszik. Állati testben hordozza az isteni lángot, mint ez az agyag­lámpa itt az asztalon. A lámpa nem a láng, csak a hordozója. A láng nem a lámpa, csak benne ég. Kerijothi Férfi — mondta halkan, kezét Jehuda vállára tette. — Nagyon fogva tart téged a világ. Oldódj el tőle. Ne félj. Nem könnyű a semmibe lépni, de lépj bele bátran. Ne ragaszkodj emlékeidhez, tudományodhoz, érzéseidhez, ne ragaszkodj a világhoz. A va­lósághoz ragaszkodj. Azt keresd türelemmel és alázattal. Ne felejtsd soha, hogy Istent megismerheted, megtapasztalhatod és meglát­hatod. Benned van az Isten. Mindent asze­rint mérj, milyen messze, vagy milyen közel van az Istenhez, mennyire ismerte föl magá­ban az Istent. Ha szeretni fogsz minden em­bert, legyen bár jó vagy gonosz, közel leszel az Istenhez. Ha szeretni tudod a sorsodat, a szenvedéseidet, megnyílik előtted a belső aj­tó. Elkísérte a tétovázó Jehudát a küszöbig, meghajolt előtte. — Békeség veled. Ne félj! A magasságról, ahová sikerült följutnod, nem zuhansz le töb­bé. — Békesség Uram — suttogta Jehuda. — Nem félek. Mikor kívül került az ajtón, kapott csak észbe, hogy nem hajolt meg a Mester előtt. Ö, a művelt, nyájas kereskedő és ebionita, távozott el úgy, hogy nem hajolt meg illendő­en. Vissza kellene fordulnia, mélyen megha­jolnia, jóvátenni a mulasztását. Tétovázott. Nemcsak ezt kellene jóvátenni, hanem az egész beszélgetést. Újra kellene kezdenie! Csakhogy akkor azt is el kellene fogadnia, hogy Jesuah bar Jószif a Szabadító, az Em­ber Fia, ez pedig lehetetlen. És nem is fá­raszthatja tovább. Talán imádkozik, vagy ép­pen le is feküdt már. Kínos érzések között indult a közös szoba felé. Viszolyogva gondolt társaira, akik össze­vissza feküsznek a padlón, hortyognak, szu­szognak, sóhajtanak álmukban. Sohasem ide­genkedett tőlük annyira, mint most. A nyi­tott tornácon az Égre tekintett. A szűk ud­var fölött hangtalanul forogtak az óriási kris­tálygömbök s velük együtt a csillagok. Az égi óceán kéken derengett az űrben. Jehuda za­vart lelke egy pillanatra kitisztult. Látta, hogy semmit sem kérdezett abból, amit tudni akart, s ami valóban, életre halálra fontos lett vol­na. Kapkodó, gyermekes, szégyelni valóan za­varos beszélgetés volt! Neki kellett volna vág­ni egyenesen, elhinni, hogy a Mester valóban a Szabadító és az Ember Fia, elfogadni, hogy a kereszt vállalása nélkül nincs tökéletesség, leborulni Jesuah bar Jószif előtt a csendes szobában, s megtudni, mi az igazi titok: az Égi Birodalom megvalósításának módja. .■. Nem riadozni a szavain, nem félteni a Törvé­nyeket, a főpapokat, Mószét és a múltat s mindazt, amit tanult. Vakmerőén elébe állni, s azt mondani: „Uram, nem törődöm semmivel, mondd, mit tegyek!” Akkor kiderült volna minden.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents