Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-10-29 / 44. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1972. október 29. Ara: 2.— Forint A dolog könnyebb vége A dolog könnyebb végét az fogja — és ezt éppen a reformá­ció hetében kell elmondanunk, aki a mi időnkben az egyház égető problémáit, teológiai-egyházpolitikai-poiitiikai kérdéseit a 16. századbeli reformáció nyomán keletkezett hitvallási ira­tok, vagy éppen Luther Márton idézgetésével akarja megolda­ni. Közismert szokása számos lelkésznek és gyülekezeti tagnak is, hogy azonnal citál egy-egy tételt az Ágostai Hitvallásból, vagy Luther Márton valamelyik iratából, ha szembe kerül olyan teológiai, egyházpolitikai kérdéssel, amelyben döntenie kelL Ha például arról van szó, hogy a keresztyén embereknek munkálkodniuk kell a békéért, rögtön jön Luthertől az idézet: „A béke a legfőbb jó a földön”. Ha viszont az a téma vetődik fel, hogy mi az egyház feladata a világban, azonnal következik Luthertől az idézet: „Az egyház legfőbb kincse Jézus Krisztus evangéliuma”. Ha döntenie kell az egyháznak abban, hogy mi­képpen viszonyuljon a forradalomhoz, elmaradhatatlanul uta­lás történik arra, hogy Luther hogyan ítélte meg saját korában a parasztforradalmat. Azt lehetne hinni, hogy azok a legjobb evangélikusok, akik ilyen sűrűn idézik a hitvallási iratokat és Luthert. A valóság azonban az, hogy akik ezt művelik a mi korunkban, azok a „dolog könnyebb végét fogják”. Senki ne gondoljon arra, hogy hitvallási irataink és Luther munkái lebecsülését akarom elér­ni. Hitvallásaink és Luther művei számomra igen drágák. Se­gítenek a Szentírás helyes értelmezésében és jó útmutatást ad­nak korunk kérdéseinek megítélésében is. Semmiképpen sem nélkülözhetjük azokat. Ezzel együtt viszont az is tény, hogy a ■hitvallások és Luther iratai is elsősorban azokra a teológiai és politikai kérdésekre adnak feleletet, amelyek akkor voltak égetőek, amikor a hitvallások keletkeztek és Luther a maga iratait készítette. Akik a hitvallásokat alkották, olyan kérdé­sekkel kerültek szembe, amelyekkel kapcsolatban egyszerűen lehetetlen volt elkerülniük az állásfoglalást. Amikor például eleink azt látták, hogy a római katolikus egyházban Isten in­gyen kegyelmét hogyan takarják el az emberi „jócselekede- tek”, rákényszerültek arra, hogy a Szentírásra támaszkodva ki­mondják a hitvallást: „Egyedül hitből igazulunk meg.” Ugyan­így kellett állást foglalniuk számtalan más kérdésben is. Az a meggyőződésünk, hogy ott és akkor helyesen vallották meg hi­tüket és foglaltak állást a felvetődő kérdésekben. Aki ma azt hiszi, hogy nekünk ma semmi mást nem kell ten­nünk, mint ismételgetni azt, amit ők mondtak, azok elsősorban is a történetietlenség hibájába esnék. Ma nem 1530-at írunk, hanem 1972-őt! Mások voltak a problémák a 16. században és mások a 20. században. Aki azt állítja, hogy „lényegében nincs különbség a 16. és 20. század történelme és problémái között”, az még semmit sem tanult és még semmit sem értett meg. A valóság ugyanis az, hogy az élet minden területén óriási kü­lönbségek vannak a két említett évszázad között. Az sem igaz, hogy „az ember mindig ugyanaz”, mert az ember, mint olyan egyszerűen fikció, hiszen csak osztályhelyzetétől meghatáro­zott és befolyásolt ember létezik. Ez az ember pedig más volt a 16. században, mint