Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-09-24 / 39. szám
Az apostoli intelem csődje Ef i, 1—6 Sokaknak szól ez az ige. Sokunknak szól ez az ige! Bőséges mód van arra, hogy többször, szavakat ízlelgetve olvassuk, és a kérő szelídséggel írt intelem mögül reánk sugározhasson az apostoli jószándék: egyek legyenek azok, akiknek egy az Uruk! ÉRTHETŐ SZÓ, VILÁGOSAN ELMONDOTT és jól alátámasztott intelem, benne szent célú jóakarat, de mintha nem egyeznék a keresztyénségben nagy közösségek és egyesek szíve a sugárzott ige hullámhosszával, mert úgy van, mintha csak másnak szólna, és másoktól követelne. Mert hangzik ugyan az ige, de a fül süket, izzik ugyan benne a féltő szeretet, de az igével megszólítottak vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen mozdulnak — szíveken és kezeken ugyanis sok és sokféle a kötelék. Persze megkötözötten csak vergődni lés kínlódni lehet, de járni és cselekedni nem. Kötelékeket kellene cserélni! Tanít- gatja ennek titkait az apostol, és meg lehet tanulni Krisztustól a módját. Hallgatni kell arra, aki szól és figyelni arra, Akiről szól. Elfogadni azt, amit másokról mond, megérteni azt, ami reám vonatkozik. Nem könnyű dolog tudomásul venni azt, hogy a Jó Pásztornak sok nyája van, de nincsen a többinél előbbrevaló, különösen kedves és kivételes jogú egy nyája. A nyájban pedig csak annyi a különbségtétel, hogy keresi, amíg megtalálja és nagyon örül annak a századiknak. Az egyház teste minden tagjának feje Krisztus, nem ismer és nem tűr különbségtételt tag_ és tag között. Egyféleképpen mégis: ha azt a másikat sokkal különbnek tartom magamnál. Itt és így oldódik az önteltség átkos, bénító köteléke és csodálatos módon nem lesz kínzó, sebző bilincs a szerétéiből fakadó alázat. A másikat gőgösen méregető és ítél- gető farizeusi önteltség helyett megszólalhat a publikánusi bűntudat. KRÍZIS EZ, ÁLDOTT FORDULAT és javulást ígérő, gyógyulást sejtető változás. Ha megtanultuk és megtanultam as apostoltól azt, hogy a bűnösök között az első vagyok én; a másik különb nálam; az én nagy vétkeim mellett nem is olyan súlyosak a másik bűnei! Hiszen, ha elnézi Krisztus az én szememben a gerendát, nem lesz nagy ügy a másik szemében a szálka! Lehet szeretni és jó szeretni a kis Vétkű testvért. Az emberi mérték szerinti viszonylagos és látszólagos különbség ellenére sem ad többet az egyiknek és kevesebbet a másiknak az Úr. Itt is sokat tévedünk és tévedtünk, nehéz lecke ennek a megtanulása. Szélesre tárja hívogató kegyelmének ajtaját és vár mindenkit. Nem akadály a koldusrongy, kellemetlen külső, szánalmas fogyatékosság, még a bőr színe sem döntő, csak ne legyen a hallás helyén süketség és az engedelmesség helyett konok nem mozdulás. Hát mikor tanuljuk már meg végre, hogy sem szelektálásra, sem rangsorolásra nincsen jogunk, majd a király végignézi a meghívott és siralmasan eygenrangú vendégsereget. Én is csak szeretetböl kaphatok helyet ott és kegyelem lesz az, ha meg is tűr a Vendéglátó. Nem parancs ez a tény, alázatra és egyúttal szeretetve is? Jó, hogy sokan ingyen kegyelemből melegedhetünk, újulhatunk, annak szeretetéből, Aki egy és mindenkié és mi tulajdonai lehetünk! SOKAKNAK SZÖL EZ AZ IGE, sokunknak; azért, hogy ne ítélkezzünk, de megalázkodjunk, hogy a dús asztalnál eszébe jusson a jóllakottaknak a fekélyes és éhes Lázár is, hogy kezet nyújtsunk annak, akinek 38 évig nem volt embere, hogy egyszer már a segítő szeretet legyen a diktált és elfogadott tempó a gyengéket eltipró önzés helyén! Hogy egyszer már szívekre találjon •— csődmentesen, éltetőn és újítón — az apostoli intelem! Jakab Miklós A közös felelősség jegyében (Folytatás az első oldalról) tunk, sajnálatát fejezte ki afölött, hogy ez a határozat nem hamarabb született meg, holott a magyarországi egyházak képviselői az Orosz Ortodox Egyház képviselőivel együtt már az 1967-ben, az EVT központi bizottsági ülésén is az akkor megszületett határozattal szemben különvéleményt jelentettek be, amely határozottabb állásfoglalást sürgetett.^ Felhívta az elnök a közgyűlés figyelmét arra, hogy társadalmunk ezekben a napokban, csatlakozva egy ma már világméretű megnyilatkozáshoz, szolidaritási hét keretében juttatja kifejezésre az amerikai kormány népirtó és immár környezetirtó háborúja elleni tiltakozását. A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁBA tömörült tagegyházak vezetői felhasználva a közgyűlés adta lehetőséget határozatban juttatták kifejezésre, hogy egyházaink teljes A kilencvenöt éves Samu bácsi — Németh Sámuel igazgató születésnapjára — Az idő sok mindent megszépít. A múltból csak a szép és kellemes ragyog elő, a nyomasztó és kínos emlékek megtompulnak, megfakulnak. Különösen akkor, ha az iskola padjaiba képzeli vissza magát az ember. Még a legzordabb tanárra gondolva is hálával emlékezünk és ma már megtudjuk magyarázni, hogy miért volt olyan, amilyen. Nem így Samu bácsi esetében. Nála nem kell kellemetlen emlékeket elhessegetnem magamtól. Pedig nem volt elnéző. Öt évig volt osztályfőnököm és amikor bejött az osztályba és rámutatott valakire, remegő kézzel nyújtotta át neki az illető latin szószedetét. Ilyenkor szinte óriásira nyúlt meg mutatóujja. Latint és magyart tanított nálunk. Már harmadikos lícista korunkban sokszor hangzott el az ex abrupto latinból és neki köszönhetjük, hogy az érettségin a jobbaknak Tacitus sem jelentett nehézségeket. Neki és még néhány tanártársának Njcöszönhetjük, hogy a Soproni Evangélikus Líceum valóban alma mater volt és maradt számunkra. Csak most tudom talán először megfogalmazni magamnak is azt a sajátosat és megkülönböztetőt, ami ennek az iskolának légkörét a 20-as és 30-as években meghatározta: Tudatos emberség és demokratikus szellem. A Rábaköz és Kemenesalja ebbe az iskolába küldte fiait. Méghozzá elsősorban parasztfiataljait. Nem a gazdagok iskolája volt tehát és ha akadt a diákok között egy-két dzsentri gyerek, azoknak bele kellett illeszkedniük az egész iskola szolid szellemébe. Nem voltak kiváltságosak, csak jó és rossz tanulók voltak itt. Ha a szegényparaszt édesanya nagy ritkán rászánta magát, hogy felutazzék Sopronba és megérdeklődje az osztályfőnöktől, hogy rendesen tanul és viselkedik-e a „gyerek", akkor azt a fekete fejkendős falusi asz- szonyt ugyanolyan szeretettel fogadták a tanári szobában, mint a soproni iparosgyerek szüleit. Hogy ez így volt, abban igen nagy része volt Németh Sámuel tanárnak és későbbi igazgatónak. Már igazgató volt, amikor a katolikus iskolafelügyelő betoppant a ma-' gyár irodalomtörténeti órára. Éppen Adyról., volt szó és a tanár engem szólított föl. Mintha csak az ördög bújt volna belém, sutba dobtam, mindazt, amit a Pintér féle irodalomtörténet össze-vissza hazudott Adyról és mondtam azt, amit olvastam róla másutt. Azt hiszem gondot okoztam Samu bácsinak, mert az iskolalátogatás után behívatott magához és arra célozgatott, hogy majdnem fegyelmit kellett indítania ellenem. Nem mondta, hogy megvédett. De tudtam, hogy ez történt. Mert ebben az iskolában a Németh Sámuelek és Kamondy Zoltánok nem alkudtak meg a korszellemmel! Sok öregdiák gondol most velem együtt a 95 éves Samu bácsira háláld szeretettel, mert nemcsak tanárunk volt, hanem lelkipásztorunk is. Hálát adunk Istennek, hogy szinte patriarkális korral áldotta meg és azért imádkozunk, hogy tartsa meg számunkra még sokáig erőben és egészségben. Amikor ezeket a sorokat olvassa, talán módunk és lehetőségünk adódik arra