Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-15 / 42. szám
Ebben az esztendőben nagyon hamar beköszöntött az ősz a Balaton mellett. A hűvös, szeles idő következtében, hamar kiürültek áz üdülők és a nyaralók. Vasárnaponként is csak azok keresik fel a magyar tenger partját, akik kertjükben vagy házuk körül akarnak tevékenykedni. Csendes az őszi Balaton. Ilyen csendes és forgalommentes volt szeptember 24-e is, amikor Zamárdiba vezetett utunk, ahol a gyülekezet új imaházának felszentelésére hívták meg D. Káldy Zoltán püspököt. A parthoz közel eső új imaház környékén nyári forgalom fogadta a vendégeket. A nagy kiterjedésű szórványgyüleke- cetböl és távolabbról érkező vendégek várták a püspököt, akit Kardos József lelkész köszöntött szeretettel. T ervezgetés Nem új imaházról van szó, de akik látták a korábbit és látták az újat, nyugodt szívvel mondhatják, új imaházat épített a zamárdi kis gyülekezet, mely mindössze húsz lelket, számlál, de hitük és anyagi erőfeszítésük elegendő volt egy új megépítéséhez. „Schmitz Ervin, az épület tulajdonosa a helyiséget először a helybeli Református Egyházközség rendelkezésére bocsátotta, hogy benne istentiszteleteket tarthassanak. Majd amikor evangélikus részről is jelentkezett tást Gáncs Aladárral folytatott beszélgetésünknek, aki két évtizede áll a' nyíregyházi gyülekezet lelkész-főorgonási szolgálatában. Hogyan is kezdődött? Vallom, hogy nincsenek véletlenek, és így az sem lehetett a véletlen összjátéka, hogy 1952-ben Budapestről Nyíregyházára kerültem. Ez nem egyszerű áthelyezés volt. hanem döntő fordulat az életemben, ha úgy tetszik: újabb „pályaválasztás". A lelkészi szolgálatot meg kellett osztanom egyházzenei feladatokkal, sőt egy- re-inkább az utóbbiak kerültek az előtérbe. És erre nem a külső körülmények kényszerítettek. hiszen többször is. lett volna lehetőségem olyan gyülekezetekbe menni, ahol önálló lelkészi munkakört tölthettem volna be. De úgy érzem, az egyházi zene is képzett szakembereket érdemel, és ebbe a „képzett jelzőbe felétlenül beleértem a zenei ismeretek mellett a teológiai képzettséget is. Ezt jól szimbolizálja egy nagyobb lélegzetű dolgozatom címe is. amely „A zene teológiájáról’’ szól. Ebben a munkámban kíséreltem meg tisztázni egyházzenei szolgálatom elvi alapjait. Milyen területekre terjed ki az egyházi zenész tevékenysége? Áz Evangélikus Élet” olvasói sokat tudnak már énekkarunk munkájáról, és remélem a jövőben is olvashatnak róla. Ezért ezzel a fő munkaterületemmel kapcsolatban nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Miben látja az énekkar szolgálatának lényegét? Elsősorban nem az úgynevezett nagyobb szabású hangversenyeket tartom fontosnak. Szeretnénk elérni, hogy az énekkar szolgálata gyülekezetünk és istentiszteleti életünk szerves részévé váljék. Célom, hogy a lelkész és a gyülekezet mellett az énekkar és az or goaz igény, hogy jó volna istentiszteletet tartani, szívességi alapon, számunkra is megengedte a helyiség használatát. Egy időben közös, protestáns imaház volt, egészen addig, amíg református testvéreink a saját imaházukba át nem költöztek. Ml itt maradtunk és egészen 1969-ig tartottunk itt istentiszteleteket. Erre az időre az épület állaga annyira megromlott, hogy a. további használata lehetetlenné vált. Üjból istentiszteleti helyiség nélkül maradtunk. Ebben a szorult helyzetben református testvéreink nyitották meg előttünk készséggel imaházuk ajtaját. Volt helyiségünk, tartna is szerephez juthasson a liturgián belül. Ezáltal lesz istentiszteleti életünk színesebb, mozgalmasabb, a mai emberhez közelállóbb. Milyen feladatokat töltenek be az orgonai’élórák? Ez a havonként ismétlődő kis orgonahangverseny elsősorban gyülekezeti igényeket kíván kielégíteni, de ugyanakkor örömmel mondhatom azt is, hogy bizonyos kulturális Szerepet is játszik városunk életében. Ezt mutatja, hogy a ros kulturális programfüzetébe is bekerül ez a rendezvény. A hazánkban általánosan tapasztalható 7, orgona-reneszánsz” hatására nálunk is egyre, nő a látogatottsági A növekvő igények kielégítésére ebben az évben kisebb korszerűsítést hajtottunk végre orgonánkon. \ Miben látja általában az egyházi zene feladatát ma? Legfontosabbnak érzem a rutinmunka elleni közdelmet. Az aránylag hosszú gyakorlat, á megszokott szolgálati keretek idővel üres, rutinmunkává lehetnek. Ez a veszély lelkészeket éppúgy fenyeget, mint egyházi zenészeket. Az egyházi zene nem hobby, nem szórakozás, nem is csupán művészi vagy kulturális munka, hanem szolgálat abban az értelemben, ahogy az Üjszövetség mondja: nem magunkért énekelünk, nem magunkért vagyunk, hanem a másik emberért, aki talán megfáradtán, eltompultam talán elcsüggedten ül be a templompadba. Isten megadhatja, hogy a szívet épp az énekkar vagy az orgona hangja nyitja meg az evangélium előtt. Az egyházi zene, olyan nyelv, amelyet, ha nem is mindenki, de az emberek többsége meg tud érteni. Szolgálatunk a mában folyik! Nem muzeális koncerteket akarunk adnj, hanem a mai embert szeretnénk elérni Isten eszközeként szolgálva. hattunk istentiszteleteket, de a szívünk mégis ide húzott. Beszédtémánk itt Zamárdiban újból csak az volt, hogyan is lehetne a régi helyen ismét istentiszteletet tartani? izeken a beszélgetéseken vetődött föl a terv, hogy meg kellene venni és újjá kellene építeni. Terveink voltak, de a zsebünk üres volt,” — Így számolt be az építkezés terveiről és szükségességéről Kardos József lelkész az ünnepi közgyűlésen, aki maga nemcsak mozgatója, hanem elsőszámú építője is volt a kápolnának. Megvalósulás útján A tervezgetésből lassan valóság lett. Az imaházat a telekkel együtt megvásárolta a gyülekezet, abból a segélyből, melyet Káldy püspökön keresztül az LVSZ-tői kapott. Kezdetben csak arra gondoltak, hogy a tetőt kell újjáépíteni, de a munkák megkezdése közben kiderült. hogy két falat is újjá kell építeniük. 1971-ben kezdték el a munkát, A gyülekezetek presbiterei mindannyian aktívan vettek részt a bontás, majd az építés munkájában. 28 ezer forint értékű volt az a társadalmi munka, melyet a 20 lelket számláló zamárdi gyülekezet végzett. Itt most nincs mód arra, hogy felsoroljam mindazoknak a nevét, akik jelentős részt vállaltak a munkából. Kőművesek, ácsok, tetőfedők, festők és gyalogmunkások neveit nem is lehetne mind felsorolni. Itt most egy nevet említek Kamarell Károly presbitert, aki mozgatója volt Zamárdiban az építkezésnek. A munkások közül külön kell beszélni Kardos József lelkészről, aki nemcsak irányítóia volt a munkának, hanem aktiv részese is. Ha csak egy kis szabad ideje volt, jött Zamárdiba falazni, segédmunkát végezni, faburkolatot készíteni, meszelni. Az ő tervei alapján készült az oltár és keresztelő. Ö maga készítette művészi szinten a kovácsoltvas gyertyatartókat és feszületet az oltárra. Tegyük hozzá, itt mindjárt, hogy ez már a második templom volt, amit öt éven b'elül épített. Egyéni adományok, és összefogás után végül elkészült az imaház. összesen 87 ezer forintjába került a gyülekezetnek. Ügy tudták befejezni az építkezést, hogy adósság sem terheli őket. Ünnepély „Az Úrnak szentelt legyen ez az imaház” — ezekkel a szavakkal adta át rendeltetésének az új zamárdi imaházat D. Káldy Zoltán püspök az isten- tisztelet végén, melynek szolgálatát Dubovay Géza esperessel és Kardos József lelkésszel együtt végzett. Igehirdetésében a püspök a Cselekedetekről írott könyv egyik szakasza alapján szólt arról, hogy volt-e értelme egy ilyen kis maroknyi gyülekezetnek templomot építeni? „Azért építettünk templomot, hogy az emberek meggyógyuljanak. Nemcsak azért, hogy a reménytelenek itt reménységet nyerjenek, hanem olyanok, amelyek a lélek #mélyén fájnak, amelyek beteggé teszik az embert, azokra keressünk itt gyógyulást. Ha .csak egyetlen egy ember is gyógyultan távozik innét, volt értelme az építésnek.” A továbbiakban arra hívta fel a püspök a figyelmet, hogy az itt kapott erővel kell még jobban szolgálni a gyülekezetben,^ társadalmunkban és az egész világban. Ha ilyen szolgálatra indulunk innen, , akkor volt értelme a templomépítésnek és áldozatos munkának. Az istentisztelethez közgyűlés kapcsolódott, ahol először Kardos József lelkész tartott beszámolót az imaház építéséről. majd az egyházmegye nevében Dubovay Géza esperes /nondott köszöntő szavakat. Ezt követően a testvéregyh^- zak képviselői kérték Isten áldását az új imaházra és a gyülekezetre. Végül, a köszöntésekre is válaszolva. D. Káldy Zoltán püspök értékelte a gyülekezet és elsősorban Kardos József lelkész munkáját. Az istentisztelet után a zamárdi és balatonszárszói gyülekezet az evangélikus üdülőben látta vendégül D. Káldy Zoltán püspököt és feleségét, valamint a messzi vidékről idesereglett vendégeket. A testvéri együttléb keretében mutatta be Kardos József azokat a diaképeket, melyek az építkezés egyes fázisairól készültek. Idén nagyon hamar beköszöntött az ősz a Balaton-par- ton. Szeptember 24-én azonban ismét ízelítőt kaptunk a nyárból, mert az őszies idő ellenére is átforrósította a szívünket a zamárdi gyülekezet öröme és hálaadása. Adja Isten, hogy úgy tudja betölteni szolgálatát az új imaház, hogy abból áldás és sok jó gyümölcs származzék ne csak a gyülekezet, hanem a község számára is. K. Gy. Erdélyi József: Kék Miatyánk Legszebbek a néma imák ... Imádkozik minden virág: kék imát mond a kék katáng, kék virága kék Miatyánk. Gyalogutak, dűlők fele kék katánggal van most tele; mélyült keréknyomok között milljó kék Miatyánk köszönt. — Ki itt jársz, légy jó emberünk, s néma imát mondj mi velünk; tekints némán az égre fel, — egy pillantást megérdemel. Szekérkerékke] töretünk kocsikenőcs a kenetünk, innen mi el nem mehetünk; mégis szép a mi életünk. Mégis víg a mi életünk, az égre mert felnézhetünk s néz ránk a Nap, az ég szeme; nyitott szemünk fel néz bele. Minden töve® száz kék katáng mondja némán, hogy „Mi Atyánk” ; s hervad hamar és boldogan, benne mert új élet fogan. Mert küllőkkel bár töretünk, kocsikenőcs a kenetünk míg az égre felnézhetünk, örök élet az életünk. A költő „Cirokhegedü” cimti 1972-ben megjelent kötetéből Húsz év az egyházi zene szolgálatában Ez az évforduló ad aktualiA nyíregyházi telnplom orgonája tervek szerint a jövőben a vá~ A balatonzamárdi imaház oltára 100*1 Bizony száz és egy kérdés nyugtalanítja világunkat. Száz és egy probléma vár megoldásra. Száz és egy veszély fenyegeti az emberiséget. Az ENSZ ez évi rendes közgyűlése, amely szeptember 19-én nyílt New Yorkban, napirendjére éppen 101 tár* gyalási pontot tűzött ki. Trepczinski a mostani ülésszak lengyel elnöke, azzal a reménységgel indította el a közgyűlés munkáját, hogy építő megoldások teszik majd emlékezetessé a 27. ülésszak tárgyalásait. A tervbe vett lül kérdés között vannak olyanok, amelyekkel az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának utrechti ülésén is foglalkozott. Természetes, mert „az egyháznak nem szabad menekülnie onnan, ahol inkább belépnie kellene korunk csatáiba” (utrechti nyilatkozat). Közös terheinket és gondjainkat közösen kell hordozni és felelősen együtt kell cselekedni megoldásukért. Az EVT-nél sokkal nagyobb, átfogóbb szervezet, a világ majdnem valamennyi államát magába foglaló ENSZ most foglalkozik a Szovjetuniónak az. erőszak minden formájáról való lemondást célzó, világszerte nagy visszhangot keltő javaslatával is. Az erőszak mérhetetlen fizikai és szellemi pusztítását az emberiség egész történelme szomorúan bizonyítja. Ma pedig az atom-, biológiai- és vegyifegyverek birtokában az erőszak pusztító ereje megsokszorozódott és szinte beláthatatlan következményekkel jár. Fenyeget a hatalommal, erővel való visz- szaélés kísértése. Az erőszak mindig gyors megoldást ígér, de rombolását sokszor évtizedek alatt sem lehet felszámolni, ahogy azt a távol-keleti agresszió mutatja. A jószándékú emberi értelem belátja, hogy az erőszakról való lemondás ma az emberiség életfeltétele. Ezért látjuk úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok csapatainak ki kell feltétel nélkül vonulniuk az indokínai térségből. Meggyőződésünk, hogy a Közel-Keleten is a Biztonsági Tanács érvényes határozatai szerint kell keresni a békés’ megoldást. Csak így remélhető, hogy a mérhetetlen szenvedések után újra lehetővé válik meggyötört milliók békés. rendezett élete. Ugyancsak a szovjet küldöttség javaslata az, hogy az ENSZ- tagállamai egyszer és mindenkorra tiltsák be az atomfegyverek alkalmazását. Ez a javaslat az ENSZ alapokmányának szellemét tükrözi és növeli a nemzetközi konfliktusok békés megoldásának lehetőségét. Emellett a közgyűlés foglalkozik egy nemzetközi leszerelési konferencia összehívásának gondolatával is. Reméljük lesz előrehaladás ezen a téren és érvényre jut Isten életünket védő egyetemes parancsa: ne ölj! A száz és egy napirendi pont között szerepel a fajüldözés felszámolása is. A kiéleződött dél-afrikai helyzet különösen sürgős megoldást.követel! Az Egyházak Világtanácsa saját körén belül számos olyan határozatot foganatosított, amely a rasszizmus elleni harcot erősíti. Ezen túl az ENSZ-hez fordult. hogy a nemzeteknek az egész világot átfogó szervezete tegyen meg mindent a fajgyűlölet megfékezéséért, a fehér kisebbség’ terrorjának megszüntetéséért. A 101 kérdés között ez különösen is szívügyünk. Teremtés-hitünk egyenes következménye. hogy mindnyájan Isten gyermekei, egymás testvérei vagyunk. Ezért nem ismerünk el semmiféle korlátot, ami az embert az embertől elválasztaná. A zsidó Jézus az egész emberiség Megváltója! Őt követve lehet és kell megélnünk Istentől kapott emberi hivatásunkat: legyünk szeretetben testvérei egymásnak! Száz és egy Megoldatlan kérdés gondja tornyosul fölénk. Csak ha a világ jóakarata embereivel együtt keressük a megoldás lehetőségeit, ha cselekedettel és valósággal követjük Jézust, csak akkor tehetünk bizonyságot Istenről, aki magára veszi gondjainkat, és arra indít, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért éljünk, együtt törekedjünk életünk száz és egy kérdésének megoldására. Madocsai Miklós Sánta Ferenc: Húsz óra Egv falu húsz órájának eseményeit foglalja össze az író. Mégsem húsz óra története ez csupán; legalább húsz évé, de leginkább kétszázé. Húsz óra — a keret —, mely alatt az író mintegy gyóntat. Okosan és szépen. Egy-egy beszélgetés elég ahhoz, hogy emberszívek nyíljanak meg s minden napvilágra kerüljön, ámi azokban van. Mert milyenék is lehetnének az emberek, legyen az parasztember, vagy értelmiségi ? Megkeseredettek, vagy merész hitűek? Egymásra fegyvert is emelők, vagy a szebbért életüket az ország életébe beleélők? Egyszerre mindegyik. Emberek. De nem egyedek többé, mert közös bennük az, hogy sorsuk —tragédiájuk, vagy boldogulásuk — összefügg. A téeszelnök és az idős parasztember, az orvos és a sofőr tettei nemcsak egy községet, d'e az egész társadalmat formálják, mint ahogy sorsukban is benne van az egész magyar társadalom. Benne az események előtti húsz esztendő: negyvenöt mámoros-hihetetlen új tavasza, a hét szűk esztendő tikkasztómegalázó nyara, ötvenhat zavaros tragédiájú ősze s az azt követő tél, mint a jégkemény konokság. Egy pillanatra úgy Megjelent Dr, Haícnscher Károly; MA ÍGY IMÁDKOZZATOK! című imakönyve. (Válogatás egy modern svéd imakönyvből.) Ára: 20,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon. tűnik, mintha ebben megdermedt volna a gyűlölet is, a gyávaság is, mely éppen azokat taszítja szét, akiknek együtt a helyük. Mintha a „szegénység legnagyobb ellensége tényleg saját maga lenne” s a szemet szemért, fogat fogért elve diadalmaskodnék. Úgy, amint azt az elmúlt kétszáz esztendő véste bele a cselédsors keserűségével, a tudatlanság és kizsákmányolt- ság tehetetlenségével. Ez a kétszáz év az, amelyiknek át- kos öröksége kísért, de ugyanakkor az. is, amely az egykori elnyomottakét'- nagyobb igazságként mégis összetartja s teszi képessé arra, hogy „ne önmagunkért. hanem másokért éljünk a világban”. így igazolja a történelem nem azokat, akik a régi puskagolyók ütötte lyukakat őrizgetik, sem azokat, akik a vétkes kör láncát szorongatják, hanem azokat, akiknek gondja már a másik 'ember felé irányul: az öregsegítés, a fiatal-iskoláztatás, a termésátlag javítása felé. ... Hogy végre elszabaduljanak a húsz évtől és a kétszáztól s felszabaduljanak a következő húszra s a jövendőre. B. L. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1973. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte-- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft Tervből valóság