a 20. században, más a kapitalizmusban és más a szocializmusban. A béke és háború problémája is más ma, mint volt négy évszázaddal ezelőtt. Ki tagadhatná, hogy különbség van olyan háború között amelyet dárdával és elöl- töltötit puskával vívtak és olyan háború között, amelyet nukleá­ris fegyverekkel folytatnak. Ezt a végletekig lehetne folytatni. Ha „elsütögetjük” minden komolyabb átgondolás nélkül a 16. századbeli reformáció, állásfoglalásait, esetleg kitűnik, hogy elöl-töltős fegyverekkel harcolunk egy atomháborúban. A sima idézgetések azért jelentik a dolog könnyebb végének a fogását, mert akik csak idézgetnek, azok nem vállalják azt, amit Luther és a hitvallások készítői a maguk korában vállaltak. Azt nem vállalják ugyanis, hogy bátran szembenéz­zenek korunk mai kérdéseivel és a mai emberek problémáival és először önmagukban megvívják ezekkel a kérdésekkel a harcot, majd bátran állást foglaljanak azokkal kapcsolatban az emberek előtt. Kétségtelenül ez a nehezebb! Hiszen lénye­gében minden ilyen esetben „hitvallás”-ról van szó, még akkor is, ha abból nem is lesz egy olyan írott tanúságtétel, mint az Ágostai Hitvallás. A mi időnkben alig van a keresztyén egy­házaknak és köztük a reformáció egyházainak nagyobb mulasz­tása, mint az, hogy új és bátor állásfoglalások helyett — teoló­giai-, egyházpolitikai-, politikai kérdésekben egyaránt — ismé­telgetik atyáik állásfoglalását és így lényegében a múlton tá­jékozódnak. Épen ez a „dolog könnyebb vége.” Az elmondották — tudniillik az új állásfoglalások kötelezett­sége — reánk magyarországi evangélikusokra hangsúlyozottan vonatkozik, mert mi olyan társadalomban élünk, amilyenre még nem volt példa. A mi szocialista társadalmunk nem ha­sonlítható semmiféle korábbi „szocialista bélyegeket” viselő társadalomhoz és semmiféle polgári demokratikus társadalom­hoz. Nálunk egészen mások az alapok és mások a célkitűzések. Ebben a társadalomban kell az evangélikus híveknek Istenhez való kötöttségükben betölteni szolgálatukat népünk javára és végiggondolni azokat a problémákat, melyekkel az egyház és benne az evangélikus hivők naponta találkoznak. Aki ebben a múlthoz képest merően új helyzetben egyszerűen Luthert és a hitvallási iratokat citálgatja, kétség nélkül a „dolog könnyebb végét fogja”. Az ilyen ember ugyanis olyan megoldásokat kí­nál a ma égető kérdéseire, melyek a 16. században kétségtele­nül megoldásokat jelentettek, de ma már azok vagy egyáltalá­ban nem alkalmazhatók, vagy csak részben. Az is tény, hogy az egyházban gyakran népszerűbb a múlt emlegetése és a múltbeli állásfoglalások „beemelése” a mába, de azok, akik szeretik egyházukat és népünket, azoknak vállalkozniuk kell arra, hogy a népszerűséget felcseréljék a prófétai útmutatással és bátor állásfoglalással a mában. Akik ma a reformáció né­péhez tartozónak tudják magukat, azok akkor lesznek hűek a reformációhoz, ha mernek bátran állást foglalni a ma kérdé­seiben, úgy, ahogy mert Luther és a hitvallások készítői a ma­guk korában, D. Káldy Zoltán A reformáció Dózsa kortársai között Az idei Dózsa-év és annak irodalma — amely szemünk láttára bővül és egy-egy alko­tásában tüstént klasszikussá is válik — érdekes, sőt izgalmas kérdést vet fel nekünk, ma­gyar protestánsoknak. Kuta­tásra, majd válaszadásra ösz­tönöz: volt-e Dózsa paraszthá­borújának szerepe a magyar reformáció gyors elterjedésé­ben? TÖRTÉNETI SZEMPONT­BÓL két ponton adódik nyil­vánvaló kapcsolat Dózsa ügye és a reformáció ügye között. Az egyik, hogy ugyanaz az esz­me, sőt egyenesen ugyanaz a személy volt a parasztháború­nak véres megtorlója, mint utóbb a reformáció híveinek megégetője. Hiszen Werbőczy István nemcsak a feudális rend ellen lázadó parasztságot sújtotta 1514-ben „örökös szol­gasággal”, és még elviselhe­tetlenebb terhekkel, hanem a pápás rend ellen lázongókat is előbb (1523-ban) fejvételre és jószágvesztésre ítélte, majd 1525-ben kimondatta — és bir­tokán egy ízben végre is haj­tatta —, hogy „a lutheránusok mind megégettessenek”. Az pedig talán ugyancsak nem véletlen, hogy mindkét nagy mozgalom egyik jelentős kiin­dulópontja a pápa által meg­hirdetett búcsú és a vele kap­csolatos visszaélés volt. A másik történeti kapcsoló- pont is figyelemre méltó. Az ugyanis, hogy a legjelesebb magyar reformátoraink — bi­zonyára nem véletlenül — ép­pen a ferences szerzetesrend egykori tagjai közül kerültek ki. Csak néhány névre emlé­keztetünk: Dévai, Sztárai, Ko­pácsi, Szkhárosi Horváth, Ozo­rai ...! A Dózsa-év jó ösztön­zést adhatna arra, hogy meg­vizsgáljuk: mennyiben befo­lyásolták rendjük szellemét és helyzetét az 1514 utáni belpo­litikai és egyházpolitikai ese­mények, s hol mutatható ki életük döntő fordulatában a kapcsolópont a ceglédi és a wittenbergi események között. Sőt, odáig is el lehet menni, hogy az eddiginél alaposabban átgondoljuk: hogyan illeszke­dik be a képbe a 15. századi Prága huszita eszméivel — va­lamint a krakkói egyetem ak­koriban igen haladó szelleme. Mert az újabb kutatásokból annyi máris bizonyos, hogy \az 1514 előtti másfél évtizedben minden negyedik krakkói hall­gató éppen Közép-Magyaror- szágról, a parasztfelkelés bá­zisterületéről került ki. FAGGASSUK EGYKORI MAGYAR IRODALMI EMLÉ­KEINKET IS. A magyar re­formációnak a nyugati fejlő­déstől eltérő társadalmi szere­pére ugyanis éppen az iroda­lomtörténet figyelmeztet ben­nünket. Minél behatóbban tanulmá­nyozzuk hazai reformáto­rainknak napjainkban egyre jobban hozzáférhető gazdag irodalmi tevékenységét, annál szembetűnőbb, mennyire egyek voltak népükkel és mennyire ostorozták annak elnyomóit. Különösen a reformáció el­ső évtizedeiben érezhető ez az összeforrottság, amelyről oly szépen ír Illyés Gyula. „Volt egy korszak Magyarországon, amidőn a szellem egy fedél alatt lakott a néppel, vele sza­ladt, izmosodott — a paticsból vert templomok kora volt ez, az üldözött prédikátoroké. Ha van külön érték a magyar re­formációban, innen futja. Sztárai hegyek tetejéről prédi­kált, miután gyönyörű ének­hangjával kicsalta vermeikből a jobbágyokat... Aztán együtt evett és hált a parasztokkal, a földön, szűrbe burkolózva.” Ha a reformáció irodalmát lapozgatjuk, szinte kitapint­hatjuk, mennyire együtt érez­nek népükkel a prédikátorok. Benczédi Székely István, aki Krónikát írt „ez világnak jeles dolgairól”, bátran nevén ne­vezi az 1514-es megtorlás in­dítékait és szörnyűségeit. Ki­mondja, hogy mi indította Zá- polyát a véres leszámolásra: „... kinek ekkor az urak és a nemesség megesküdtek egyen­lő akarattal, hogy ha a Lajos király gyermektelenül meg­halna, tehát senki fejébe a ko­ronát nem tennék, hanem csak az övébe. Mely ígéretnek örö­me miatt indultatván