Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-09-24 / 39. szám

Kis gyülekezet nagy reménysége Harangszentelés Újcsanáloson 1972 AZ ÜJCSANÄL03I GYÜLEKEZETBEN a jubileu­mok éve. 155 éve keletkezett a gyülekezet felvidéki telepesek­Az új harang az önötöde udva­rán bői. 100 esztendeje épült a gyü­lekezet első kőtemploma. E nagy évfordulók mellett szeré­nyen következett el a gyüleke­zeti lelkész szolgálatának negy­ven éves évfordulója. Mégis ez a szerény alkalom hozta a gyü­lekezet nagy napját, az új ha­rang megszerzésének és fel­szentelésének örömünnepét. 1917. április 30-a volt az a gyásznap az egykori jegyző­könyvek tanúsága szerint, ami­kor a gyülekezet kisebbik ha­rangja a háború áldozatává lett. 55 éves szomorú jubileum. Ez idő óta állt lefelé fordítva az elvitt harang koronája, köz­ben lezajlott a második világ­háború s a kis gyülekezetnek egy harangja maradt, így a szomszédos református tem­plom harangjával együtt egy akarattal használták a haran­gokat, mivel onnan is elvittek két kisebb harangot. A HARANGSZENTELÉSI ÜNNEP két napot foglalt el. Szeptember 2-án volt a harang felszentelése templomi isten- tisztelet keretében D dr. Ott- lyk Ernő püspök szolgálatával, Pásztor Pál esperes és a helyi lelkész közreműködésével. Az oltár elé helyezett harangot megkondították, a felhúzás és használatba vétel másnap, va­sárnap ment végbe. Bár a ha­rangszentelés az esti órákra esett, a szórványból és a kör­nyékről népes gyülekezet gyűlt egybe. Szeptember 3-án korán reg­gel indult meg a harangfelhú­zás, amelyet a helyszínen né­pes gyülekezet szemlélt végig. Megható dolog volt a felvirá­gozott új harangot látni azon a helyen, ahol a fennmaradt fénykép tanúsága szerint is egykor az összetört harang állt Egyházlörtcneti kalendárium Szeptember 1. Ötven évvel ezelőtt, 1922- ben ezen a napon halt meg Budapesten Pecz Samu mű­építész, egyetemi tanár (sz. 1854), aki több híres bu­dapesti középület mellett a nagyváradi (1903) és a fasori (1904) evangélikus templo­munk és gimnáziumunk ter­vezője volt, 1. Háromszáz évvel ezelőtt, 1672. szeptember 1-én a gyász­évtized egyik legborzalmasabb eseménye zajlott le. A csalló­közi Ekel parókiáján elfogott és Komáromba hurcolt Száki János református prédikátort — a felsődunamelléki püspök fiát — a rögtönítélő bíróság ítélete alapján viaszba és szu­rokba mártott lepedőbe csavar­va máglyán megégették. 2. Ezen a napon halt meg 100 évvel ezelőtt Nikolai Fre- derik Severin Grundtvig (sz. 1783), a nagy dán lelkész, egy­háztörténész és énekszerző, akinek hatása az északi álla­mok evangélikusságának éle­tére döntő jelentőségű lett, de azon túl — főként a népfőis­kola eszméjével — hazánkban is érvényesült. A mai dán énekeskönyvben 271 éneke ta­lálható (v. ö. nálunk a „szarva­si toldalék” 893. énekét). 2. Grundtviggal egy napon halt meg Budapesten 1872-ben a pesti szlovák egyházközség aszódi születésű neves papja, a pátensügyben is buzgó ha­zafias magatartást tanúsító Elefánt Mihály (sz. 1816), több énekeskönyv — köztük az 1855-ös első magyar evangé­likus halotti énekeskönyv — egyházi névtár és konfirmá­ciós káté szerzője. Emlékét 249. énekünk is őrzi. 8. 1952-ben, húsz évvel ez­előtt halt meg váratlanul, egész egyházunk nagy veszte­ségére, Budaker Oszkár sop­roni lelkész, Hittudományi Karunk 1942—1949 évek kö­zötti professzora, a Teológus Otthon egykori kiváló és köz­szeretetben álló igazgatója. 