is, hogy élő szóval adjuk át a sok ezer lícista öregdiák nevében is jókívánságainkat Samu bácsinak. ' D. dr. Pálfy Miklós Petőfi nyomában Aszód — a három diák-esztendő 1835 SZEPTEMBERÉTŐL 1838 JÚNIUSÁIG Petőfi három iskolai évet töltött Aszódon. Nyilván a költő számára is emlékezetes, emlékekben gazdag lehetett ez a három esztendő. Ö maga így értékeli ezt az Üti jegyzetekben: „mily esemény dús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni — 2. Itt voltam először szerelmes — 3. Itt akartam először színésszé lenni”, Úgy gondol hát vissza az itt eltöltött esztendőkre, mint, ahol és amikor élete számára legdöntőbb eseményekkel először találkozott: vers, szerelem, színészet! Halála pillanatáig végigkísérte a költő életét e három fogalom! „A verselés a szerelem eredménye volt”. — olvasom a költő okfejtését. Ezért szóljunk először a szerelemről. Valószínű, egy iskolai majálison ismerkedhetett meg a 13 éves legényke a vele csakr nem egyidős Kankrinyi Emíliával. Emilia a hartai evangélikus lelkész árvája volt, aki édesanyjával és testvéreivel Aszódon lakott ez idő tájt. Feltűnően csinos, barna leány, ő azonban az alacsony, sovány diákot és szerelmes verseit semmibe vette. Valószínű a szerelmes Petrovics Sándor ebben az időben írogatta első verseit. Feltételezem, hogy a viszonzatlan szerelem érzése szólalt meg ezekben. A hagyomány tud egy olyan Emilia névnapjára írt köszöntőről, melyet a leány hosz- szabb ideig őrzött, s később elkallódott. — Amikor 1845 tavaszán átutazott a költő Aszódon, s eszébe jutott: „itt voltam először szerelmes” — Kankrinyi Emília már mennyasszony volt, s május végén a táplószelei parókiára költözött Mocskonyi József evangélikus lelkész feleségeként. De ez az aszódi szerelem még „zűrzavaros kora tavasz volt” a költő szerelmében. Ugyanis itt egyszerre volt igazában szerelmes Kankrinyi Emíliába, a színészetbe és egy színésznőbe: Túri Boriskába. A színésznővel azonban valószínű egyetlen szót sem váltott a költő. A szerelem emléke megmaradt a költőben. S talán Petőfi szerelmi költészetét tápláló érzelem szárnybontogatása nyilvánult meg diák-szerelmében. A VERS-CSINÁLÁS első lépéseit keresve a szerelem mellett az iskolában végzett munkára is figyelnünk kell. Mint minden akkori iskolában, itt is elmaradhatatlan „tárgy” volt a versek pateti- kus előadása: a szavalás. Az aszódi diákok magyarul, latinul és németül szavaltak. A latin Irodalomból Ovidius, Horatius és Vergilius lehetett a leggyakrabban idézett költő. Németül valószínű többek között Schiller költeményeit szavalták, ugyanis ezek nyomát Petőfi ifjúkori verseiben vélik felfedezni a kutatók. A magyar irodalomból pedig jól ismerhették Kazinczy, Szemere Pál. Berzsenyi és Kölcsey verseit. A másik, amire még figyelnünk kell, az, hogy verseléssel a XIX. század közepéig minden diák foglalkozott: a verscsinélás kötelező volt a verstan műhelygyakorlataként. Petőfi nem tűnt ki Aszódon a verscsinálásban. De az állandó verstanulással és szavalással ma szinte elképzelhetetlen versközeiben élt Petőfi is. AZ ELSŐ ISMERT VERSE BÚCSÚ VERS. A címe is ez: Búcsúzás. A tanévzárón hangzott el 1838 júniusban. A vers gyakorlott verseidről árulkodik, de nem kész költőről. Tanára, Koren István — akivel nyilván megbeszélte Petőfi a Búcsúzást — dolgozatnak tekintette. A verset azonban Petőfi úgy tudta elkészíteni, „hogy én dolgozatát könyvembe írtam” — emlékezik Kórén István. A vers tehát jelesen megoldott feladat! Talán a szavalásra lehet gondolni indokként akkor, amikor még arról kell írnom, hogy a színészet szelleme Aszódon is megkísértette Petőfit. Már Pesten is „a színházak körül ólálkodott”, de 1838 tavaszán Aszódra jött Balogh István és Gaál Mihály vándortársulata. Az ifjú diák úgy döntött: elhagyja az iskolát és felcsap vándorszínésznek. Jelentkezett is az igazgatónál, aki azt a feltételt szabta a társulathoz csatlakozáshoz hogy a professzortól kérje ki a bizonyítványát. Vakmerő szándékával merészen áRt Koren István elé, aki azon a napon, amikor a színtársulat útrakelt, szállásán a szobájába zárta Petőfit és tüstént értesítette Petrovics Istvánt. Az apa pedig „a veszedelmes hírvétel után egy pereié sem késett pokoli örvénybe süllyedő fia megmentéséért rohanni” — emlékszik vissza a történtekre a költő. S az apai tanácsok nyomai „még hetek múlva is meglátszottak .. .hátamon és lelkem porsátorának egyéb részein”, S később, 1847-ben ez az emlék az „Első esküm” c. vers ihlető je. ELJÖTT 1838 JÚNIUSA. A tanévzáró ünnepélyen abban a templomban mondta el első ismert versét, a Búcsúzást, ahol édesapját keresztelték és szülei házasságát megáldották. Többet nem jött vissza Aszódra — csupán átutazott egyszer a városon. Mégis szívében magával vitte a kedves hely emlékeit, bármilyen messze is került’innen. Gyakran gondolt vissza erre a helyre. „Hol a Galga lassú andalgással Hempelyeg, Hol pályája éden volt a gyermek. Ifjúnak, Hol az életüdv örömvirági Nyíltanak” tGalgapartihoz, Grác, 1840. május 1.) Deirc János meggyőződéssel résztvesznek a tiltakozásban. E fontos állás- foglalást teljes terjedelmében közöljük lapunkban. A határozat mellett számos felszólaló közül elsőnek D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke juttatta kifejezésre evangélikus egyházunk egyetértését, Garami Lajos egyházasdengelegi lelkész pedig a gyülekezeti lelkészek és tagok azonosulásáról biztosította az elnökséget. A közös felelősség jegyében Miután a közgyűlés meghallgatta D. Káldy Zoltán püspök beszámolóját az EVT Központi Bizottsága utrechti üléséről, határozatokat hozott. Majd meghallgatta a főtitkári jelentést. D. dr. PÁLFY MIKLÖS főtitkár mielőtt ismertette a The- ológiai Szemlében, a Hungarian Church Pressben, a biblia- fordítás munkájában elvégzett közös szolgálatokat és eredményeket, valamint az ökumenikus Iroda munkáját rövid bevezetésében hangsúlyozta: „az ökumenikus körökben ma any- nyit hangoztatott „közösség” fogalma, amely az eddigi „egység” szót hivatott takarni, csak akkor kap pozitív tartalmat, ha nem valami ellen irányuló „közösség”, illetve „egység” akar lenni, hanem a közös felelősség jegyében minden emberrel szolidarizál, hogy emberként élhessen.” Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a magyar ökumenikus mozgalomban ilyen közösség formálódik egyre izmosabbá. További jó szolgálatot A közgyűlés végül megújította a tisztikart és a bizottságokat és megválasztotta a közgyűlés tagjait. DR. BARTH A TIBOR elnök mellett alelnökökként foglalnak helyet D. KÁLDY ZOLTÁN országos egyházunk püspök-elnöke, SZAMOSKÖZI STVÁN, D. DR. OTTLYK ERNŐ. DR. BAKOS LAJOS és RASKI SÁNDOR református, illetve evangélikus püspökök, DR. BERKI FERIZ, a Magyar. Ortodox egyház esperese, PALOTAY SÁNDOR a szabad- egyházak Tanácsának elnöke, LACZKOVSZKY JÁNOS, a Baptista Egyház elnöke és HECKER ADAM methodista szuperintendens. Tiszteletbeli elnök: D. DR. VETŐ LAJOS ny. evangélikus püspök. Főtitkárrá ismét D.DR. PÁLFY MIKLÓST, teológiai akadémiánk dékánját választotta a közgyűlés, akit dr. Aranyos Zoltán, Nagy József és dr. Vámos József teológiai tanárunk segítenek munkájában. — Ellenőrré Papp Jánost, jegyzővé dr. Tóth Károlyt választották. A fentieken kívül a közgyűlés tagjai között találjuk evangélikus egyházunk részéről Karner Ágoston főtitkárt, dr. Prőhle Károly teológiai tanárt, Mekis Ádám püspökhelyettest, D. Koren Emil, Virágh Gyula és Weltler Rezső espereseket, dr. Hafenscher Károly, Garami Lajos és Csizmazia Sándor lelkészeket. Az ECLOF Bizottságban D. dr. Pálfy Miklós főtitkár, dr. Vámos József titkár és Szemerei Zoltán országos egyházi pénztáros, a gyógyszer bizottságban a főtitkár és a titkárok mellett Karner Ágoston országos egyházunk főtitkára, a számvizsgáló bizottságban Szemerei Zoltán, a sajtóbizottságban dr. Prőhle Károly, a Lelkipásztor szerkesztője és Mezősi György lapunk munkatársa képviselik egyházunkat. AZ ÜJ TISZTIKART D. dr. Vető Lajos, tiszteletbeli elnök köszöntötte, élükön dr. Bartha Tibor püspökkel, aki a közelmúltban töltötte be 60. életévét és számos magas állami és egyházi kitüntetés juttatta kifejezésre népünk és egyházaink iránta való megbecsülését. A köszöntéshez kapcsolódva mi is kívánunk a megválasztott elnöknek, tisztikarnak, közgyűlési és bizottsági tagoknak további jó munkát és Istenünk áldását. M. GY. Hallgat? — Meghallgat Mennyire hasonlít egymáshoz ez a két szó: hallgatni — meghallgatni. Mégis ellentétes a jelentésük. Aki hallgat, — nem beszél, nem válaszol. Az a gyerek, aki nem tudja a leckét hallgat, ha felszólítják. Nem tud felelni. Ha valaki nem törődik veled, semmibe vesz —’ beszélhetsz hozzá amennyit akarsz: hallgat, nem felel. Nem akarja teljesíteni kérésedet. Aki meghallgat, rád figyel, magáévá teszi ügyedet és teljesíti kérésedet. Nem törődik veled Isten, hiába kéred! — ezt mondták Annának, a fiatalasszonynak, aki valahányszor elment a „ /" y prui-ruw. j 1^05L templomba, mindig kérte a jó Istent, hogy’ ajándékozza meg gyerekkel. De hiába kérte. Nem volt gyermeke. Sokat szomorkodott ezért. Kezdte maga is azt gondolni, hogy igaza van csúfolóinak: Isten hallgat — nem tud, vagy nem akar válaszolni neki. Nem törődik vele. Anna mégis elment újra a templomba. Férje, Elkána, amikor látta felesége nagy szomorúságát, még ajándékot is vett neki. így vigasztalta. Mindez abban az időben történt, amikor Izrael népe már letelepedett Kánaán földjén. Mindegyik törzshek kijelölték szálláshelyét. Anna és Elkána Efraim törzséhez tartozott. Ez a törzs elég messze telepedett le Silótól, ahol a templomot felállították. De a hosszú utazás ellenére évente egyszer felmentek Silóba, a templomba. Ne gondoljunk kőből épített templomra. Egy nagy, körülkerített sátor — ez volt a templom még sokáig. Az a sátor, amelyet Izrael népe Mózes parancsára készített el, miután Isten szövetséget kötött velük a Sinai hegynél. A szövetség sátra. Éli főpap a sátor kapujában ült. Észrevette Annát amint bent a templomban imádkozik. Anna hosszan imádkozott. Hangját nem hallotta. Csak ajka mozgott. Talán többet ivott a kelleténél — gondolta az öreg főpap. Rászólt Annára. Anna elmondta nagy bánatát. Éli nem csúfolta, mint mások. Megvigasztalta: az Úr meghallgatja kérésedet. Elmúlt ismét egy év. Anna nem ment fel a templomba. Otthon kellett maradnia, mert kisfia született. Tele volt hálával a szíve. Isten nem hi- degszívű bálvány. Mennyei Atyánk. Nem hallgat némán. Meghallgatja kérésünket. Kisfiát ezért Sámuelnek nevezte el, Anna ami azt jelenti meghallgatott az Úr.. Elhatározta, ha majd felcseperedik a kisgyerek, elviszi Silóba és megkéri Éli főpapot nevelje fel őt is pappá. Milyen nehéz lehet a mi mennyei Atyánknak minket meghallgatnia. Nehéz minket megérteni. De Ö meg akar érteni. Törődik velünk. Jézus Krisztusban Ö maja hajolt Je hozzánk. Nemcsak azért, hogy beszéljen velünk, hanem hogy meghallgasson. Látod, ezért van a Bibliánk mellett énekes és imád- ságoskönyvünk is. Isten nemcsak szól hozzánk, hanem meghallgat bennünket. Amikor imádkozol este és reggel, vagy a templomban, mindig vedd komolyan: Isten törődik velünk, Meghallgat. Ezzel biztatta Éli Annát. Anna meg is győződhetett róla. Ezért nevezte el fiát Sámuelnek, meghallgatott az Ür.