a Vaj­da, azonhelyt erejét indítá és megveré a kereszteseknek tá­jborukat. ... A kereszteseknek hadnagyát megfogd és a haj­dúkkal nyersen megeteté. To­vábbá a nagybotú Lőrinc pa­pot nyárson megsütteté, mint egy malacot...” Károli Gáspár, amikor az „országok és királyok jó és go­nosz szerencséjének okairól” ír, nekiszegezi a kérdést a nép elnyomóinak: „Miért rontjátok az én népemet, és miért veri­tek az én népemnek orcáját, miért rontjátok őket?” Ha reformátoraink szavát halljuk, lehetetlen észre nem vennünk az összefüggést a Dó- zsa-parasztháború leverését követő évek súlyos szenvedé­sei és a népüket vigasztaló, uraikat feddő írások között. Befejezésül szólaljon meg két volt ferencrendi evangélikus reformátor. Sztárai Mihály „tar papok­kal való nagy ütközetiben, és Istenben való jó reménységé­ben” népe szószólójaként veti az elnyomó osztály szemére, hogy az Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 29-én, vasárnap este 6 órakor a budapesti Deák-téri templom­ban a tagegyházak közreműködésével REFORMÁCIÓI emlékünnepélyt tart. Az ünnepély rendje: 1. „Erős vár a mi Istenünk... ”. Közének. 2. Igét olvas és imádkozik BÉKEFI PÁL, a Baptista Teológia dékánja. 3. „Térj magadhoz drága Sión...” Közének. 4. Igét hirdet VIRÁGH GYULA evangélikus esperes. 5. J. Haydn: Esti ima. Előadja a Kálvin Kórus, Vezényel Má­té János orgonaművész, karnagy. 6. Ünnepi beszédet mond DR. BAJUSZ FERENC református teológiai professzor. 7. J. S. Bach: Sanctus a H-moll miséből. Előadja a Lutherá- nia Ének és Zenekar. Vezényel Weltler Jenő karnagy. 8. Befejező imádságot mond DR. BERKI FERIZ, az Ortho­dox Egyház esperes-adminisztrátora. 9. „Te benned bíztunk eleitől fogva.».” Közének. „rontja, nyomódja, az szegényeket az földre levágja, Isten nem látja, az ő szivében lám ő azt gondolja”. Szkhárosi Horváth András, a volt nagyváradi ferences pe­dig izzóhangú vádiratot készít a jobbágyságot még 1545 táján is oly súlyosan érintő terhek ellen, s a valóságból merített kitűnő képekben mutatja be a parasztság tűrhetetlen helyze­tét összetörettettek és semmivé lesztek, Mint az csepő szikra, oly hamar elvesztek Kik a szegény népen most kegyetlenkedfek, Ésaiás mondja, de ti nem hiszitek. Nem tudjuk immár, mely felé hajoljunk. Urak, miattatok mind bolygóban vagyunk. Kegyetlenségtektől mert oly igen félünk. Semmi segítséget bennetek nem értünk. Hogyha megmaradtok az kegyetlenségben. Soha nem lehettek Istennek kedvében. DÖZSA ÉVÉBEN, A RE­FORMÁCIÓ HÓNAPJÁBAN elevenedjék meg számunkra e sorok olvasása közben Dózsa kereszteseinek oly sokat szen­vedett népe, éspedig együtt gyermekeik és unokáik vigasz­talóival, uraik bátor feddőivel: magyar reformátor őseinkkeL Történelem és irodalom így taníthat ma minket Isten fé­lelmére és népünk szeretetére. Dr Fabiny Tibor Egyháztörténeti kalendárium Október Négyszázötven évvel ezelőtt, 1522 őszén ültek először a wit­tenbergi egyetem padjaiban Luther első magyarországi hallgatói: a besztercebányai Baumheckel György és a lőcsei Czirják (Cyriacus) Márton. Utóbbi különösen nagy buzgal­mat fejtett ki, utóbb szülővá­rosa lelkészeként a reformáció terjesztésében, munkássága ki­terjedt az egész Szepességre. Október 4. Ötszáz éve, 1472- ben született a thüringiai és a frank erdők közötti Kronach városkájában — ahonnan ne­vét is kapta — az idősebb Cra­nach Lukács (eredeti nevén Lucas Sunder vagy Müller), a reformáció korának kiemelke­dő német festője, wittenbergi polgármester, nyomdatulajdo- noG és gyógyszerész, Luther hű követője és jó barátja. Több remekművét őrzi a Szépmű­vészeti Múzeum. Október 16. Ezen a napon töltötte be Pozsonyban 60. születésnapját dr. Ján Michal- ko professzor, a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke, a Lutheránus Világ- szövetség Végrehajtó Bizottsá­gának tagja. Ezúton is áldást kérünk életére és további munkásságára. Október 17. Százhuszonöt éve, 1847-ben e napon kelt Má­ria Dorottya nádomé Buda vá­rában megírt okirata, amely- lyel két évtizeden át gyűjtött teológiai könyveit és egyház­történeti kéziratait halála ese­tére, egyházunk könyy- és le­véltárának ajándékozza, őrzé­sükre külön szekrényeket is készíttetett, gondozásukat pe­dig az egyetemes közgyűlés feladatává tette. Október 21. Száz éve, 1872- ben, ezen a napon halt meg Genfben Merle d’Aubigné svájci református egyháztörté­nész, a reformáció korának ne­ves szakértője. A szabadság- harc évtizedében Pest-Budán példás egyetértésben és akti­vitásban élő protestáns lelké­szek és a Lánchíd-építő skót munkások huzamosan itt-tar- tózkodó prédikátorai vették rá kérésükkel, hogy JBauhofer György budai lelkész egyház­történeti kéziratát — amelyet a Bach-korszakban a skót misszionáriusok jutottak el hozzá — előszóval ellássa és .Berlinben, Londonban és Bos­tonban kiadassa. Halála cente­náriumán a magyar evangéli- kusság hálája veszi körül. Október 27. öt éve, 1967-ben tünetté ki a halle—wittenbergi egyetem teológiai kara dísz- doktori címmel Északi Egy­házkerületünk püspökét, dr. Ottlyk Ernőt, tudományos munkássága és ökumenikus szolgálata elismeréseképpen. A díszdoktori oklevél átadásá­ra a reformációi ünnepségsoro­zat keretében, Halléban került sor. Október 30. Ötven éve, 1922- ben, ezen a napon halt meg Egerben Gárdonyi Géza, nagy magyar regényírónk. Jó tud­nunk, hogy ősei, a Zieglerek a reformáció után evangéliku­sok voltak, s ő maga ún. el­keresztelné révén lett katoli­kus vallású. Október 31. Luther 95 téte­lére emlékezve ne felejtsük el, hogy a reformáció új korsza­kot nyitott Európa egyházi, szellemi, gazdasági és társa­dalmi fejlődésében. F. T. D. Káldy Zoltán püspök látogatása Szegeden D. Káldy Zoltán püspök október 14-én látogatást tett Szege­den dr. Komócsin Mihálynál, a Csongrád megyei Tanács VB elnökénél. A megbeszélés során a püspök tájékoztatta a Megyei Tanács elnökét a Csongrád megyében levő evangélikus gyüle­kezetek és lelkészek szolgálatáról. Ismertette a Magyarországi Evangélikus Egyház békemunkáját. A megbeszélésen jelen volt dr. Rátkai János, a Megyei Tanács egyházügyi tanácsosa is. Dr. Tóth Károly látogatása D. Káldy Zoltán püspöknél Dr. Tóth Károly, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára ok bér 12-én felkereste hivatalában D. Káldy Zoltán püspököt és tájékoztatta a Keresztyén Békekonferencia elmúlt évi munká­járól. továbbá a Békekonferencia vezetőségének jövő évi ter­veiről. A megbeszélés alkalmával D. Káldy Zoltán püspök ki­fejezésre juttatta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház örömmel támogatja a Keresztyén Békekonferencia munkáját és minden segítséget megad e munka sikeréhez. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents