Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-30 / 5. szám

I Egy igazán sajnálatra méltó ember Lukács 18,9—14 Kicsoda ez az ember? A példázatbeli farizeus. Miért sajnál­kozhatni valaki is felette? Milyen alapon, hiszen a farizeusok nem voltak ágról szakadt szegények, vagy a társadalom el­esettjei? Sőt koruk társadalmának jómódú rétegéhez tartoz­tak, akik boldog birtokosai voltak a szellemi és erkölcsi jav ak­nák is. Jézus példázata szerint mégis nagyon is sajnálatra méltó! Ugyanis végzetes tévedések illúziójába esett. SAJÁT CSELEKEDETEINEK IGAZSÁGÁBAN REMÉNY­KEDETT. Ügy gondolta, mindaz, amit ő vallásos meggyőződé­sének indításából cselekszik, Isten előtt kedvesség igazzá teszi. Hálaimát mondani sem mulaszt el ezért. Köszönte Istennek mindezt. Csak éppen az a baj, hogy gyökeresen tévedett. Saját magára, vallásosságára tekintve bízott, és nem Isten irgalmas­ságában. Önhitté vált. Isten előtt pedig nincsen semmiféle szerzett jog és igazság. Nem mi növünk fel hozzá az égig, hanem 6 hajolt le a földig akkor, amikor Jézusban egészen közénk jött. Fordított út az, mikor az ember akar saját szentsége és igazsága által Istenhez felemelkedni. Jézus jött le, hogy legyen szentségünk és igazságunk. A farizeus nem keresett irgalmat. Gondolatvilágából, vallá­sos beállítottságából hiányzott ez a szó. Nem Isten irgalmához folyamodik és ezért vár kegyelemből igazságot, hanem önmaga cselekedeteire néz. Nem indul az irgalom útján, nem is ér el hozzá soha. Utat tévesztett, pedig valószínűleg egész életét telte rá, és ezért nagyon, de nagyon sajnálatra méltó. ÖNIGAZSÁGÁNAK TUDATÁBAN LENEZTE, MEGVETET­TE EMBERTÁRSÁT, önhittségének, elbizakodottságának egyenes következménye ez. Bizonyos, hogy életünkben mindig, mindenütt azok az emberek megnyerők, kedvesek számunkra, és azok igazán emberségesek, akikből hiányzik a gőg, akik szerények és nem elbizakodotiak. Túl azonban emberi érzése­ken és benyomásokon, meg kell tanulnunk, hogy a másoltat lenéző ítélkezés csupán elbizakodottságunk mutatója, de soha nem hitünké. Az ítélkezés, amelybe ő esett, nem csak az embertől való elidegenedést, embertelenséget jelenti, hanem magától az Istentől való elidegenedést is. ö ugyanis nem el­ítélni, hanem megmenteni akarja az embert, önhittségében minden vallásossága ellenére így kerül végeredményben magával Istennel is szembe. ítélkezésében irgalmatlanná lett embertársához, mert az Isten előtti elbizakodottság mindig együtt jár az emberek iránti irgalmatlansággal. Pedig Isten már az Ótestámentomban is ezt helyezi minden vallásos cse­lekedet elé, mikor az áldozati istentisztelettel szembeállítva így szól: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”. És az Űj- testámentomban is felhangzik különböző formákban, hogy az irgalmasság cselekedetei áz igazi istentisztelet. A PÉLDÁZATBEL1 KÉT EMBER ÚTJA KÉTFELÉ VEZET. Ha folytatnánk a példázatot, csak így folytathatnánk. Nemcsak a templomban nem állnak együtt, kijövet sem mehetnek együtt. Megakadályozza ezt a, farizeus önhittsége. Az elbizakodott, ön­hitt ember soha nem találkozhatik v igazán embertársával. Nagyon, de nagyon sajnálatra méltó, mert nem csak az Isten­hez vezető utat tévesztette végzetesen