9. Hetvenöt éve, 1897-ben halt meg az evangélikus Pulszky Ferenc, a Kossuth- emigráció első évtizedének diplomatája, politikus, régész és művészettörténész (sz. Eper­jesen, 1814-ben). 15. Ugyancsak evangélikus tudósunk volt Melich János nyelvész, akadémikus egytemi tanár, aki száz évvel ezelőtt, 1872. szeptember 16-án szüle­tett Szarvason, és 1963-ban halt meg Budapesten. 18. Huszonöt éve, 1947-ben halt meg az evangéliumi kö­rökben jól ismert és nagyra- becsült költőnő, Vargha Gyu- íáné, Szász Póla (Polixéna,), Szász Károly református püs­pök leánya. 21. Négyszázötven éve, 1552- ben ekkor jelent meg először Wittenbergben Luther törté­nelmi jelentőségű wartburgi Újszövetség-fordítása, amelyet ezért September-Testament- nek is neveznek. A 3000 pél­dányban kinyomtatott, Cra­nach Lukács fametszeteivel díszített német nyelvű Újszö­vetséget 3 hónap alatt elkap­kodták, pedig ára egy akkori professzor félhavi fizetése volt. Utóbb még Luther éle­tében több, mint 300 kiadás­ban jelent meg a kényszerű wartburgi magány e nagysze­rű gyümölcse. 26. Százhuszonöt éve, 1847. szeptember 26-án volt Buda­várban a nagy „lutheránus ünnepély”: az első budai evangélikus templom Székács József pesti lelkész által tör­tént felavatása. Az azóta le­bontott, empire templom első padjaiban ott ült ekkor Szé­chenyi István és Kossuth Lajos is. Dr. Fabiny Tibor Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. szeptember 21-én. Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11. D. Káldy Zoltán, du. 6. Trajtler, Gábor. Fa­sor de. 11. du. 6. Dózsa György út de.' fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u, 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Ká­roly, du. 5. Szeretetvendégség. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Sülé Ká­roly. Zugló de (11. úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de, 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Ker­tész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-újteiep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10 . Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség. Rákospalo­ta MAV-telep de. 8 Rákospa­lota. Nagytemplom, de. to. Rá­kospalota Kistemplom du. 0. Rá­kosszentmihály de. tél il. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél H. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Ko­rén Emil, de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József, Bu­dakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Fri­gyes. Modori u. 6. de. 10 Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvőlgy de. 9. Bu­dafok de. 11, Visontai Róbert. Bu­daörs du. 3. Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy <Je. fél 18. Cse­pel de. fél 11. gyászkoszorúval borítva. A felhúzás előtt a gyülekezet lel­késze ismertette a harang el­készültének történetét, ének­számok, szavalatok hangzottak el, majd ünnepélyes csendben elindult a kis harang fölfelé. Mikor a harang eltűnt a to­ronyablakon, a gyülekezet a templomba vonult hálaadó is­tentiszteletre. Amikor az űj harang megkondult, utána kö­szöntötte a régi nagy harang a gyülekezet kivonult a templom elé gyönyörködni a harangok szavában. A NAP TOVÁBBI RÉSZÉT a gyülekezet vendégszeretete töltötte ki, meghívta a távo­labbról érkezett vendégeket, akik között ott voltak azoknak a gyülekezeteknek a küldöttei, ahol a lelkész 40 év alatt szol­gálatát végezte. Fancsal gyüle­kezete igen népes küldöttség­gel vett részt, de jelen volt Arnót, Kölese képviselete is. Hajdúnánás, a lelkész szülővá­rosa református gyülekezete is köszöntötte a lelkészt, amely­nek lelkésze is jelen volt. Bizonyságtétel volt ez az al­kalom arról, hogy a kis gyüle­kezet élni akar. Bizonyságtétel a hívek egyetértése, hite és szeretete mellett. A harangot a diósgyörvas- gyári Lenin Kohászati Művek acélöntődéje öntötte. A gyö­nyörű kiállítású szépen sikerült kis harang méltó megemléke­zés az elmúlt idő áldozatairól és bátor előretekintés a jövő felé. A háborús sebek begyó- gyítása. a béke építése érdeké­ben figyelmeztet. Közvetíti Is­ten hívó szavát, amely itt a földön is békességet, szeretetet hirdet. így adta meg az ünnep alaphangját az egyházkerület püspöke, így zárta szívébe a gyülekezet Isten üzenetét. Nikodémusz János Kép a kántorképző tanfolyam vizsgájáról N átláss József: Szövetsége a reménynek Én nem félek, Azoktól se félek, akik félnek. Készítem ágyát nyárnak, ősznek, Télnek. Csak az létezik, aki fogja kezét a reménynek. Ha soha meg nem érkezem, Ha egyre csak úton vagyok, Célt mutat napom, éjjelem, Világom nem pihen, forog. Szántom ez örök földemet, Ha szólok, és ha hallgatok. Mikor fekete volt az ég. Keményen fogtam életem, Tudtam, nem vagyok magamért, Hát ynost szorítson félelem? A belső rémek? ismerem! De szörny kintről annyiszor támadt! Megtanultam, csak az bukik, ki belül adja fel a várat. S mert belül nem volt áruló, Főzhettek szennyben és szurokban, Rongyos, sebzett földönfutó én, társaimnak megmaradtam Megmaradtam és sajnálom, Kik önrémeiktől félnek, Készítem ágyát a közelgő télnek. Néktek tavasz — Szövetsége a reménynek. A költő „FÖLDI SZIVÁRVÁNY” című kötetéből (1972). AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS HATÁROZATA NIKODIM METROPOLITA PAPPÁ SZENTELÉSÉ­NEK ÉVFORDULÓJÁRÓL Nikodim, Leningrad és Nov­gorod metropolitája, a Keresz­tyén Békekonferencia elnöke, 25 éve szenteltetett pappá. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa a test­véri közösség és együttmun- kálkodás szellemében magasz­talja az egyház Urát, hogy Ni­kodim metropolitával meg­ajándékozta az ökumenikus mozgalmat, benne elsősorban a Keresztyén Békekonferen­ciát. Magasztaljuk Istent, hogy ez a bölcsességgel megáldott hivő keresztyén ember került a Konferencia élére, akinek mély hite az evangélium em­bert formáló hatalmában, ke­resztyén bizonyságtétele a tár­sadalmi igazság mellett és bá­tor kiállása az egész emberi­ség békéjéért sokaknak adott erőt és bátorítást a holnapért végzett munkára. Kérjük a mindenható Istent, ajándékozza meg őt ezután is a hit erejével és egészségével, hogy egyháza és a Keresztyén Békekonferencia munkájában további sikereket érjen el mindnyájunk javára. Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket hogy lapunk mostani szá­mában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési dijukat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is ese­dékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik meg nem ren­dezték az előfizetési díjat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési díjat befizetni. Az előfizetési díj egy hónapra 7,50 Ft, negyed évre 22,50 Ft, fél évre 45,— Ft, egész évre 90.— Ft. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Isten és ember ellen való bűn A Magyarországi Egyhazak ökumenikus Tanácsának 1972, szeptember 8-án tartott közgyűlése, melyről lapunk első olda­lán beszámoltunk olvasóinknak,,a .magyar társadalom állásfog­lalásaihoz csatlakozva újból állást foglalt az Amerikai Egyesült Államok igazságtalan, embertelen és erkölcstelen vietnami ag­ressziójával szemben, és ünnepélyes határozatában mélysége­sen elítélte azt. Az alábbiakban teljes terjedelmében hozzuk nyilvánosságra az ökumenikus Tanács- közgyűlésének egyhan­gúlag elfogadott és minden tagegyház által egyértelműen tá­mogatott határozatát. A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TA­NÁCSA kezdettől fogva igazságtalannak, embertelennek és er­kölcstelennek tekintette, éppen ezért tiltakozással kísérte, az Amerikai Egyesült Államok délkelet-ázsiai agresszióját. Ez, a már eddig is kífejezhetetlen szenvedéseket okozó háború, je­lenleg olyan borzalmas módszerekkel és eszközökkel folyik a szabadságukért és függetlenségükért küzdő indokínai népek el­len, amelyek joggal váltanak ki felháborodást az egész világon. Példátlan méretű bombatámtdásokkal asszonyokat, gyermeke­ket, betegeket és aggokat gyilkolnak, lakótelepeket, kórházakat, iskolákat tesznek a földdel egyenlővé. A kémiai fegyverek, a napalm, a foszforbomba, az elektronikus és automatizált had­viselés démoni eszközei soha nem tapasztalt borzalmakat okoz­nak. Legújabban pedig a vietnami nép kenyerét is életét védő gátakat minden katonai érdek nélkül rombolják. Ez a népirtó és immár környezetirtó háború beláthatatlan következmények­kel jár a lakosságra, környezetére, a jövendő nemzedékekre és az egész világra nézve. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TA­NÁCSA az egész magyar néppel együtt mélységesen együtt­érez a mérhetetlen szenvedéseket átélt vietnami néppel. A ma­gyar társadalom álló.sfoglalásaihoz csatlakozva, tiltakozik az indokínai népírtó és környezetirtó háború ellen, követeli a gá­tak rombolásának és a bombázásoknak azonnali beszüntetését, sürgeti az amerikai haderő teljes és feltétel nélküli visszavo­nását Indokínából. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TA­NÁCSA sürgeti, hogy a keresztyének milliói szerte a világon egyértelműen nyilvánítsák Isten és ember ellen való bűnnek és ítéljék el azt a pusztítást, amelyet az Amerikai Egyesült Álla­mok hadereje Indokínában végez. Követeljék, hogy szűnjön meg Isten teremtménye: az ember és a természet ellen viselt irtóhadiárat. Ebben az összefüggésben a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsa egyetértőleg magáévá teszi a Ke­resztyén Békekonferencia Indokínával kapcsolatos állásfogla­lásait. Megbecsüléssel emlékezik meg azokról a fáradozásokról, amelyeket e mozgalom végez annak érdekében, hogy az egyhá­zak és keresztyének egyre nagyobb mértékben fogjanak össze az indokínai népek igazságos ügyének támogatására. A Ma­gyarországi evangéliumi és ortodox egyházak egyetértéssel fo­gadták az Egyházak Világtanácsa főtitkárának tiltakozását az Egyesült Államok elnökénél az észak-vietnami gátak bombá­zása ellen. A DELKELET-AZSIABAN FOLYÖ BORZALMAS PUSZTÍ­TÁS és a szenvedésektől sújtott, szabadságukért harcoló né­pek iránti szolidaritás ma minden jóakaratú ember cselekvő összefogását sürgeti. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai az indokínai szolidaritási hét alkal­mából ismételten felhívják gyülekezeteiket és híveiket, hogy vegyenek részt a magyar társadalom megmozdulásaiban, ado­mányaikkal és felajánlásaikkal járuljanak hozzá a vietnami népet támogató segítőakciókhoz. Imádságukkal, egyértelmű ál­lásfoglalásukkal segítsék elő, hogy megszűnjék a vérontás Vietnamban és begyógyuljon az emberiség, fájdalmas sebe. El kell végre érkeznie annak az időnek, amikor Indokína népei békében, szabadságban, függetlenségben élhetnek és nem fe­nyegeti létüket, alkotó munkájuk gyümölcseit naponkénti bor­zalmas pusztítás. Illyés Gyula: Puszták népe Ez az 1936-ban íródott könyv műfajára nézve szo­ciográfia, a társadalom pere­mén, sőt legalján élő pusztai nép társadalom rajza. Ennél azonban sokkal több is. Önéletrajzi elemek és törté­nelmi elemzés, tájleírások és izgalmas epizódok fonódnak egységgé benne, hírt hozandó egy elsüllyedt, kevesek által ismert világról, az urasági ma­jorok szinte civilizáció alatti, teljesen kiszolgáltatott, s még­is emberséggel és jobb életre- töréssel teli lakóiról. Akkor ennek a kiszolgáltatott népnek volt a keze és hangja Illyés. Hogyne, hiszen közöttük to- gantatott és pusztai anya bor-- dái szőtték őt. A puszta dunántúli megfo­galmazásban nem azt a ten­gervégtelen szabad legelőt je­lenti, amelyen Petőfi méne­seinek körme dobog, hanem a nagybirtokok közepén épült, néha egész faluszámba menő cselédházak, istállók, fészerek és magtáraik együttesét. Ez a nép földesurát, akinek szívét, eszét, két keze munkáját adta, sohasem látta. A PUSZTÁK NÉPÉNEK SZOCIÁLIS HELYZETÉRE jellemző az az epizód, melyet az író gyerekkoráról mond el: vasárnap mindig én miníst- ráltam, mert csak nekem volt minden évszakban olyan csiz­mám, amilyenben az oltár elé járulhattam.” Ez egyúttal szemrehányás az akkori kato­likus egyház felé, amely nem vette észre és nem emelt szót ez ellen a nyomorúság ellen. A pusztai nép gazdasági ki­szolgáltatottságát jellemzi, hogy aki nyolc, napon túl be­teg volt, annak az év végén fel kellett mondani. Munka nélkül maradt. Asszonyaik és lányaik pedig erkölcsileg- vol­tak kiszolgáltatva a pusztai hierachia magasabb fokán ál­ló kasznároknak és társaik­nak. Megindító képet rajzol az író a puszta egészségügyéről is: a kuruzslók és „orvoslók” fülledt világáról. ÉRDEKES, AMIT A PUSZ­TAI NÉP VALLÁSOSSÁGÁ­RÓL ír Illyés. A különben mindenben azonos pusztai nép számára ez volt az a terület, ahol egymással szembekerül­tek, tengelyt akasztottak. Az ország életében jelentős poli­tikai és közjogi szerepet ját­szó, uralkodó, és a protestán­sokat eretneknek bélyegző ka­tolikus egyház magatartása tükröződik kicsinyben a pusz­tán is. Ezt a családján keresz­tül szemlélteti az író (Ugyan­is apai ágon katolikus, anyai ágon református volt a csa­ládja) „Apám apja például az országot ösztönszerűen a ka­tolikusok tulajdonának tartot­ta, ahová a reformátusok csak úgy tolakodtak be a későbbiek folyamán. Anyám apja felhúz­ta a szemöldökét: Micsoda? és elővette ,a kálvinista lemezt, amely épp az ellenkezőjét hir­deti majdnem ugyanannyi jog­gal. És Kossuth és Petőfi és Arany János, meg Berzsenyi, Csokonai, Kölcsey... hangzot­tak ajkáról a nevek.” 1936-BAN KÉTSÉGBE­ESETT SEGÉLYKIÁLTÁSSAL fejezi be könyvét a pusztai népért szót emelő író: „Lá­tom a baj nagyságát, előre lá­tom következményeit is. Egy nép élete forog kockán. Mi az orvosság? Az olvasóra is tar­tozik annyira, mint az íróra, hiszen ő is tudja már, amit az író tud. Akik a megoldás nél­kül a könyvet csonkának ér­zik és folytatását várnák, foly­tatást várok azoktól én is.” A FELSZABADULÁSKOR MEGTÖRTÉNT a folytatás. Megleltük az orvosságot. Így ez a világ már elsüllyedt. A múl­té. Nem sajnáljuk! M. L-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents