Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-08 / 41. szám
Köszöntés A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA szeptember 17-én avatott díszdoktorát, D. Káldy Zoltán püspököt, köszöntjük most tisztelettel és szeretettel az evangélikus egyház népe nevében. A két egyház testvéri kapcsolatát mélyíti az a tény, hogy evangélikus püspök kapott református teológiai díszdoktorátust. Négy és fél évszázados szoros testvéri kapcsolat haladó hagyománya fűzi egybe a két egyház életútját. A felszabadulás óta eltelt időben ez a két egyház járt élen abban a teológiai eszmélődésben, amelyet úgy szoktunk kifejezni, hogy egyházaink megtalálták helyüket a szocialista társadalomban. A közös úton járva, egymást segítve és tanácsolva alakították ki egyházaink feleletüket mind az emberiség alapvető kérdéseit, mind hazánk fejlődésének segítését illetően. Ennek a közös útnak kiemelkedő teológusa D. Káldy Zoltán püspök, aki miközben saját egyházára nézve teologizál, szolgálata kisugárzik mind a magyar protestantizmusra, mind a magyar társadalomra, mind az egyházi nemzetközi életre is. SZÉLES KÖRŰ IRODALMI TEVÉKENYSÉG áll D. Káldy Zoltán püspök újabb díszdoktorátusa mögött. Teológiájának jelentőségét az adja meg, hogy korszakunk teológiai megalapozásának első munkása. Könyveiben (Bevezetés az Újszövetségbe) egyrészt a Szentírásban gyökerező hitbeli meggyőződése tükröződik, másrészt (Új úton című művében) sokszínű és sokoldalú eligazítást ad, hogyan kell értelmezni és látni az egyház és a keresztyén ember életfolytatását ebben a hazában, a szocialista társadalmi rend keretei között. 1958-as püspöki beköszöntő beszéde, 1964-es pozsonyi teológiai diszdoktori székfoglaló értekezése, számos püspöki jelentése, az országos egyház és a Déli Egyházkerület gyűlésein, több, mint hatszáz cikke a hazai és nemzetközi egyházi sajtóban, politikai beszédei a Hazafias Népfrontban és az országgyűlésen, megszámlálhatatlanul sok igehirdetése — jelzik azt a rendkívül sokoldalú és változatos irodalmi tevékenységet, amely újabb díszdoktorátusa mögött áll. A DIAKÓNIA TEOLÓGIÁJA összefoglaló címmel lehet kifejezni teológiái munkájának tartalmát. Ennek középpontjában Jézus Krisztus áll, a valóságos Isten és a valóságos ember, aki azért jött, hogy az embernek szolgáljon e világra születésével, tanításával, szolgáló cselekedeteivel, majd megváltó halálával és dicsőséges feltámadásával. Ö maga a „Diakonosz”, vagyis az. aki szolgál. Tanítványától és követőjétől azt várja, hogy iránta érzett háláját az embervilágban mutassa meg és szolgálja az embert teljes hitével és teljes szeretetével. Ez az emberszolgálat megnyilvánul úgy is, mint emberről emberre menő egyéni segítő szolgálat, de megnyilvánul úgy is mint az átfogó emberi közösséget, hazánkat, társadalmunkat és az egész emberiség jövőjét illető segítő szolgálat. Ebben a keresztyén ember maga is diakóniaí munkát végző szolgálattevőként jelenik meg. Ezért nevezzük ezt a teológiát a diakónía teológiájának. Ezzel hitünk középpontjából, Jézus Krisztusból, ágaztatjuk el emberszeretetünk gyakorlati és mindennapi feladatait, Ez a teológia széles körű elfogadást nyert egyházunkban, ennek indításai hatják át az igehirdetéseket, s az egyházi élet más megnyilvánulásait. Amíg korábban a hiányos teológiai megalapozottság volt az oka annak, hogy sokan nem zárkóztak fel az egyházi vezetőség programjához, addig most éppen ennek a meggyőző erejű teológiának a zászlaja alatt bontakozik ki egyházunk egysége. HAZAFIAS MAGATARTÁS következik a diakónía teológiájából. A teológia is politikai állásfoglalás. A kérdés mindig az, hogy mi az iránya és szándéka ennek az állásfoglalásnak. D. Káldy Zoltán püspök határozottan és egyértelműen a szocializmus zászlaja alatt politizál. Egyházunk szolgálata a szocialista perspektíva keretei között valósul meg. Az egyház és állam viszonya éppen ezért nem valami hűvös és tartózkodó kategóriák között kifejeződő kapcsolat, hanem a nép állama és a szocialista haza iránti odaadó szeretet jegyében megvalósuló segítő szolgálat. Ennek első munkása egyházunkban. D. Káldy Zoltán püspök, aki mind az országgyűlésben, mind a Hazafias Népfront szervezeteiben, mind a Béke Világtanácsban, mind a magyar békemozgalomban, mind széles körű egyházi szolgálatai által kifejezést ad népünk, hazánk és a béke ügye iránti hűségünknek. NEMZETKÖZI EGYHÁZI SZOLGÁLATA is a diakónía teológiájának alapállásából folyik. Az Egyházak Világtanácsa központi bizottságában, a Lutheránus Világszövetség egyházközi bizottságában, (amelynek első alelnöke), a Keresztyén Békekonferenciában viselt tisztségei alapján a világ igen sok országában tett egyházi látogatásai során egyházi nemzetközi tevékenységének középpontjában prófétai szolgálat áll. A keresztyén lelkiismeret szavát szólaltatja meg akár az emberiség, akár az egyház alapvető kérdéseiben. A „szép keresztyén névre” szégyent hoznak azok a lépések, amelyek emberellenesek, háborút támogatnak, kizsákmányolást és nyomort terjesztenek. Ezért tekintünk büszkén D. Káldy Zoltán püspöknek szenvedélyes fellépésére, amellyel egyházi nemzetközi fórumokon is küzd az Indokínát ért amerikai agresszió ellen, vagy az imperializmus más megjelenési formái ellen, az emberiség békés jövője érdekében. Az egyházak közötti kapcsolatokban bölcs mérsékletre int, különösen, ami a Vatikánnal való kapcsolatokat illeti. EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK NÉPE Isten iránti hálával tekint D. Káldy Zoltán püspökre, s Istennek köszöni meg a szolgálatán keresztül megnyilvánult útmutatást, helytállást, tanítást. D. dr. Ottlyk Ernő D. KÄLDY ZOLTÁN PÜSPÖK NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN A Nyugat-Németországi Egyesült Evangélikus Egyház vezető püspökének, D. Hans-Otto Wölber hamburgi püspöknek meghívására D. Káldy Zoltán püspök október 19—30 között Nyugat- Németországba látogat felesége és ifj. Harmati Béla külügyi titkár kíséretében. Küldöttségünk részt vesz a nyolc tartományi egyházat magában foglaló Egyesült Evangélikus Egyház Hamburgban tartott zsinatán, meglátogatja a Hannoveri Tartományi Egyházat és a frankfurti Egyházi Külügyi Hivatalt, Az emberiség békéjéért és a társadalmi igazságért D. Káldy Zoltán püspök a Debreceni Református Teológia doktora Hortobágy. Puszta. Nyíres. — A Debrecen felé igyekvő utas ma is átél valamit az egykori Alföld végtelenségéből, kalapkarimaként végtelenbe hajló, rideg tájaiból, messzeségbe vesző útjairól, a romantikusra színezett világ pásztorainak, szegénylegényeinek, vándorainak kegyetlen, küzdelmes életéből. Ma már csatornák és erőművek, virágzó kis falvak szép gazdaságai, alföldi városkák útjelző gyárkéményéi szakítják meg a még a század elején is, szinte a fel- szabadulásig végtelen rónasá- got. S a romantikus, de félelmetes puszta emlékeit nemzeti ereklyeként kell körülvenni, hogy maradjon valami ízelítő későbbi nemzedékeknek és kíváncsi idegeneknek e sajátságos tájból és életformából. De azt is meg tudjuk érteni Debrecen felé haladva, hogy miért jelentett olyan sokat évszázadokon át az alföldi embernek „a város”. Aki embert akart látni talán több hónapos magány után, aki a vásárok cserekereskedelmében a gulyák, ménesek, nyájak, csordák gondozásából szerzétt termékeket egyéb szükségesre akarta átváltani, aki keserű bánatát vagy örömét másokkal megosztani akarta, ide igyekezett, aki a világ soráról hallani akart, itt tudakolt. S ide jött ritkán, talán csak nagy ünnepkor az, aki a pusztában félelmetes erősnek megismert Istent templomában akarta dicsőíteni, törvényét megtanulni és kegyelmét elfogadni. Debrecen városa ezért lett többek között a magyar kálvi- nizmus Rómája, ahol nemzeti, vallási’ és társadalmi küzdelmekben keményre edződött, világot járt tudós papok hirdették a genfi reformációból megismert isteni ige igazságát a puszták népének. Szellemi központ A reformáció egyházainak a természete hozta magával, hogy egyházi központjaik egyúttal a tudomány fellegváraivá is váltak. Iskoláik természetesen elsősorban azt a célt szolgálták, hogy minden tekintetben tudós és tájékozott lelkészeket tudjanak a gyülekezetek élére állítani. — De ezzel természetszerűen járt együtt az is, hogy a kor tudományos világának, kutató munkájának irodalmi, művészeti, kulturális életének a központjaivá váltak. A protestáns iskolák szabad levegője azt is lehetővé tették, hogy haladó politikai, társadalmi törekvések nyerjenek helyet és támogatást falaik között, s innen induljanak el az egész nép és emberiség sorsát előmozdító útjukra. így lett a híres Debreceni Református Kollégium is négyszáz esztendős fennállása alatt lelki — szellemi központtá, ahogy a felújítással kapcsolatos ünnepségekre hívogató tájékoztatásban drs. Kürti László, a Debreceni Református Teológiai Akadémia dékánja nevezi. A jövőre fordított tekintettel A felújított Kollégiumba belépőt az értékes múlt levegője veszi körül. Könyv- és levéltára hazánk és egyházaink történelmének jeles dokumentumait őrzik, a kapuban őrséget álló fiatalok tógái, sapkái az egykori színes, sok írónkat megihlető diákélet emlékeit idézi, a belső udvar két oldali fedett folyosója a középkor kolostorainak kerengőire emlékeztet, a lakkozott falépcsőkön egykor élt, vagy ma élő nevés diákok lábnyomát keressük. De Of gondosan elvégzett renóválás munkája a jelenbe vezet a huszadik század követelményének megfelelő új fűtési rendszerrel, gáz, víz és villanyszerelvényekkeí ízléses protestáns és ortodox egyházak közeledésének következetes munkáló ja; K. Halaski lelkész, a Németországi Református Szövetség (NSZK) főtitkára, neves egyházi publicista, az ökumenikus párbeszédek előmozdítója, a magyar és német református kapcsolatok ápolója; Johannes Helsinki ortodox metropolitája, az ortodox dogmatika és etika kiváberendezésekkel, mosdókkal, zuhanyozókkal. De a jelenbe állították be az intézmény rendeltetését, sőt a jövő feladatai felé fordították már a tekintetet a hálaadó ünnepség alkalmával elhangzott főpásztori igehirdetés, dékáni ünnepi beszéd, a jelenlévő magasrangú állami, megyei és városi személyiségek felszólalásai, a külföldi és hazai egyházi vezetők megnyilatkozásai. Mindezek arra utaltak, hogy a felújítás nem öncélként történt, hanem azért, hogy az ősi intézmény a mai kor körülményei között hűségesebben, eredményesebben tölthesse be küldetését nép és egyház életében. A közös szolgálat jegyében A hálaadó ünnepség eseménye a fenti célkitűzés jegyében áttörte a helyi és szűkebb egyházi keretet és ökumenikus jelentőségűvé emelkedett. A történelmi eseményeket idéző debreceni református Nagytemplomban szeptember 17-én délelőtt tartott istentiszteleten, amelyen a hazai és külföldi egyházak neves képviselői egyházaik és rangjuk papi omatusában vettek részt, dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsának elnöke, a hazai ökumené vezetője végezte az igehirdetés szolgálatát és a testvéregyházak képviselői tolmácsolták egyházaik köszöntését. A Teológiai Akadémia délutáni díszközgyűlése keretében pedig a külföldi és hazai egyházi élet nyolc kiemelkedő vezetőjét avatta az Akadémia tiszteletbeli doktorává, névsze- rint: R. M. Andriamanjató lelkészt, Tananarive polgármesterét, aki jelentős szerepet játszott Madagaszkár függetlenségi harcában, az afrikai népek felemelkedésének bátor harcosa, mint teológus aktív résztvevője a Keresztyén Békekonferenciának, több nemzetközi egyházi szervezetben képviseli felelősen egyházát és a Harmadik Világ ügyét; dr. E. C. Blake lelkész (USA) az Egyházak Világtanácsának legutóbbi főtitkára nem ismeretlen lapunk olvasói előtt és az utóbbi időben e tisztében különösen is a faji megkülönböztetés elleni küzdelemben vette ki részét a magas szintű egyházi tanácskozásokon. A ló tudósa nemzetközi kapcsolataiban az ökumenikus kapcsolatok, a népek barátsága és békéje szorgalmazója; dr. Juhász István Romániából, a kolozsvári Protestáns Teológia professzora a protestáns és ortodox kapcsolatok tudós kutatója, a Keresztyén Békekonferencia munkájában, éppen úgy, mint hazájában, a népek egymásra találásáért fáradozik; D. Káldy Zoltán püspök, országos egyházunk elnökének doktorráavatása a Debreceni Református Teológiai Akadémián különösén is figyelemreméltó eseménye volt az ünnepi díszközgyűlésnek. A doktorrá fogadás indoklásának néhány megállapítására azért még külön visszatérünk: Nikodimról, Leningrád és Novgorod met- ropolitájáról, a Szovjetunióbeli orosz ortodox egyház vezető egyházkormányzójáról lapunk olvasói, éppenúgy mint ä világ keresztyénéi és a világ békéjéért felelősséget érző emberek sokat tudnák. Egyéb közismert tevékenysége mellett különösen a Keresztyén Békekonferencia elnökeként végzett munkássága emelte nevét a legismertebb egyházi vezetők sorába. Vezetése alatt megújult, elmélyült és hatásosabbá vált a mozgalom szolgálata. Dr. H. H. Puffert az EVT Egyházközi Segélyosztálya európai referense, NSZK- beli lelkész régi munkása az egyházak nemzetközi szeretetszolgálatának, mint a doktorátust megköszönő szavaiban vallotta a diakónía nyelvén kívánja kifejezésre juttatni az egyház jövőbe vetétt reménységét és felelősségét. Honoris causa — tiszteletből E széles átfogású névsorban szereplő jeles személyei a világ keresztyénségének azzal a hozzájárulással érdemelték ki a debreceni Teológia Akadémia doktorátusát — mint azt dr. Bartha Tibor püspök köszöntő szavaiban elmondotta, — mellyel a szolgálat teológiáját, az egyház szolgáló életét előmozdították. Ebben a vonatkozásban különösen is érint bennünket néhány jelzés a doktorráavatást indokló rövid összefoglalásból. A fenti megállapításnak megfelelően a promotió rámutat Káldy püspöknek arra a nagyon jelentős, immár a hazai ökumenében és a keresztyén világszervezetekben is elismert teológiai munkásságára, amely- lyel forradalmi változásban megújult világunkban kibontakoztatta az egyház szolgálatának új felismeréseit és meghatározta annak új szolgáló útját a diakóniai teolóciában. A biblia üzenetének ebből a mély megismeréséből következik az a felelősség, amely áthatja a békéért és a társadalmi haladásért végzett a hazai és nemzetközi politikai és társadalmi életben nevét ismertté tett munkásságát — amint erre ugyancsak utal az előterjesztés. S ebből az evangéliumi hitből és alapállásból következik az is, hogy a megtalált kincset kész megosztani a közös szolgálat felelősségében a testvéregyházakkal, legelső renden is a reformáció örökségében és történelmi múltunkban egy talajban gyökeredzett, a hozzánk legközelebb eső testvérrel, a magyar református egyházzal. Ezért fordult tisztelettel a debreceni Református Teológiai Akadémia D. D. Káldy Zoltán püspök felé és hívta őt a tanító-mesterek sorába, akik ezen a helyen és világ- viszonylatban vezetik a fiatalabb és idősebb nemzedéket a mai kor követelményeinek megfelelően a keresztyén szolgálat útjára. Azért borította vállára a tudósok palástját és helyezte fejére a professzori süveget, amelyet e négyszáz esztendős történelmi levegőjű intézményben kiváló elődök vehettek magukra. De ha nem tévedek első alkalommal magyar evangélikus püspök, ilyen kiemelkedő nemzetközi gárdában. A világ javára és Isten dicsőségére A megtisztelés egyúttal elhívás és elkötelezés is. Ez jutott abban kifejezésre, hogy az ünnepséget követőleg megalakult „magyar református teológiai doktorok kollégiuma” soraiba hívta az új tiszteletbeli doktorokat is, hogy együtt munkálják Isten dicsőségét és az ember javát. A három szakosztályban tevékenykedő testület a teológiai kutatást dr. Bakos Lajos püspök; az egyháztörténetit dr. Makkai László teológiai tanár, az ökumenikus munkát dr. Tótií Károly, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára vezetésével végzi, míg az egész munkát dr. Bartha Tibor püspök, zsinati elnök fogja át. Az ortodox egyházak magas egyházi méltóságú képviselőinek, Nikodim és Johannes metropolitának a jelenléte máris alkalmat adott egy ortodox-protestáns megbeszélésre „az istentisztelet és az emberszeretet gyakorlása közötti összefüggés” vizsgálatára. Az esemény ünnepélyessége A hazai protestantizmus szolgálatát megbecsüli egész társadalmunk, népünk és kormányunk. Ezt jelezte a magas szintű állami képviselet. Az ünnepségeken megjelent Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Balló István elnökhelyettessel és közvetlen munkatársaival. A kétnapos hálaadó ünnepség-sorozat méltó befejezése volt a felújítási munkáknak és bíztató jele az ősi Debreceni Református Kollégium jövőre tekintő munkájának. M. Gy.