el, hanem elveszítette az emberhez vezetőt is. Valóban sajnálatra méltó a példázatbeli farizeus, mert Istenhez és emberhez való viszonyát végleg tönkreteszi el­bizakodottsága. Ágrólszalcadtabb és elesettebb mindenkinél, mert nem emeli fel Isten és elbizakodottságában eltaszította rrt&ßlol embertársát is. Helyzetét még sokszorosan aláhúzza a vímczedővel való párhuzamba állítása. A kontraszt így éles igazán. Egy a népet uzeorázó, a vallásos törvény előírását sok­szor lábbal tipró, a nyilvánvalóan bűnösök közé sorolt ember megigazul, míg ő nem. Könnyű elképzelni, milyen visszhangot váltott ki Jézusnak ez a példázata a hallgatókban. Megdöbbe­nés és elképedés minden arcon. Ez a példázat ugyanis halálo­san komoly, megdöbbentő figyelmeztetés minden idők vallásos embere felé, így az egyház és annak minden tagja felé is: Nincs sajnálatra méltóbb, mint aki önhitt vallásosságá­ban elbizakodva nem az isteni irgalmasság útján keresi meg- igazíttatását, mert önhittségében nem, nyeri meg. Isten irgal­mát, s nem találja meg embertársát sem. Bánfi Béla Értékes műemlék-orgona felavatása Kőszegen Alig másfél esztendeje an­nak, hogy a kőszegi gyüleke­zet erőn felüli vállalkozása, a pusztulás veszélyével fenyege­tett műemlék templom meg­újítása megtörtént. Hatalmas erőfeszítést és áldozatot igé­nyelt ez a munka a gyüleke­zettől és lelkészétől, jóllehet az Országos Műemléki Felü­gyelőség nagy összeggel járult hozzá annak idején a restau­rálás költségeihez. ALIG MÁSFÉL ESZTENDŐ a négy munka után és máris újabb jelentős eredményről adhatunk hírt. A megújított kőszegi tömpém avatásakor az istentisztelet után együtt eyönyör’eödtünk a gyülekezet felügyelőjével az úijá lett templom bejső szépségében, amikor megjegyerie, hogy egy szépséghibája van még a templomnak és ez az, hogy az orgona elöregedett és már alig használható. Akkor csak vágy­álomnak tűnt, de ez év első va­sárnapján, január másodikán ismét régi szép hangján szó­lalhatott meg a kőszegi evan­gélikus templom értékes hang­szere. A jelentős esemény isten- tiszteleti szolgálatára D. dr. Ottlyk Ernő püspököt kérte föl a kőszegi gyülekezet vezetősé­ge, aki a nagy távolság és az igen nehéz közlekedési viszo­nyok ellenére is örömmel vál­lalta ezt a szolgálatot. A DÉLELŐTTI ISTEN­TISZTELETEN a' gyülekezet fáz igehirdetői és orgonaava­tó szolgálat után megismer­hette az orgona múltját, a felújítás körülményeit és azt, hogy mire képes az újjászüle­tett hangszer. Szabó Lajos esperes, a gyü­lekezet lelkészének ismerteté­séből megtudhattuk, hogy az orgonát a templomépítés évé­ben 1783-ban egy helybeli or­gonaépítő mester, Jetter János Jakab készítette az akkori ba­rokk ideálok szerint. Az orgo­na építője a Bach korabeli mechanikus traktúráiú, csúsz- kaládás rendszert alkalmazta. Hét regisztert épített a manu­ál és három regisztert a pe- dálbillentyúk számára. Az or­Yendégség Bemutató a Pesti Színházban Akkor kezdődik a darab, amikor már minden eldőlt. Amikor a hitújító unitárius püspök, Dávid Ferenc sorsa már megpecsételődött. Az uni­táriusok pártfogója János Zsig- mond meghal és utóda a kato­likus Báthory István nem nézi jó szemmel Dávid Ferenc mű­ködését. Ezért törvényt hoz, melyben szigorúan megtilt minden további innovációt. Dávid azonban nem retten meg. Még egyszer zsinatra hív­ja Tordára (ahol éppen az ő hatására mondta ki az ország­gyűlés 1557-ben a teljes val­lásszabadságot) mind a há- ro-vszázhuszonkét napját és nyíltan szembeszegül a tör­vénnyel: „A világnak nincs semmi oka azok ellen támad­ni, kik a tévedésbe temetett igazságot napfényre akarják hozni.” Ekkor azonban már nem csak Báthory az ellen­sége Dávidnak, hanem a hívei is möfTtarTn d 1 ák. TP^-t nyugta­lan Istent kereső útján az azóta '—>bad szektából e"vházzá ser­dült unitárius vallás tanaival ellent’Hb^n ismét úi nézeteket kezd hirdetni. Az öregkorára már-már majdnem szombatos­sá lett Dávid Ferenc tehát tragikusan egyedül, teljesen kiszolgáltatottan marad. Mie­lőtt azonban Déva várába száműznék, — hogy kellő bi­zonyítékokat szerezzenek elle­ne —, házába szállásolják a nagy tekintélyű olasz unitári­us teológust Socius Faustust. Eddig az előzmény és ekkor megy fel a függöny. Amikor a tulajdonképpeni dráma már lezajlott. Amit látunk az már nem is lehet ezek szerint ki­mondottan egyedül csak Dávid Ferenc hánytatott életéneik a drámáia. Nem is az. Hanem a besúgó vívódása. A lelkiis­meret és saját bűnével meg­alkuvó ember drámája. Olyas­valakit kell ugvanis Socius- nak elárulnia, akinek elszánt meggyőződése nem egvszer lehengerli, akinek szellemi vonzerejébe kerül és akit a lelke mélyén lényegében tisz­tel és megbecsül. Ebből a konfliktusból írt érzékeny dramaturgiai finomsággal megszerkesztett darabot Pás- kándy Géza erdélvi magvar író. A Pesti színház pedig Várkonyi Zoltán rendezésében olyan szereposztásban mutatta be a művet (Básti Lajos, Dar­vas Iván, Bárdy György, Sze- gedy Erika) mellyel csak a legrangosabb irodalmi alkotá­sokat szokták illetni. Ágh Tihamér gona sípjait két szép fafara­gásokkal díszített szekrényben helyezte el. A csaknem kétszáz éve ké­szült orgona állapota azonban az utóbbi évtizedekben egyre romlott és amikor az 1950-es években az egyházzenei élet a gyülekezetben igen elevenné vált, a kőszegi evangélikusok többször is tervbe vették, hogy a templom kicsi, és rossz állapotú orgonáiét kicserélik. De az anyagi lehetőségeik és egyéb akadályozó körülmé­nyek ezt nem tették lehetővé. Ez* mentette meg az értékes hangszert a ma számára, ami­kor egyre nagyobb lesz a be­cse a műemlék orgonáknak. A GYÜLEKEZET AZ OR­GONA felújításának a tervét Trajtler Gábor orgonamű- vészlelkészre bízta. A kivite­lezést pedig a Fővárosi Művé­szi Kézműves Vállalat végez­te el. A felújítás során az or­gona régi működési rendszere és a sípjai megmaradtak, de a hangszer gazdagodott négy új regiszterrel, melyek azonban követik az eredeti orgona ko­rabeli követelményeit. így a kőszegi templom orgonája hű maradt a régihez, amelyet ma zenei tekintetben egyre jobban megbecsülnek és értékelnek. Hangzása és színvariációi a olyannyira gazdagodott a kibő­vített billentvűzet és az új ma­nuál beépítésével, hogy al­kalmassá vált jelentősebb. or­gonaművek lejátszására is. TRATTLER GÁBOR ORGO­NAMÜYÉSZ ezt is kívánta igazolni a gyülekezet előtt, amikor Bach Esz-dúr prelú­diumát játszotta el az orgoná­ról szóló ismertetés után. A becses hangszer, amelyre a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat is felfigyelt, hangszínei- ben is gazdagodott. Az ünnepi istentisztelet résztvevői Trajt­ler Gábor előadásában. Jo­han Walter „ Tesu merne Freu­de” korái dallamára írt ki­Rómában a helyzet változatlan A harmadik katolikus püspöki zsinat Az elmúlt év október-no­vemberében több mint öt hé­ten át ülésezett Rómában a harmadik püspöki zsinat. Nagy várakozással teliintett mind a katolikus, mind az ökumeni­kus közvélemény a katolikus egyház vezető papjainak erre a viszonylag új tanácskozási szervére. A különböző orszá­gok és regionális szervezetek püspöki karának képviseleté­ben 202 hivatalos résztvevő kapott jogot a tanácskozásra. A 37 nap elteltével azt állapít­hatta meg a figyelmes közvé­lemény, hogy az „Örök Vá­rosban” az örök változatlan­ság jegyében születtek meg a döntések. Persze a résztvevők között voltak az előrelépés ér­dekében élesen vitázók és ko­molyan érvelők is, az ered­mény mégsem hozott újat. Legfeljebb azt lehet ered­ményként elkönyvelni, hogy a témák nem kerültek le vég­leg az egyház napirendjéről, a kérdések nincsenek végér­vényesen lezárva. Jó is, hogy így van, mert szakértők sze­rint az itt született dokumen­tumok szelleme a 2. Vatikáni Zsinat előtti időket tükrözi, sőt egyes kérdésekben egyene­sen a tridenti Zsinatra utal vissza. Miről volt szó? Az egyház belső ügyeit volt hivatva tárgvalni a konferen­cia, de itt is világossá vált, hogy a tisztán egyházi magán­ügynek számító dolgokat sem lehet a világtól, a társadalom­tól függetlenül kezelni. Aho­gyan valójában- nem létezik steril igehirdetés, nincsen ki­zárólag egyházi belügy sem. Minden döntés és megnyilvá­nulás szervesen összefügg a társadalommal, amelyben az egyház él. Két fő téma volt, a pap­nőtlenség és az igazság a vi­lágban. Harmadik téma lett volna az új egyházi törvény- tervezet, de a közvélemény előzetes viharos ellenkezése miatt nem került napirendre. Ez a tény önmagáért beszél. A papnőtlenség A kérdés kereken 218 ezer férfit érint. Ennyi papja van a római katolikus egyháznak. Szigorú előírás számukra a cölibátus, vagyis a nőtlenség. Tudnunk kell, hogv egy évez­reden át nem volt általános és kötelező a papnőtlenség az egyházban a szerzetesrende­ken kívül. 1074-ben VIT. Ger­gely pápa vezette be véglege­sen. Az utóbbi évtizedekben egyre inkább problémává vált ennek a fenntartása. A témát természetesen nem a magánélet vitele szempont­jából vizsgálták. A papi hiva­tal lényegét kívánta megra­gadni a tanácskozás e kérdés­sel összefüggésben. Tovább- menve, az alapkérdés az. hogy mi az egyház. Ezzel kapcso­latban pedig az egyház és a világ különbözőségének és egymáshoz való viszonyának a kéVdése vetődik fel. A püs­pökök zsinata arra a régi ál­láspontra helyezkedett, hogy az egyház lényegét a hierarchia, a papi rend alkotja. A pap, mint az apostoli kézrátétel birtoko­sa és a szentségek kiszolgálta­tója, Jézus főpapi tisztét rep­rezentálja az egyházban. A lai­kusok tömege, szerepe, hely­zete — bármennyit is foglal­koztak mostanában a laikus­kérdéssel — most sem jutott több teológiai megbecsüléshez, mint korábban. Minőségi, lé­nyegi különbség van a pap és a hívő között. A pap a maga személyében Isten országának, az evangélium * teljes embert igénylő radikalizmusának a jelképe, Jézus önmegtagadásá- nak, önmaga feláldozásának a megjelen-'tőie. A pao Isten el­jövendő örök országát kénvise­li. Ezt a nőtlenség életformá­jával is tükröznie kell. Ko­moly érvek hangzottak el a •■házasság bizonvos esetekben való megengedése mellett. Pl. Jézus a nős Péterre bízta egy­házát, holott volt nőtlen apos­tol is. A nősülés engedélyezése megoldaná a panb’'ánvt, stb. A tanácskozás szótöbbséggel mé^s a sTí«orú papnőtlenség mellett döntött. Igazság a világban Ezt a témát a tanácskozás végeredményben nem zárta le kész dokumentummal. Óvatos általánosságoknál konkrétabb dolgokat nem mondott. Any- nyit tisztázott, hogy az egyház célja nem a világi aktivitás­ban való részvétel. Tekintve azonban, hogy az evangélium a világnak szól, az egyháznak tevékenykednie kell egy jobb világ érdekében az evangéli­umhoz méltó eszközökkel, az igazságra neveléssel, az erő­szak telies elvetésével. A ko­rábbi pápai szociális pásztor­levelekhez képest itt sem tör­tént jelentős előrelépés. Püspöki zsinat és ökumené A zsinat döntései a katoli­kus püspöki kar többségének véleményét tükrözik. Ebből megállapítható, hogy különb­ség, nem kis mértékben ellen­tét van az egyházi közvéle­mény tekintélyes része, a mo­dern katolikus teológiai irány­zatok, valamint a hierarchia ál­láspontja között. A püspöki zsinat feladta a leckét ma­gának a katolikus egyháznak, de az okúmén ének is. A cöli­bátus fenntartása, méginkább annak teológiai magyarázata beszédes jel arra, hogy a ke­resett egység még belát’natat- lanul messze Van. Baranyai Tamás i lene variációja hallgatásakor erről is meggyőződhettek. A kőszegi gyülekezet csak­nem 200 ezer forintot fordított az orgona felújítására. Jóllehet ennek az összegnek a nagyob­bik hányadát a templom re­noválására kapott közegyházi segélyből tudta fedezni a gyü­lekezet. Mégis a kőszegi evan­gélikusok figyelemre méltó egyházszeretetére vall az alig három esztendőn belül elvég­zett templom és orgona meg­újítása. KŐSZEG FILIÁJA KIS­ZSADÁNY is követte az anya- gyülekezet példáját és húsz­ezer forintért megvásárolt egy iskolahelyiséget, amelyet ima­teremmé alakítottak át. A templommá lett iskolába mo­dem vonalú tölgyfa oltárt ké­szítettek és kényelmes széke­ket helyeztek el benne. A kis- zsidányiak vállalkozása a ka­pott segéllyel és a gyülekezet hozzájárulásával egvütt hat­vanezer forintba került. Kiszsidány alig tíz kilómé­terre fekszik Kőszegtől keletre, ahol lankás dombok és festői erdők rejtik a kis falut. Még százat sem számlál a filia evangélikussága, de a délutáni imaházavató istentiszteletre ideérkező püspököt és kísére­tét száznál jóval többen fo­gadták az otthonos és barátsá­gos kis imaházban. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK szolgálata után töb­ben köszöntötték a filia lelkes népét. Elsőnek Lehel Ferenc szombathelyi le’kéez 'mit, majd a meszleni lelkész. We’t- ler Sándor a gyülekezet volt segédlelkésze tolmácsolta jókí­vánságait. Rövid ideig é’vezhet+ük még a kiszsidányiak vendég­szeretetét is, de az e-yre sűrű­södő novemberi köd és a korai sötétség gépkocsinkkal h^z^in- dulásra parancsolt bennünket. Kőszeghy Tamás EL! Vannak emberek, akik min­dig sötét szemüveget horda­nak. Nincs semmi bajuk. Jól látnak. Megszokták és már nem is tudnak nélküle élni'. Rosszul teszik. Még a derűs eget is borúsnak látják. Söté­ten látók. Nem veszik észre a szépet, a jót, semmit, aminek örülni lehet Nekik minden csúnya, rossz és szomorú. Ha az ilyen sötéten látó ember hitre jut — élő hitre! — eldob­ja a sötét szemüveget. Megta­nul örülni. Még az élet szo­morú és nehéz eseményeit is máskép látja ezután. József elvesztése után ilyen sötét szemüveget viselt édes­apja, Jákob is. De eljött az idő, amikor el kellett dobnia a sötét szemüveget. Búslakodva várakozott sátra előtt. Várta Egyiptomból visz- szatérő fiait. Megjönnek egy­általán? Bajt szimatolt. De té­vedett. Már jön is a kis kara­ván. Ruben. Simeon. Lévi, Ju­da és a többi mind. Ott fut Beniamin Hát ő is, ö is vissza­jöhetett? Nem hitt a szemének. — De jó, hogy Jákob akkor sem felejtett el imádkozni, amikor sötét szemüveget vi­selt orrán. Isten meghallgatta kérését. Meghallgatta, jobban mintsem remélni merte. Kiáltást hall. Mit kiáll­nak ? József? Csak nem Jó­zsefről beszélnek? Amikor kö- 7"' értek, w volt els^ szavuk: Édesapa! József él. Miniszter lett belőle Egyiptomban! — Az öreg Jákob elsápadt. Nem hitt a fülének. Nem akarta el­hinni, hogy József 41 és ilven sokra vitte. — Nem olyan könnyű a sötét szemüvegtől megszabadulni! Gyermekei azonban mindent elbeszéltek. Megmutatták a szép kocsit és a József küldöt­te gyönyörű ajándékokat. Mé­gis csak hinnie kellett. Soha ilyen boldog nem volt. Hol sírt, hol nevetett örömében. Veletek megyek Egyiptomba! Hát valóban él az éri kedves fiam? Akkor még meglátha­tom halálom előtt! — így ki­áltott. Rövid Idő múltán útrakel­tek. Felszálltak valamennyien a kocsikra: Jákob, tizenegy fia, agok feleségei és gyermekei. Mintegy hetvenen lehettek. Ütközben, egyik éíszaka, meg­szólította Isten Jákobot. így szólt: Ne félj lemenni Egyip­tomba, mert én veled megyek. Nagy nép lesz belőled. Vissza­hozlak onnan benneteket. Ha­lálodtól se félj, mert amikor lehunyod szemedet, ott lesz melletted fiad, József, akiről azt hitted, hogy meghalt, pe­dig él. Amikor Egyiotomba értek, Gósen földién telepedtek le. Jó legelőt találtak itt nyájaiknak. Ezt a földet jelölte ki számuk­ra Eeviptom ura. Fáraó. Ju- dát előreküldte, hogv mielőbb hírt adjon Józsefnek érkezé­sükről. Él József! — ez a jó hír adott erőt Jákobnak ahhoz, hogy a sötét szemüveget leve­gye. Isten azt akarja, hogy ne csgk Jákob, hanem minden ember, te is. mindnvá’an meg­szabadulunk a sötét szemü- v****+e| F-»é”t pmeH/a ki a ha­lálból mindnyáiunk testvérét és az ő szent Fiát. Jézust. Élő Jézusunk van! Elveszett, de megtalál tatott. Meghalt, de feltámadott. El lehet dobni a sötét szemüveget. L'úher Má-ton is ezt te^e. Amikor szívét nagyon körül­fogta a szomorúság. a***ikor ezer bai zúdult rá és félni kez- dett. — krétát vett kezébe. A1­Or*- o p* ortv fo| latinul: V<vit. Magyarul ezt jelenti: El! T'* Ireátát se véev Inkább keresd ki én°k°sV«nv- vedből a 773. számú ének 3. versét, lev k—dod’k- Mé-t fél­ne szívem? Él az én IT»--m, r^k-g-ég királya, Benne nyug­ta van... i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents